Somogyország, 1956. december (1. évfolyam, 14-38. szám)

1956-12-29 / 36. szám

AZ MSZMP MEGYEI INTEZOBIZOTTSAGA >1шзвШч. *• évfolyam, 36. szám. Szombat, 1956. december 29. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA ÄRA 50 FILLÉR 11!1Ш11111!111111!1!11!1111!11Ш111111111111111111111111111!1!11Ш111111Ш1Ш111111111Ш11111111!111Ш111111ШШ1111111111Ш111111111Ш111111Ш111111Ш111Ш111Ш1Ш11111 .niiiiniiiiiiiiiiiiiiiHiiliiliHllllillllllHUIIIIIIlllür.llUUlllllllllllilIIÜHllllllllllllllimmillllIflnillüUWHIlllliUllllllHIIIIinimi'lHlllllllllillilKIIUi-EGY TELEFON — KÉT HÍR — Halló! Baleseti osztály? Itt a szerkesztőség. — Itt dr. Németh Imre orvos. — Érdeklődnénk, hogy okozott-e balesetet a tél, a síkos út? — Igen/ kérem, már megjöttek a tél speciális balesetesei, a korcso­lyázók és a síelők. Más nem adott munkát? — De igen. A részeg motor- és autóvezetők. Mostanában többízben hoztak be embereket, akik ebből ki­folyólag lettek baleset áldozatai. Ez­előtt nemigen fordult elő ilyesmi, de mcst, hogy a rendőri ellenőrzés is lazább volt, többízben megtörtént, hogy a gépkocsivezető ittasan ült a volán mögött. S ha nem is magában csinált kárt, vészélyt jelentett a já­rókelőkre, a parasztszekerekre, a többi járművekre. Több ilyen bal­esetest is szállítottak be hozzánk. . Negyven somogyi fiatal segít Budapest újjáépítésében A közelmúltban hírt adtunk ar­ról, hogy Somogy megyéből 15 építőiparban dolgozó fiatal indult el Budapestre, hogy részt vegyen az újjáépítési munkálatokban. Be­számoltunk arról is, hogy fiatal­jaink nagyszerű munkával rövid idő alatt 15 lakóházat adtak át a hajléktalanná vált budapesti csa­ládoknak. Most örömmel hallottuk a hírt, hogy Somogy fiai ismét tanújelét adták segíteni akarásuknak és tettrekészségüknek. A 15 fiatal helyett ma már 40 kőműves, vil­lanyszerelő és segédmunkás vesz részt Somogyból fővárosunk újjá­építésében. Jugoszláviának nincs többé szüksége külföldi katonai segélyre A MUNKÁSTANÁCSOK FÓRUMA EGYÜTTMŰKÖDÉST Szükség van-e Délnyugati Labdarúgó A Is savét ség re ? F I L M К R Ó N I К A Új ifjúsági szerveset alakul a Textilmüvekben és a Nagymalomban Alig hogy megalakult a Magyar Forradalmi Ifjúmunkások Szövet­sége megyei intézőbizottsága, meg­kezdődött az új, pártoktól függet­len ifjúsági közösségek szervezése is. A megyei intézőbizottságnak az az álláspontja, hogy először a na­gyobb létszámú üzemekben alakul­janak ifjúmunkás szervezetek, ter­mészetesen a legteljesebb önkéntes­ség alapján. Ezenkívül támogatni kívánják azokat az üzemeket is, ahol a fiatalok már eddig is önte­vékenyen hozzáláttak a szervezés­hez. Az ifjúmunkás szövetség kivé­tel nélkül minden fiatalt szívesen lát soraiban, aki tenni akar vala­mit saját sorsáért, az ifjúság jobb életkörülményeiért. Kaposvárott először a Textilmű­vek fiataljai ismerték fel, hogy a DISZ helyett olyan ifjúsági szerve­zetet kell létrehozni, mely a mun­kásifjúság szórakoztatásán, tanítá­sán és összefogásán kívül érdekvé­delmi szervként is működik. Me­gyénk legnagyobb üzemében ifjú­sági gyűlésen hattagú ideiglenes in­tézőbizottságot választottak. Az el­nöki teendőkkel Végh Józsefet bíz­ták meg, a bizottság tagjai: Tör­­kenczi Erzsébet, Borongics József­­né, Kiss Papp Jánosné, Harris Irén és Szűcs Mária. Az intézőbizottság tevékenysége most abból áll, hegy tagjai sorra látogatják a fiatalokat s a szövet­ség programját ismertetik, vala­mint érdeklődnek a lányok kíván­ságai iránt. A tapasztalatokat ké­sőbb majd hasznosítani kívánják az ifjúsági munkában. Eddig több mint negyven fiatal közölte a Tex­tilművekben, hogy részt kíván vál­lalni az új szövetség munkájából, Úgy tervezik, hogy a régi »sok* szervezet helyett most műszakon­ként hoznak létre egy-egy alapszer­vezetet. A Kaposvári Nagymalomból a kö­zelmúltban Kiss József esztergályos kereste fel a megyei intézőbizott­ságot, hogy tájékozódjék a szövet­ség célkitűzéseiről. Ezt követően háromtagú szervezőbizottságot ala­kítottak a Nagymalomban és meg­kezdték az ifjúsági munkát. Ml A KIÚT? Termelőszövetkezeti, egyéni parasztok, mezőgazdasági szakemberek tanácskozása a mezőgazdaság helyzetéről A földszeretet, földéhség, a röghöz való ragaszkodás még a halálos ágyon is, késhegyig menő harc, évekig tartó perlekedés egy-egy nadrág­szí jparcella birtoklásáért — ez jellemezte évszázadokon keresztül a ma­gyar parasztot.j Szorgos mint a méh, s kuporgatóan takarékos, mint a hangya. S hogy kiölte ezeket az ősi erényeket a parasztokból a közel­múlt mérhetetlenül hibás, sok bajt, kárt okozó gazdaságpolitikája! Kö­rülbelül 1949-ben kezdődött, s mind nagyobb, egyre elviselhetetlenebb terheket rótt a földművelő nép vállára. Százával' hagyták gazdátlanul a földeket, a nagy teher, a gazdasági összeomlás elől menekülve a város­ba üzemi műnk ásnak. Már-már úgy látszott: kiveszett a magyar föld mestereiből a földszeretet, a gazdálkodás szeretete. S mily jó most lát­ni, hogy ismét új színeket kap a falu, hogy a régi esztelen, botcsinálta parasztpoiítikának végérvényesen lejárt az ideje, hogy töb­bé nem kedvei?enítíik parasztságunkat népellenes rendeletek, intézke­dések: nem kényszerítik a neki nem tetsző szövetkezetbe. Éled a falu. A gazdákban ismét elemi erővel tör fel ősi jussukhoz, a földhöz való ra­gaszkodás. Vannak terveik, elképzeléseik a magyar falu jövőjét illetően. Szocializmust akarnak és sokan vallják: új módon, magyar módon en­gedjék őket a szövetkezés jó útját megkeresni és járni. Erről beszéltek pénteken a megye több részéből a Megyei Tanácson baráti beszélgetés­re összejött dolgozó parasztok, tsz-tagok, mezőgazdasági szakemberek. A vitát Varga Károly országgyűlési képviselő, a Megyei Tanács dolgo­zója indította el. Körvonalazta: miről szeretnének hallani a megyei ve­zetők. Az «első hozzászóló ILLÉS DEZSŐ ELVTÄRS, AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐ­BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA volt. Vitaindító beszédében ismertet­te saját véleményét, javaslatát a mezőgazdaság eljött álló sorskérdé­­sékről. — Ez a probléma nem újkeletű — mondotta —, 12 éves. Az agrárkér­dés a 45-ös földreformmal nem oldó­dott meg, sőt problematikusabbá vált. A mezőgazdaság méginkább szétaprózódott. A földosztás szük­ségszerű és helyes intézkedés volt, de az ezt követő gazdaságpolitika ka­tasztrofális helyzetbe juttatta a ma­gyar mezőgazdaságot. Kezdődött ez Rákosinak az 1943-as kecskeméti be­szédével, amely helytelenül elemez­te és káros irányba terelte a mező­­gazdaság jövőjét. Szétzúzták a ma­gyar mezőgazdaság bevált hagyomá­nyos termelését, olyan növények ter­melését kényszerítették a paraszt­ságra, amelyek a mi földjeinken és éghajlati körülményeink között nem termettek meg. Mesterségesen szí­­tC'tták falun az osztályharcot, ezzel lehetetlenné tették a régi termelési rendet, a jól bevált hagyományos hármas vetésforgót is. Mi a kiút? Meggyőződésem, hogy a magyar mezőgazdaság felemelke­désének útja: a szövetkezés. De olyan szövetkezés formájára gondo­lok, amelyek a magyar sajátossá­goknak, a parasztok számára a leg­megfelelőbbek. Ezért a kormánynak a normális előrelépés érdekében sür­gősen ki kell dolgozni egy olyan programot, amely világosan meg­mondja az egyéni parasztgazdaságok helyét, szerepét, s tudományosan meghatározza a mezőgazdaság jövő­jét. Mi javaslatokat is készítettünk ehhez, amelyeknek főbb körvonalai a következők: 1. Ellene vagyunk mindenféle földbirtokos-nagybirtokos rendszer­nek. , 2. Ellene vagyunk a mezőgazda­ságban is mindenfajta kizsákmányo­lásnak. 3. Birtokkategóriák (családi birto­kok) kialakítása a helyi körülmé­nyeknek megfelelően: mekkora le­het az egy-egy család tulajdonában lévő földterület. 4. Mesterségesen felszított osz­­tályharc megszüntetése. 5. Szabad föld adás-vétel a tör­vényben szabályozott mértékig. Hi­telnyújtás az egyéni parasztoknak, 6. Teljes szabadságot az egyéni parasztságnak. 7. Újból való földbirtokrendezés, új kataszter felfektetése az igazsá­gos adóztatás céljából, a lehetőség­hez mérten a legközelebbi néhány esztendőben. 8. A belterjes gazdálkodás alap­­feltétele a normális birtokviszony le­gyen Magyarországon. 9. Volt községi erdők és legelők visszajuttatása a legeltetési társula­toknak. 10. Jpari növények termelését szer­ződéses alapon — mindennemű kény­szer, erőltetés kizárása nélkül — oldja meg az állam, elsősorban jó ár­politikával. 11. Az egyéni parasztgazdaságok minden hátrányos megkülönböztetés nélkül részesüljenek műtrágyajutta­tásban. 12. Lehetővé tenni, hogy egyéni gazdálkodók tapasztalatszerzés cél­jából ellátogathassanak nyugati or­szágok mezőgazdasági szövetkezetei­be. 13. A termelőszövetkezet legyen teljesen a paraszté. Ne legyen álla­mi monopólium. A legteljesebb ön­kéntesség .biztosítása a belépésnél. 14. A földművesszövetkezetek is legyenek segítői, gazdasági érdekvé­delmi szervei a parasztságnak. 15. Legyen a parasztságnak or­szágos érdekvédelmi szerve. Ez csak az országgyűlésnek, vagy az Elnöki Tanácsnak legyen alárendelve. Az első hat pont a kormány prog­ramjában is szerepel, a többi a kor­mány elé került megvitatásra. SZABADOS DEZSŐ, A CUKOR­GYÁR CÉLGAZDASAGANAK FŐ AGRONŐMUS A: — Az előttem felszólaló barátom beszédének nyomán és már korábbi gondolataim alapján is feltámadt bennem az a nézet, hogy a mezőgaz­daságban a normális termelés elin­dítása érdekében rendezni kell az árpolitikát. Véleményem szerint ez a kiinduló pont. Érvényesüljön az értéktörvény a mezőgazdasági ter­mékek árának megállapításánál. Mert az, hogy egy gumikerekű trak­torért három vagon búza árát kell adni, nem igazságos. SZVISZTUNI LÁSZLÓ, a fonöi gépállomás FÖAGRONÖMUSA: A mezőgazdaság elmaradottságá­nak okát abban látja, hogy a múlt gazdaságpolitikája következtében gazdálkodás alatt csak a tsz-t értet­ték, s megfeledkeztek a többségben lévő egyéni parasztságról. Sok kárt okozott a Szovjetunió mezőgazdasá­gának mindenáron való másolása. A kolhozformájú szövetkezetek helyett más, jobb kell a magyar parasztság­nak. Kidolgoztunk egy új, egységes szövetkezeti formát, mely felöleli az értékesítést, fogyasztást, ipari ter­melésű növények szerződtetését és faluba való juttatását ipari cikkek­nek. Rákosiék nem bíztak meg a pa­rasztság szerveiben. Elvették tőlük a régi tejszövetkezetek, hitelszövet­kezete!*: tulajdonában lévő javakat. Lehetővé kell tenni, hogy a falusi egységes szövetkezetek élére de­mokratikusan, a szövetkezeti tagok válasszák meg a vezetőket, az alkal­mazottakat pedig pályázat alapján vegyék fel. Az egységes szövetkeze­ten belül lennének különböző társu­lások, e szövetkezeteken keresztül jutna a faluba a sótól az ekéig min­den árucikk. Szervezné az értékesí­tést, a minőségi vetőmagok termel­tetését, műtrágya-akciók lebonyolí­tását. , Javasolja, hogy a falusi szövetke­zetek küldöttek útján, alulról fel­felé válasszanak egy szövetkezeteket átfogó országos szervet, mondjuk le­gyen ennek neve Gazdasági Egyesü­lés, s ez lenne a parasztság érdekvé­delmi szerve. Helyeselné, ha a szö­vetkezetek birtokában lennének a nagy mezőgazdasági gépek, trakto­rok stb., s szövetkezeti javítóműhe­lyeket szerveznének, ezekkel verse­nyezhetnének a kisiparosok is. Végül javasolta, hogy a kormány határozza meg azt is, hogy milyen mezőgazdasági kisgépeket vásárol­hatnak az egyéni gazdaságok, mert igazi belterjes gazdálkodást kisgépek nélkül nem lehet megvalósítani. (A további felszólalásokat lapunk holnapi számában közöljük.) Milyen szilveszterrel búcsúzunk az Ö évtől? Nagyon sokan kíváncsiak erre az egész városban. Felkerestük a Béke Szálló áruforgalmi vezető­jét Preller Antalt, aki a követke­zőket mondotta: Minden a kimenési tatalom és a szesztilalom feloldásától függ. Mi minden esetre az előkészüle­teket megtettük. Háromféle bort vettünk, összesen 100 hektoliter mennyiségben. Van különböző li­kőrünk, ezt Szilveszterre hagy­juk. Közvetlenül kisfőzdéktől vá­sároltunk gyümölcspálinkát, ebből sem lesz hiány. A konyha Ínyenc­ségeit tmég nem■ közölhetjük, mert ha valahol, itt különösen érvényesül a nyitvatartás. Min­denesetre virslii már rendeltünk. A malacpecsenye és az éjféli sorsolás szintén a kimenési tila­lom feloldásától függ. A cukrász­dái részlegünk sem marad el. Többszáz marcipán malackát ké­szítettünk, és különféle sütemé­nyek várják a vendégeket. A Béke Szállóban három ze­nekar gondoskodik majd vendé­geink mulattatásáról. A kis üz­leteket, sörvtéseket tíz órakor be­zárjuk. Csupán a Bélce-, g Cukor­gyári ÉDOSZ büfé és a köz­ponti borozónk étterme lesz nyit­va reggelig. Ezek ugyanis zenés helyek. Minden a kimenési tilalom fel­oldásától függ... Ltesz-e kimenési tilaloffb? Ezt a kérdést tettük fel Hor­váth főhadnagy elvtársnak is a megyei rendőrkapitányságon, aki egyelőre még nem tudott kielé­gítő választ adni. A kimenési tilalom esetleges módostíására még visszatérünk lapunkban. Előzetes jelentés A néma leventéről Tegnap délután tartották a sakn­­házban Hetei Jenő verses vígjá­­tékánelk, A néma leventének íő— próbáját, s ma, szombaton déttulár fél 5-kcr kezdődik a bemutató elő­adás. Úgy gondoljuk, nem lesz hiába­való néhány szót elöljáróiban el­mondani erről a darabról. Nem mintha rossz volna — félreértés ne essék — s dicsérni kellene, hogy »elmenjen*, vagy magyarázná, hogy érthetővé váljék. Ö, dehogy, épp ellenkezőleg, a jegyek már nagy­részt elővételiben elfogytak, az ér­deklődési .igen nagy: a ssánhá, jegyirodájában, a jegy vásárlók egy­másnak adják a kilincset. S ffa darab is beszél, magyaráz maga helyett, könnyű és bájos, könnyen érthető. S mégis beszélni kell színháznak új darabjáról, A néma leventéről, — amely egyébként csak Kapos­várom új, hisz például Budapesten már tobbszázszor játszották —, ed kell mondani róla, hogy merőben különbözik mindazokitóli a darabok­tól, drámáktól és vígjátékoktól, melyeket a közelmúlt években elv nagy előszeretettel tűztek műsorra színházaink, vagy hogy pontosak, legyünk: tűzettek műsorra színhá­zainkkal. A néma levente első ízben 1936- bam a Magyar Színház előadásá­ban került színre. A főszerepeket Bajor Gizi és Törzs Jenő, szín­játszásunk nagyiéi alakították. A siker természetesen nagy volt, s mégis talán, meg sem közelítette azt a sikert, melyet a darab ta­valy a felújításakor aratott. A si­kernek több oka is van. Elsősor­ban, is az, hogy — mint egyik kri­tika írja — A néma levente párját, ritkító alkotás drámairodaHmunft­­(ban. Bájos, fordulatos meséje, va­rázslatosan szép, ízes nyelve, köny­­nyeztető, mosolyogtató líraiassága habkönnyű és mégis oly szilárd drámai felépítése egyaránt értékké teszi. S a darab meséje? Akár néhány szóval is el lehet mondani, s mé­gis sole, annyi mindent magáhafog­­lal1: szerelmi hűséget, bátorságot, az adott szó szentségét, becsületes­séget. ^ Persze nemcsak a fentiek miatt kü­lönbözik azoktól a színművektől, — melyekkel már jóllaktunk mindannyian — azokkal a silány, az életet meghamisító, az elemi színpadtechnikát is nélkülöző da­rabokkal, melyekre azt mondtuk, hogy jók, — csak a közönség rossz, amiért nem nézi meg őket. Ez a darab elsősorban »csak* szórakoztat. Szórakoztat és mám agitál, s mégis jó! Sőt: nasvon jó! Ezeket a gondolatokat szerettük volna előijáróbam elmondatni A néma leventéről, amely minden bi­zonnyal itt is meghódítja a közön­séget, ahogy eddig mindenütt, ahol műsorra tűzték. Végezetül szí­nészeinknek, kik a bűbájos mesék megelevenítik előttünk, sok sikert; sok-sok tapsot kívánunk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents