Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-31 / 38. szám

4 ‘VtpQ^K^ >ebiDgэ6^jPgQgэ^Dge>&э^D^^ Ч A Magyar Szocialista Munkás- jf ^Ёзвдгеь ^^внНВЖмЬц^^. и&зРф&г ^ЙРа^к Е^ЭвайаЗЮ Ww*a^W *рЯ1 ЯшъШг *>**г| ||p|j &Я |&И IÉÉS ЩЩ ijjllläöS &g кЩЩ Я|3 ажГ ^^^EÉSBSSfo. "(Жт „«IP §§|1 ИШ rosi ideiglenes intézőbizotlsá- ? gjftpj) Чн1||Й^^ *3§я ЕмЯ щЯи л^>шШ$г Яя в Ä fr:l ezúton kíván Somogy megye ЩШы§ш ?^^Ряй^М8;^^р^Ш5^^^^^йттиттг1 ^Ш|р ЩЖ^No I^TiBír ^жкЧдтгт i* TM~тлгт1 ■ ' kommunistáinak, a megye min- I тиИЙВ-'З "®SS< ,*5ЁЗР5Г |§g? WnSSuSi ВяВ5§!§11вЭ8 '®3P*r^«ß*:f ^!|1||1авз!ж •$* *^en dolgozójának eredmények- ^ »—ваалрнииг»«»и.г.пчм1инимi w■ ap^gTM11 ■||М^'ЖTMTM»— |»TMяTMидз«»»”*и— ben gazdag i AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ^ . I. évfolyam. 38. szám. Hétfő, 1956. december 31. | boldog Új esztendőtö k m A MEGYEI TANÄC8 LAPJA ^BjSiL AHA 50 FILLÉR 1 О У \| ............................................... ЩП|ШПШНЦ|{У ....................к...........■iiiliiiiiiiiniuiMniiuiiiiiiiiiii>i!tiiiti!ilHlllllilH1IIHIII1!l!!l!;in!i!lllllll!llllinii;il!ltn>.IIIIimi!lHIII(!til(l!ii:. ^ _____- •:*' ^ Sre(íт еш/еkhеп gazdag, щ eiztend&t! Hazánkban ebben az évben rend­kívüli események zajlottak le. Az 1953. év és különösen а XX. kong­resszus után meggyorsult folyamat, amely a hibák kijavítása ellen irá­nyult, mind szenvedélyesebben lán­golt fel. Ezek a törekvések országos és helyi viszonylatban helyesek és feltétlen szükségesek voltak. A moz­galom fő célja az volt, hogy a ma­gyar nép lelki sajátosságának, gaz­dasági adottságainak megfelelő gaz­daságpolitikát valósítson meg és megváltoztassuk a helytelen párt- és államvezetés módszerét. Ezen törek­vések nem a népi demokratikus rendszer megdöntése, hanem a hibák felszámolására irányultak. Az október 23-i események Buda­pesten, az első megmozdulásokban részvevők tömegét és azok célját nézve azt kell mondanunk, helyesek voltaik, a felvonuló egyetemisták, ifjúmunkások nem a népi hatalmat akarták megdönteni, hanem a hibák kiküszöböléséért harcoltak. Ugyan­akkor látni kell, hogy már az első nap megjelentek az ellenforradalom erői, s a tömegmegmozdulásokat igyekeztek kihasználni saját cél­jaikra. Mindennap világosabbá vált, hogy ellenforradalomról s a tőké­sek és földbirtokosok hatalmának visszaállításáról van szó. Mi volt a helyzet megyénkben? Ka­posvárott, a járási székhelyeken, s egyes községekben a tömegek meg­mozdulása helyes volt, 6 a mozgal­mak vezetői becsületes értelmisé­giekből, munkásokból és parasztok­ból tevődtek össze. Ezen megmozdu­lásokban a párt maga is részt vett és támogatta ezt. A későbbiek folya­min azonban mindjobban eltávolí­tották józanul gondolkodó, becsüle­tes vezetőit e mozgalomnak és az el­lenforradalom sötét erői kezdtek fe­lülkerekedni Kaposvárott, Marcali­ben. Tabcn és egyéb helyeken. Egyes községekben pedig már a kezdeti megmozdulások Is ellenforradalmi megmozdulások voltak. Milyen tények bizonyítják ezt? Az ellenforradalom rövid pár napos uralma alatt százával tartóztatták le a kommunistákat, távolították el a munkás- és parasztszármazású ve­zetőket, betörték házaikat, megver­ték őket, sőt gyilkoltak is. Vajon ezeket a megmozdulásokat lehet-e forradalmi megmozdulásnak nevez­ni? Nem! Ez ellenforradalom volt. Mit lehetett tenni ebben a hely­zetben? Egyet. Hogyha a Szovjet­unió segítségével is, de legyőzzük az ellenforradalmat és utána hozzáfog­junk független szocialista hazánk építéséhez. Többen kérdezték, hogy mi a vé­leményünk az október 23-a utáni tömegmozgalmakban részvevőkről. Ugyanaz, ami pártunk központi in­tézőbizottságáé. Hogy, akik jóhisze­műen részt vettek ebben, nem vol­tak szervezői az ellenforradalomnak, azoknak semmi bántódásuk nem le­het. Hogy ennek az álláspontnak érvényt szerzünk, azt bizonyítja, hogy politikai bűncselekmények miatt összesen kilenc ember van le­tartóztatva, Hamvas tanár és társai. A megyei intézőbizottság véle­ménye, hogy nem a bosszú állás, ha­nem a megértés, megbocsátás szel­lemének kell érvényesülni mindazok­kal szemben, akik nem vezetői vol­tak a mozgalomnak, ezt követeli tő­lünk a kommunista humanizmus. Néhány gondolát az 1957-es esz­tendőre. Mit kívánunk megvalósíta­ni a következő évben és egyes kér­désekben milyen álláspontot képvi­selünk. A párt világosan megmondta és mi is újból megmondjuk, hogy független, szocialista országot aka­runk építeni. Ugyanakkor törekedni fogunk arra. hogy kiépítsük kapcso­latainkat mindazokkal az országok­kal. melyek belső üeyeinkbe nem kívánnak beleavatkozni. Nem kívánjuk másolni és nem is fogtuk sem a szovjet, sem a jugo­szláv, sem a cseh, sem a nyugati or­szágok példáját, de hasznosítani fogjuk mindazokat, amely megfelel a mi viszonyainknak, ha azoic jók, átvesszük a szocialista és a nyugati országoktól is. Arra törekszünk, hogy a magyar nép lelki sajátosságainak, kulturális színvonalának, gazdasági adottságainak megfelelő szocializmus építésének magyar útját keressük és találjuk meg. Ez az útkeresés nem könnyű, nem is megy egyik napról a másikra. De nem kétséges, hogy írta: Szirmai Jenő, az MSZMP megyei intézőbizottságának elnöke az egész népünkkel együtt meg fog­juk ezt találni. Határozottan meg kell hogy mond­juk, hogy mi szocializmust építünk, ellene vagyunk minden kizsákmá­nyolásnak iparban és mezőgazdaság­ban egyaránt. Iparunk fejlesztését alá kell rendelni az életszínvonal emelésének. Nagyon fontos, hogy a munkástanácsok valóban gazdáivá váljanak az üzemeknek, jó gazda módján dolgozzanak. Takarékoskod­janak a nyersanyaggal, hogy meg­felelő térítésben tudják részesíteni az üzem dolgozóit. A munkás önkormányzatot élővé kell tenni, s azt a helyes jelszót, hogy tiéd az üzem, magadnak dolgozol, valósággá kell váltani. A kisipari szövetkezetekbe sok képzett kisiparos és segéd tömörült, akik sokat tehetnek belső fogyasz­tásunk ellátása, exportigényünk ki­elégítése területén. Meg kell szün­tetni a szövetkezetek bürokratikus vezetését, s teljes autonómiát kell biztosítani részükre. Maguk döntsék el. h—mit termelnek és hogyan kí­vánják azt értékesítem. A párt szá­mít a kisipari szövetkezetek dolgo­zóinak helytállására, öntudatára. Medvénkben ötszáz kisiparos van. ök szintén értékes része megyénk társadalmának. Sokkal nagyobb tá­mogatást kell nyújtani munkáink­hoz, mmt ahogyan eddig tettük. Meg kell szüntetni azt a rossz gyakorla­tot, hogy egyesek a kisiparosokat nem mint baráti osztályt — réteget, hanem mint ellenséget kezeljék. Fontos, hogy megfelelő helyet és sze­repet kapjanak megyénk közéleté­ben is. A párt véleménye, hogy szakítani kell a bürokratikus vezetési mód­szerekkel ós minden kényszerintéz­kedéseikkel, amelyek eddig a pa­rasztságot gúzsba kötötték. A pa­rasztság maga döntse el, hogy ho­gyan akar gazdálkodni. A lényeg az terven.'hogy fejlődjön a mezőgazda­ság, a mezőgazdaságban a növény­­termelés, az állattenyésztés, éljen jobban a paraszt és az egész nép. Hamarosan megjelenik a munkás­paraszt kormány mezőgazdasági programja. Addig is szükségesnek tartjuk azonban megmondani, hogy a legmesszebbmenőkig támogatjuk az egyéni parasztgazdálkodást. Szükséges, hogy biztonságot ad­junk a termeléséhez. Gondoskodni kell, hogy a termeivényét értékesí­teni tudja, s a kormány erre kössön szerződést. Megyénkben a mezőgaz­daság fő iránya a belterjes mezőgaz­daság. Aprómagvak, konyhakerté­szet, szőlészet stb., növényi kultúra ápolása, hogy a híres Somogy megyei állattenyésztés újból visszanyerje régi hírnevét. El vagyunk szánva ar­ra. ho1— fellépünk minden ellen, amely mee akarja sérteni a paraszt­­gazdálkodás szabadságát. Ugyanakkor a parasztság számára biztosítani kell, hogy aki a szövetke­zés valamely formáját választja, az nyugodtan, szabadon, minden kény­szer nélkül választhassa. Fel kell lépni minden olyan megnyilvánulá­sokkal szemben, amelyek félemlítik a jelenlegi szövetkezetben dolgozó, vagy szövetkezeti útra lépni szándé­kozó parasztokat. Jelenleg több községben, ahol a tsz-ek feloszlottak, nagyon komoly problémák vannak. A falusi nincs­telenek, szegénvnarasztok és a kö­zépparasztok alsóbb rétegei megél­hetésének kérdése. Miből fognak megélni, ruházkodnl, vagy gazdasá­gukat megindítani a tsz-ből kilépő szegényparasztok. Az iparban nem tudnak elhelyezkedni. Állami gaz­daság és gépállomás sem vesz fel új dolgozókat. Ezért azt javasoljuk, hogy gondolkodjanak a tsz-ből ki­lépő parasztok és — minden kény­szer nélkül — alakítsák újjá szövet­kezeteiket, olyan formában, amely nekik tetszik, megfelel és megélhe­tést biztosít a részükre. Az állami gazdaságok munkájára továbbra is szükség van. Az a lénye­ges, hogy az állami gazdaságok be­töltsék feladatukat a nemesített ve­tőmag, fajállatck tenyésztése, s a gazdaságuk rentábilis üzemeltetése területén. Bízunk az állami gazda­ságokban dolgozó munkásokban, szakemberekben, s reméljük, hogy az 1957-es évben csak dicsérni lehet az állami gazdaságok munkáját. Ko­moly felelősség hárul a gépállomá­sok dolgozóira és vezetőire egyaránt. A gépállomások önállósága megkö­veteli, hogy a vezetők és a dolgozók egyaránt nagyobb felelősséget érez­­zenek az egyéni és szövetkezeti gaz­dálkodást választó parasztok megse­gítésére, hogy a műhelymunka mel­lett a mezőgazdasági munkákat is megfelelően szorgalmazzák és segít­sék. Nagyobb megbecsülésben kell ré­szesíteni az értelmiséget, különösen a pedagógusokat, akiknek munkáján az egész nemzedék nevelése nyug­szik. Nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíteni or­vosainkat városban és falun egy­aránt, hogy nyugodtan tudjanak dol­gozni a nép egészségvédelme érde­kében. Pár szót az ifjúságról. A fiatalok­nak jövője csakis a népi demokrá­ciában lehet. Kérdezzék csak meg szüleiket, idősebb szaktársaikat, pe­dagógusokat, orvosokat, parasztokat az ő ifjúságukról. És akkor láthat­ják, hogy ha követtünk is el hibákat a fiatalokkal szemben, akkor is ha­sonlíthatatlanul többet tettünk az Ifjúság érdekében 12 év alatt, mint a Horthy-rendszer 2fi éve alatt. Ez­után azonban még többet kell tenni. Minden pártszervezetnek feladata, hogy harcoljon azért, hogy az ifjú­ságnak megfelelő megélhetést bizto­sítsunk. A •'árt fontos feladatnak tartja az életszínvonal emelését. Az ipar, me­zőgazdaság fejlesztését ez alá kell rendelni. Különösen fontosnak tart­juk a munkásosztály és. értelmiség, különösen a pedagógusok, orvosok életkörülményeinek javítását. Ehhez azonban az szükséges, hogy az ipari termelés területén újból elérjük az október 23-a előtti termelést. Ne csak fentről várják az intézkedése­ket, hanem üzemükben úgy szervez­zék meg a munkát, hogy jelentős ré­szesedésben részesüljenek. Szüksé­ges ezt .“hangsúlyozni, mert egyes üzemvezetők, némely munkástanács vezető jó fiú akar lenni. Ahelyett, hegy megszerveznék az üzemben a MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL...? Valkn futván cukorgyárí munkás: Remélem, hogy a munkás-pa­raszt kormány tovább munkálko­dik a dolgozó nép anyagi és kul­turális életének javításán. Helye­selném, ha a kormány az illetékes gazdasági szervek bevonásával, olyan bérezési rendszert dolgozna ki, amely lehetővé tenné, hogy a sokgyermekes anyáknak ne kell­jen dolgozniuk. Várom, hogy a kormány rendezi ■ a nyugdíjakat. Remélem, hogy az új esztendő­ben tovább erősödik a szocialista demokratizmus, s tovább szilárdul a szocialista törvényesség. Várom az olyan politikai légkör kialaku­lását, amelyben mindenki szaba­don, bátran elmondhatja a véle­ményét, hogy bárki — akár a kor­mányelnök tevékenysége felett bí­rálatot mondjon, s szabad véle­ménynyilvánítás miatt ne üldöz­hessenek senkit. Horrátk Ferenc kaposvári tss-tag: A mezőgazdaság sokoldalú, bel­terjes gazdálkodás felé fejlődik. Remélem, hogy egyszer s minden­korra vége lesz az erőszakos tsz­­fejiesztésnek. Remélem, hogy a szövetkezetek sokkal nagyobb ön­állósággal végezhetik tevékenysé­güket. De ugyanakkor várom, hogy az illetékes szervek adjanak szá­munkra megfelelő segítséget, még pedig olyan formában, hogy ter­jesszék a . szövetkezés sokoldalú tapasztalatait, hogy e tapasztala­tokat felhasználva, még nagyobb eredményeket érhessünk el. Hiszem, hogy az új esztendőben a meggyőződés elve alapján sok dolgozó paraszt rá fog lépni a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás út­jára. Kuruez PéterZv jutái egyéni paraszt* Szebb, boldogabb jövőt a magyar nemzetnek. Belterjes, megkötött­ség nélküli gazdálkodást. Az ön­kéntesség elvének betartását, hogy mindenki szabadon választhassa meg milyen formában kíván gaz­dálkodni. A termelőszövetkezetek fejlesztésénél ne szorítsák ki az egyénileg dolgozó parasztokat a jó földekről, mert hiszen előbb-utóbb ők is rálépnek a termelőszövetke­zeti útra, de csak abban az eset­ben, ha hasznot látnak a társasgaz­dálkodásban. Várom, hogy a kormány