Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 23. SOMOGYI NÉPLAP 5 ma* Számadás a mezőgazdasági beruházásokról (I.) Gyorsítsuk meg az aprómagvak cséplését­HA TÖRPE A TERV... Nincs nap, hogy ne kapnánk jel zéseket a megyéből: itt akadozik az anyagellátás, ott póthatáridőre sem lett kész az építkezés, emiatt har­madszor változtatták meg a tervet. Néha, egy-egy kirívóbb eseten fel­bőszülve, elindultunk az okokat, okozatokat felderíteni. Ám mindjárt Egyes részmunkák elvégzését és be­rendezések elkészítését pedig kiad­ja alvállalatba. Az ilyen szállító üze­mek száma változik, általában 10— 12 körül mozog. Ott ismét szerződé­sek, szállítási határidők. Ezek után nincs más hátra, «-csak csupán« megindítani az építést. az első lépéseknél olyan útvesztőbe kerültünk, mihez képest a görög mondabeli király, Thezeus labirin­tusa nyílegyenes sugárútnak tűnik. A járási építési előadó a megyei be­ruházókra, ők az építőipari válla­latra, a Tüzépre, a minisztériumra, a tervező irodára hivatkoztak. A bátor Minotaurusnak szerelme, Ariadne egy gombolyag fonalat adott, hogy annak segítségével kitaláljon az elágazások, önmagába visszatérő kacskaringók közül. Nekünk nem volt ilyen fonalunk, csak két tény: augusztus 31-ig a megye gépállo­mási építkezéseit 57, a tsz építkezé­seket 37 százalékra teljesítették. S e két adatból rajzolódott ki a nagy kérdőjel: miért csak ennyi? Elindultunk hát, hogy először is magunk keressük meg a fonalcso­mót, amit majd legombolyíthatunk. TÁJÉKOZÓDÁS A megyében folyó építkezések két fő ágra oszlanak: tárca-építkezések és tanácsi beruházások. Az előbbit különböző minisztériumok létesítik, s látják el pénzzel. Ilyen például a siófoki kenyérgyár. A megyei beru­házások három további részből te­vődnek össze: gépállomási, termelő­szövetkezeti és tanácsi építkezések, milyenek például az állatorvosi la­kóházak itt Kaposvárott. A gépállomás! építkezésekhez a Minisztertanács adja a keretet. A Megyei Tanács dönti el, hogy milyen létesítményekre fordítja ezt. A Földművelésügyi Minisztérium hagyja jóvá a felküldött tervet és átadja a tervezőirodának. Az kije­löli a típusterveket, megcsinálja a telepítési tervet. Mindezt megkül­dik a Megyei Tanács Mezőgazdasá­gi Igazgatósága beruházási osztályá­nak. A beruházási osztály ezek alap­ján megköti a szerződést a kivitele­ző Somogy megyei Építőipari Válla­lattal. Megállapodnak a kezdési és befejezési határidőben. Az építőipa­ri vállalat megrendeli az anyagot. Az anyag időben befut, a megren­delt darabok határidőre érkeznek, a részmunkák határidőre készek. A szerződésben megállapított napon Száraz György, a beruházá­si osztály vezetője boldog mosoly- lyal ráz kezet Tóth elvtárssal, a vál­lalat igazgatójával. A gépállomás pedig még boldogabban használja az új létesítményt... Lázálom. _ A sa­vanyú valóság gyakran az, hogy a második póthatáridő után két héttel Tóth Ferenc elvtárs idegesen szívja a cigarettáját, Száraz elvtárs tépi a haját, miközben a gépállomás »dicsérő imát« mormol mindkettő­jük fejére... TERV ÉS VALÓSÁG — Ha a parasztember házat épül, először utat meg kutat csináltat, — mondja Ferenczi Vendel elvtárs, ve­zető mechanikus. Állunk a Mernyei Gépállomás ud­varán, szemlélődünk, bólogatunk. Eredetileg nem ide szólt a telepítési terv. Van egy lapos, mocsaras rész Mernyén, azt szemelték ki a gépál­lomás helyének. Mikor azonban a második ásónyomra felfakadt a víz, hosszas kiszállások után otthagyták a szószerint sárba dobott pénzt, s feljöttek erre a dombra. Ez 51-ben történt, s a környéken akkor már sok tsz várta a gépeket. Ezért ért­hető, hogy az FM megváltoztatta a józan tapasztalat építési rendjét. A 65 erőgépes áll^Aásnak van mű­helye, raktára, fannak irodaépüle­tei, gépszínjei.: A víztornyot azonban csak most adták át üzemeltetésre, s esős időben tengelyig ér a sár a gép­állomáshoz vezető úton. — Nagyjából így volt ez a megye minden gépállomásánál, de országo­san is — mondja Száraz elvtárs. — Szakembereinknek új volt ez a munka: a megfele­lő épületek tervezése; az állo­mások telepítése. Hasznos külföldi és keserves ha­zai tapasztalatokból alakult ki a mostani járási gépállomás típusa. De addig hány fajta tervet hoztak le! És nemcsak azok változtak, ha­nem a tervezők is. 50-ben a győri tervezői-irodához tartoztunk, 52-ben annak soproni fiókjához, majd 54- től a budapesti Ipartervhez... Ebből azután rengeteg határidő- eltolódás, huza-vona keletkezett a tervező vállalat, a Megyei Beruhá­zási Osztály és a kivitelező vállalat között. Nem érkezett meg időben a tervdokumentáció, építés közben változott a típus... Csodálatos vala­mi ez a típusterv. Itt van például a Mernyei Gépállomás hangára. Még annak idején a soproni iroda, Rá- bay tervezőmérnök irányította a te­lepítését. A típusterv úgy szól, hogy a hangár oldalcsarnokainak magas­sága 260 cm. Egy 1070-es cséplő pe­dig legalább 30 cm-rel magasabb! Rába.y ragaszkodott a típushoz, a cséplőgép a magasságához, a kivite­lező vállalat a szerződéshez. A problémát — nagyjából — Tóth elvtárs, építési munka­vezető oldotta meg. Józan belátása alapján »tévedésből« 20 cm-rel magasabbra csináltatta a tartóoszlopokat. Ez csak az átvétel­nél derült ki. Rábay márnök — Sopronból — kiabált, fenyegetőzött, de ettől még nem dőlt össze a pa­pírból a valósághoz nőtt csarnok. Most aztán a gépállomás még ki­szed vagy 15 cm-t a földpadozatból, s alátolhatja a cséplőket... Ezen tehát lehetett segíteni. Nem Változott azonban az a terv, hogy a szín nyitott oldalai északnyugatnak, illetve délkeletnek nézzenek. S mi­vel Magyarország fölött az uralkodó szelek éppen ebben az irányban szoktak elvágtatni, hát Mernyén azt mondják: csö'oörből-vödörbe. Mert a szél beveri az esőt, besepri a havat, ami aztán ráolvad a gép fa­részére s deformálja. Világos példa ez arra, hogyan nem szabad, és ho"-an kell ezután tervezni: szoros kapcsolatban a va­lósággal, menetközben okulva a gyakorlatból. (A fonal gombolyítása közben kö­vetkező cikkünkben a Somogy me­gyei Építőipari Vállalathoz érke­zünk el.) Kunszabó Ferenc. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL MUNKÁSSZÁLLÁS AVATÁSON Egyre több munkás- szállás épül az ország­ban, amelyet a dolgozók nagy megelégedéssel fo­gadnak. Nemrégiben a Balatonnagybereki Ál­lami Gazdaság Fekete­akoli üzemegységének dolgozói is örömmel vet­ték tudomásul: szép, korszerű, egészséges munkásszállásban tölt­hetik szabadidejüket. A gazdaság mintegy 120 dolgozója költözött be a napokban e szép épületbe. Ahogy végigjárjuk a világos, tágas szobákat, termeket, akaratlanul is a múltra emlékezünk. Arra az időre gondo­lunk, amikor a tömeg- szállásokon szalma­ágyon feküdtünk. A falba szeget vertünk, arra aggattuk ruháin­kat. Nem volt ebédlőnk, ahol terített asztal várt volna bennünket. A me­zőre hozták ki nagy kondérokban a napi adagot, legtöbbször ezt is közös tálból fogyasz­tottuk el. Most, ha jönnek haza a lányok a mezőről, nó­taszó hallatszik. Arcuk­ról mosoly, öröm sugár­zik, gondtalan munkás­élet a sorsuk. Bent a ki­világított munkásszál­lás ebédlőjében, társal­gójában kipihenhetik napi fáradalmaikat. A hálószobákban pedig fe­hér ágyak fogadják a pi­henni vágyó munkáso­kat. Nagy Mihály ló egészségnek örvend Hám János elvtárs két gyerme­ke. A boldog apa a Mernyei Gép­állomáson dolgozik. Legutóbbi ott- jártunkkor lelkünkre kötötte, hogy közöljük övéinek közérzetét illető hírt. Igaz, nem éppen új­szülöttek, mert József nevű fia 22, Margit nevű leánya 16 éves. A MEDOSZ Megyei Bizottsága számára azonban még meg sem születtek. Ezért fogták Hám elv­társtól hét hónapon át a gyer- mektelenségi adót. Hiába rekla­mál a félreértett apa írásban, szóban, nem hajlandók a jogtala­nul levont pénzt visszautalni. A Józsi gyerek most nősült. Lassan tehát unoka is esedékes a háznál. Egy kis újszülött keserves sírása talán csak meglágyítja majd a bürokrácia szőrös szívét. Am, jobb lenne, ha valamivel előbb elintéznék. Mondjuk egy­két napon belül! VÁLASZT VARUNK ... ... a somi Uj Gazda Tsz vezetőitől, miért nem állítanak be Huszti Sándorné helyett másik fejőnőt? Husztiné két kis gyermeke miatt nem tudja jól ellátni ezt a munkát. Van a tsz-ben sok olyan tag, akit nem tartanak vissza a családi dolgok és gondok. Állítsanak be Husztiné helyett olyan tagot, ő szívesen átmegy a nö­vénytermelésbe dolgozni. Ezt a kérését a tsz igazán tel­jesíthetné. * * * .. .a zákányi TÜZÉP-telep vezetőjétől, hogy miért nem szállítják le ifj. Gergulás Márton vízvári lakos november 23-án megrendelt 170 mázsa építési kövét? Tudjuk, hogy nehézség van a pontos határidőre való leszállítás körül, de hogy lassan már egy éve nem szál­lítják le a kifizetett követ, az már mégis csak sok. Gon­doljanak arra, hogy neki a megrendelt kőre szüksége is van. * * * — az SZTK-tól: milyen rendelkezés folytán tagad­ták meg Góczán Gyula, nemeskisfaludi tanító útikölt­ségének igazolását? Nevetséges, hogy arra hivatkoznak: piaci napon nem igazolnak. A beteg, aki kezelésre szo­rul, olyan napot „fogjon ki”, amikor nincs piac? Ezt ne­hezen tarthatná be. Egyébként is: egy tanító bizonyára nem a piacra jött árulni. * * * .. .a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat 107-es Cipőboltjának vezetőjétől, hogy Biczó József kaposvári, Pázmány Péter utca 51. számú lakos még júliusban vá­sárolt használhatatlan cipőjét mikor cserélik vissza megfelelőre? Ugyanis már elmúlt két hónapja, hogy ígérgetik, az ígéret azonban még most is ígéret. Az ő feladatuk, hogy akár a gyárral, akár a vállalattal elin­tézzék, hogy a rossz minőségű áruért jót adjanak a vá­sárlónak. „Felhívás“ — némi hibával Sokféle „Felhívás” olvasható a plakátokról. Külön­böző vállalatok, üzemek, tömegszervezetek stb. nagy összegeket adnak ki a plakátok nyomtatására. Helyes is, hiszen ezekre nagyrészt szükség van. Különösen a vasútállomásokon kifüggesztett „Felhívásokat” olvas­sa nagy szeretettel az utazóközönség, mert fontos tud­nivalókról szerez értesülést ezekről. A jegyváltás előtt jó, ha a ritkábban utazók elolvassák a jegypénztár fölé kifüggesztett „Felhívás”-t is. Ha ugyan annak hasznát tudják venni. Mert a böhönyei vasútállomás igencsak furcsa „Fel­hívást” intézett az utazóközönséghez. Aki elolvassa, az aznap nem utazik el a vonattal. Ugyanis a „Felhívá­son” ez áll: „Felhívjuk az utazóközönség figyelmét ar­ra, hogy a menetjegy kiadás a vonat indulása előtt 2 perccel kezdődik és a vonat indulása előtt 5 perccel fe­jeződik be.” A szöveg szerint valahogy úgy érti az em­ber, hogy a jegykiadás három perccel a kezdés előtt már be is fejeződik. (Még az a jó, hogy a jegykiadó nem tartja magát ehhez.) De szegény utasok ugyancsak na­gyot néznének, ha be akarnák tartani a figyelmeztető szavakat. Hogy ki fogalmazhatta e lehetetlen „Felhívást”, nem tudjuk, de igen nagy felületességre vall. Vajon az állomás dolgozói nem gondolnak arra, hogy az általuk készített „Felhívást” betartják e a dolgozók? Mert ha ellenőrizték volna csak egy esetben is, rájöhettek vol­na a „melléfogásra”. Nem árt tehát, ha a későbbiekben azok is megtanulják és betartják a „Felhívást”, akik azt készítették. így közös akarattal eredményesebb lesz fáradozásuk. Ebből az esetből minden „Felhívást” ké­szítő tanulhat. (Csuka Albert levele nyomán.) Lucernából és lóheréből az eddigi szaxvaskerepje még ma is csépelet- terméseredmények alapján közei 40 vagon aprómagteimés várható. Ez pénzben 8 700 000 forint értéket jelenít. Meg keH menteni az utolsó szemet is az elhull ás tó!. tönkre­menéstől. Ez a dolgozó parasztoknak is, népgazdaságunknak is fontos ér­ceke. Ha csak egy kiló lucemamag vész kárba, altkor is 35 forint vesz­teség éri a termelőt. S ha kevés mag lesz, kisebb földterületet tu­sunk bevetni ezzel a legértékesebb •.akaiimánynövénnyet. Ennek pedig a jzarvasmaihatenyésztés látja kárát, s megérzi az ország is. Nem kell te­áét nagyon hangsúlyozni, miért sür­getjük e két fontos talcarmánynö- 'Ány magjának cséplését. Sajnos, köztudomású, hoc,r a múlt esztendő­ben az esős időjárás, meg a gépállo­mások hanyagsága folytán még a té­ten, s a tavaszon is volt cséoeletlen aprómag. Sőt, a Kaposvári. Gépállo­más körzetébe tartozó Bárdudvarno­kon több egyéni gazda tavalyi len. Megengedhetetlen hanyagság következménye ez. Érthetetlen, hogy ekét gépállomásu nk — a kapos­vári és nagyhajóim — vezetői még most sem tanultak a tavalyi hibák­ból, körzetükben rendkívül lassan, vontatottan megy az aprömagok cséplése. A gigei tsz- és egyem parasztok a 31 hold nyúlszapuka, szarva&kerep, vöröshere, svédhere e-óplésére a Nagyhajóim Gépállomástól várják a segítséget. Ugyancsak tőlük vár he­refejtő gépet Rinyakcvácsn, Hedre- helyen, Nagybajomban, Jakón több száz egyéni gazda és több termelő- szövetkezet. Bárdudvarnokon még mindig 108 hold szarvaskerep vár cséplésre. Bár a legtöbb helyen már rég -begyűjtőhelyre kerültek e ko­ránérő aprómagok, nincs sem idő. sem ok a késlekedésre. Á gépállo­mások vezetői érezzék át az e téren rájuk háruló felelősséget, hiszen rnilldókról van szó! Szövetkezeteink életéből EGYRE MÉLYÜL KADARKŰTON a földműves- és termelőszövetkezet közötti jó viszony. A földművesszö­vetkezet könyvelői segítenek a ter­melőszövetkezetnek az adminisztrá­cióban. A Kadarkúti Földművesszö­vetkezet, amely egyben a tsz patro- nálója is, különösen a gépi berende­zések beszerzéséhez nyújt hasznos támogatást. Legutóbb egy 24 kalapá­csos darálót, füllesztőt és vetőgépet adott át a tsz-nek. * * * A MERNYEI PETŐFI TSZ az idei évben több mint 20 000 forint értékű zöldáruféleséget adott át értékesítés céljából a Mernyei Földművesszövet­kezetnek. * * * A KAPOSFŐI FÖLDMŰVESSZÖ- VETKEZET fafeldolgozó, hajópálló és parkettüzemet létesít, amelyhez havonta 150 000 forint értékű fát vá­sárolnak fel. A visszamaradó hul­ladékanyagból nagymennyiségű gyü­mölcsös-láda készítését tervezik. A várható évi tiszta jövedelem 200 000 forintra tehető. A 10—12 munkást foglalkoztató üzem még ebben az év­ben megkezdi működését. Válasz a lábodiak kenyérpanaszára Szeptember 8-án közöltük lapunkban »Miért ehetetlen lábodon a kenyér« címmel Srenk Lászlómé panaszát. A napokban bent járt szerkesztőségünk­ben a. kutas: sütőüzem raktárosa, Ko­mócsin Zoltán, aki a következő vá­laszt adta: »Hogy Lábodon esetenként rossz a kenyér, annak nem a kutas! sütőüzem az oka. Mi mindig 24 órás kenyeret adunk ki, arra még nem volt példa, hogy 6—8 napos kenyér került volna ki a sütőüzemből — amint azt a cikkíró említi. Hogy nyúlós és ehetet­len a kenyér, ezzel egészében nem ér­tek egyet. Raktárunkból még selejt ke­nyeret nem raktunk kocsira, erre rek­lamáció nem is érkezett hozzánk. Abban van igazság, hogy a vidékre való szállítás alkalmával megtörik, ösz- szenyomódik a kenyér. A parasztkocsi­val való szállítás pedig egészségtelen A vállalat igazgatója hónapokon ke­resztül harcolt azért, hogy kapjunk egy kenyérszállító kocsit a lábodiak részére. Amikor megérkezett, mindösz- sze 3 nap vitték el vele a kenyeret, az­zal az indokkal, hogy nehéz a kocsi. De ha Kaposváron és egyéb nagyobb helyeken megfelel, miért nem jó Lábo­don? Mi. a lehetőségeket megadtuk, hogy még jobb, frissebb kenyeret fo­gyasszanak a lábodi dolgozók, de eh­hez az is kell, hogy a kocsisok haj­landók legyenek igénybe venni a kor­szerű szállítókocsit. Ez nem kerül kü­lön fáradságba, és ügy gondoljuk, ez­zel a legkisebb kenyérpanasz is meg szűnne Lábodon. A dolgozók beszéljék meg a helyi vezetőkkel, mi rendelkezé­sükre bocsátjuk kenyér szállító kocsin­kat.« Komócsin Zoltán raktáros. Kut'asi Sütőüzem. ISKOLA ÉS ÉLET p Takács Rózsát az idén nem hívta a csengetés. Az iskolahozó ssep- Ü tember kint találta a mezőn, a traktorok mellett. Mert a nyár óta — p mikor leérettségizett, s megszűnt a Csurgói Mezőgazdasági Technik H kum diákja lenni — a Mernyei Gépállomáson brigádelszámoló. Jelen- H leg Magyaregresen dolgozik. Elég messze elkerült az »Alma mater«- = töl, az iskolától, melyre most is nagyon szívesen emlékszik és a be- §= széigetés során többször is visszatér a csurgói emlékekre. A szép diákkoról beszélünk a mezőgazdásznak készülő kislánnyal, ü s a valóságról, a munkáról, a napi gondról, mely legtöbbször elsik- M kadt a diáktervek fényében. Kutatom, vajon lappang-e valami még a g szive mélyén, vagy megelégedetten