Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-23 / 225. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956, szeptember 23. Teljesítették a harmadik negyedévi tervet Somogy megyei Téglagyári Egyesülés Pénteken délben a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés teljesítette a harmadik negyedévi nyersgyártási és téglaégetési tervét. Az Egyesülés több üzeme már éves nyersgyártási tervét is befejezte. így az Arany utcai, Szigetvári utcai, Vöröshadsereg úti gyárak, amelyek most már jövő évi tervükön dolgoznak. Az Egyesülés üzemei másfélmillió nyerstéglát akarnak ebben az évben terven felül gyártani. Ez körülbelül 50 családi ház felépítéséhez elegendő. Ez az eredménv annál is inkább örvendetes, mert téglaiparunk most köztudomásúan nagy lemaradással küzd és így a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés tervtúlteljesítése igen fontos és nagyjelentőségű. Az Egyesülés teljesítette ebben a negyedben az élüzem cím elnyerésébe? szükséges összes feltételt és így most az üzemek dolgozói bizakodva várják, hogy jó munkájuk nyomán erre a negyedre megkapják az élüzem kitüntetést. HOL VOLT, HOL NEM VOLT« Szelídszemű fiúcska, remegő térdű, őszhajú nagyapó. Ülnek a szép szeptemberi estén egymás mellett a kis kerti pádon. Az özi- keszemű kisfiú kezében iskoláskönyv, a nagyapó kezében a Somogyi Néplap 1966. szeptember 22-i száma. A nagyapó érdekes híreket olvashat, mert néha hangosan felkiált: Ez igen ... nagyszerű ... bezzeg az én koromban! A gesztenyeszemű gyermek szeretettel felnéz nagyapójára és hirtelen furcsát kérdez. — Mondd, nagyapó, beszéltél már te sok ember előtt? ... — Még nem. Többször akartam, KAPOSVÁRI RENDELTSZABÓSÁG Nagy az öröm a Kaposvári Ren- celtszabóság dolgozói között. Szeptember 17-én teljesítették harmadik negyedévi tervüket. Ebben a negyedben az előirányzatot 20 százalékkal akarják túlszárnyalni. De nemcsak mennyiségben akarnak jó eredményt elérni, hanem javítani fogják az általuk készített ruhák, kabátok minőségét is. Úgy dolgoznak, hogy a jövőben semmiféle panasz ne merüljön fel munkájukra és a dolgozók szívesen keressék fel a Rendeltszabóságot. Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalat Szeptember 17-e a Kefeanyagkikészítő Vállalatnál is a tervteljesítés napja volt. Azóta az üzem eredménye már 105 százalék fölé emelkedett, a dolgozók szeptember végéig 15 mázsa szőrt akarnak terven felül feldolgozni. A Kefeanyagkikészítő Vállalat dolgozói ebben az évben évnesvedről évnegyedre kiválóan dolgoztak és sokat termeltek terven felül a különböző ecsetekből, amely nemcsak itthon, hanem külföldön is igen keresett cikk. de nem sikerült. — Miért nem? Meséld el, nagyapó. Te annyi szépet tudsz mesélni. — Hát nem bánom, elmesélem... de te már úgysem érted meg... ma már másképpen van. Tudod... úgyis kezdhetném, hol volt, hol nem volt, talán még az Óperenciás tengeren is túl volt... de sajnos, ez nem lenne igaz... Itt történt bizony a földön, jó 30 évvel ezelőtt, amikor még a PISZÉRT-nel (Pipaszárértékesítő V.) dolgoztam, mint géplakatos. Akkor is termelési értekezlet volt, hát nekikészülődtem társaimmal együtt, hogy most felszólalok. Ám a »►sors« mindig és akkor is meggátolt ebben... Szóval... összejöttünk a kultúrteremben vagy háfomszáFureaa ésszerűsítés és takarékosság Mióta az ügyvitel egyszerűsítéséről, az aaminisztt áció csökkentéséről szóló határozat megszületett, az Építésügyi Minisztérium is kért vállalataitól javaslatokat az egyszerűsítésre. Mentek a javaslatok a minisztériumba, és jöttek vissza az utasítások. Ilyenek pl.: megváltoztatják ’ műszaki felülvizsgálati blanketták kiállításának eddigi módszerét. A jövőben nem kell a 192 rovatból álló eredmény-vizsgálati ívet kitölteni, helyette újat valósítottak meg. Ezen nem 192 rovat van hanem 1524, terjedelme sem géppapír nagyságú már, hanem an-iak négyszerese. Másik előnye az, hogy a hatalmas blankettára havonta egy külön pótlapot kell ragasztani csekély 750 rubrikával. Igaz viszont, hogy ebből rendszeresen csak két-három rovatot kell kitölteni. Dehát az a papír sem kiskutya, amit így megmentenek és ami szép fehéren marad a lepedőnyi nagyságon! Más »egyszerűsítést« is bevezettek. Kiadták az új műszaki normák könyvé,!. Szükség is volt erre, hiszen a régi könyv pl. a villanyszerelők részére 276 normatételt tartalmazott. Most. az új normakönyv eltörölte ezt a csúnya számot és helyette 1314 villanyszerelői normatételt állított be. A vállalati normások igazán r.em panaszkodhatnak arról, hogy felettes szervük nem gondoskodik róluk! De biztosan nem panaszkodnak azok az újítók sem, akik a bérezés egyszerűsítéséért végzett fenti kolosszális munkájukért több ezer forint jutalmat kaptak. De hiszen az építőiparban úgyis olyan egyszerű a bérezés. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat egyik vasbetonszerelő brigádjának például csak 360 tételből áll az elszámolása. Csak nyolc kézen megy keresztül addig, amíg kifizetésre kerül. És hogy az egyszerűsítés mellett takarékosság se maradjon el, az Építésügyi Minisztérium a Siófoki Kenyérgyár építkezésénél dolgozó emelődarut Pestre irányította, míg a Kenyérgyártól alig egy-két kilométerre lévő Balaton- kiliti Gépállomás építkezéséhez Budapestről küldött egy emelődarut. Ezzel azonban világért sem akarjuk azt mondani, hogy ugyanazt a darut küldték vissza Budapestről. Szó sincs róla. Ide ugyanis egy olyan darut küldtek, ami kicsi volt a gépállomási munkálatokhoz és ezért az állandóan a megengedettnél nagyobb terheléssel dolgozott. Biztosan ez volt a második gazdaságossági szempont a daruk ide-oda szállításánál! 7,an, bejött az elnökség, leültünk. Először az igazgató számolt be három és fél óráig. Kezdte Kínán, átment Dél-Amerikára, s mire végi gért a földön, mi már szunyókáltunk. Aztán a főmérnök beszélt az elmúlt 50 év nagy pipáiról, a keresztmetszetekről, vagy jó két órái" Az üzemvezető, az üb-elnök, a főművezető, főkönyvelő, tervosztályvezető — szegények — már csak fél-fél óráig tudták »élére állítani-« a sok kérdést, s közben be- esteledvén, nem várhattuk meg a beszámolók végét. A beszámolók tán még most is tartanának, ha az emberek le nem szoknak a pipálás- ról. A sok hibát is elmondtuk volna. de a hosszú lére eresztett beszámolók nem engedték. Két év után én nyugdíjba mentem, így hát nem tudtam többé a nagyközönség előtt beszélni. Eddig a mese, most gyere aludni, mert késő van. A legszelídebb szemű kisfiú, a leghihetetlenebb kétkedéssel fogadta drága nagyapójának meséjét. Hiába, nagyapó már igazat sem tud mesélni, olyat, ami meg is történhetett. Ugye? ... — ts — Bal a kisipari szövetkezetek munkáját fékezi... Vajon mi okozza,; hogy megyénk kisipari szövetkezetei lemaradtak első félévi tervük teljesítésében, hogy önköltségük kedvezőtlenül alakult? Hol van a hiba: a mozgalomban, a tagságban, aAtgy egyes szervek munkájában? A mozgalom egészséges. Minden nehézség ellenére is fejlődik, sőt a hibák feltárása segíti elő, hogy tovább izmosodjék és egyre inkább leküzdje azokat a nehézségeket, amelyek most még sokszor gátolják a szövetkezetek eredményes működését. Nagyobb demokrácia... Talán a velejével kezdjük. Azzal, amely ma mindenkit, vállalati dolgozót, szövetkezeti tagot egyformán érdekel és érint. A demokrácia továbbfejlesztésével, szélesítésével. Azzal, hogy a demokratizálódást a kisipari szövetkezetekben is erősíteni kell. Ne csak papíron létezzék szövetkezeti demokrácia, hanem a valóságban is. Az kell, hogy minden tag szövetkezetének valóban tagja, társtulajdonosa legyen. És ha a dolgozó ezt érzi, tudja, akkor nyomban megnő a felelősségérzete, aktivitása. Ha tudja, hogy az ő véleményére is kíváncsiak, az ő jó javaslatát is megvalósítják, akkor sokkal nagyobb körültekintéssel dolgozik, sokkal jobban figyeli a szövetkezet életét, segít a nehézségek megoldásában. A szövetkezeti tagnak azonban anyagiakban is éreznie kell, hogy ő szövetkezetének egyik gazdája, éreznie kell év végén az osztalék kifizetésekor azt, hogyan dolgozott abban az évben a szövetkezet. Tudnia kell, hogyha például kevesebb anyagot használtak volna fel, akkor ő most jóval több osztalékot kapna. ...Jobb eredmény Ha az anyagi érdekeltség fokozódna, akkor jobban vigyáznának a közös vagyonra, a munkafegyelemre. Akkor biztosan jobban megnézné a Kaposvári Fehérnemű Szövetkezet tagsága is, hogy miért vásárol és készíttet a. vezetőség olyan áruféleségeket, amelyeket az üzletben nem lehet eladni és amelyeket a végén alaposan le kell értékelni. Az Ádándi Vegyesipari Szövetkezetben sem fordulhatott volna elő annyi lazaság az adminisztrációban és a munka- fegyelemben. De a Karádi Vegyesipari Ktsz vezetői sem folytathatták volna bűnös tevékenységüket. Nem küldhették volna éveken keresztül a hamis adatokat (ebben ugyan a KI- SFÖV is hibás!) és nem okozhattak volna több mint 200 000 forint veszteséget a szövetkezetnek. Nagyobb anyagi érdekeltség mellett mindenütt jobban vigváznának a takarékosságra, azt sem néznék szótlanul, ha valaki cselleng, elkésik. 500 gumiabroncs az udvaron Persze, azért túlzás lenne azt állítani, hogy a szélesebb demokrácia, a nagyobb anyagi érdekeltség minden nehézséget végképpen megszüntetne. Vannak olyan problémái is a szövetkezeteknek, amelveket a vezetőségnek kell megoldania és olyanok is. amelyeknek megszüntetéséhez felsőbb szervek segítsége szükséges. Egyik legnagyobb nehézségük a rossz anyagellátás. Bár most ez a kérdés országos jellegű és nemcsak a kisipari szövetkezetekre korlátozódik, mégis a ktsz-ekben fokozottabban jelentkezik. A szövetkezetek például nem kapnak építőanyag kiutalást, dolgozniuk mégis kell. A szövetkezeti bérezés is igen rossz, ez is különösen az építőiparban. Az itt dolgozók közül éppen ezért sokan otthagyják a szövetkezetei. A szövetkezetek legfelsőbb szerve, az OKISZ sem foglalkozott megfelelően ezzel a kérdéssel, s nyilván nem foglalkozott a tervszerűbb anyagellátással sem. Hiszen nemcsak szövetkezeti, hanem népgazdasági érdekről is szó van. Mert például nem a népgazdaságnak származik kára abból, hogy a Kaposvári Vasipari Ktsz gumis-részlegenek udvarán 4—500 javításra váró gumiabroncs hever anyaghiány miatt? Vajon nem volna-e égető szükség ezekre a gumiabroncsokra? Az OKISZ, az egyszerűsítés, meg az ügyintézés És hogyan áll az ügyvitel egyszerűsítése, amelyről oly sok szó esett az ÖKISZ részéről, amelyre javaslatokat is kértek, és amelyről azután szépen elhallgattak? Úgy, ahogy veit. A kicsi, sokszor 10—12 főt számláló vidéki szövetkezetektől is ugyanolyan adminisztrációt követelnek, mint a nagy ktsz-ektől, sőt — egész öiztossn az egyszerűsítés jegyében — a Vasipari Ktsz-nek most kellett bevezetnie az utókalkulációt. Nem is szólva arról, hogy az ügyek intézése sokszor hónapokig is elhúzódik. A KISZÖV-nél sincs minden rendben A megyei szerv, a KISZÖV sem támogatta eléggé a szövetkezeteket. A vezetőségben sokáig nem volt egyetértés, egymással vitáztak, veszekedtek ahelyett, hogy többet foglalkoztak volna a szövetkezetekkel, többször látogatták volna őket. A KISZÖV-nek határozottan szót kellett volna emelnie az OKISZ-nak az ellen az utasítása ellen, hogy csökkentsék a szövetkezeti tagok létszámát. Ez a törvénytelen intézkedés igen nagy kárt okozott a szövetkezeti mozgalomnak, sok szövetkezeti tagnak ingatta meg a hitét a mozgalom jövőjében. Pedig a szövetkezés minden nehézsége ellenére is kisiparosok életképes és előnyös mozgalma, amely a könnyebb munkát, a nagyüzemi termelést valósítja meg. Csakhogy szövetkezeti vezetőinknek, mind az elnököknek. mind a KISZÖV és az OKISZ dolgozóinak nagyobb helytállására, ha kell, kiállására van szükség, hogy teljes mértékben megvalósuljon a szövetkezeti demokráciái hogy a tagok magukénak érezzék a szövetkezetei, javuljon munkakörülményük, rendeződjék az anyagellátás és megszűnjön mindenfajta törvénysértés. Ekkor majd biztosan a szövetkezetek kiváló eredményeiről számolhatunk be! Lángéi* Károlyné SZORÍTSAK meq EQYMAS kezét... S okféle színe van a Balaton vizének. Amikor csendes, bársonyos kék. Ha haragos, sötétzöld. Napnyugtakor arany-vörösen csillog-villog. Ha vihar van, fodros teteje hidegen fehér és zúgva csapódik a köveknek. Ha megnyugszik, sugárzó fényözön ömlik el tetején. Szeszélyesen kedves, morcos és vidám, nyugodt és hangos — mint mi, emberek. Ezeket gondolom, amikor fellépek az Ifjú Gárda elnevezésű hajóra. A siófoki kikötő kissé Velencéhez hasonlít. A zöldes-kék vizen fehér hajókat ringat a játékos hullám, kései nyaralók) sétálnak fázósan a parton, s egy-egy hangosabb szavuk elfut a vizen. Az Ifjú Gárda, a MAHART-kirendeltség hajója, ott horgonyoz szolgálaton kívül az öbölben, több más hajóval együtt. Éppen szenet hordanak éhes gyomrába, mikor odaérek. Turjányi Jánost keresem, aki levelezni szokott lapunkkal. Mindig megírta a vállalat eseményeit, eredményeket, hibákat egyaránt. Egy idő óta azonban elmaradtak