Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-26 / 227. szám
Szerda, 1936. szeptember 26. SOMOGYI NÉPLAP 3 Számadás a mezőgazdasági beruházásokról (III.) JÁTÉK AZ IDEGEKKEL Szeptember 20-i értékelés szerint, a megye hét járásában száz építkezés fejeződött be, hetven készül, s haitnincnégy létesítményt még el sem kezdték. (Csurgóról nincsenek adatok, mert az építési előadót a járás tanácselnöknek helyezte Ber- aencére! De errod majd később.) A száz befejezett épület, sajnos, a kisebbek közé tartozik. Vagy éppen olyan, ami a múlt évről jött át. Szomorú képet mutat tehát a vele szemben álló hetven és harmincnégy. Szomorú azért, mert 1956 a tse-ek megerősítésének éve. (De hogy erősödjék az a közösség melynek még egy istállója sincs?) Szomorú azért is, mert az építésre alkalmas idő nagy része kifutott aió- lomk. Két hónap, és az idő leállítja a munkát. ÁPRILISI »TRÉFA«! Bátorkodunk feltételezni, hogy a kedves olvasó velünk izgult eddig is: hova, merre vezet az út, milyen csodákat tár elénk a »tervszerű« építőmunka, a »mintaszerű« tervezés. Most ki jelentjük: amit eddig hallottunk, az csak ügyetlen, dilettáns próbálkozás! A tsz-építkezéseken az illetékesek 'bemutatták: tudnak ők még sokkal nagyobbat is produkálni! lássuk csak: Januárban a Földművelésügyi Minisztérium kiadja az utasítást, hogy a termelőszövetkezetek készítsék el az 56-os építési 'beruházás tervét. Március elejére ez a munka kész. Felküldik jóváhagyásra, Április elsején közük, hogy megváltoznak a 'kisipari ár- és bémor- . mák. Sajnos, ez nem áprilisi tréfát, hanem hetekig tartó, napi 16— 20 órás munkát jelentett a járási, megyei építési előadóknak. (Most jelent meg egy újabb normafüzet. Wem, nem az újságíró fóm+Ariáré élénk: ez a valóság! Az idén ez már a harmadik.) Februárban közli az FM hegy az eladdig érvényben lévő típustervek megváltoznak. A tsz-ek rs'''me-'de1ik az új terveket. A miniszté«5rm kegyeskedik azt május közepén le- küldeni... Szóval mindjárt az elején majd két hónap veszt.egiés. Május közepéig áll a megyében — de sejtjük: az egész országban! — az építkezés. Mert amíg nincs költségvetés, addig a bank nem nyitja meg a hitelt. S amíg nincs tervdokumentáció, addig nem keverhető a malter. ŰJ JÁTÉK: AZ ANYAGBUJÓCSKA Aztán végre megvan mindkettő, s akkor... Nem, nem érdemes optimistának lenni: akkor nincs anyag. Illetve csak .gyéren, s tervszerűtle- nül érkezik a TŰZÉ P-telepekre. Csak röviden pár példát: Gadács- ra Tabról furikázzak a meszet. (Ott is csak úgy van, hogy tavaly decemberben érkezett meg az 55-ös keret jórésze. S akkor leoltották.) Ez cda- v.issza száz kilométer. A balatombog- lári TÜZÉP-télepen több tsz csak úgy tudott vásárolni meszet, hogy egyénileg vettek a tagok. Mért tsz-efcnek nincs, de egyénieknek van! A ráksiaknak hosszú heteken keresztül úgy kelett volna a cement, mint egy falat kenyér. Autójukkal elszaladtak mindenhová, ahol neszét vették e nemes és ritka anyagnak. Nem kaptak. A napokban »megnyugtatták« őket: rövidesen lesz. Még cifrább a következő eset. A tavasszal a minisztérium elvként adta ki: kerüljék a fa, tégla igény- bevételét, mert az nincs. Építsenek be mámé! több vasbetongerendát, mert az ‘ van. Különösen előnyös a magtárpadláscs istálló. Nosza, a beruházók végigagitálták a tsz-eket. Tíz helyen el is fogadták az ilyen tervet. — Na, há’aistennek — köuy- nvebbültek meg az elv-társak, s fel- küldték az igénylést. Az FM hű maradt önmagához. Visszaírt, hogy