Somogyi Néplap - Somogyország, 1956. november (13. évfolyam, 285-293. szám - 1. évfolyam, 1-13. szám)

1956-11-23 / 7. szám

AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA I. évfolyam, 7. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1956. november 23. AZ ÁLL AMI GAZD %SÁGOiA HÍREI a bArdibükki Állami GAZDASÁGBAN befejezték az idei halászatot. A gaz­daság 105 holdas . halastavából gaz­dag halzsákmány került a hálóba. Míg a múlt évben 85 mázsa, az idén mintegy 180 mázsa halat fogtak ki holdanként. Ennek a nagyszerű eredménynek az a magyarázata, hogy az idén már nagyobb hozzáér­téssel, szakszerűbben kezelték a ha­lastavakat, tenyésztették a halat. Gondot okoz azonban a gazdaság vezetőinek a hal elszállítása, mivel a vonatközlekedés és az egyéb szál­lítási lehetőség még nem kielégítő. Márpedig most nagyon fontos vol­na, ha mielőbb ;eljuttathatnák a ha­lat a fővárosba és egyéb helyekre, hogy az élelmezési nehézségeken így is enyhítenénk. Ehhez kérik a vas­utasok és a szállítási vállalatok dol­gozóinak segítségét A kaposvári állami GAZDASÁG igyekszik, hogy minél többet segít­sen a budapesti lakosság élelmiszer­­ellátásában. Sertésből már jelentős mennyiséget küldött terven felül a fővárosnak. Most pedig 102 szarvas­­marhát küld terven felül Budapestre. Ez a példa is mutatja, hogy a vi­dék szívesen segíti a főváros dolgo­zóit abban, hogy ott is minél zavar­talanabbá dolgozhassanak az embe­rek, helyreállítsák a rendet, termel­jenek az üzemek, épüljön az ország. A NAGYBARÄTI .ÁLLAMI GAZDASÄG dolgozóinak jó munkáját dicséri, hogy már befejezték az őszi kalá­szosok vetését és betakarították a kapás terményeket. A burgonyát még a fagy beállta előtt gondosan elvermelték, s így megelőzték a na­gyobb kárt. Büszke lehet a gazdaság az idei kukoricatermésre, amely holdanként 5 mázsával többet adott, mint ta­valy. így az idén ezer mázsával több kukoricája van a gazdaságnak, mint az előző évben, $ természetes eszerint több és jobb állatot tud tenyészteni. A gazdaság vezetői gondolnak a jövőre is. Nehézségük volt az őszi mélyszántásnál az üzemanyaghiány miatt. De hogy a tavasziak alá elvé­gezhessék a mélyszántást s jó ta­lajt készítsenek,) gondoskodtak üzem­anyagról. Budapesten és Zala me­gyében az üzemektől cseréltek üzem­anyagot élelmiszerért. Ez a kölcsö­nös segítségnyújtás lehetővé teszi hogy mind az üzemek, mind a me­zőgazdaság dolgozói tovább termel­hessenek, javuljon az életkörülmény A KUTASI ÁLLAMI GAZDASÁG kiskorpádi halászati üzemegységé­ben garázdálkodó egyének jártak a minap. Géppisztollyal felszerelt két alak rárontott a halászmesterre, s aztán leeresztették a vizet a haltelel­­tetőről és elloptak két mázsa halat.. Ez az eset is fokozott éberségre hív­ja fel a lakosság s a hatóságok fi­gyelmét. Köztudatban van, hogy sok illetéktelen egyén is fegyverhez ju­tott az utóbbi hetekben. Ezek közűi többen a kormány felhívása ellené­re sem szolgáltatták be a fegyvert, a lőszert, valamint a robbanószereket. Arra használják fel a náluk lévő fegyvert, hogy becsületes embereket zaklassanak, raboljanak, megkárosít­sák az államot. Minden becsületes magvar embernek érdeke, bgj’y meg­akadályozzuk ai ilyen gaztetteket, s nyugalom, rend), békés élet bonta­kozzék ki országszerte. Somogyi fiatalok Budapest újjáépítéséért A forradalom ide;ón fővárosunkban megrongálódott épületek újjáépítésinek kérdése a Somogy megyei építőipari dolgozókat is élénken foglalkoztatja. Amikor a rádióban elhangzott *7. ú:iá­­építési kormánybiztosság felhívása, amely munkára k^rte fel az építőipari munkásokat, Somogvban is egymás­után jelentkeztek Budapest újjáépítésé­re. November 22-én reggel indult útnak az első bricrád teherautóval. Szabó Mi­hály többszörösen kitüntetett kőműves vezetésével, tíz építőipari szakmunkás és öt seaédmunkás fiatallal, hogy még a nagy tél beállta előtt minél több csa­lád részére teavék lakhatóvá a romba­­dőlt, vagy megsérült épületeket. A barcsi járásból is harminc fiatal építőipari munkás jelentkezett buda­pesti munkára, azonban elszállításuk igen nagy nehézségekbe ütközik, mivel a vasúti közlekedés még mindig nem indult meg Budapestre Somogyból. Igazságos lakáselosztást! ii. Lapunk tegnapi számában cikk­sorozatot indítottunk az igazságos lakáselosztás érdekében a napjaink-: ban felszabadult irodaihelyiségek szét­osztásáról. Tegnapi cikkünkben azit írtuk meg, hogy kik kaptak lakást a volt szakszervezeti székházban, ma pedig azoknak nevét közöljük, akik a járási és városi rendőrkapitányság volt épületében, valamint a városi rendőrőrsön és az adóhivatal helyén loptak lakást. Kik jutottak lakáshoz a rendőrség épületében? Miklós Gyula a Mező utca 1. szám alatt romos lakásban lakott negyed­magával. Egy szoba-konyhás lakást kapott. Ferstek János hatodmagával lakott a Kanizsai utca 44. szóim alatt egy romos lakásban. A család­apa beteg. Kétszoba-konyhás össz­komfortos lakást kaptak. Gál József a Virág utca 22. szám alatt romos lakásban lakott 'hatodmagával. Egy jzoba-konyhás lakásba költöztek. He­gedűs Lajos öttagú családja a Ka­­posrét-sor 33. szám alatti romos la kasból költözött az épület egyik egy szoba-konyhás lakásába. Vétek Jó­zsef törvénysértő módon beköltözött a Kárpát utca 10. szám alatti la­kásba annak ellenére, hogy tanács­tag volt. (Példamutatás?) Bírósági végzés volt kiköltöztetésére. Negyed­magával kapott egy szoba-konyhás ^akást. Nagy Lajosné a Szent Imre "tea 30. szám alatti romos lakásból költözött negyedmagával az egyik szoba-konyhás lakásba. Jávori Bélá­nak lakása nem volt. Fiatal házas. Egy szoba-konyhás lakást kapott. Farkas József a Szigetvári utca 32. szám alatt ötödmagával lakott egy romos lakásban. Két szoba-konyhás lakást kapott. Zságer József harmad­­magával lakott a Kertész utcában a romos. Kioszk épületben. Az életve­szélyes helyről ki kellett költöztetni. Egy szoba-konyhás lakást kapott. Lieber Lajost szintén a Kertész ut­cai romos házból kellett negyedma­gával kiköltöztetni. Egy szoba-kony­­hás lakást kapott. Zoltán Judit a Szántó Imre utca 11. szám alatt ro­mos lakásban lakott negyedmagával. Kétszoba-konyhás lakást kaptak. Dr. Bárd Rudolf orvos részére, mivel hosszabb időn keresztül nem volt la­kása, nemrégiben a lakásbivatal ki­utalt egy lakást a volt Megyei Be­gyűjtési Hivatal helyén. A begyűjté­si dolgozók közül néhányan törvény­­sértő módon elfoglalták az ott fel­szabadított lakásokat, így az orvos lakását is. Ezért kellett a rendőrség épületében lakást adni az orvos csa­ládjának. Kik kaptak lakást a járási tanács adóhivatala helyén? Kovács Anna a Berzsenyi utca 20 számú ház egyik romos lakásából költözött át harmadmagával az egyik egy szóba-konyíhás lakásba, Koffer József szintén a Berzsenyi utcai ro­mos házból költözött harmadmagával az egyik egy szoba-konyhás lakásba. Úgyszintén Lövi János is a Berzse­nyi utca 20. szám alatti romos házból költözött át ötödmagával az egyik e,gy szoba-konyhás lakásba. Rajtuk kívül Marai János negyedmagával. Szemes Istvánná harmadmagával köl­tözött egyenként egy szoba-konyhás lakásba a Berzsenyi utcai romos házból. Gosztonyi Ferenc a Zrínyi utca 22. szám alatti romos lakasbán lakott ötödmagával. Kétszoba-kony­hás lakást kapott. Palkó Ferenc a Kertész utcai romos Kioszk-házból költözött át negyedmagával az egyik egy szoba-konyhás lakásba. Hajagos. László is a Kertész utcai romos Kioszk-házból költözött el negyed­magával. Egy szoba-konyhás lakást kapott. Csellel József a Petőfi utca 58. szám alatt lakott romos lakás­ban. A családapa beteg, ötödmagá­val kétszofca-konyhás lakást kapott Kelemen István tizedimagával lakás nélkül volt. Kétszoba-konyhás lakást kapott. Tehát ezeket a lakásokat osztották szét a közelmúltban jogosan — a la­­káshlvatal tájékoztatása szerint — a fenti indokok alapján. A neveket és az indokokat olvasóinkkal azért kö zöljük, mert elgondolásunk az, hogy ennek alapján a város lakossága tu­domást szerez arról, hogy ki ka­pott lakást napjainkban. Már eddig is többen jöttek szerkesztőségünkbe, és elmondták, hogy a közelmúltban kik jutottak jogtalanul lakáshoz Ezeket az eseteket lapunk holnapi­­számában hozzuk nyilvánosságra. Úgy érezzük, mindez nem lesz hiábavaló. Cikkeinkkel az igazságos lakáselosztást szeretnénk szolgálni. Masvarorsiág engedélyeibe peSítskal megfigyelek belépését — kéri India New York, november 20. (AFP) India határozati javaslatot terjesz­tett az ENSZ közgyűlése elé, amely­ben arra kéri Magyarországot, ad­jon helyt az ENSZ főtitkára kérel­mének, hogy az ENSZ által kijelölt politikai megfigyelők Magyarország­ra mehessenek és jelentést adjanak az országban fennálló helyzetről. Az indiai, határozati javaslat hang­súlyozza, a közgyűlést a tagországok úgy tájékoztatták, hogy erőszakkal magyar állampolgárokat deportáltak az országból. Az indiai határozati javaslat tudomásul veszi a magyar külügyminiszter nyilatkozatát, mely­ben cáfolta a deportálásokat Decemberben tartják теп az Első Békék elcsen november­ben elmaradt sorsolásit A Pénzügyminisztérium közli, hogy az Első Békekölcsön november 15— 18-i sorsolását, amely a forradalmi események miatt elmaradt, decem­berben, a pénzügyminiszter által ké­sőbb megállapítandó időpontban tart­ják. Az 1956-ban esedékes sorsoláso­kat egyébként az eredetileg megje­lölt időpontban és helyen tartják. December 9-én Miskolcon tartják a Hatodik Békekölcsön első sorsolá­sát, december 30-án pedig a Harma­dik Békekölcsön hatodik sorsolását Vácott. A kötvénytulajdonosok tehát hozzájutnak az eredeti kibocsátási feltételeknek * megfelelő nyeremé­nyekhez és törlesztési összegekhez. Miért tartóztatták le Milovan Gyilaszt? A belcn-^di kerületi bíróság, a kerü­leti ügyészség indítványára, 1956. no­vember 20-án, 958/56. szám alatt kelt végzősével a bűnvádi perrendtartás 156. és 153. §-ának alapján Milovan Gyilasz belgrádi lakos terhelt ellen el­rendelte a vizsgálatot, mert alapos gya­nú merült fel ellene, hogy a többi kö­zött a külföldi saitóban megjelent nyi­latkozataival, amelyekkel a valóságnak meg nem felelően és a tények elferdí­tésével tüntette fel Jugoszlávia külpo­litikáját és belső rendszerét, a Bp. 118. §-ának bekezdése értelmében bűntettet követett el. A Bp. 190. §-ának 2. bekezdése és a 182, §-ának 2. bekezdése és 3. pontja alapján Milovan Gyilasz terhelt ellen elrendelték a vizsgálati fogságot, mert alaposan lehet tartani attól, hogy a ter­helt. aki egyszer már ellenséges propa­ganda bűntette miatt jogerősen el volt ítélve, ismét hasonló bűntettet követ el. Útban Amerika, a bizonytalan jövő felé TJ ÍROM GYEREK ül velem 11 szemben a dombóvári rendőr­ségen. Balázs Béla 14 éves, Vánsza Pál 14 éves és Laczó Mihály 13 éves békéscsabai fiúk. Szemükben könny csillog, amikor szüléikről, testvé­reikről és arról beszélnek, hogyan in­dultak el otthonról, hogy Ausztriá­ba, majd onnan Amerikába jussa­nak. — Még a nyáron történt — mesé­lik —, hogy Szász István iskolatár­suk megkérdezte nem akarnak-e Ausztriába szökni? A szökés vezető­je Fehér Lá,szló — 16 éves, már ja­vítóban is ült —, volt iskolatársuk lett volna. Megállapodtunk és a szö­kés időpontját 1957 nyarában hatá­roztuk meg. Izgatottan tervezgettek, várták a napot, hiszen ra<gyogó jövőről gond­talan életről beszéltek nekik idő­sebb társaik. — Én tengerésztiszt szerettem volna lenni — mondja Ba­lázs Béla, — mi pedig rádiósok — árulják el szökésük célját Vánsza Pál és Laczó Mihály. — így, a tervezpetések közben jöttek el az október 23-i események. Azt gondoltuk, hogy ezt a zavaros helyzetet felhasználva, könnyebben tudunk külföldre jutni. — November 13-án indultunk el búcsúköszönés nélkül otthonról. Zse­bünkben 11,50 'Ft és egy távcső la­pult. A távcsövet útközben elcserél­tük 25 Ft-ért és egy kenyérért. — Gyalog, gépkocsival eljutottunk. Szegedik. Itt megpróbáltunk átjutni Jugoszláviába, de nem sikerült. To­vább haladtunk Baja irányában. Ele­delünk alma, kenyér és tej volt, amit kevés pénzünkért venni tud­tunk. TJTKÖZBEN hol egy szalma к a­­zalban, hókotróban, hol ped'g egy tanyában aludtunk. Bajától Dombóvár felé vettük utunkat. Egyik tanyában, ahol megszálltunk, kérték, hogy áruljuk el utunk célját. Nem árultuk el, de a tanyásgazda, egy Szép nevezetű ember megsejtette, hogy külföldre akarunk szökni. Arra kért 5 is meg felesége is, ha átjutunk a határon, küldjünk nekik narancsot, meg citromot. — Elérkeztünk Dombóvárig. Az eső is eláztatott bennünket, fáztunk is, meg éheztünk is. Egyszer útközben már arra is gondoltunk, hogy vissza­megyünk szüléinkhez, de nem mer­tünk, féltünk a következményektől. Itt Dombóváron azonban mégis je­lentkeztünk a rendőrségen, hogy el­szöktünk otthonról, vigyenek ben­nünket haza. Három gyerek. Ruhájuk piszkos, gyűrött, szájuk széle sebes a láztól, a nélkülözésektől. Látszik rajtuk, hogy vágyódnak a szülői, a testvéri szeretet, az otthon melege után. Idő­sebb társaik biztatására, a kilátásba helyezett gondtalan jövő késztette őket a szökésre. Mi lett volna a sorsuk, ha sikerül átjutniuk a határon? Mihez kezde­nek 13—14 éves fejjel, nyelvtudás nélkül? Koldus, internálótábar lakó­ja, vagy pedig csavargó betörő lett volna belőlük. Gondoltak-e arra azok, akik felbiztatták őket a szö­késre és az a tanyásgazda, aki na­rancsot citromot kért tőlük, hogy há­romi gyereket, akinek most kellene legjobban a szülői nevelés, a bizony­talan jövőbe, a hontalanságba taszí­tanak? Mit gondolnak most a három gyermek szülei, testvérei? Talán két­ségbeesetten szaladgálnak, lesik, vár­ják a híreket, hová, merre tűntek el gyermekeik, testvéreik. Balázs Béla, Vánsza Pál, Imczó Mi­hály Amerikába indultak, s Dombó­várig jutottak el. Most már csak egyetlen vágyuk van, hogy minél előbb hazakerüljenek szüleik házába, boldogan vállalva a bizonyára el nem maradó apai fenyítést is. AZ A SZÖKÉS azt hiszem, ^ mindhármuknak jó lecke volt. Jövőjüket most már bizonyára nem a »gondtalan« életben, a mások által ígérgetett könnyű megélhetés­ben, hanem a szorgalmas, becsületes tanulásban, munkában fogják keres­ni. De példájuk másokat is elgondol­kodtathat. A lebeszélés elmaradt Kicsengettek. Egy órának me­gint vége. Kint fokozatosan erő­södik a zaj, zsong az egész •iskola. Bent az igazgatói irodában két asszony igyekszik a várakozás kellemetlen perceit siettetni. Dolgavégzetten, óráról jön az igazgató. A két mama előáll a kéréssel, hogy a gyermekeiket szeretnék hittanra felíratni. Ezért jöttek. Körülménye­sen . mondják el mindezt, várva a megszokott lebeszélést, ormi ilyenkor jönni szokott. De a lebeszélés elmaradt. Ehelyett azt mondja a Sétatér utcai általános iskola igazgatója: — Menjenek be a gyermekek hittanra, ha akarnak! Mi nem írjuk fel senki nevét, az tanul hittant, aki akar. Végre idejutottunk Emberség? Lassan megszokja már az em­ber a vásárlási láz beteges elfa­julásait. Egyszer-kétszer neve­tünk is az igaz vagy nem igaz szituációkon. A viccmesélők könnyen megélnek most a társa­ságokban, hiszen anyag bőven akad. Az viszont már nem tréfad.olog, hogy anekdota-hősök agyarat vil­logtató spekuláns szörnyekké igazuljanak! Az egyik vidéki földművesszövetkezet előtti tö­megben panaszkodott egy sok­­gyermekes asszony, hogy nem tudott sót szerezni. Valaki, aki­nek vastag betűvel kellene ide­írni a nevét, fölajánlott neki 1 — írd és m.ond egy kiló sót —, ha elmegy érte egy napig szőlői: ka­pálni! Kell ehhez kommentár? Azt hisszük, nem ... Visszanyerte érteimé! a paraszti mintha Igazi megkönnyebbülést hozott a falu népének a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak a kö­telező begyűjtési rendszer megszün­tetéséről szóló rendeiete. Most már elmondhatják a dolgozó parasztok: van miért dolgozniuk, érdemes gon­dosabban művelni a földet, ápolni az állatokat, mert ezentúl nemcsak a munka az övék — övék a gyümöl­cse is, azt tesz terményeivel a pa­raszt, amit akar. A dolgozó parasztok ezentúl kizárólag saját belátásuk, akaratuk alapján döntenek arról is: szövetkezni akarnak, vagy egyénileg gazdálkodnak. A kormánynak szilárd elhatározása, célja a magyar mező­­gazdaság felvirágoztatása. A kor­mány azt akarja, hogy a dolgozó pa­rasztság is jel — az eddiginél sok­kal emberibb, megbecsültebb mádon — éljen, nagyobb érdeke fűződjék a mezőgazdasági termelés színvonalá­nak emeléséhez. Nem lehet közöm­bös az országnak, hogy az egyik leg­fontosabb nemzetgazdasági ág ho­gyan fejlődik, hogyan járul hozzá az ország, a városi lakosság élelemmel való ellátásához. Igaz, hogy a magyar parasztság serény nép. Biztatás nélkül is meg­teszi dolgát, hiszen az elmúlt nehéz esztendőkben a majdcsaknem elvi­selhetetlen terhek ellenére — ha kedvetlenül is —, de igyekezett töb­bet termelni. De már most ki kell mozdítani a mezőgazdaságot az ed­digi holtpontról, újra fel kell kel­teni dolgozó parasztjainkban a szunnyadó tehetséget. Lelket kell önteni a földbe, az egész mezőgaz­daságba. Természetesen a szavak nem segítenek. Ide tettek kellenek. Most van igazán szükség a falu dol­gos, tettr-kész népének összefogására, öntevékenységére, leleményességére. Ha azt akarjuk, hogy már a jövő esztendőben több gabona, kukorica teremjen a földeken, s több disznó, marha hízzon az ólakban, istállók­ban, már most gondolkodni és cse­lekedni kell minden egyéni gazdá­nak, szövetkezeti parasztnak. Most már a földművelők döntik el: hol. mit és mennyit termelnek. Nekik kell eldönteniük, milyen módon te­hető jövedelmezőbbé gazdaságuk. Ha valamikor érdeke volt a pa­rasztságnak a többtermeiés, akkor most és a jövőben százszorosán az. Tudja ezt jól Foki László csurgói egyéni gazda is, aki az idén még job­ban előkészített, írágyázottabb ta­lajba vetette búzáját. Lesilózta а 1ш­­koricaszárat, gondosan elvermelte répáját, burgonyáját. Óljaiban híz­nak a disznók háztartása céljára és a szabadpiacra is. Biztosan megérti minden egyéni gazda, szövetkezeti tag, hogy tőle függ: lesz-e több termés, gazdagabb jövedelem gazdaságából. S ha meg­értették, nyilván eszerint is eeeiek­­szenek.

Next

/
Thumbnails
Contents