levelei, gondoltam, megkérdezem okát. A hajón nem találom, ebédelni ment. Leülünk egyik matrózzal a hajópadra és Turjányi elvtársról beszélgetünk. — Régóta dolgoznak együtt? — Turjányi régebben a Tihany nevű vízibuszon, majd a Beloian- niszon teljesített szolgálatot. Matróz volt, most kormányos. — És miért került az Ifjú Gárdára? ... — Hát elvtárs... ezt nem tudom! — Elhallgat, látszik, szívesen begcmoolkozna, de hogy én csak várok... hát folytatja. — Ez a legrosszabb hajó. Itt lehet aránylag a legkevesebbet keresni. Nem szerencsés a menetrendje s így a többiek felszedik előttünk az utasokat. Persze a Beloiannisz más... A Beloiannisz a hajósok álma! Igaz, többet kell ott dolgozni, de jobban lehet keresni is. Turjányi, mint matróz, jobban keresett a másik hajón, mint ezen. Egyébként rendes ember, jól kijövünk vele. Mást nem mondhatok. Egy jó óra múlva együtt ülünk a púrtirodában: Mohai János párttitkár, fiatal, szőkehajú ember. Turjányi János igazi hajóstípus, erős, egészséges, vörösarcú férfi, akit ekkor ismertem meg. Ül a széken és kezével csapkodja az asztalt. — Én többet egy sort sem írok a Somogyi Néplapnak!... Bíráltam, megmondtam a magamét és lám, ide kerültem. Kiemeltek ugyan, de ez a kiemelés havonta 2—300 forint veszteséget jelent nekem. Pedig most is lenne mit megírnom. Jóijön ide az ablakhoz, megláthatja... Átalakítottuk a Siófok hajót, 800 000 forintba került. Most további módosításokat kell felépítményénél végrehajtani. Talán egy új hajóra is futotta volna a sok javítgatásból. De én ezt sem írom meg. Többé soha, semmit! Érti. elvtárs? Nekem elegem volt ebből. T> -óbálom megérteni. Az ab- iákból látni a hajót, a koraőszi szélben felborzolt tetejű Balatont, amint a nap ferde sugarai kirajzolják rá a hajók árnyékát. Látszólag minden csendes, minden rendben van. Csak a mélyben hullámzik, nő, dagad valami. Mohai elvtárs Turjányinak ad igazat. Helyébe ő sem írna többé. — Miért? ... Nem látni az ösz- szefüggést, pedig ezt a matrózcsomót jó lenne kibogozni. — Régi történet ez. Kétéves történet. — Mohai elvtárs egymásnak ütögeti mutatóujjait. — Mi, Gelen- csérnével, a személyzeti vezetővel így vagyunk azóta. Hajósszemélyzet kinevezéséről, felterjesztéséről volt szó. Geloncsérné olyan embert javasolt, akivel mi, Turjányi elvtárs is, mint pártvezetőségi tag, nem érthettünk egyet. Ö kötötte magát keményen igazához... Mi is! Végül a kis pattanás elmérgedt. Személyi ellentétek nőttek ki, befonva bennünket. Gelencsérné az ÁÉK-hoz fordult, mi a pártbizottsághoz. Gelencsérné fegyelmit kapott. De ezzel nem oldódott meg a dolog. Vizsgálta ezt itt mindenki, minisztérium, ÁÉK, pártbizottság, de egyenesbe sosem jött. A bizalmatlanságot nem tudták megszüntetni, nőtt, egyre nőtt közöttünk. Turjányi elvtárs is ezért érzi azóta: háttérbe szorították. Talán legjobb lenne, ha Gelencsémét elhelyeznék innen. És Hanyec elvtárs, igazgató mit szól mindehhez? ... Ismeri a problémát, de sosem foglalt határozottan állást az »ügyben«. Pedig az ő munkáját is károsan befolyásolja ez a hangulat. Hanyec elvtárs öreg hajós, jól vezeti a vállalatot, mint kormányos viharban hajóját. A vállalat eredményei is erről beszélnek. Itt mégsem találta meg a kikötőt. A személyi ellentétek sűrű köde nagyon is eltakarta. Gelencsérné felől érdeklődöm. Hanyec elvtárs nem tud rosszat mondani róla. Ismeri még pártmunkás korából. Fiatal asszony, követett el hibákat, de nem ez a jellemző rá. Inkább az, hogy lelkesen végzi munkáját. Hogy elmérgedt a viszony, hát... — Hanyec elvtárs elgondolkodik, majd lassan folytatja... — előfordul ez másutt is... Az emberek néha ok nélkül bántják egymást. Műszaki vezetőink is csak ezt csinálják. Féltékenység, félelem az elbocsátástól? ... Ki tudja? ... Ami Tur- jányit illeti, tudtommal nem azért került át az Ifjú Gárdára, mert megírta, vagy megmondta igazát. Nekem mindenki bátran felfedheti a hibákat, nem haragszom érte. Biztosan benne is megmaradt valami kis sértődöttség a múltból. Valamennyiünkben . .. még megmaradt. A z udvarban később vékony, lenhajú asszony tart felém. Ahogy lépked, cipője alól fekete salakszemek ugrálnak elő. Mosolyogva mondja nevét: — Gelencsérné vagyok. Aztán remeg a hangja, amikor irodájában az »ügyről« beszélgetünk. — Tudom, követtem el hibákat, de ezért a hibáért már két éve annyi vádaskodás ért, annyit kínlódtam miatta. Hosszú utat tettem meg, míg so.mmáslányból személyzeti vezető lettem. Több munkaköröm is volt azelőtt itt. Segítséget keveset kaptam, a pártszervezettől is, Hanyec elvtárstól is. De örömmel végeztem munkámat. Jött a kinevezés, felterjesztés-ügy. Mohai elvtárs, Turjányi elvtárs kifogásolták munkámat. És mit segítettek? Menjek el innen? ... Beteg férjem van, én is sekat. betegeskedtem. Nem, hátrálhatok meg, védenem kell igazamat. Én nem haragszom Turjányi elvtársra, nem én helyeztem át. Valahogy tisztázni kellene itt a dolgokat. De nehogy megírja az elvtárs, korai lenne. Mohai párttitkár is ezzel búcsúzik. Hanyec elvtárs is. Én pedig azzal, hogy ezt az »ügyet« nem a minisztériumnak, nem a pártbizottságnak, nem az AÉK-nak kell megoldani, hanem a siófoki kirendeltség kommunistáinak. dolgozóinak. Hanyec elvtárs jól vezeti a vállalatot. Mohai János derék pártmunkás, Turjányi elvtárs élesszemű ember, jó párttag, Gelencsérné szintén szíwel- 1 élekkel ezért a rendszerért küzd. Mégis Turjányi Jánosnak fái a szíve, nyomja valami keserűség, amiért nem magyarázták meg neki áthelyezésének szükségességét. Mohai elv társnak rosszul esik, hegy Gelencsérné minden lépését figyeli, Gelencsérnének, hogy magára maradt és sorolhatnánk tovább a végeredményben egyszerű ügy szálainak bonyolult kuszáló- dását. Pedig clyan könnyen meg lehetne mindezt szüntetni. Csak az kellene, hogy »tiszta lapot« nyissanak ők is egymás között. Több megbecsülést egymás iránt, több figyelmességet, nagyobb elvtársi bizalmat! Bátor, nyílt bírálatát egymás hibáinak, szemtől-szembe. A régi módszerektől nem lehet egyszerre megválni. Idő kell hozzá. De szép eredményeik, a sok új munkasiker, egész nagyszerű életünk, szinte ellenállhatatlan erővel húzza egymás felé Mohai, Gelencsérné, Turjányi, Hanyec elvjársak kezét. Czorítsák meg hát boldogan, s a háromszáz hajós dolgozó keze soha nem látott erővel kapcsolódik egybe övéikkel. Néha viharos a Balaton, felkorbáesolódik a vize, de hamar meg is nyugszik. Oly szép, ha a felhők közül kisüt a nap és beragyogja az úszó hajókat .., Szűts Isíváa
