Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)
1956-12-30 / 37. szám
Somo£vorszá£--------- —~ — '= AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA А иИГК i- évfolyam, 37. szám. Vasárnap 1956. december 30. SS A MEGYEI TANÄCS LAPJA .fi ÖL ARA 50 FILLÉR llill!lllll!llllllll!llllll!llllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllll!lllllllllll!llllll!llllllllllllllllllinilll!lllllllllllll!linilllllllllllllllillllllllllll ,illill|llllll!!lll!!lllllllllllllll!ll!lllllllllllllllll!ll!IIIIUUIIIIIIIIIIllllllllll;lllilW^ Este 10 óráig lehet az utcán közlekedni Kaposvár, illetve Somogy megye egész területére a magyar—szovjet katonai parancsnokság 1956. december 29-től a kijárási tilalom idejét 22 órától 04 óráig állapította meg. Felhívjuk a dolgozók figyelmét a kijárási tilalom idejének pontos betartására. Kaposvár, 1956. december 29-én. Magyar—szovjet katonai parancsnokság Jégpáncél borítja már a „Magyar tengert* A több napja tartó hideg hatására a százszínű Balaton is befagyott, vastag jégpáncél borítja. Teljesen megbénult a hajóforgalom is. TéCti telelőre kényszerülteik a vizijánművek. A Balaton déli oldalán felevő községek gyermekei most élvezhetik a Balaton téüii szépségeit. Előkerültek a korcsolyák, fakutyák) és megkezdődött a vidám csúszkálás a tükörsima jégen. Különösen a sprotolóknak okoz ez nagy örömet, mert kiegészítő sportként zavartalanul űzhetik a hatglmas jégpáncélon a testedzést A -gyermekkacagások mellé csákányok, fejszék csattogása is vegyül mostanában. Az üdülők és az élelmiszeripari vállalatok dolgozói vágják a jeget, hogy a már készenlétben lévő jégvermeket idejében megtölthessék, hogy a tikkasztó nyári hőségben ne legyen gond az ételek és italok hűsítése. Tötobezer mázsa jég kerül ' kitermelésre és máris megkezdték a rendeltetési helyére történő szállítást is. Előkészületek az Egyesült Államokban a vegyi hadviselésre Harmincszoros véradókat tüntettek ki Kaposvárott Robbanást és tüzet okozott a háborús celluloid Tömegverekedés Bodrogon SOMOGYI SPORTKRÓNIKA 1956. Kevesebben, de összetartőais Híradás a fonyódi járás szövetkezeteiről Milyen változás ment végbe a járás termelőszövetkezeteiben? — erre a kérdésre kérünk feleletet a Fonyódi Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályán. Értesülésünkről az alábbiakban adunk számot. Az októberi események után megcsappant itt is a szövetkezetek és tsztagoik száma. A rádpusztaá Béke kivételével minden termelőszövetkezetből léptek ki tagok, sőt a huszonegy tsz köziül tizenhét feloszlott. Maradt tehát négy: a somogyvári Szabadság, a somogyvámosi Törekvés, a liátrányi Alkotmány és a rádi Béke Tsz. A felbsidott öregillaM Ifjú Gárda tagjainak egyrésze — 11 csalód — kertészeti szövetkezetét hozott létre e napokban. A tagok között van Bognár Vendel, aMt elnöknek, választottal: meg ismét, Major Károly kertész és Végh János, aki, az Ifjú Gárda agranómusa volt. Szakembereknek és szakértelemnek tehát nem lesz híjában ez az újjáalakult kis szövetkezet. De nem félnek a tagok az anyagi gondoktól sem, hiszen — úgy tervezik — fűrészgatterük és kovócsműhelyük segítségével csinálnak annyi pénzt hogy az új életkezdéshez nem. lesz szükségük állami hitelre. Nagy a bizakodás a rádi Békében is. E kicsiny szövetkezet 96 holdja eddig 34 családnak adott kenyeret. Dolgos kezekből! nem volt hiány Rádom; sőt a munkalehetőség volt kevés számukra. Most újabb 100 hold földet kaptak — ez a területnövekedés biztosan enyhíti a szövetkezet vezetőinek eddigi állandó gondját, hogy munkát adhassanak minden munkabíró tsz-tagnak. A feloszlott szövetkezetekben is, a kilépések miatt kisebbé vált a tszekben is a kormány rendelele szerint készítik az elszámolást. Somogyváron például, ahol a Szabadság Tsz 87 családjából 32 az egyéni gazdálkodáshoz tért vissza, közgyűlésen döntöttek a kilépőkkel való elszámolásról. A földek kimérésénél két kívánságot egyeztetnek össze: egyrészt a bennmaradok földjét a közös táblában hagyják, másrészt a kilépőknek olyan minőségű és olyan bevetett területet mérnek ki, amilyent belépésük idején magukkal vitték. Az állatok és a gazdasági felszerelés elszámolásénál ügyelnek a szövetkezet szükségleteire, így leginkább pénzt adnak a kilépőknek. Nagy fejtörést okozott nekik annak a kérdésnek igazságos eldöntése, hogy mi legyen a kilépő dolgozó parasztok által annak idején ‘bevitt állatok és gazdasági felszerelések értékéből levont 25—30 százalékos szövetkezeti alappal. Erre nem ad útmutatást az országos rendelet, ezért a saját lelkiismeretük szavára hallgatva döntöttek erről. Határozatuk lényege így fogalmazható meg: a szövetkezeti alapra korábban ‘befizetett értékkülönbözetet most visszatérítik a kilépőknek, mivel a szövetkezeti alapnak a jövőben csak a bennmaradok látják hasznát. Kevesebb és kisebb szövetkezetek kevesebb taggal lépik át az új esztendő küszöbét a fonyódi járásban Erejük, hitük azonban megnövekedett, hiszen ma már valóban csak az önkéntes elhatározás tartja őket a szövetkezetben. Azt tartja a közmondást: mindent lehet, csak akarni kell. A fonyódi járás szövetkezeti mozgalmának nem nagyszámú, de szilárd elhatározásai hívei — ha akarják és biztosan akarják — megmutathatják, hogy mégiscsak eredményesebb a közösen végzett munka. BARNA SÄV A MEZ., К FEHÉRSÉQÉBEN Ide-oda csúszkál a gépkocsi a síkos Kaposvár—boglárt úton.; Kövér pelyhekben huU a hó — hadd legyen minél vastagabb, melegebb a nyugvó föld téli dun-. nája. Végig, amerre a szem ellát, fehér hólepel sirtml az akró tájra. Nyugovóra tért, alszik a nagy természet, semmi sem zavarja a fehérlő csendet. De mégis! Ott, a pamuki kanyarodon túl, holdnyi szélességű bamáüó színfolt töri meg a mező fehérségét. »őszi mélyen« szánt egy parasztember — télen. A hópelyhek egyre hulMogálnak, rátelepszenek az ekét húzó lovak meleg hátára, s ott vízzé válnak. A két derék jószág orrlyukából kiáramöbva párafelhőcskévé dagad a lehellet. Feszül az istráng, serényen szedi lábait a két igásállat. Óvatosan lépkednek, egyikük a fehér, puha havon, a másik meg a csaknem sáros, a léptek zaját elnyelő barázdában. Mintha ők is éreznék: nem szabad dobbanásukkal felriasztaniok a szunnyadó mezőt. A gazda — aki keményen markolja az ekeszarvát — szintén hangtalanul, csendben ballag, ügy tűnik■, Ikicsit szégyenkezve lépett az álombamerülő földre, 's a mező téli csendjének megháboritását jóváteendő, azon szorgoskodik, hogy mielőbb magára hagyja a felszántott talajt. Fehér havat temet alá, barna földet fordít fel az eke. Jöhet az újabb hótakaró, most már nyugodtan alszik ez a parcella is. Láttam a szélesedő barna sávot a mező téli fehérségében. Nem váltottam szót a szorgoskodó emberrel, de bizton tudóm, ez a frissen szántott föld ott a pamuki útkanyarban is mutatója annak, hogy jó biztatást kapott a magyar paraszt a munkára. Testvéri segítség a magyar népnek Romániából (MTI) A TASZSZ közli: A testvéri magyar népnek nyújtott segítség keretében mintegy 3 ezer vagont irányítottak Romániából a Magyar Népköztársaságba kőolajtermékekkel, lignittel, cementtel, üveggel, gyógyszerrel és más árukkal megrakodva, összesen 13 millió lej értékben. MI A KIÚT? Termelőszövetkezeti, egyéni parasztok, mezőgazdasági szakemberek tanácskozása a mezőgazdaság helyzetéről Lapunk tegnapi számában tudósítást adtunk a termelőszövetkezeti, egyéni parasztok, mezőgazdasági szakemberek pénteki tanácskozásáról. Alább közöljük a többi felszólalást. KOVÁCS MÁTÉ KAPOS PULAI EGYÉNI GAZDA: A legsürgősebb feladat most_ a mezőgazdasági termelés fellendítésének útján a föld birtokrendezés. Enélkül — úgy gondoljuk — mozdulni sem lehet. (Helyeslés). Az elmúlt években megbolygatták a parasztok földjeit, most ott állunk, hogy nem tudjuk, hol a földünk. Ezért javasoljuk a kormánynak: hozzon létre községenként egy földbirtekrendező bizottságot, amely aztán ezt a kérdést igazságosan, az ország és a falu érdekében, helyesen tudja rendezni. Számolni kell azzal is, hogy a népgazdaság átszervezése folytán az iparban munkaerő szabadul fel, ezeknek pedig a falun kell helyet adni. Azok közül, akik az elmúlt esztendőkben kerültek a városba, lesznek sokan,‘ akik szeretnének visszajönni a földjükre dolgozni. De hogy hazajöhetnek-e, erről őszintén megmondjuk: senki nem tud biztosat mondani. Mi azt javasoljuk: adják vissza a földet annak, aki visszajön, de ne kapjon vissza földet, aki nem akar visszatérni, mert a földdel való spekulációra számít. Mi, parasztok nem észnélküli földosztást akarunk, de kívánjuk, hogy azok a volt középparasztok, akik a különböző gazdasági, vagy más kényszer hatására —| úgymond — felajánlották földjüket az államnak, kapjanak földet, amiben becsülettel dolgozhatnak ezután is. Minden faluban más és más a viszony — azért ezeket a kérdéseket is mindenütt helyben kell rendezni. Javasoljuk, hogy a létrehozandó földbirtokrendező bizottságok ne .csak mostanra létesüljenek, hanem a későbbi időkre is fennmaradjanak. Ezek döntsenek az örökösödési és más földügyekben. Törvénybe kellene foglalni, hogy a földbirtok tulajdonjoga csak abban az esetben szálljon az örökhagyó örököseire, ha azok földműveléssel foglalkoznak. Ha például pz elhalálozott örökhagyó törvényes örököse orvos foglalkozású — a földet ne ő örökölhesse, hanem ebben az esetben az államnak elővételi joga legyen. így megakadályozható, hegy a földdel bárki kizsákmányoló, üzérkedő tevékenységet folytathasson. Én állítom, hogy az öröklési fölyamat vitt sok falut régen is az »-egykéhez«. Mikor kilépünk a vonatból, az első kérdés az lesz hozzánk: mi lesz a földdel? Ha erre, a falut foglalkoztató fontos kérdésre nem kapunk gyorsan választ a kormánytól — ne haragudjanak, de azt mondjuk — nem lesz bizalom. Mi, parasztok azt a vezérelvet képviseljük: a föld azé legyen, aki megműveli. A földrendezést tehát nem kerülgethetik Pesten sem. Az árrendezésről az a véleményünk, hogy a búza árát vegyék alapul ne csak az árak megállapításánál, de az adó kivetésénél is. Kerüljék el már egyszer, hogy az adót csak úgy tudják száz százalékig behajtani, ha adminisztratív eszközöket használnak. Persze, tudjuk, bűn volna részünkről, ha olyan követelésekkel lépnénk fel, amelyek számunkra előnyösek, de károsak lennének a munkások, alkalmazottak számára. WALTER IMRE, A RÄKSI ŰJ ÉLET TSZ ELNÖKE: Én tsz-elnök vagyok, öt évvel ezelőtt léptem be a tsz-be. Én ismerem a paraszti munkát, 12 éves korom óta dolgozom benne, szívesen csinálom. Egyéni koromban 10 hold föl á ön gazdálkodtam. Szövetkezetünk évről évre erősödött, az idén pl. 35 forint a készpénzrészesedés, mégis az októberi viharos napokban én is küszködtem önmagommal: kilépjek-e? Ma is vallom, hogy a szövetkezésben nagy lehetőségek vannak, ha azt mindenki magáénak tudja. Amikor már csak 5—6 család maradt a szövetkezetben, a többiek kiléptek, azt mondtam: nem hagyom itt pusztulni a közös állományt, a közös épületeket, öt családdal öszszefogtunk. Az 53-as kilépők régi jogos követeléseit is kártalanítottuk, az általunk használt házakat visszaadtuk jogos tulajdonosaiknak és a földkérdésben is megegyeztünk a kilépőkkel. A falu békéjét örökösen nyugtalanította a földek oktalan elszedése, cserélgetése. Most, amikor e vitás kérdéseket jóérzéssel rendeztük, amikor az elszámolások javában folytak, többen már új szövetkezetről beszéltek: jövő nyáron úgyis együtt dolgozunk ismét — mondták. Az értelmes, okos parasztemberek, akik tudják, merre vezet a haladás, szeretik a gépet, a szövetkezetei, de a sajátos magyar viszonyoknak megfelelőt. Egy példát mondok erre: Kovács János 14 holdas középparaszt a lelkét is kitette volna belépésekor a tsz-ért, és most öt év után mélységesen csalódva, kilépett. Nem fogadták meg tanácsait, javaslatait, ez elkedvetlenítette, nem érezhette gazdának magát ebben a szövetkezetben. Sokszor jómagam is ■azt mondtam, inkább lenne féljövedelem, de rend, békesség legyen köztünk. Ma már látjuk, milyen nagy kár volt hogy a parasztság többségét jelentő középparasztok nem hallathatták szavukat. Tizenöten vagyunk jelenleg a szövetkezetben. Ui utakat keresünk a közös gazdálkodásban. Ma már kezdenek gondolkodni a kilépett emberek a faluban, s bízok abban, hogy megtalálják a helyes utat. Induljon nemes, igazi verseny a kis- és nagygazdaságok között, a termelésben mérjék össze erejüket: ki tud többet, olcsóbban termelni. Az idő majd meghozza a gyümölcsét. SASI JÄNOS, A MEGYEI MEZÖGAZDASÄGI IGAZGATÓSÁG VEZETŐJE: Mivel Dögéi elvtárs, földművelésügyi miniszter a jelen tanácskozáson a Minisztertanács ülése közbejötté miatt nem tud részt venni, javasolja, hegy a jelenlévők válasszanak maguk közül egy bizottságot, amely Pestre utazik és tárgyalni fog a kormánnyal az itt elhangzott kérdésekről, problémákról. Majd saját véleménye, tapasztalatai alapján elmondta, hogy a földrendezésnél több megoldásra váró probléma van: 1. Mi lesz a korábban felajánlott földekkel. 2. A szövetkezetekből kilépettek földjével. 3. Általános zűrzavar a telekkönyvezésben. Sási elvtárs vitába szállt Kovács Máténak az öröklési törvényhozatalra tett javaslatával, majd a szakemberek jövőbeni sorsáról beszélt. Javasolta, hogy a kormány hozzon olyan döntést, amely szerint minden falu vagy egy-két kisebb lakosú falu közösen kapjon állami mezőgazdasági szakembert. Ezek nagy szolgálatot tehetnek a jövő mezőgazdaságáért. SAS MIKLÓS SOMOGYUDVARHELYI EGYÉNI GAZDA: Régen falunkban nem volt egyetlen talpalatnyi parlagon hagyott föld sem. 48 után annál több. A fiatalok nem láttak a falun jövőt magúknak — elmentek iparba dolgozni, vagy iskolára. Mi, öregek maradtunk otthon, hogy ellássuk tejjel, vajjal az országot. Az üzemben fizetett szabadság, SZTK gyógykezelés van — a parasztnak semmi. Ha egy 5—6 holdas ki spars szt családjából valaki kórházba kerül — gazdaságilag tönkremegy. Ezen is kellene vaíami módon segíteni. SZIRMAI JENŐ, AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGÁNAK TAGJA: A megyei intézőbizottság új írtakat keres. Az útkeresés nem köhynyű. Nem akarunk sem szovjet, sem jugoszláv példát kopírozni. Munka közben, gyakorlat közben váljon be, ami helyes és ami jó. A magyar paraszt döntse el, hogyan akar gazdálkodni: egyénileg vagy szövetkezetben. A lő szempont, hogy emeljük a terméshozamokat, emelkedjék a parasztság, s vele együtt a nép életszínvonala. A földművesszövetkezetekben sem a keret, hanem elsősorban a tartalom a rossz. Ezen kell változtatni. A párt elfogad és támogat minden szövetkezeti formát, amelyet a parasztok önkéntesen, saját elhatározásukból lióztak iétre. Hogy melyik a jobb? Helytelen lenne akármelyik formára ráfogni, hogy ez a legjobb. A parasztok döntsék el ezt is. Ügyelni kell arra, hogy lehetőleg ne éleződjenek ki újabb ellentétek a falun, értsék meg egymást az emberek. Gondolkozzanak .lövőjükről azok is, akik az elmúlt hetekben a szövetkezetből való kilépés mellett döntöttek. A továbbiakban Gyurisics Dániel, az igaliak nevében követelte a földrendezést, Horváth György zimányi egyéni gazda pedig a parasztság bizalmának megnyeréséről beszélt. Szót kért a tanácskozáson Bencs György jutái és Vörös József kapósfüredi egyéni gazda is, majd utolsónak SZABADOS DEZSŐ, A KAPOSVÁRI CUKORGYÁR célgazdasAganak FÖAGRONÓMUSA tényekkel bizonyította azoknak az állításoknak a tarthatatlanságát; amelyek azt célozzák, hogy az állaim i gazdaságok és célgiazdaságok ráfizetésesek voltak — ezért fel kell oszlatni őket. Az Á. G.-ok a régi rossz Rékosii-féle gazdaságpolitika következtében voltak ráfizetésesek. A tanácskozás végén a jelenlévőkkilenc tagú bizottságot választottak, amely tárgyalni fog a kormánnyal és előterjeszti a somogyi egyéni és szövetkezeti gzdák kéréseit, kívánságait. A hkottság tagjai: Illés Dezső, az MSZMP megyei intézőbizottságának tagja, Varga Károly országgyűlési képviselő, Sási János; a Megyei Mezőgazdasági Igazigatóság vezetője» Fonai Ernő fonói, Gyurisics Dániel igali, Kovács Ernő göllei, Kovács Máté kapospulai, Vörös József kapósfüredi egyéni gazda és Walter Imre, a ráksá Uj Élet Tsz elnöke.
