Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-30 / 231. szám

Vasárnap, 1956. szeptember 30. SOMOGYI NÉPLÁP 5 0 tanácsok erőforrása — a néppel valá eltéphetetlen kapcsolat A Megyei Tanács üléséről Ez a tanácsülés — sokak vélemé- saját hatáskörükben régesrég elin­A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Ami a „Miért mostoha a donnerí városrész" című cikkből kimaradt nye szerint — elütött a korábbiak­tól. A tanácstagok szókimondóbban, őszintébben 'beszéltek, vitatkoztak a megyei problémákról, mint bármi­kor ezelőtt. Hiába mondta ki az ülés elnöke, Ihogy a végrehajtó bizottság eddigi munkájáról nem nyit vitát, a tanácstagok .mégis kérdeztek: 1. A vb hogyan kívánja kapcsola­tát megjavítani a tömegekkel, s ho­gyan szorítja rá az alsóbb 'hivatali szerveket a párt- és karmán ^határo­zatok, s a megyei tanácsülés hatá­rozatainak végrehajtására? 2. A be­számoló, miért csak megállapítja a törvénysértéseket, elkövetőik közül hányat vont felelősségre a VB? 3. Miért csak a tanácstagok fogadó­órái alapján értékeli a vb a tanácsok tömegkapcsolatát? 4. Mit tesz a vb a vállalatok összevonásáért, lakóhe­lyiségek felszabadításáért, a Sertés- tenyésztő Vállalat, s az Erdőgazda­ságnak a városból való kiköltözteté­séért? 5. Hogyan, akarja a végre­hajtó bizottság megjavítani Kapos­vár zöldség-, 'gyümölcs- és kenyér- ellátását? — hangzottak a lakosság széles rétegeit érintő kérdések. — Engem nem elégít ki a közép­parasztok rehabilitásáról szóló szűkszavú beszámoló, egyes he­lyeken nem hajtják végre az er­ről hozott párt- és kormányha­tározatokat. Somogysziiben pl. még ma sem tö­rölték a középparasztok adó- és be­adási hátralékát — mondta többek között Tóth István elvtárs. Mindezek a kérdések, meg a to­vábbiak is, s a tanácsülés egész vi­tája azt mutatta: helyes és szüksé­ges volt napirendre tűzni a Megyei Tanács tömegszenvező munkáját. A beszámoló is, a felszólalók is hang­súlyozták: a tanácsok és a tömegek kapcsolata ott romlott, ahol a ta­nácsok államhatalmi jellege mellett elsikkadt a tanácsok tömegszerveze- ti funkciója. — Ez a tétel a beszámo­lóban becsületes önkritika —1 mondta dr. Sivó József elvtárs. Pankász Ferenc elvtárs felszólalá­sa is megerősítette, hogy a tanács és tömegek közti kapcsolat gyenge­ségének egyik fő oka abban kere­sendő, hogy a lakosság, a tanács függetlenített apparátusában látja a tanácsit. Az sem ritka eset, hogy a tanács hivatali dolgozói nem adják meg, különösen a községekben. a tanácstagoknak kijáró tiszteletet, s javaslatukra legfeljebb legyintenek. A tanácstagok beadványainak intézésére jellemző, hogy egyik választójának adóügyi panaszát a Megyei Tanács Pénzügyi Osz­tálya tizennyolcszor! felszólítás­ra intézte el. Szöllőskislakon és Balatonbogláron két fogadónapon 45 választója keres­lte fel őt, s közülük harminckettő­nek a panaszát a községi tanácsok Egymásután sorakoznak a számok a belegi Petőfi Tsz elnökének, Ké­kesi Jenőnek a jegyzetfüzetében. Egyik oldalon az indulás, másikon a jelenlegi állapot. Elnézegeti. Milyen könnyű most ezeket ide inni, de mennyi munkába, beszédbe, harcba került, míg idáig jutott a tsz. Hisz januárban még aláírásokat gyűjtött, Nagy Sándor, egypáran ki akartak lépni S most ez az ember az egyik legszcrgaümasabb tag. Ám nemcsak a keze jár, a szája is. Ilye­neket mond: »-Majd meglátjuk, mi­ért dolgoztunk. Végén csattan az os­tor« stb. Hát igen, Kékesi elvtársnak is ez a véleménye. Most éppen azt szá­mi tgatj a mennyi is a jövedelem, mennyi lesz az osztalék. Ám a szá­mok, ahogy leírja őket, megeleve­nednek. A „van“-ból lesz több Volt 16 tehén, most 36. A tagok némelyike kettőt-hármat is hagyott háztájiban. Mennyit kellett nekik beszélni, hogy közös állomány nél­kül mioccaini sem lehet. S lám, a tejpénz egész nyáron fedezte az üzemviteli kiadásokat és még 15 000 forint tiszta haszon is jön belőle. Üsző volt 19. most 30. Húsbika egy sem, most 9. Hogy tiltakoztak: -Csak kölcsönt ne vegyünk fel!« Most csupán a hízómarha kb. 100 ezer forinttal nyomja meg a zár­számadást. Ugyanígy a sertéseknél. Januárban, az alakulás után három hónappal egy csökött malac sem volt. Most 16 anya és 170 süldő rö­fög a közösben. Kiadlak érte 40 ez­ret, s most ötven darab után kb. tezhettek volna. Egy-két hónap óta tartanak ta­nácstagjaink — úgy ahogy — rend­szeresen fogadóórákat. A tapasztala­tok ékesszólóan bizonyítják, milyen fontos szerepük van ezeknek a ta­nács és a tömegek közötti 'kapcsolat elmélyítésében. A megyei tanácsülé­sen számos felszólaló elmondta, hogy az emberek máris nagyobb bi­zalommal keresik fel tanácstagjukat. Keszerice Ferencné mindig megtart­ja fogadóóráit, választókörzetében tisztelik, becsülik. Elmondta, hogy általában minden panaszt a helyszínen — egyiket-másikat igaz, csak eré­lyes közbelépéssel — el lehet in­tézni. Somogyudvarhelyen pl. tíztagú pa- rasztküldöttség panaszolta el neki, hogy szanvaskerepjüket a gépállomás nem csépelte el, mert nem közös szérűre takarodtak. — Felihívtam a gépállomást, s azt mondtam, most ne azt keressék, ki 'követte el a hi­bát, a fő dolog, hogy zsákba kerül­jön a mag. — A jó szó használt. Sajnos, nem egy tanácsi vezető, ahelyett, hogy őszintén beismerné a korábban elkövetett hibákat, a dol­gozók ügyében eljáró tanácstagot »kellemetlenkedőnek« tartja, s ezért igyekszik tőle megszabadulni, vagy az intézkedésben gátolni. Szalai Irén megyei tanácstagot Taszáron 13 tagú küldöttség váyta. Elmondták, hogy 45 óta már negyedszer boly­gatják őket a földben. Most megint előkészítették vetésre a földjüket, á tsz viszont gazos, szántatlan földet akar nekik cserébe adni. Amikor Szalai elvtársnő a törvényesség be­tartásáról beszélt a tsz-elnöknek, az tsz-ellenesnek titulálta. A dolog az­óta megoldódott. A tanácsok vezetői­nek és dolgozóinak meg kell tanul­niuk emberségesen, tisztességesen szót érteni a néppel, mert a dolgozó parasztok számára az állam ott lenn van a faluban — mondta Szalai elv- társnő. Bátor, bíráló szóban nem volt hi­ány a megyei tanácsülésen. A felszólalók ostorozták a szór­ványosan még ma is előforduló törvénysértéseket. Egyetemesen foglaltak állást amel­lett, hogy súlyosan vét a nép ellen, s a tanács tömegkapcsolatát lazítja az a vezető, aki megtűri a törvény- sértéseket. Koller Imre lengyeltóti tanácstag felszólalása arról tanúsko­dik, hegy van még olyan falu, aho­va nem ért el a párt júliusi határo­zatának frissítő szelleme, ahol még ma is önkényeskednak a helyi tanács vezetői, akik úgy vélekednek, hogy nem kell a dolgozó parasztokat min­denről felvilágosítani. A tanácstagok általános helyeslésével találkozott Nánási Itmréné javaslata: küldjön ki a tanácsülés egy bizottságot Len­125 ezer forintot látnak majd. A juhok ellen már nem tiltako­zott ennyire a tagság. Akkor már fialtak a góbéik, nevelődtek a szép üszők. Látták, csak a »van«-ból lesz még több. S így hozott július­iban 450 darab magyar fésűst. Hat éven belül kell visszaadni, termé­szetben. De hisz leggyengébben szá­molva is egy óv alatt megduplázód­nak. Mert gondozójuk van, szállá­suk is, takarmány is... No, még a takarmány. Mikor idejött, a tehenek csontig soványodva támogatták egymást a jászlak előtt. Hát ő azon dolgozott: erre a télre legyen enni­valójuk. Lett is! Jól fizettek a pil­langósok, a rétiszénát is gonddal szedték össze. S mindezt még ezer köbméter silóval pótolják. De 'hát miért nem volt takarj mány? Mert lovaknak nem volt kö^ zős hely, azt mindenki otthon tar­totta. Vele a szénát, s tömték belé­jük. Szép, rengőhűsú 77 darabot tartott a 1Ö5 tag. Közgyűlésen szá­mokkal bebizonyította nekik, hogy nem kell, csak a fele. Akkor bele­egyeztek, hogy eladnak 37-et. Mikor azonban az első párakat elvezették a vásárra, este ő egy kicsit körül­nézegetve ment haza. Mert minden­ki azt mondta: »Csak az én lovam­ra próbáljatok sort keríteni!« Csak okosan ! Ma már mindez a múlté. Most, összegezve az egészet, az állatte­nyésztésből 180 00Ö forintot vesznek majd be. — A növénytermesztésiből, sajnos többet. 284 000 forintot. De — szin­tén sajnos — nem sokkal... — így gyeltótiba a törvénysértések meg­vizsgálására. Egyes helyeken még ma is előfor­dul, ihoigy a hibák felfedését meg­torolják — erről beszélt Bencs Gyöngy. Elmondta azt is, hogy ahol a végrehajtó bizottság vezetői, az el­nök és titkár gőgös, kiskirály, ott nem lehet tömegkapcsolatról beszél­ni. — Meg kell engedni, hogy a dol­gozó parasztok a tanácsüléseken a napirenden kívül elmondhassák más problémáikat, gondjaikat is. Nálunk, Jután divat volt eddig, hogy a tanácsüléseken figyelmeztet­ték a hozzászólót: »ez nem tartozik ide«. I.gy aztán azt mondja a pa­raszt: minek menjek el, úgy sincs értelme... Hogyan lehet megszilárdítani hát a tanácsok és tömegek kap­csolatát, mik a teendők a megyei tanácsülés után? Minden faluban más és más az adottság, másféleképpen lehet és kell is a tanács helyi politikáját ki­alakítani. Erre receptet nem. lehet írni. A választókkal való lelkiismere­tes bánásmód, a panaszok gyors, ér­demleges elintézése, a törvények — különösen a tanácsdemokrácia — betartása és betartatása, az őszinte­ség, az emberi melegség, az udva­riasság, a szerénység — mind olyan nélkülözhetetlen követelmény, amely nélkül egyetlen tanács sem tud jó kapcsolatot kiépíteni a választókkal, amelyek nélkül egy vezető sem tud meglenni. S végül néhány szót az ígérgeté­sekről, Erről sokat beszéltek a ta­nácsülésen. Töibben elítélték az elv­telen ígérgetőket, akik így próbál­nak tekintélyt, bizalmat szerezni maguknak. Ezzel pedig éppen az el­lenkezőjét érik el. De a tanácsülésen végighúzódott