Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-14 / 243. szám
Vasárnap, 1956. október 14. SOMOGYI NÉPLAP 3 a népfront fóruma i Mi a teendőnk w a nemzeti egység kiszélesítésében A Hazafias Népfront Megyei Irodájánál az október 6-i sajtófogadáson javaslat hangzott él: indítsunk széleskörű vitát a népfront-mozgalom jelenlegi helyzetéről, főbb elvi kérdéseiről, feladatairól. Ez a javaslat nem új, csupán csatlakozás az országos kezdeményezéshez, de ez nem csökkenti értékét, jelentőségét. Az élet más területén is egyre több ilyen kezdeményezésre lenne szükség, az eddiginél is több módot kellene találnunk arra, hogy értekezzünk a néppel, kérjük ki véleményét, hasznosítsuk bölcsességét, csak így és csakis egyedül így lehet politikát csinálni. Már pedig az elmúlt évek során a személyi kultusz, a párt felső vezetésében, az állami irányító munkában megnyilvánult hibák épp ezt, a legfontosabbat feledtették velünk. Bár 1954-ben a Hazafias Népfront-mozgalom létrehozásával történt kezdeményezés atekintetben, hogy a tömegektől való elszakadásnak gátat vessünk, a fordulatot csak ez év júliusában a KV határozatával •ikerült megteremteni. Mi volt a helyzet júliusig? Hol tartunk jelenleg? Mit kellene tennünk, hogy gyorsabban, úgymond, mérföldes léptekkel haladhassunk most a helyes úton, hogy az elmúlt évek hibáit mielőbb jóvátehessük. A Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusa helyesen állapította meg, hogy a tömegektől való elszakadásnak akkor van a legnagyobb veszélye, araikor a párt hatalomra kerül, kormányzópárttá válik, hiszen az eredmények könnyen szülhetnek beképzeltséget, el- kapatottságot, ami végső fokon az adminisztratív munkastílushoz, s nyugodtan hozzátehetjük, személyi kultuszhoz, a kollektív munka háttérbe szorításához vezet, ami a törvénytelenségek egész sorát, a demokratizmus sntbadobását, az önkényességet vonja maga után. Nálunk 1949-ben megszűntek a demokratikus pártok, ezeknek tagjai, vezetői kirekesztődtek a politikai életből, nem volt olyan mozgalom, amely összefogja, tevékenységüket gyümölcsöztesse, a dolgozó nép összességét felsorakoztassa a párt mellé. így a párt nagy- ■észt elszigetelődött a tömegektől, előtérbe került az adminisztratív módszer, mely a súlyos hibákhoz vezetett. A nemzet egységében, amely oly sokat jelentett az ország újjáépítésekor — szakadás állt be. Ezt a párt lelismerve határozta el a III. kongresszuson széles, átfogó tömegmozgalom létrehozását, mélyben a párt vezetésével tömörítik a dolgozó osztályokat a szocializmus építése érdekében. K ezdetben országosan, így megyénkben is voltak igen pozitív eredményele a népfront ki- szélesítése terén: tanácsválasztás, községfejlesztés, társadalmi aktivitás stb., a népfront-mozgalom azonban nem tudott kibontakozni, megfelelni a várakozásinak, nem tudta betölteni feladatát. Ennék oka a jobb- és baloldali hibák eltúlzása, általánosítása, a nagyfokú türelmetlenség a fiatal mozgalommal szemben, nem utolsó sorban az, hogy egyesek ellenzéket láttak benne, a párt és a tanács feje fölé növésről beszéltek, egyszóval veszélyes mozgalommá nyilvánították. Mindez elvette kedvét a mozgalomban addig fáradhatatlanul tevékenykedő bizottsági tagoknak, megingott a bizalom a párt népfront-politikája iránt, amikor látták, hogy a pártszervek, melyeknek e kérdésben is élen tellett volna járniuk, félretették e mozgalmat, mondva, ha nem dolgoznak a népfront-bizo ttságok, akkor mesn követnek el hibákat. E hibáit egy részét már félszámoltuk, de ma is vannak visszahúzó tényezőik, ezeket