Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-19 / 247. szám

Péntek, 1956. október 19.

SOMOGYI NÉPLAP

3

AZ ÉN INTERPELLÁCIÓM | Kaposvári tűnődés f HELYES-E AZ EDDIGI ÜT?

A Városi Tanács VKG osztályvezetőjéhez

A Városi Tanács múlthavi ülésén dr. Szabó Béla tanácstag interpellált Margittai László, Kossuth Lajos u. 4. szám alatti lakos lakásügyében. Wiedermann elvtárs, a Városi Tanács VKG Osztályának vezetője az interpellációra válaszolva ígéretet tett, hogy Margittaiék lakáspanaszát kivizsgálják és érdemlegesen intézkednek, mivel a törvényesség a panaszos mellett szól. Az ígéret óta már több mint három hét telt el, de Margittaiék ügyében még semmiféle intézkedés nem történt. Továbbra is szcroskodnak a kicsi lakásban, négyen alszanak egy szobában: három felnőtt és egy gyermek. Margittainé fertőző beteg, egy szobában alszik egészséges kisfiával, férjével és bátyjával. Főzni a cselédszobából átalakított kis konyhában képtelenség, a szobákba minden szó, zörej áthallat- szik, s emiatt nap mint nap nő a békétlenség a két család között. Margittaiék már hiába mennek panaszukkal a Városi Tanács illetékeseihez, még csak ki se mennek megnézni a lakást, nemhogy intézkednének.

Mi is a helyzet tulajdonképpen Margittaiék lakásával? Margittaiék a Kossuth Lajos u. 4. szám alatt a második emeleten 2 szoba, hallos, ■összkomfortos lakás egyik részében laknak. 1952 óta laknak a lakásban. A mellékhelyiségeket, a hallt Margittaiék használták. így külön aludhatott a beteg asszony gyermekétől. 1954-ben törvénybe ütköző módon beköltözött egy család a nagyobbik szobába, a konyhába és a hallt is használatba vették, Margittaiéknak csak átjárási joguk volt. A konyhából is kiszorultak a kis cselédszobába. Mivel ez a család csak rövid időre költözött a lakásba, beleegyez-' tek Margittaiék a társbérletbe. A rövid időből több mint egy év lett, s amikor Margittaiék megtudták, hogy társbérlőjük elköltözik, beadták az egész lakásra az igénylést, hivatkoz-t va a lakásrendeletnek arra a pontjára, hogy tilos társbérletet létrehozni fertőző gümőkórossal és csak

A barátnőm írt ma egy levelet. ■»Három évre Kairóba megyei««.

De jó neked, gondoltam hirtelen, utazni a Földközi-tengeren, látni piramist, szfinxet és a távol képét, ahol más nap világok De jó lenne indulni ifjú hévvel határokon keresztül szabad széllel. Elfelejteni régi otthonunk,

|ezt a kis várost, hol csak álmodunk. Kaposvár mindig álmos egy kicsit.

■ Téged is csak a főváros vidít,

pezsgő, nyüzsgő, lázas forgalom.

Itt élni csendben, poros unalom.

Vita a tsz-mozgalomról

A Megyei Pártbizottság és a .Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Központi Agrártudományi Szakosztálya Márkus Istvánnak a Csillag szeptemberi számában megjelent »Somogyi összegezés« című írásáról vitát rendez. A vitát — mély minden más híresztelés ellenére nyilvános — ma délután 3 órakor tartják a kaposváIqaz, nincs nálunk semmi érdekes,

, - , , . , VJ nincs patina, dóm, esetleg mecset, ^---ú

gy lehet társbérletet létesíteni, nac de még Mecsek sem, regényes Bokony;; Helyőrségi Tiszti Klubban í Apri- a helyiség különbejáratú, vagy kü-űs a mesés Bükk is messze van nagyon.A- 4 t 4,- - 11 Nincs más folyónk, mint szegény kis * ulc«i

Ki

s a Malomárok cukorrépát mos.

De nekem mégis kedves ez a táj, és bárhol vagyok, mindig hazafáj.

tapos,

lönbejáratúvá alakítható.

Az illetékesek azonban figyelembe^ se vették Margittaiék igénylését és a törvény eme rendelkezéseit, kiutalták a szobát, konyhát, a mellék- helyiségeket közös használatra Greller Józsefnek, a Megyei Tanács gépkocsivezetőjének. A két társbérlő most szoroskodik az egy családnak^ megfelelő és el nem különíthető la kásban. Margittaiéknak van egy szobájuk. egy pici konyhájuk, a haliból csak átjárási joguk, a fürdőszoba pedig közös.

Kormányunk a sok veszekedést, békétlenséget szülő társbérletek meg-J szüntetésére hozta a legújabb lakásrendeletet. Miért nem szerez érvényt a törvénynek a Városi Tanács VKG Osztálya is, és miért nem orvosolj a <^cgcX<§C)gc£<^cgcí<§cgör<^egaK§<3gaK§c Margittaiék panaszát, akiknek lakás^

És hogyan fájna a szívem — ismerem - ha távol élnék túl a tengeren s eszembejutna lankás dombokon elnyújtózó, szelíd kis városom.

A nyíló kánnák aszfalt peremén, a hársfasor, egy egész költemény. Látnám a régi kedves iskolát, előtte a gömb-akácok sorát.

A színházpark s a Kossuth-szobor, mint délibáb lebegne felém sokszor.

Itt nőttem fel, itt voltam fiatal.

Az otthon ezer kézzel fogva tart.

Itt született négy vidám gyermekem.

Itt szeretnék pihenni csendesen.

»Azért maid írj egy hosszú levelet és sok szép élményt kívánok Neked«.

SZEGEDI AGNES;

Márkus elvtárs negyedmagával egy hónapig tanulmányozta a megye mezőgazdasági helyezetét. írásában számot ad arról, hogyan folyt nálunk 1949-tői 56 tavaszáig a tsz-szervezés. Adatokkal és tényekkel támasztja alá azt a megállapítást, hogy menynyire leromlottak földjeink, mennyivel esett a termelés ez alatt az idő alatt.

A vita gerincét mégsem ez kell hogy képezze. Hanem három részből álló javaslata, mely a tsz, de egyáltalán a szövetkezeti út továbbfejlődését célozza. Javaslatainak lényege: 1. Engedje az állam, hogy a paraszt azzal szövetkezzen közös gazdálkodásra, akivpl akar. Azt vegyék, vagy

ne vegyék be maguk közé, akit akarnak, vagy nem akarnak. 2. Az elkerülhetetlenül szükséges vetéstervi előírásokon túl az állam ne avatkozzon bele a tsz gazdálkodásába. 3. Az erős, fejlődőképes tsz-ek- nek adják át az állami tulajdonban lévő kis és nagy erő- és munkagépeket. (Illetve a tsz közgyűlése döntsön, hogy milyen gépet és mennyit akar átvenni.)

Budapestről lejön a - cikk írója, több írótársával együtt. Részvételét jelezte több fővárosi lap, s Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke. A rádió hangfelvételeket készít. Vitavezető Erdei Sándor, az írószövetség főtitkára.

Rajtunk, somogyiakon a sor, hogy állást foglaljunk ebben a minket legközelebbről érintő kérdésben. Mezőgazdasági szakembereink jöjjenek el, szóljanak hozzá! Nagyon hasznos lenne, ha résztvemne minél több érdekelt fél, vagyis tsz-elnök és tag is;

A mezőgazdaság továbbfejlődésének mikéntje a kérdés, s erre feleletet csak a legszélesebb, nyílt, szabad elvi vita adhat;

kérése jogos? Feltehető az a kérdés is, miért létesítettek társbérletet ebből a meg nem osztható lakásból? Ha figyelembe vették volna Margittaiék családi körülményeit, biztos, hogy másként döntöttek volna. Immár másodízben interpellálunk Margittaiék ügyében, ideje lenne, ha panaszukat a lakáshivatal végre igazságosan elintézné.

Hajdú Györgyné

A tisztaság az egészség záloga

Hangos csörömpölés, kés, villa összekoccanása, üvegpoharak csillogása jelzi, hogy megkezdődött a tálalás az üzemi étkezdében. A dolgozók elfoglalj ák helyeiket a fehér asztalok közül és jó étvággyal látnak hozzá az ízletes ebéd elfogyasztásához.

Az egyik asztalnál azonban türelmetlenül dobol ujjaival az asztallapon egy szőke fiatalember. A fei szolgálók nem veszik észre, vagy legalább is úgy tesznek, mintha nem látnák, hogy a szőke ifjú is ebédre vár. — Mi lesz már — kérdezi végre, nem a legkedvesebben. — Én nem kapok ebédet?

— Ebédelni akar? — csodálkozik az egyik felszolgáló. — Ilyen kézzel?

A fiatalember a kezére pillant, elvörösödik, barna, maszatos keze valóban élénken elüt a patyolatfehér asztalterítőtől. Szó nélkül feláll, a mosdóhoz lép és gondosan megmossa kezét...

Mossuk meg kezünket étkezés előtt és mosakodjunk rendszeresen, nem azért, mert az elhanyagolt külsejű, gondozatlan ember kellemetlen látvány, hanem elsősorban azért, mert ezzel egészségünket védjük, a betegségek elterjedését akadályozhatjuk meg.

Különösen fontos és nem elhanyagolható a kézmosás üzemeinkben. A nyomdaipari dolgozótól a kohászokig, a textilfestőtől az esztergályosig majdnem minden műhelyben szennyező anyagokkal foglalkoznak. A szennyező anyagok a baktériumok százezreit tartalmazhatják. Senki ne sajnálja azt a néhány percnyi fáradságot, amit a kézmosás jelent, mert a néhány percnyi időmegtakarítást néhány napi, esetleg néhány heti betegséggel, munkakieséssel fizetheti meg.

És ha már a kézmosásnál tartunk, említsük meg azt is, hogy ügyelnünk kell a törülköző tisztaságára is. Hiába mossuk meg kezünket, ha utána szennyes, piszkos törülközőt használunk.

A tisztaság az egészség záloga. Ne sajnáljuk azt a kis fáradságot, amit a mosdás jelent. Ne féljünk a hideg víztől, annál kevésbé, mert az alapos mosdás nemcsak a baktériumoktól szabadít meg, hanem erősebbé, edzettebbé, ellenállóbbá tesz bennünket.

Amikor a látszat csal

Ha az ember a Május 1 utcai új zöldségbolt előtt elmegy, megnézi a gyönyörű kirakatot, bizony étvágya gerjed az ott látottaktól. Ami csak szemnek, szájnak ingere, mindent megtalálhat e kirakatban. Ilyenkor aztán bemegy az ember a zöldségboltba, vesz magának a frissnek kínálkozó gyümölcsből, paprikából, káposztából, zöldségből. Igen ám, de bent a boltban már nem mutat ilyen szép képet az áru. A gyümölcs, zöldség, paprika fonnyadt, a káposzta laza, vagy egyáltalán nem is lehet kapni azt az árut, amely a kirakatban gyönyörködteti a vásárlót. Az áru legjavát a kirakatban elhelyezik, úgy gondolják, ha megnézik, már ki is elégítették önmagukat.

Igen furcsa »kirakat-politika« ez, jó lenne, ha a város több gondot fordítana a ragyogó szépre kifestett zöldségbolt jobb áruellátására. Elvégre a háziasszonyok kívánsága nem a szép kirakat, hanem a jó áru.

Sok háziasszony.

Az öreglaki versenytábla előtt

•mm . ^íjpb „,,

lé ^

öreglak községben az állam iránti kötelezettség rendezése egyaránt érdeke tanácselnöknek, párttitkárnak, egyéni gazdának, tsz-tagnak. A tanácsház előtt kifüggesztett versenyhíradón közlik az élenjárók és lemaradók nevét, ez a módszer sokat lendít a versenyen. A versenytábla előtt most Dumics János és Koller János dolgozó parasztok, Tapolczai Ferenc vb-elnök, Tóth Mihály párttitkár és Kauer Imre állami gazdasági dolgozó beszéli meg a legutóbbi értékelést. A községben 168 gazda versenyez, év elejétől a gazdasági év befejeztéig. Legtöbben már teljesítették egész évi beadásukat, van, aki már a jövő éviből is.

T Jgy vissza-visszatér gondola- tómba egy régi kép, eszmetár- \sításként újra meg újra előbukkan — a jelenkori események hatása alatt. Tél volt, 1953-at írtunk. Egyik napról a másikra különösen metszővé vált a hideg, zuzmarás hópelyheket szitált az emberek arcába. Könyvünkkel a hónunk alatt, kabátunkba fázósan beburlcolózva siettünk át este a szomszédba »tanfolyamra«. Az SZKP első évfolyamát végeztük. Az V alakra összetolt asztalok körül tízen-tizenketten vitáztunk, beszélgettünk, tanultunk. Volt közöttünk mérnök, technikus, esztergályos, lakatos — szóval mindenféle foglalkozású ember. Volt olyan, aki képzettebb lévén könnyen tanult, volt akinek számára teljesen újak voltak a hallottak.

Lelkesedésben és akaratban egy öreg munkás vitte a pálmát, Szöllő- si bácsi, akinek jegyzeteit, értelmes megjegyzéseit nem egyszer állította példának elénk a propagandista. Szöllősi János haját őszbe csavarin- totta már az eltelt keserves idő, ha visszatekintett leizzadt ötven évére, nem tudott sok örömre, jobb napokra gondolni. íráshoz nem szokott kezével nehézkesen rótta a betűket, vasárnap néha félnapokat is áttanult, csakhogy jól haladhasson. Szöllősi elvtárs nem vágyott karrier után, még csak Pobedába sem akart ülni soha, nem funkcióemelés céljából nyúlt rövidke szabadidejében könyv után. Ha mások lángoltak, hát Szöllősi elvtárs égett, izzóit, a parázs A Bárdibükki Állami Gazdaság — f csendes, de forróbb tüzével. A meg- mint azt Végh Tivadar főagronómusf szégyenített cselédélet egy-egy könnyjelentette— rövidesen az utolsó szem f emléke volt a só, amivel ízesítette gabona magját is földbe teszi. Ter-F száraznak tűnő tananyagot, a mun- vük az, hogy október 20-ára nemffcás betűéhe volt az erő, mely tanu- lesz bevetetlen terület. Takarmány- * lásra hajtotta. Elzárt zsilipnek tört

vetési tervüket már túl is teljesítet- ’ utat a lehetőség, s ő két kézzel megték, nem lesz fennakadás az állatok' ragadta. Egy ezer évig visszatartott takarmányozásában. J kiáltás tört utat m,agának óriási dia— E fontos munkák mellett nem \ dallal, s ő a nagy kiáltást apró fe- fe’edkezünk meg a beadás teljesité- \ leletekre váltva mondta el a csendes séről sem — mondja Végh elvtárs. $decemberi estéken.

— Tejtermelési tervünket 101,9 szá-i ll/íindig úgy emlékszem kedves.

zalékra teljesítettük, beadási tervün- * * * öreg alakjára, ahogy ott az

két viszont 112 százalékra. Jiskolán megismertem-, villogó élénk

— Hízottsertésbeadási évi tervün- jj szemére, magyaros, kipödört bajuszokét október 1-ig 105,5 százalékra ( ra’ barna sapkájára, alacsony terme- rendeztük. Tervbe vettünk további #

,0„ , , , ., , 4 Lenint juttatta eszembe, októbert, a

120 mazsa hxzottsertes beadasat, így \ rohamot, Lenint, amint Szöllősi bá- 150 százalékos tervteljesítéssel büsz- j csinak magyaráz és az öreg munkás kélkedhetünk majd. (helyeslőén, boldogan rábólogat. Igen.

— Vágómarha-, baromfi- borjú- I Mintha az ő tüzéből jutott volna

beadási tervünket is 100 százalékra * Szöllősi Jánosnak is egv kicsiny sziktplipqitetHiir >, r,a> amelV meggyujtotta es azóta ég

teijesitettuK. - benne kiolthatatlan lánggal.

ESZMÉLJÜNK FEL.

A kötelező beadás teljesítésében is élenjár a Bárdibükki Állami Gazdaság

Csodáltam és szerettem Szöllősi elvtársat, ellentétben azokkal a »haszon« emberekkel, akik csak muszájból, keserves szorongással ülték végig az előadásokat. Csodáltam türelmét, hangyaszorgalmát, mellyel képes volt áldozni a tanulásért, vasakaratát, mellyel letörte magáról a képzetlenség béklyóit.

Az iskolát elvégeztük s így többé nem kerültünk össze. Jött a nyár, majd újra tél, a naptár lapjairól leperegtek a hónapok, az évek. Közben azért egy-egy alkalommal találkoztam Szöllősi János segédmunkással. Beszélgettünk erről, amarról, s lassan valami furcsa barátságféle fonódott közénk, dacára a nagy korkülönbségnek. Az időjárás sosem került szóba, mi mindig csak politizáltunk. Az értelmiségi határozat után is felkerestem őt, rögtön határozott véleményt mondott, nemcsak a magáét, hanem a többi »melósét« is. Mi a jó, mivel nem ért egyet, mindig lelkesen elmondta, bizonyította. Szinte megbízható mérlegre találtam benne, melyen minden esemény »lent« megméretik. Az utóbbi időben azonban valamit észrevettem Szöllősi bácsinál is. Erről akarok írni. Amíg nem késő!

ÍZ avargó események lázas for- ■“- gatagában élünk, napjaink szinte óráról órára hoznak valami fényességet, megvilágítva a sötét esztendők még sötétebb hibáit. A nemzet már nem tud hangosan sírni. a könny kiégett a gyászolók szeméből, a sok tragikum, a súlyos öncsapás terhe alatt. Hogy történhetett? — kérdezik az apátlanul maradt árvák — hogy történhetett — lcér- dezik a koporsók mellett állók — hogy engedhettétek — kérdezik a Szöllősi Jánosok, a népmilliók.

A személyi kultusz jegyében elkövetett önkény feletti végső háborgás szemtanúi vagyunk, s egy rosszemlékű eseményre csapódik be az ajtó szörnyű dörrenéssel. Oly jó lenne már feledni, oly kívánatos lenne lezárni a megtörténteket, s túltenni magunkat rajtuk. De van-e ma olyan lcommunista, aki ily könnyű szívvel, könnyű feledéssel nyitná a tiszta lapot? Kit nem éget e borzalmas testvérgyilkosság, ki ne érezné homlokán a részes bélyegét, melyet keserűen égető tisztítótűz tud csak onnan lemosni.

Sajnos, a gondolatok azonban itt

nem állnak meg. Nem a legjobb elvtársaink mártiriuma az egyetlen óriási bűn, mélységes vétek, nemcsak ez kísért bennünket, s mutat ránk vádoló ujjakkal, nemcsak a halál leheleie sápasztja arcunkat —■ nagy a felelősségünk a kommunista (és nem kommunista) munkások, parasztok, értelmiségiek meggyőződésével való játszadozás miatt. Különösen a Szöllősi Jánosok ezreire és százezreire gondolák, akik kenyéren és vízen hitték az eszmét és az eszközöket is jónak látták. Törvényességnek gondolták a törvénytelenséget és nem, is hitték, hogy ezzel a módszerrel magát az eszmét gyalázzák, akik a legnagyobb áldozattal harcoltak megvalósításáért, akikkel most fájdalmasan közöljük — nem mondtunk igazat, elvtársak, sok minden uszító rágalom, szektás túlzás volt.

Igen. Ezt a csalódást érzem mostani találkozásunkkor. Ülünk ugyanabban a kis szobában, ahol régen, három évvel ezelőtt bújtuk a »könyvet«, nem vitázunk — csak szomorúan beszélgetünk. Ez a munkások hangulata is —• mondja Szöllősi elvtárs — mindenki bizonytalan. Nem tudjuk, hogy amit most csinálunk, helyes-e és nem esünk-s túlzásba? Még ha lenne is olyan akarat, mint régen, hogyan terelje az ember nem várt irányba?

Megtört a fény a Szöllősi Jánosok szemében, a lelkesedés izzó parazsára öntöttünk jéghideg vizet. És ebben hatalmas a bűnrészünk, felelősségünk. Az események szomorú viharában mindent látunk, hibáztatunk vezetőket, felmentünk vezetőket (erről hasábokat írnak a pesti lapok), tépünk önsebeket a »soha többé« reményében, de szem elől tévesztjük a legértékesebb ajándékunk elvesztésének lehetőségét: a lelkesedést, mely legnagyobb em.elője a kommunista eszmének.

T elkesedés és hit nélkül nincs ■*-* győzelem, nincs célelérés! Ingadozásunk megtöri a hitet, kioltja a lelkesedés lángiait. Mily könnyű lenne megkerülni ezt az igazságot, ki nem mondani, le nem írni. De tehetünk-e úgy, mint az olyan ember. aki hogy ne lássák, behunyja szemét? Somogybán is követtek el hibákat, melyek sok ember életét keserítették meg, sok emberben rendítették meg a hitet és fordították a párttal szembe.

Szöllősi elvtárs szerint is helytelen volt például a tsz-szervezés erőszakolása. Lesöpörték a padlásokat a beadás kedvéért. Ez súlyos hiba volt. Am most mondjuk ki nyíltan a parasztok előtt, hogy hibát vétettünk. Vontatottan halad a határsávból kitelepített emberek ügyeinek intézése. Ebben pedig a vezetőknek kellene példát mutatni, a tanács kommunistáinak.

Mindenki magyarázza az eseményeket, nyíltan és titokban, de a kommunista vezetőknek kellene az élre állni. Visszaadni a munkások

kedvét, bátorságát, nyíltan, a, legnyíltabban szembenézni a keserű dolgokkal és megmagyarázni kijavításuk szükségességét. Túlságosan megszoktuk, hogy mindent helyesbítünk, könnyen kinyilatkoztatjuk (elvi tételekre, személyekre), ez káros, ez már nem így van. De éppen az elkövetett hibákból kellene levonni a tanulságot és szélesebb körben megvitatni a kérdéseket. így kevesebb lenne a tévedés. Minden tettei alaposan meg kell fontolni. Nem játszhatunk még egyszer ily nagy Icöny- nyelműséggel milliók erkölcsi hitével, lelkesedésével, mellyel történelmi feladatokat, a kapitalista rendszer megdöntését tudtuk megoldani.

Van-e alapunk arra, hogy ezekbe a szemekbe újra belopjuk a fényt, lelkűkben feigerjesszük a megszépült, tisztább eszmék -füzét? — Igen — mondja Szöllősi elvtárs. — Van mit bánnunk, van mit szégyellnünk. De fel kell ocsúdni, élre kell állni a megye kommunistáinak. Ne csak az Irodalmi Újság, a Hétfői Hírlap olvasása legyen az aktív politikai agitáció, a megye kommunistái legyenek az új eszmék legiohh, léoharco- sább szószólói. A munkásokról ma* napság kevés szó esik. Mindenki az értelmisénnel foglalkozik. Pedig »Júliust« nélkülünk nem lehet végre* hajtani.

Szélesítsük ' a , demokratizmust. Beszéljünk nyíltan, tiszta szívvel a somogyi hibákról is. A nép vitatkozik, keresi az újat és nehezményezi, hogy a pártfunkcionáriusok nem foglalkoznak kellően a napirenden lévő kérdésekkel. Mozog a föld de Somogybán egyesek úgy tesznek, mintha- nem éreznék.

lemezünk az ablakon az őszi van sugár ban fürdő domboldalra. Szöllősi János tekintetét keresem. Szemében ott ül a kívánság a régi bizalom visszanyeréséhez, a régi kedv felébresztéséhez, új, szebb harcokra. SZÜTS ISTVÁN