Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-20 / 248. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MDP SOMOGi M_ ^ I BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ''Kft XIII. évfolyam, 248. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1956. október 20. A Mélyfúró Vállalat dolgozói december 1-re teljesítik éves tervüket A vállalat III. negyedévi végleges eredményei még nem ismertek, de előzetes számítások szerint III. negyedévi tervüket 110 százalékra teljesítették. Először fordult elő ebben az évben, hogy a vállalathoz tartozó pápai üzemvezetőség is, mely mindig lemaradással küszködött, most 110 százalék körül teljesítette negyedéves tervét. Ennek alapján a vállalat vezetősége, pártszervezete, üzemi bizottsága elhatározta, felhívással fordul a vállalat minden fúróberendezéséhez, harcoljon az éves terv december 1-én történő befejezéséért. A kaposvári körzetnél megvannak az előfeltételek, mert az év első 9 hónapjában már egyhónapos előnyre tettek szert. Fontos, hogy a pápai körzet fúróberendezései is rákapcsoljanak és tervüket túlteljesítsék. A munkatempó fokozása érdekében a vállalat a IV. negyedévi terv jó teljesítésére pénzjutalmakat tűzött ki. A legjobb eredményt elérő brigádot 2500 forint, a második 1500, míg a harmadik helyezettet 800 forinttal díjazzák. Célkitűzéseik eléréséhez azonban az is kell, hogy a központi dolgozók jó anyagellátással, jó műszaki irányítással segítsék a fúróberendezések munkáját. Munkamódszer-bemutató Kitűnő kezdeményezésnek lehetünk tanúi 22-én a Gépjavító Vállalat Vöröshadsereg úti műhelyében. A Magyar—Szovjet Társaság, a TTIT és a szakszervezet elnöksége felhívja a vas-szakmában dolgozó műszakiak, esztergályosok, marósok figyelmét, hogy folyó hó 22-én délután 2 órakor a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a vas-szakma szempontjából fontos ^nunkamódszer- bemutatót tart. Bemutatásra kerül a Kuzovkin— Kardos-féle leszúrókés, nyolcélű keramikus esztergakés, a Leonov-féle tárcsamaró és a Komáromi-féle keramikus maró, a külső és belső gyorsmenetvágó. A bemutatót Komáromi Lajos, a Szocialista Munka Hőse és Kardos Imre kutatómérnök tartják. A rendezők kérik az üzemek, vállalatok vezetőit, biztosítsák szakmunkásaik részére a minél nagyobb számú részvételt. A Vaskornbinát is résztvesz az Őszi Vásáron Napköziotthoisos óvoda épül Sávolyon Nemsokára elkészül a napközi otthonos óvoda Sávolyon. A Szabadság Tsz tagiai társadalmi munkával segítik, hogy mielőbb elfoglalhassák az apróságok második, új otthonukat. Elkészült a Művelődési Ház BiiésO 2jj & Régi vágyuk volt a bi- zeieknek: legyen Ihol szórakozniuk, művelődniük. E kívánságuk már valóra vált: fel épült az új művelődési ház. IFJÚSÁGUNK A magyar ifjúság problémáiról évekig csak politikai és tanulmányi vonatkozásokban hallottunk. Jobban mondva politikusaink és pedagógusaink csak erre a két síkra utaltak minden felmerülő jelenséget. Elgondolkodásra késztet tehát az a vészharang-kongatás, amely ma szülői értekezleteken, ideológiai ankétokon és a legkülönbözőbb sajtófórumokon az ifjúság érdekében elhangzik. Történt valami. Az ifjúság fellázadt és átszakította a gátakat, amelyeket a felnőtt társadalom emelt számára. Az ifjúság temperamentumához hozzátartozik bizonyos szertelenség, de valóban nem olyan mértékben és nem olyan irányban, mint ahogyan az napjainkban megmutatkozik. Az ifjúság ügye erkölcsi üggyé vált, mondhatnánk azt is, hogy fájó társadalmi problémává. Mi történhetett? — kérdezzük egymástól és hosszú vitákba bocsátkozunk. Javítani akarunk a helyzeten és legjobb szándékkal orvoslást keresünk. Van, aki a családi élet szétszórtságát okolja, van, aki az iskolai erkölcstan-oktatás, esetleg az esztétikai nevelés hiányát, van, aki úgy érzi, hogy nem tanulmányozzuk eléggé Makarenkót, van, aki szerinti a görög filozófiát és a nyugati pedagógusokat hanyagoltuk el. Szóval vitatkozunk és iparkodunk őszinték lenni. De be merjük-e vallani, hogy a mai fiatalságnak sok mindent megadtunk, csak éppen egyet — erkölcsi eszményt nem! Pedig az ifjúság példákból tanul és példákon lelkesedik. S a politika nem helyettesítheti a szilárd etikai elveket és a sokféle szakismeret az igazsághoz hű, eleven ember-ideált! Nem árt, ha gondolkozunk ezen! S. SZABÓ IBOLYA Megkezdődött az új gazdasági év a szőcsényi erdészetben Kaposváron az október 27—28-án tartandó Őszi Vásáron a Vaskombinát is részt vesz. Élénk érdeklődésre tart számot a Vaskornbinát dolgozóinak bemutatója, melyen a nyersvas gyártását fogják bemutatni a közönségnek. Kiállítanak mezőgazdasági gyártmányaikból 25 literes szőlőpréseket, 250 literes szőlőpréseket és SO szőlőzúzókat is. A tűzrendészet! felszerelések közül például az altalajtűzcsapot, s más kisebb gyártmányokat. S z ű rckosar akat többféle méretben. Biztosain tetszést arat, különösen a vidékieknél, az M csigás kézi répa- vágó és a KP kézi és gépi répavágó. Az Őszi Vásáron több vállalat is részt vesz. Városunk lakossága közelebbről megismerkedhet Kaposvár ipari üzemeinek munkájával, gyártmányaikkal. A Vaskornbinát által kiállított gépekből a helyszínen vásárolni nem lőhet, de megvásárolhatók, illetve megrendelhetők a MEZŐ- SZÖV kirendeltségeinél is. A Kaposvári Állami Gazdaság végzett a vetéssel Major István elvtárs, a Kaposvári Állami Gazdaság párttitkára tegnap jelentette, hogy gazdaságuk csütörtökön befejezte az őszi kalászosok vetését. Kiválóan dolgozott Koczka János zetoros, aki nyolc nap alatt 180 holdon vetette el gépével a magot. Jól halad a gazdaságban a kapások betakarítása is. Tegnap már túl voltak a cukorrépa betakarításán és ma fejezik be 79 hold kukorica törését. Lezárták a múlt gazdasági évet, s újat kezdtek október 1-én erdőgazdaságaink. Szép sikereket hagyott most maga mögött a szőcsényi erdészet is. 150 hektáron termeltek ki fát, ennél jóval nagyobb területet fásítottak, több mint egy és három- negyedmillió csemetével. Értéktervüket is jól megtetőzték: decemberben hozzáfogtak félkész anyagok termeléséhez. A kitermelt fának mintegy a felét felfűrészelték új gépükkel. Frízt, kisvasúti talpfát, keréktalpat, küllőket, láda- és bányadesrícákat vágtak fűrésszel nemcsak rönkből, hanem tűzifából is. Sok anyagot megtakarítottak így: a szőlőkarónak való fának hasítással a fele veszendőbe megy, fűrészeléssel pedig szinte 100 százalékos a kdhozatal. Ez Lutor Károly, Víg Joachim, Molnár Aladár, Hódor Zoltán és Vörös ''Viktor jó munkáját dicséri. Az új gazdasági év még nagyobb követelményeket ró a szőcsényiekre. Tán még idejében tenné az Erdészeti Főigazgatósáig, ha az 50 százalékos tervemelést újból meggondolná, s ha lehetséges, csökkentené. A helyi szakemberek véleménye szerint ugyanis rablógazdálkodásra kötelez az a terv, amely szerint csaknem kétszer annyi fát kell kivágni, min: amennyi az évi növekedés. így bizony hiába fáradoznak Szőcsényben hazáink erdősítésén. Örült! me! veszik az új híreket Hegy Imre elviársrtl Csákányban Ebben a kis somogyi faluban élte gyermekéveit Nagy Imre elvtárs. Ma is sokan ismerik őt Csákányiban. Az egykori szomszédok, Balázsék és Péter Imréék, de a község lakóinak nagyrésze kedves vendégként fogadta őt, amint évekkel ezelőtt el-el- látogatott hozzájuk. Kevés ember volt, aki ne hallgatta volna nagy érdeklődéssé! 1953 derekán Nagy Imre elvtárs progranv- beszédét a rádióban. A múlt év eleje óta azonban hiába várták. De a héten isimét felcsillant bennük a reménysugár az újságokat olvasva. — Őszintén örülünk —1 mondja a falubeliek nevében Lugosi etvtársta.- nácstitkár —, hogy rendeződött Nagy Imre elvtárs párttagsági ügye. Bizakodással nézünk ennek következe ményei elé, s reméljük, Nagy elvfársnak rövidesen ismét lesz beleszólása az orsszág közügyéibe, főleg a parasztság sorsának alakításába. Szeretnénk azt is, (ha újra ő is képviselné Scmogyot az országgyűlésben. KI-KI EREJÉHEZ MÉRTEN. Válasz-féle a nagykorpádiaknak Beütött a baj a Békébe. Dolgoznak, dolgozgatnak a krumpliszedők, a magvetők a földeken, de foszladozik a régi szorgalom. Itt is, ott is panaszos szót kap fel az őszi szél. A tagság az elnököt hibáztatja, ő a tagokat, s a régiek meg újak pedig egymást. Ez a felszín, erről ad számot két levélírónk is, ez ötlik első látásra a mi szemünkbe is, amikor személyesein érdeklődünk a Béke Tsz múltjáról, jelenéről. Ám a viszálykodás csak jelzője, de nem kórokozója a bajnak. Mik hát a mélybe ható erők, mik a hibák valódi eredői? E kérdésre keresi a választ ez az írás. Tájékozódásul lássunk először néhány számadatot. 1952-től három éven át 17 család 40 tagja művelte a 300 holdat. A veit cselédek a szövetkezet alapítói. Ma 880 holdjukhoz 56 család 112 tagját tartják nyilván. Az újak között, akik egy évvel ezelőtt jöttek, zöméiben középparasztokat találunk. Esztendeje tehát területben, létszámban felfejlődött a Béke, de a közakarat és az összefogás nem lépett előre. Megháromszorozódott a tagság, a terület, s többszörös gond ült a vezetőség vállára. Für György elnök, Pacsir József brigádvezető és Szegő elvtárs párttitkár korábban jól állták a sarat, ma is minden igyekezetük erre irányul. Egy lényeges dologról, éppen a legfőbbről azonban megfeledkeztek: ritkán tartanak közgyűlést, kevésszer teremtenek fórumot a tagság véleménynyilvánítása, a tsz ügyeibe való beleszólása számára. Pedig a sok ember sok véleményt hord agyában, ebből a közösség jobban ki tudja választani a legcélravezetőbbet, amely biztosabban félrelöki az út minden gyét, mint néhány ember döntése. A szövetkezeti demokrácia tisztelet- bentartása — ez a közös erő kiapadhatatlan forrása. A tsz-demokratiz- tnus kibontakoztatása — ez adja meg a feleletet arra a kérdésre, hogy kié a szövetkezet. Nyíljék hát alkalma a tagságnak véleménye kimondására a közgyűlésen, hogy mindnyájan érezzék: a szövetkezet nemcsak két közük munkáját igényli, de számít rájuk a vezetőség a tsz-irányítás ezerágú gondjának, bajának eligazításában is. Erre van szükség a jövőben. Szakítani azzal a gyakorlattal, hogy a májusi taggyűlést közvetlenül az októberi követi. E megbeszéléseken érdemlegesen vitassák meg a közügyeket, s Für György elvtársnak szolgáljon örök tanulságul a legutóbbi közgyűlés: őrizze meg józanságát, s felkészültein adjon számot a végzett munkáról. Joggá] bírálják őt ugyanis azért, mert az utóbbi időben gyakran többet iszik a kelleténél. Für György elvtársnak az idegeskedése, kapkodása, esetenkénti dur- váskodása is olyan vadhajtás, amely a szövetkezeti demokrácia sorvadásából nőtt ki. Nincs közgyűlés, nincs határozat a munkák sorrendjére, az erők elosztására, akadozik a munka. Bántja ez az elnököt, türelmét veszti, s emelt hangon beszél nemcsak a gépállomásnál, a járáson, hanem a szövetkezetben is. Ennek rossz hatását nem kell részletezni. De hát nincs nagyobb foganatja az okos szónak, a megfontoltságnak, mint a nagy hangnak? Kérjük, gondolkozzék ezen Tán az eddigiekből nagyjából arra is fény derül, miért van sok civódás a szövetkezetben. Egyesek a háztájira panaszkodnak. Földi István sérelmezi, hogy nem termett háztáji kukoricája, mert »-a szövetkezet kommunista vezetői nem adtak neki földet«. Jogosáé a panasz? Nem. Hiszen több mint ezer öl szőlő, azonkívül a háznál jókora kert maradt a háztáji gazdaságában. Özvegy GéLencsérné menyecskelányával, Kovács Józsefnével közös háztartásban él. Ök 900 ölnyi kerthez 500 négyszögöl háztájit kaptak, s mégis elégedetlenek. Arról azonban hallgat Kovácsné, hogy egész évben csak 11 munkaegység erejéig vásította kapáját a közös táblán. Mások a múlt ősszel bevitt takarmányok kifizetését hiányolják, s az elnököt orrolják miatta. Pedig nincs, okuk erre, hiszen az éves terv tanúsága szerint zárszámadás után megkapják az első részletet. Soós József azt teszi szóvá, hogy a pénzelőlegre »ráült« a vezetőség. Ám azt nem akarja belátni, hogy az elnök és a brigádvezető kénytelen a vetőmag- pácolással is bajlódni, .az adminisztráció rovására. (A könyvelőt ugyanis iskolára küldték.) Előbbre jutnának, ha a tagság — így Scós József is — a hibák felhánytorgatása helyett a vezetőség segítségére sietne, nem cinikus hánya-vetiséggel. hanem őszinte tenniakarással. Ismét egy tanulság: kell a teljes szövetkezeti demokrácia, a rendszeres közgyűlés azért is, hogy közösen hányják-vessék meg közös dolgaikat, hogy ki-ki erejéhez mérten vegyen vállára a közös terhekből. Hogyan fajultak idáig a dolgok a Békében? Amikor tavaly ősszel megyénél, járásnál megszületett a korpád! tsz fejlesztésének terve, Für György elnök aggodalommal nézett a jövő elé. A tagság véleményének ismeretében váltig hangoztatta: »hagyjanak bennünket így, ahogy vagyunk.« Nem firtatjuk, hogyan történt, de végülis »jobb belátásra« bírták őket. Kitárták a kaput — ne tartsák őket a szocializmus ellenségeinek — s ha nem is önszántukból, ha nem is egész szívvel, de a felső szervek erős akarata előtt gerincet hajtva mentek ők is új tagokat toborozni szövetkezetüknek. Jött a nép, s a járás elégedetten jelentette a megyének: »teljesítettük az előirányzatot« Nőtt a statisztika, szaporodtak a belépési nyilatkozatok. (Önhibánk, hogy akkor mi sem emeltünk szót ez ellen, sőt buzdítottunk az ilyen szervezésre.) Itt nem a szövetkezetiek szívé- vágya, s nem is a kívülállók benső elhatározása volt a legfőbb, hanem a számszerű eredmény. így testesült meg egy új fogalom: »a tiszteletbeli tsz-tag« fogalma. Szövetkezeti embert csináltak a tanácselnökből, a malom telepvezetőjéből, a község apaáliatgondozójából, s az italboltkezelőjéből. Ha nékik csak néhány holdjuk volt is — sok kicsi sokra megy — nőtt a közös terület, de nem növekedett az akarat, a munkaerő, amely nélkül holt tőke a föld... És ebből kötelező erejű tanulság származik: nem lehet a szövetkezet, a dolgozó paraszt sorsa felől »róla — nélküle« dönteni. Eleve kudarc az osztályrésze minden olyan paraszt- és szövetkezeti politikának, amelynek nem kölcsönöz pótolhatatlan realitást az emberek akarata, igénye, kívánsága. Nem szülhet jó vért semmilyen felülről diktált irányvonal, előirányzat, vagy bármi más, ha nélkülözi a végrehajtáshoz a legfőbbet: a lépcső alsó fokain lévők helyeslését és tettvágyót. összegezésképpen feleljünk arra a kérdésre: milyen sors vár a nagykorpád! Békére? A hibák, bajok, az út buktatói ellenére is megvan a javulás lehetősége. Tekintsék szívügyüknek a szövetkezeti demokrácia érvényrejuftatását, rázza le magáról hibáit az elnök, értsen szót a tagsággal, s a tagok álljanak mellé, hiszen jó ügyet képvisel, Közös erővel, összefogással megerősödhet a Béke egyetértésben, szorgalomban és gazdaságban egyaránt. Mondják ki végre nyíltan, hogy nincs szükségük tovább a tiszteletbeli tagokra! Egyesítsék jobban, mint eddig, a volt cselédek kitartását, áldozatvállalását és a szövetkezeti eszmébe vetett hitét a tegnap középparasztjainak szakértelmével, föidszeretetével. Szorítsák meg erősen és széttóphetetlenül egymás kezét mindnyájan, akik a belépéskor sorsközösséget vállalták egymással. A gazdasági alapot lerakták — olyan épületet emeljenek rá, amelyben mindnyájan jól érzik magukat. Kutas József görön- Für elvtárs.