kell megszüntetni. Meg kell találni a helyes politikai formákat, eszközöket ahhoz, hogy a dolgozó tömegeket a párt köré tö- mörítsük. A KV júliusi határozata tisztázott számos, a Hazafias Népfront-mozgalommal kapcsolatos - kérdést; a KV ülése, ezt követően az országgyűlés ülfe- ■ssaka, a PB több határozata kedvező feltételeket teremtett a Hazafias Népfront további fellendítéséhez. Július óta a népfront-mozgalom kibontakozása ismét felfelé ívelést mutat. Ez kifejezésre jut egyrészt a nő- ■toagalom és békemozgalom Hazafias Népfrontba történt egyesülésével, a népfront-ülésekben, több akcióban, mint pl. nemzetiségi hét, Kaposvölgye hónap stb. De ez mind kevés és még csak kezdet. Ahhoz, hogy a célnak megfelelő, az egész népet magába foglaló politikai mozgalmat teremthessünk, hogy az ország társadalmi életébe, építő munkájába bekapcsolhassunk minden arra alkalmas és képes erőt, sokat, nagyon sokat kell tennünk. Először is tisztázni kell, hogy szervezet vagy mozgalom legyen a népfront? A tömegmozgalmi jelleg nagyobb lehetőséget ad a nemzeti erők összefogására, nemre, világnézetre, vallásos meggyőződésre való tekintet nélkül. Könnyebb megnyerni embereket a mozgalomnak, mint tagsági könyves szervezetnek még egy és ugyanazon célok érdekében is. Hátránya viszont az, hogy könnyen szétfolyó, nem tudja úgy érvényesíteni jogait, mert nem képez szerves egységet. Bulgáriában, Jugoszláviában szervezet, Csehszlovákiában, Lengyel- országban mozgalom — ez utóbbiakban viszont a demokratikus pártok megvannak. E kérdést fejlődésében kell tanulmányozni; a működési szabályzat egyelőre tömegmozgalomként rögzíti le a népfront meghatározását. Hogyan valósíthatjuk meg, hogy a népfront magába gyűjtse a társadalom minden dolgozó rétegét, a nép életének vérkeringésében mindenütt jelen legyen, összegyűjtse és hasznosítsa a dolgozók fezre vételeit, javaslatait? Véleményünk szerint ki kell bővíteni a mozgalmat, fel kell frissíteni, egészséges viszonyt kialakítani vezetésében. Ezért kooptálással, majd a választáskor be kell voríni a volt demokratikus pártok vezetőit, tagjait, az értelmiséget, a rehabilitáltaka't, sőt a kulákoknak is meg kell adni annak lehetőségét, hogy résztvegyenek a népfront-rendezvényeken, vitákon, hisz a júliusi határozat megállapította, hogy az ország teljesjogú állampolgárai. A népfronthoz csatlakozott szervezetek: szakszervezet, DISZ stb. tartsák kötelességüknek a népfront- mozgalomban való tevékenységet, a mozgalmat millióknak kell megtölteni élettel, tartalommal. Hogyan történjék ez? Milyen legyen a népfront és a többi szervek, a népfront és a tanácsok kapcsolata? Hogyan kapcsolódjék a munkásosztály a Hazafias Népfront tevékenységébe? Hogyan működjék együtt a népfront és a TTIT, hogy közelebb hozzuk az értelmiséget, munkásokat, dolgozó parasztokat egymáshoz? Hogyan segítsünk a DISZ-nek az ifjúság nevelésében, hogy ez tái-- sadalmi üggyé váljon? Nagyobb szerepet kell biztosítani a népfrontnak a kulturális életben, különösen falun, de városban is. Ennek érdekében helyes, ha a Szabad Föld Téli Estéket, a népfront szervezi; ha a gazdakörök, olvasókörök munkáját -bekapcsolnánk a népfront-mozgalomba; ha a népfront szervezne népfőiskolákat, szabadegyetemeket, támogatná a népi kollégiumi mozgalom kibontakozását, a termelési, bizottságokat hatáskörébe vonná, az ezüstkalászos tanfolyamokat szervezné. A népfront hogyan érvényesítse a tő megek bírálatát, ellenőrző szerepét, hogy kevesebb hibát követhessünk el, a nép jelzésével időben észrevegyük és kijavítsuk őket? Mindezek olyan kérdések, melyeket tanulmányozni kell, melyeket a néppel közösen, a nép véleményét meghallgatva kell tisztáznunk. E vita indításának nem volt olyan célja, hogy a mozgalom minden kérdésére kitérjen, azokra választ adjon. Hisz ilyen igényt sem önmagunkká' sem másokkal szemben nem támaszthatunk, erre nem lennénk képesek. A -népfront-mozgalom eredményes kibontakozásához a dolgozó nép bölcsességére, véleményére, aktív cselekvésére, a népi demokratikus országok népfront-mozgalmának tanulmányozására van szükség. Ezért vegyünk részt minél többen a vitában, véleményünkkel, javaslatainkkal formáljuk, alakítsuk ki a széles- nemzeti egységfrontot, a Hazafias Népfront- mozgalmat megyénkben. Gazda János megyei titkár BOLHÁBÓL ELEFANT A balatonszentgyörgyi állomá- son történt e furcsa eset, ami bizony távolesik a XX. kongresszus légkörétől, attól, hogy bárki bárkit nyugodtan megbírálhasson, és ezért hátrányt ne szenvedjen. Nem így a szentgyörgyi állomáson, ahol egy egészen kicsi kis pattanás mérgesítette el a pártvezetőség és Sarkadi Lajos állomásfőnök elvtárs közti kapcsolatot. Ez a kis pattanás május elején Varga Magdolna DÍSZ-titkár faliújságcikkének képében jelent meg. A cikk ügyesen fejtegette a régi rendszer egyes női rétegének társadalmi helyzetét, azokét a nőkét, akik nem tudtak és nem akartak maguknak munkát találni, helyette pletykálkodással, semmittevéssel töltötték a napot. Tartalmát nézve nem adott alapot személyes vitára, sőt a Nők Lapja szerkesztősége — ahova a cikk egyik példánya eljutott — úgy válaszolt meg, hogy szerzője bizonyára sikert ér el vele a faliújságon. Nem így történt, mert volt, aki félremagyarázta a sorokat és G. 1. jelzésű aláírással válaszcikkben feddta meg a DISZ-titkárt, amiért a múlt rendszer asszonyairól, a nehézségekkel küzdő édesanyákról, becsületes munkás-, parasztlányokról ilyen le- kezelőleg beszél, magát pedig a csillagok fölé helyezi. Egyesek szerint G. I. csak a nevét adta a válaszhoz, tulajdonképpeni szerzője azonban Sarkadi elvtárs volt. A vita azonban még nem zárult le, mert újabb válasz érkezett Varga Magdolnától, aki visszautasította az őt ért rágalmakat és ismét megmagyarázta első cikke célját. Voltaképpen ezzel kezdődött a bonyodalom. Ugyanis főnöki utasításra másnap a faliújságtábla eltűnt a helyéről. Az ügy annyira mérgesedett, hogy a pártvezetőség is beleavatkozott, Sarkadi elvtárs — tekintve, hogy szintén tagja a pártvezetőségnek — követelte a fállújságfelelős leváltását, amivel a pártvezetőség többsége nem értett ugyan egyet, de Sarkadi elvtárs egy taggyűlésen hatalmi szóval mégis megszavaztatott. A zt hinné az ember, hogy az ügy több személyre nem terjedt ki, hogy azok az apró retorziók, melyek a faliújság felelős László elvtársat és Varga Magdolnát érték, rövidesen megszűntek, és ment minden a régi kerékvágásban. Nem egészen igy történt, ugyanis az állomásfőnök elvtársról azt tartják, hogy aszerint ítéli meg munkatársait, hogy hozzá hogyan viszonyulnak. Márpedig Simon elvtárs -— pártvezetőségi tag — ebben a faliújság-vitában nem jól viszonyult Sarkadi elvtárshoz, más szóval: ellenvéleményen volt, mire Sarkadi elvtárs kijelentette, hogy ilyen pártvezetőséggel nem hajlandó együtt dolgozni, és lemondott vezetőségi tisztéről. Ezzel aztán végképpen lezárult volna az ügy. ha Sarkadi elvtárs is lezártnak tekintette volna. De nem tekintette annak, hanem sértődöttségét megtorlással viszonozta. A legközelebbi jutalmazáskor Simon elvtárs neve számba sem jött, de nemcsak az övé, hanem sógoráé sem, pedig a vele együtt dolgozókat mind jutalmazták, s azok elmondása szerint Simon elvtárs sógora sem dolgozott rosszabbul náluk. Természetesen ezek után Simonná sem kapott jutalmat, hisz ő is a családhoz tartozik. IS őzben a pártvezetőségnek be- jelentették, hogy valaki ellopott egy vagon salakot, amit az a felsőbb szakvezetésnek jelentett. Az ügyet kivizsgálták, megállapították, ki követte el a lopást, Sarkadi elvtárs azonban nem az illetőt ítélte el (ez abból is kitűnik, hogy egyéni pénzjutalomban is részesült), hanem a pártvezetőséget, köztük Simon elv- társat, aki az ügyet jelentette. Aztán jött a vasutasok fizetésrendezése, Simon elvtárs fizetését nem rendezték, (80 forint hátrány), hanem rövidesen leváltották segédhivatalvezetői munkaköréből és áthelyezték távirásznak. Nos, ezzel talán pontot tettek a megtorlások végére? Egyáltalán nem. A következő aktus Simonná munkakörének menváltoz- tatása volt, természetesen minden megokolás nélkül. Ezzel az ügy tényleg véget ért, legalább is egyelőre. Mert Simon elvtárs reméli, hogy elégtételt kap, ezért fordult panaszával a Pécsi Főigazgatóság Vonal- főnökségéhez két hónappal ezelőtt, választ azonban a mai napig sem kapott. (Tulajdonképpen ezért íródott meg ez a cikk, mert ennek az egészségtelen folyamatnak igazságos végét kell vetni.) Felesleges lenne jóslásokba bocsátkozni, milyen következményekkel járna, ha ez így tovább folytatódna. Már az eddigiekből is meg lehet állapítani az okozott károkat. Mert bár igaz, hogy a leírt ügy személy szerint négy-öt elvtársat érintett csak, de hatása kiterjedt az állomás több dolgozójára, akik kénytelenek olyan véleményt magukban kialakítani: ha nem szólok, nem lesz bajom — magyarul: ne szólj szám, nem fáj fejem. De ilyen légkört nem szabad tovább fenntartani és ezt meg kell értenie mind a pártvezetőségnek, mind Sarkadi elvtársnak. A pártvezetőség most meg van sértődve, jóllehet jogosam, ezért kollektive le akar mondani. De vajon ez-e a dolgok megoldása? Szerintünk egyáltalán nem. Helyesebb lenne együttesen tisztázni: mi is okozta az ellentétet, s egymás megértésével, jóindulattal közös nevezőre jutni. Természetesen ehhez szükséges, hogy Sarkadi elvtárs is belássa cselekedete helytelenségét, őszintén mérlegelje magában: menynyit árt a pártnak, a munka menetének — és ez az őszi csúcsforgalomnál nem közömbös —, ha jogos vagy jogtalan kritikát munkakörénél fogva szakvonalon torol meg. j légkörben élünk, s ebbe a légi-sörbe nem fér bele a megtorlás szelleme. Ezt meg kell érteni a balatonszentgyörgyi állomáson is. ü* példamutatást vár az ifjúság Őszinteséget9 A napokban a Textilművek DISZ- szervezete a TTIT pedagógiai mun- fcacsoportját egy kulturális tárgyú előadás megtartására kérte fel. Az előadás megtartására a szervezet titkársága engem jelölt ki. Örömmel vállalkoztam erre a feladatra, hisz már régóta hiányoltuk, hogy ritkán kaptunk meghívást az ifjúsági szervezetektől, hogy közöttük is elhinthessük a kultúra és műveltség áldásos magvait. Megvallom őszintén, az előadás megtartásától egy kicsit — ahogy mondani szokás — »DRUKKOLTAM«. A kijelölt témakör nagyon időszerű kérdést tárt fel. »A kultúrált maga- tertás« sokrétű, igen hasznos tudnivalóit kellett feltárnom ifjú hallgatóim előtt. Előre elképzeltem, hogy ott állok *z előadói asztal mellett, jegyzet a kezemben és »előadást« tartok. De mem így történt. A művelődési otthon vezetői áthúzták elképzelésemet. A vezetőség azzal fogadott, hogy ők K-m előadást kértek a TTIT-től, ha- lem egy kis társas beszélgetést a fiatalokkal tánc közben. E kívánságtól az első pillanatokban meglepődtem. De amint elmondották az elvtársak, hogy mi a céljuk a most rendszeresített klubest-szerű ifjúsági baráti összejövetelekkel, mindjárt helyeseltem elgondolásaikat és szívesen beleegyeztem, hogy nem előadást tartok, hanem ma elsőízben, a kívánságoknak megfelelően, szemléltető módon elbeszélgetek a fiatalokkal. Az irodából kilépve a szokásos kép fogadott. A fiatalok egy része a zene- pattogó ütemére már táncolt a nagyteremben. Egyesek a folyosón beszélgettek, nevetgéltek, mások a társalgóban szórakoztak. Utam először a tő *c te rém be vezetett. Körülnéztem. Nem a legmegnyugtatóbb kép fogadott. A hangulat kényszeredett volt. A fiúk szinte minden ülőhelyet elfoglaltak. A leányok ezzel szemben álldogáltak. A tánctéren a szépen táncoló párok között egyesek a zene ütemétől eltérve, kicsavart lábakkal, derékkal és nyakkal, rángatódzva, üres arckifejezéssel GYÖTÖRTÉK EGYMÁST. Tovább szemlélődtem. Bántólag hatott, hogy több fiatalember nem tartotta fontosnak, hogy erre az estre rendes, ápolt külsővel jelenjék meg. A feltűrt pulóverek, bőrbekecsek, gyűrött ruhák, borotválatlan arcok; fésületlen fejek igen visszataszítóak voltak a jómegjelenésű, ápolt külsejű fiatalemberek között. Nem szólva a »vagányok« csoportjáról. Őket nem izgatta az a tilalom, hogy a táncteremben dohányozni nem szabad, hogy gúnyos megjegyzéseket nem illik ejteni társas összejövetelen, de általában sehol sem. Ahogy így szemlélődöm, volt iparos-tanulóim közrefogtak. Mint régi ismerősök üdvözöltük egymást. Közvetlenséggel azt kérdezték tőlem, hogy én is »sur-blizni«, azaz táncolni jöttem ide? — Nem — mondom. »Akkor biztos előadást fog most nekünk itt tartani« — szólt az egyik aggódó arckifejezéssel. — Eszem ágában sincs — mondom mosolyogva. — Idefigyeljetek, fiúk! — szóltam ifjú barátaimhoz. — Mit gondoltok, mi lenne akkor, ha én most nagyon röviden arról beszélnék itt nektek, hogy hogyan kell megjelenni egy ilyen klubesten, gondolok az öltözködésre, az ápolt külsőre, vagy hogy hogyan kell felkérni a leányokat és nem a »csajokat«, ahogy ti szoktátok mondani; vagy beszélek arról, hogy hogyan is kell szépen táncolni minden »groteszk« rángatódzás nélkül, és hogy hogyan kell társaságban a művelt ifjú erkölcsös, figyelmes, előzékeny, udvarias, tisztelettudó erényeit elsajátítva viselkedni. Kérdésemre rövid csend volt a válasz. Majd szinte egyszerre mondták: »TESSÉK MEGPRÓBÁLNI!« De egyben már mosolyogtak is. Jp, hát akkor megpróbálom. De ha kifütyülnek a többiek, remélem, ti majd mellém álltok — szövöm a hangulatos baráti beszélgetést tovább. — Csak »nyugi, nyugi«, nem lesz itt semmi »balhé« — nyugtat meg az egyik szőke, lomposhajú legényke. Még egy-két tánc, s én következtem. A zenekar egyik tagja máris konferál: »Halló! Figyelem! Figyelem! A TTlT-től van itt egy elvtárs, és valamit akar „mondani”!« Ez jól kezdődik — gondoltam magamban. Erre a bejelentésre a terembeni egykét türelmetlen megjegyzés hangzott el. Persze, többen azt hitték, hogy most egy általános, aktuális, tudományos. általuk úgynevezett blabla következik. Az ifjúságtól tíz percnyi türelmet kértem. A rövid bemutatkozás után minden átmenet nélkül elmondtam jövetelem célját. Bejelentettem, hogy nem kell megijedni, mert most kivételesen arról fogok beszélni, amiről eddig igen keveset beszéltünk: »a kultúrált magatartásról«. A teremben csend lett. Mindenki feszült figyelemmel leste további szavaimat. A folyosóról is bejöttek a fiatalok. Meglepő volt az a figyelem, ami már az első percekben kialakult. Ahogy tekintetemet végighordoztam a fiatal lányok és fiúk arcán, azonnal éreztem, hogy csatát nyerünk ma itt a kultúra frontján. Nem csalódtam. Egy-két magyarázat után az volt az érzésem, hogy ezek a fiatalok itt most igen HÁLÁS »TANÍTVÁNYOK« lesznek. Röviden elmondtam az első észrevételeimet. Hogy teljes legyen a magyarázat, egy kis szemléltető -bemutatást is alkalmaztam. Harsány, igazi tiszta kacagást váltott ki az a szemléltetésem, ahogy pl. egyik-másik fiatalember »lekéri«, illetve »leváltja« a másik fiút a leánytól. Sok fiatalember magára ismert akkor, amidőn érzékeltettem, hogy milyen visszataszító látvány az, amikor egy egészséges, jómegjelenésű fiatalember, az emberi méltóságot lealacsonyító -módon, »jampec« stílusban táncol. S talán a legeredményesebb megjegyzésem: az volt, amikor kifogás tárgyává tettem, hogy vannak itt fiatalember ek, akik nem éppen me gr felelő öltözékben jelentek meg ma ezen a klubesten. Nem volt itt sértődöttség. A fiatalok mind helyesen fogadták e nevelőszándékú megjegyzéseket. Érezték, hogy ők ma már többel tartoznak egymás iránt, a magatartást, a jó modort illetően. Számukra a szórakozás nem lehet öncél, hanem serkentőleg kell hogy hasson egész társadalmi életükre. Mi sem -bizonyítja jobban e termékeny beszélgetést, mint az a tény, hogy többen szerényen, észrevétlenül, csendben eltávoztak a teremből, hogy kis idő múlva visszatérve rendes külsővel jelenjenek meg az esten. Még igen sok -hasznos mondanivalóm akadna feljegyzésként e klub- rendezvény margójára. De tanulságként egy-két gondolatot szeretnék itt felvetni azok számára, akik erkölcsileg felelősek ifjúságunk további kultúrált fejlődéséért. ÉRTSÉK MEG VÉGRE az illetékesek, hogy az ifjúsággal érdemes és kell foglalkozni! A mi fiaink és leányaink igénylik a helyes célirányos nevelést a munkahelyein éppen úgy, mint akár a társaságban, szervezetekben, szórakozóhelyeken. Pedagógiai optimizmussal állíthatom és ezt tapasztalatból tudom, hogy a mi fiataljaink nagyszerű, csodálatos dolgok keresztülvitelére lennének képesele, ha mi, felnőttek megadnánk nékik mindent, ami erkölcsi fejlődésük érdekében joggal megilleti őket. Nem tudok ma szebb és fontosabb feladatot találni társadalmi kötelességeink között, mint az ifjúság nevelését. Több szeretetet — több megértést — és több türelmet kér tőlünk a felnövekvő ifjúság. Több őszinteséget és erkölcsi példamutatást vár tőlünk a mi ifjúságunk. Türelmes, okos szóval ma már többre megyünk. mint az örökös ledorongoló bírálattal türelmetlenséggel. Találja meg végre ifjúságunk azokat a felnőtteket, akik megértéssel állnak a fiatalok mellé, azzal a jó szándékkal, hogy sohasem felejtik el, hogy ők is voltak valamikor fiatalok. A mi ifjúságunk is csakúgy vágyódik a szép, a romantikus, a vidám, gondtalan élet után, mint ahogy mi is annak idején arra vágytunk. Nekünk nem elöregedett if jakra van szükségünk! Mi vidámságban, öröm-ben felnövekvő ifjúságot akarunk magunk körül látni! HELYES ÜTŐN Visszatérve a Textilművek kultúrtermében megrendezett klubestre, még csak annyit szeretnék megjegyezni: helyes utat választott a DISZ-szervezet, amidőn ilyen módszereket választott ki a fiatalok helyes, kultúrált magatartásának kiműveléséhez. Mi pedagógusok és szülők örömmel üdvözöljük az ilyen irányú kezdeményezést, mert tudjuk. hogy ez a művelődni akarás, a felnőttek iránti bizalommal párosulva, mielőbb éreztetni fogja hatását a munkában és a társadalmi, életben egyaránt. Kerényi József
