Somogyország, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-10 / 7. szám
g5SS55SS55S^S535SB55SSS5E553SSS5B5B5SSSSS555555555S55SB " — ШУ — «кгг—=---------------------------------------АЖ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ^&täB|ff||l> évfolyam, 7. szám. Csütörtök, 1957. január 19. «8 A MEGYEI TANACS LAPJA Ml ARA 50 FILLÉR ШШШШ11В1Ш11Ш!11ШУ1ШШ111111111Ш111Ш11!!11111111111111Ш11!Ш11ШШ:11Ш111Ш1Ш[ШигаПШ1П1111111га1Ш1П111П11Ш1111111Ш1!1Ш11!1 15||||r ,||1Ш1111111111111111ШШ1!1'!!1111!1!Ш11111!Ш1!1111!111ШШ11111!!!!111!!111Ш11111!111111111!1!Ш1111111)111Ш111!11Ш!1Ш11!1!111111!!11!1111111!1Ш1111!Ш!1Ш1!1Г fl Kaposvári dUategészségilevi intézet a járványos be!e§ségefe leHüideséárt Öt esztendővel ezelőtt alakult a Kaposvári Állategészségügyi Intézet. Négy vármegye: Zala, Tolna. Baranya és Somogy állami gazdasága inak, termelőszövetkezeteinek és egyéni gazdáinak áUatá’lcmánya között faTépő járványos betegségeik leküzdéséhez nyújtanak hathatós segítséget. Nagy mértékben támogatják a falusi állatorvosokat is a helyes diagnózis megállapításában, különösen az olyan betegségeknél1, amelyeket saját felszerelésükkel nem tudnak megállapítani. Az elmúlt években majdnem •tízezer hullát szállítottak az intézetthez, ahol a szakorvosok alapos bafcteorológiaí, szövettani vizsgalat afcá vették őket és pontos leírást adtak az állat elhullásának okámL Ha fertőző betegségről volt szó, aktkor fertőtlenítő gépkocsijukkal. azonnal a helyszínre mentek és elvégezték a szükséges fertőtlenítést. Az intézet állatorvosainak lelkiismeretes munkája nyomán sikerült az elmúlt évben egy eddig ismeretlen betegséget is felfedezni. A Baranya megyei1 Csobokapusztai Állami Gazdaságból egy pulyka■tfcuülét küldtek be. Kiderült, hogy különleges elváltozásról van szó és a pulykatenyészetekban súlyos betegséget ckozó parazitás 'béntalmak okozták az elhullást. Ezt a betegséget sehol az országban nem ismerték, s a kaposváriak erre felhívták a figyelmet és az állatorvosok szaklapjában is foglalkoztak felfedezésével. Az intézet terve, hogy ebben az évben még nagyobb segítséget adjanak az ália/toirvosoik munkájához. Továbbképzésüket előadásokkal és a helyszínen történő vizsgálatokkal is .támogatják. Ugyanakkor még fokozottabb segítséget nyújtanak a Kaposvári Mezőgazdasági Technikum hallgatóinak az előadásokon kívül a szemléltető anyagok nagyobb mérvű rendelkezésre bocsátásával. Mezőgazdasági, erdészeti, vízügyi szakemberek önálló csoportja alakult a MEDOSZ-ban Kedves Barátaink! A Somogy megyei Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozóik Szabad Szakszervezete Intéző Bizottsága foglalkozott a szakszervezet korábbi tevékenységével és megállapította, hogy a szakemberek érdekvédelmét a szakszervezet vezető szervei elhanyagolták, nem folytattak következetes harcot: a mezőgazdasági szakemberek anyagi és szociális helyzetének magjavításáért. Az országos elnökség is megállapította, hogy a mezőgazdaság fejlesztése és a termelés fellendítése a szakemberek nélkül nem oldható meg, ezért a szakemberek érdekvédelmére a jövőben fontosságának megfelelő gondot fordít. Ennek első jeleként megalakult a szakszervezet központjában a szakemberek ügyeit intéző osztály. Ennek az osztálynak felhívása alapján Somogy megyében a MEDOSZ megyebizotlságának kebelén belül mi is létrehoztuk a szakemberek szakcsoportját. Ezen szakcsoport intéző bizottsága ideiglenes jelleggel működik, amíg a megyében dolgozó mezőgazdasági szakemberek végleges szakcsoportot nem választanak. Az ideiglenes intéző bizottság tagjai: Henaiel Béla, az Á. G. igazgatóságának főaigrcnómusa, Partos Nándor, az A. G. igazgatósé,gának agronómusa, Miklósi László, a Vetőmagfelügyelőség vezetője, Szabó László, a Sertéstenyésztő Vállalat igazgatóhelyettese, Márkus Lásztó, a Középsomogyi Erdőgazdaság főmérnöke, Hold Lajos, a Pécsi Vízügyi Igazgatóság kaposvári szakaszmérnökségének vezetője, Székely Elemér, az MT VB Mezőgazdasági Igazgatóságának öntözési és talajjavítási felügyelője, Stéiglá József, a Magtermeltető Vállalat főagronómusa és Fffiöp Mihály,. a Gépállomások Megyei Igazgatósé,gának agronómusa. A mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi szakemberek ideiglenes intéző bizottsága az országos MEDOSZ elnökséggel, valamint a MEDOSZ megyei intéző bizottsággal egyetértésben a szakemberek érdekében a következőket kívánja tenni: 1. A szakszervezetnek az az álláspontja, hogy a jelenlegi munkakörökben feleslegessé vált szakembereket a mezőgazdaság más területén kell elhelyezni, oly módon, hogy ezzel a mezőgazdaság szakirányítását javítsuk. A szakemberek elhelyezésével kapcsolatos javaslatainkat az országos MEDOSZ elnökséggel már közöltük. Felhívjuk a mezőgazdasági szakembereket, hogy érdekvédelmi kérdéseikkel kapcsolatban bizalommal forduljanak szakcsoportunkhoz (Kaposvár, Dózsa György utca 1.). 2. A szakvezető munkakörök betöltéséhez szükséges szaíkmai képzettséget az illetékes szerveknek a szakszervezettel egyetértésben kell megállapítani. 3. Szükségesnek tartjuk az agrár szakemberek feladatkörére és az adnűnisztrációs feladatok csökkentésére vonatkozó rendelet kidolgozását. 4. A szakemberek bérezését úgy kel megállapítani, hogy figyelembe vegyék a szakiképzettséget és a szolgálati időt, illetőleg az üzem nagyságát, belterjességét és a népgazdaság más ágaiban foglalkoztatott és hasonló szaíkmai képzettséggel rendelkezők fizetését. 5. Az üzemekben és a gazdaságokban dolgozó szakembereit részére megfelelő természetbem. lakást kell biztosítani minimális lakbérréL 6. A szakembereket 30 napi próbaidő után kell véglegesíteni. Szükséges a véglegesített szakemberek felmondásának újbóli szabályozása, a szakemberek eddigi, sokszori áthelyezésének megszüntetése. 7. A szakoktatásban, közigazgatásban és a tudományos intézetekben dolgozó szakemberek részére a meglévő juttatásokon felül a közalkalmazottakat és a pedagógusokat megillető kedvezményeket is biztosítani kell. 8. Elő kell segíteni a szakemberek bel- és külföldi ítanulmányútjait és tapasztalatcseréit. 9. Támogatjuk az egyetemi és főiskolai ifjúságnak azt a követelését, hogy a végzettségnek megfelelő elnevezéseket, így a doktori címet megkapják illetőleg használhassák, a munkaköröket, külföldi oklevelek érvényesítését szabályozzák. A régi mezőgazdasági akadémiát végzett szakembereket úgy kell elbírálni, mint az egyetemet végzetteket. Országos elnökségünknek az a véleménye, hagy az említett célkitűzések megvalósítása, valamint — a szakembereket érintő — további érdekvédelem ellátása érdekében a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi szakemberek, a fizikai dolgozókkal vállvetve, egy szakszervezetben, a Mezőgazdasága és Erdészeti Dolgozók Szabad Szakszervezetében tömörüljenek. Szakszervezetünk továbbra is védi és támogatja államunk szocialista vívmányait, segíti az állami gaz daságok, gépállomások, erdőgazdaságok és vízügyszervek munkáját és a munkástanácsok tevékenységét. A mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében együtt kívánunk működni a szakemberek különböző társadalmi szervezeteivel, egyesületeivel és velük egyetértésiben kívánjuk elősegíteni a mezőgazdaság fejlesztését. Kaposvár, 1957. január 9. Mező- és Erdőgazdasági Dolgozók Szabad Szakszervezete Somogy megyei Intéző Bizottsága Ami! nem tudtak az orvosok egy pofon elintézte M. bácsi segédvezétő az egyik vállalat alkalmazcttja, egyik szemével 1928 óta nem látott. Akadályozta a munkában, kellemetlen volt a pihenésben. Kényelmetlennek bizonyult társaságban. Járkált is orvosokhoz sokat. Kezelték, gyógyítgatták, azonban a szeme makacsül nem gyógyult. M. bácsi a sok-sok év alatt már hozzászokott a félvaksághoz, s gondolta, a visszalévö időt a sors jóvoltából így kell leélnie. Ám M. elvtársnak különös véletlent tartogatott az élet, furcsa körülmények között. A furcsa körülményt K. elvtársnak hívják, s a különös véletlent ő idézte elő akaratlanul. Történt pedig nemrég, hogy M. bácsi »beszívott« Nem túlzottan, de nem is kicsit. Régi mondás az, hogy egyik pohár borban jókedv van, a másikban nóta, harmadikban könnyek, szomorúság. Nos, amit M. bácsi utolsónak öblített le torkán, abban bizonyos veszekedő kedv volt. Rövidesen össze is szólalkoztak szaktársával. K. elvtárs húzódozott, de hogy az öreg sokat forszírozta a dolgot és meggyomrozta, hát ő is lekent neki egy nagyot, majd később még annyit, ami éppen egy jó kollégához illik» hogy adósság egyik oldalon se legyen. Másnap aztán K. elvtárs — elkészülve a legcsúnyább haragra — szótlanul fogadta munkatársát, de legnagyobb meglepetésére veszekedős barátja túláradó örömmel és boldogsággal borult nyakába. — Édes cimborám, drága barátom, hogy köszönjem meg? ... — Mit? — dadogta zavartan K. — Hát, hogy visszaadtad a szemem világát. Ha nem ütsz meg a szemem alatt, s a szemüregemben lévő gennyzacskó ki nem fakad, sohsem láttam volna. így végződött a jóra fordult kis cívakodás, de azért K. elvtárs azt ajánlja •— hasonló ügyben ne keressék fel, ő így többé nem akar orvos lenni. — ts — Tovább bővül az állami gazdaságok önállósága Az állami gazdaságik önállóságé a jövőben a mezőgazdasági szakoktatás terén is jóval nagyobb lese, mént az elmúlt években. így mér az idén teljesen rvná-u*—» szervezhetik meg az ezüst Kale- :cn tanfolyamokat. Az van rendjén, hogy az ember irányítsa a sorsát. De van úgy is, amikor a sors ragadja kezébe az ember életének gyeplőjét. Mindegyikre sok-sok példát tapasztal a látogató az osztopáni Győzelem Termelőszövetkezetben. — Együtt maradunk. Hat évig megéltünk a szövetkezetben ezután még jobban megélünk. Megdolgozunk jólétünkért, az alapot már leraktuk — így vélekedik a kisebbség. A többiek kimondták: Lesz, ahogy lesz, újból egyénileg kezdjük . .. Nem újkeletűek ezek a döntések. Október előtt megfogamzott már kiben az együk, kiben a másik clhatározás. Az őszi események csupán a bába szerepét töltötték be az elgondolás^ tettekre váltásában. LegaláJéis a legtöbb embernél. ^erí vannak koraszülött cslekedeJek is; iriss elhatározás. azory'iali cselekvés. A nyolcszáz foi)ntnál drágább rádiók adást naj' hallgatása sok szövetkezeti ta^lál nem volt hatástalan. íme, a Győzelem rövid életrajza: Í949-ben alakult tizenkét családdal, 40 holdon, ötvenötben harmincnégy család 340 holdat művelt közösen, ötvenhatra — de nagy kár — felfejlesztették a tsz-t a bennlévők és kívülállók akarata ellenére: hetven család 760 holdat birtokolt a múlt gazdasági évben. És most: harminc család 300 holdon vág neki az ötvenhetes évnek, a jövőnek. A felfejlesztés tanulságait nem felejtik el a szövetkezeti eszme szilárd hívei. Már kezdik is felmondani a történelemből tanult leckét: harminc család és végeztünk. Aki akar, most még mehet De aztán se ki, se be... Az öszszetartás, az együvé tartozás gondolatát ezután nagy becsben tartják. KI MERKE TART? Látogató** u% osztopáni Győzelemben Eddig is ezt kellett volna. Akkor rendületlenül megállta volna a történelem próbáját az egész szövetkezet. Mit is hozott az elmúlt ősz erre a tsz-re? Szabad gazdálkodás __ ez a fogalom vibrált az októbe_-Vgg, levegőben. Akkor még neír; látták mindnyájan — a kisebbs^ is csak sejtet- Iе > hogy a gazdálkodás szabadságának JJügja nemcsak a kisparcellákrg, hanem a nagytáblákra is szórja sugarait. Az ingadozók, akiknek testét szorította a közös gazdálkodás szűkreszabott ruhája, egymás után kiléptek. Csakhamar kívülről zárták be maguk mögött a szövetkezet kapuját az ötvenötös tagok, kettő híján. Néhányan azok közül is kiálltak, akik több éve szövetkezeti kenyeret ettek. Napról napra csappant a tsz taglétszáma. A kilépők nekivágtak a bizonytalan holnapnak. Mert vajon mihez kezdtenek a párholdas Tóth Jánosok, vagy Nagy Lajosok, Szekeres Jánosok, Györke Józsefek és Jónás Ferencek? Ha van is kevéske földjük, igavonó nélkül, milyen nehéz lesz abból annyi termést kicsikarniuk, hogy éven át mindennap elég kenyér kerüljön családuk asztalára? Annak a tervüknek beteljesedése sem űzte volna el fejük fölül a megélhetés nyomasztó gondját, ha feloszlatják a szövetkezetei. Hiszen a néhány pár lóból nem jutott volna minden gazda ekéje elé akár egy is. Mentek, özönlöttek kifelé a tsz kapuján. A tehetősebbje, a volt középparasztok előbb-utóbb talpraállnak. A kormány lehetővé teszi nekik, Aogy biztos megélhetést találjanak kisbirtokukon. De mi lesz a múlt kisemmizettjeivel, az egykori nincstelenekkel? A kilépések idején nem tárta senki eléjük, milyen holnapra virradnak? A régi tagok is — érthetően — csak a maguk dolgával törődtek. Megkötötték magukat: ha néihámyan is, de összetartják a tsz-t, s nem bízzák a sors kénye-kedvére jövőjük alakulását. A régi szilárd tagok mellé újak álltak. Ferka Mihály, aki egy évvel ezelőtt szakított az egyéni gazdálkodással, most nem tágít a közös mellől. Balogh Mihály fiatal ember. Jobb megélhetését a tszben véli megtalálni. Ezért, amikor mások kifelé áramlottak, ő meg belépett novemberben a szövetkezetbe. »■Megfogyva bár, de törve nem« — megmaradt a Győzelem! Tagjai ezt tartják: megszüntetjük a tsz hibáit, de nem a szövetkezetét. Sőt: a fogyatékosságok kijavításával erősebbé teszik a közös gazdaságot. Jól tudják, hisz bőrükön érezték, milyen gátak emelkedtek eddig