Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-18 / 246. szám
VILÁG PROLETÁR]AI EGY ESOL]ET EKt Somom! Néplap AZ HDP SOMOGY M' .ki BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 246. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1956. október 18. flz értelmiség között végzeu politikai munkáról tárgyalt a Megyei Pártbizottság ülése Tegnapi számunkban közöltük a I ban a vita második Megyei Pártbizottság ülése vitájának adunk számot, első részét. Ma és holnapi számunk- | KÓCZAN MAGDA, A DISZ MB ELSŐ TITKÁRA: szakaszáról Tudvalévő, hogy a XX. kongresz- szus és pártunk júliusi határozata óta nagy viták bontakoznak ki és ebben a vitában gyakran szenvedélyes szavak hangzanak el. Nekem az a meggyőződésem, hogy Somogy megyében az értelmiségi dolgozók jelentős része egyetért azzal, hogy a párt és a dolgozó nép küzdelmes munkája során — melyben az értelmiségnek is része volt — ért el eredményeket. Azt sem lehet feltételezni, hogy az értelmiségi dolgozók nem fogadják el a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért tényleges eredményeinket. Elfogadják és ugyanúgy örülnek neki, mint mi, funkcionáriusok. Az sem titkolható, hogy Somogy megye kulturális életében az utóbbi években van előrehaladás, az öntevékeny kultúrcsopor- tok száma növekszik. Hogy mégis miért vitatkoznak az értelmiségi dolgozók olyan szenvedélyesen, miért van sok kifogásuk, erről akarok beszélni. Az értelmiség műveltségénél fogva alkalmas arra, hogy megkérdezzük és elfogadjuk véleményét. Tisztában van azzal és megérti, hogy nagy munkánkban, melyet népünk 11 évvel ezelőtt megkezdett, feltétlen akadnak hibák is. A hibák okain vitatkoznak. Jogosan kifogásolják, hogy nem hallgattunk eléggé a mezőgazdasági szakemberek véleményére, melynek eredménye az lett, hogy több termelőszövetkezetben és általában a mezőgazdaságban nem tudtunk eredményes gazdálkodást biztosítani. Vagy nézzük a közoktatás helyzetét. Legyünk őszinték, a közoktatás nem jutott volna ide, ha időben elfogadjuk pedagógusaink, tudósaink véleményét. Azt is meg kell jegyezni azonban, hogy hangzottak el helytelen vélemények is, de ennek is meg volt az oka. Mi a falusi pedagógusoktól azt vártuk, hogy a tanítás befejezése után menjenek házról házra és győzzék meg a dolgozó parasztokat a tsz-be való belépésről. Ebből adódott aztán, hogy sok pedagógus a másnapi órákra nem tudott felkészülni. A KV határozata végrehajtását illetően szeretném felhívni a Megyebizottság figyelmét a hivatali párt- szervezetekre, miután az értelmiségi dolgozók többségében ide tartoznak. Különösen azért, mert szembe kell néznünk azzal a gyakorlattal, hogy egyes pártszervezetek nem támogatják elég következetesen a KV határozatának végrehajtását. Meg kellene szüntetni a megkülönböztetést a régi és az új értelmiség között is. Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy különbséget tegyünk a kettő között. Azt kell nézni, hogy az illető ellátja-e becsületesen feladatát vagy sem. DR. JÁSZAI DEZSŐ, A MEGYEI BÍRÓSÁG ELNÖKE: Anélkül, hogy skatulyázni lehetne az értelmiséget, három részre lehet ne bontani a felszabadulás pillanatától kezdve. Az első a bizonyos orientálódó réteg, aztán van egy közömbös réteg, amely vár (az értelmiségnek ma is ezek között van egy számottevő része) és van egy harmadik rétege az értelmiségnek, mely már a fasizálódás idején is — talán politikailag öntudatlanul —, de érezte, hogy valami szörnyűség történik és odaállt a nép mellé, s a fel- szabadulás első pillanatától szolgálta a népet. Legkönnyebb leválasztani azokat, akik restaurációs törekvéseknek hódolnak ma is. Miért fontos, hogy meg tudjuk határozni, ki az értelmiség? Véleményem szerint fontos és a munkásosztály érdekét szolgálja, mert ha mi helyesen látjuk és a párt helyesen tudja értékelni az értelmiségieket és azok munkáját, ez egyben eredményezi, hogy gyorsul gazdasági nehézségeink kiküszöbölése, ezzel párhuzamosan emelkedik az életszínvonal. Arra gondolok, hogy értelmiséginek — mi úgy érezzük — azt nevezhetjük, aki munkájának nagyobb részét nem fizikai erejével, hanem észbeli képességeivel végzi. így ki is szélesedik ez, nemcsak az íróasztal mellett ülőkre. Hangsúlyozni kívánom azt is, hogy mi helytelennek tartjuk a felvetődő funkcionárius-problémát. Én úgy érzem, hogy ez döntő kérdés, mert én is funkcionárius vagyok, csak mikor ez a szó megüti a fülünket, egy rossz szájízzel azt véljük kiélezni, hogy itt inkább pártfunkcionáriusra gondolnak és kevésbé állami funkcionáriusra. Ezért nem tetszik nekünk Háy Gyula elvtársnak, az Irodalmi Újságban megjelent cikkének egyik-másik kitétele. Ugyanakkor meg kell mondani azt is, hogy igen komoly szerepe lesz a pártnak, míg megérteti, hogy egységesen értelmezzék az értelmiségi körhöz tartozókat. A másik a bizalom kérdése. Bizalom nélkül dolgozni sem tudunk. Szükségesnek tartom azonban elmondani, hogy bár történtek intézkedések, mégsem teljes a bizalom. Említettem az előbb, hogy három részre lehet bontani az értelmiséget. Az értelmiségnek a háromfélesége azon i területen, ahol én dolgozom, pontosan kimutatható volt a fasiszta időkben, kimutatható volt a felszabadulás után. De őszintén meg kell mondani, hogy az értelmiség többsége várakozó álláspontra helyezkedett és egészen kevesen voltak azok, akik amikor a szovjet csapatok Kaposvártól 10 kilométerre voltak, teljes mellszálességgel kiálltak kiseperni azt, amit az előző rend itthagyott. Igen érdekes és elgondolkoztató, hogy mi történt azokkal az emberekkel, akik a népbíróságnál, népügyészségnél letették a garast. Egyiket elhelyezték az ország legtávolabbi részébe, ma sem tudjuk miért. A másik, közvetlen rokona Rippl- Rónainak, nyugdíj nélkül van Kaposvárott. Az igazságügyi szervezetben történtek rendkívül súlyos hibák, amik napjainkban mindjobban nyilvánosságra kerülnek. Látták a várakozó álláspontra helyezkedők, hogy akik letették a garast, azokkal mi történik, s ez még inkább várakozásra késztette őket. A begyűjtés idején sokszor olyan ítéletek születtek, amiért most szégyenkeznünk kell. De ehhez a visszahúzódáshoz még hozzájárul az is, hogy olyan embereket, akik a fordulat éve után is szolgáltak az igazságügyi apparátusban, egyetlen adminisztratív intézkedéssel megfosztottak nyugdíjától. A Megyei Pártbizottság részéről ebben az ügyben az utóbbi időben történtek intézkedések. Meg kell mondanom őszintén, hogy nem egyes személyeknek, de ennek a nem kiskörű értelmiségnek nagyon jól esett ez, és természetesen kihatott az igazságügyi apparátusban dolgozó elvtársakra is, mert ebben már a bizalom megjelenését látták. DU. SIYÓ JÓZSEF FŐORVOS: Amikor felszólalok, tudom jól, hogy az értelmiségnek ahhoz a rétegéhez tartozom, amelyről Kovács elvtárs is beszélt. Személyemet nézve megtisztelve voltam, mert végeztem pártmunkát és természetesen ezzel kapcsolatban a magam területén hibákat is követtem el. Az értelmiségi határozat a Központi Vezetőségnek egyáltalán nem különálló határozata, hanem szoros egészét képezi és hozzátartozik a Központi Vezetőség júliusi határozatához. A júliusi határozat pedig hozzátartozik a XX. kongresszushoz. Feltétlenül igazat kell adni Jászai elvtársnak, aki arra utal, hogy az értelmiségi határozat nemcsak az értelmiségiekre vonatkozik, hanem minden magyar emberre. Elsősorban a jelentés alapján szeretném megmagyarázni, hogy a Megyei Pártbizottság az értelmiségi határozat előtt már foglalkozott az értelmiségiek problémájával és hozzáfogott azok rendezéséhez. A Megyei Pártbizottság már három évvel ezelőtt is sok mindent tett. Még a júliusi ! párthatározat megjelenése előtt intézkedett egyes orvosok ügyéiben, pl. Marton és Franki doktorok esetében. Ezenkívül lakásikérdések- kel is foglalkozott, hogy ez nem minden esetben lett végrehajtva, az nem mindig rajta múlott. Vagy vegyük a TTIT munkáját, amikor új szervezeti formában kezdett dolgozni, a Megyei Pártbizottság felismerte e szervezet munkáját, münden segítséget megadott számára, hogy Somogy megyében betöltse hivatását. Persze, a bizalmatlanság is fennállott az értelmiségiek részéről és ezt helytelen lenne leplezni. Hosszan tudnám sorolni azokat a problémákat, melyek a bizalmatlansághoz hozzájárultak. A jelentésben felvetődött, az erkölcsi megbecsülés is. A szakszervezet régi vezetősége részéről nem egyszer hallottuk, hogy az orvosok »nadrágos emberek« — ez alatt a régi úriembereket értették. így nem nagyon éreztük az erkölcsi megbecsülést. Hozzájárult a bizalmatlansághoz az is, hogy sok helyen olyan káderesek voltak, mint pl. Sulyok elvtárs, aki a kórház üzemi értekezletén egy súlyos fegyelmi! ügynél kijelentette, hogy egy fizikai dolgozónak mindent meg lehet bocsátani, még azt is, amit csinált, csak az osztályhoz való hűtlenséget nem. Ugyanezen az értekezleten egy orvost kis hibáért nemcsak megkritizált, hanem súlyosan megsértett. Ezután az orvosok még jobban visszahúzódtak. Az értelmiségi határozatnak két oldala van. Az egyik oldala a pártfunkcionáriusokra, a másik az értelmiségiekre vonatkozik. Mindkét részről megmutatkoztak hibák, ezeket ne hányíorgassuk fel, hanem szüntessük meg. Egyetértek Jászai elvtárssal, aki foglalkozik a különböző újságokban megjelent cikkekkel, melyek gyakran úgy állít ják be, hogy a funkcionáriusok és az értelmiségiek közé éket vert volna a határozat. A funkcionárius ép' pen olyan becsületes ember, mint az értelmiségi. A pártfunkckmáriusok- nak az volt a feladatuk, hogy a saját maguk vonalán segítsék a szocializmus építését. Ha tehát a funkcionárius tévedett, legtöbb esetben azért volt, mert a párt központi politikája is tévedett. SZIKSZAI LÁSZLÓ, A MEGYEI ■ ;'/V‘ . . ; *■Hí ... Szépek vagyunk, ugye szépek? A baba nem él, nem nevet... Én így kétszeresen élek; Baba helyett Zsuzsa szeret. Baba és lány, ketten vannak. Nap és ég. Kék szem, jénpraosoly... | Világa van a pillanatnak! ... Szeretni itt az alkalom... (Jávori Béla felvételé.) J *********** HELYES-E AZ EDDIGI ÚT? PÁRTBIZOTTSÁG ADMINISZTRATÍV-OSZTÁLY VEZETŐJE: Vitába szállók Kóczán elvtársnővel, hozzászólásának egyes kitételeivel. Kóczán elvtársnő úgy veti fel a problémákat, mintha a XX. kongresszus előtt nem dolgozott volna funkcióban, ezekhez a hibákhoz semmi köze sem volna. Pedig helyes lett volna, ha most is szembenéz saját munkájával, hiszen ő is dolgozott a sztálini tanítás szellemében, ő is követett el hibákat, melyek jellemezték az egész pártmunkát. Én magam is — aki a pártnak elég régóta vagyok munkása — elkövettem azokat a hibákat, melyeket a Központi Vezetőség határozata felvet. Ugyanolyan bizalmatlanul kezeltem az értelmiségiek tevékenységét, munkáját, ahogy a Központi Vezetőség határozata leszögezte. Nem is egyszer gyanakvással vizsgáltam az értelmiségiek helyzetét, sok esetben nem vettem figyelembe azokat az egészséges véleményeket, melyeket az értelmiségiek elmondottak. Hozzá .kell azonban tenni azt is, hogy a XX kongresszus, de a júliusi párthatározat is felnyitotta nemcsak az én szememet, hanem a funkcionáriusok töbfoségéét, és most igyekszünk megszabadulni azoktól a hibáktól, melyek jellemezték munkánkat. Nehezen megy a hibáktól való megszabadulás. Vannak, akik könnyebben, vannak, akik nehezebben szabadulnak meg ^ tőle, és vannak, akik még csak rág- 'i csál ják a határozatot. Én magam a , i XX. kongresszus után revízió alá { i vettem megállapításaimat és korábbi nézeteimet. Véleményt alkottam a (i különböző kérdésekről. Hozzáteszem, (j nemcsak az értelmiségiekre vonat-(» kozó határozat kérdésében, hanem minden más kérdésiben hasonlóan cselekedtem. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Központi Agrártudományi Szakosztálya Márkus Istvánnak a Csillag szeptemberi számában megjelent »-Somogyi összegezés« című írásáról vitát rendez. A vitát — mely minden más híresztelés ellenére nyilvános — hók nap, pénteken délután 3 órákor tartják a kaposvári Helyőrségi Tiszti Klubban (Április 4 utca 4.). Márkus elvtárs negyedmagával egy hónapig tanulmányozta a megye mezőgazdasági helyzetét. Írásában számot ad arról, hogyan folyt nálunk 1949-től 56 tavaszáig a tsz-szervezés. Adatokkal és tényekkel támasztja alá azt a megállapítását, hogy menynyire leromlottak földjeink, mennyivel esett a termelés ez alatt az idő alatt. A vita gerincét mégsem ez kell hogy képezze. Hanem három résáből álló javaslata, mely a tsz, de egyáltalán a szövetkezet út továbbfejlődését célozza. Javaslatainak lényege: 1. Engedje az állam, hogy a paraszt azzal szövetkezzen közös gazdálkodásra, akivel akar. Azt vegyék, vagy ne vegyék be maguk közé, akit akarnák, vagy nem akarnak. 2. Az elkerülhetetlenül szükséges vetéstervi előírásokon túl az állam ne avatkozzon bele a tsz gazdálkodásába. 3. Az erős, fejlődőképes tsz-efc- nek adják át az állami tulajdonban lévő kis és nagy erő- és munkagépeket. (Illetve a tsz közgyűlése döntsön, hogy milyen gépet és mennyit akar átvenni.) Budapestről lejön a'* cikk írója, több írótársával együtt. Részvéteiét jelezte több fővárosi lap, s Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke. A rádió hangfelvételeket készít. Vitavezető Erdei Sándor, az írószövetség főtitkára. Rajtunk, somogyiakon a sor, hogy állást foglaljunk ebben a minket legközelebbről érintő kérdésiben. Mezőgazdasági szakembereink jöjjenek el, szóljanak hozzá! Nagy cm hasznos lenne, ha résztvenne minél több érdekelt fél, vagyis tsz-elnök és tag is. A mezőgazdaság továbbfejlődésének mikéntje a kérdés, s erre feleletet csak a legszélesebb, nyűt, szabad elvi vita adhat. KEZDŐDIK A HALÁSZAT a Bárdiibükki Állami Gazdaságban. A gazdaság 105 holdon tenyészt halat és egyben kacsát. Jó termésre számítanak, több gondot is fordították az idén a halászatra. Tavaly 86 mázsa halat fogtak ki, az idén 250 mázsára számítanak. A gazdaság a haltenyésztésből 200 ezer forint bevételre számít. Érdemes tehát haltenyésztéssel foglalkozni. Alacsonyabb társulásokkal a nagyobb termésért Megyénkben egyre népszerűbbek lesznek az alacsonyabb társulások, szakcsoportok. A legutóbb Boronkán géphasználati társulást hoztak létre a falu gazdái, 17 fővel. A tagság Ben- cze Pált választotta a társulás elnökévé. Máris szerződést kötöttek a gépállomással. Rövidesen saját erejükből közös vetőigépet vásárolnak. Működési szabályzatukat már kidolgozták és elkészítették a jövő évi munkaprogramot is. Andocs községben egy zöldségtermelő társulást hívtak életre. A belépett tagok összterülete 61 hold. Az a cél vezeti a társulás tagjait, hogy a szerződéses zöldségtermeléssel emeljék a tagok jövedelmét. Céljukat bizonyára el is érik. Homokszentgyörgyön a földművesszövetkezet segít a Kossuth Tsz-nek Homokszentgyörgyön a földművesszövetkezet és a Kossuth Termelőszövetkezet tagsága között egyre erősödik a kapcsolat. A földművessaö- vetkezet segítőkészsége már gazdasági téren is megnyilvánul. Ma mór nemcsak a terményeket értékesíti a földművesszövetkezet, hanem a legkülönbözőbb, nélkülözhetetlen árukat is időben biztosítja számára. Legutóbb például felajánldtta a földművesszövetkezet az eddig használt, jó állapotban lévő irodabútorát is, amelyet olcsó, önköltségi áron átvehet a termelőszövetkezet. E segítségért köszönet jár a föM- művesszövetkezet vezetőinek és dolgozóinak. A Somogyi Néplap fogadónapot és falugyűlést tart Lengyeltótiban Szerkesztőségünk október 18-án, csütörtökön délután 2 órától 6 óráig fogadónapot tart a lengyeltóti kultúrotthonban. Este 6 órai kezdettel pedig, falugyűlést szervezünk ugyanott. Kérjük lengyeltóti olvasóinkat és a falu lakóit, hogy bizalommal forduljanak hozzánk, tárják fel egyéni sérelmeiket és a falu életében tapasztalt rendellenességeket.