az »adj, uramisten, csak mindjárt« nézet is. Sok tanács­tag követelt választói nevében vil­lanyt, bekötőutat, iskolát, művelő« dési otthont. Igaz, hegy ezek mind jogos igények, de nem szabad elfelejteni a köz­mondást: addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Igaz, hogy 83 községünkben még nincs villany. De lássuk csak: 1945 előtt Somogy 252 lakott települése közül mindössze 52-:ben égett vil­lany. Ma 169-ben. 1938-ban mindösz- sze két községet villamositottak. Az idén viszont 14 községbe jut el a villany. így van ez mindennel. Nem. mondjuk, hogy jövőre lesz minden faluban villany, de biztosan állít­hatjuk, hogy hat-hét év múlva nem lesz Somcgyban viljamosítatlan te­lepülés. S addig várni kell, türelme­sen. Az ország is úgy bír többet és többet adni, ha mi, a haza polgárai is betartjuk törvényeit, s megadjuk néki azt, amit tőlünk elvár. Erről se hallgassanak a tanácstagok. Varga József VÍZ Petőfi Tsz szokta mondani. S ha értetlen te­kintet a válasz, elmosolyodik, s meg- pödri »férfias« .bajuszát. (Ujiházas, kell a tekintély!) — Nyilvánvaló — mondja —, hogy az állattenyésztés kell legyen a fő üzemág. Földjeink jól bírják a pilla,ngósokat, árpa, zab hálásan fi­zet. S nem akkor 'gazdálkodunk okosan, ha a gazdag termést elad­juk. Hanem, ha beletömjük húsba, zsírba, tejbe ... Ezért sajnos, hogy az első évben — az indulás nehéz­ségeivel küzdve — még a növény- termesztésből jött több jövedelem, — De nem sokkal, mert 2250 má­zsa búzát terveztünk, s lett 1282. Ugyanilyen roszul fizetett a rozs, ősziárpa. Mert nem ősszel, hanem télen vetettük, januárban fejeztük he. Pétisóval alig ibirtuk felápolni 5,40 mázsás átlagra. Ezer mázsa bú­za nem semmiség. Hogy a tervezett évvégi egyenleg mégis meglegyen, hát júniusban 25 hold lóherét kötöt­tünk le magnak. Ábból bejön 80 000 forint 'körül. Ugyanakkor a szerző­déses hí zómarha terv volt 30 800 forint, s lesz 100 000 forint. Iigy ér­tük éL hogy a munkaegység értéke előreláthatólag nem 34, hanem 37—38 forint lesz. Pénzből 8—10 forintot osztunk, ami a környéken nem igen van még egy tsz-nél. Mikor esattan az ostor? — Nagy Sándornak azt szoktam felelni: úgy van, a végén csattan az ostor, de az elején, meg a köze­pén kanyarodik. Miért? Mert vilá­gos, hogy osztalék csak akkor van, A Donnerban a második Iszák- domfoom lakom. Ezen a részen is tűr­hetetlen állapot uralkodik a rend és tisztaság terén. Itt esős időben a víz az egész utca szélességében folyik, mert a Laborfalvi Róza utcában és a Mikszáth utcában legalább két év óta az árkot nem ásatta ki 'az ille­tékes hatóság. Esőzéskor a víz 'be­folyik az udvarokba, a vízvezeték- aknákba és járhatatlanná teszi a gyalogjárót. A dombra a volt KlOSZ-vendéglo mögött téglából épített lépcsősor ve­zet. Az idén még egyszer sem söpör­ték le, tele van szeméttel, piszokkal és lassan a hulló levelek egészen betemetik. Nagyon csúszós ez a tég­lalépcső és komoly baleset is elő­fordulhat az öregeknél és a gyerme­keknél. A lépcső alatt tíz évivel ezelőtt 20— 25 méter hosszú járda volt. Ez már teljeseit tönkrement, úgyhogy eső, vagy télvíz idején bokáig érő vízben és sárban lehet csak átjutni a Rét utcai sarokra. Gyermekeink