Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956, szeptember 23. Teljesítették a harmadik negyedévi tervet Somogy megyei Téglagyári Egyesülés Pénteken délben a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés teljesítette a harmadik negyedévi nyersgyártási és téglaégetési tervét. Az Egyesülés több üzeme már éves nyersgyártási tervét is befejezte. így az Arany ut­cai, Szigetvári utcai, Vöröshadsereg úti gyárak, amelyek most már jövő évi tervükön dolgoznak. Az Egye­sülés üzemei másfélmillió nyerstég­lát akarnak ebben az évben terven felül gyártani. Ez körülbelül 50 csa­ládi ház felépítéséhez elegendő. Ez az eredménv annál is inkább örven­detes, mert téglaiparunk most köz­tudomásúan nagy lemaradással küzd és így a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés tervtúlteljesítése igen fon­tos és nagyjelentőségű. Az Egyesülés teljesítette ebben a negyedben az élüzem cím elnyeré­sébe? szükséges összes feltételt és így most az üzemek dolgozói biza­kodva várják, hogy jó munkájuk nyomán erre a negyedre megkapják az élüzem kitüntetést. HOL VOLT, HOL NEM VOLT« Szelídszemű fiúcska, remegő térdű, őszhajú nagyapó. Ülnek a szép szeptemberi estén egymás mellett a kis kerti pádon. Az özi- keszemű kisfiú kezében iskolás­könyv, a nagyapó kezében a So­mogyi Néplap 1966. szeptember 22-i száma. A nagyapó érdekes híreket olvashat, mert néha hango­san felkiált: Ez igen ... nagysze­rű ... bezzeg az én koromban! A gesztenyeszemű gyermek szeretet­tel felnéz nagyapójára és hirtelen furcsát kérdez. — Mondd, nagyapó, beszéltél már te sok ember előtt? ... — Még nem. Többször akartam, KAPOSVÁRI RENDELTSZABÓSÁG Nagy az öröm a Kaposvári Ren- celtszabóság dolgozói között. Szep­tember 17-én teljesítették harmadik negyedévi tervüket. Ebben a ne­gyedben az előirányzatot 20 száza­lékkal akarják túlszárnyalni. De nemcsak mennyiségben akarnak jó eredményt elérni, hanem javítani fogják az általuk készített ruhák, kabátok minőségét is. Úgy dolgoz­nak, hogy a jövőben semmiféle pa­nasz ne merüljön fel munkájukra és a dolgozók szívesen keressék fel a Rendeltszabóságot. Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalat Szeptember 17-e a Kefeanyagkiké­szítő Vállalatnál is a tervteljesítés napja volt. Azóta az üzem eredmé­nye már 105 százalék fölé emelke­dett, a dolgozók szeptember végéig 15 mázsa szőrt akarnak terven fe­lül feldolgozni. A Kefeanyagkiké­szítő Vállalat dolgozói ebben az év­ben évnesvedről évnegyedre kivá­lóan dolgoztak és sokat termeltek terven felül a különböző ecsetekből, amely nemcsak itthon, hanem kül­földön is igen keresett cikk. de nem sikerült. — Miért nem? Meséld el, nagy­apó. Te annyi szépet tudsz mesél­ni. — Hát nem bánom, elmesélem... de te már úgysem érted meg... ma már másképpen van. Tudod... úgyis kezdhetném, hol volt, hol nem volt, talán még az Óperenciás tengeren is túl volt... de sajnos, ez nem lenne igaz... Itt történt bizony a földön, jó 30 évvel ez­előtt, amikor még a PISZÉRT-nel (Pipaszárértékesítő V.) dolgoztam, mint géplakatos. Akkor is terme­lési értekezlet volt, hát nekikészü­lődtem társaimmal együtt, hogy most felszólalok. Ám a »►sors« mindig és akkor is meggátolt eb­ben... Szóval... összejöttünk a kultúrteremben vagy háfomszá­Fureaa ésszerűsítés és takarékosság Mióta az ügyvitel egyszerűsítéséről, az aaminisztt áció csökkentéséről szóló határozat megszületett, az Építésügyi Minisztérium is kért vállalataitól javas­latokat az egyszerűsítésre. Mentek a javaslatok a minisztériumba, és jöttek vissza az utasítások. Ilyenek pl.: meg­változtatják ’ műszaki felülvizsgálati blanketták kiállításának eddigi módsze­rét. A jövőben nem kell a 192 rovatból álló eredmény-vizsgálati ívet kitölteni, helyette újat valósítottak meg. Ezen nem 192 rovat van hanem 1524, terje­delme sem géppapír nagyságú már, ha­nem an-iak négyszerese. Másik előnye az, hogy a hatalmas blankettára ha­vonta egy külön pótlapot kell ragasz­tani csekély 750 rubrikával. Igaz viszont, hogy ebből rendszere­sen csak két-három rovatot kell kitöl­teni. Dehát az a papír sem kiskutya, amit így megmentenek és ami szép fe­héren marad a lepedőnyi nagyságon! Más »egyszerűsítést« is bevezettek. Kiadták az új műszaki normák köny­vé,!. Szükség is volt erre, hiszen a régi könyv pl. a villanyszerelők részére 276 normatételt tartalmazott. Most. az új normakönyv eltörölte ezt a csúnya szá­mot és helyette 1314 villanyszerelői normatételt állított be. A vállalati nor­mások igazán r.em panaszkodhatnak arról, hogy felettes szervük nem gon­doskodik róluk! De biztosan nem pa­naszkodnak azok az újítók sem, akik a bérezés egyszerűsítéséért végzett fenti kolosszális munkájukért több ezer fo­rint jutalmat kaptak. De hiszen az építőiparban úgyis olyan egyszerű a bérezés. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat egyik vas­betonszerelő brigádjának például csak 360 tételből áll az elszámolása. Csak nyolc kézen megy keresztül addig, amíg kifizetésre kerül. És hogy az egyszerűsítés mellett takarékosság se maradjon el, az Épí­tésügyi Minisztérium a Siófoki Kenyér­gyár építkezésénél dolgozó emelődarut Pestre irányította, míg a Kenyérgyártól alig egy-két kilométerre lévő Balaton- kiliti Gépállomás építkezéséhez Buda­pestről küldött egy emelődarut. Ezzel azonban világért sem akarjuk azt mon­dani, hogy ugyanazt a darut küldték vissza Budapestről. Szó sincs róla. Ide ugyanis egy olyan darut küldtek, ami kicsi volt a gépállomási munkálatokhoz és ezért az állandóan a megengedett­nél nagyobb terheléssel dolgozott. Biz­tosan ez volt a második gazdaságossági szempont a daruk ide-oda szállításánál! 7,an, bejött az elnökség, leültünk. Először az igazgató számolt be há­rom és fél óráig. Kezdte Kínán, átment Dél-Amerikára, s mire vé­gi gért a földön, mi már szunyókál­tunk. Aztán a főmérnök beszélt az elmúlt 50 év nagy pipáiról, a ke­resztmetszetekről, vagy jó két órái" Az üzemvezető, az üb-elnök, a főművezető, főkönyvelő, terv­osztályvezető — szegények — már csak fél-fél óráig tudták »élére ál­lítani-« a sok kérdést, s közben be- esteledvén, nem várhattuk meg a beszámolók végét. A beszámolók tán még most is tartanának, ha az emberek le nem szoknak a pipálás- ról. A sok hibát is elmondtuk vol­na. de a hosszú lére eresztett be­számolók nem engedték. Két év után én nyugdíjba mentem, így hát nem tudtam többé a nagykö­zönség előtt beszélni. Eddig a me­se, most gyere aludni, mert késő van. A legszelídebb szemű kisfiú, a leghihetetlenebb kétkedéssel fo­gadta drága nagyapójának mesé­jét. Hiába, nagyapó már igazat sem tud mesélni, olyat, ami meg is történhetett. Ugye? ... — ts — Bal a kisipari szövetkezetek munkáját fékezi... Vajon mi okozza,; hogy megyénk kisipari szövetkezetei lemaradtak el­ső félévi tervük teljesítésében, hogy önköltségük kedvezőtlenül alakult? Hol van a hiba: a mozgalomban, a tagságban, aAtgy egyes szervek munkájában? A mozgalom egészsé­ges. Minden nehézség ellenére is fej­lődik, sőt a hibák feltárása segíti elő, hogy tovább izmosodjék és egy­re inkább leküzdje azokat a nehéz­ségeket, amelyek most még sokszor gátolják a szövetkezetek eredmé­nyes működését. Nagyobb demokrácia... Talán a velejével kezdjük. Azzal, amely ma mindenkit, vállalati dol­gozót, szövetkezeti tagot egyformán érdekel és érint. A demokrácia to­vábbfejlesztésével, szélesítésével. Azzal, hogy a demokratizálódást a kisipari szövetkezetekben is erősí­teni kell. Ne csak papíron létezzék szövetkezeti demokrácia, hanem a valóságban is. Az kell, hogy minden tag szövetkezetének valóban tagja, társtulajdonosa legyen. És ha a dol­gozó ezt érzi, tudja, akkor nyomban megnő a felelősségérzete, aktivitása. Ha tudja, hogy az ő véleményére is kíváncsiak, az ő jó javaslatát is megvalósítják, akkor sokkal nagyobb körültekintéssel dolgozik, sokkal jobban figyeli a szövetkezet életét, segít a nehézségek megoldásában. A szövetkezeti tagnak azonban anya­giakban is éreznie kell, hogy ő szö­vetkezetének egyik gazdája, éreznie kell év végén az osztalék kifizeté­sekor azt, hogyan dolgozott abban az évben a szövetkezet. Tudnia kell, hogyha például kevesebb anyagot használtak volna fel, akkor ő most jóval több osztalékot kapna. ...Jobb eredmény Ha az anyagi érdekeltség fokozód­na, akkor jobban vigyáznának a kö­zös vagyonra, a munkafegyelemre. Akkor biztosan jobban megnézné a Kaposvári Fehérnemű Szövetkezet tagsága is, hogy miért vásárol és készíttet a. vezetőség olyan áruféle­ségeket, amelyeket az üzletben nem lehet eladni és amelyeket a végén alaposan le kell értékelni. Az Ádándi Vegyesipari Szövetkezetben sem fordulhatott volna elő annyi lazaság az adminisztrációban és a munka- fegyelemben. De a Karádi Vegyes­ipari Ktsz vezetői sem folytathatták volna bűnös tevékenységüket. Nem küldhették volna éveken keresztül a hamis adatokat (ebben ugyan a KI- SFÖV is hibás!) és nem okozhattak volna több mint 200 000 forint vesz­teséget a szövetkezetnek. Nagyobb anyagi érdekeltség mellett minde­nütt jobban vigváznának a takaré­kosságra, azt sem néznék szótlanul, ha valaki cselleng, elkésik. 500 gumiabroncs az udvaron Persze, azért túlzás lenne azt ál­lítani, hogy a szélesebb demokrácia, a nagyobb anyagi érdekeltség min­den nehézséget végképpen megszün­tetne. Vannak olyan problémái is a szövetkezeteknek, amelveket a ve­zetőségnek kell megoldania és olya­nok is. amelyeknek megszüntetésé­hez felsőbb szervek segítsége szük­séges. Egyik legnagyobb nehézségük a rossz anyagellátás. Bár most ez a kérdés országos jellegű és nemcsak a kisipari szövetkezetekre korláto­zódik, mégis a ktsz-ekben fokozot­tabban jelentkezik. A szövetkezetek például nem kapnak építőanyag ki­utalást, dolgozniuk mégis kell. A szövetkezeti bérezés is igen rossz, ez is különösen az építőiparban. Az itt dolgozók közül éppen ezért so­kan otthagyják a szövetkezetei. A szövetkezetek legfelsőbb szer­ve, az OKISZ sem foglalkozott meg­felelően ezzel a kérdéssel, s nyilván nem foglalkozott a tervszerűbb anyagellátással sem. Hiszen nemcsak szövetkezeti, hanem népgazdasági érdekről is szó van. Mert például nem a népgazdaságnak származik kára abból, hogy a Kaposvári Vas­ipari Ktsz gumis-részlegenek udva­rán 4—500 javításra váró gumiab­roncs hever anyaghiány miatt? Va­jon nem volna-e égető szükség ezek­re a gumiabroncsokra? Az OKISZ, az egyszerűsítés, meg az ügyintézés És hogyan áll az ügyvitel egysze­rűsítése, amelyről oly sok szó esett az ÖKISZ részéről, amelyre javas­latokat is kértek, és amelyről az­után szépen elhallgattak? Úgy, ahogy veit. A kicsi, sokszor 10—12 főt számláló vidéki szövetkezetektől is ugyanolyan adminisztrációt követel­nek, mint a nagy ktsz-ektől, sőt — egész öiztossn az egyszerűsítés je­gyében — a Vasipari Ktsz-nek most kellett bevezetnie az utókalkulációt. Nem is szólva arról, hogy az ügyek intézése sokszor hónapokig is elhú­zódik. A KISZÖV-nél sincs minden rendben A megyei szerv, a KISZÖV sem támogatta eléggé a szövetkezeteket. A vezetőségben sokáig nem volt egyetértés, egymással vitáztak, ve­szekedtek ahelyett, hogy többet fog­lalkoztak volna a szövetkezetekkel, többször látogatták volna őket. A KISZÖV-nek határozottan szót kel­lett volna emelnie az OKISZ-nak az ellen az utasítása ellen, hogy csök­kentsék a szövetkezeti tagok létszá­mát. Ez a törvénytelen intézkedés igen nagy kárt okozott a szövetke­zeti mozgalomnak, sok szövetkezeti tagnak ingatta meg a hitét a moz­galom jövőjében. Pedig a szövetkezés minden ne­hézsége ellenére is kisiparosok élet­képes és előnyös mozgalma, amely a könnyebb munkát, a nagyüzemi ter­melést valósítja meg. Csakhogy szö­vetkezeti vezetőinknek, mind az el­nököknek. mind a KISZÖV és az OKISZ dolgozóinak nagyobb helyt­állására, ha kell, kiállására van szükség, hogy teljes mértékben meg­valósuljon a szövetkezeti demokrá­ciái hogy a tagok magukénak érez­zék a szövetkezetei, javuljon mun­kakörülményük, rendeződjék az anyagellátás és megszűnjön minden­fajta törvénysértés. Ekkor majd biztosan a szövetke­zetek kiváló eredményeiről számol­hatunk be! Lángéi* Károlyné SZORÍTSAK meq EQYMAS kezét... S okféle színe van a Balaton vizének. Amikor csendes, bársonyos kék. Ha haragos, sötét­zöld. Napnyugtakor arany-vörösen csillog-villog. Ha vihar van, fod­ros teteje hidegen fehér és zúgva csapódik a köveknek. Ha megnyug­szik, sugárzó fényözön ömlik el tetején. Szeszélyesen kedves, mor­cos és vidám, nyugodt és hangos — mint mi, emberek. Ezeket gondolom, amikor fellé­pek az Ifjú Gárda elnevezésű ha­jóra. A siófoki kikötő kissé Velen­céhez hasonlít. A zöldes-kék vizen fehér hajókat ringat a játékos hul­lám, kései nyaralók) sétálnak fázó­san a parton, s egy-egy hangosabb szavuk elfut a vizen. Az Ifjú Gár­da, a MAHART-kirendeltség hajó­ja, ott horgonyoz szolgálaton kívül az öbölben, több más hajóval együtt. Éppen szenet hordanak éhes gyomrába, mikor odaérek. Turjányi Jánost keresem, aki le­velezni szokott lapunkkal. Mindig megírta a vállalat eseményeit, eredményeket, hibákat egyaránt. Egy idő óta azonban elmaradtak levelei, gondoltam, megkérdezem okát. A hajón nem találom, ebé­delni ment. Leülünk egyik mat­rózzal a hajópadra és Turjányi elvtársról beszélgetünk. — Régóta dolgoznak együtt? — Turjányi régebben a Tihany nevű vízibuszon, majd a Beloian- niszon teljesített szolgálatot. Mat­róz volt, most kormányos. — És miért került az Ifjú Gár­dára? ... — Hát elvtárs... ezt nem tu­dom! — Elhallgat, látszik, szívesen begcmoolkozna, de hogy én csak várok... hát folytatja. — Ez a legrosszabb hajó. Itt lehet arány­lag a legkevesebbet keresni. Nem szerencsés a menetrendje s így a többiek felszedik előttünk az uta­sokat. Persze a Beloiannisz más... A Beloiannisz a hajósok álma! Igaz, többet kell ott dolgozni, de jobban lehet keresni is. Turjányi, mint matróz, jobban keresett a másik hajón, mint ezen. Egyébként rendes ember, jól kijövünk vele. Mást nem mondhatok. Egy jó óra múlva együtt ülünk a púrtirodában: Mohai János párt­titkár, fiatal, szőkehajú ember. Turjányi János igazi hajóstípus, erős, egészséges, vörösarcú férfi, akit ekkor ismertem meg. Ül a széken és kezével csapkodja az asztalt. — Én többet egy sort sem írok a Somogyi Néplapnak!... Bírál­tam, megmondtam a magamét és lám, ide kerültem. Kiemeltek ugyan, de ez a kiemelés havonta 2—300 forint veszteséget jelent ne­kem. Pedig most is lenne mit meg­írnom. Jóijön ide az ablakhoz, megláthatja... Átalakítottuk a Siófok hajót, 800 000 forintba ke­rült. Most további módosításokat kell felépítményénél végrehajtani. Talán egy új hajóra is futotta vol­na a sok javítgatásból. De én ezt sem írom meg. Többé soha, sem­mit! Érti. elvtárs? Nekem elegem volt ebből. T> -óbálom megérteni. Az ab- iákból látni a hajót, a kora­őszi szélben felborzolt tetejű Ba­latont, amint a nap ferde sugarai kirajzolják rá a hajók árnyékát. Látszólag minden csendes, minden rendben van. Csak a mélyben hul­lámzik, nő, dagad valami. Mohai elvtárs Turjányinak ad igazat. Helyébe ő sem írna többé. — Miért? ... Nem látni az ösz- szefüggést, pedig ezt a matrózcso­mót jó lenne kibogozni. — Régi történet ez. Kétéves tör­ténet. — Mohai elvtárs egymásnak ütögeti mutatóujjait. — Mi, Gelen- csérnével, a személyzeti vezetővel így vagyunk azóta. Hajósszemély­zet kinevezéséről, felterjesztéséről volt szó. Geloncsérné olyan em­bert javasolt, akivel mi, Turjányi elvtárs is, mint pártvezetőségi tag, nem érthettünk egyet. Ö kötötte magát keményen igazához... Mi is! Végül a kis pattanás elmérgedt. Személyi ellentétek nőttek ki, be­fonva bennünket. Gelencsérné az ÁÉK-hoz fordult, mi a pártbizott­sághoz. Gelencsérné fegyelmit ka­pott. De ezzel nem oldódott meg a dolog. Vizsgálta ezt itt mindenki, minisztérium, ÁÉK, pártbizottság, de egyenesbe sosem jött. A bizal­matlanságot nem tudták megszün­tetni, nőtt, egyre nőtt közöttünk. Turjányi elvtárs is ezért érzi az­óta: háttérbe szorították. Talán legjobb lenne, ha Gelencsémét el­helyeznék innen. És Hanyec elvtárs, igazgató mit szól mindehhez? ... Ismeri a problémát, de sosem foglalt határozottan állást az »ügyben«. Pedig az ő munkáját is károsan befolyásolja ez a hangu­lat. Hanyec elvtárs öreg hajós, jól vezeti a vállalatot, mint kormányos viharban hajóját. A vállalat ered­ményei is erről beszélnek. Itt még­sem találta meg a kikötőt. A sze­mélyi ellentétek sűrű köde nagyon is eltakarta. Gelencsérné felől érdeklődöm. Hanyec elvtárs nem tud rosszat mondani róla. Ismeri még párt­munkás korából. Fiatal asszony, követett el hibákat, de nem ez a jellemző rá. Inkább az, hogy lel­kesen végzi munkáját. Hogy el­mérgedt a viszony, hát... — Ha­nyec elvtárs elgondolkodik, majd lassan folytatja... — előfordul ez másutt is... Az emberek néha ok nélkül bántják egymást. Műszaki vezetőink is csak ezt csinálják. Féltékenység, félelem az elbocsá­tástól? ... Ki tudja? ... Ami Tur- jányit illeti, tudtommal nem azért került át az Ifjú Gárdára, mert megírta, vagy megmondta igazát. Nekem mindenki bátran felfedheti a hibákat, nem haragszom érte. Biztosan benne is megmaradt va­lami kis sértődöttség a múltból. Valamennyiünkben . .. még meg­maradt. A z udvarban később vékony, lenhajú asszony tart felém. Ahogy lépked, cipője alól fekete salakszemek ugrálnak elő. Moso­lyogva mondja nevét: — Gelen­csérné vagyok. Aztán remeg a hangja, amikor irodájában az »ügyről« beszélge­tünk. — Tudom, követtem el hibákat, de ezért a hibáért már két éve annyi vádaskodás ért, annyit kín­lódtam miatta. Hosszú utat tet­tem meg, míg so.mmáslányból sze­mélyzeti vezető lettem. Több mun­kaköröm is volt azelőtt itt. Segít­séget keveset kaptam, a pártszer­vezettől is, Hanyec elvtárstól is. De örömmel végeztem munkámat. Jött a kinevezés, felterjesztés-ügy. Mohai elvtárs, Turjányi elvtárs ki­fogásolták munkámat. És mit se­gítettek? Menjek el innen? ... Be­teg férjem van, én is sekat. bete­geskedtem. Nem, hátrálhatok meg, védenem kell igazamat. Én nem haragszom Turjányi elvtársra, nem én helyeztem át. Valahogy tisztázni kellene itt a dolgokat. De nehogy megírja az elvtárs, korai lenne. Mohai párttitkár is ezzel búcsú­zik. Hanyec elvtárs is. Én pedig azzal, hogy ezt az »ügyet« nem a minisztériumnak, nem a pártbizottságnak, nem az AÉK-nak kell megoldani, hanem a siófoki kirendeltség kommunis­táinak. dolgozóinak. Hanyec elv­társ jól vezeti a vállalatot. Mohai János derék pártmunkás, Turjányi elvtárs élesszemű ember, jó párt­tag, Gelencsérné szintén szíwel- 1 élekkel ezért a rendszerért küzd. Mégis Turjányi Jánosnak fái a szíve, nyomja valami keserűség, amiért nem magyarázták meg neki áthelyezésének szükségességét. Mohai elv társnak rosszul esik, hegy Gelencsérné minden lépését figyeli, Gelencsérnének, hogy ma­gára maradt és sorolhatnánk to­vább a végeredményben egyszerű ügy szálainak bonyolult kuszáló- dását. Pedig clyan könnyen meg lehetne mindezt szüntetni. Csak az kellene, hogy »tiszta la­pot« nyissanak ők is egymás kö­zött. Több megbecsülést egymás iránt, több figyelmességet, na­gyobb elvtársi bizalmat! Bátor, nyílt bírálatát egymás hibáinak, szemtől-szembe. A régi módszerek­től nem lehet egyszerre megválni. Idő kell hozzá. De szép eredmé­nyeik, a sok új munkasiker, egész nagyszerű életünk, szinte ellen­állhatatlan erővel húzza egymás felé Mohai, Gelencsérné, Turjányi, Hanyec elvjársak kezét. Czorítsák meg hát boldogan, s a háromszáz hajós dolgo­zó keze soha nem látott erővel kap­csolódik egybe övéikkel. Néha vi­haros a Balaton, felkorbáesolódik a vize, de hamar meg is nyugszik. Oly szép, ha a felhők közül kisüt a nap és beragyogja az úszó hajó­kat .., Szűts Isíváa

Next

/
Thumbnails
Contents