útjukba. Ezek ledöntésében segít a kormány, s ők is megteszik a magukét. De azt nem veszik be, hogy a tsz-ben minden rossz volt, a szövetkezetei fel kell oszlatni. Egyes hangoskodók, mint pl. Perák István, akik már a kapun kívülre jutottak — azt hirdetik: évről évre több volt a munka, kevesebb az osztalék. Ez egyszerűen nem igaz. Mert íme a hiteles cáfolat: ötvennégyben 31,86, ötvenötben 39,53, s a most lezárt gazdasági évben pedig 42 forint a munkaegység értéke. Az igaz, hogy nem jut mindenkinek egyformán a megtermelt javakból. Az elosztásnál — nagyon helyesen —• a végzett munkát veszik figyelembe. Ha pl. Perák István kevesebbet kapott, mint Papp Lajos, ennek csupán ab ban az egyszerű dologban van a magyarázata, hogy míg Perák 296, addig Papp 405 munkaegységet teljesített. Egyébként a zárszámadásra rövidesen sort kerítenek. Túl lennének mái rajta, de a kilépőkkel el kell számolni. Mindenki egyaránt megkapja jogos részesedését, akár kilépett, akár a tsz-ben тага 4 így írja ezt elő a törvény, így diktálja az emberek igazságérzete is. Milyen osztalék jut munkaegységenként? 3,75 kg kenyérgabona, másfél kiló arpa és zab, négy kiló csöveskukorica, három kiló burgonya, három kiló takarmányrépa, ugyanannyi lóhereszéna, 22,5 dkg cukor, 0,35 dl étolaj és 12 forint készpénz. A szabadpiaci árak szerint tehát a 42 foiantot is meghaladja az egységenkénti részesedés. A szövetkezet megmaradásában része van az osztaléknak is. A jól dolgozó tsz-családok ebben az évben sem ismerkednek meg a kenyérgonddal. A jövőben még nagyobb jövedelemnek néznek elébe. Hiszem a gazdasági alap megvan, jelentősebb beruházásra nincs szükségük. Tizennyolc fejőstehenük tejét szabadon értékesíthetik. Óvatos számítás szerint is több mint 10 ezer Ft tejpénz áll a házhoz havonta. Ezt az összeget szétosztják előlegként. A nyárra meghízik 35 sertésük. 380 darab birkájuk gyapjáért is szép pénzt kapnak. A 13 és fél holdas halastóból is csörgedezik a bevétel. Látjuk, van alapja a bennmaradó bizakodásnak. Tervezgetik, latolgatják, hogyan tudnák belterjessé tenni gazdaságukat. E tervek még nem kristályosodtak ki. Egyes mástermészetű egészséges elképzeléseikről azonban már hírt adhatunk. Úgy mondják, egy évre szóló megállapodást kötnék minden taggal arról, hogy milyen munkát kell elvégeznie a szövetkezetben. Minden családtagnak a közösben kell dolgoznia! A várható osztalékot is tartalmazná ez az okmány, amelyet amolyan kollektív szerződés-félének szánnak. Az is üdvös gondolat, hogy nem tartanak függetlenített embereket. Az elnöknek, könyvelőnek, pénztárosnak, meg a brigádvezetőnek is biztosan jobban használ a mezei munka, levegő, mintha az iroda levegőjét szívnák naphosszat. Az egészségügyi okokon kívül persze emellett szól a gazdasági érdek is: többre viszik, ha minden embert a termelő munkában foglalkoztatnak. Természetesen az elnöki, adminisztrációs, magtárosi teendők ellátására ezek a tisztségviselők kapnak bizonyos szabadidőt. Ki merre tart? — így tette fel a kérdést a múlt év ősze az osztopáni Győzelemben is. Kiki a maga módján válaszolt erre. A holnap és a holnapután, a közeli és távoli jövő maga az élet — mondja meg majd hitelesen, kinek mit ér erre a nagy kérdésre adott felelete. KUTAS JÓZSEF FIZESSEN ELŐ A SOMOGYORSZÁGRA! MEGRENDELŐLAP A 3. OLDALON