vasibetonelemak nincsenek, de ha miár mindenáron magtáirpadlásos. istállót akarnak építeni, hát oldják meg az elem gyártását helyileg. Az anyagot biztosítják ... U.gye, ne is mondjuk, kitalálta az olvasó: nem biztosították májustól szeptemberig. Az anyaghiány arra kényszeríti a tsz-eket, hogy — a XX. században! — sárral kössenek. SZAKSZERŰ ELLENŐRZÉST! Persze, nem lehetünk egyoldalúak. Nemcsak központi szervezési és anyagellátási bajok miatt maradt el. megyénkben a tsz-építkezés. A marcali járásban például tizenkét helyen még meg sem indult. Sőt a vésel Petőfi Tsz a kiszállított anyagot szétosztotta tagjai között, meg eladta feketén. Ez több helyen előfordult a megyében. Az ilyen tsz-ek azt mondják: »nem akarunk építkezni, minek öljük bele a drága anyagot a nagy épületekbe?« (Inkább eladják suba alatt.) Ilyen helyen már természeteSien nem a tervezés az elsőrendű feladat, hanem a po- litiikai meggyőzés. Erre azonban egy ember, az építési előadó kevés egy járásban. Dolgozzon össze a járási pánbizottsággali itamáccsíal. Kérje segítségüket. Sok esetben azonban az építési előadónak önmagára, szakmai tudására, tapasztalatára kell támaszkodnia. Szükséges, hogy állandóan részletekbe menően ellenőrizze a kivitelező munkáját. Ez azért is fontos, mert vidéki kisiparosaink nagyrésze még nem dolgozott vasbetonnal, s nem épített 50—100 méter hosszú istállót. Ha Bognár elvtárs — marcali járás — jobban ellenőrzi a somogy- szantpáli Béke Tsz istállójának építését, akkor nem görbén húzták volna fel a falat, s a betonjászdlnak lenne esése, hogy a víz kifolyjon belőle. Maczák elvtársnak. — kaposvári járás — jobbam meg kellett volna nézni, hogy aráksdak istállóját építő ács hogyan horgolja be a szarufákat.. Legtöbbnél a keresztmetszet 70 százalékát is .kivéste, amivel már túlgyemgítette őket. És mindezeken túl van még egy akadály: kevés a kisiparos. (Dohát erről már majd a következő cikkünkben írunk, amikor a TÜZÉP- hez is ellátogatunk.) Kunszabó Ferenc Gondolatok, $ melyeket egy pofon ébresztett... Egyik szombat este történt. Vére Volt a futballmeccsnek és az ÉDOSZ Művelődés Háza előtt nagy csoportokba verődve álltak az emberek. Bent zene szólt, a társalgóban tréfálkoztak, udvaroltak, szóval »he- paj«, ahogy mondják azok, akiket nem szívesen látnak az emberek kultúrált szórakozásokon. A kintállók között volt Simon Ferenc is, a Cukorgyár dekoratőrje. Mögötte négy-öt borgőzös ember. Simon elvtárstól a látogatási igazolványt kérte Decsi István rendező. Simon Ferenc látogatási igazolványát a felesége őrizte, aki már bent volt a művelődési házban. Decsi elvtárs ismerte Simon Ferencet, tudta, hogy látogatási igazolványa van, de attól tartott: ha az igazolvány felmutatása nélkül beengedik, akkor jogosan követelik ugyanazt mások, látogatási igazolvánnyal nem rendelkező boros emberek is. így beszélnek ma a történet kezdetéről. Simon Ferencnek kihozta felesége a látogatási igazolványt és bejutott a művelődési házba, de mégis elcsattant a pofon, mintegy két év után ismét egy művelődési házban. Vajon önérzet, sértődöttség dolga volt csak az a verekedés? Vajon az ököl és az erő által elintéződött valami? Ezekre az ÉDOSZ Művelődési Ház működésének ismerete nélkül nem lehet felelni. A Szakszervezetek Országos Tanácsának legutóbbi ülésén is foglalkoztak azzal, hogy a művelődési házak területi jelleggel bírjanak. Vagyis — a jelen esetben — az ÉDOSZ Művelődési Házat ne csak az élelmiszeripár különböző ágainak dolgozói látogassák és találják ott meg művelődésük, szórakozásuk feltételeit, hanem a környező városrész dolgozói is. Az ÉDOSZ Művelődési Ház abban a szerencsés helyzetben van, hogy környékének lakói inrészt élelmiszeripari dolgozók. Tehát jogosan beszélnek arról, hogy náluk a területi jelleg beteljesedett. No de menynyire és mikor?... Az ÉDOSZ Művelőd“«! Ház színjátszó- és tánccsoportjában, a gyermek színjátszócsoportban, a különböző szakkörökben kizárólag élelmiszeripari dolgozók, vagy azok gyermekei vannak. Az is természetes, hogy a művelődési ház bővítéséhez, a gőzfűtés megvalósításához kizárólag az élelmiszeripari vállalatok (Cukorgyár, Hűtőház. Teiüzem stb.) járultak, mintegy ötvenezer forint éitékű anyaggal, munkával. Ha ebhői a szemszögből nézzük, akkor kitűnik, hogy nem is annyira teljesen J területi az a művelődési ház. Hogy igazán mennyire területi ésj mennyire nem, és ez vagy az meny- ( nyíre helyes és mennyire nem, an-( nsk eldöntése bonyolult dolog, de( az bizonyos, hegy az ÉDOSZ Műve-( lődési Ház jelenlegi területi jellegétJ a jól működő büféje adja. Nem olyan régen volt, hogy a Cu-^ kergyár dolgozóinak kérésére meg- < szüntették a környék egyetlen. aJ művelődési ház tőszomszédságában | működő italboltot. Az italbolt elköltözött, de a szomjas emberek ma-í radták. Nem kétséges, jó dolog aj társalgóból, öltözőből kiugrani a j büfébe egy dupla feketéért, egy kor-j só sörért és másért, de az már kevésbé jó, hegy a környék szomjasai! — bizonyítva a területi jelleget? — j a művelődési házba járnak »pityó-j kázni«. Ennek káros voltát nemcsak a So-j mogyi Néplap fedezte fel, hanem aj művelődési ház vezetősége is. ökf orvoslást abban látnak, hogy látogatási igazolvány-rendszert honosítot-j tak meg. Itt már mutatkozik egészséges területi jelleg, mert látogatási igazolványt nemcsak az élelmiszer- mari dolgozóknak adnak, hanem i bárkinek, aki a művelődés és a szép) emberi szórakozás fellelésének re-j ménvében kopogtat. No de ki tud, bizonyságot arra, hogy soha része-j gén, és soha a művelődési ház büfé-j je kedvéért mutatják fel az embe- i rpk a látogatási igazolványt? Senki. ( Pedig ebből keveredett a verekedés j is. Kellene gondolkodni azon, hogy< mi lenne, ha a büfét cukorka, szend-j v;cs és málnaszörp árusítására kor-( látoznák? Negszűnne a bizonyos »te-j rüieti ielleg«? Vagy a lesoványodott ( icvedelem címén a Béke Szálló be-j «sukná a művelődési házban lévői bnltiát? Meglehet, de talán szükség- ( felenné válna a látogatási igazol-j vánv. mert nem a büfé vonzaná bűv-j körébe az embereket, hanem a mű-( soros estek, a szakkörök, előadások. ( melyek köré látogatási igazolvánnyal ( kerítést vonni ma már penészesedet szemlélet. Ezeket a gondolatokat ébresztette (I bennünk az a verekedés, melynek hí-' rétől visszhangos a Cukorgyár környéke. és talán ilven tanulság levonásával lehetne elejét venni annak, hogv boros emberek vad duhajkodása teremtsen kétes hírnevet egyetlen művelődési háznak is. Kósa István1 Legyen Kaposvárott is diétás üzemi konyha Kaposvárott bizonyára mindén vállalatnál van olyan dolgozó, akinek gyomorbaja, vese-, epe- vagy cukorbetegsége miatt orvosi javaslatra, egészsége megóvása érdekében, diétára van szüksége. A diétás étrend betartása ezeknek a dolgozóknak igen nagy problémát Jelent úgyszólván megoldhatatlan. Mert vagy kénytelenek elfogyasztani az üzemi konyhák normál kosztját, vagy száraz koszton élnek. Egészségükre mindkettő ártalmas. Éppen ezért Javasolom, hogy állítsanak fel városunkban önállóan, vagy valamely már meglévő üzemi konyha mellett egy diétás üzemi konyhát, ahol kizárólag olyan dolgozók étkezhetnének, akiknek SZTK orvos javasolja a diétát, s amelynek étrendjét ugyancsak orvosi jóváhagyással állítanák össze. Meggyőződésem, hogy ezzel hozzájárulnánk a dolgozók egészségének fokozottaoo megóvásához, munkaerejük megtartásához és csökkenthetnénk táppénzes állományban töltött idejüket. Ilyen módon a diétás konyhára fordított költség fokozatosan megtérülne. TEMESI LAJOSNÉ, a Vas- és Fémipari Kombinát dolgozója Miért nem juthatnak üzemi étkezéshez Fonyód község dolgozói? Régi panaszuk orvoslását kérik Fonyód község dolgozói. Igen, a község dolgozóiról van szó, akik nem lenn, a balatoni műút mentén, a vasútállomás környékén dolgoznak, hanem a községben, azaz fenn a hegyen. Itt van a községi tanács, itt van a háziipari szövetkezet, s még jó- néhány kisebb üzem, amelynek dolgozói nem juthatnak üzemi étkezéshez. Hogy miért? Azért, mert a Balatonvidéki Üdülővendéglátó Vállalat csak a Rianásban szolgál ki üzemi étkezőket. Márpedig a Rianás a hegyről nem fél óra alatt, de egy óra. alatt sem járható meg. Igaz van az Üdülővendéglátónak benn a községben is üzlete, a Derű. (Bár ez az üzlethelyiség sem külseje, sem belső rendje miatt nem nevezhető derűsnek, de nem is az a reprezentatív vendéglátóüzem, amely az üdülők érdekében került az üdülővendéqlátóhoz a földművesszövetkezettől.) Azt kérik a fonyódi dolgozók, hogy az Odülővendéglátó Vállalat tegye lehetővé, hogy a Derűben Is vezessék be az üzemi étkeztetést. ügy véljük, nem Jogtalan a fonyódi dolgozók kérése. Reméljük, az üdülővendéglátó Vállalat is ezen az állásponton van. TÖRVÉNYEKRŐL - RENDELETEKRŐL A kukoricaértékesítési szerződéskötésekről A Begyűjtési Értesítő szeptember 20-i száma közli a begyűjtési miniszter végrehajtási utasítását a kukoricaértékesítési szerződések megkötéséinek módjáról. A végrehajtási utasítás szerint a termelők a szerződéskötések holdanként! irányszáma szempontjából három birtokcsoportba tartoznak: a) 1—3 kát. hold, b) 3—5 hold, c) 5 holdnál nagyobb területen gazdálkodó termelők. Ha termelőnek termelési szerződéssel lekötött szántóterülete van, illetve szociális és gyermekkedvezményben részesült, e területek ösz- szegét le kell vonni az összes szántó- területiből. Azokat a termelőket, akiknek az össze® szántóterülete a levonásokkal egy hold alá csökkent, valamint a konyhakertet bérlő, vagy illetményföldet használó termelőket a szerződéskötések szempontjából egy hold alatti termelőknek kell tekinteni, s az ilyeneket kukoricaértékesítésá szerződéskötésre kötelezni nemi lehet. A termelőket a saját és bérbevett, valamint a tartalékföldiből bérelt szántóföldjük együttes területe alapján kell a kukoricaértékesítés szempontjából birtokcsopartba sorolná. A termelők a kát. holdanként kukoricáiban meghatározott mennyiségre szabad választásuk szerint kukoricaértékesítési. vagy sertés-, il- létve barcwhfihMalásí szerződést köthetnek. A kukoricaértékesítési szerződést a terményforgalmi, a sertéshizlalási szerződést az állatforgalmi vállalatok, a ibaromfilhízl'alási szerződést a földművesszövetkezetek kötik. A szerződések feltételei a következők: A kukoricaértékesítési szerződést kötő termelők a határidőre átadott májusi morzsolt kukoricáért, valamint árpáért és zabért mázsánként 240 forint készpénzárat kapnak, amelynek felét szerződéskötésikor előlegként felvehetik. A sertóshíz- Lalásra szerződést kötő termelők az átadott sertés súlyától függően kilogrammonként 17—22 forint készpénzárat kapnak. A szerződések megkötésekor sertésenként a tsz-eket 600 forint, az egyénileg dolgozó parasiz- tokat 400 forint hizlalása előleg illeti meg. Legalább öt darab sertés átadása esetén a szerződést kötő termelőt mennyiségi prémium is megilleti. A baromfihízlalási szerződést kötő termelők a szerződésben' foglalt feltételeknek megfelelően átadott libáért és kacsáért kg-onként 24 forintot, pulykáért az átadási időtől függően 17,50—18 forintot, a csirkéért 20 forintot kapnak. A szerződés megkötésekor a termelőt minden liba után 100 forint, kacsa után 50 forint ihízlalási előleg illeti meg. Az 1956. évi 18. sz. törvényerejű rendelet értelmében a termelők csak a kukoricából fennálló beadási kötelezettségeik teljesítése és a szerződéses kukoricamennyiség átadása után fennmaradó feleslegeiket' értékesíthetik és szállíthatják szabadon. 17 forint A Minisztertanács a húsjéllegfi keresztezett sertések szerződéses átvételi árát 90—126 kg súlyig kiJo- gramimonként 17 forintban állapítja meg. (A Minisztertanács 33/1956. ÍTX 16.) sz. rendelete.) Rossz helyre címzelt bírálat Lapunk augusztus 20-i számában Máté József, Csurgó, Béke utcai tanácstag választói nevében szót emelt a Béke utcai sertéshizlaldában uralkodó tisztátalanság miatt, mely szeny- nyezi a levegőt, károsan befolyásolja a községben lakók egészségügyi helyzetét. Sürgős intézkedéstétel vegett — az egyik hizlalda! munkás helytelenül informált bennünket — nem a hizlalda valódi gazdáját, a Csurgói Tejüzemet, hanem a Kaposvári SLR- NEVÁL-t szólítottuk fel. Minthogy a bírálat után egy hónapig egy sor választ sem kaptunk — úgy latszik, a Csurgói Tejüzem vezetőinek tetszett, hogy saját hibájukért másokat vontunk felelősségre —, egy hónap múltán lapunk hasábjain megsürgettük a ÜJ MENETREND lép életbe a MÁVAUT autóbuszvonalain szeptember 30-án, amikor ismét áttérünk a közép-európai időszámításra. Az új menetrendre vonatkozóan felvilágosítást adnak a MÁVAUT- és IBUSZ-irodák. Ugyanitt megvásárolhatók az új menetrendköftiyvék is. választ, persze megint nem a gazdától hanem a Kaposvári SÉRNÉVAL- tól. ök jogosan reklamáltak, mondván. tudtukkal nincs hizlaldájuk Csurgón, ám a valódi birtokos továbbra is hallgat. Pedig mennyivel helvesebb lenne — illendő lett volna eddia Is megtenni —, ha a Csurgói Tejüzem vezetői megírnák: minket illet bírálat a hibákért, miénk a felelősség is, de rajta leszünk, hogy a cikkben bíi élt hibák mielőbb megszűnjenek. Vagy félnek hibáikat, mulasztásaikat beismerni a. Tejüzem vezetői? Akárhogyan is gondolkodnak, hallgatással sem a hibákat elintézni, sem-a bírálókat elhallgattatni nem lehet, még kevésbé megnyugtatni. INDUL A Q YA R r’éfiei dübörgése kihallatszik az utcára. A gyárkéményből fekete füstcsík száll a magasba, néptelen a parkírozott előtér, a vezetők közül jóformán senkit sem lehet irodájában találni. Kint vannak az üzemben. A bejáraton túl hatalmas tábla; »Üdvözöljük gyárunk új dolgozóit!« Nagy nap van ma itt. Hajnali 6 órakor megkezdődött a Cukorgyár termelése. Most a második műszak idejében vagyunk, szeptember 24-én délután. Hevesi párttitkár elvtársat kerekem. Többen mosolyogva válaszolnak: — Nehéz dolog őt ilyenkor megtalálni! Érthető izgalom, örömmel teli feszültség látszik az arcokon. Sikerül-e az indulás, jó volt-e az előkészület? Most vizsgáznak a karbantartás dolgozói, mert a zavarmentes termelés, a lelkiismeretes karbantartást igazolja. Reggel óta megy a munka komolyabb zökkenő nélkül. Remélik, nem is lesz semmi fennakadás. Ezt hallom Tabák igazgató elvtárstól is, aki Hevesi elvtárssal egyidőben érkezik az irodaépülethez. Mielőtt lemennénk a gyárba, gyorsan megtudom a következőket: ... a gyár termelése percnyi pontossággal indult s a répa cukortartalma jóval magasabb a tavalyinál. A dolgozó parasztok eleget tesznek a száraz idő ellenére is szerződéses kötelezettségüknek és bár az állami gazdaságok is olyan gazmentes répát szállítanának, mint ők! Kitűnően működik a sá- k.kpince elszívóberendezése, jól beváltak a szünetben bevezetett újítások. Bosszantó ellenben néhány alkatrész hiánya, mert (nem a gyár vezetőin múlott) az Ipari Láncgyár még mindig nem szállította le teljes mennyiségben a megrendelt vagonhúzóláncot, a Fogaskerékgyár a 10—11 hónapja megrendelt szeletszárító fogaskerekekkel adós, a Láng Gépgyár hajtómű nélkül szállította le a két répavágógépet. Az Élelmiszeripari Minisztérium exportcukorra kitűzött prémiumát még mindig nem kapták meg a dolgozók, holott már múlt évben teljesítették a feltételekét. Rizony ezek a »felülről« jövő hibák komolyan nehezítették a megindulást, s a munkások jogosan várják sürgős kijavításukat. Egy szó mint száz — a Cukorgyár dolgozóinak sok nehézséggel kellett megküzdeniük szeptember 24-ig, az indulásig. De nézzük a gyárat, a termelést. Hevesi elvtárs menetközben még megemlíti, tavaly a meny- nviségi mutató nagyobb volt a minőséginél a munkaversenyben. Most megszüntették e káros gyakorlatot, s a munkaverseny új alapja a legkisebb veszteségcsökkenés elérése. Egyszerűsítették a bérelszámolást is.: Megérkezünk a munka első állomására. Hosszú sorban állnak a répával telt vagonok, zuhogó vízsugár söpri le a répát a vályuszerű csatornákba. Itt dolgozik Buzsáki János répakirakó brigádja. A magas épület csarnokában óriási vaskerék vonja magára a figyelmet. A bécsi Práterben látni hasonlót. Csakhogy ez itt répát hord fel, s viszi a vágóhoz mosás után. Katus János répavágó előmunkás felnyit egy reteszt,-melyből apró répaszeletek hullanak ki. Csattognak a gépek, lázasan folyik a munka. Tovább megyünk felfelé. Innen már jól látni a 65 hektoliteres diffuzőröket, ahol a szeletet lúgozzák ki. Szigeti József éppen oktatja az üzembe került fiatal munkásokat. A szaturációnál Horváth János II. előmunkás magyaráz. Csupa fehérség minden. Tisztaság, rend, hőmérők, lombikok, hatalmas tartályok. Mint egy laboratóriumban. Fellépdelünk pár lépcsőn az iszapsajtoló állomásra. Ez a legnehezebb munkahelyek egyike. A 40 fokos hőség nyomán percek alatt rólunk is folyik az izzadtság. Gyurina Ferenc előmunkás négy új és négy régi munkással dolgozik itt. A szűrők mögött új fürdőhelyiség látszik. A ■ nehéz munka után kellemes felüdülést nyújt a zuhanyozás. Elkészültének örülnek a dolgozók. A lepárolónál Geges József előmunkás irányításával sűrűsítik 60 százalékosra a levét, s a benne lévő vizet elpárologtatják. A főzőállomáson Molnár András főzőmester nagy gyakorlatot kívánó; munkája nyomán válik a lé igazi cukorrá. Bepillantunk még a centrifugákhoz, a csomagolóba. Itt még csend van, majd éjfélkor kezdődik a munka. ’ \'z épület lejáróján kis zászlócskák között távozunk. Ünnepnap -t*- van itt. Zúgnak a gépek, dübörög a csarnok. De hangjuk^ néni zavaró. A munka dallama zsong, betöltve a teret. — Szűts —