Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-10 / 239. szám

Szerda, 1956. október II. SOMOGYI IS Ér LAP s Hová kell as energia? Utóhang a „Mi lesz az újtelepi gróffal?44 című cikkünkhöz | Hétfőn Vörös elvtárs telefonon fel­hívta szerkesztőségünket. Felhábo­rodva beszélt arról, hogy ő nem mondta munkatársunknak: »-Ne írjon erről az ügyről, mert az ártana a párt, a lap s Kovács Ferenc tekin­télyének.-« Megnéztük a dolgot, s a követke­zők derültek ki. Munkatársunk hibát, követett el, amikor nem írta le szó szerint Vörös elvtárs szavait. Ö ugyanis ezt mondta: »Ne írjon addig az ügyről, míg nem beszélt Nemes elvtárssal, a járási párt-vb első tit­kárával. Mert ha nem beszél vele, esetleg rosszul foglal állást, és az nem használna ...« stb. Munkatársunk úgy látta, hogy ezt Vörös elvtárs csak azért mondja, hogy a felelősség ne rajtuk legyen. S ez így is van. Hétfőn ugyanis be­széltünk Nemes elvtárssal, ő sem tu­dott bővebbet mondani. S hogy mennyire tájékozott az ügyben, azt Vörös elvtárs is jól tudta. Fölösleges volt tehát reá hivatkoznia. Nem pontosan adta vissza munka­társunk Vörösné elvtárssal folytatott, beszélgetését sem. Az elvtársnő ugyanis azt mondta: »A községi MDP-szervezet érdemben nem tár­gyalta meg Kovács ügyét.« Azaz: nem folytatta még le a fegyelmi tár­gyalást. Hibát követett el munkatársunk abban is, hogy nem írta meg nyíltan és egyértelműén: Kovács ügyének elhúzódása, visszaállítása a felfüg­gesztés után, a pártfegyelmi elodá­zása végső fokon a járási párt «vég­rehajtóbizottságon múlott. Személy szerint pedig Vörös és Gács elvtár­saknak kommunista kötelességük lett volna a végrehajtó bizottság előtt újból felvetni ezt az ügyet. Te­kintve, hogy a vb augusztus első napjaiban tárgyalta, de utána, tndkar kiderült a 13 800 forint, elhanyagolta az ügy érdembeli vizsgálatát. Nemes elvtárs ezt elismeri. így gyakorol önbírálatot egy kommunis­ta vezető! Nemes elvtárs elmondta azt is, hogy ő többször szólt Lantos Jánosnak, a járási pénzügyi osztály vezetőjének. Lantos elvtárs a Me­gyei Pénzürvi Osztályra hivatkozott. A Megyei Pénzügyi Osztály irattá­rában fekszik két levél. Az első ez év augusztus 21-én kelt, száma 343 33/1956. Ebben Rábai István osz­tályvezető-helyettes felszólítja Lan­tos elvtársat: Kovács ügyét adja bí­róságra, s függessze fel állásából A másik levél szeptember 5-én kelt Fo­nyódon. Száma 141/6—4/1956. Lantos János itt közli, hogy Kovács ügyét átadta a járási ügyészségnek. A fel­függesztésről hallgat. Tények igazol­ják tehát, hogy a járás halogatta az ügyet, s hagyta funkciójában a sik­kasztó, erkölcsileg halott Kovács Ferencet. Jó lenne tehát, ha Vörös elvtárs azt az energiát, amivel a kagylót hétfőn felemelte, inkább az ügy le­zárásának sürgetésére fordítaná. Is­mételjük: nem teljes egészében rajta múlott, hanem rajta is! Ne a szava­kon lovagoljon, hanem vizsgálja meg önmagát. És tegyék ugyanezt mind a lengyeltóti kommunisták. Nemes elvtárs is egyetért azzal a javaslatunkkal, hogy teljes nyíltság­gal kell a falu népe elé tárni a dol­got. Csakis őszinte szóért kaphatunk őszinte bizalmat Lengyeltótiban is, másutt is. Befejezte Horváth János vezető fúrórnester bri­gádja szeptember 15-én befejezte éves tervét. A Mélyfúró Vállalat dolgozói ez alkalomból meleg szeretettel üdvözlik Horváth János elvtársat, a földtani ku­tatás kiváló dolgozóját, brigádjával együtt. Horváth János vezető fúrómester Idén Palkonyán egy, Mánfán hat kiváló mi­nőségű kutat fúrt. Mánfán a komlói víz­mű létesítése céljából végzett kutató fú­rásokat. Jó munkájával hozzájárult Komló vízellátásának biztosításához.. A kutató fúrások kísérletül szolgáltak, hol, milyen mélységben lehet olyan vízadó réteget találni, melyre vízmüvet tele­éves tervét pítbetnek. A hat kutatófúrás feltárta ezeket a vízadó rétegeket, pontos út­mutatást nyújtott a vízmű telepítéséhez. A brigád idei fúrásaival 813 ezer fo­rint értéket termelt, habár terve csak 747 ezer forint volt. Horváth János elv­társ tehát 66 ezer forinttal túlteljesítette vállalását, s ezzel Szenti István vezető fúrómester brigádja mellé küzdötte fel magát. A hátralévő hónapokban dől majd el, kettőjük között ki lesz az első. A megrendelők ós beruházók további jó munkát várnak Horváth János bri­gádjától, várják, hogy még több Jó­minőségű kutat adjanak át népgazda­ságunknak. „ELTÖRÖTT A HEGEDŰM...' A helyiségben izgalmas zson­gás ... Még hatása alatt vagyok, szívem-lelkem betölti a Dankó- dalok megejtő, édes-bús dalia­mat j*Eltörött a hegedűm...« »Most van a nap lemenőben...« Előttem a fehér abroszon kelle­mes illatú fekete párolog. Két órán át a művészet s az emlék légköre tartott fogva. De kitépem magam a varázslatból, megpró­bálok írni elfogulatlanul az es­téről. A tiszti klub vezetősége a ma­gyar dalköltészetnek, a mélyen népi származású Dankó Pista művészetének szentelte szom­bati klub-estjét. Az örökszép Dankó-dalokat a Csiky Gergely Színház művészei tolmácsolták. Dankó Pista életművét Kondói Kiss Jenő ismertette magas iro­dalmi szinten, összekötő szöve­ge nagyszerűen harmonizált az előadott művekkel. Farkas Anni, színházunk új művésze mélyről fakadó, benső­séges művészettel énekelte a dal­költő műveit: »Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy- harangjai, »Gyenge violának letörött az ága« és a többi felejt­hetetlen Dankó-nótát. Éneke, játéka őszinte volt. Dicséretére szóljon, hogy primadonna létére nem kifelé játszik, nem hatást hajszol; mint igazi művész éli játékát, énekét. Juhász Pál, a másik szólista széles skálájú, gyönyörűen csen­gő hangjával hatalmas hatást váltott ki. Juhász Pál előadómű­vészete, ha jobban elmélyülne, ha a művész jobban belefeled­kezne a műbe, melyet előad, még mélyebbreható hatást vál­tana ki. Sánta Ferenc zenekara he­lyenként feljutott a dankói művészet magaslatára. Hiányol­juk, hogy a tehetséges prímás nem adott elő szólószámokat a »cigányfejedelem« műveiből. Mindent egybevetve a dalest jól sikerült. Azok, akik hallot­ták, sokáig nem felejtik el. Jó lenne, ha a könnyű, elkopott filharmóniai rendezvények he­lyett nagyobbszabású hasonló estéket rendeznének a nagykö­zönség részére. S. P. Adjunk meg minden segítséget ts%>eink megszilárdításához Sok szó esik mostanában a terme­lőszövetkezetek megszilárdításáról, természetesen vele párhuzamosan a fejlesztésről is. Ám mégsem mond­hatjuk, hogy mi itt Somogy megyé­ben az utóbbi fél, egy év folyamán mindent elkövettünk termelőszövet­kezeteink erősítése, a kívülállók előtt vonzóbbá tétele érdekében. Ha visszaforgatjuk egy évvel az idő ke­rekét, ott találjuk magunkat a ter­melőszövetkezeti fejlesztés lázában, melyben sok eredményt, de nem ke­vés hibát is követtünk el. 1955-iben több ezer dolgozó paraszt választot­ta a termelőszövetkezeti utat, amit igen széleskörű .politikai munka elő­zött meg. Pártmunkások, tanács­funkcionáriusok, egyszerű párttagok, pártonkívüliek, üzemi munkások és régi termelőszövetkezeti tagok járták az egyéni portákat és politi­kai felvilágosítással, meggyőző szó­val vezették rá a dolgozó paraszto­kat a társas gazdálkodásra. Ez volt, ami elsősorban dominált tsz-szerve- ző munkánkban. (Bizonyítják ezt a jelenleg jólműködő új tsz-ek is.) Emellett követtünk el hibákat, elis­merjük. Előfordult, hogy a meggyő­zés helyett adminisztratív rendsza­bályokkal hatottunk, nem gondolva ennek későbbi következményével. Persze, a hibák nem szándékosság­ból, hanem legtöbbször pártunk pa­rasztpolitikájának meg nem értésé­ből, túlzott baloldaliság-ból keletkez­tek. Most e hibákon keresztülnézni, semmibe venni azokat, súlyos káro­kat okozna. Vannak, akik arra hi­vatkoznak, hogy hiszen javát akar­tuk mindazoknak, akiket a termelő­szövetkezet útjára vezettünk. Miért nevezzük ezt hibának? — kérdezik. Javát akartuk, ehhez nem fér két­ség. Ám úgy vezetni valakit új útra, hogy ő maga ne Jegyen teljesen meggyőződve cselekedete helyessé­géről, ne lásson világos jövőt maga előtt — ez hiba, s már nehezen hoz­ható helyre. Hoav minden tsz pé'dakép lehessen... Nos, valljuk 'be, mi sem voltunk mentesek ettől a módszertől. És ha már túlzott számszerűségre töreked­tünk, utána nem lett volna szabad megpihenni, hanem újult erővel el­menni az új termelőszövetkezetekbe, ugyanúgy, mint a szervezés idején, a dolgozó parasztok elhatározásánál, tanácsainkat, tapasztalatainkat állan­dó készenlétben tartva. Nem tettük ezt mindenütt, a talán, az volt a leg­nagyobb ibaj, hogy nem tudtuk meg­különböztetni, melyik új termelő- szövetkezetünknek milyen segítségre van szüksége, hogy eszerint osszuk el erőinket. No de a Központi Vezetőség júliu­si határozata felnyitotta szemünket. Hibát is követtünk el, s ezt őszintén 'belátjuk, de hogy pártunk történeté­ben a tiszta lapra mit jegyzünk fel, ezt ne csak önkritikus szavainkból, de tetteinkből ítéljék meg. Túlzottan pessz;misták volnánk azonban, ha eredményeinket észre nem véve csak hibáinkon siránkoznánk. Mert bárki meggyőződhet arról, hogy vannak Somogybán az 1955-ben alakult ter­melőszövetkezetek között erős, fejlő­dőképes, jól dolgozó tsz-ek. Vannak és nem is kis számiban. De nekünk az a célunk, hogy minden termelőszö­vetkezetet példaképül állíthassunk, hogy ne csak a belegi Petőfiben, a szabás: Győzelemben stb., hanem va­lamennyi tsz-ben megtalálják dolgo­zó parasztjaink a számításukat. Elényök, meWek után két kézzel kellene kapni Magától értetődő, hogy új termelő­szövetkezet alakításához megfelelő gazdasági alapra van szükség. A párt és a kormány azt akarja, hogy a t^sz-be lépett dolgozó parasztok anya­gilag már az első években jobban iárjanak, mint egyéni gazda koruk­ban. Ehhez a lehetőség legtöbb he­lyütt adva van. A lehetőség azonban még nem jelent valóságot. Ez csak úgy biztosítható, ha a termelőszövet­kezeti tagság közös megegvezéssel gondot fordít a tsz gazdasági meg-1 erősödésére. Régi igazság az. hozv az áűatfenyésztéssel foglalkozó szö­vetkezetek a legjövedelmezőbbek. •Sajnos, mi nem mondhatjuk el. hogy tsz-eink a maguk számára ezt min­denütt hasznosítanák. És soroljuk ismét a saját hibáink közé, hogy nem magyaráztuk ezt eléggé. Pedig van­nak érvek. A Minisztertanács számos rendelkezést hozott a tsz-ek gazda­sági fejlesztése és megerősítése érde­kében. Vegyük csak egyedül a rövid- és középlejáratú hitelek meghosszab­bítását. Olyan anyagi előnyökhöz juttatja ez tsz-einket, mely után két kézzel keHene kapniuk. Bízunk is ab­ban, hogy termelőszövetkezeti tagsá­gunk megismeri és megérti jelentő­ségét, s eszerint cselekszik. Segils msprten — a felaöíife