Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-25 / 226. szám

Kedd, 1956. szeptember 25. SOMOGYI NÉPLAP I Számadás a mezőgazdasági beruházásokról (II.) ANYAGELLÁTÁS ÉS HANYAG ELLÁTÁS Ez évben a Somogy megyei Épí­tőipari Vállalat a megye nyolc gép­állomásán dolgozik, öt helyen — részben vagy teljesen — múlt év­ről áthúzódó építkezése van. Ilyen például a Kaposvári Gépállomás külső villanyszerelése, melyet a be­ruházási Osztály 1955. december 31- én kifizetett és most márciusban lett kész. Vagy Karádon szintén a külső villany. Ilyen, hogy egyebet ne mondjunk, a mernyei víztorony. FELTÁRUL AZ ÚTVESZTŐ Tóth Ferenc elvtárs, a vállalat igazgatója kimutatások, megrendelő levelek és visszaigazolások tömkele­gét mutatja meg szívesen bárkinek. Anyaghiány szeptemberben: 500 ezer tégla, 740 tonna égetett mész, 760 tonna cement. Hat- és nvolcmillimé- teres gömbvas egyáltalán nincs. To­vábbá levél a Kecskeméti Épületla­katos és Szerelő Vállalathoz. A kiliti és atádi nagyműhely ablakaihoz vas nyíló szárnyakat rendeltek meg au­gusztus 31-re. Kecskemét december 31-re igazolja vissza. (Az építési ha­táridő november 30. S ez már a har­madik gyár, ahol megrendelték. Az előző kettő nem tudta felvenni.) Talán elég is az adatokból. Nyil­vánvaló, így az építési tervet nem lehet teljesíteni. Viszont Tóth elvtárs tisztában van azzal, hogy telje­síteni kellene. Nemcsak a százalékok miatt, ha­nem ... Egyrészt, mert a gépállo­másnak, a népgazdaságnak nagy szüksége van a tervezett létesítmé­nyekre. Másrészt, mert a dolgozók sem vihetnek haza havonta csupán 4—500 forintot. Élniök kell. Fizetni viszont semmiért nem lehet őket. Itt van például a két nagyműhely épí­tése. A terv zsaluzást ír elő, de nincs anyag. Ezért aztán az igazgató elv­társ elmegy a Sztálinvárosi Épület­elemgyárba. Ott talál egy régi mun­katársát, azzal »-összeszűri a levet", a a szükséges anyag egy részét meg­kapja előregyártott elemekben. De csak egy részét, a többit ott helyben állítják elő. Illetve állítanák, ha volna gömbvas meg cement. Ezért aztán beszüntetik három hónapra a Kaposvári Húsüzem építését. így vergődnek előre valahogyan annyira, hogy az atádi nagyműhely­nél meg lehet kezdeni a keretek fel­állítását. Kérnek egy 10 tonnás eme­lődarut. Az ÉM küld 5 tonnásat. Nincs más. Az igazgató meg munka­társai állandóan ott vannak a szere­lésnél. Éjjel álmatlanul forgolódnak az ágyban. Mert a darut erőltetik, könnyen baj történhet. S' akkor mu­togathatják már a papírt, hogy ők 10 tonnásat kértek. Nem érdekes! Meg­halt ennyi és ennyi ember, nyomo­rékká vált egyszerannyi. Felelős az igazgató, a főmérnök, a főépítésve­zető, az építésvezető. Egyszóval min­denki. Csak az a példátlan szerve­zetlenség és fejetlenség nem, ami évek óta dühöng az építőiparban. Mit lehet itt tenni? S az álmatlan éjszakák és idegroncsoló nappalok megszülik az okos gondolatokat: A FÖ AKADÁLY AZ ANYAGHIÁNY... Elsősorban nem a gyártással van baj. Hanem azzal, hogy a megyei vál­lalatnak az egész országból kell ötszekoldulni az anyagot. Ezt kell megszüntetni. Legyen minden vál­lalat önellátó. 1. Ne szállítsanak a kaposvári tég­lagyárak az Alföldre meg Baranyá­ba. És Somogy ne ugyanonnan sze­rezze be nagyrészt az anyagot. Ha­nem állapítsák meg, hogy egy-egy vállalatnak mennyi téglára, cement­re, mészre stb. van szüksége. S le­gyenek ellátó üzemeik, amelyek csak neki szállítanak. S csak az igazgató engedélyével diszponálhatják más­felé termékeiket! 2. Gyékényesen szinte kimeríthe­tetlen kavicsmezők vannak a föld­ben. A mélység különböző. Van két és fél méterre is. meg 8Q, centire is. Most — a takarékosság jegyében! — a legmélyebb helyekről emelik ki a kavicsot. De ha az ÉM beruházna oda egy hemyótalpas, puttonyos ekszka- vótort, akkor a 80 cm-re lévő réte­get. termelhetnék ki. S még egy kis pénz, és meg lehetne kezdeni a vas­beton gyártását ott! A Dráván már nyugodtan hajózhatunk, Lábatlanról a legolcsóbb szállítással jöhetne hoz­zá a cement. S ez nem helyi érdek, mert országosan kevés a vasbeton- elem. 3. Egész Somogybán nincs cserép­gyártás. Somogyváron 150 évre elég agyag van. (Évi 40 millió darabbal számolva.) Szánjon rá a miniszté­rium 100 000 forintot, végezzenek próbaégetést. A pénz gyorsan vissza­térülne és át lehetne térni az állandó gyártásra. 4. Lehetetlen állapot, hogy a vál­lalatnak 10—12 más üzemmel, válla­lattal kell állandóan kooperálni. Csak ez egymagában lehetetlenné teszi, hogy egy létesítmény határidőre kész legyen. 1950-ig, míg fennállt a Pécsi Magasépítő Tröszt, a székhelyen vol­tak vertikális asztalos-, lakatos- stb. műhelyek. A Tröszt aztán megyékre bomlott. A pécsieknek ottmaradt minden, a kaposváriaknak meg például festők, üvegesek után kell szaladgálni, ktsz- ekkel szerződést kötni. Mert a mi­nisztérium csak 14 festőt, két üve­gest, kilenc asztalost engedélyezett. Ám ezt a keretet a gyakorlat már szétfeszítette. Létesítettek saját üveges-, asztalos-, festő­részleget. A bádogosokat, ácsokat és burkoto­kat most szervezik. Ám ez nem elég. Van Kaposvárott egy parkettgyár. Az szállít Pestre, a vállalat pedig Pestről vissza. Miért nem lehet az az 6 vertikális üzemük? Ugyanígy a be­toncsöveket gyártó üzem is tartóz-' hatna hozzájuk. De gondolkodni le­het azon is, hogy mi értelme van egy fél országnak szállító asztalosüzem­nek Sopronban? Miért nem decent­ralizálják azt az egyes vállalatokhoz? Az átszervezési költségeket sokszoro­san visszaadná a biztos anyagellátás és a szállítási költségek megszűnése. Évek óta szorgalmazzák ezt. Nem ta­lálnak megértésre, pedig/ az ésszerű­sége világos, mint egy fényes szep­temberi napsütés. Nemcsak az épí­tési határidőket tennék reálissá, ha­nem sok millió forint megtakarítást is jelentene. ...DE VAN MAS IS! Mindebből azonban nem követke­zik, hogy a Megyei Építőipari Válla­latnál nincsenek hiányosságok. Nem. Az anyagellátás nehézségeihez ré­szükről gyakran hanyag ellátás já­rul. A beruházási osztály többször meg­teszi, hogy átvesz egy-egy létesít­ményt, bár az még nincs teljesen kész. (A hiányokat persze jegyző­könyvezik.) Teszik ezt pedig azért, hegy a vállalat tudjon fizetni a dol­gozóknak — no meg ők is teljesíteni akarják a pénzügyi tervet. Az ilyen építkezésekkel van leg­többször baj, amiből — szak­nyelven szólva — ►»kiment a pénz-. A vállalat elvonul onnan, s elfelejti a még fennálló kötelezettségeit. Ilyenkor szokott aztán funkcionálni a döntőbíróság. Lássunk egy kicsi, de jellemző pél­dát: állatorvosi lakás épült a Rippl- Rónai utcában. A felvonuláskor el­bontották a telekszomszéd Temesi Jó­zsef kerítését. Akkor azt mondták, három hónapon belül visszaállítják. Azóta elmúlt tizenhárom is, az épü­let két hónapja kész, csak a kerítés csúfkodik még mindig lebontva. Ez nyilvánvaló hanyagság. Ugyanennek könyvelhetők el a Mernyei Gépállo­más víztornyán tapasztalható hibák is: a friss betonozást a mázolók ösz- szetaposták. A félj árat f létrákat elő­ször — óh. modern technika! — drót­tal kötözték oda. Még át sem vett,ék, de a két alsó korlát kilazult. A csö­vesek felszedték a betont a javító­műhely körül, de vissza nem állítot­ták. Ezekre nem orvosság az a külön­ben igen helyes terv, hogy jövőre ke­vesebb építkezésbe fog egyszerre a vállalat. így nem forgácsolja szét erejét, s rövidebb határidővel tud dolgozni. S ha még a minisztérium, valamint a Minisztertanács is segí­tene a fentebb felsorolt intézkedések megtételével, hát jövőre kevesebb hajszáluk válna ősszé az építésieknek. (Merészet fordulunk a labirintus­ban. Következő cikkünkben a tsz- építkezésekhez vezet a fonál.) Kunszabó Ferenc Gondolafok az őszi-téli JT lérkezett az ősz, s közeleg a tél Ez az idő alkal­mas a borfejtések és lakodalmak mellett a népművelési munkára is. Semmi vágy az ismeretlen után — mondták haj­dan a bölcs latinok és ez így igaz. No lássuk akkor, hogy mit lehetne és mit kellene elvégezni abból a té­len, amit »kultúrmunka« gyűjtőnév alatt ismerünk. Es ezzel párhuzamosan lássuk azt is, hogy miben sze­retnének részt venni, mit szeretnének látni, érezni és élvezni a télen a kultúrára szomjas emberek? Kezdet­ben talán hibásnak tűnik a sorrend, ha a szervezésről éjtünk szót elsőnek, de ha figyelembe vesszük a nyári foghíjas kultúrmunka nyomán kialakult helyzetet, ak­kor okvetlen előtéri jogát érezzük a szervezésnek. Szervezni kell. De hogyan? Mindenesetre nem úgy, mint eddig. Meg kell próbálni az emberek érdeklődési köréhez hangolni az előadásokat, műsorokat és mást, és nem fordítva, hogy az embereidet idomítsuk az elő­adásokhoz. Kérdezzük meg az embereket: milyen elő­adásokat és mást szeretnének haliam, miben szeret­nének részt venni. így nem történne meg az ami meg­történt Szülőkön a nemzetiségi hét alkalmával rende­zett német nyelvű Heine előadáson, hogy csak ketten voltak ott: az előadó dr. Bellyei és egy szervező. Ma már nincs vita, hogy olvaszt-e ki valamit az emberi anyag salakjából csak egy műsoros est is. A megjelenés, szép beszéd, a gondolat megismerése már lépés előre a szocialista embertípus kialakítása felé. De több kell már ennél, nemcsak a Csipkerózsi­ka, nemcsak a múltunk gyűlölete, hanem a jelen, a jövő elismerése, illetve eléréséhez szükséges feltételek megteremtése is. Van erre már alulról induló kezde­ményezés: egyöntetű állásfoglalás kéri, hogy a Haza­fias Népfront rendezze az októberben kezdődő hagyo­mányos Szabad Föld Téli Estéket. Hogy a falu népé­nek ez a művelődési fóruma valóban meghozza azt a gyümölcsöt, amelyért ültették, nem ártana a TTJT előadásait is a Hazafias Népfront égisze alatt ren­dezni. Ez megadná azt a lehetőséget, a Szabad Föld Téli Estéken is olyan előadók beszélnének akik állal a falusi művelődés elismert állomásai lennének ezek a tanfolyamok. Alulról induló kezdeményezés, a dol- 0ozók gondolatvilágából táplálkozó erő Almási elvtárs, * tahi gimnázium igazgatójának értekezése is, mely­ben szabadegyetemeket, népfőiskolákat sürget a vi­déknek. Arra, hogy megyénk legkisebb falvitól Ka­népművelési munka előtt posvárig népfőiskolák, illetve szabadegyetemek legye­nek, lehet, hogy nincs anyagi biztosíték. Italán sok he­lyütt az igény is kevés erre, de nem ártana legalább Kaposvárott és a járási székhelyeken utat adni 'en­nek a vágynak. Amikor arról beszélünk, hogy nagyobb felelősség­gel történjék az emberek tudatformálását célzó isme­retterjesztés, akkor ugyanezt elmondhatjuk az öntevé­keny kultúrcsoportok működtetéséről is. A tavaszi, nyári seregszemlék tanulsága nyomán annak a kér­désnek kell elhangzani, hogy kellenek-e kultúrverse- nyek? A seregszemlék elsődleges feladata az öntevé­keny csoportok tevékenységének előbbrelendítése volt. Ez vajmi kevésbé sikerült. Uj utat kellene itt is ke­resni, aminek alapja az igazán előrelendítést eredmé­nyező közönségsiker lenne. Az a gondolat, hogy a vi­déki öntevékeny csoportok bemutatkozó helye legyen a Berzsenyi művelődési terem, megvalósulva tisztább versenyt és színvonalemelkedést eredményezne, mint akármelyik zűrzavaros seregszemle. Itt az ideje annak is, hogy végre somogyi öntevékeny kultúr együttes sze­repeljen a budapesti Egressy Színpadon, az öntevéke­nyek Olimposzán. Legyenek ezek a díjak és ezért élni fog a verseny szünet nélkül. A tavaszi megtartandó »-Ezer éves So­mogy Ünnepi Hetet« is ezek figyelembevételével kel­lene megrendezni, amivel a moszkvai világifjúsági találkozóra való felkészülés gondjain is enyhítenénk. Es egyben nemzeti színházkultúránk újbóli, nagy megalapozását segítenénk. Van mit latolgatni, van mit elvégezni a népműve­lés dolgozóinak. Róluk is valamit. Esősorban legyenek mesterei munkájuknak. A Népművészeti Intézet ki­dolgozott egy tematikát, mely szerint tanulva két év után oklevelet kapnak, egy kis diplomát. Az alkalom ezzel megadatott, most már a tanulás igényét és szük­ségességét fedezzék fel magukban. Es nemcsak ők, ha­nem mindenki érezze át, hogy kellenek előadások, me­lyeket szívesen hallgatnak az emberek, kellenek mű­soros estek, ahol egy kicsit mindenki szerepel, min­denki táncol kkor lesz majd lélektanon alapuló tömegszer­vezés, szabadegyetemet, népfőiskolát végzett dolgozónk, tsz-tagunk, lesz büszkeséget adó, drága nemzeti kultúránk. KOSA ISTVÁN Megnyitották a „Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztési hónapok“-at Mint már hírül adtuk, vasárnap megnyitották * a »Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztési hóna­pok«-at. A Kaposvölgye mind a négy körzetében a községi tanácselnökök, tsz-elnökök, népfront-elnökök, legel­tetési bizottsági elnökök, és az egyé­ni dolgozó parasztok küldöttei be­szélték meg a szükséges teendőket, a szarvasmarhatenyésztés fellendíté­sének első lépéseit. Több mint ötve- nen tanácskoztak e feladatokról Fo­nóban, hat község vezetői, küldöttei. (Őrei nem jött el a tanácskozásra.) Az összegyűltek egybehangzó véle­ménye az volt: nagyon helyes, hogy a Hazafias Népfront Megyei Bizott­sága és a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság kezdeményezte a Kapós- völgye szarvasmarhatenyésztésének fejlesztését. Egyetértettek abban, hogy igen fontos és megvalósítható teendő az istállótrágya helyes, szak­szerű kezelése. Többen elmondták. milyen fontos, hogy a réteken, lege­lőkön húzódó árkokat, csatornákat és főcsatornákat is kitisztítsák, s ezzel a legelőket, réteket meg­javítsák. A megyei igazgatóság erre a munkára köbméterenként 6 forin­tot fizet, Fonai Ernő fonói tsz-tag elmon­dotta, hogy amíg egyéni gazda volt, sohasem terményből, hanem tenyész­állatból teljesítette takarmánybeadá­si kötelezettségét — csinálják ezt mások is — mondta. Jó takarmányo­zás nélkül szó sem lehet tenyészál­latnevelésről, ez volt az egybegyűl­tek véleménye. Nagyon fontos tehát, hogy már a jövő gazdasági évben több pillangósvirágú takarmányt és több kukoricát termeljenek Kapós- völgyében. S ha a jó takarmányozás kellő gondozással, jó bánásmóddal párosul, akkor elérhetjük, hogy Ka- pcsvölc-éből a tenyésztehenek és te­nyészbikák százai, ezrei kerülnek ki. Önállóan dolgozzanak a nőtanácsok A Hazafias Népfront Megyei Nő­tanácsának tagjai, valamint a Me­gyei Gyermekvédelmi Bizottság ve­zetői a napokban értekezletre gyűl­tek össze, ahol megbeszélték az egye­sülés óta eltelt időszak eredményeit, hibáit. Horváth Sándorné elvtársnő be­számolójában hangsúlyozta, hogy az egyesülés előtt és még az egyesülés utáni pár hetekben is megmutatkozó bizonytalanság a nőtanácsok munká­jában megszűnt. Az asszonyok kez­detben nem látták az egyesülés fon­tosságát, szükségességét, attól’ tar­tottak, hogy ezzel a női munka hát­térbe szorul. Felvilágosító szóval megértették, helyes és szükséges volt az egyesülés, nyoma sincs ma már a bizonytalanságnak, jól kezd­tek munkához mindenütt a nőtaná­csok. Sok szó esett a megbeszélésen a szülői munkaközösségekről, amelyek­nek a választása most folyik a me­gyében. — Olyan szülői munkakö­zösségeket kell választani — volt a jelenlévők egyöntetű véleménye —, hegy azok ne az iskolák pénzszerzési egyesületei, hanem az iskola és a szülők összekötő kapcsai legyenek. Megbeszélték az értekezleten azt is, milyen feladatok állnak a nőtaná- csck előtt és határozottan kimond­ták: segítse a Hazafias Népfront a szülői munkaközösségek, a gyermek- védelmi bizottságok és a Vöröske­reszt-szervezetek munkáját. Utra- valóul azzal bocsátotta el Horváth elvtársnő a járási nőtanácsok veze­tőit, hogy ne várjanak a felsőbb szer­vek utasításaira, dolgozzanak önál­lóan a helyi sajátosságoknak megfe­lelően. TISZTA RÉPÁT KÉR A CUKORGYÁR A cukorrépa szennyező anyaga nemcsak a rátapadó föld, hanem a különféle gyom és kő is. A földtől részben a termelő tisztítja meg a ré­pát, hogy az átvételi állomáson ki­sebb legyen a levonás. A föld továb­bi részét a gyárban mosás útján tá- volítják el a répáról. Sokkal vesze­delmesebb szennyező anyag a gyom és a kő. A fás-rostú gyomnövények a sze­letelőkések közé kerülnek, gyorsan tompítják a kések élét és ilyenkor nem a megkívánt hosszú szeleteket vágják a répából, hanem mintegy darálják. Ezzel romlik a cukor kivo­násának lehetősége — a termelő pe­dig akár nyers, akár szárított álla­potban, rém szép szálas szeletet, ha­nem morzsalékosat kap. Száraz ál­lapotban az ilyen szeletnek nincs meg a normális vízfelvevőképessége. A gyomosan szállított répa feldol­gozása tehát káros a népgazdaság számára — de a termelő is hátrá­nyát szenvedi, A nagyobb kődarabok a cukorgyár berendezéseit erősen rongálják. A kisebbek eljutnak a szeletelő kések­hez, azokat nemcsak kicsorbítják, hanem össze is törik. Ismét kár a népgazdaságnak! Ezért a cukorgyár dolgozói arra kérik a termelőket, hogy tiszta répát szállítsanak a cu­korgyárnak. Védekezzünk a napraforgó’peronoszpóra ellen! Ha a napraforgótáblákat szemügy­re vesszük, láthatjuk, hogy az idén sok tő teljesen lemaradt a fejlődés­ben: törpe, alig 40—50 cm magas. Ha a termését vizsgáljuk, megálla­píthatjuk, hogy az léha, üres, telje­sen értéktelen szemeket tartalmaz. Ez szerencsére csak szórványosan fordul elő, de egyes táblákon a tö­vek 30—40 százaléka esett áldozatául er.nek az új betegségnek, amely nem egyéb, mint a napraforgó-peronosz- póra. Hazánkban 1949-ben észlelték először azóta van terjedőben. A megyénkkel határos Jugoszlá­viában igen jelentős károkat okoz és onnan is terjed rohamosan. így itt. Somogybán fokozottabban kell vé­dekeznünk. Nem kisebb a károsodás Tclna megyében sem. A nyáron lát­tam a Sárközben egy olyan táblát — szerencsére csak kisebb területűt —, ahol kb. 90 százalékos kárt oko­zott. Ez hihetetlenül veszedelmes kár­tevő betegség, amely ellen minden mezőgazdasággal foglalkozónak fel kell venni a küzdelmet. A védekezés módja Petróczi István mezőgazda- sági kutató szerint a következő: 1. A beteg töveket mielőbb, de leg­később a betakarítás előtt távolítsuk el és semmisítsük meg. Ellenkező esetben a beteg növényi részekkel naPriömegű fertőző anyaggá váló ún. petespórát hagyunk a talajban. 2. A betegség a vetőmaggal terjed, tehát feltétlenül szükséges, hogy az a legteljesebb mértékben fertőzés­mentes legyen. 3. Ha a betegség már fellépett és a fertőző töveket nem távolítottuk el, akkor 4—5 évig arra a területre ne vessünk napraforgót!! Tóth László, a Csurgói Mezőgazd. Szakiskola tanára A SZERKESZTŐSÉG POSTÁDBÓL Az Állatforgalmi Vállalat figyelmébe Már elmúlt három hónapja, hogy Botos István és Baksits Sándor nagyszakácsi dolgozó parasztok hat darab szerződéses hízottsertést adtak át a vállalatnak. A fennálló jogszabályok szerint — mivel a gazdák tár­sultak — az Állatforgalmi Vállalattól kilogrammonként 80 fillér pré­mium, árkiegészítő pénz illeti őket. Ezt az összeget még a mai napig sern kapták meg. Ez ügyben már négyszer felkerestük levelünkkel az Al- latforgalmi Vállalatot, de levelünkre egy sor választ sem kaptunk. És ez bánt bennünket talán a legjobban. Reméljük, a Somogyi Néplapon keresztül most már tudomásul ve­szik jogos panaszunkat és azt haladéktalanul el is intézik. Snbicz Sándor vb-titkár, Nagyszakácsi ISMÉT KÉRDEZZÜK... ... a qadányl legeltetési bizottságtól, mikor akarják kifizetni Horváth Ferenc­nek, Huszti Lajosnak. Balogh Ferenc­nek, Sandl Istvánnak és Domokos Lászlónak az árok tisztításáért Járó bé­rüket. A szerződéskötés határideje már Július 25-én lejárt, a munkálatokat ha­táridőre el is végezték a dolgozók, pén­züket azonban még a mai napig sem kapták meg. Ideje lenne, ha kéthónapl halogatás után a legeltetési bizottság kifizetné már megdolgozott bérüket. ,.. Gamás község vezetőit Sekoll Ist­ván egyéni gazda ügyében: miért nem törlik beadási könyvéből a nemlétero földterületet? Most már ideje lenne • panasz orvoslásának.

Next

/
Thumbnails
Contents