a rend helyreállítása után tárgyalásokat kezd a Szovjetunióval a szovjet csapatok kivonását illetően. Hegedűs Int re kadarkúti iskolaigazgató: A pedagógusok is sokat várnak az új esztendőtől. Azt szeretném remélni az új esztendőtől, hogy a pedagógusok ténylegesen hivatá­suknak élhessenek, tanítsanak, ne­veljenek, hogy ifjúságunkkal elsa­játíttassák az alapvető tárgyi is­mereteket, hogy a tanító, tanár úgy tanítson, ahogy egyéniségének és a nép érdekeinek legjobban megfelel. Az oktató-nevelő munka korlátjainak eltávolítása mellett remélem anyagi helyzetünk meg­javítását, jogos kívánságaink meg­valósulását. Hogy munkánkat eredményesen végezhessük, sürgősen szükség van jó tankönyvekre, amelyekből telje­sen száműzzük a személyi kul­tusz maradványait. Hangsúlyozzák tankönyveink, történelemkönyve­ink, hogy a nép a történelem al­kotója. Kappel Gyula kárpitos kisiparos: Mi, dolgozó kisiparosok azt sze­retnénk, hogy a kormányzat való­­raváltsa azokat a jogos kérésein­ket, követeléseinket, amelyeket jó­­néhányszor előterjesztettünk. Elsősorban szeretnénk, ha a kor­mány a becsületes kisiparosokat valóban elismerné és támogatná, nem úgy, mint az elmúlt 12 esz­tendő során. Szeretnénk, ha a kisiparosok szervezete, a KIOSZ nagyobb ön­állóságot kapna, hogy valóban ki­fejthesse érdekvédelmi szerepét, hogy ezen keresztül több megbe­csülése legyen a becsületes kisipa­rosságnak. Eddig a KlOSZ-szerve­­zet csak igen nagy harcok árán tu­dott elérni eredményeket a kisipa­rosság kérelmeinek jogos orvoslá­sában, mert a végrehajthatatlan rendeíetek végrehajtó szerve volt. Mi, kisiparosok tudjuk azt, hogy az államháztartáshoz az adózással mindannyiunknak hozzá kell járul­ni, hogy a kormányzat megfelelően tudjon bennünket támogatni. Ezért azt várom, hogy minden kisiparos­nak, szociális helyzetét figyelembe­­véve vessék ki jövőben az adót. A kormány az 1957-es évben tegyen olyan intézkedést, hogy öreg kis­iparosainkat ne adóztassák, hanem részükre megfelelő nyugdíjat biz­tosítsanak. Hogy a lakosságot meg­felelően el tudjuk látni szükségle­ti cikkekkel, a működő szocialista szektorok mellett ne feledkezzen meg a kormányzat a kisiparosság anyagellátásának megjavításáról sem. Az árak megfelelő kialakítá­sához szükséges, hogy a kormány­zat, a rezsi és haszonkulGsok meg­állapításában tegyen intézkedést. Végezetül azt várom, hogy minden kisiparost kapcsoljanak be a be­tegségi biztosításba. munkát és a nyereségből majd ré­szesedést tudjanak fizetni, ahelyett fentről várják a kérdés megoldását és pazarolják a nép vagyonát. A pa­rasztság életkörülményeit ügy kell javítani, hogy emelkedjen a terme­lés, az egyénileg és szövetkezetben dolgozó parasztgazdaságokban, tQbb árut vigyenek piacra. A jelenlegi helyzetben különösen nagy a felelősségünk. Az ellenség a párt ellen irányítja támadását, mert tudja, hogy a párt a népi ha­talom megszilárdításáért és az ellen­­forradalom ellen harcol. Tudja, hogy ha összefogjuk erőnket, akkor a nép széles rétegeivel együtt gyorsan ki tudjuk küszöbölni az elkövetett hi­bákat, emelni az életszínvonalat, S ezzel megszüntetni, vagy kicsire zsu­gorítani az ellenség tevékenységét, Gyorsítsuk meg a párt