is, ma­gunk is bokáig érő sárban járunk és lábunkon szárad meg a cipő. Az Iszák-dombra autóval, kocsi­val nem lehet feljárni, tavasszal, A falvak versenye, az egyéves mezőgazdasági verseny második sza­kasza lezárult. Ha megyecsoportunk­ban elsőséget nem is, de tapasztala­tot szereztünk az elkövetkező, har­madik szakaszra, hogy sokkal ko­molyabban kell vennünk a versenyt, mint eddig. A legelső tennivaló, hogy ahol nem volt, vagy elsikkadt a községi szervezőibizottság, ott ezt életre leéli kelteni. A bizottság akkor dolgozik jól, ha módszereiben sokoldalú. En­gedjen nagy teret a helyi kezdemé­nyezéseknek, de ennek betartására is ügyeljen. Tekintélyt, s egyben ele­ba megtermeljük. Ezért küzdöttem egész éviben, hogy törődjenek többet a közössel. Ezért zártuk ki két hete Tamás Ferencet (felső). Nem volt neki negyedmagával még 120 mun­kaegysége sem. (S nagyon érdekes, hogy a tagság a gyűlésen nem igen szolalt ellene. Titkosi sza,vazással azonban nagy többséggel kizárták. Ebből látni, hogy érzik már: övék a tsz, hogy mindenkinek ki kell ven­ni a munkából a réapét; hogy a ló­gósok nemcsak saját maguknak, ha­nem a közösségnek is rosszat tesz­nek. Csak még ezt fennhangon nem igen mondják. Tartanak eev- mástól. Uj életformában élnek, de a régi erkölcsnormák, szokások mozgatják őket.) Ezért szorgalmaz­tam a tagságot, hogy csak gye­rünk, kapáljuk a burgonyát. Most szedik az asszonyok, s nevetve mondják: »Annyi van, mintha nem is ott termett volna, csak úgy alá lenne öntve!« — S én azt mondom. — hajtja össze a füzetet Kékesi elvtársi —•, választóvíz lesz nekünk az első zár­számadás. Ott látja maid meg Vö­rös Nagy János, Varga István, meg még páran, hosv érdemes lett vol­na Lőczi Jánosékat, Tamási Józse- féket (kigyósi). Nagy Józseféket kö­vetni. De én tudom, hogv már most kezdik számolgatni: mennyi jut 80—100 munkaegységre, s mennyi 5—600-ra! Mert itt van a kutya el­ásva. Nálunk is, meg másutt is. ősszel és télien a nagy sár, víz miatt. Előfordult már több esetben, hogy beteget, szülő asszonyt kellett a kór­házba szállítani, a mentőautó csak a szemben lévő dombig tudott kijön­ni, innét hordágyon kellett a bete­get átvinni. Panaszunk sajnos nem újkeletű. Évek óta könycrgüink, segítsenek rajtunk, csináltassák meg a gyalog­járót, az úttestet. Ígéretet nagyon sokat kaptunk már, de még mindig minden a -régi. Még a nyáron, a Köz- tisztasági Vállalattól kint járt Cso- bod elvtérs, szemlét tartott, közölte, hogy átrendezés lesz. Azóta elmúlt három hónap, annyi intézkedés tör­tént mindössze, hogy három hete néhány kocsi darabtéglát hoztak járdajavításra, ennek nagyirészét már el is hordogatták ismeretién' egyének. Itt az ősz, a rossz idő bármelyik nap beköszönithet. s mi. már félünk, rettegünk előre, hogy megint ‘bokáig érő sárban, vízben kell járnunk. Nagyon kérjük az újságon keresztül is az illetékesek segítsenek rajtunk. Gálosi József, 10 ház megbízottja, Mikszáth utca 9. venséget ad a versenynek, ha a vb- elnök beszélget a versenyben Jövők­kel, érdeklődik eredményeik felől. A tanácstagok pedig kötelességük­nek kell, hogy érezzék a verseny sor­sával való olyan törődést, hogy pél­dát mutatnak vállalásaik teljesíté­sében. A versenybizottságok tegyenek rendet a portájukon: vegyék számba, hogy hányán tettek an­nak idején éves vállalást. Fel kell hívni őket a fogadalom tel­jesítésére. A falusi versenybizottságok szer­vezzék meg a dolgozó .parasztság egymás közti versenyét választó- kerületen belül. Pl. az a választó­körzet lesz a győztes, amelyik a leg­több embert állítja versenybe. Szép eredményeket hozott már eddig is a jó szervezés: pl. Öreglakon' 168, Lát- rányban 220 dolgozó paraszt van versenyben. Helyes kezdeményezés a záikányiaké is: a versenybizottság egy-egy ülésére meghívja a legjobb dolgozó parasztokat, és itt kötetlen formáiban értékelik az eredményt. Mert az értékelés minden verseny­nek fontos éltető deme. Ezt lehető­leg úgy szervezzék meg, hogy októ­ber 15-iig minden .párosversenyben részvevő község határjárással dönt­se el a helyezést. A tanácsüléseken vitassák meg a verseny állását. Tu­datni kell a parasztsággal, hogy mennyire van esetleg elmaradva versenytársától a falu. De értékelni kell a versenyt mSr azért is, mert ezzel megbecsüljük az embert. A rendszeres értékeléssel mint­egy le lehet mérni a verseny- bizottság munkáját is. A kaposvári, marcali, tahi, nagyatá­di járás versenybizottságaira viszont rossz fényt vet, hogy a külön meg­hívásra, a járási verseny értékelésé­re nem jött el a négy versenyibizott- sági elnök. Nem elég csak rendsze­resen kiadni a versenyhíradót, ha­nem azt elevenné, mozgósítóvá kell tenni. Egész biztos, sokat fog segí­teni az a módszer, hogy a járási versenybizottságok Zömeimnek falura és a községi_ versenybizottsággal együtt értékelik a munkákat. Hívja­nak meg ide jól dolgozó paraszt­embereket is, hadd lássák, hogy nem »fönt« csinálják a ver­senyt, hanem ők csinálják, az ő munkájuk a döntő. A megyei versenybizottság is tart­sa felszínen a versenyt. Ugyanakkor helyes az a kezdeményezés is, hogy látogatási formájában, cseréljenek tapasztalatokat egymással egy so­mogyi és például egy tolnai falu versenybizottságai. A VÁLASZTÓ Első zárszámadásra készül a belegi Szépülni szeretnénk Nagyon szeretjük városunkat, K aposvárt, s fejlesztésének nemcsak tétlen szemlélői, hanem tevékeny segítői is vagyunk. Ezért nem állhat­juk meg szó nélkül azt sem, ami a kozmetikai szövetkezet létesítése kö­rül történik. Ez az ügy már több mint egy éve húzódik. Kozmetikus­nő, felszerelés, pénz állítólag megvan hozzá, csak éppen helyiség nincs, illetve az is lenne, ha a tanács egy kicsit segítene. A kozmetika ma már nem az elmúlt idők gazdag nőinek privilégiu­ma, hanem mi, dolgozó nők is hozzájuthatnánk, ha... És nem beszélve arról, hogy nemcsak hiúsági kérdés a kozmetika, hanem sok esetben a beteg bőr ápolását is lehetővé teszi Kaposvárott, ahol színház, mozi, különböző kulturális rendezvények vannak, igen kellene egy kozmetikai szövetkezet. A nagyközönség társadalmi életet él és azt hisszük, nem ok nélkül kérjük, hogy a jólöltözött nő az arcát is »felöltöztethesse« és úgy mehessen szórakozni. Kérjük az illetékeseket, hogy kérésünket egyévi ígérgetés után tel­jesítsek is. SOK KAposvARI AssZONY ES LEÁNY Teremtsünk rendet a versenyben Kunszabó Ferenc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents