Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-10 / 7. szám
CsüíortSk, 1957. január 1«. SOMOGY ORSZÁG 3 Megindult a folYcsmatos termelés a Mélyfúró Vállalatnál A Kaposvári Mélyfúró Vállalatnak IKaíXisváron 15 fúróberendezése van. A zavaros napok következtében a vidéken dolgozó garnitúrák munkásainak egyrésze lemorzsolódott, illetve hazament az Alföldre, vagy a Tiszönitúlra. Így a megszokott mumkaiütem akadályokba ütközött. Az új év első napjaiban azonban már teljes kapacitással megindult a termelés, a vidéki garnitúrák — ha bizonyos létszámkorlátozással is —, ■de dolgoznak, fúrják a kutakat. Ksipoevárcin a Textüműveknél kezdték meg egy új kút fúrását. A munkát végző garnitúra már felvonult, felszerelt és fúrásra készen áT.IL Ugyancsak a Kaposvári Vízmüveik részére végeznek kútj avatásokat is. Tudvalevő, hogy a beruházások bizonyos átmeneti csökkenése várható -országos viszonylatban. Vajon ez befolyásolja-e a Mély fiiró Vállalat munkáját, csökken-e a megrendelés? Barna Gyula elvtár®, a vállalat tervelőadója szerint az építtetők legtöbbje megeavsdtette a szerződéseket és kívánja a megrendelt; munkák elvégzését. A Beruházási Bank sem utasította eddig vissza a szer ződések bejelentését, illetve finanszírozását. 1957-iben bizonyos csökkenés várható és 1956-os viszonylatban körülbelül 80 százalékos tervre számítanak. Az ügyvitel egyszerűsítése — nagyon helyesen — felülről kezdődik. Megszűnt a Földtani Főigazgatóság, ahol mintegy 80 ember dolgozott. Most a Nehézipari Minisztérium fúrási osztályához fognak tartozni, ahol mindössze 20—25 ember tevékenykedik. A termelési teo-v arányában fogják csökkenteni a termelési terv ügyvitelét is. Szó van arról, hogy a pápai üzemvezetőséget — tekintettel a fúrási megrendelések alacsony számára — teljesen áttelepítenék Kaposvárra, így hatalmas összeget lehetne megtakarítani. Mint érdekességet említette meg Barna élvtárs, hogy a vállalat 1957- ben előreláthatólag Mongóliában is vállal kútfúrási munkálatokat. Már 1956-ban is több külföldi országban jártak a vállalat szakemberei, kútfúrásokkal kapcsolatos megbesztéléseken. A Mélyfúró Vállalatnak jólképzett, ‘kiváló szaktudással rendelkező fúi'ómesterei vannak. Azon kedl lenniük, hogy 1957-ben, ha megrendeléseik nem is haladják meg a múlt év terveit, minőségben azonban tovább javítsák munkájukat, így öregbítve Iparunk jó hírnevét. Gyilkosság vagy öngyilkosság? — Felboncolták az öngyilkos tsz-elnök holttestét — Iharoaberény határában, az országút mentén október- 29-én holtan «találták Pecinger Józsefet, az iharosbesrényi Úttörő Tsz vcüt e’r.ökét. Az orvos megállapítása és a rendőrség nyomozati adatai szerint, de a holttest helyzetéből ás az tűnt ki, hogy öngyilkosság történt.. Ezért a temetési engedélyt minden -további nélkül kiadták. A Scmogyorsrsáigbaín december 23-án egy cikk jelent meg V. P. aíá írással, melyben a cikk szerzője többek közt ezt írja: »Iharosberényban állítólag öngyilkos lett a tsz•eänöfc Legalábbis a csendőrökből és a falu kulákjaiból alakult forradalmi bizottság ezt állítja. De a szemtanúk szerint az elnök berniekéin kaíonafogyverből eredő négy lövés volt. Van-e oCyan öngyilkos, aki négyszer bele tud saját homlokába lőni? . .« Természetes, hogy ez — ha va’óban így van — egyértelmű a lehe• tétlenséggel. Ebben az esetiben csakis gyilkosságról lehet szó. Több sem kelleti az Iharesberényi közvéleménynek, melyet amúgy; s igen erősen ficsgJalkoztatot t a valóiban érdekes ée bizonyos mértékig még titokzatosnak is mondható öngyilkossági ügy. - -Újabb és újabb hírek kezdtek keringeni, s mind titokzatosabbá vált az eset, illetve egyesek szerint mind világosabbá, hogy nem öngyilkosság, hanem gyilkosság történt október 28-áról 29-re virradó éjszaka Iharosberény határában. Egyre többen kezdték suttogna., hogy a motorkerékpárjával hazafelé tartó Pencingert meglesték és távolról több lövéssel terítették le. Egy másik verzió szerint a söté'ber többen feltartóztatták a tsz-elnököt, előbb ütlegelték, majd a féholtr* vert embert tarkónlőtték. Többeknek ►»-biztos« tudomása volt arról, hogy szemtanúk résziben vagy egészen végignézték a gyilkosságot. A rendőrség újból nyomozni kezdett az ügyben. A nyomosat azonban semmi újat nem talált, a szóbeszédnek, különböző híresztelgetésekmek sehol sem akadt gazdájuk. Ismét csak azt tudták megállapítani, amit már Pencinger halálát követő napokban megállapítottak. Október 28-án tsz-közgyülést tartottak, s ezen a tsz tagjai az események hatására kimondták a tsz részleges felbomlását. Hatalmas viták voltak. Ugyanaznap estéjén több mint valószínű, Pencdnger József a csurgói járása pártbizottságra ment. Hazafelé jövet Iharosiberény előtt az országút szélén leállít, elzárta a benzincsapot, kilométerkőhöz támasztotta a motorkerékpárt és leült gondolkodni. A zavaros eseményekből nem látta a kivezető utat és emiatti elkeseredettségében véget vetett életének. A kölcsönkapott pisztolyt két kezével homlokához szorította, s így adta le a lövést, amely nyomban halálát okozta. így rekonstruálta a rendőrség az öngyilkosság történetét. A Megyei Ügyészség azonban részben az újságcikk hatására, de főként a közvélemény megnyugtatására elrendelte a holttest felbonccfását. Január 8-ám Prievana János kórházi főorvos és Bagossi László rendőrorvos vezetésével bizottság szállt ki. Az exhumált holttestet feüiboncolták. A boncolás során minden kétséget kizáróan megállapították, hogy Peneinger Józsefet egyetlen lövés érte. A homlokra szorított esőből leadott lövedék összeroncsolta a homlokcsontot, majd a fej hátsó részén hagyta el a koponyát, s nyomban halált okozott. Ezen az egyetlen lövésen kívül semmi más külsérelemnek, vagy elváltozásnak, rendellenességnek nyomat nem találták a szakértők. Ennek alapján tehát most végiképp lezárhatta az áharoeberényi öngyilkossági ügyet a rendőrség, s mindem kétséget kizáróan ‘megállapítást nyert, hogy nem több lövés, hanem egy vetett véget Peneinger életének, s ez a lövés nem hátulról, hanem a homlokán érte. Egyébként, amikor a holttestet annak idején megtalálták, a fegyver is még úgy volt a kezében, ahogy öngyilkosság után lehanyatlott, balkezével a csövet, jobbal pedig a markolatot fagta halálában is. A SOMOGYORSZÁG POSTÁJÁBÓL Én is hozzászólok! Kiss Imre névaláírással ellátott, a Sorntögyországban december 28-án lekó-zOlt levélhez, úgy érzem, hogy az egészséges véleménycsere kibontakozásához nem lesz felesleges, ha én !s vélemé. nyemet nyilvánítom. »A jelenlegi katasztrófáiig helyzetből való kibontakozáshoz megnyugvás és bizalom kellene, ezt pedig a legkevésbé lehet elérni olyan módszerekkel, amiket eddig alkalmazott a párt és a 3ornogyország« — írja többek között Kiss Imre. Az én szerény véleményem csak annyi, hogy Igen. megnyugvás kellene és bizalom, ezzel százszézaléktg egyetértek. Nem értem azonban világosan azt, hogy milyen megnyugvásra és bizalomra gondol Kiss Imre. Mert ahhoz, hogy a rend helyreálljon, nem egyoldalú bizalomra van szükség, hanem kölcsönös bizalomra, és ez a kölcsönös bizalom kell, hogy megmutatkozzon vaiamenynyi becsületes dolgozó részéről, beleértve az értelmiséget Is a párt és a kormány iránt. Sajnos azonban, ez nem . így néz ki. Különösen néhány értelmiségi személy részéről, mint ahogy ézt Kiss Imre Írása és gondolkodása híven tükrözi a pártról, az egyszerű dolgozókról, a kormányról, a szovjetekről alkotott véleményében. Hogy nem marxista, azzal egyetértek, de még azt tenném hozzá, hogy nem hive egy Igazán szocialista rendszernek sem, mert akkor nem írná azt, hogy »hogy tudatosabb hive, mint az egyszerű dolgozók«. És ha már itt tartunk, szeretném megkérdezni, hogy Kiss Imre, aki annyira bizalmatlan, hogy lakcímét sem írta meg, hogy 1945 előtt és 1945 után hol élt? Mivel foglalkozott, hogy nem vette észre, hogy a munkásosztály в párt, a szovjet hadsereg segítségével vette kezébe a hatalmat tuda*osan, és tudatosan szüntette meg a grófok, bárók, gyárosok és bankárok uralmát. Vajon hol volt. hogy nem látta azt, hogy amíg a munkásosztály az elmúlt 12 év alatt húzta az Igát, robotolt, viselte a nehéz terheket az országépítésben, addig az értelmiség jelentős része jólétben élt, mert végső soron a munkások által elért eredményekért az anyagi elismerést ők kapták, nevezzék azt Kossuth-díjnak, prémiumnak vagy bárminek. Bármennyire Is fáj valakinek, mégis megmondom azt, hogy Magyarországon a munkásosztály akaratának kell érvényesülni, vagyis munkás-paraszt szocialista államot kívánunk építeni és ebből nem engedünk egy jottányit sem. Ehhez kell, hogy segítsen Kiss Imre Is, ha ezt akarja. Ha én Kiss Imrének helyébe lennék, nem írnám gúnyosan még Losonczi Pál ról sem, hogy a barcsi termelőszövetkezet »atyamestere«, mert én ismerem Losoncz! Pált úgy is mint tsz-elnököt és úgy is, mint kérgestenyerü parasztembert. De ismertem a barcsi Vörös Csillag Tsz-t is és nekem az a véleményem, hogy Losonczi elvtárs megállta a helyét, mert a barcsi Vörös Csillag dolgozói Losonczi Pél vezetésével — urambátyámok és botosispánok nélkül is — olyan eredményeket produkáltak, amelyet Kiss Imrének is látni kellett volna, ha Barcson , meglátogatja a szövetkezetét. Arról már nyilatkozott a kormány, hogy a falusi szövetkezés ügyét, vezetését kinek a gondjaira Hzzák. Ami az értelmiség elleni kirohanásokat Illeti, én nem osztom a véleményemet ebben sem Kiss Imrével, mert ha őt esetleg s, relém érte vagy éri, az még nem jelenti az olyanfajta »spontán megnyílván ti láazt, hogy az egész értelmiséget megsértsük vele. Mi más szemmel bíráljuk sokat«, amelyekről levelében Irt, és nem az értelmiségnek köszönhető, hogy november 4-ig nem folyt Kaposvárott vér, hanem a kommunisták Józan gondolkodásának, és annak, hogy a szovjet csapatok előbb Dombóváron, később Taszáron állomásoztak, amiről viszont a gyilkos szándékú személyek is jól tudtak. Igen, az értelmiségiek közül többen megmutatták Igazi arcukat. De azt senki nem akarja másképp magyarázni. mint ahogy volt, hogy pl. csalt egyet a sok közül. — Jól emlékszünk arra, hogy szakadó esőben a kis iskolás gyerekeket fegyverrel a nyakukban vitték •ki Taszárra a »ruszkl« tankok feltartóztatására. Ezért kik a felelősek? Levelében Kiss Imre igen sokat és előszeretettel hangoztatja a Rákosi—Gerő rendszert. Én magám is szenvedő alany voltam ebben az időszakban, közel két éven keresztül, mert én sem értettem sok mindenben egyet velük módszereikben. De szeretném Kiss Imrétől megkérdezni, ő soha nem tapsolt nekik? Szándékunk nincs, különösen az új pártnak, az MSZ.VlP-nek, sem a munkás-paraszt kormánynak, hogy az elmúlt Í2 esztendő bűneit tetézzük, de azért Kiss Imre is gondolkodjon józanabbul egy kicsit és ne nevezze a rend és nyugalom helyreállítását célzó intézkedéseket Rákos — Gerő féle megnyilvánulásoknak, ha közvetlen róla vagy egyes értelmiségiekről is van vagy lesz szó. Én Kiss Imrével ellentétben előlegezem a bizalmamat neki is és minden illetékes személynek, hogy akár lakásomon Is hajtandó vagyok a vitát tovább folytatni, ezért közlöm teljes nevem és lakcímemet is. BOROSS GYULA, Kaposvár, Damjanich u. 3/b. III. 2. Mi az igazság a sifon-ügyben ? A Somogyország Január 6-i számában megjelent »Délibáb a Szivárvány Áruházban« című cikkükre az alábbiakat válaszolom. Igaz. hogy a fenti cikk »mesésen« van leírva, de én igyekszem prózaiasan és a tényeknek megfelelően az igazságot leírni. Január 3-án betértem a Szivárvány Áruházba, mert tudomásomra jutott, hogy ott ai^nap többszáz méter pamutárut — köztük — slfont is — mérnek ki. Nekem sajnos nem volt pénzem, mert csak 4-én kapjunk fizetést, s így megkértem a boltvezetőt, hogy másnap, azaz 4-én délig tegyen félre 10 méter slfont, (ezt egyébként a Kereskedelmi Üzleti Szabályzat megengedi). A boltvezető természetesén ezen kérésemet teljesítette. Másnap 4-én nem az »ebédutáni séta« kedvéért, mint ahogy a cikk írója, hanem hivatalos ügyben 13,30 h-kor lementem a TeKtilnagykereskedelmi Vállalathoz. majd a Szivárvány Áruházba Is. Útközben találkoztam »egy jóindulatú kollégámmal«, aki megkérdezte, hogy hova lgyekszefn. Én elmondtam neki, hogy megyek a Szivárvány Araiházba, mert vettem 10 méter sifoiit. azaz, most fogom kifizetni és elhozni, és hívtam, hogy ő is jöjjön be velem, mivel tudomásom szerint ő is egyes cikkeket szeretne vásárolni kisfia részére. A Szivárvány Aruház, habár hetipiaci nap volt, be volt zárva, de láttam, hogy bent még vevők tartózkodnak. Kopogtatásomra minkettőnket beengedtek és megvásároltam a »tündér! ajándéknak« jelzett 10 méter sifont, amely nem ajándék volt. mint ahogy a cikkből homályosan kitűnik, mert ; a 84G 132-es sz. blokkal fizettem ki. A »jóindulatú kollégám« ekkor tudomásomra hozta, hogy ö is szeretne 4 méter sifont vásárolni. A boltvezető sajnálattal közölte, hogy sifonja nincs, 10-e után fog érkezni, 3 akkor természetesen rendelkezésiére fogja bocsátani nemcsak őneki, hanem minden vevőnek, aki az üzletét felkeresi. A munkatársamnak rosszul esett, hogy 6 nem kaphatott a kért áruból, irigységből, rosszindulatból »nagy fájdalmában« elmondta M. .1. újságírónak, aki kiszínezve, megírta ja »bélibáb a' Szivárvány Áruházban*, ejmií- cikkben. Tisztelettel: vA. .» ►. Kaposi István, a Megyei Tanács Kér. Oszt 1 ruházati előádójá'. Kell vagy nem kell pártszervezet? Néhány gondolat egy válaszra váró véleményről Д Z ILLETŐ, aki így tette fel a ** kérdést, maga is párttag volt. Úgy érezte akkor és ma is vallja: hisz és bízik az eszmében, mely a munkások felemelkedését tűzi célul. Csalódás érte már, nemcsak az októberi események forgatagában, előbb is, amikor jogtalanul kizárták a pártból. De most azt mondja: nem a vezetőkben, a pártban csalódott. Nem indokolja különösképpen, hogy miért, talán nem is lehet. A múlt hibáit kizárólag a pártnak tulajdonítja, közös nevezőre hozva a néphez hú kommunistákat néhány néppel játszó vezetővel... Ez az ember kiváló esztergályos egy kaposvári üzemben, s a munkástanács elnöke. Véleménye azonban — mint mondják — sűrűn változik, mindenkor híven igazodva az adott körülményekhez. Nemrégiben arról beszélgettek: milyen legyen az együttműködés az üzemi pártszervezet és a munkástanács között. Szavait nehéz lenne idézni, körülbelül így beszélt: — Szerintem az üzemben semmi helye a politikának! Az emberek dolgozzanak, ez most a legfontosabb. Ha politikai nézeteiket akarják kicserélni, esténként menjenek el a városi pártszervezetbe, ott vitatkozhatnak ... Egyéni vélemény — mondotta —, de úgy gondolom, nem kell pártszervezet ez üzemben. De ha már megalakították, legyen. Ha nem is értek egyet vele, azért nem lesz baj az együttműködéssel... Igen, nagyon is »-egyéni« véleményről van szó. Mégis válaszolni kell rá, mert olyan ember ajkáról hangzott el, aki munkástanácselnök, akiben bíznak, s akinek elképzelésével — úgy érezzük — sok munkás társa nem azonosítaná magát. Az eszme szép — mondotta ő. De azt nem tette hozzá, hogy az eszme önmagában kevés. Azt mondja: csalódott a pártban, s fél, hogy a párt nem tud megszabadulni régi hibáitól. De kívánja, akarja, hogy megszabaduljon, akarja, hogy emberséges élete legyen a magyar munkásnak, hogy illetéktelen kezek ne fecséreljék el azt az anyagi alapot, melyet a munkás teremt, s melyből csak csekély morzsát kapott eddig. Igaza van, s a szándék szép, ezt akarja a párt is, a kommunisták is. De miért ad ilyen nagyon is egyértelmű választ a kérdésre: nem kell pártszervezet az üzemben? Miért? Csak azért nem, mert ő még nem ’át tisztán? Csak azért, mert még bizonytalankodik. s nem lép be a pártba? Nem gondol azokra az emberekre. kommunistákra, akik tettekkel akarják most kiköszörülni a vezetők okozta csorbát? Senki sem erőlteti őt, senki sem kéri, hogy leeven párttag, a régi módszer megbukott 8 vizsgán. S vérre eljött az idő, amikor önszántából meggyőződésből áll a kommunista a párt oldalára Példákat mond. Hogy azelőtt félni kellett az üzemi párttitkártól, mert önkényeskedett, mert sietett jelenteni, ha valamelyik dolgozó rosszat szólt. De cáfolía érveit: végre megszűnt a káderlap, megszűnt a személyzeti osztály ... Csúnya hibákat látott a múltban, s hogy nem kívánta vissza, természetes. Hibázott a óért, valóban hibázott, de ezt nem megszüntetésével, hanem a módszerek és gyakorlat új módjával hozhatta helyre. Népuralom kénes csak valósággá változtatni a papírra írott kommunista elveket. A néo vezetőereje a munkásosztály, melynek pártja van, s tagjai a nép fiai... Csak a gondolatot vetettük fel, s így válaszolt: Ezt mondtuk azelőtt is. A nénnek mégsem volt beleszólása az ország ügyeibe, sokan a pénzért. a magas beosztásért vállaltak funkciót, s elfeledkeztek környezetükről, szülőikről, a népről. Sok igazság van ebben. De éppen ezen akarunk változtatni. Ezért alakult az új párt, mely csak elvben azenos a régivel, ezért akarunk úi úton, az igazság és felelősségérzet teljes tudatában munkálkodni sorsunk jobbrafordulásán. Nehéz erről biztosítékot adni? Kétségtelen. Mert a szó és tett egységével sok baj volt nálunk. Érthető, hogy ezután csali a tett, a cselekedet nyomán megváltozó életkörülmény győzheti meg a népet, s ma még kevéssé hisz a szavakban, ígéretekben. De a bizalom alapja már adva van az eddigi intézkedések, a kibontakozás első lépéseinek alapján. S bízni kell, mint a betegnek sebészorvosában, kinek a hit és bizalom láttán nem reszket kezében a kés, s biztos kézzel szabdalja le a vadhúst, az ártalmas idegent ... Párt. MSZMP. Nevén viseli az osztályt, mely alkotója, a munkásosztályt, kinek érdekében hivatott tevékenykedni. És mégsem kellene párt az üzemekben? Éppen ott nem kell, ahol a munkások leélik életük javát? Vajon hol lenne legnagyobb szükség rá, ha nem éppen ott, az üzemben, a munkások között. Emlékezzünk csak 45-re. Emlékezzünk, amikor a párt elveiben, s gyakorlatában is tisztán állt az új törekvések élére. Honnét merítette az erőt, hol veit a bázisa, ki követte, ki segítette, hogy megnyerje a tömegek bizalmát? Az üzemekben, a munkás5 Hogy hitt a nép, hogy bízott és meggyőződött akkor a párt igaz, őszinte szándékáról a földosztás, az újjáépítés. az államosítás és egyéb intézkedés láttán ... Tett valamit a nárt, valami jót ebben az országban? Sokat, kimondhatatlanul sokat! S törekvésében nem egésze, csak vezetői szédítették meg, távolították el a néptől. A munkásosztály, a kommunisták pártjáról van szó, s október után ismét, most már végérvényesen azt kell tennie, ami a munkások, az ország érdeke. Ezért küzdenek а kommunisták az üzemekben is. A üt állítja ö: a politikának л nincs helye az üzemben? Nagyon téves felfogás! Senki sem akarja. hogy munka helyett politizáljanak, hogy félnapokat beszélgessenek munkaidő alatt, hogy társadalmi munka miatt kevesebbet keressenek, s unalmas, semmitmondó értekezleteket hallgassanak végig. Ez némely helven a múlt hibája volt! De éppen azért, mert nálunk a nép az úr, kell, hoey érdekeljék az embereket a politikai események, hogy véleményt alkossanak mindenről, s véleményük érvényesüljön az ország ügyeinek intézésében. A vitáról, érvelésről, a véleménycsere szükségérzetéről ío sem lehetne beszélni dolgozóinkat, nemhogy megkíséreljünk gátat vetni ennek. Igaz, hogy ma még tán húzódoznak — ez az események velejárója. De ahogy lépésről lépésre haladunk előre, úgy érdekli egyre jobban az embert: mit miért tesz, s mennvi haszna származik abból a társadalomnak. ö, a munkástanács elnöke nem ért egyet azzal, hogy pártszervezet togyen az üzemben. De ha van, együttműködik vele... Ezt így naivon nehéz elképzelni. Az üzem kommunistái — még ha követtek is el hibát a múltban —■ sok jót tettek,л tapaszt aktokat gyűjtöttek. A munkástanács új szerv, vezetői-most tapogatóznak. ismerkednek a vezetéssel, a »több ember« gondjaival. Ül “in berek ők, s a kommunisták véleménye, megtisztult gyakorlata se- Ча: segíthet. Ezért kell megérteni: a politikai és gazdasági vezetés szervei csak együtt, csak kölcsönös megérts és segíteniakérás alapján vezethetnek okosan... Nem, szó sincs többé az utasítgatás módszereiről. De igenis kell, hogy a pártszervezet, s й munkástanács tagjainak vitája, kialakult közös véleménye és meaál'apodásá alapján döntsenek, figvalembovéve a dolgozók jogos kívánságát. érdekeit. A cél, a jólét és felemelkedés célja követeli az együttműködést, s nem »ha már így vaj), hát tegyen« elv vezérli... E NÉHÁNY GONDOLAT korántsem kinyilatkoztatás. Segíteni akarunk csupán, segíteni, hogy közös erővel kiláboljunk a bajból s egészséges, népnek tetsző politikával építsük az üzemben is a szocializmust. MEGRENDELŐLAP 1°57. év Jávori Béla l-től megrendelem* 1 hónapra, V, évre Va évre * Nem kívánt rész törieniíü SOMOGYORSZÁG című lapot. Az előfizetési díjat (előfizetési díj: egy hónapra 11 Ft, negyed évre 33 Ft, fél évre 66 Ft) a nyugtával jelentkező postakézbesítőnek fizetem ki. A megi-endelő pontos címe: (Ahova a lap kézbesítését kéri.) Név; Város, község: Utca. szám: 1957. év hó nap. 'у Az előfizető aláírása. ";£■ A postahivatal tölti ki. Beindítva: 1957. hó n. hírlapfelelős. b®