végzi, amire készült? A gépállo- p máson a legjobb munkaerőnek tartják ebben a munlzalzörben. A há- H rom idén végzett technikumos fiatal közül a legjobbnak. De ő nem |§ «Zf kapta, amit várt. A növényekkel akart foglalkozni, három éven =j át erre készült, most vedig traktorosok munkáját kell ellenőrizget- p nie, jelentéseket írni. Így gondolkozik: — Tetszik a munka, de ez nem p növénytermelés. Szakmai továbbképzésünk nincs, pedig a brigádeiszá- g mólók kézikönyve ezt előírja. 1 A gépállomás másként látja a dolgot. Először meg kell ismerked­sz: ni a fiataloknak a gépállomások, tsz-ek üzemszervezésével, s aztán J már kapnak önálló munkát is. Mondom ezt Takács Rózsának. Elis- §§ meri, valóban így van, az iskolában kevés szervezési anyagot tanul- p tak. (Az érettségin 54 tételből 3—4 foglalkozott a traktoros brigádok­ig kai.) Sőt mindjárt tanácsolja is az iskoláknak, hogy szerezzenek be Ü gépállomási nyomtatványokat, hogy az ide kerülő diákoknak ez ne le­li gyen idegen. Hiszen ők is brigádelszámolóként kezdik majd. Aztán még az előbb említette, hogy mégiscsak jó ez a gyakorlat, H mert legalább közelebbről megismeri a traktorosok munkáját. A kö­pi zelmúltban már eredményét is látta: az idősebbik Berta szántott, és p minden forduló után vakbarázdát hagyott. Ö odament, 2 fokkal odább |f tetette a vonógerendelyt és mindiá árt jól ment az eke... Mégis ismét ff vonzza az iskola. Jövőre tovább akar tanulni az akadémián. A gépek lehetnek az elvágyódás okozói? Hiszen az iskolában is p a fizikát, géptant, matematikát szerette a legjobban. Máshol a baj. p — Mennyit keres? p — Hétszázat, levonásokkal 670-et — mondja. g — Lakása van? Hol étkezik? — Mintha zsilipet húztam volna fél, p ömlik a szó. Amikor a nyáron idekerült, mindent megígértek. Lesz lakás a ff brigádszálláson, étkezhet a napközi otthonban. Aztán teltek a napok, p a napköziben nem is tudtak róla. hogy mit akar, brigádszállás nem p volt. Végül egy ismerősénél kapott szállást. Ez akkor történt, amikor p a nyáron megjelent a munkahelyén, hogy dolgozzon, hogy keressen. p Most 400 forint körül fizet ki mi nden hónapban lakásra, kosztra... - Igaza van Takács Rózsának? Nem helyes őt itt alkalmazni a p traktoros brigádnál? p ,• — így van ez rendjén. Mert, mindenütt ki kell járni a mester- p ség tanulóéveit, hogy valóra váljanak a padban elképzelt egyéni ter- g vek. Hogy nem tudunk annyi pénzt adni, amennyivel életre lehetne g hívni a fiatal lélek vágyait? Tény. hogy 700 forint nem sok, de most = többre nem futja az ország ereiéből. Ha anyagiakból nem is, ße em- g berségességbSl eleget nvúithatnánk a fiataloknak. Miért nem veszik p figyelembe az elhelyezéseknél, hogy ki hova való? Mennyivel egysze- g rűbb lenne, ha úgy próbálnánk el helyezni — a lehetőség szerint — fő­ül ileg a lányokat, hogy közel kerül jnek szüleikhez. S ha már egyszer g úgy adódik, hogy salát magukra kell támaszkodniuk, milyen kellemes = érzés lenne, ha az új munkahelyen nem a legsúlyosabb problémák- g hoz. a lakás és ellátás szerzéséhez kellene hozzáfogniuk. Elvégre vem- Ü csak »munkaerőről«, hanem fiata lókról van szó, akik munkakedtrvei, §! tervekkel kezdik az életet.KIRÁLY ERNŐ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents