Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-14 / 217. szám

Péntek, 1956. szeptember 14. SOMOGYI NÉPLAP Még több tejet vár a környező falvaktól a Csurgói Tejüzem A Csurgó községet átszelő ország­út mellett szerényen húzódik meg a Csurgói Tejüzem telepe. Naponta a kora hajnali óráktól kezdve déli 12-ig ki tudja hányszor fordul be az üzem kapuján a járási tejszállító autó, amely 37 községből hozza fel­dolgozásra a tejet, tejszínt. A tejes­kannák tartalma azonban hamaro­san eltűnik a látszólag kis Csurgói Tejüzem éhes gyomrában. Igen, az a napi 8000 liter tej, ami mostanában feldolgozásra kerül, valójában meg se kottyan az üzemnek. Bizony ez a mennyiség nem köti le a Csurgói Tejüzem kapacitását. Az üzem dol­gozói, vezetői azt szeretnék, ha a já­rás községei a jelenlegi mennyiség­nek akár a kétszeresét szállítanák. Ez esetben egész napon át zakatol­nának a szeparátorok, a vajaskádak is színültig telnének édes, finom vaj­jal. Az ipar számára előállított ka­zein mennyisége is megkétszereződ­ne. Mindezeket Tapolczai Géza, a Csurgói Tejüzem főművezetője mon­dotta el nekünk, amikor látogatást tettünk Csurgón a Tejüzemnél. Rend, tisztaság fogadja az üzembe érkező látogatót. Pedig a csordultig telt tejeskannák kezelése nem oly egyszerű. Ha nem vigyáznak a dol­gozók, akkor már a lefölözés előtt könnyen kilottyan a kannák tartal­ma, s kárba vész a kanna tetején fel­gyülemlő értékes tejszín. No de nézzük röviden, mi is tör­ténik az üzembe érkező tejjel? A tej legelőször a fölözőbe kerül. Turcsics János irányítja itt a mun­kálatokat, ő vigyáz a gépekre, hogy a fölözijtt tej zsírtartalma — amely­ből aztán ugyancsak az üzemben ka­zein készül — ne haladja meg a 0,05 százalékot. Míg a lefölözött tej a kazeinfeldolgozáshoz kerül, addig a tejszín először pasztörizálva lesz. 90 fokos hőkezelés után már nincs benne semmi egészségre ártalmas fertőző anyag. A pasztörizálás után ismét lehűtött tejszín a savanyítóba, majd a vajgyártó részleghez kerül. Csabai József művezető és munka­társai jól tudják a módját, mint kell a tejszínből aranysárga vajat készí­teni. A Csurgói Tejüzemben készített vaj »márkája« nem ismerős a fo- gyasztóközönség előtt. Ugyanis a csurgóiak maguk nem csomagolják a vajat, hanem hordókba rakják s elszállítják a fővárosba. Naponta négy és fél—öt métermázsa vajat küldenek a csurgóiak Budapestre. S jó munkájukat dicséri, hogy nemcsak a fővárosi dolgozók asztalára jut a csurgói vajból, hanem termelvényeik jelentős része exportra megy. Ez a tény bizonyítja, hogy a Csurgói Tej­üzemben minőségi munka folyik. — Mégsem büszkélkedhetünk üze­münkkel — mondja Nagy József, az üzemvezető helyettese. — Minő­ségi munkát végzünk, de augusztusi tervünket mégis csak 91 százalékra tudtuk teljesíteni, mert a begyűjtő­szervek, a tejüzemnek szállító köz­ségek nem biztosítottak a tervtelje­sítéshez elegendő tejet. A Somogyi Néplapon keresztül is kérő szóval fordulunk községeinkhez, küldjenek több tejet, hogy maradéktalanul tel­jesíthessük tervünket — mondta a fiatal üzemvezetőhelyettes. Valóban jó lenne, ha a falvak dol­gozói, termelőszövetkezetei meghall­gatnák a csurgóiak kérését, s nem­csak Berzence, Somogyudvarhely és Gyékényes küldene terven felül is tejet a Csurgói Tejüzembe, hanem a többi falvak is. Ez esetben nemcsak minőségi munkájukra lehetnének büszkék a Csurgói Tejüzem dolgozói. ,CSAVAROS“.UGY A kaposvári járás termelőszövet­kezetei őreimmel fogadták a hírt, hogy vasvázas kukoricagórét lehet vásárolni. Tizenhét tsz azonnal meg ia rendelte a górékat. A vállalat dicséretére legyen mondva, hogy a rendelt áru nemsokára — június 17- én meg is érkezett. De a vállalat elfelejtette elküldeni a tartócsavá- rokat, enélkül pedig nem lehet a górékat összerakni. Nem olyan nagy ibaj — gondolta Macák Béla, a járási tanács épí­tésügyi előadója — egy telefon és már jönnek is a csavarok gyors­postán. Igenám, de az építésügyi előadó tervez, a Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat pedig végez. Nem hogy egy telefon, de tíz sem volt elég, hogy a csavarokat megkapják a termelő- szövetkezetek, sőt az is hiábavaló fáradság volt, hogy Macák elvtárs személyesen eljárt háromszor is Bu­daipesten. Ugylátszik, nemcsak a vasvázas kukoricagóréknál, hanem a Mező­gazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat működésében üián'mald'jö^őr'e'! is hiba van néhány csavar körül. 1 Ami nem tetszett a Mezőgazdasági Kiállításról Az idén is, mint minden évben, el-£ mentünk a Mezőgazdasági Kiállításra, < hogy gyönyörködjünk a sok szép látni-t valóban. Most azonban velem együtt^ sok somogyi dolgozó új reménytől fűtve« keit útra: végre lehetőség nyílik ^rraő hogy megnézhessük színházaink előadá-t sait. Kit nem csábított volna a Fővárosig Operettszínház Csárdáskirálynője, Va-s iahol déle.i c. darabja és még sok el 6-t adás? Megyénk dolgozói a SomogyyNep-t lapon keresztül megtudták: a kiáilítá-jí son színházjegyek elővételben is kap-^ hatók, kizárólag vidékiek részére. Én is szerettem volna előre biztosi-« tani Jegyet a Csárdáskirálynőre, ezért? a megnyitás napján felutazó szüléimét^ kértem meg: vásároljanak részemre^ színházjegyet. Nem is kell mondani,1 jegy nélkül Jöttek vissza. Még nem aru-Q súottak. De a jövő héten, pénteken már^ megkezdődik a kiállítás területén fel­épített »Színház« pavilonban a jegy-q árusítás. Erre a napra már személye­sen felutaztam, hogy az árusítás nap-? ján kora reggel megvehessük a rég vártf előadásra szóló jegyeket. De a válasz,! amelyet kaptunk, végleg elvette ked­vünket. Közölték, hogy a Csárdáskirály-1 nőre egyáltalán nem is volt külön jegy? a vidéki látogatók részére. Honnan vet-q tünk ilyet? Felültünk még aznap este a vonatra? és hazajöttünk. Kérdezhetnék sokan, honnan vette a? Somogyi Néplap azt hogy meg lehet te-lji kinteni vidéki dolgozóknak is a fővá-j rosi színházak előadásait? Eláruljuk: azt FM Mezőgazdasági Kiállítási Iroda au-J gusztus 22-i dátummal levelet küldött,? melyben közölték: minden vidéki dol-i gozónak módja lesz arra, hogy meglát-1 hassa . . . stb. És még azt is kérték a( levélben, legalább kétszer közöljük az? újságban, hogy mindenki tudomást sze-, rezzen a kedvezményről. Gondoljuk, aí kiállításról hazajövet" sokaknak meq( volt a véleménye a Somogyi Néplapról.r Ezúttal kérjük a csalódottakat: véleméO nyűkkel helyettünk a Kiállítási Irodát,} illessék. Mielőtt azonban pihenőre hajtottuk? volna fejünket otthonunkban, be kell,; hogy számoljunk még egy bosszúságról,! amely ugyancsak sok vidéki látogatónak© kedvét szegte. Nemcsak színházjegyet,^5 de szállást sem kaptunk. Pedig milyen« egyszerű lett volna, ha számítanak aí nagyszámú közönségre, gondoskodnak© előre szálláshelyről, felkutatják a lehe-1^ tőségeket. Milyen Jó lett volna, ha« IBUSZ útján megrendelhettük, bejelent-q hettük volna szállásigényünket. Nem mondjuk, hogy nem volt szép a? Mezőgazdasági Kiállítás, de sok látoga-? tó bizony paprikás hangulatban jártai végig a kiállítás terüeltét. Pedig mind-« ez elkerülhető lett volna, ha! Ha . .. Deí KELEMEN ROZSA lányoknak, (Asszonyoknak Milyen az őszi divaf? A tsz-ek hitelgazdálkodásáról Népgazdaságunk, ötéves tervünk egyre nagyobb mértékben támasz­kodik a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekre. Sokszor elmondtuk és leírtuk, hogy ezen (belül milyen helyet foglalnak el a termelőszövet­kezetek. A második ötéves terv elő­írja, hogy 1960-ra döntő többség­ben kell lenni a termelőszövetkeze­teknek az egyéni parasztgazdaságok­kal szemben. Ha ez a számadat a céloldaJ, akkor a Minisztertanács legutóbbi határozatát a mezőgazdasá­gi szövetkezeti mozgalom fejleszté­séről az eszközoldalnak nevezhetjük. Ez a határozat sokoldalúan segíti termelőszövetkezeteinket. Mi most a hitelgazdálkodást nézzük meg. Több tsz-ünknél kísértett az el­adósodás veszélye, Vagy a hitel visz szafizetésének esedékessége rakott terhet a tagságra. A határozattal most megváltozik a helyzet, mert október 1-től a hitelállomány évi egy százalékos kaimat mellett 25 év­re nyúlik. Az idén 11 621 000 forint az az ösz- szeg, melyet középlejáratú esedé­kességként kellene befizetni, a be­ruházási jellegű esedékesség pcdi_ 7 913 000 forintot tesz ki. Ezeket az összegeket tehát most kellene kifi­zetni, 1956-ban. Az új határozat sze­rint azonban 25 év alatt kell ezt visszafizetni, évi 4 százalékos rész­letekben. Ha pedig — tegyük fel — aszályos gazdasági év, vagy más folytán gyengébb a tsz jövedelme, a határozat erre nézve előírja, hogy a tagokat a kiosztásra kerülő részese­dés 15 százalékánál jobban megter­helni nem szabad. Az idei őszi divat szabásban, színben, anyagban sokkal változa­tosabb, mint a tavalyi volt. Igaz, hogy néhány furcsa újdonsággal is elcsodálkoztat bennünket: így pél­dául az 1930-as évek kalapdivat­ját idéző fejrevalókkal, az »osz­tott« szoknyával, amelyet soha többé átalakítani nem lehet — és hogy azok is örüljenek, akik ta­valy szűkre szabatták át bőhátú kabátjukat — az idén a 'bővülő kabátok újra divatosak. De hadd mondjuk el sorjában, milyen is az őszi divat. A KABÁTOK hónaljtól lefelé oldalt bővülők, de divatosak a tavalyi szűk sza­básnak is. Az ujjak bevarrottak, válltömés nincs, az ejtett vállvo- nal nem divat. A gallér általában magasan csukódik, a gombolás változatos: egy- vagy kétsoros mé­lyen lefutó, vagy egészen magas. Anyagok: tweed, kordszövet, velurgyapjú. Uj formában jelenik meg az üzletekben az igen ked­velt lódenkabát. A női lódén leg­újabb változata az egyenes ihát- rész, elöl kétoldalt, a mellrészen háromsoros tűzés-díszítés halad lefelé egész a zsebvágás felső ré­széig. A KOSZTÜMÖK rövidek, testhezállók, a mellvarrás kaxcsúsítóan végig lefut, az ujj gyakran háromnegyedes, a nyak- megoldás néha gallér nélküli. In­kább szűk szoknyával hordják. A kulikosztüm divatban maradt, úgyszintén a hétnyolcados kabát is. Kosztümanyagok: jersey, tweed, k^mgarn, lengyel kordbársony, háziszőttes szövetek. A RUHÁK szűk és bő aljjal, plisszírozva, húz­va, rakva készülnek. A hosszított derékvonal eltűnőben van, az öv a természetes derékvonalon helyez­kedik el, vagy magasított »prin- cessz« szabással készül a ruha. Sok a kétrészes megoldás: a felső­rész kosztümkabátszerű, vagy rö­vid boleros. Újdonság az elöl be­varrott, hátul raglánszaibású újj és az egyenesvonalú szoknyán hátul a térdtől induló berakott beállí­tás. Ruhaanyagok: jersey, tweed, melorozott szövetek, sima szöve­tek, csíkos, pepita, esterházi- kockás és skótkockás anyagok. A TÁSKÁK megtartották tavalyi lapos, hosz- szúkás formájukat, de szélesebbek, dobozalakúak és fogantyúval lát­ják el őket. A sál, kesztyű szinte elmaradhatatlan kiegészítője az őszi divatnak. Olcsók és szépek a kötött pamut-flórkesztyűk. Szí­nük az öv, kalap, cipő színével egyezik. A CIPŐK között két fazon »uralkodik«: a kényelmes papucscipő és a kényel­metlen, de csinos tűsarkú cipő. A trottőr-sarok is divatos. A PULÖVERDIVAT egyre nagyobb teret hódít az or­szágban. Az idén a drágább gyap­júpulóver mellett olcsó, újfazonú pulóverek is készülnek. Az egyik ilyen újdonság a plüssutánzatú pamutpulóver, amit 65 forintért lehet majd vásárolni. DIVATSZINEK: csokoládébama, csaubarna, mo­gyorószín, a szürke minden árnya­lata, sötétzöld, kék, szilvakék, feke­te, lila és a sárgás-zöldes, lilás árnyalatok. ÚJDONSÁGOK: Hatféle színben készülnek az új­fajta nylon esőkabátok, könnyeb­bek és tartósabbak az eddigiek­nél és oly kicsire összéhajtihatók, hogy elférnék egy női retikülben. Ugyancsak hat újfazonú férfi ballonkabátban válogathatnak majd ősszel a vásárlók. Felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt bizonyára tetszik majd a nagyon csinos klott iskolakötény, amelyet sárközi díszítés tesz ízlé­sessé. Nemcsak szép viselet, ha­nem megvédi a ruhát is. Mit tett a toponári tanács, hogy kapcsolata megjavult a falu népé­vel? Hogyan szüntették meg a ta­nács tagjainak és a község lakosai­nak a közös ügyek iránti érdekte­lenségét? Ezt vizsgálta e hó 9-én, va­sárnap 22 község tanácselnöke To- ponáron. Az ismertető előadást Sal- lai Lajos elvtárs, a helyi tanács el­nöke tartotta. A beszámolóból s a kérdésekre adott válaszokból a kö­vetkező kép alakult ki: Másfél—egy éve a községben még gyakran előfordult, hogy a tanács vagy a vb ülését el kel­lett halasztani, mert nem jöttek össze. Ennek oka az volt, hogy a napirend jóformán sohasem változott. Akár állandóan ki lehetett volna írni: adó­behajtás, begyűjtés! A község kútjai rosszak voltak, az utak csaknem használhatatlanok. A 4200 lakosnak 200 férőhelyes kultúrház állt ren­delkezésére. Ha egy választópolgár panasszal fordult a tanács vezetői­hez, tagjaihoz, igen gyakran ezt a feleletet kapta: maradjon nyugodtan, van ettől fontosabb dolog is. Mosta­nában minden javuló munka és de­mokratizálódás eredőjének a XX. kongresszust, s az MDP KV hatá­rozatait szoktuk megjelölni — teljes joggal! A toponári tanács kialakuló­ban lévő új munkastílusának van azonban egy más eredője: az embe­riesség. Felelősségérzet a falu lako­saival szemben. Már a múlt év vé­gén elkezdték azt a munkát, hogy a tanácsot ismét a dolgozók érdeklődé­si, érintkezési közelébe vigyék. S a XX. kongresszus, a KV határozatai nagy segítséget adtak nekik ebben, igazolták a helyes törekvést. Ma már ott tartanak, hogy a ta­nácstagok 85—90 százaléka meg­jelenik az üléseken, élénk vita után hozzák a határozatokat. ÚJ UTAKON ★ 22 Tanácselnök tapasztalatcseréje Toponáron A választópolgárok pedig nem siet­nek be az udvarról, ha egy tanács­tag arra megy, hanem kilépnek hoz­zájuk, elmondják az apróbb-nagyobb ügyeket. Hogyan érték ezt el? A vezetők elmentek, beszélgettek a tanácstagokkal, a falu lakóival. A hallottakra rögtön szóban is, de fő­képpen tettekben válaszoltak: 1. Az ülésekre változatos napirendet állí­tottak össze. Abból látni lehetett, hogy ezután nem egy-két személy dönt az ügyekben, hanem a kollek­tíva. A hozott határozatot az appará­tus végre is hajtotta. S az elnök nem érezte magát feljogosítva, hogy meg­változtassa a döntéseket. 2. A kul­túrház épületében lebontották a köz­falakat, s most több mint 600 ember fér bele. Ezzel lehetővé vált, hogy az érdeklődők majd teljes számban lá­togathassák az előadásokat, megnéz­hessék a filmeket. 3. A falu alsó vé­gén volt/ egy kút. Évek óta rossz ál­lapotban. Lettek volna fontosabb dolgok is, de a tanács ezt javította meg! Hadd lássák az alvégiek, hogy kérő szavuk nem süket fülekre talál. 4. Két gazda panaszkodott, hogy a kövesúton áthaladó gazdasági vasút olyan közel van a fősínhez, hogy a lovak patkószege, beleakad, letörik, megsérti patáikat. Azonnal érintke­zésbe léptek az illetékesekkel, kija­vították a hibát. 5. Rendbehozták a község útjait. A Fő utca szép árnyas fái alatt csinos padokat helyeztek! el. Hadd lássák az emberek, hova; fordítja a tanács a községfejlesztési: alapot. És ezer más, apróbb-nagyobb do­log: ma már megbeszélik a gazdák- í kai vetéstervüket; kora tavasszal^ szüntették meg a jogtalan kuláksá-^ gokat. Ha panasszal fordulnak az el­nökhöz, az felkeresi az illetékes állandó bizottság elnökét, s az­zal együtt vizsgálják ki az ügyet. Ennek köszönhető, hogy igen ritka az olyan eset, mikor jogos panasszal fordulnak felsőbb szervhez. Suri Sándor elvtárs, a járási ta-& nács elnöke arról beszélt, hogy a he-! lyi tanácsok jó munkája attól is! függ, milyen hatáskörrel rendelkez-f?, nek. Tudnak-e önállóan intézkedni, vagy pedig minden apró ügyben aj járáshoz, megyéhez kell szaladgál-fi ni. Elmondta, hogy az eddigi intéz-! kedések után még milyen hatáskö-J rók leadása van folyamatban, illet-ß ve mit tartana ő helyesnek: Szükségtelen, hogy a bontási en-í gedélyeket a járás adja ki. Nyűgöd-; tan rá lehet bízni a községi tanács-' ra. Ugyanígy a munkakönyv kiadá-í sát. A szociális segélyeket is a helyi' tanács tárgyalja, hisz ők ismerik leg-, jobban az adott helyzetet. Rendel­kezzenek a benzinjegyek felett is. Azj iskolaügyeket az iskola igazgatója ésj a tanács intézze. Aztán bejelentette Suri elvtárs. \ hogy a jövő költségvetési évben a£ helyi tanács községpolitikai költség-? vetésébe már senki nem nyúlhat be-J le! Sallai elvtárs végül arról beszélt, hogy mennyivel könnyebb most dol­gozni, mikor a falu népe mindjobban feléjük fordul, bízik bennük. Csipkefererífő Vitrinbe 100-as, nagyobb térítőre 80-as Horgony cérnából készítjük. 1. sor; 10 láncszemet összekapcso­lunk. 2. sor: 16 rövidpálca. 3. sor: Minden második rövidpál­cába 3 háromszor rácsavart pálca egyszerre áthúzva. Közöttük 6 leve- gőszemmel horgolunk. 4. sor: A 6 levegőszembe 8—8 rö­vidpálcát horgolunk (összesen 64 rö­vidpálca). 5. sor; Minden rövidpálcába 1—1 egyszer rácsavart pálca. 6. sor: Minden szembe 1—1 rövid­pálca. 7. sor: minden második rövidpál­ca tetejére 1 kétszer rácsavart pálca, közöttük 3 láncszem (lyukak száma 32). 8. sor: Egyik lyukba 1 kétszer csa­vart pálca, a másik lyukba 3 kétszer csavart pálca, közöttük 3 láncszem. 9. sor: Az egyes pálca tetejébe 5 láncszemből, a hármas pálca tetejére 8 láncszemből lyukakat készítünk, ezeket rövidpálcával öltjük az alatta lévő lyuk közepébe. 10. sor: A kisebb lyukba 4 kétszer csavart pálcát horgolunk, a pálcák között pikó, a negyedik pálcából 5 láncszemmel lejövünk ^ nagyobbik lyuk közepébe rövidpáicával, ismét 5 láncszemmel fel a kisebb lyuk né­gyes pálcához. A csillagokat a pikókon keresztül £2 kapcsoljuk össze. 4 csillag összekap- Á csolásánál keletkezett üres térbe a minta 3 sorából álló margarétát ál­lítjuk be. Befőzés SZILVA JAM A magvaváló szilvát szárától meg­tisztítjuk, Jól megmossuk. Egy na­gyobb edényben vizet forralunk és a szilvát tésztaszűrövei belementjük a forrásban lévő vízbe. Két-három per­cig tartjuk benne, azután kiemeljük. Amikor lehűlt ügyesen lehúzzuk a hé­ját, majd kimagozzuk. Az így megtisz­tított gyümölcsöt a cukorral együtt feltesszük főni (1 kiló gyümölcshöz 50 deka cukrot számítsunk). Kb. 25 — 30 percig főzzük, levesszük a tűz­ről, lapos kávéskanálnyi szalicilt ke­verünk hozzá s forró üvegekbe tölt­jük. Lekötözzük és szárazon gőzöljük. Az így eltett szilvajam olyan színű lesz, mint a méz. PAPRIKALEKVAR Jól érett piros paprikát teljesen megtisztítunk a belső erektől és a magvaktól, majd húsdarálón ledarál­juk. Egy kiló tisztított paprikához 20 deka sót veszünk, összekeverjük, utána üvegekbe rakjuk és lekötjük. Ételek ízesítésére egész évben hasz­nálhatjuk, de vigyázzunk, mert ilyen­kor jóval kevesebb só kell. Könnyebb lesz a háztartás Rengeteg újfajta háztartási c.ikk kerül forgalomba az őszi hónapok­ban, de jelentősebb azoknak a keresett cikkeknek a száma is, amit eddig csak csekély mérték­ben gyártottak’ Az idén például bő választék van a legkülönbözőbb alumínium, horgonyzott és zomán­cozott edényekből. Iparunk telje­sítette a háziasszonyok régi kíván­ságát és ma már nagy választék­iban ikapható a fényezett, három- edényes, 43 forintos ételhordó. Új­donság lesz az ősszel az ugyan­csak alumíniumból készült két- és ptkilós liszt-, cukor- és sótartó dolboz. Igen keresett cikk a ház­tartási mérleg. Ezekből négyfajta áll a vásárlók rendelkezésére. A háziasszonyok különösen az üveg- tányéfost kedvelik. Ára 135 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents