Somogyi Néplap, 1956. október (13. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-07 / 237. szám

rr * r T.jTt n t* r\ v ír* nn ír* •Ál EGYESÜLJETEK! agyi Ai műk oumwvW MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XIII. évfolyam, 237. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1956. október 7. I MÁRTÍRJAINK temetése Tegnap délután 3 órakor a Ke­repesi úti temetőben, a munkás­mozgalom nagy harcosai részére fenntartott sírhelyen helyezték katonai gyászpompával, méltó kegyelettel örök nyugalomra Rajk László elvtársat, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakját, a Központi Vezetőség s a Politikai Bizottság volt tagját, Pálffy György altábornagyot és dr. Szőnyi Tibor elvtársakat, a Központi Vezetőség volt tagjait, és Szalai András elvtársat, a Központi Vezetőség volt oszíály- vezetőhelyettesét. A gyászbeszédet Apró Antal elvtárs mondotta. A temetés ese­ményeit lapunk keddi számában ismertetjük. Emlékük örökké él A tegnapi nappal immár hivata­losan is új hősök vonultak be a nemzeti kegyelet szívünkben élő panteonjába. Rajk László, Pálffy György, Szőnyi Tibor, Szalai And­rás — kommunisták, férfiak, ma­gyarok, akik áldozatul estek az önkénynek, a törvénytelenségnek, akik meghaltak — mert hűek ma­radtak eszméikhez, népükhöz, akik életüknél is többre tartották az ügyet, amelynek magukat szen­telték. Mindegyikük sorsa az ön­feláldozás egy-egy megrendítő pél­dája, mindegyikük életútja azt az emberi tisztaságot hirdeti, amely tekintetükből — oly vádlón és számonkérőn — sugárzik felénk. A legnagyobb írók tollára kívánko­zó megrendítő regény mindnyájuk élete. Rajk Lászlóé, a székelyud­varhelyi szegény csizmadia gyer­mekéé, aki önnön erejéből küzdöt­te fel magát az egyetemig és már kora ifjúságában csatlakozott a munkásosztály harcaihoz csakúgy, mint a többiek. Adósságunk még, hogy megírjuk, miként lett belőle a spanyol szabadságharc hőse, ho­gyan állt helyt a Horthy-terror gépezetével szemben, a francia rendőrség mindent megtörő és el­nyomó kísérlete ellen, hogyan lett a magyar ellenállási mozgalom egyik irányítója és később, a fel- szabadulás után a párt, a nép köz- tiszteletben álló, szeretett vezetője. Szőnyi Tibor már a húszas évek­ben kapcsolódott be a munkás- mozgalomba. Az ellene indított el­járás elől emigrációba ment, Prá­gában Révai Józseffel dolgozott együtt, majd a német megszállás bekövetkezésekor a svájci magyar ellenállási mozgalomnak vált ve­zetőjévé. Szalai András 15 éves korában jegyezte el magát az ille­gális kommunista mozgalommal. Az OIB-ben Ságvári Endre leg­közelebbi harcostársa volt. Amikor 1942-ben letartóztatták, a rendőr­ség addig kínozta, gyötörte, amíg »gyérpattanást nem kapott — de nyn adott ki senkit elvtársai, har- Vóstársai közül. Pálffy György a nagy magyar katonaelődök nyom­dokain haladva mondott nemet a fasiszta szoldateszka hazaáruló iizelmeinek és vált a demokra­tikus magyar néphadsereg egyik legtehetségesebb, legszebb remé­nyekre jogosító szervezőjévé és vezetőjévé. Nincs mód és lehetőség, hogy végigkísérjük őket pályájukon, amelynek állomásait sztrájkok, bérharcok, tüntetések, letartózíatá- sokj perek, bebörtönzések jelzik és amelynek megrendítő végállomá­sa a végső letartóztatás, a tragikus és bűnös per, amelyben életüknél is többet áldoztak fel — a becsü­letüket is odaadták. A történelem talán túlzottnak, elvakultnak fog­ja ítélni áldozatukat. De nem ta­gadhatja meg azt a megrendítő er­kölcsi nagyságot, amelyről tanúsá­got tettek. Nem tagadhatja meg, hogy forrón szerették hazájukat, népüket, hogy az igaz hazafiság legnagyobbjai között foglalnak he­lyet a népek történetében. De ép­pen emberi és hazafiúi nagyságuk fényében mutatkozik azoknak az elvetemültsége, akik rútul vissza­éltek az ő hazaszeretetükkel, hi­tükkel és önfeláldozásukkal. A tör­ténelem és a nép már megtartotta a perújrafelvételt ügyükben. S ezen a peren azok ülnek a vádlot­tak padján, akik halálukat okoz­ták. Jelentés a földekről Megázott a föld, ne várjunk a bűzavetéssel Ä Mezőgazdasági Igazgatóság legutóbbi értékelése szerint igen gyengén halad megyénkben a búza vetés. Szinte hihetetlen adatok vannak ebben az értékelés­ben. Eszerint a fonyódi járásban még egyetlen ter­melőszövetkezet sem vetett blúzát. Legalább is a járá­si mezőgazdasági osztály jelentéséből ezt lehet meg­állapítani. Bizonyára hamis ez a jelentés. S ez hiba. Nagy hiba az, ha valóban nem vetettek búzát a fc- nyódi járás tsz-ei, de hiba az is., ha a járás nem tudja, ■hogy hol vetnek. Ez mindenképpen a mezőgazdasági osztály mulasztására, vall. Már októberben járunk, sürget a búzavetés. Vala­mennyi járásban nagyobb gondot kell fordítani a vetés­re: mozgósítani kell a tsz-eket és egyéni termelőket a vetés meggyorsítására, hiszen most már megázott a föld. De több gonddal és felelősséggel kell végezniük a járási mezőgazdasági osztályoknak a vetés ellencrza- sét és a jelentések összeállítását is. A járások sorrendje a búzavetésben a követkézé): Járás ■ Teíjesítménys T. "csurgói 3,6 2. marcali 2,8 '3. barcsi 2,7 4. tabi 2,4 5. nagyatádi 2,3 6. kaposvári 1.5 7. siófoki 0,7 8. fonyódi 0.2 Igyekezzenek az állami gazdaságok is Megyénk állami gazdaságaiban a magágykészítés általában jól halad. Eddig 90 százalékra teljesítették a vetőszántási tervet. A rozs vetését is hamarosan be­fejezik, de a búzavetéssel még csak 22 százaléknál tar­tanak. Az eső után, mihelyt engedi a talaj, nagyobb erővel kell hozzáfogniuk a búzavetéshez állatni gazda­ságaiknak, nehogy kikéssen a mag a földből. Példát mutat a vetésben: a Láfocdi Állatni Gazda­ság, amely befejezte 1120 holdon a vetést és 110 hold vetése van hátra. Igazgató: Vejrnár Teodor; a Some ■/- tamőcai Állami Gazdaságnak ISO holdat kell még el­vetnie. Igazgató: Gondos József; a Háromfai Állami Gazdaság vetéstervének teljesítéséiből 180 hold hiány­zik. Igazgató: Csóra Margit. Elmaradtak a vetéssel: a Vityapusztai Állami Gaz­daság, ahol még 510 holdat kell elvetni kenyérgabo­nával. Igazgató: Feihér Károly; a Csillagpusztai Álla­mi Gazdaságnak még több mint 600 hold vetése hiány­zik a tervteljesítésből. Igazgató: Frolyó Imre; a Mar­cali Állami Gazdaságnak 350 hold vetése van vissza. Igazgató: Szép István. Mégegysser a szerződésekről... Ahhoz, hogy a Minisztertanácsnak a szerződéses kukoricavásárlásra vonatkozó rendeleté tökéletesen ér­vényre jusson, sok ember munkájára van szükség. Töb­bek között az Adatforgalmi Vállalat alkalmazottai­nak a közreműködésére is, akik a szerződéseket meg­kötik a dolgozó parasztsággal. Munkájukat dicséri az a több ezer sertés, melyet eddig már szerződtettek me­gyénkben. Mégis néhol hibákat lehet látni. Például Szöllősgyörökön október 4-én több dolgozó paraszt a tanácsiháznál hiába várta Fűzfa Kálmánt, a lengyeltóti körzet szerződtetőjét, meid délután két óráig még nem érkezett meg ... Megyénk becsületéért Ultik megérteitek a rendeletet A Minisztertanács rendeletiben szabályozta a ku­korica szerződéses felvásárlását. Egyre több községből érkezik jó hír, hogy parasztságunk megérti, hogy a népgazdaságnak biztosítani kell a szükségletet. Por- rogszentpál községben is jól megy a szerződtetés. Min­den termelő kötött már szerződést kukoricára, vagy sertéshízlalásra. Néhány jó .gazda a községből: Horváth János (47. sz.), aki 8 kát. holdon gazdálkodik, egy ti­nóra és 350 kg kukoricára kötött szerződést. Horváth János (38. sz.) 18 holdas gazda 12 mázsa kukoricára szerződött. Oskola János egy hízóra, egy mázsa kuko­ricára, Horváth József (35. sz.) 8 mázsa kukoricára, Szábó József pedig, aki 12 holdon gazdálkodik, négy hízóra szerződött. De emellett rendesen teljesíti a község kukorica- beadási tervét is. Jelenleg 50 százalékra állnak. Ezen­kívül egyéb kapásokból is alig van lemaradás, Nagyatádon Gasparics Vendel 490 kg kukoricára, Fekete András pedig 3 dib bacon-sertésre kötött szer­ződést. Harmadik hely: tízezer faiint küzségfejlesitésre Tegnap, 6-án este kis ünnepség keretében adták át az ordacsehieknek a Begyűjtési Minisztérium ván­dorzászlaját. A község ugyanis a III. kategóriában ow szagosán harmadik lett az alkotmányüinnepi verseny szakaszban. A szép selyemzászlót egy évvel ezelőtt már birtokolták az ordacsehiek, de aztán megint elvitték tőlük. Most ismét hozzájuk került a 10 000 forinttal együtt, melyet községfejlesztésre kaptak. Begyűjtési jutalmakat adtak át Megyénkben több községben is jutalmakat adtak át 6-án a megyei begyűjtési verseny nyerteseinek és helyezettjeinek. SzoHosgyörök, mivel első lett a me­gyében, vándorzászlót és 6000 forint pénzjutalmat ka­llóit községfejlesztésre. Ráksi a .másod) k helyért 5000, Nagyatád pedig a har­madik helyért 4000 forint községfejlesztésre fordítható jutalomban részesült. Csirkefarm A mernyei Petőfi Tsz-nek roskadoznak a gyümölcs­fái. De a látogató nem is annyira a szilvától kéklő fá­kat nézi talán, hanem az alattuk f.utkározó, szemezgető, kirántanivaló csirkéket. Jól gondolta a tagság, hogy ide, az egy holdnyi elkerített részre helyezi az ólat. Itt tá­gas helyük is van a baromfiaknak, és nem kell félni, hogy valahol elfogdossa őket a róka. Építettek egy csibenevelőt könmelagedővel, mely 25 fokos meleget biztosít. Az ól mindig tiszta, mert mindig tisztán tartja Frider Jánosné. Mivel a 73 éve nem engedi más munkára, itt dolgozgat. Hiszen jól kell ■bánni ezzel a sok aprójószággal. 435 baromfi felett pásztorkodik, gondosan. Most azt tervezik, hogy a ka­kasokat még októberben elviszik beadásba, 200 jércét meg tojónak hagynak. Jó pénzforrás lesz ez hamarosan! Hét silákombájn dolgozik a Balatonnagybereki sm.G-ban A Balatonnagybereki Állami Gazdaság a múlt év­ben kipróbálásra kapott egy SZJ.B típusú, járva silózó gépet, amely igen jól bevált. Néhány nappal ezelőtt a gazdaságba hat ilyen újtípusú gép érkezett, amely le­vágja, felszecskázza és a pótkocsira rakja “a silókuko­ricát. Egy-egy gép naponta 8—9 holdról takarítja be a silótakarmányt. Az új gépeket a gazdaságiban azonnal munkába állították. Eddig már több mint 1500 köb­méter silótakarmányt készítettek velük. MEQVERTÉK A DOBOT A FALU KÖZEPÉBEN ,,. Az ismert és megszo­kott, már-már idillikus szeptember végi nap volt akkor is, amikor Kapos- füreden megverték a do­bot a falu közepében... Sorozás ... Tizenegy fü­redi legény számolta a napokat október 4-ig, és tizenegy legény járta kicsit tovább a szölősza- gú őszi estékbe bújó rá­csos kapuk gyálogútját — a lányokhoz. Ö, azok a lányok! Valami meg- rezdült finoman, halkan a büszke lányszívek rej­telmes mélyén, mert szeptember 28-a óta nem csapják be a kiskaput kacagva, hogy: Majd ha fagy ... Ö, dehogy .. . Alig várják, hogy az al­kony terítse sötét köpe­nyét a kerítés tövében ácsorgó jázminbokrok fonnyadó lombjára, és hallgatózik Huszár Er­zsiké, Szabó Margit, Egerszegi Aranka és má­sok: mikor kezdi dúdol­ni valaki, hogy »Házunk előtt szépen muzsikál­nak ...« És cseng a dal! TótZ Jóska, Kelemen Laci, Vörös Endre barátaikkal szépen tudnak dalolni. Majd csend lesz, hosszú méla falusi csend, ami­kor még a hulló, levél is álmot libbent. Elmúlik éjfél, amikor büszkén, merészen az éjbe dob­bant ismét a dal, de a bakter nem káromkodik, csak mosolyog, mert ugyebár, aki fölébred, az fölébred, hátára fordul a szalmazsákon, oldaiba- böki asszonyát és arról kezd beszélni, hogy »amikor én vonultam ... emlékszel? ... nahát.« A két dal közötti szü­netet pedig még gondo­latban sem lehet mással kitölteni, mint vallomás­sal, csókkal, a fiatal éle­tek dáriusi kincsével. És ebből a kincsből jut so­káig és sok mindenre. Arra is, hogy október 4-én az útszélén köves­sék Tóth György meg Bencs Tóni bácsi fel­pántlikázott, lobogózott kocsiját egészen Kapos­várig, a Textilművek kultúrotthonáig. És ami­kor a nyitott ablakon . kihajlik egy legény, ka- céran szólnak fel hozzá: — Mi .van, Jóska? A > névsorolvasásnál úgy pattantak fel, mint a gumilabda. — Je­len! ... Szépeik a nevető lányok mind, de Jóska csak-csak hátatfardí- tott, amikor a színpadon az 5608 alakulat ze­nekara rázendített, hogy egy óráig a mulatós kedv pirosságát gyújtsa az ar­cokra. Majd a Csiky Gergely Színház művé­szei következtek vidám jelenetekkel, énekkel, szavalattal. Aztán ismét a honvédzenekar és az 5608 alakulat kultúrcso- portja. Kacagás, taps, jó­kedv és közben — mint­ha csak a büfébe men­nének — egyenként á sorozó-bizottság elé áll­tak. Egy homályos' szo­bácskábán pedig a Cu­korgyár és a Textilmű­vek DISZ-szervezetének legcsinosabb lányai ko­kárdákat szedtek elő egy dobozból, hogy azok mel­lére tűzzék, akik bevál­tak katonának. Hű, hogy dagadt a kebel! Mint azé a kiskakasé, amely­nek először - sikerült föT- ugrani a kerítés tetejére. Egy szeresek csend lett. Ünnepi komolyan álltak a legények, amikor a járási párt, tanács, DISZ, MÖHOSZ, Hazafias Nép­front küldöttei búcsúz­tak, tanácsot adtak, fi­gyelmeztettek és sok­sok katonasikert kíván­tak. A tanácselnökök, titkárok összeölelkeztek falujuk büszkeségeivel, a kokárdásmellű regru­tákkal. Es fent a szín­padon megint rázendí­tett a honvédzenekar. Az ajtó előtt meg táncot roplak a feldíszített pa­ripák. Alkonyodott már és Szennán, T ászár on épp úgy, mint Füreden, szé­lesre tárták, a kocsma aj­taját, összetolták a virá­gos asztalokat, a legjobb itókát készítette elő a kocsmáros. A lányok meg várták, várták, hogy mikor csendül fel a dal az utca végén, mely ha­ladva nem nő, de hal­kul, mert hol itt, hol ott marad el egy legény egy kislá-ny mellett, a kerí­tésnek dőlve.... KOSA ISTVÁN ÖRÖMÜNNEP A DRÁVA-PARTON Futótűzként terjedt el a hír a mi; nap narcson: eltávolították az utolsó műszaki zárat is a határról. Ezzel e’ yiclejűleg megszűnt az 500 méte­res határövezet, s a múlté lett az úgynevezett nvomsáv is. Hoqy mit jelentett e két utóbbi fogalom, azt valójában csak azok tudják, akik ott éltek a határon. S hoqy milyen nagy esemény a nyomsáv eltűnése, azt mutatta e héten Barcs külső kepe Mintha lidércnyomástól szabadult volna a közséq. Szerdán csupa de­rűs arcú embert lehetett csak Bar­cson látni. Különösen, amikor híre jött. hoqy délután már az meqy ki á drávapartra, aki akar. Gomb lyomásszerűen eqyszerre mozdultak meq a barcsiak. Először ugyan csak öton-tizen, aztán sza­zak és százak siettek a réq látott vízpartra, amelyhez oly sok szép qyermekkori emlők fűzött minden barcsi tmbert. Amely olyan közel volt és hosszú éveken át méqis olyan messze. Hoqy miért akart mindenki az elsők között lenni, aki a Drávához ért, azt ki tudná megmondani? Ta­lán az imént említett qyermekkori emlékek vonzották a drávapartra sietőket. Talán a kétkedés, amellyel annak idején foqadták a barcsiak közül is sokan a hírt, hoqy meg­szűnik a műszaki határzár. Hoqy békésen egymás mellett élő népeket nem választ el egymástól a jövőben sem drótsövény, sem aknazár. Ez utóbbiak láthatták és meggyőződ­hettek arról, hoqy a Miniszterta­nács határozata immár élő valóság Barcson is. Pillanatok alatt felengedett a ko­rábbi feszültség. Szinte örömujjon­gásba tört ki minden egyes csoport, amely ott szorongott a vízparton. Volt, aki újságpapírból örömtüzet gyújtott. Mások énekelni kezdtek, egy notórius pecázó horgot dobott a vízbe, melyen pár perc múlva már egy jókora ponty ficánkolt. öremünnep volt ez a nap Bar­cson. Senki nem szervezte, magától vált azzá. Az emberek bensőjéből fakadó spontán megnyilatkozások varázsoltak egy szürke őszi hétköz­napból virágos ünnepnapot e határ­menti községben, azért, mert az em­berek szeretik a békét, békében akarnak élni, és e békében a hitük most még inkább megerősödött. K. S. Dohányt visz a szél Szöllősgyörökön már évek óta fog­lalkoznak dohánytermeléssel. A szor­gos munka ilyenkor, ősztájban a tö­rések után szokott eredményt hozni: a jó termésért jó árat is fizetett a beváltó. Az idén azonban bajok van­nak. Itt is, ott is panaszokat lehet hallani. »Nem érte meg foglalkozni vele... Csak beleöltük a sok mun­kát...- Dezső Pálék is a múlt évre hi­vatkoznak, hogy akkor nem volt baj. Rendesen ment minden. Az idén viszont nem kaptak törési en­gedélyt, és így rajtveszett sok do­hány a száron. Szöllősgyörökről ugyanis évek óta Pusztszentgyörgy- be hordják a leszedett dohánylevele­ket, az állami szárítóba. Ahhoz pe­dig, hogy valaki dohánytermését be­szállíthassa, előbb meghatározott mennyiségre törési engedélyt kell kapni. Leginkább erre panaszkod­nak. Hogy kevés törést kaptak. Nem annyit, amennyit — nem hogy tudtak volna, hanem — kellett volna szállí­tani. Például Teveli Ferenc is 50 kilóra, 1 mázsára, majd 2—2 mázsá­ra kapott törési engedélyt, ugyan­akkor ennek többszörösét is szállít­hatta volna. S amit nem törtek le idejében, az elszáradt. Azt mondták, hogy csak pipálja el maga. Az idő pedig nem várt. A nap szárította, aszalta a leveleket, s aztán ilyen szárazán leszedte á szél. Elhordta. Egy kis eltolódás volt a törésnél — mondja Nagy Károly a falusi dohányfelelős. Ó abban látja a baj okát, hogy Pusztaszentgyörgyön majd minden évben változik a veze­tőség, s az új vezetőséggel új mód­szerek jönnek. Mert tagadhatatlan, a szervezésnél kell a bajt keresni. A Budapesti Do­hánybeváltó és Fermentáló V. nagy­atádi üzeme a dohánytermelésre je­lentkező gazdákkal szerződést kö­tött. Sokkal. Amikor pedig a dohány beérett, a szárító kapacitása nem bírta befogadni az összes beérett levelet. így kapott Dezső Pál, vagy akár más gazda 12 mázsa helyett 2 mázsára törési engedélyt. És a többi dohány? Az az időjárás kegyére maradt. Ha lesz eső, tartja magát, ha nem, elszárad. Az utóbbi történt. Vajon nem lehetett volna a gazdákkal felfűzetni ezt a »fölös« dohányt? Legalább a nyele maradt volna a veszett fejszének. így csak az a tapasztalat maradt, hogy jövőre kevesebb területre szer­ződnek a györökiek... ANKÉT A VAROS JOBB ELLÁTÁSÁRÓL A Megyei Pártbizottság és a KPDSZ hétfőn este 7 órakor a Pártok! a! ás Házában a kereskedelmi dolgozók részére ankétet tart a vá­ros jobb ellátása érdekében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents