Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-21 / 223. szám
1 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1956. szeptember 21. Pineau felszólalása a londoni értekezlet szerdai ülésén Eddig 9 ország csatlakozott a csatornahasználók szövetségének tervéhez London (MTI). A londoni értekezlet szerda délutáni ülésén Pineau francia külügyminiszter az AFP jelentése szerint hosszabb felszólalásában azt fejtegette, hogy az érdekelt országok többségének két célkitűzése van. Az első szerinte elkerülni a fegyveres konfliktust. Emellett a francia és angol katonai megmozdulásokat elővigyázatossági intézkedéseknek« minősítette, amelyeknek célja elhárítani a meggondolatlan gesztusokat«. A második célkitűzés Pineau szerint az, hogy a csatornát ne adják egyetlen ember, vagy egyetlen ország rendelkezésére, amely azt politikai célokra hasenálhatná fel. A továbbiakban azt bizonygatta, hogy eddig már sok engedményt tettek Egyiptomnak. »Nasszer viszont kimutatta — folytatta Pineau —, hogy nem akar tárgyalni a 18 állammal. Együtt kell működni Egyiptommal, azonban a 18 országnak ragaszkodnia kell álláspontjához«. Ami Dulles tervét illeti a csatornahasználók szövetségéről, a francia külügyminiszter annak a véleménynek adott kifejezést, hogy az logikus következménye a 18 állam határozatának, amelyet az első londoni értekezleten hoztak. «-Ha Nasszer visszautasítja a javaslatot, vagy leállítja a hajókat, már most ki kellene gondolni, hogy mit kell tennünk« — mondotta Pineau, majd hozzátette, hogy! véleménye szerint Dulles terve eszköz a jövőbeni tárgyalás megindítására és Nasszernek érdeke, hogy tárgyaljon. Pineau végezetül kijelentette, hogy< támogatja a csatornahasználók sző-1 vétségének létrehozását és egyetért! az ENSZ-hez való folyamodással, de ! szerinte ennek csak akkor van ér-! telme, ha pontosan meghatározott < alapon fordulna a Biztonsági Ta-! nácshoz. Ez egyébként Pineau szerint ( nem akadályozza a csatornahaszná-1 lók szövetségének létrehozását. A londoni rádió ismertetése szerint az értekezlet első, szerdai nap-f ján 9 állam csatlakozott a csatorna-! használók szövetségének tervéhez. ( Ezek: Anglia, Franciaország, azj Egyesült Államok, Ausztrália, Uj Zé-< land, Olaszország, Norvégia, Hollan-( dia és Nyugat-Németország, öt má-< sík állam — Dánia, Svédország, Pa-< kisztán, Irán és Spanyolország — vi- ( szent amellett száll síkra, hogy azj ügyet haladéktalanul vigyék azt ENSZ elé. Végül négy állam — Ja-! pán, Portugália, Törökország és ( Etiópia — küldöttei még nem nyilatkoztak a tervről. London (MTI). A 18 hatalmi érte kéziét harmadik ülése csütörtökön, magyar idő szerint 12 órakor kéz dődöttf meg — jelenti az AFP. 1 EGYIPTOMI JAVASLAT New York (TASZSZ). Kairóban ismeretessé vált, hogy Egyiptom ismét javaslattal fordult a londoni értekezlet 12 részvevő államához. Ebben indítványozza egy tárgyaló szerv létrehozását az immár két hónapja tartó szuezi válság felszámolására. Sajtójelentések szerint Egyiptoma következő 12 országhoz fordult javaslatával: Irán, Portugália, Japán, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Olaszország, Dánia, Nyugat- Németország, Ausztrália, Törökország és Norvégia. Buriaoe'ten az UNESCO főigazgatója Csütörtökön délben, kétnapos tar-j tózkodásra Budapestre érkezett Lu-J ther Evans, az UNESCO főigazgató- ‘ ja. Luther Evans a repülőtéren adott ^ nyilatkozatában örömének adott ki-( fejezést, hogy alkalma nyüt — ez-< úttal első ízben — ellátogatni Ma-i gyarországra. Ugyancsak csütörtökön érkezett1 meg Budapestre Tor Gjesdal, azj UNESCO tájékoztatási főosztályának j vezetője. ME ANY DULLES SZOLGÁLATÁBAN Napról napra erősödik a tömeges tiHakozó mozgalom a gyarmatosítók azon szándéka ellen, hogy a szuezi kérdés megvitatását az erőszak nyelvén folytassák. Az aratókelet és az egész világ közvéleményét mélyen felháborítja a nyugati hatalmak, háborús készülődése Egyiptom kapujában. A gyarmatosítók a háborús hisztéria zsivályában igyekeznek Egyiptom nyakába varrni a Dul- les-tervet. Mindenki számlára világos: bármily »nemzetközi« cégér alá is rejtőzzék, e terv, insz- szatérést jelent a múltba, támadást Egyiptom nemzeti szuverenitása és törvényes jogai ellen. Utat nyit a gyarmati rablás és hódítás felé, fokozza a nemzetközi feszültséget a Közel- és Közép-Keleten. Különös, hogy ezt a tervet az amerikai szakszervezeti vezérek is védelmükbe veszik, Meany, az AFL.-CIO elnöke levelet intézett DuUeshoz, melyben felszántotta, hogy gyakoroljon »nyomást Egyiptomra«. Leveléhez mellékelte az AEL-CIO végrehajtó bizottságának határozatát. A határozat elítéli a Szuezi-csatorna államosítását és durva kirohanásokat intéz az egyiptomi kormány, Nasz- szer élnök és a békeszerető államok ellen, Az AFL-CIO •>ezérei síkraszállnak a gyarmatosító Dul- les-terv mellett. l'/leány és társai csak egy kiegészítést fűznek ehhez a tervhez. Míg Duües nyíltan követeli a Szyézi-csatoma területének, elidegenítését és intermaciorializálását, addig Meany ugyanezeket a gyarmatosító célokat demagóg bűvész- tríikkökkel leplezi. Meany szerint lehetséges, hogy párhuzamosan működjön egy »nemzetközi szervezet« és egy »speciális egyiptomi bizottság« Ez utóbbinak az lenne a feladata, hogy «együttműködjön« a nemzetközi szervezettel. A két szervezet között felmerülő vitákat ... nemzetközi bíróság döntené el. Mint látható, Meany terve lényegében egyáltalán nem különbözik Dullesétől. Az amerikai szakszervezeti vezér politikája igen veszélyes és vak. Az a kísérlet, hogy rákény- szerítsék a keleti népekre a régi gyarmatosító módszereket, kudarcra van ítélve. Elítéli ezeket a módszereket a gyarmati iga alól a közelmúltban felszabadult országok valamennyi dolgozója. Nem kétséges, hogy a gyarmatosítók és lakájaik kísérleteit az amerikai szakszervezeti tagok milliói is megbélyegzik, hiszen létérdekük a béke és a nemzetközi feszültség enyhítése. ŐKET VÁLASZTOM PÉLDAKÉPEMNEK BODROGI ZOLTÁN 9 ÉVES FIÚ MEGMENTÖI Szeptember 3-án történt. Zeman- kő Gyula tiszt, Kovács János tizedes és Illés Imre honvéd elvtársak helyőrségi szolgálatban voltak. Ahogy járták a város utcáit, egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy az egyik vadgesztenyefa alatt embertömeg áll. Eleinte érdemtelennek tartották az egész dolgot. Tovább mentek. Nemsokára egy hang ütötte meg a fülüket: »Tenni kell valamit, mert mindjárt meghal!« — Ennek már a fele sem tréfa — zsólalt meg Kovács tizedes és mindhárman futni kezdtek. Amikor odaértek, látták, hogy egy fiú, aki gesztenyét szedett a fán, a gesztenyefa mellett húzódó villanyvezetéket megfogta s az magához rántotta. S ott álltak vagy húszán, de senki sem cselekedett. Csak nézték, bámulták szegény gyereket és még mindig azon tanácskoztak, hogy tenni kell valamit, mert mindjárt meghal ... — Nem beszélni, hanem cselekedni kell. Meg kell menteni a fiútl Illés Imre jionvédnak mindjárt eszébe jutott, hogy tőlük nem mesz- sze van az a kapcsoló, amivel erről a vezetékről az áramot le lehet kapcsolni s máris futni kezdett. Csak annyit szólt, azt is futtában kiáltotta: »Tizedes elvtárs, álljon a fa alá és kapja el a fiút, ha esik lefelé!« Már mindenki azon sopánkodott, hogy meghal. Azt beszélték: nem gyógyul meg, hiszen onnan nem tehet levenni, mert a mentő is elpusztul. Azonban nem így történt. Illés honvéd nemsokára behatolt az épületbe és a kapcsolót szinte húszszoros erővel rántotta le. Ebben a pillanatban a fiú zuhanni kezdett lefelé a fáról. Földet azonban nem ért mert Kovács tizedes estében elkapta. — Ml va.i, él? — érdeklődött Illés honvéd miután visszatért. — Él! — válaszolt örömmel Kovács tizédes, de a második szava már az volt: — Gyorsan egy gépkocsit, azonnal kórházba kell vinni. — Aztán, mint valami orvos, mesterséges légzést hajtott végre a fiún. Gépkocsira nem sokáig kellett várniok, mert éppen ezekben a percekben egy tehergépkocsi Jött arra. Leállították és a fiút kórházba vitték. A gyermek édesapja, amikor tudomást szerzett az esetről, fia látogatása után a helyőrségi kommend ínsra — a fia megmentőihez — vezetett az útja. Bodrogi bácsi eddig nem valami Jő véleménnyel volt a katonákról, amit el is mondott. De ez a tett megváltoztatta véleményét. Úgy mondotta a fiúknak; »Derék katonák vagytok, fiaim. Meggyőződtem arról, hogy nem olyanok vagytok, amilyennek gondoltalak benneteket. Köszönöm nektek, hogy fiam életét visszaadtátok köszönöm ... « — s meleg kézszorítással búcsúzott a két hős katonától. A fiú él. Amikor meglátogattuk a kórházban ifjú Bodrogi Zoltánt és beszélgettünk vele, azt mondotta: »Mondják meg annak a két katona bácsinak, hogy élek. Köny- nyebben érzem magam. Köszönöm, amit értem tettek. Ha katona leszek, őket választom példaképemnek«. Érdekességek liiiiiiiiiiiiuüiHiuuuuuiiiiunuiiiiiiiiiiiiiiiií mne n-o nn an Emeletes mechanizált garázs Svájciban összeszerelhető vas beton eiern ele bői emeletes garázst terveztek, amelyben az autók gyorsan elhelyezhetők és amely «nellett aránylag kis területet foglal el. Az épület két egymással szembenálló szekcióiból áll, minden szekció fülkékre van osztva,, amelyekbe egyszerre két gépkocsi fér be. A két szekció között síneken felvonótorony mozog, s annak belsejében közlekedik a felvonószekrény. A gépkocsit külön csör- lőberendezéssel húzzák be a felvonóba, s ugyanez a berendezés ki is gördíti a kocsit, amikor q felvonószek- r^ny odaérkezett az egyik szabadon lévő garázsfülke elé. A gépkocsi Icát egy kezelő munkás a vezető segítsége nélkül irányítja. Ahhoz, hogy egy autót egy ilyen 9 emeletes garázs valamely fülkéjében elhelyezzenek, imi.n doszt sze átlagosan egy percre van szükség. A garázsban 245 gépkocsi fér el. Az építéséhez szükséges terület 30—40 százalékkal kisebb, mint az ugyanilyen mennyiségű kocsi befogadására alkalmas közönséges garázs alapterülete. Lehetőség van árrá, hogy a garázst a föld alá meghosszabbítsák. A meztelen spanyol A TWA légiforgalmi társaság repülőgépe a minap hat órával a felszállás után visszafordult New Yorkba, mert egyik utasa., egy spanyol, meztelenre vetkőzött a gépben — 5000 méter magasságban az Atlanti-óceán felett. Ideje volt tehát, hogy Japánban nemzetközi konferencia üljön össze a repülőgépeken elkövetett jogsértések, bűntények jogilag való hovatartozásának eldöntésére. Mert. tesszük azt, milyen állam törvényei ítélkezzenek a meztelen spanyol felett? Majom a fogdában Cipruson a rendőrség a letartóztatások során ritka fogásra tett szert. A rendőrök Nicosiában letartóztattak egy majmot, amelynek farkához játékpisztolyt erősítettek egy kis táblával: »MarsaT.om! Megadom magam!« Sir John Hard'ng marsall ki gúnyol ója most a fogdában várja — ítéletét. Szovjet írócsoport Jugoszláviában Szovjet irócsoport érkezett Belgrádba. A szovjet írók egy hónapig maradnak Jugo- között Zágrábba, Ljub szláv iában és a töb- hi között Zágrábba. Ljubljanába, Dubrov- nikba és Szarajevóba látogatnak el Hajbakaptak az amerikai, angol és francia katonák A málta-szigeti La Valetában megtiltották az amerikai N ATO-ka tornáknak, hogy ia központi szórakozóhelyeket felkeressék. Az amerikai katonák ugyanis verekedésekbe keveredtek az angol és francia katonákkal. A legújabb francia film A párizsi mozikban most vetítik a Ger- vaise című francia filmet, amely Zola regényének filmváltozata. A film főszereplője Maria Shell. Megtalálták a legnagyobb római templomot Európában? Az ausztriai Klagenfurt melletti Magda- lensibergen folytatott ásatások során feltártak egy nagy római templomot, amely valószínűleg a legnagyobb római templcm egész Európában. Ebben a térségben egy nagy kelta település volt. amely egy római települést is magában foglalt. 8400 japán bányász sztrájkol A Nitteeu japán bányatársaság 8400 dolgozója sztrájkba lépett. A bányászok magasabb bért követelnek. MIÉRT GYILKOLTÁK MEG ŐKET? Egy döbbenetes szám: az Egyesült Államokban több mint 10 000 néger férfit\ asszonyt és gyermeket gyilkoltak meg eddig többnyire ismeretlen tettesek. Voltak köztük, akiket egyetlen szóért, egy JIIIII!!;i:i!i!llllllll!lllllllllllllllllllUIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIOIIIIIllllimillllinil!!níll!lllUlllllllllllllllllltlllllllll||||M j BIZAKODÓ HANQULAT KAIRÓBAN I Kora reggel van. A lassan felfelé kúszó napkorong színe narancssárgáiból izzó fehérbe vált. Lágy szellő borzolja a Midam A! Tahrir fáinak lombjai. Ébred a nagy tér, a város. A járda szélén utcai árusok teregetik ki Coca-Cola ládáikból a mangogyümölcsöt, a cipőfűzőket. Hangos tülköléssel érkeznek a piros színű autóbuszok Gizéhből, utasaik munkára sietnek. Aszisz a sarkon vár rám. Pontos és fürge, mint mindig, ami nagy, darabos alakját tekintve, rendkívül meglepő. Vérbeli riporter, mindent tud, mindenütt ott van, mindenkit ismer. — Milyen a hangulat? — kérdem. — Nem árulok el semmit. Gyere. kérdezzük meg az embereket — mondja el máris vonszol magával. Szűk mellékutcákon járunk. Ez még a régi Kairó. Por és lárma, az úttesten lassan baktató csacsifogatok közt gyerekek hancuroznak. Megállunk egy pincei ejánat- nál. Lent kis javítóműhely van, villanymotorokat és gépeket javítanak. Egy fiatalember fogad 'bennünket. Minden fekete rajta: fény esi haja. szeme, hőre, bajusza. — Nem én vagyok a tulajdonos — mondja. — Mérnök vagyok, a műhely vezetője, nevem Moszal A1 Szaid. A véleményem? Pillanat... — Máris jön vissza, egy táviratot nyújt át. A kis üzem dolgozói küldték Nasszer elnöknek: »Teljes szívből támogatjuk a csatorna államosítását. Megérett az idő arra, hogy minden nyugati beavatkozás ellen biztosítsuk magunkat. Kössünk barátsági szerződést a Szovjetunióval és a többi demokratikus országokkal.« — A választ is megmutatja, Nasszer elnök névjegyét, sajátkezű aláírásával. Az egyik sarokból egy körülbelül 18 esztendős, nyurga fiú jön oda hozzánk, hogy életében először nyilatkbzzék a sajtónak. Mohamed Ahbá- nak hívják, villanyszerelő. Ö főleg a kérdés gyakorlati oldalát nézi: — Eddig elvették tőlünk a sok pénzt, amit a csatorna hozott, most nálunk marad. Ha az országnak több pénze lesz, ml is többet keresünk. Több élelmiszert, ruhát vehetünk, hát nem így van? Az egyik sarkon tízemeletes új ház épül. Kairóban fokozatosan lebontják a régi, omladozó házakat és valóságos kastélyokat építenek helyükbe. Ezek a házak rendkívül korszerűek és mégis van valami sajátos jellegük. Szépek és emellett gyorsan épülnek. Az építőmunkások és teherhordók felső-egyiptomiak. Errefelé gyakran találkozni velük. Soványak, de rendkívül erőteljesek, rugalmasak, fürgék. Bokáig érő fehér inget és hófehér turbánt hordanak. — Az ő őseik építették a csatornát — mondja Aszisz. — Nem tudnak olvasni, de azt nagyon is számon tartják, hogy őseik közül 120 000- en pusztultak el a csatornaépítés során. Gyakran beszélgetek velük, rendkívül érdekli őket a politika. — Szalem, Omar — köszönt bennünket az egyik cölöpfaragó. — Mi újság nálatok1 — Dolgozunk és bizakodunk. Biztos nem lesz háború. Nem tudjuk elolvasni az újságot, de minden este meghallgatjuk a rádiót. Múlt« kor is, amikor Sepüov beszélt. — Sepilovot gondolja, az orosz külügyminisztert, ugye? — Orosz? — hümimög zavartan az öreg. —1 Azt hittem, arab. Pontosan azt mondta, amit mi gondolunk... * * * A pályaudvar előtt Ramzesz óriási szobra. Olyan rejtélyesen mosolyog, mint a gizehi szfinx. Ugyanezzel a mosollyal találkozunk a váróteremben is, a csokoládészínű parasztok arcán. — Port-szaidiak vagyunk — mondja az egyik. — Még nem is olyan régen több angol katona volt nálunk, mint homokszem. Folyton fenyegetőztek: mind elpusztultok ti gazemberek. S mi történt? Mi itt vagyunk, s ők eltűntek ... * * * Dél Lesz, mire a széles Kasz-el-Nil fasorhoz értünk, amelyen pazar üzletsorok sorakoznak. Az egyik kis kávéház teraszán Szalah Abu Szeiffel, az egyiptomi filmipar egyik vezetőjével találkoztunk. — Mi, művészek clni- kusabbak vagyunk az átlagembernél — mondja. — Néha még ott is hibát keresünk, ahol nincs. De július 26-a óta. amikor Egyiptom megszabadult az angoloktól és valóban függetlenek lettünk, nem hallottam egyetlen támadó szót. Higgyék él, ha szükség kerülne rá, otthagynánk a műterméket, fegyvert ragadnánk. Először van a történelem során olyasmink, amit nem vagyunk többé hajlandók odaadni. A nemzeti függetlenség nagy dolog... — És mi a véleménye egyesek állításairól, hogy Egyiptom a kommunizmus karjaiba dőlt? — Teljes badarság. Ez két teljesen küömáÉó kérdés. A Szuezd-csator- ma körüli vita megmutatta, ki áll a mi oldalunkon és ki az ellenkező oldalon. Ebben a konfliktusban semmiesetre sem szabad a Kelet és Nyugat közti ellentétet, hanem csak a jó és a rossz közti ellentétet látnunk. mozdulatért, sőt még kevesebbért is lelőttek, rvagy villamosszékre hurcoltak, de a legtöbbjükről sohasem derül ki, miért és ki gyilkolta meg őket. Hol itt, hol ott akadnak rá szörnyen megcsonkított testükre az erdőben, vagy a folyók vize veti ki őket. Miért ,kellett, miért kell ezeknek az embereknek meghainiok? Az ismeretlen gyilkosok nem beszélnek, de abból, hogy eltitkolják tettüket, arra lehet következtetni, hogy nem volt egyéb indokuk a gyilkosságra, mint a Ku-Klux-Klan által szított faji gyűlölet. Hiszen ha a legcsekélyebb indokuk lett volna tettükhöz, nem kellett volna semmitől sem tartaniok. Sajnos, bőven van példa arra, hogy a gyilkosoknak a hajuk szála se görbül meg. Az amerikai polgári jogok kongresszusa nevű szervezet petíciót nyújtott be az ENSZ-hez, amelyben arra kéri a világszervezetet, lépjen fel az Egyesült Államokban folyó faji gyilkosságok ellen. A petíció a példák hosszú sorát sorolja fel, milyen indokoknál fogva lőttek le vagy veitek agyon négereket az utóbbi években. íme néhány kiragadott példa, a hosz- szú listából: Charles Curry 23 éves négert Dallasban, Texas államban egy autóbuszon lőtte le Nolan O’Ray rendőr, mert Curry mellette mert helyet foglalni. Danny Bryant 37 éves négert azért lőtte le Convingtonban, Lousiana államban Kinsie Jenkins rendőr, mert fehérek jelenlétében nem. vette le a kalapját. Ellis Hudson 50 éves négert Nacogdochesban, Texas államban azért lőne le egy rendőr, mert nem szólította »Sir«-nek. Hosea W. Alent azért lőnék le, mert Tampában, Florida államban fehérek számára fenntartott étteremben egy üveg sört kért. Dr. M. A. Santa Cruz néger orvost Pulaskiban, Virginia államban azért lőtték le. mert két fiatal néger lányt akart megvédeni fehérbőrű részegektől, akik erőszakot akartak rajtuk elkövetni. Jessie Jeffersont Jackson mellett, Georgia államban azért verte agyon két férfi saját kis gazdasága mellett, mert állítólag nem tért ki elég gyorsan kordájával jobb felé, hogy előzhessenek.
