Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-25 / 226. szám
Kedd, 1956. szeptember 25. SOMOGYI NÉPLAP I Számadás a mezőgazdasági beruházásokról (II.) ANYAGELLÁTÁS ÉS HANYAG ELLÁTÁS Ez évben a Somogy megyei Építőipari Vállalat a megye nyolc gépállomásán dolgozik, öt helyen — részben vagy teljesen — múlt évről áthúzódó építkezése van. Ilyen például a Kaposvári Gépállomás külső villanyszerelése, melyet a beruházási Osztály 1955. december 31- én kifizetett és most márciusban lett kész. Vagy Karádon szintén a külső villany. Ilyen, hogy egyebet ne mondjunk, a mernyei víztorony. FELTÁRUL AZ ÚTVESZTŐ Tóth Ferenc elvtárs, a vállalat igazgatója kimutatások, megrendelő levelek és visszaigazolások tömkelegét mutatja meg szívesen bárkinek. Anyaghiány szeptemberben: 500 ezer tégla, 740 tonna égetett mész, 760 tonna cement. Hat- és nvolcmillimé- teres gömbvas egyáltalán nincs. Továbbá levél a Kecskeméti Épületlakatos és Szerelő Vállalathoz. A kiliti és atádi nagyműhely ablakaihoz vas nyíló szárnyakat rendeltek meg augusztus 31-re. Kecskemét december 31-re igazolja vissza. (Az építési határidő november 30. S ez már a harmadik gyár, ahol megrendelték. Az előző kettő nem tudta felvenni.) Talán elég is az adatokból. Nyilvánvaló, így az építési tervet nem lehet teljesíteni. Viszont Tóth elvtárs tisztában van azzal, hogy teljesíteni kellene. Nemcsak a százalékok miatt, hanem ... Egyrészt, mert a gépállomásnak, a népgazdaságnak nagy szüksége van a tervezett létesítményekre. Másrészt, mert a dolgozók sem vihetnek haza havonta csupán 4—500 forintot. Élniök kell. Fizetni viszont semmiért nem lehet őket. Itt van például a két nagyműhely építése. A terv zsaluzást ír elő, de nincs anyag. Ezért aztán az igazgató elvtárs elmegy a Sztálinvárosi Épületelemgyárba. Ott talál egy régi munkatársát, azzal »-összeszűri a levet", a a szükséges anyag egy részét megkapja előregyártott elemekben. De csak egy részét, a többit ott helyben állítják elő. Illetve állítanák, ha volna gömbvas meg cement. Ezért aztán beszüntetik három hónapra a Kaposvári Húsüzem építését. így vergődnek előre valahogyan annyira, hogy az atádi nagyműhelynél meg lehet kezdeni a keretek felállítását. Kérnek egy 10 tonnás emelődarut. Az ÉM küld 5 tonnásat. Nincs más. Az igazgató meg munkatársai állandóan ott vannak a szerelésnél. Éjjel álmatlanul forgolódnak az ágyban. Mert a darut erőltetik, könnyen baj történhet. S' akkor mutogathatják már a papírt, hogy ők 10 tonnásat kértek. Nem érdekes! Meghalt ennyi és ennyi ember, nyomorékká vált egyszerannyi. Felelős az igazgató, a főmérnök, a főépítésvezető, az építésvezető. Egyszóval mindenki. Csak az a példátlan szervezetlenség és fejetlenség nem, ami évek óta dühöng az építőiparban. Mit lehet itt tenni? S az álmatlan éjszakák és idegroncsoló nappalok megszülik az okos gondolatokat: A FÖ AKADÁLY AZ ANYAGHIÁNY... Elsősorban nem a gyártással van baj. Hanem azzal, hogy a megyei vállalatnak az egész országból kell ötszekoldulni az anyagot. Ezt kell megszüntetni. Legyen minden vállalat önellátó. 1. Ne szállítsanak a kaposvári téglagyárak az Alföldre meg Baranyába. És Somogy ne ugyanonnan szerezze be nagyrészt az anyagot. Hanem állapítsák meg, hogy egy-egy vállalatnak mennyi téglára, cementre, mészre stb. van szüksége. S legyenek ellátó üzemeik, amelyek csak neki szállítanak. S csak az igazgató engedélyével diszponálhatják másfelé termékeiket! 2. Gyékényesen szinte kimeríthetetlen kavicsmezők vannak a földben. A mélység különböző. Van két és fél méterre is. meg 8Q, centire is. Most — a takarékosság jegyében! — a legmélyebb helyekről emelik ki a kavicsot. De ha az ÉM beruházna oda egy hemyótalpas, puttonyos ekszka- vótort, akkor a 80 cm-re lévő réteget. termelhetnék ki. S még egy kis pénz, és meg lehetne kezdeni a vasbeton gyártását ott! A Dráván már nyugodtan hajózhatunk, Lábatlanról a legolcsóbb szállítással jöhetne hozzá a cement. S ez nem helyi érdek, mert országosan kevés a vasbeton- elem. 3. Egész Somogybán nincs cserépgyártás. Somogyváron 150 évre elég agyag van. (Évi 40 millió darabbal számolva.) Szánjon rá a minisztérium 100 000 forintot, végezzenek próbaégetést. A pénz gyorsan visszatérülne és át lehetne térni az állandó gyártásra. 4. Lehetetlen állapot, hogy a vállalatnak 10—12 más üzemmel, vállalattal kell állandóan kooperálni. Csak ez egymagában lehetetlenné teszi, hogy egy létesítmény határidőre kész legyen. 1950-ig, míg fennállt a Pécsi Magasépítő Tröszt, a székhelyen voltak vertikális asztalos-, lakatos- stb. műhelyek. A Tröszt aztán megyékre bomlott. A pécsieknek ottmaradt minden, a kaposváriaknak meg például festők, üvegesek után kell szaladgálni, ktsz- ekkel szerződést kötni. Mert a minisztérium csak 14 festőt, két üvegest, kilenc asztalost engedélyezett. Ám ezt a keretet a gyakorlat már szétfeszítette. Létesítettek saját üveges-, asztalos-, festőrészleget. A bádogosokat, ácsokat és burkotokat most szervezik. Ám ez nem elég. Van Kaposvárott egy parkettgyár. Az szállít Pestre, a vállalat pedig Pestről vissza. Miért nem lehet az az 6 vertikális üzemük? Ugyanígy a betoncsöveket gyártó üzem is tartóz-' hatna hozzájuk. De gondolkodni lehet azon is, hogy mi értelme van egy fél országnak szállító asztalosüzemnek Sopronban? Miért nem decentralizálják azt az egyes vállalatokhoz? Az átszervezési költségeket sokszorosan visszaadná a biztos anyagellátás és a szállítási költségek megszűnése. Évek óta szorgalmazzák ezt. Nem találnak megértésre, pedig/ az ésszerűsége világos, mint egy fényes szeptemberi napsütés. Nemcsak az építési határidőket tennék reálissá, hanem sok millió forint megtakarítást is jelentene. ...DE VAN MAS IS! Mindebből azonban nem következik, hogy a Megyei Építőipari Vállalatnál nincsenek hiányosságok. Nem. Az anyagellátás nehézségeihez részükről gyakran hanyag ellátás járul. A beruházási osztály többször megteszi, hogy átvesz egy-egy létesítményt, bár az még nincs teljesen kész. (A hiányokat persze jegyzőkönyvezik.) Teszik ezt pedig azért, hegy a vállalat tudjon fizetni a dolgozóknak — no meg ők is teljesíteni akarják a pénzügyi tervet. Az ilyen építkezésekkel van legtöbbször baj, amiből — szaknyelven szólva — ►»kiment a pénz-. A vállalat elvonul onnan, s elfelejti a még fennálló kötelezettségeit. Ilyenkor szokott aztán funkcionálni a döntőbíróság. Lássunk egy kicsi, de jellemző példát: állatorvosi lakás épült a Rippl- Rónai utcában. A felvonuláskor elbontották a telekszomszéd Temesi József kerítését. Akkor azt mondták, három hónapon belül visszaállítják. Azóta elmúlt tizenhárom is, az épület két hónapja kész, csak a kerítés csúfkodik még mindig lebontva. Ez nyilvánvaló hanyagság. Ugyanennek könyvelhetők el a Mernyei Gépállomás víztornyán tapasztalható hibák is: a friss betonozást a mázolók ösz- szetaposták. A félj árat f létrákat először — óh. modern technika! — dróttal kötözték oda. Még át sem vett,ék, de a két alsó korlát kilazult. A csövesek felszedték a betont a javítóműhely körül, de vissza nem állították. Ezekre nem orvosság az a különben igen helyes terv, hogy jövőre kevesebb építkezésbe fog egyszerre a vállalat. így nem forgácsolja szét erejét, s rövidebb határidővel tud dolgozni. S ha még a minisztérium, valamint a Minisztertanács is segítene a fentebb felsorolt intézkedések megtételével, hát jövőre kevesebb hajszáluk válna ősszé az építésieknek. (Merészet fordulunk a labirintusban. Következő cikkünkben a tsz- építkezésekhez vezet a fonál.) Kunszabó Ferenc Gondolafok az őszi-téli JT lérkezett az ősz, s közeleg a tél Ez az idő alkalmas a borfejtések és lakodalmak mellett a népművelési munkára is. Semmi vágy az ismeretlen után — mondták hajdan a bölcs latinok és ez így igaz. No lássuk akkor, hogy mit lehetne és mit kellene elvégezni abból a télen, amit »kultúrmunka« gyűjtőnév alatt ismerünk. Es ezzel párhuzamosan lássuk azt is, hogy miben szeretnének részt venni, mit szeretnének látni, érezni és élvezni a télen a kultúrára szomjas emberek? Kezdetben talán hibásnak tűnik a sorrend, ha a szervezésről éjtünk szót elsőnek, de ha figyelembe vesszük a nyári foghíjas kultúrmunka nyomán kialakult helyzetet, akkor okvetlen előtéri jogát érezzük a szervezésnek. Szervezni kell. De hogyan? Mindenesetre nem úgy, mint eddig. Meg kell próbálni az emberek érdeklődési köréhez hangolni az előadásokat, műsorokat és mást, és nem fordítva, hogy az embereidet idomítsuk az előadásokhoz. Kérdezzük meg az embereket: milyen előadásokat és mást szeretnének haliam, miben szeretnének részt venni. így nem történne meg az ami megtörtént Szülőkön a nemzetiségi hét alkalmával rendezett német nyelvű Heine előadáson, hogy csak ketten voltak ott: az előadó dr. Bellyei és egy szervező. Ma már nincs vita, hogy olvaszt-e ki valamit az emberi anyag salakjából csak egy műsoros est is. A megjelenés, szép beszéd, a gondolat megismerése már lépés előre a szocialista embertípus kialakítása felé. De több kell már ennél, nemcsak a Csipkerózsika, nemcsak a múltunk gyűlölete, hanem a jelen, a jövő elismerése, illetve eléréséhez szükséges feltételek megteremtése is. Van erre már alulról induló kezdeményezés: egyöntetű állásfoglalás kéri, hogy a Hazafias Népfront rendezze az októberben kezdődő hagyományos Szabad Föld Téli Estéket. Hogy a falu népének ez a művelődési fóruma valóban meghozza azt a gyümölcsöt, amelyért ültették, nem ártana a TTJT előadásait is a Hazafias Népfront égisze alatt rendezni. Ez megadná azt a lehetőséget, a Szabad Föld Téli Estéken is olyan előadók beszélnének akik állal a falusi művelődés elismert állomásai lennének ezek a tanfolyamok. Alulról induló kezdeményezés, a dol- 0ozók gondolatvilágából táplálkozó erő Almási elvtárs, * tahi gimnázium igazgatójának értekezése is, melyben szabadegyetemeket, népfőiskolákat sürget a vidéknek. Arra, hogy megyénk legkisebb falvitól Kanépművelési munka előtt posvárig népfőiskolák, illetve szabadegyetemek legyenek, lehet, hogy nincs anyagi biztosíték. Italán sok helyütt az igény is kevés erre, de nem ártana legalább Kaposvárott és a járási székhelyeken utat adni 'ennek a vágynak. Amikor arról beszélünk, hogy nagyobb felelősséggel történjék az emberek tudatformálását célzó ismeretterjesztés, akkor ugyanezt elmondhatjuk az öntevékeny kultúrcsoportok működtetéséről is. A tavaszi, nyári seregszemlék tanulsága nyomán annak a kérdésnek kell elhangzani, hogy kellenek-e kultúrverse- nyek? A seregszemlék elsődleges feladata az öntevékeny csoportok tevékenységének előbbrelendítése volt. Ez vajmi kevésbé sikerült. Uj utat kellene itt is keresni, aminek alapja az igazán előrelendítést eredményező közönségsiker lenne. Az a gondolat, hogy a vidéki öntevékeny csoportok bemutatkozó helye legyen a Berzsenyi művelődési terem, megvalósulva tisztább versenyt és színvonalemelkedést eredményezne, mint akármelyik zűrzavaros seregszemle. Itt az ideje annak is, hogy végre somogyi öntevékeny kultúr együttes szerepeljen a budapesti Egressy Színpadon, az öntevékenyek Olimposzán. Legyenek ezek a díjak és ezért élni fog a verseny szünet nélkül. A tavaszi megtartandó »-Ezer éves Somogy Ünnepi Hetet« is ezek figyelembevételével kellene megrendezni, amivel a moszkvai világifjúsági találkozóra való felkészülés gondjain is enyhítenénk. Es egyben nemzeti színházkultúránk újbóli, nagy megalapozását segítenénk. Van mit latolgatni, van mit elvégezni a népművelés dolgozóinak. Róluk is valamit. Esősorban legyenek mesterei munkájuknak. A Népművészeti Intézet kidolgozott egy tematikát, mely szerint tanulva két év után oklevelet kapnak, egy kis diplomát. Az alkalom ezzel megadatott, most már a tanulás igényét és szükségességét fedezzék fel magukban. Es nemcsak ők, hanem mindenki érezze át, hogy kellenek előadások, melyeket szívesen hallgatnak az emberek, kellenek műsoros estek, ahol egy kicsit mindenki szerepel, mindenki táncol kkor lesz majd lélektanon alapuló tömegszervezés, szabadegyetemet, népfőiskolát végzett dolgozónk, tsz-tagunk, lesz büszkeséget adó, drága nemzeti kultúránk. KOSA ISTVÁN Megnyitották a „Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztési hónapok“-at Mint már hírül adtuk, vasárnap megnyitották * a »Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztési hónapok«-at. A Kaposvölgye mind a négy körzetében a községi tanácselnökök, tsz-elnökök, népfront-elnökök, legeltetési bizottsági elnökök, és az egyéni dolgozó parasztok küldöttei beszélték meg a szükséges teendőket, a szarvasmarhatenyésztés fellendítésének első lépéseit. Több mint ötve- nen tanácskoztak e feladatokról Fonóban, hat község vezetői, küldöttei. (Őrei nem jött el a tanácskozásra.) Az összegyűltek egybehangzó véleménye az volt: nagyon helyes, hogy a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága és a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság kezdeményezte a Kapós- völgye szarvasmarhatenyésztésének fejlesztését. Egyetértettek abban, hogy igen fontos és megvalósítható teendő az istállótrágya helyes, szakszerű kezelése. Többen elmondták. milyen fontos, hogy a réteken, legelőkön húzódó árkokat, csatornákat és főcsatornákat is kitisztítsák, s ezzel a legelőket, réteket megjavítsák. A megyei igazgatóság erre a munkára köbméterenként 6 forintot fizet, Fonai Ernő fonói tsz-tag elmondotta, hogy amíg egyéni gazda volt, sohasem terményből, hanem tenyészállatból teljesítette takarmánybeadási kötelezettségét — csinálják ezt mások is — mondta. Jó takarmányozás nélkül szó sem lehet tenyészállatnevelésről, ez volt az egybegyűltek véleménye. Nagyon fontos tehát, hogy már a jövő gazdasági évben több pillangósvirágú takarmányt és több kukoricát termeljenek Kapós- völgyében. S ha a jó takarmányozás kellő gondozással, jó bánásmóddal párosul, akkor elérhetjük, hogy Ka- pcsvölc-éből a tenyésztehenek és tenyészbikák százai, ezrei kerülnek ki. Önállóan dolgozzanak a nőtanácsok A Hazafias Népfront Megyei Nőtanácsának tagjai, valamint a Megyei Gyermekvédelmi Bizottság vezetői a napokban értekezletre gyűltek össze, ahol megbeszélték az egyesülés óta eltelt időszak eredményeit, hibáit. Horváth Sándorné elvtársnő beszámolójában hangsúlyozta, hogy az egyesülés előtt és még az egyesülés utáni pár hetekben is megmutatkozó bizonytalanság a nőtanácsok munkájában megszűnt. Az asszonyok kezdetben nem látták az egyesülés fontosságát, szükségességét, attól’ tartottak, hogy ezzel a női munka háttérbe szorul. Felvilágosító szóval megértették, helyes és szükséges volt az egyesülés, nyoma sincs ma már a bizonytalanságnak, jól kezdtek munkához mindenütt a nőtanácsok. Sok szó esett a megbeszélésen a szülői munkaközösségekről, amelyeknek a választása most folyik a megyében. — Olyan szülői munkaközösségeket kell választani — volt a jelenlévők egyöntetű véleménye —, hegy azok ne az iskolák pénzszerzési egyesületei, hanem az iskola és a szülők összekötő kapcsai legyenek. Megbeszélték az értekezleten azt is, milyen feladatok állnak a nőtaná- csck előtt és határozottan kimondták: segítse a Hazafias Népfront a szülői munkaközösségek, a gyermek- védelmi bizottságok és a Vöröskereszt-szervezetek munkáját. Utra- valóul azzal bocsátotta el Horváth elvtársnő a járási nőtanácsok vezetőit, hogy ne várjanak a felsőbb szervek utasításaira, dolgozzanak önállóan a helyi sajátosságoknak megfelelően. TISZTA RÉPÁT KÉR A CUKORGYÁR A cukorrépa szennyező anyaga nemcsak a rátapadó föld, hanem a különféle gyom és kő is. A földtől részben a termelő tisztítja meg a répát, hogy az átvételi állomáson kisebb legyen a levonás. A föld további részét a gyárban mosás útján tá- volítják el a répáról. Sokkal veszedelmesebb szennyező anyag a gyom és a kő. A fás-rostú gyomnövények a szeletelőkések közé kerülnek, gyorsan tompítják a kések élét és ilyenkor nem a megkívánt hosszú szeleteket vágják a répából, hanem mintegy darálják. Ezzel romlik a cukor kivonásának lehetősége — a termelő pedig akár nyers, akár szárított állapotban, rém szép szálas szeletet, hanem morzsalékosat kap. Száraz állapotban az ilyen szeletnek nincs meg a normális vízfelvevőképessége. A gyomosan szállított répa feldolgozása tehát káros a népgazdaság számára — de a termelő is hátrányát szenvedi, A nagyobb kődarabok a cukorgyár berendezéseit erősen rongálják. A kisebbek eljutnak a szeletelő késekhez, azokat nemcsak kicsorbítják, hanem össze is törik. Ismét kár a népgazdaságnak! Ezért a cukorgyár dolgozói arra kérik a termelőket, hogy tiszta répát szállítsanak a cukorgyárnak. Védekezzünk a napraforgó’peronoszpóra ellen! Ha a napraforgótáblákat szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy az idén sok tő teljesen lemaradt a fejlődésben: törpe, alig 40—50 cm magas. Ha a termését vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az léha, üres, teljesen értéktelen szemeket tartalmaz. Ez szerencsére csak szórványosan fordul elő, de egyes táblákon a tövek 30—40 százaléka esett áldozatául er.nek az új betegségnek, amely nem egyéb, mint a napraforgó-peronosz- póra. Hazánkban 1949-ben észlelték először azóta van terjedőben. A megyénkkel határos Jugoszláviában igen jelentős károkat okoz és onnan is terjed rohamosan. így itt. Somogybán fokozottabban kell védekeznünk. Nem kisebb a károsodás Tclna megyében sem. A nyáron láttam a Sárközben egy olyan táblát — szerencsére csak kisebb területűt —, ahol kb. 90 százalékos kárt okozott. Ez hihetetlenül veszedelmes kártevő betegség, amely ellen minden mezőgazdasággal foglalkozónak fel kell venni a küzdelmet. A védekezés módja Petróczi István mezőgazda- sági kutató szerint a következő: 1. A beteg töveket mielőbb, de legkésőbb a betakarítás előtt távolítsuk el és semmisítsük meg. Ellenkező esetben a beteg növényi részekkel naPriömegű fertőző anyaggá váló ún. petespórát hagyunk a talajban. 2. A betegség a vetőmaggal terjed, tehát feltétlenül szükséges, hogy az a legteljesebb mértékben fertőzésmentes legyen. 3. Ha a betegség már fellépett és a fertőző töveket nem távolítottuk el, akkor 4—5 évig arra a területre ne vessünk napraforgót!! Tóth László, a Csurgói Mezőgazd. Szakiskola tanára A SZERKESZTŐSÉG POSTÁDBÓL Az Állatforgalmi Vállalat figyelmébe Már elmúlt három hónapja, hogy Botos István és Baksits Sándor nagyszakácsi dolgozó parasztok hat darab szerződéses hízottsertést adtak át a vállalatnak. A fennálló jogszabályok szerint — mivel a gazdák társultak — az Állatforgalmi Vállalattól kilogrammonként 80 fillér prémium, árkiegészítő pénz illeti őket. Ezt az összeget még a mai napig sern kapták meg. Ez ügyben már négyszer felkerestük levelünkkel az Al- latforgalmi Vállalatot, de levelünkre egy sor választ sem kaptunk. És ez bánt bennünket talán a legjobban. Reméljük, a Somogyi Néplapon keresztül most már tudomásul veszik jogos panaszunkat és azt haladéktalanul el is intézik. Snbicz Sándor vb-titkár, Nagyszakácsi ISMÉT KÉRDEZZÜK... ... a qadányl legeltetési bizottságtól, mikor akarják kifizetni Horváth Ferencnek, Huszti Lajosnak. Balogh Ferencnek, Sandl Istvánnak és Domokos Lászlónak az árok tisztításáért Járó bérüket. A szerződéskötés határideje már Július 25-én lejárt, a munkálatokat határidőre el is végezték a dolgozók, pénzüket azonban még a mai napig sem kapták meg. Ideje lenne, ha kéthónapl halogatás után a legeltetési bizottság kifizetné már megdolgozott bérüket. ,.. Gamás község vezetőit Sekoll István egyéni gazda ügyében: miért nem törlik beadási könyvéből a nemlétero földterületet? Most már ideje lenne • panasz orvoslásának.