Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-17 / 245. szám

SMarda, 195«. október 17. SOMOGYI NÉPLAP 3 Minél több silót — minél több gépi segítséget Gépállomási dolgozóink nemcsak a mezőgazdasági munkában segíte­nek termelőszövetkezeteinknek, hanem az állatállomány részéne szükséges takarmány előállításában is segédkeznek. Silótöltő gépekkel sietnek a termelőszövetkezetekbe, tudják: fontos, hogy kellő időben feldolgozzak .a silónak való terményt. A silózási tervteljesítésben elsők: 1. Tabi Gépállomás 2. Marcali Gépállomás 3. Fonói Gépállomás 56.8 százalékkal 49,2 százalékkal 45.8 százalékkal Gépállomások, ahol keveset törődnek a silózással: 14. Nagyatádi Gépállomás 12,1 százalékkal 15. Segesdi Gépállomás 6,5 százalékkal 16. Csurgói Gépállomás 2,4 százalékkal Példamutató silókészítő traktor osok: Párák Sándor Strublics József Szomorú János Lengyeltóti Gépállomás 553 köbmétert készített Darányi Gépállomás 380 köbmétert készített Karádi Gépállomás 319 köbmétert készített TISZTA MAGOT ad Betegben a Virágzó Föld Terme­lőszövetkezet 16 holdas lóihertáblá- ja. A Segesdi Gépállomás gépe 15-én állt munkába a lóherkazal mellett. A tagok is, a Magtermeltető is elé­gedettek á terméseredménnyel. Mint mondják, olyan tisztán folyik a mag, hogy rostálás nélkül át lehet adni a Magtermeltető Vállalatnak. Az eddi­gi eredmény után 150—180 mázsás holdankénti átlagra számítanak termelőszövetkezetben. Ez pedig előjel a közelgő zárszámadásra. 30 i Jól halad a munka a belegi Virágzó Föld Tsz-ben Eddig 80 hold búzát, 43 hold ro­zsot, 40 hold őszi árpát vetettek él a 170 hoidnyi tervből a belegi Virágzó Föld Termelőszövetkezet tagjai. De nem igen várakoznak a többivel sem: még ebben a hónap­ban teljesíteni akarják egészen a vetési tervüket. Nincsenek elmaradva a többi őszi munkálatokkal sem. Csupán a cu-£ korrépa és a kukorica egy része sze- 5 delien, meg egy hold burgonya vár­ja a dolgos kezeket. Eddig 7 holdról szedték le a ku-^ koricát, de nem erre büszkék ők, ha­nem a 14 holdas táblájukra, mely­ről 30—35 mázsás átlagtermést visz­nek majd haza. CIKKÜNK NYOMÁN. Elintézték panaszukat Ezúttal köszönöm meg szíves köz­benjárásukat panaszom ügyében. A cikk elolvasása után a gazdaság ve­hetői először nemtetszésüket fejez­ték ki, amiért a laphoz fordultam, de végül is úgy határoztak, hogy jogo­san megjáró szabadnapomat kifize­tik. Az iiietményföld odaítélésével kapcsolatban az igazgató elvtárs ígé­retet tett a párttaggyűlésen, hogy azt is elintézik. Ismételten megkö­szönöm közbenjárásukat. Id. Szvisztuni László, a Kaposvári Állami Gazdaság dolgozója. * + * Köszönöm, hogy cipőm kicserélése ügyében eljártak. A mai napon meg­kaptam végre a hordható cipőt. Az elintézéssel egyidejűleg levelet kap­tam a Kiskereskedelmi Vállalattól ia, amelyben arról értesítettek, hogy kedvezőbben is elintézték volna ügyemet. Én azonban csodálko­zom ezen, mert a cikk megjelenése után is késve szánták rá magukat az elintézésre. Biczó József, Kaposvár. Pasip Ferenc és felesége népművészek munka közben Ősz fejjel, fiatal szív melegével... Vasárnap délután ... Szüreti hangulat tölti be a