Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-14 / 243. szám

Vasárnap, 1956. októb*r 14.

SOMOGYI NÉPLAP

A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL

MÁVAUT utasok panasza

Mivel többször utazom Kaposvárra, alkalmam van meggyőződni a MÁVAUT-állomásoin uralkodó fejetlenségről. Az indulásra kész autóbuszok előtt futkosó emberek keresik a lakóhelyük vagy éppen a hivatali ügyben felkeresendő község felé menő autóbuszt. Hiába keresik, legtöbbször nincs kitéve a tábla, és a hangszóró sem kiabálja fülükbe az indulás időpontját. Megtörténik, hogy saját hibáján kívül az utas másik buszba sodródik, bosszankodhat is emiatti Hát szükség van erre? Nekünk utazóknak nem, de úgy hisszük a MÁ- VAUT dolgozóinak sem telik öröme e zűrzavarban. Jó lenne, ha a legforgalmasabb helyre függesztenék ki az indulások időpontját és táblát tennének minden autóbuszra.

BENCS GYÖRGY megyei tanácstag, Juta.

Emfókezsies

RSräinäiiMs

Nemrégiben mi, Szent- balázs, Kaposgyarmat, Cserénfa iskoláinak úttörői, nevelői a sántosi sertéshizlaldába tettünk kirándulást. A gyerekek nagy érdeklődéssel járták végig a hizlaldát, gyönyörködtek az állatokban. A dolgozókat kérdésekkel halmozták el, minden érdekelte őket. Számoltak, jegyzeteltek, egyszóval minden látottat agyukba véstek.

A gazdaság megtekintése után ellátogattunk szép kultúrtermükbe, ahol meglepetésként terített asztallal vártak bennünket. Uttőrő-nóta- szóval, vigalommal ért véget a látogatás. Délután a színház előadását, a Csongor és Tündé-t néztük meg. Ez is igazi élményt jelentett.

MARSCHALL LAJOS tanító, Kaposgyarmat.

A dolgozók érdekében

VÁLASZ

Királyházi Ferenc, Harangozó Péter és Németi Dezső olvasóink levelére

Mint ismeretes, évek óta panaszkodtak városunk dolgozói, hogy csupán tipizált italboltok vannak, ahol a vendég csak állva fogyaszthatja el az italt, sőt még az ételt is. Vendégeink panasza jogos volt, mert a vendéglátóipar valóban eléggé kultúrálatlan körülmények között működött. Nem akarom azt mondani, hogy most sokkal jobb körülmények között dolgozunk, mint pár évvel ezelőtt, de meg akarjuk szüntetni az egyes italboltokban még uralkodó áldatlan állapotokat is. Országosan a legjobb szakemberek bevonásával megkezdődött a vendéglátóipar átszervezése. Barátságos, házias, úgynevezett kisvendéglőket akarunk létrehozni, ahol olcsó, ízletes és kiskeresetű dolgozók által is könnyen megvásárolható ételeket, italokat szolgálunk ki. Ezekben a kisvendéglőkiben konyhák működnek, és olcsó ételeket lehet kapni.

A vendéglők átszervezését vendégeink 80—90 százaléka megelégedéssel fogadta, mert előnyös egy 3—4 tagú családnak, ha 20—25 forintból meg tud ebédelni vasárnap, akár hazaviszi, akár ott fogyasztja el az ebédet. Éppen ezért vált szükségessé, hogy ezekben a vendéglőkben megszüntessük az álló kiszolgálást, hiszen nem volna helyes, ha az étkező vendégek mellfitt fröcs- csös pohárral a kezükben ácsorogjanak az emberek. Igaz, ezeken a helyeken 15 fillérrel drágább a pohár sör, azért, mert az eddigi negyedosztályú helyett harmad- osztályú helyek lettek, és pincér szolgálja fel az ételt, italt. Felvetődött az a kérdés is, mint például a szabadság-parid vendéglő esetében, hogy miért nem olcsóbb az az ital, amit hazavisznek. Ez teljesen lehetetlen, mert hiszen ezeknek az üzleteknek el kell számolniuk, és csak egyféleképpen számolhatnak el, a harmad- osztályú árakkal.

A panaszok a megváltozott árak miatt azokról a helyekről érkeztek, illetve olyan vendégektől, akiknek lakása közelében létesült ilyen kisvendéglő. Nem tudjuk megtenni, hogy ezek mellett még italboltokat is fenntartsunk. Eddig 3 italboltot alakítottunk át kisvendéglővé, és még körülbelül ötöt átalakítunk, de maradnak italboltok is, ahol olcsóbban vásárolható az ital.

Aki gyakran fordul meg Budapesten, láthatja, hogy fővárosunk legszebb helyein egyik napról a másikra megszüntetik a büféket. Városunk dolgozói is többször kérték már a Béke Szálló sűrítésének a megszüntetését. Erre rövidesen sor kerül, bár számolhatunk azzal, hogy ez foevételcsökkentést jelent majd, de nem a haszonszerzést tartjuk szem előtt, hanem azt. hogy városunk dolgozóinak igényeit kielégítsük.

Két hónappal ezelőtt alakítottuk át először az egyik italboltot 'kisvendéglőnek, és máris az tapasztaltuk, hogy ez helyes volt. Persze nem könnyű dolog egy 8—10 év alatt megszokott vendéglátóipari rendszert megváltoztatni, úgyhogy mindenkinek megfeleljen, s hogy hibák ne forduljanak elő. Mindent megteszünk azért, hogy ezek a kisvendéglők megfeleljenek a követélményeknek, és a dolgozók valóban megelégedéssel beszéljenek a vendéglátóipar munkájáról.

BALOGH LAJOS.

a Kaposvári Vendéglátóipari Vállalat igazgatója.

CSORDULTIG A POHÁR

Még augusztus elején közöltük Veres András zákánytelepi dolgozó panaszos levelét, aki arról írt, hogy a helybeli tej- gyűjtő nem ad tejet a kisgyermekes szülőknek, emiatt kénytelenek öt kilométert gyalogolni Gyékényesre a tejért. A levél nyomán a Zákányi Községi Tanács megállapította, hogy Cserépné, a .tejbegyűjtő helytelenül járt el. Mivel a tanács közvetlenül nem utasíthatta Cserépnét a tej igazságos elosztására, ezért közvetlen felettes szervéhez, a Csurgói Tej üzemhez fordultunk, tejüzem vezetői utasították Cserépnét, hogy elsősorban a kisgyermekes anyáknak adjon tejet Azonban még mindig' nem került pont az ügy végére. A napokban ismét levél érkezett Zá kánytelepről. Veresné elkeseredetten tudatja, hogy a tej-begyűjtő -bősz- szút áll rajtuk, amiért megírtuk lapunknak, hogy milyen helytelenül viselkedett. Cserépné, amikor csak teheti, beleköt Veresmébe. Heteken át Veresnének csak fél liter tejet adott, s amikor a fiatalasszony kérte, hogy adjon több tejet, hiszen 6 és 23 hónapos kisgyermekeinek nem elég a napi fél liter tej, Cserépné mit sem törődött ezzel a kéréssel, A fiatalasszony nem bírta már az állandó pisz- kálódást, most mindennap kilométereket gyalogol a falúba 1 liter tejért.

Megengedhetetlenül viselkedik Cserépné. Jó lenne már véget vetni ennek az ügynek olyan formában, hogy Veresék panasza végre elintéződjön, megkaphassák mindennap a szükséges tejmennyiséget, és hagyják békében őket. Cserépné vegye tudomásul, hogy ő van a vevőkért, és nem fordítva.

Szövetkezeteinkről9

mezőg azdaságunkról

C

SZÁMVETÉS

3

FELOSZLIK-E

A BÖHÖNYEI DÓZSA!

A nyáron hallottunk arról, hogy Szijjártó elvtárs, a bőkönyei Dózsa elnöke a minisztériumba készül. Azt akarta kiverekedni, hogy a tsz feloszoljon. Aztán mégsem ment fel. Kíváncsiak voltunk az okokra, melyek megváltoztatták szándékát. Ezért látogattunk el Böhö- r.yére.

Szijjártó Lajos így kezdi:

— Jómagam nem azért kívántam a feloszlást, mert nem látom a nagyüzemi gazdálkodás jövőjét. Nem, én csak ennek, a mi nagyüzemi -gazdaságunknak nem láttam létjogosultságát.

S rövid mondatokba tömöríti a tényeket. Tavaly szeptemberben alakulták. A -gazdák egy része többszöri zaklatásra, a nagy adó- és beadási terhek kilátásba helyezésére lépett be. Nyilván ez a réteg nem dolgozott bent szívesen, sőt rontotta a többiek munkafegyelmét is. A rossz hangulat tetőfokát érte el, mikor világossá vált, hogy az egyéniben maradtakat sem fojtják meg az állami terhek. Sőt, az országvezetés különböző fórumain elhangzott 'beszédek egyre fokozottabb segítséget helyeztek kilátásba nekik.

Akkor az egyéni gazdák nevettek, és ujjal muto- ga/ttak rájuk: »-No lám, ezek a kis ijedősek«. A Dózsa ’•ä-gjai meg így beszéltek: »Semmink sincs, s erre a semmire még kölcsönöket is szedünk fel. Megesz bennünket a bank!« Ez volt az az idő, amikor a teheneket sokáig az elnök meg a brigádvezető gondozta. Végül is — alapszabályellenesen — -bérmunkást fogadtak melléjük. Ekkor határozta el Szijjártó Lajos: iíyen körülmények között nem lehet tovább haladni!

No dehát, azt sem lehet csak úgy »rúgd fel, hagyd ott« módra, mint 53-ban. Nem akarta, hogy még évek múlva is szidják, hogy ő ellopta a kiosztásra kerülő közöst. Hozzáfogott hát a számvetéshez.

Legelőször is előszedte a -tavalyi, alakuláskor felveti leltárt. És látja: »955. IX. 11. Az újonnan alakult Dózsa Tsz közösbe vitt vagyona: 11 szarvasmarha, 8 ló, 8 kocsi. Erre van 101 család — ugyanannyi tag — és 769 hold összterület.« Nézi, nézegeti a -papírokat, de bizony az égadta világon ott nincs más olyanokon -kívül mint: ekek, borona, lószerszám. Egyszóval, semmivel indultak. Egyetlen gazdasági épület nem volt. A vetőmagot úgy kaparták össze. A -későn befejezett tagosítás következtében egyszántásba, zuhogó esőben vetettek. Nem volt közös takarmány, nem volt egyetlen sertés sem...

S most mi van? Mit lehet szétosztani? Legelőször is van 367 000 forint kölcsön. (Ezt fájlalja a tagság.) Hát, mindenesetre, ezt szét lehet osztani... De nézzük tovább. Tízvagonos raktár, harminc férőhelyes fiazta-tó, ötvenes tehénistálló, negyvenezer forint értékű daráló, pálinkafőző. Állatállomány: 15 tehén, 30 növendék, 30 koca, 50 darab 100—110 kilós hízó, 93 malac (12 koca még hasas). Szemben a tavalyi évvel, most megvan a

takarmányaiap: kb. 13 vagon szálas, fele széna, fele lóhere. 73 mázsa árpa, 170 mázsa zab. Szerényen számolva, lesz 900 mázsa kukorica, másfél vagon takarmány- burgonya, 20 vagon takarmányrépa. Nagyon szép lett a szuloki dohány: 15 holdon 90 mázsa. Besilóznak 300 köbméter répaszeletet és kukoricaszárat.

Ez csak a közös, a fel nem osztható alap. Ezenkívül kiosztásra került, és kerül 15 050 munkaegységre négy és fél vagon -búza, másfél vagon árpa, 3 vagon lóhere, ugyanennyi burgonya és kukorica (májusi mor- zsoltban). Takarmányrépából kiosztanak hét és fél vagont. Azonkívül 18 000 cigarettát, 15 mázsa cukrot. Pénzből 145 000 forintot.

Egy munkaegység pénzre átszámítva 32,40 forintot ér.

Hajnalodott, -mire a végére jutott. Akkor letette a ceruzát, megdörzsölte két szemét s elgondolkodott. Mit jelentenek ezek a száraz adatok? Először is: egy év alatt megteremtődött a tsz gazdasági alapja. A legszükségesebb épületek rendelkezésre állnak. Megvan a továbbfejlődéshez szükséges számosállat és takarmány. (Volt tehát értelme a kölcsönnek.) S ha megnézzük, hogy tizennégy hónap alatt a közös vagyon tizenhat— tizenhétszeresére emelkedett, akkor semmi az a 367 000. (Különben ez év végéig 136 ezret visszafizetnek.) Jövőre kiforogja magát a -befektetett tőke. De mivel nagy része hosszúlejáratú, azt ismét fejlesztésre lehet fordítani. Nem is beszélve olyan előnyökről, hogy most a rendesen elmunkált földben van vetőmag bőven. Tavaly nem volt aprómag, most annyit vethetnek, ameny- nydt akarnak.

S az elnök, aki pár héttel előbb még a minisztériumba szándékozott, most így beszél:

— Tavaly ősszel még egy zsák után is szaladgálni kellett. Most az állam iránti kötelezettségek teljesítésén és az osztalékon túl több mint egymillió forint vagyonunk van. Ez a tőke százegyfelé szaggatva elvesztené erejét. Nem is szólva arról, hogy egy részét (daráló, pálinkafőző, magtár, stb.) szét sem lehet vinni. Együtt viszont duplájára is nőhet egy év alatt. Különösen akkor, ha a tagság kedve is megjön. Az -pedig legtöbbünknél előkerül az első osztalék után. Hisz egész évben az volt a -baj, hogy sokan nem hittek a zárszámadásban.

—- Nem teljesen önkéntesen alakultunk, nem dolgozott mindenki kedvvel. Mégis egy év, az első esztendő után azt mondom: vétkeznénk önmagunk ellen, ha fel- oszlanánk!...

S a legutóbbi közgyűlés óta, ahol mindezeket előtárta, így gondolkozik a tagság nagyobbik része. Nem oszlik fel tehát a böhönyei Dózsa. Kialakul előttük a jövő — maguk egyengetik. A férgese viszont előbb- utóbb elhullik, dehát azokért meg nem is kár.

t ! K; F.

]\f agy GONDOT FORD T 3

Megyei Fárt-végrehajtóbizott- ság a termelőszövetkezetekre. Különösen a gyenge lábon álló, ingadozó tsz-ek megszilárdításával foglalkozik behatóan. E célból hívta egybe nemrégiben ismét a járási párt- és tanócsszervek vezetőit megyei értekezletre. Milyen intézkedésekkel lehet talpraállítani, megerősíteni legfiatalabb szövetkezeteink közül azt a tízet, tizenegyet, amelyeknél az ingadozás számottevő jelei mutatkoznak? — ezt a feladatot tűzte ki céljául a tanácskozás. A megbeszélés folyama azonban kilépett ebből a szűkreszabott mederből. Nem lehet ugyanis néhány szövetkezetről beszélni csupán, anélkül, hogy az egész mozgalomra, a magyar mezőgazdaság helyzetére — jelenére és jövőjére — ne terelődne át a szó.

Vegyük sorra az értekezlet főbb gondolatait. Maradjunk először az értekezlet szűkebb értelmében vett céljánál, a gyenge tsz-ek gondjainak, megszilárdításuk teendőinek számbavételénél. A beszámolóban Pankász Ferenc elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára elmondta, hogy a termelőszövetkezeteink egy részének tagjai nem érzik teljesen maguk mögött a párt és az állam támogatását. Fájlalják, hogy a megalakulás után nem kaptak —• és ma sem kapnak — kellő segítséget a felsőbb szervektől mindennapi bajaik megszüntetéséhez. Megingatta hitüket a szövetkezet jövőjében a kellő gazdasági alap hiánya, főleg a közös épületek létrehozása körüli húzavona. Több helyen kisebb osztalékra számíthatnak a tervezettnél. Mindezek hatására számos új tsz tagját foglalkoztatja a kilépés gondolata. Ez a szándék ölt testet helyenként a közösbe adott állatok széthordásában.

Mi hát a teendő? Megyei és járási vezetők menjenek a gyenge szövetkezetekbe, okos, meggyőző szóval állítsák vissza a tagság megrendült bizalmát a közös gazdálkO'

dásban. Keressék meg mindenütt szövetkezet tántoríthatatlan híveit, s rájuk támaszkodjanak munkájukban. Kutassák fel a helyi építőanyag előállítási lehetőségeket; biztosítsák az illetékesek a Kaposvári Állami Gazdaságban és Kadarkúton a mészégető teljes munkába-állítását. _ Az erdőgazdaságok is vegyék számba hogyan tudnák faanyaggal segíteni a termelőszövetkezetek építkezéseit. Az őszi betakarítás, vetés időbeni elvégzése, a zárszámadásra és az állatok átteleltetésére való fontos felkészülés — a szövetkezetek megerősítésének soronlévő feladata. Az ügyészségek dolgozói pedig magyarázzák meg, hogyan védik törvényeink a közös vagyont.

JGYAN JUTOTTUNK IDE,

ahol vagyunk, miből adódnak nehézségeink. Választ adtak e kérdésekre a felszólalók, főként Dögéi Imre elvtárs, a Központi Vezetőség tagja. Itt lépett ki keskeny medréből a vita. Dögéi elvtárs történelmileg elemezte a tsz-mozgalom kibontakozását. Emlékeztetett arra,' hogy a mozgalom első számszerű terebé- lyesedése arra az időre esik, amikor túlzott ütemű iparosítás — 1953 előtt — jó bérrel csalogatta az ekeszarvától a városi műhelyekbe a falu dolgozóinak egy részét. E a nem eléggé átgondolt gazdaságpolitika a mezőgazdasági beruházások elhanyagolását vonta maga után. A következmények ismeretesek: hanyatlott a földművelés és állattenyésztés, visszaesett a paraszti munka becsülete és értelme, nőtt a tartalékföldek holdjainak száma, ötvenhárom júniusa után ráléptünk e hibák kijavításának útjára. Ismét megszilárdult az egyéni gazdák termelésbiztonsága, emelkedett a mezőgazdaság hozama, s ötvennégy őszére megszilárdultak termelőszövetkezeteink is. Ezen a talajon indult meg a tsz-mozgalom újabb rohamos fejlődése a múlt évben.

Tavaly és az év tavaszán nagy erőt adott a pártfunkcionáriusoknak a tsz fejlesztéséhez a KV 1955. márciusi határozata — erről beszélt Kovács Sándor elvtárs, a Kaposvári JB első titkára. Megyeszerte megindult a szervezés, s a kezdeti sikerek újabb eredményekre buzdítottak. Minthogy a Megyei Pártbizottság nem végzett alapos ellenőrzést, s nem lépett fel kellő eréllyel a szervezési hibákkal szemben, az új tsz- ek tagságának jelentős része nem önként, nem meggyőződésből, hanem a nyílt vagy burkolt erőszak hatására lépett be a szövetkezetekbe.

mezőgazdaság szocialista átszervezésében — ma már világosan látjuk, megsértettük a lenini elveket. Ennek visszahatásaként jelentkeznek most a bajok új szövetkezeteinkben. Látnunk kell, hogy az

erőszaknak nemcsak a közvetlen tormaja káros: nemcsak annál a dolgozó parasztnál szül rossz vért a kényszer, akivel szemben alkalmazzuk, hanem másoknál is, hiszen egy-egy ilyen, még annyira szórványos eset is hatással van a parasztság nagy részére: az erőszaktól megijedve, annak elkerülése végett, félelemből menekülnek a szövetkezetbe. Ne szépítsük a dolgot: ez is kényszer, ennek sincs helye a szövetkezeti politikában!

A SZERVEZÉS LÁZÁBAN létrehozott szövetkezeteink tagjait azzal nyugtatgattuk, még a volt középparasztokat is, hogy jobba» megtalálják számításukat a tsz-ben, mint az egyéni gazdaságban — mondta Suri Sándor elvtárs, kaposvári járás tanácselnöke. Beszéltünk nekik a nagyüzem lehetőségéről, fölényéről, de a lehetőség való- raváltása közben magukra hagytuk őket. Nem szóltunk a kezdeti nehézségekről, arról, hogy az első évek nagy erőfeszítést igényelnek a közös gazdaság anyagi alapjainak lerakásához. Kevés magyarázó szavunk volt arra, hogy ilyen nagy beruházások az első években átmenetileg soványítják az osztalékot, de a továbbiakban bőségesen kamatoznak. És most pl. Magyaregresen emiatt van elégedetlenség. Itt ugyanis a szövetkezetbe lépett középparasztok jövedelme kisebb lesz, miiit a kívülálló egyéni gazdáké. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az egyéni gazdaságokban jobban, nagyobb mértékben hasznosítják a munkaerőt, mint egyes szövetkezetekben.

Vonjunk le néhány tanulságot az elmondottakból. Állítsuk első helyre a szövetkezetek gazdasági helyzetét. Amelyik tsz erős gazdasági alapra épült, annak tagjai ^ saját sorsukon érzik a közös gazdálkodás áldásait, s kiállnak a mozgalom mellett. Ha jól gazdálkodik a tsz, ha nagyobb jövedelmet ad, mint az egyéni gazdaság, akkor tagjai megelégedettek, akkor életmódjuk vonzó példa a kívülállókra. így a tsz-ek agitálnak önmagukért, s a felvilágosító munkához cáfolhatatlan, kézzelfogható érveket szolgáltat a szövetkezeti élet. Ez pedig eleve halálra ítél mindenféle erőszakot, nyomást vagy kényszert a szervezésben. A gazdasági megerősítéshez nagy segítséget ad az állam, ám ennek a dolognak is megvan a fonákja. Nem lehet cél, hogy a gyenge szövetkezetekbe a szervezés után éveken keresztül száz-meg százezreket fordítson a kormányzat, hiszen az ilye» tsz-ek tagjai nem is érzik jól magukat a szövetkezetben. (Aki ismeri a parasztság lelkivilágát, az nyilván egyetért ezzel a megállapítással.)

A jövőre szóló következtetésül ebből az szolgál, hogy a szövetkezet megalakítása előtt gondosan számba kell venni a gazdasági lehetőségeket.

Hogyan tovább? — erre a kérdésre nem tudott választ adni az értekezlet. Okultunk eddigi fogyatékosságainkból, teljesen szakítunk azokkal, s jóvátesszük hibáinkat. Ám, szükség van arra, hogy az országos politika határozottan mutasson utat a jövő felé, mert a jelenlegi helyzet nem ad kellő alapot a második ötéves terv mezőgazdasági célkitűzései megvalósításához: az átszervezéshez és a hozam előirányzott emeléséhez. Megalapozott gazdaságpolitikával biztosítani kell, hogy a magyar föld művelői teljesen lássák munkájuk értelmét, hogy felvirágoztassák mezőgazdaságunkat. A szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése megköveteli a magyar valóság körültekintő elemzését a dolgozó parasztság véleményének alapján, akik sorsukon érzik parasztpolitikánkat. Olyan szövetkezeti formákra van szükség, amelyekben a legkisebb zökkenőkkel jár' az »enyém«- ről a »miénk«-re való áttérés. Egyszóval: ne a határozatokba, sémákba gyömöszöljük bele a falu életét, hanem az életből vett tapasztalatokat, az élet követelményeit általánosítsuk határozatok alakjában.

Ef EZDEMÉNYEZÉSRE máris van példa megyénkben. A tabi járás vezetői a dolgozó parasztok tapasztalatai, kívánságai alapján kidolgoztak egy alapszabálytervezetet, amely az eddigi merev korlátokat ledöntve, tág teret enged a szövetkezeti parasztok kezdeményezéseinek. Úgy tervezik, hogy kísérletképpen a somogymeggyesi Május 1 Tsz-ben alkalmazzák ezt

— a felsőbb szervek beleegyezésével,

— Másutt is nyilván foglalkoznak hasonló gondolatokkal. Ne törjék derékba ezeket az elképzeléseket, s ne irodákban mondják ki rájuk az utolsó szót!

Kutas József