szerv is sétáit Most a megyei, járási pártbizott­ságok a megyei, járási tanácsokkal egyetemben, a községi pártszervek pedig a községi tanáccsal közösen hathatós intézkedéseket foganatosí­tanak a tsz-ek megerősítése érdeké­ben. Megyei, járási vezetők mennek huzamosabb időre a tsz-ekbe, hogy ott gyakorlati segítséget adjanak. Néhány termelőszövetkezetben a ta­gok elégedetlenkednek amiatt, hogy a vezetőség által tervezett jövedel­met nem érik el, kevesebb lesz az egy munkaegységre eső átlag. Iga­zuk van a tagoknak. Ám nem sza­bad szem elől téveszteniük, hogy sa­ját gazdasági erejük alakulásának el­sősorban maguk az intézői. Nézzünk csak néhány példát: van a megyében olyan országos hírű termelőszövetke­zet, mely egy-egy darab földjét meg­alakulása óta nem trágyázta. Magá­tól értetődő, hogy a gyenge minősé­gű talaj nem hoz jó termést, hogy e föld termőereje ilyen körülmények között nem növekszik, hanem évről évre csökken. Egy másik példa: több tsz-ben tapasztalható, hogy munka­erőhiány miatt nem, vagy csak kés­ve tudnak elvégezni egyes munkákat. Talán nincs elég munkaerő? Dehogy nincs. Csak az a hiba, hogy pl. az a 14—15 holdas középparaszt, aki egyé­ni gazda korában harmad-negyed- magával (családjával) dolgozta föld­jét, most 15 holdjával csak egyedül lépett a termelőszövetkezetbe, s egész éven át 100—110 munkaegysé­get szerzett. Pedig családjával együtt DISZ-ÉLET Éljetek az alkalommal, kórházi diszísták! Tévedett a városi DISZ-titkár. Úgy [tudta, vezetőségválasztás lesz a kór- kézi alapszervezetben. Tájékoztatása [nyomán tévedtünk mi is. Ám téve- [ désünket még megelőzte valami... Három lány ült együtt a gyönyö­rűen berendezett DISZ klubhelyiség­ében. Kiderült, »csak« vezetőségi ülést [tartanak. Ez meglepetés. Hanem be­lépett az ajtón Fenyvesiné elvtárs. [Körülnézett, s megjegyezte: — Lányok, itt üb-ülés lesz. Men- [jetek át a »szakszervezeti könyvtár­ba«. — Fordulatos csere, annyi bi- [zonyos. Miért ülésezzenek a fiatalok [saját otthonukban? Elvégre a szak- [ szervezet rendezte be nekik ... No, [mindegy, gyerünk a szakszervezeti [könyvtárba. Tagadják, hogy könyv­tár, hogy szakszervezeti, de a tábla [ezt hirdeti. Elhisszük. Vezetőségi ülés — vezetőség nélkül Még jönnek ketten. Együtt a ve- [zetőség. Azaz, hogy... igen, csak ké- [sőbb derül ki, hogy a vezetőség [nincs itt. A lányok, akik megjelen­ítek, csak jelöltek. Majd őket java­solják az új vezetőségbe. Most meg­► beszélést tartanak. Az ötlet Németh 1 Erzsié, a DISZ-titkáré. Miért is hívta [volna a régi vezetőségi tagokat, azok t úgy se jöttek volna el... Megszok­ja már tőlük, hogy távolmaradnak. ► Talán jó is a következtetés, de még- [is itt kéne lenniük. Az ő — jelen [ esetben — rossz munkájukról kellene | számot adni. Vagy nem is tudják, [hogy új vezetőség lép majd a he­gyükbe? Mindenképpen helytelen. Tehát vezetőségi ülés — vezetőség í nélkül. A napirend időszerű. Az lett [volna már hat hónappal ezelőtt is. [Február óta ugyanis valami történt t a szervezetben, azaz nem történt [ semmi. Megrekedt a DISZ-élet, a [munka. Hogy miért? Erre nehéz vol- I na választ adni... Akárhogy is van, most örömmel [hallja az ember Németh Erzsi sza- [vait. És csodálkozik. Miért nem beszélt így azelőtt, iljen bátran, szenvedélyesen? Szívé­ből beszél, határozottan, csak úgy ömlik belőle a szó. Igen, a vezetőség volt a hibás. És 6, aki nem tudott mit kezdeni velük. Pedig sokszor megkísérelte. Nem 600—700-at is elérhetett volna. Kell-e magyarázat, hogy ilyen kö­rülmények között a tsz jövedelme, nem emelkedik megfelelően? Nem, nem kell. De ezek után az is érthe-i tő, hogy egyes középparaszt-családok miért nem találják meg számításu­kat a tsz-ben. (Természetesen nem i minden esetben, de gyakran ez ját-i szik közre.) Támaszkodj a szegányparasztra] Kommunista vezetők mennek most segíteni, akiknek legnagyobb táma­szuk majd a termelőszövetkezetek szegényparaszt jái 'lesznek. Nincs olyan tsz, ahol ne volna meg az a biztos mag, mely a megszilárdításban élenjáró szerepet vállal. Ez a mag a szegényparasztság. A szegényparasz­tok azok, akik leghatározottabban kiállnak falun a párt politikája mel­lett, okosan, meggyőzően érvelnek a tsz-ek fölényéről. Reájuk kell első­sorban a falusi és termelőszövetkeze­ti pártszervezeteknek is támaszkod­niuk. Az ő segítségüket kell kérni. ahhoz is, hogy megelőzzük és véget r vessünk azoknak a törvénysértések- f nék, melyek az utóbbi időben több f tsz-ben is előfordultak. Ez elsősor­ban abban jutott kifejezésre, hogy egyes tagok elvezették a közösből az állatokat és néhány helyen felszólí­tásra sem voltak hajlandók vissza­vinni. Az ilyesmit nem lehet elnézni, hiszen a szövetkezetben lévő állatok a tsz törvényes tulajdona, ezeket széthordani éppen olyan törvénysér­tést jelent, mint bármely más tör­vényt megszegni. Következésképpen: ha az illető a szótvitt állatokat is­mételt felszólításra sem. hajlandó visszavinni, ellene törvénysértés miatt az eljárást megindítják. Itt vagyunk tehát az évvégi köz­gyűlések küszöbén, s bár még szor­gos munkára van szükség — a kapá­sokat betakarítani, az őszi magot földbe tenni —, mégis már most gondolni kell arra, hogy termelőszö­vetkezeti tagságunk is évi munkájá­ról mérleget készítsen. Vonják le a tanulságokat, és az új gazdasági év­ben nagyobb lendülettel, nagyobb szervezettséggel lássanak munkához, hogy eredményeik láttán ezután a kívülállók teljes meggyőződéssel vá­lasszák a termelőszövetkezetet. Eh­hez adjunk meg mi, funkcionáriusok is minden segítséget. ment. Lehet-e csodálni, hogy türel­mét vesztette? Bizony, előbb is ész­revehette volna, hogy új, jobb veze­tőségre van szükség. Milyen élet volt itt valamikor! Mennyi szép kulturá­lis rendezvény! Most semmi... Németh Erzsi bírál. Bírál bátran és követelőn. Mert igaz, ők is hanya­gok voltak, de a városi DlSZ-bizott- ság méginkább. Németh elvtárs el­jött a kórházba, de csak akkor, ha jelvényeket kellett eladni, vagy ha tagokat szerveztek az ifjúsági talál­kozókra. Más aligha érdekelte. Miért nem segített a vezetőségnek? Miért nem látogatott meg egyetlen Petőfi- iskolai foglalkozást sem? Pedig ők meg tudnák oldani a »fiú-problémát« is. Hogy »szövetkezhetnének« vala­melyik szervezettel, mert sok a lány, kivel szórakozzanak? Bírálja a pártszervezetet. Egyszer sem hívják meg a DISZ-vezetőt a pártvezetőségi ülésre, pedig nagyon jó lenne. Taggyűlésen sem beszélnek a fiatalokról! No és valami nincs rendben a szakszervezet és a DISZ között sem. A DISZ gyenge — mond­ják —, egyedül tehetetlen, hát segít­sen a szakszervezetnek. Ez jó. De miért ne úgy segítsen, hogy részese legyen a sikernek? Hogy ne csak a szakszervezeté legyen a »pálma«, rendezzenek közös, szakszervezeti— DISZ-rendezvényt. Nagyobb, kedvet kapnának a fiatalok, s önállóbb mun­kára serkentené őket... Sürgős a DISZ-vezetőség felújítá­sa. Tétlenkednek, unatkoznak a fia­talok a kórházban. És e hónapban még legalább negyven 14—16 éves fiatal áll munkába, velük is törődni kell. Csupa jó javaslat, őszinte akarás az, amit a titkár elmond. De hozzászóló alig akad. Csak Révfy Ilona, a kultúros beszél terveiről. Arra senki sem gondol, hogy a szórakoztatás, tanulás mellett mást is kellene tenni. Bevallják, nem ismerik tagjaikat. Nem tudják, ki, hogy dolgozik, miként viselkedik, így nem segíthet nekik a DISZ. Nem nyesegetheti le rossz tulajdonságai­kat. nem ápolhatja a jókat. Hogyan nevelnek majd kommunistákat a párt számára? Ezen is gondolkozni kell... De majd most! A héten mégtartják a vezetőségválasztó taggyűlést. S ha Németh Erzsi ilyen bátran, szenve­délyesen beszél, biztosan fel bírja rázni a DISZ-tagokat. A bírálat pe­dig, amit elmondott, jogos. Ismételje meg, talán nyitott fülekre, orvoslás­ra talál... Jávori Béla Nem lehet tovább várni az őszi szántás-vetéssel A meavei főagronómusok kedden a Földművelésügyi Minisztériumban ösz- sreWvott értekezletén Bajcsy Ede, 3 Növénytermelési Főigazantó^ág vezető­je ismertette az őszi munkák állását é9 a legsürgősebb feladatokat. Bevezetőben szólt a betakarításról, amelyre igen kedvező volt az Idő, úgy­hogy ezen a téren nagvobb elmaradás nincs is. A Dunántúlon a késői érés miatt c*ak most Indult meg a törés, s itt mindent e! kell követni a kukorica- szár mielőbbi letakarítására és minél nagyobb mennyiség besilózására. Ki­elégítő ütemben halad a cukorrépa és a hu ronva betakarítása is. Uayanez mondható a rizsre, amelvné» most a fő feladat a r.séolós mielőbbi befeje­zése és a rizsföldek felszántása. A betakarításon elért kedvező hely­zettel szemben nagy az elmaradás a talafelckészítésben és a vetésben. A n^nv s-’L-Sr^srci nvatt általában vára­kozó állásoontra helyezkedtek a ter­melők; várták az esőt. Ma azonban már nem lehet tovább várni. Az el­múlt n=mokOn a? összár eresz terü­letén volt eső. s bár mennyisére kevés volt, valamennyire mégis meakennyí- te*te a mukát. Ott, ahol nem volt — miután a talaíműveléssel tovább várni nem lehet — iavasolbató az eke nél­küli tárcsás talajelőkészítés mindazo­kon a területeken, amelyek nem na­gyon gyomosak. A Dunántúlon az egyéni gazdák, akik tárcsával nem ja vet^'érvat készíthet­nek a sekélvszántással. A főarronómu- soknak és általában az irányító szak­embereknek a talajadottsáaok, a helyi viszonyok lenmesszebhmenő f'gvelem- be vételével mindent el kell követniük, hoav a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók a lehető leg­jobban haszróhák ki a rendelkezésre álló e*-ő- és munkagéneket, s minde­nütt jó magágyat készítsenek. Naay az elmaradás az őszi vetések­ben is. Tavaly ilyenkorra a kenyérga­bona vetésterületének 27,2, ebben az évben mindössze 6.7 százalékát vetet­ték el. Az őszi ár na és az őszi takar­mánykeverék vetésénél is sok helyen késlekednek. A kenyérgabona vetéstervét feltét­lenül teljesíteni kell. Ezért alapvetően fontos, hogy minden termelőszövetke­zet és egyén! termelő pontosan tudja, mennvi a kötelező kenyérq.abona-vetés- területe. A tanácsi szerveknek minden termelővel meg kell tárrvalniok a ke- nvérgabonavetés kérdését és meg kell maavarázni a termelőknek, hoqy a ke- nyérqabona vetéstervének teljesítése törvény. Vetőmaqgal mindenki rendel­kezik, vagy beszerezheti a szükséges A'ánlatos elsősorban ős^l árpából és rozsból, de még búzából ic‘. a s^n'-'ottnál 10 —15 százalékkal több vetőmagot vetni. Fontos feladat a^ őc7i munkák so*-án, hogy a mély­szántást ebben az évben mindenütt fel­tétlenig véoezzék el és minden siló- trágyát hordjanak ki a földekre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents