Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-11 / 214. szám
Kedd, 1956. szeptember 11. SOMOGYI NÉPLAP 3 NŐ A TEKINTÉLYE Czépiil Marcali. A tizenkilen- •‘T ces mártírok emlékműve mellett magasodik az új mozi. A szürkepalás, téglapiros épületre büszkék a marcaliak. Méltán! Kezdeményezésük... pénzük ... munkájuk... Esztendejei, hogy eltüntették a Dávid-pékség romjait... Esztendeje, hogy helyébe lerakták az első téglát — hogy jogos igény elégül. Tízezer lakójú községnek mozi kell! önálló mozi. A művelődés házát, okol a fümelőadásokat tartják, föl kell szabadítani... A községi tanács és a pártszervek moziépítő bizottságot alakítottak. Szabó Lajos mérnök társadalmi munkában tervet készített — és harmincháromezer forinttal nekiláttak a nagy építkezésnek. Sokan kinevették a kezdeményezőket. Számtalan ember hitetlenül tekerte a fejét... de a társadalmi munkából a nevetők és a hitetlenek se maradtak el. Régen volt olyan egységes a község lakossága, olyan lelkes, áldozatot nem kímélő, mint a mozi építésében. Ha kellett, éjszaka kordiák a téglát az állomásról — vasárnap keverték a maltert, fuvarozták a fát az erdőről. Tisztviselő, tanár, dolgozó paraszt, községi vezető, öreg és fiatal egyaránt. Elismerés, dicséret illeti őket! Büszkén magasodik a szép épület... de az utolsó simítások hiányoznák — és késlekednek ... Megtört tán az alkotó lendület? Kifogyott a lelkesedés? Nem. A gépház- és villanyszerelést a Somogy megyei MOKEP-nek kellene végezni a megállapodás szerint. A MOKÉP hozzálátna (ígérte, szeptember elsején szerelőket küld!), de a Népművelési Minisztériumból még nem érkezett meg a szükséges pénz... Pedig a minisztérium ■ augusztus 23-án kelt, községi tanácshoz címzett levelé* -v-. r ben arról értesít, hogy -a mai napon intézkedtünk 120 000 forint beruházási keretnek a Somogy megyei Moziüzemi Vállalat részére történő átutalása iránt, amelyből a marcali mozigépház és villany- szerelés megoldható ...« (Népművelési Minisztérium Főigazgatósága, Bp. 121—T—B—10/1956 .. .előadó: Szütsné ... ) Hol késik a pénz? Meddig kell még várni? A marcaliak türelmetlenkednek. Joggal! November 7-én már az új moziban akarnak szórakozni. — Még egy akadály van — panaszkodik Darázs Lajos elvtárs, községi párttitkár. — A mozi építésére eddig 280 000 forintot fordítottunk ... minden forrásunk kimerült ... Az állami szervekhez hiába fordulunk a tatarozáshoz szükséges százezer forintért... Furcsa dolog! Marcali építkezést kezdeményez. Jogos igény elégül. Másfélmilliós beruházás néhány százezerből! A befejezéshez 100 000 forint kell — nem kaphatnak, mert miniszteri rendelet tiltja (a járási tanács szerint), hogy állami támogatást élvezzen községi kezdeményezés (!) Miniszteri rendelet merev alkalmazása akadályozza, hogy fontos és égetően szükséges kulturális létesítmény teljesen felépüljön. (Az ország büszkesége lenne!) Fáj ez a marcaliaknak — az állam édesfiainak... Aktaízü! Vajon, erősíti-e a sokat hangoztatott bizalmat? Aligha! \ z állami szervek jobban tc- rődjenek a körülményekkel, jobban vegyék figyelembe az adoitat, rugalmasan, mindig a dolgozók jogos igényét figyelembe véve alkalmazzák a törvényeket (az ő érdekükben hozták) — megszilárdul a bizalom, nő az állam tekintélye... MOLNÁR JÓZSEF Huzavona a kadarkúti mészégető körül A Somogyi Néplap július 5-i számában leközölte munkatársunk beküldött cikkét, mely azzal foglalkozott,, hogy miéit áll kihasználatlanul Kadarkúton a Szabadság Tsz mészégetője. A cikk nyomán a termelőszövetkezet közölte velünk, hogy a mészégetőt nem tudja üzemeltetni, ezért azt átadná a Kadarkúti Vegyesipari Ktsz-nek. Ezzel egyet értett a községi tanács is. A járási tanács azonban nem járult hozzá az átadáshoz, azért, mert amint állítja, a ktsz nem kizárólag a járás tsz-ei részére szállítana messet, hanem a megyében működő ktsz-ek építkezéseihez is. Ez utóbbi munkáink is fontosak és egyébként is legtöbbjük mezőgazdasági építkezés. A járási tanács azután tudtunkra adta, hogy a községi tanács veszi kezelésbe a mészégetőt. Ez azonban még nem történt meg. Úgy véljük, nem helyes, hogy a mészégető még mindig nem termel a járási tanács intézkedése miatt. A mészhiány nemcsak a kaposvári járásban, de a megyében is több helyen fékezi az építkezést, ezért adottságainkat jobban ki kellene használnunk. Úgy gondoljuk, szükséges lenne mielőbb tenni valamit ebben az ügyben. A Kisipari Szövetkezetek Somogy megyei Szövetsége nevében : Puskás Gyula Jobb együttműködést a begyűjtő és feldolgozó vállalatok között! Sok szó hangzott már el a terv- szerűtlenség, a hóvégi és időszaki hajrá miatt. Ez a betegség azonban még most is igen sok helyen felüti fejét. A rúgója, indítóoka nem egyszer az, hogy a vállalatok egymás közti kapcsolata nem jó. Mindegyik csak saját eredményeinek fokozásában látja meg a népgazdasági érdeket. A másik vállalat tervszerű munkáját már nem tekinti annak. Különösen megnyilvánul ek a begyűjtő és feldolgozó vállalatok munkájában. A múlt hét végén például a Dél- somogyi Húsipari Vállalat azt az értesítést kapta az Állatforgalmi Vállalattól, hogy vasárnap délután vegyenek át 300 darab marhát. A Húsipari Vállalat azonban ennyi állatot tartani nem tud, nincs helye, nincs takarmánya, ilyen mennyiséget pedig egyszerre levágni képtelen. Ez a 300 darab egész heti tervszáma volt, amit a begyűjtő vállalatnak naponként egyenlő ütemben kellene szállítania. Igen hosszú utánjárásba került a vállalatnak, amíg el tudta intézni azt, hogy ne egyszerre küldjék hozzájuk az egész heti mennyiséget. Még vezető beosztásban lévő elvtársak is azon a véleményen voltak, hogy a feldolgozó vállalatnak át kell vennie az egész mennyiséget. Pedig mit eredményezett volna ez? Azt, hogy ha a 300 marhát odaszállítják a húsüzem aszfaltozott udvarára (máshova nem tehették volna), akkor ez a 300 marha körülbelül 8 darabbal lett volna kevesebb, mire levágják őket. Ennyit vesztettek volna súlyukból. Ennyivel lett volna lényegében kevesebb a begyűjtés. A télen, karácsonykor megtörtént, hogy 400 marhát kaptak hasonló körülmények között. Akkor a súlyveszteség pontosan tíz élőmarha súlyával volt egyenlő. Az Adatforgalmi arra hivatkozik, a begyűjtés az első. Az igaz, hogy a begyűjtés nagyon fontos, de a begyűjtő vállalatok istállókkal, karámokkal, legelőkkel rendelkeznek. Úgy kell tehát a begyűjtést lebonyolítaniuk, hogy gondoskodni tudjanak az állatok tartásáról és terv szerint, ütemesen szállítsák a levágásra kerülő marhákat, sertéseket. Hiába gyűjtenek be terven felül is, ha a begyűjtött állatok további sorsával nem törődnek és engedik, hogy a rendszertelen munka miatt sok mázsás veszteség érje a húsellátást, egész népgazdaságunkat: A begyűjtés azért van, hogy biztosítsa az ország szükségletét. Ezért vannak a begyűjtő vállalatok, ezt a szempontot kell hát szem előtt tartaniuk. Necsak azt nézzék, hogy önmaguk teljesítik a tervet, hanem arra is legyenek figyelemmel, hogy az ő munkájuk ne hátráltassa másutt a tervszerű termelést és ellátást. HOGYAN LETT ELSŐ A DARÁNYI GÉPÁLLOMÁS? Feljegyzések egy termelési értekezletről — ELVTÄRSAK! örömmel jelenthetem, elsők lettünk a gépállomások megyei versenyében — mondta pénteken a termelési értekezleten Gadanecz elvtárs, igazgató. — Győzelmet ünnepelünk. Becsülettel teljesítettük nyári feladatunkat. A traktorosoké, a szerelőké, a műszakiaké, a mezőgazdászoké az érdem. Nekik jár köszönet, s a kommunistáknak. Mert ők mutatták a legjobb példát a munkában, a nehézségek bátor leküzdésében. Kommunista traktorosaink nyári tervüket átlagosan 125,84 százalékra teljesítették. Ez 4,4 százalékkal magasabb a gépállomási átlagnál. Szép munka volt. Nyolcvanan hallgatják az igazgató szavait. Traktorosok, szerelők, műszakiak. Némelyek olajos arccal, kézzel ülnek itt, egyenesen a gép mellől, munkából jöttek ide. Jó érzés az igazgató szájából hallani a dicsérő szavakat. S a feddést is, már akinek az jár. Ezt várják ők: szintén, Valósághűen tájékoztassák őket üzemük életéről, a gondokról, hiányokról is, hogy segíteni tudjanak a bajokon. Munkás öntudatuk elbírja, hogy ne csak a jót, a hibákat is mondják meg a vezetők. Szóból ért a magyar ember. Uj légkörben zajlott le ez a termelési értekezlet. Újszerű volt az igazgató beszámolója, elütött a régi sablonos, felolvasásszerű beszámolóktól. Látszott belőle, hogy Gadanecz elvtárs nagyon jól ismeri az embereket. Nem általánosságban, hanem személy szerint értékelte a brigádbeli traktorosok munkáját, a jó és rossz vonásokat is. A hallgatók felfelélénkülése, helyeslése mutatta, hogy magukra ismertek az elmondottakból. Mindenkinek jut dicsérő szó az igazgató beszámolójából, érdem szerint. Dicséri a? »örökmozgó« szerelőket,. akik biztosították a gépek üzemképességét, önállóbbak, nagykorúak lettek a brigádok is. Most már nem várnak minden apró-cseprő ügyben az igazgató, főgépész, vagy a főmezőgazdász utasítására, hanem maguk intézkednek. Jobban megszervezik a munkát is. Ezért lehetett a nyári idényben első Valusek József brigádja. 516 normálholddal tcbb talajmunkát végeztek a tervezettnél. De lehetne jobb is a brigád, ha Valusek elvtárs határozottabb lenne. Hiszen olyan traktorosok vannak a brigádban, mint a 171 százalékos Balatinecz József és a többi. Kovács Géza is megemberelte magát. Varga Ferenc brigádja 125,8 százalékkal második a brigádok versenyében. Bár területük szétszórt, igen szervezetten haladt a munka. Oroszlánrésze volt ebben Berkics elvtársnak, a műszaki ellenőrnek, aki a barázdában kijavította a gépen adódó hibákat, nem fordult mindjárt a műhelyhez. Szorgalmas emberek vannak az Ecker-brigádban is. Elhatározták, hogy augusztus 20-ra teljesítik nyári tervüket. Nem tudom, hogyan hogyan sem, de augusztus 20-án éppen száz százalékra állt a brigád — mondta derültség közepette Gadanecz elvtárs. — A verseny utolsó brigádja, Borbély Ferencé is 105 százalékra teljesítette nyári tervét. így dolgoztunk tehát a nyáron. 171 HOLD aratás jut egy-egy aratógépükre. Az idei nyár az első. amikor a gépállomás körzetébe tartozó tsz-ek majdnem valamennyi tarlójukat felszántatták. Amilyen jól dolgoznak, olyan jól keresnek is a traktorosok. Csak egy-két példa ennek szemléltetésére. Augusztusban Jan- kovics József 4119, Tolnai István 2615, Bunyevácz József 2552, Borbás István 2548 forint munkabért vett fel. Most a nyári tervben kitűnt 17 traktorosnak, brigádvezetőnek 5100 forint jutalmat osztottak ki. Hadd lássák a traktorosok, hogy a jó munkát megbecsülik. Két traktorost — Szabó Lászlót, Póré Józsefet — kihagytak a pénz- jutalmazásból, mert viselkedésükkel, cselekedetükkel szégyent hoztak a gépállomásra. — A traktoros elvtársakra bízom, megadják-e a jutalmat olyanoknak, akik szégyent hoztak gépállomásunkra? — kérdi az igazgató. Senki sem tartja fel kezét a nyolcvan közül, igazságos a vezetők döntése. De egyhangúan állnak a korábban súlyos szabálytalanságot elkövető Bunyevácz József mellé: — Hadd dolgozzon köztünk továbbra is. No, azért senki se gondolja, hogy a Darányi Gépállomás traktorosai mindennel megelégedettek. Amikor a hozzászólásokra került sor, bátran bírálták a vezetőséget, megmondták nyíltan, mi nem tetszik nekik. Lukács Ernő erélyesen követelte, folyamatosan biztosítsák az éles ekevasakat a traktorokhoz. Ecker Ferenc az üzemanyagellátásról mondta el véleményét: »Sokszor félnapokat kell az irodában üldögélni azért, hogy az üzemanyagot kiszállítsák a helyszínre. S ha már önállóságról beszélünk, ne avatkozzanak bele a brigádok belső dolgaiba a gépállomás vezetői« — mondta. Mohácsi Lajos hozzászólása egyetlen szóból — ennyiből — állott: »Silókerék!" Tudniillik egy év óta »készül" az eltörött silókerék a kovácsműhelyben. Gadanecz elvtárs, az igazgató határozottan felszólította a műszakiakat, hogy a következő termelési értekezletig javítsák meg. ITT IS vannak kisebb-nagyobb zökkenők a napi munkában, de éppen a vezetők és munkások közti egészséges kapcsolat, az üzemi demokrácia tettekre sarkalló ereje az, amely átsegíti őket ezeken a zökkenőkön. Ez a biztosítéka annak is, hogy az őszi idényben is elsők lehessenek s megszerezzék az élüzem kitüntetést. Varga József EMLÉKEZÉS A SZIGETVÁRI HŐSÖKRE T obogó fáklyák fényénél vo- nult fel szombat este Szigetvár és a környékbeli falvak lakossága, ifjúsága a szigetvári vár udvarára. Az 1956-os Zrínyi eim- lékünnepség megnyitójára vártak. Ezen a napon volt 390 esztendeje, hogy Szigetvár hős 'Védelmezői, Zrínyi Miklóssal az élen, kirohantak a várból, s valamennyien hősi halált haltak. Délután a Zrínyi korabeli kis mozsarakból adtak le lövéseket, jelezvén az ünnepség megnyitását, s este, amikor a várfalak felett felröppent az első s a többi rakéta — az ódon vár udvarának 'gyepén, a szigetvári vár-múzeum előtt hálával és kegyelettel adózott Zrínyi és katonái emlékének majd négy és félezer ember. A várfalakat fellobogózták erre az alkalomra, s a bástyákon mindenütt fáklyafény lobogott. Szorgos fiatalok tábortüzet raktak a várudvar közepén, s amikor már magasra lobogott a láng — az üdvözlő szavak elhangzása után az ünnepségen megjelent Somogy megyei Hazafias Népfront küldötte, Szabó Gyula elvtárs állt a mikrofon elé. Csak néhány gondolatot ragadunk ki szép emlékbeszédéből, amelyet a hála és emlékezés érzése szőtt át. — Szigetvár a történelem folyamán közigazgatásilag tartozhatott hol ide. hol oda, helyzeténél fogva azonban mindig a dunántúli vidék Nándorfehérváréinak szerepét töltötte be. Hosszú évszázadokon át ez volt Somogyország főhelye és védelmező kapuja. Vitéz katonái is elsősorban a környező somogyi falvakból kerültek ki. Ezért nőtt 'bele mélyen a somogyi nép amié-. kező tudatába Szigetvárnak, s 390 év előtti vitéz vértanú kapitányának, Zrínyi Miklósnak halhatatlan neve. Szabó Gyula „ emlékbeszédében ezután Zrínyi Miklósról, majd Zrínyi koráról, a török veszedelemről (beszélt. — Zrínyi tudta, hogy Szigetvár egyik kulcsa a Dunántúlnak, s hogy a török dunántúli hódításai illúzórikussá válhatnának Szigetvár birtoklása nélkül. De azt is tudta, hogy a török uralom a magyar nép katasztrofális pusztulását is jelentené. Mennyire igaza lett, azt bizonyítja az a körülmény, hogy Szigetvár eleste után magában e városban 1571-ben a kincstári tizedjegyzék lakosokul mindössze 9 cigánycsaládot említ meg. Somogy megye 12 000 portájából a török megszállás végén csak huszadrészének volt művelője, a többi elvadult, legelővé, bozótossá, erdővé vált. Ettől a várható és 'bekövetkezett sorstól akarta Zrínyi megóvni a dunántúli megyék, köztük Somogy megye népét is. Ezért szállt szembe reménytelenül kisebb védőseregével a szultánnak három világrészből toborzott tengernyi seregével Az ünnepi beszéd szavai ezután arról szóltak, hogy Zrínyi, mint főúr, maga sem volt mentes a korát jellemző magyurak emberi gyarlóságaitól, ő is szerette a vagyont, de abban vált ki s emelkedett a halhatatlanság magasságáig saját osztálya fölé, hogy ismert a saját ügyénél és vágyainál előbhrevaló ügyet: a haza védelmének ügyét is. — Ezért maradt meg évszázadokon át és él örökké dicső emlé- .kük, míg magyar szívek dobogni fognak e földön! Aaért tisztelgünk hallhatatlan emlékezetük előtt, mert megmutatták minden idők magyarjainak s a velük együtt élő s e hazához hű nemzetiségeknek: meddig terjedhet az igazi hazaszeretet. Megmaradt a kiáradó szellem, a hősiesség tisztelete, mely a somogyi dolgozó nép százezreiben ma is élő és ható valóság, mely a maroknyi védőseregnek a tengernyi ellenséggel való puszta szern- ibeállását is a hősiesség legmagasabb fokának ítélte. Egyik szerény tanúja ennek ez az emléktábla, amelyet Somogy megye dolgozó népe hálás emlékezéseként a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága nevében ma itt elhelyezünk. E táblát azzal adom át Szigetvár hazafias közönségének, hogy érezze meg benne a testvér- szívek dobbanását, hogy legyen emlékeztető jele mindig a hűségnek s a haza, e gyönyörű vidék védeknezése iránt mindenkor tartozó szent kötelességünknek — fe-r jezte be emlékbeszédét Szabó Gyula. Ezután Devecseri Gábor Kos- suth-díjas költő szólalt fel, s beszélt Zrínyi Miklósról, Zrínyi hősiességéről, s arról, hogy mire tanítja a ma ifjúságát a szigetvári hősök példája. A Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága ezután átadta a vér-múzeum falán elhelyezett emléktáblát a Hazafias Népfront szigetvári bizottságának, majd megkoszorúzták az emléktáblát. A szigetvári ifjúság, majd a pécsi zenei gimnázium növendékei műsorukkal Zrínyiről és a szigetvári hősökről emlékeztek meg. A szombati ünnepséget színpcmpás tűzijátékkal fejezték be. s másnap tovább folytatódott Szigetváron a Zrínyi emlékünnepély. * * * (örvendetes, hogy a Hazafias Népfront Somogy megyei Bizottsága nem feledkezett meg az egykor Somogyhoz tartozó Szigetvár ünnepéről, s a somogyiak hálás emlékezetéül emléktáblát helyezett el a várban. Sajnálatos azonban, hogy az emléktábla szövegezésébe egy lényeges hiba csúszott be. Nem ünneprontásnak említjük ezt, de groteszkül hatott, hogy az emléktábla szerint úgy tűnik, mintha a Szigetvárnál győzedelmeskedő törököt ünnepeltük volna, s nem a szigetvári hősöket. A szöveg ugyanis ez: »A szigetvári győzelem 390. évfordulójára." 390 esztendeje, sajnos a törökök győztek Szigetváron, s reméljük, a népfront ezt a tévedését hamarosan korrigálja.) II kereskedelmi és pénzügyi dolgozók feladata a szakszervezeti kongresszus előtt Tavasszal választották meg a Somogy megyei Területi Bizottság küldöttértekezletén a megye küldötteit a KPDSZ országos kongresszusára. Azóta a küldöttek rendszeresen látogatják a szakszervezeti bizottságokat, a dolgozókat, hogy tájékozódjanak az őket érintő kérdésekről. A kongresszus mostani ülésszaka annál is inkább nagy jelentőségű, mert a XX. kongresszus és pártunk Központi Vezetőségének júliusi határozata alapján foglalkozik, a szakszervezet feladataival. A kongresszus megvitatja a Központi Vezetőség beszámolóját a legutóbbi kongresszusi határozatok végrehajtásáról, az eltelt időben végzett munkáról. A kongresszus foglalkozik a pénzügyi és kereskedelmi dolgozók munkakörülményeivel, a kereskedelmi és pénzügyi munka fejlesztésével, továbbá a szakszervezeti munka megjavításával. A XX. kongresszus szelleme behatolt szakszervezeti életünkbe is. örömmel üdvözölték dolgozóink, hogy a szakszervezet elnöksége osztályonként kidolgozott téziseket adott le megvitatásra. Ennek alapján országos jellegű kérdéseket is megvitathatunk. A kongresszus sikeréhez nekünk is hozzá kell járulnunk. Folytatnunk kell azt a munkát, melyet a tézisek megtárgyalása alkalmából szakszervezeti bizottsági üléseken megkezd- tünk. A beérkezett javaslatokat továbbítottuk a központhoz, bár akadnak olyan kérdések is, melyeket a területi bizottság önállóan meg tud oldani. A tézisek megtárgyalásánál dolgozóink a törvényesség betartásával is foglalkoztak. Ezen a téren sok feladata van a területi bizottságnak. Mint ahogy feladata az is, hogy fokozottabb gondot fordítsanak a szakszervezeti munkára, és a dolgozók javaslaiait vigyék a küldöttek a kongresszus elé. A társadalmi aktíváknak is szerep jut ebben, akik eddig is fáradhatatlanul harcoltak a kongresszus sikeréért. A szakszervezeti bizottságok úgy járulhatnak hozzá a kongresszus méltó megünnepléséhez, hogy felajánlásokat szerveznek és tesznek ebből az alkalomból. A gazdasági munkánál előtérbe kell kerülnie a gazdaságosságnak, a munkásellátás megjavításának, a dolgozó nők helyzete megkönnyítésének. Nemes vetélkedés indult meg a szakszervezeti bizottságok és a járási bizottságok között a tagdíjfizetési átlag megjavításáért. Minden erőnkk»! legyünk azon, hogy a szakszervezeti funkcionáriusok és tagok végrehajtsák a reájuk háruló feladatokat. Ennek jó hatása érezhető lesz majd nemcsak a szakszervezeti, hanem a gazdasági munkában is. Blénesi Béla, a KPDSZ területi bizottságának elnöke.