mesztegnyői szőlőhegyet. Itt leljük meg Farkas József bácsit is. Piros almát szed egy fiatal fáról. A család szilvát szüretel ... Annyi a kék szilva a fákon, hogy többet rájuk sem le­hetne rakni. S hozzá igen finom, édes... — Sok a cukortartalma. mert száraz, meleg időjárás volt — mond­ja Farkas gazda —, lesz is pálinka szépen ... De legyen is, mert bor kevés lesz. No, de egyenek már egy kis szilvát — biztat bennün­ket —, ez Jobb ám, mint amit a pi mn esznek — kacsint felénk hamiskásan. Nem várunk sok biz­tatásra. S míg mi a szilvát szemez­getjük a présház tövébe telepedve, ő így fűzi tovább a szót: — Hiába kérem, így vagyunk mi, parasztok. Ezt a munkát ünnepen kell elvé­geznünk, mert hétköznap akad más, sürgősebb dolog. A vetés is sietős, mert lerobban a rossz idő, aztán beszorulunk a házba. — Nekünk éppen elég az elfog­laltságunk a tizenkét hold földben. No, nekem a más ügyes-bajos dol­gait is intéznem kell, mert azt mondják az emberek: »megyei ta­nácstag vagy, hát segíts!« — s amin lehet, igyekszik az ember ... — Egy percre elhallgat, majd bütykös mu­tatóujjával figyelemre int. s foly­tatja mondanvalóját: — Kicsit sok nekem ez a hiva­tal. Hatvan év nem kevés, én pe- dicí már annyi vagyok. Aztán meg nem voltam ön azelőtt semmiféle hivatalban. Legutóbb mégis rám szavaztak az emberek. Igaz, min­dig tiszteletben tartottam a tör­vényt és segítettem akin csak tud­tam ... Most is csak eljárok az emberek ügyében — ha öreg is vagyok. — És milyen kéréssel fordulnak az emberek Farkas bácsihoz? — Hát különböző dolgokkal. — S csak úgy hirtelenében felsorol néhány példát: miben, hogyan se­gített: Kurucz István gadányi lakos a Lengyeltóti Tüdőgondozóban gyó- gyíttatta magát. Nagy gondot oko­zott neki és családjának a kórházi költség. Farkas bácsi közbenjárásá­ra több mint ezer forinttal csök­kentetté« az amúgy is anyagi ne­hézségekkel küzdő Kuruczók kór­házi költségét. Noé Mátyás bizei gazda azt pa­naszolta: több földet tart nyilván az ö nevén a községi tanács, mint amennyi a valóságban van — s rendezték az ügyét. Bosnyák Istvánné mesztegnyői lakosnak öregségére nem volt gon­dozója. Farkas József intézkedett, hogy a Segesdi Szociális Otthonba kerülhessen Bosnyák néni. özv. Horváth Istvánné Somogy- fajszon betagosított földje helyett nem kapott másikat, de az adót ki­vetették rá. Ennek rendezését most kérte Farkas József. — Remélem — mondja Farkas bácsi —, Horváthné sérelme is ha­marosan orvoslást nyer. A napok­ban tartok fogadóórát, akkor me­gint jön majd elintéznivaló... De hát csak hadd jöjjön ... Segítünk, amit tudunk. Azért vagyunk ... Nem igaz? — emeli ránk derűs te­kintetét. S az öreg szempár fiata­los fénnvel megcsillan, elárulja, hogy azért ha hatvan éves fejjel is, de a fiatal szív melegével szol­gál rá választói bizalmára. SZŰCS FERENC AZ ŰJTARTALMÜ SZABADISKOLÁKÉRT Csomagolják a művészi faragásokat. A legtöbb darabot Csehszlovákiába, Németországba és a Szovjetunióba exportáljuk. A párizsi nemzetközi motorkerékpárkiállításon a Pannónia motorok is ott voltak a világ legnagyobb motorkerékpár­gyárainak legújabb gépei között. A kiállítás látogatói körében élénk ér­deklődés mutatkozott a magyar mo­torkerékpár iránt; TVTem sok idő fog eltelni addig, amíg egy felhívás vagy érte­sítés napvilágot lát olyan szöveggel: jelentkezni lehet szabadegyetemek­re, népfőiskolákra... ’ Tehát lesznek és már ezen a télen :— szabadegyetemek és népfőiskolák. ^Örömet jelent ennek tudomásul vé­tele, de azért számot kell vetni ön­magunkkal: szükség van-e szabad- egyetemekre, népfőiskolákra? Az az élet, amit élünk és látunk, az első kkérdésre határozott igent követel. ^Igen, mert láttunk nyolc általánost 'végzett fiatalt, aki egy csekket sem ^tud kitölteni. Láttunk az érthetetlen- ?ség vad közönyével bóbiskolni pa­rasztbácsit, amikor az előadó ajká- yról gyakorolt imaként peregtek a “szavak: »A talajbaktériumok élet­funkcióit tesszük eredményessé, ha a talajművelést szakszerűen végez­tük ... stb.« És íveken át lehetne sorolni az ilyen epizódjelenségeket, tj;melyek érzékeltetni tudják azt: kell gaz a hely, amit az embernevelés fó- ffrumává avat felismerése a kevésnek rés a szükséges többért való sürgetés, g Ezzel azt is megmondtuk, hogy kellenek szabadegyetemek és nép­főiskolák. Kellenek, mert a fejlődés történelmiségébe épített motort je­lent a nép fokozódó átlagműveltsé­ge, minden »tudás«, minden tudás ,utáni vágy. Itt pedig elérkeztünk ah­hoz a mondathoz, amit a felvételi ívek fedelére kellene írni, hogy in- jjduktíve történjen a szervezés, vagy­is az egyént létszükségleti érzés késztesse a jelentkezési ív aláírására, így lehet csak elkerülni azt, hogy ne újszerű alapfokú szemináriumot szer­vezzünk. Nem igaz, hogy így nem, ^de így fog betölteni magasnívójú po­litikai funkciót is minden szabad- egyetem és népfőiskola, amikor a csekk kitöltésétől, a telefontól, a ^nagyüzemi gazdálkodás feltételéig, a ^szocialista realizmusig mindenre ^alapvető és közérthető magyaráza­tot ad. TAs hogy ez minél maradékta­” lanabbul teljesüljön is, ahhoz elkerülhetetlenül szükséges lesz a szabadművelődési fórumok különbö­ző típusainak létrehozása. Elsősor­ban a színvonal-különbség mércéjé­nek felállítására kell gondolni. Ar­ra, hogy a járási székhelyeken vagy ^nagyközségekben létrehozott szabad- egyetemeken nívósabb előadásokat és konzultációkat kell tartani, mint a falvak politechnikai oktatásain. A szabadegyetemeket meg haladja túl népfőiskolák tantervi követelmé­nye. Ez két okból is szükséges. Az egyik az, hogy az egyéni gazda, tsz- vsgy üzemi dolgozó, aki akar tanul- r ni, de a bűnként viselt satnya elő­képzés okánál fogva az esetleg egy­formán nagy követelményű tanmenet elzárja vagy ellöki attól, hogy a tel­jest csak kicsit is megközelítő tudás birtokába jusson. Tehát az alapnál kell kezdeni, annál, amit az iskolá­ban nem, vagy rosszul tanítottak, de az élet megköveteli, hogy tudjuk. Befejezni meg az ember érdeklődési körének határánál kell, ami talán végtelen. AMIQ A FÉNY MEQÉRKEZETT SOMOQYTÜRBA Nemcsak azért volt szép és fe­lejthetetlen a szombati fényünnep, mert sok évtizedes elmaradást szüntetett meg. Szép volt azért is, mert ezt az ünnepséget., az együtt- való örömet egy évvel ezelőtt sen­ki nem merte volna elképzelni. S elsősorban nem a falu népe, a tsz tagjai. Akkor az alig pár hetes tsz-t fel­bomlasztó gondolatok uralkodtak Somogytúrban. Az őszi vetések nagyrészét a járási, megyei funk­cionáriusok végezték el. — November 2irán jöttem ide — meséli Görög elvtárs. — Jártam az utcákat, mint egy kivert kutya. Ha valaki szembejött velem, az inkább befordult egy kapun. Be­szaladt a házba, s mire odaértem, már thallottam, hogy az ajtót re­teszelik el... Egyetlen ember nem volt a fa­luban, aki a tsz jövőjéért adott volna egy lyukas garast is. Kivéve ez odahelyezett agronómust, Görög Jánost. Gyűlést hívott össze. Az emberek eljöttek, már csak a »hecc« kedvéért is. Mert az ilyen tyűléseken, mindig jót nevettek a különböző kiküldöttek erőlködé­sén ... Lepergett róluk minden szó. Hogyne, hiszen szóból annyi feleslegük volt, hogyha búzasze- meklcé váltak volna, hát legalább három évi beadást tudtak volna belőle teljesíteni. Hamar észre­vette ezt Görög elvtárs. Ezért hát másnap fogott egy csákányt, ásót, lapátot s elindult. Útközben beszólt Horváth János tsz-taghoz: »Nem jön, Horváth gazda? Menjünk, csináljunk egy melegágyat.« Horváth tekergette a fejét: melegágyat? Aztán fogta a kabátot, szerszámot s elindult. Félig azért ment, mert resteilte volna visszautasítani a meghívást, félig meg azért, mert ő az uraság­nál is kertészettel foglalkozott... Tudta Görög János, hogy kinek kell először szólni. Egy napig tépték a fagyos föl­det. Horváth János azt kérte, jó sötéttel menjenek haza, mert ha meglátja őket a falu népe, hát ki­gúnyolják. Egyszer csak, mikor már derékig álltak a gödörben, azt vették észre, hogy valaki áll felettük: — Tán Dárius kincsét keresik? — nevetett gúnyosan Je­néi Imre. — Azt! — vágta rá Görög elv­társ. — Csinálunk egy melegágyat, március végén palántázunk, s má­jusban egy forintért adunk majd egy szem paprikát. Dehát nem tartjuk fenn magát. Menjen haza, mert megfázik, csípős szél fúj most... Jenei leforrázva elbaktatott. Másnap ötödmagával — Mellecsk« László, Móró László, Kelemen Ist­ván, Komáromi Lajos — jelent meg. Vállukon csákány, ásó, la­pát. Estig vágták a földet, csak a munkához legszükségesebb sza­vakat ejtegetve. Alkonyaikor Je­néi cigarettacsavarás közben ne­vetve csóválta a fejét: — Ilyen marhákat sem hordott még hátán a föld, mint mi vagyunk. Itt dol­gozunk neki egész nap, és azt sem. tudjuk, miért! — Görög János a szerszámot tisztogatta: —■ Senki sem hívta magukat. Mondtam, vigyázzanak, meg ne hűljenek. De ha már egyszer itt vannak, azt mondom: 25 hold ker­tészetből legkevesebb 350 ezret ho­zunk ki a nyáron. Ha nem lesz igaz, itt vagyok, szemen köphet­nek, vagy agyonüthetnek... — Azzal a vállára vette a szerszá­mot, s szapora lépteivel elindult haza. Utána az a hat ember, aki magja lett az Uj Somogy Tsz-nek. Ha ma megkérdezi az ember akár melyiküket, vagy a többi ta­got, egy sem tudja megmondani, miért szegődött nyomába az apró, kerekképű, sörtehajú embernek. Talán azért, mert nem magyarázott sokat, nem ígérgetett. Hisz ja­nuárban még ő sem tudott nyújtani semmit. MiéH bolydult hát mun­kára a falu? Miért nem nevették ki őt is, mint a többit? Mert pél­dául: Meg kell kezdeni a trágya­hordást. A tsz-tag viszont nem mozdul. Görög elvtárs elmegy a la­kására. A tag titokban sóhajt, s int az asszonynak: no, ma este sem fekszünk le éjfél előtt. Görög János ezzel kezdi: — Akar maga disznót hizlalni jövőre is? — Hát hogyne ... — Nahát akkor, a betyár minde- nit neki, reggel álljon oda a kocsi­val a szarvas farához és hordja a trágyát a kukoricaföldre! Mit gon­dol, majd a járási instruktorok termelnek maga helyett? — Dehát... — Nincs dehát, bátyám. Ha hol­nap nem jön, levonatok a munka» egységéből. A tsz-tag nevet, szinte reng be­le a ház. Könnyeit törölgetve nyög- décseli: — Az jó lesz, mert még egy munkaegységem sincs: Görög elvtárs feláll, — Hát ha nincs és nem lesz, ak­kor búzája sem lesz egy szem se, azt én garantálom magának. S lekezel, elmegy. Az ember meg bámul az energikus kis méreg- zsák után, és... És másnap tíz­nél több fogat hordja a trágyát a. földekre. De nemcsak ilyen módon szer­vezte Görög elvtárs Somogytúr népét. Januárban a II. Rákóczi Ferenc katonai középislzola béla- telepi üdülőjével szerződést kötött, hogy a nyáron a tsz ellátja őket zöldségfélével. Szerződést kötött még a legkülönfélébb felvásárló szervekkel is. A tagság mindezt engedte, s legyintettek utána: hrídd csinálja, úgysem lesz belőle sem­mi. Igen ám, de mikor jött a ka­pálás ideje, az elnök odaállt eléjük: »Emberek.! Ha nem kapáljuk meg a dinnyét, ennyi és ennyi fekbért kell fizetni. Azt pedig nem tudjuk másból, mint állami hitelből. Hát most veszünk fel a barikból pénzt, vagy kapálunk?!« A tagok ógtak-mógtak, másnap pedig kapáltak. S most körülbelül 45 forintot ér majd náluk egy mun­kaegység. Görög elvtárs azt mondja: — A vezérek ideje lejárt. Én nem is tet­tem mást, mint felkeltettem ben­nük az érdeklődést, s igyekeztem megmutatni: ha 300 tsz-tag 2400 holdon összefog, ott szinte nincs határa a fejlődésnek ... Nem ne­kem, hanem saját szorgalmas munkájuknak köszönhetik az első év eredményeit. Hogy mit ért el az Uj Somogy Tsz tíz hónap alatt, arról követ­kező cikkeinkben számolunk be. KUNSZABÓ FERENC A szabadművelés nívóban kü- lönböző típusainak létrehozá­sa azért is kell, hogy minden korú és különböző műveltségi fokon álló ember találjon magának helyet, ahol tanulni tud. Meg azért is, hogy az alapfokú politechnika, az általános ismereteket bővítő szabad tanintéz­mény elvégzése után, találjon az ember egy magasabb fokon álló is­kolát, a szabadegyetemet, ennek el­végzése után meg a népfőiskolát. Csak így nem szenvedne törést a régi keletű, de egészen új formában induló népoktatásunk. De még egy másik szétválasztást is ajánlatos volna tenni. Azt, hogy különböző esztétikai módon szer­kesztett előadásokban kellene szólni az ifjúsághoz és a felnőtt hallgatók­hoz. Valahogy úgy, hogy az ifjúság­nak tartett előadásokon a humán­ismeret dominálna, a felnőtteknél pedig a reál. Az ifjúság részére in­dított szabadiskolák különösen nagy jelentőséggel bírnak akkor, ha fi­gyelembe vesszük — és figyelembe kell venni! —, hogy a réginél sokkal többet adó általános iskola elvégzé­se után nem találták és nem is ta­lálhatták az iskolában szerzett mű­veltség folytatását a gyakorlati élet­ben. Ez különösen falun általános, de a város sem sokban kivétel. És itt van az a kulturális kátyú, ami­ben az iskolából kikerült ifjúságunk vergődik. Ennek megszüntetését kell az egyik főfeladatnak tekinteni a szabadiskolák újrendszerű megvaló­sításánál, ami magában hordja így a DISZ-szervezetek megújhodott éle­tét is. És a már-már nagyon hiányzó falu-ideál érzését is. Hogy mindebből valami is meg­valósulhasson, nagyon sokra van szükség. Mindenekelőtt olyan elő­adói gárdára, amelynek minden tag­jában örvénylik a vágy, hogy átad­hassa mindazt, amit tud. Legyen az a jelenkor irodalmi helyzetét, vagy a modern állattenyésztés módját is­mertető előadás. És pénz. pénz... A terembér, az előadók tiszteletdíja, szemléltető anyag stb---- A helyi p árt-, tanács- és népfront-szerveze­tek már most számolhatnának ezzel úgy, hogy a községfejlesztési alapból igyekeznek biztosítani azt az össze­get, ami a helyi szabadiskola fenn­tartására szükséges. Nem lenne ta­lán hálátlan az sem, ha — mint a szabadiskolák legmagasabb szintjé­től — egy bentlakásos népfőiskoláról gondoskodnának. Sokan teremhiány­ról beszélnek, de téli időről van szó és ilyenkor hány és hány nagy üdülő trónol néptelenül a Balaton partján! Idővel talán több bentlakásos nép­főiskolát is lehetne létesíteni itt. TV- emcsak ennyire kell, szüksé- ges, nemcsak ennyi szépség, feladat és gát van az újtartalmú sza- badiskolák megvalósításában, mint amennyit itt elmondtunk. Sokkal több, de megvan a vágy, a törekvés, a szándék és a lehetőség is, hogy teremtődjenek szabadiskolák. És ez­zel megteremtenénk — hogy csak egy mondatban érzékeltessük az el­maradhatatlan és minden ízében nyo­mon nem követhető eredményt — a sokszor kicsit talán alaptalanul han- !. goztatott tág lehetőségét a művelt ’ néppé válásnak. Kosa István Ami üres földünk volt, mind elvetettük, [csakhogy jövő évi kenyérgabonánk [a földben legyen — mondta Szűcs [elvtárs, a csökölyi Béke Tsz agronó- 'rnusa. Nemcsak azért érdemelnek diosé- j retet a csökölyi Béke Tsz tagjai, (hogy időben földbe tették a 154 hold j búzát, rozsot, 40 hold őszi árpát, 36 [hold bíbort, 21 hold takanmányke- (veréket, hanem azért is mert kitűnő (talajmunkát végeztek. Igaz, hárciaj (traktor dolgozik a közös betaigoeí- (tott területén, de van is a munká­knak látszata. Különösein akkor len­gne még nagyobb az eredmény, ha a (traktorosokat nem minden reggel az (sjgronámusnak kellene felébreszteríi. Könyvespolc Tamási Áron: Kakasok az Éden- [ben {Szépirodalmi Kiadó). Kb. 218 [oldal, fűzve 15 forint. Két mesejáték, [Szántó Piroska illusztrációival. Cesarec: Katakombában (Ifjúsági Kiadó). Fűzve 3 forint. A jugoszláv író elbeszélésének cselekménye a két i világháború között játszódik. Egy fia­ttal jugoszláv kommunista a Szovjet- (í unióból hazajövet, illegálisan lépi át ia határt. Nagy akadályokkal találja ^szemközt magát, golyózáporban me­nekül üldözői elől, majd elrejtőzik egy vasúti alagútban. Hogyan sike­rül a kelepcéből kijutnia — ériről iszol az elbeszélés.

Next

/
Thumbnails
Contents