szervezését. Jöjjenek sorainkba azok a kommu­nisták, akik október 23-a előtt és után is a nép érdekében harcot in­dítottak a hibás politikai vonalve­zetés ellen. Elsősorban a munkások, akiknek pártja vagyunk, voltunk és leszünk, akiknek érdekében elsősor­ban kell és fogunk harcolni. Jöjje­nek a néphez hű értelmiségiek, pa­rasztok és alkalmazottak. De csak azok jöjjenek, akik nem pecsenyét sütni akarnak, akik nem karrieriz­musból akarnak a pártba lépni, ha­nem hű szolgálói akarnak lénni né­pünknek. Nem tartjuk magunkat tévedhe­tetlen embereknek. Nem akarjuk, hegy mindenki csak azt fogadja' el, amit mi mondunk. Szabad vélemény­­cserén keresztül akarjuk kialakítani a helyes álláspontot, és aki nem ért velünk egyet egyes kérdésekben, nem kell, hogy azt ellenséggé nyilvánítsák. A döntő kérdésekben értsünk egyet: nárttagok, pártonkl­­vüliek, különböző nézetű emberek. Olyan alapvető kérdésben, hogy szo­cializmust akarunk és nem kapita­lizmust. Hogy függetlenséget aka­runk, jó kapcsolatot a szocialista or­szágokkal. de a többi országokkal is. Hogy népi demokráciát akarunk és népünk jólétének, kulturális színvö­­maiának emelését. Hosv rendet, nyu­galmat, biztonsági és félelem nél­küli életet akarunk. Hogy együtte­sen lépjünk fel mindazokkal szem­ben, akik a munkások, parasztok, értelmi sértek és alkalmazottak érde­kei ellen vannak, akik a néphata­lom ellen vannak. A különböző kér­désekben, hogy hogyan akarjuk, mi­lyen úton építsük a szocializmust iparban és a mezőgazdaságban stb., azon lehet és szükséges is vitatkozni. Mi ilyen vitában akarjuk kikristá­­lyosítani jövő életünk útját. Az elmúlt években kommunistákat és pártonkívülieket egyaránt sok sérelem ért. Az október 23-i tra­gikus események kommunistákon és pártonkívülieken egyaránt sebet ütött. Úgy gondolom, hogv gyógyíta­ni kell ezeket, megértéssel, szeretet­tel, egymás iránti megbecsüléssel, hogy ne az irigvség, az elvakultság, hanem a józan ész. a becsület és a szeretet érzése kerekedjen felül min­den emberben. Mi ezt akariuk. Réei szakszervezeti dolgozók! Volt szociáldemokrata elvtársak! A fel­­szabadulás előtt sokat beszélgettünk és álmodoztunk a szocializmus meg­valósulásáról. Most az szükséges, he re, az új pártban tömörítsük erőin­ket, Ebben a Dártban egveniogú tag lesz kommunista és szociáldemokra­ta egyaránt. Az. ellenforradalom Pár nap alatt megmutatta, hogy. hol ,kell keresni az ellenséget, s úgy gondo­lom, azt is megmutatta, hogy nem egymásban. Hívunk benneteket, gvertek sorainkba, dolgozzunk együt­tesen a munkásosztályért, a népért. Fogjunk össze, munkások, parasz­tik, értelmiségiek, alkalmazottak, kisiparosok, megyénk minden be­csületes dolgoznia! Dolgozzunk együtt az, új esztendőben hazánk, nénünk boldogulása érdekében. Úgy gondolom, hogy most nem szavakban kell szeretni a hazát, a népet. Mutas­suk meg tettekben, ki a hazafi, ki szereti a népet, ki akaria a nép bol­dogulását! Azon vetélkediünk, párt­tagok és pártonkívtiliek. hogy ki tud többet ten.ni hazánk, népünk érde­kében. Ennek szellemében kívánok a megyei intézőbizottság nevében me­gyénk valamennyi dolgozójának egészségben, erőben, boldogságban gazdag újesztendőt.

Next

/
Thumbnails
Contents