Somogyi Néplap, 1956. szeptember (13. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-02 / 207. szám
Vasárnap, 1956. szeptember 2. SOMOGYI NÉPLAP T Vitassuk meg megyénk kulturális életét Élesszük fel megyénk irodalmi életét A Somogyi Néplap múlt vasárnapi számában megyénk kulturális életéről vitaindító cikket közölt, mely nagyon időszerű és szükséges. A cikk megyénk kulturális életének egyik legelhanyagoltabb ágával is foglalkozik, a helyi irodalommal. Az alábbiakban ehhez szeretnék röviden hozzászólni. Először nézzük meg, érdemes-e egyáltalán nálunk irodalmi életről beszélni, vannak-e, akik igényelik azt, akiknek fejlődéséhez feltétlenül szükséges, akikkel foglalkozni kell, akik mutattak már valamit ezen a téren? Ha megnézzük a Somogyi Néplap irodalmi pályázatait, akkor azt látjuk, hogy vannak. Aránylag minden alkalommal szép számmal pályáztak és nyertek díjat, dicséretet, jelentek meg írások. Helyi lapunk szűkös lehetősége ellenére egyre többen vannak, akik állandóan írnak a lapba novellákat, verseket, karcolatokat. De akadnak olyanok is, akiknek írásai fővárosi lapokban, folyóiratokban és másutt jelennek meg. Kik ezek az emberek? Országos hírű, kiforrott írók, költők? Dehogy. Ha ilyen akad, nincs szüksége helyi támogatásra, mert megvan minden lehetősége a megjelenéshez, rég átlépte megyénk határát, nem is róla van szó. Szó van azokról a fiatalokról, diákokról, vagy más szellemi dolgozókról, munkásokról, parasztokról, akik ma sem tudnak kifejlődni segítség nélkül, akik elkallódnak ma is, jó szándékú bírálat, biztatás, megjelenési lehetőség, összefogó szerv, irodalmi élet nélkül. Ilyenek vannak nálunk szép számmal. Tehát szükség van a helyi irodalmi élet felélesztésére. Talán nincs az országban Kaposváron kívül még egy olyan megyei székhely, ahol irodalmi csoport ne működne, irodalmi élet ne lenne. Nálunk az utóbbi években több próbálkozás történt ezen a téren, de a létezéshez feltétlenül szükséges anyagi és erkölcsi támogatás hiányában az irodalmi élet nem tudott erőre kapni. Az illetékes szervek, míg más művészeti ágak fejlesztésére jelentős összegeket fordítanak, az irodalmi élet tálpraállítására egy fillért sem áldoznák. Mint mostohagyermeket kezelik irodalmi kultúr munkánkat, és ha ez továbbra is így megy, az is elsorvad, ami van. A.dják meg tehát a felsőbb szervek a létezéshez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást, legyen egy összefogó szerv, legyen megjelenési lehetőség, legyen vita, serkentés, kritika, legyen irodalmi élet. Ezt sürgetően követeli mindennapi szorgalmas életünk is. A fentiek elősegítésére a következőket javaslom: 1. Egy új, a mai idők szellemét tükröző irodalmi kör vagy társaság létesítését, akár Berzsenyi, akár más néven. 2. Adjon a Somogyi Néplap irodalmi, művészeti mellékletet. 3. Jelentesse meg mielőbb a Megyei Művészeti Tanács a tervbevett folyóiratot. 4. Teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy a helyi írócsoport kiadhasson évente egy Somogyi Naptárt, évkönyvet, a Kincses Kalendáriumhoz hasonlót. 5. Vegyük fel szorosabban a I<apcsolatot a Csiky Gergely Színház igazgatóságával, egyes művek drama- tizálása és áltálában a drámaírás kifejlesztése érdekében (ami nálunk még gyerekcipőben sem jár). Mielőbb adjon a színház lehetőséget ahhoz, hogy a helyi írók és költők megszólalhassanak. 6. írjon ki a Megyei Tanács Népművelési Osztálya ■irodalmi pályázatot. Szerintem feltétlenül szükség van ezekre az első lépésekre ahhoz, hogy megyénk irodalmi élete valóban élet legyen. SOMOGYI PÁL A képzőművészek nevében...- Vitassuk mag megyéink kulturális életét« című cikküknek a képzőművészeti problémákhoz írt fejezetéihez óhajtok hozzászólni, illetőleg azt kiegészíteni. A képzőművészek munkacsoportja főiskolai képzésben részesült festők társulása — hivatásost nem írhatók, mert mint a vitaindító cikk helyesen írja, a csoport tagjai kanyéhkareső munkájukon kívül élnek művészi hivatásuknak — tíz esztendővel ezelőtt alakult. Azóta rendezi kiállításait évről évre Kaposvárott és vidéken is. Kezdetben minden anyagi, sőt erkölcsi támogatás nélkül működött. A párt és a kormány azonban felismerve a képzőművészet társadalomformáló erejét, ha- marosán erkölcsi, majd az újjáépítés befejezte után jelentős anyagi támogatásiban részesíti a csoportot. Hogy jelentősebb képzőművészeti alkotás mégsem jött létre, annak okait a vitaindító cikk kifejti. Bár itt meg kell jegyeznem, helyesebb lett volna »méreteiben jelentősebb« alkotást, kifejezést alkalmazni. Mert mindazoknak a .gátló körülményeknek ellenére, amelyeket a cikk felsorol, jöttek létre jelentős alkotások, erről az őszi jubileumi kiállítás meggyőzi majd a közönséget. Az alkotás jelentőségét ugyanis nem mérete, hanem minősége szabja meg. A cikkben felsorolt gátló körülmények közül kétségtelenül legégetőbb a képzőművészek lakásviszonyainak rendezése. Ha nem is műtermet, de egy szobát Ibiztosítsanak kinek-kinek a saját iákásában, ahol nyugodtan dolgozhat. Arra, hogy csak alkotó munkánkkal foglalkozzunk, gondolni sem lehet. Az évi vásárlási keretből legfeljebb egy művész tudna csak megélni, a cél azonban az, hogy minden arra érdemes részesüljön vásárlás útján történő támogatásiban. A vállalati vásárlásokra az eddigi .gyakorlat szerint nem számíthatunk. Hihetetlen az a negligentia, amit a vállalatok, noha módjukban volna képzőművészeti alkotások vásárlására, ebben a kérdésben tanúsítottak. Csak egy példa: az 1954. évi árvíz károsultjainak javára kiállítást rendeztünk. A kiállított 32 munka közül egyetlen egy sem kelt el, annak ellenére, hogy a képeket mélyen áron' alul kínáltuk, s a vásárlásból befolyt összeg teljes egészében az árvízkárosultaknak jutott volna. Tudomásom szerint vásárlást számos kiállításunkon egyetlen vállalat — a Cukorgyár kivételével — sem eszközölt. Segíteni ezen? Talán lehetne, ha az illetékes kultúrszervek a képzőművészet jelentőségére ugyanúgy felhívnák az üzemi bizottságok, kultúirfelelősök (és főkönyvelők!) figyelmét, mint a népi táncéra, vagy a színjátszáséra. Gondolom, a városnak sem közömbös, hogy van-e Kaposvárott képzőművészeti élet. A Városi Tanács az évi megyei kiállítás sikeréhez díjak kitűzésével járulhatna hozzá, ezzel is több és jobb alkotásra serkentve a képzőművészeket. A Balázs János Képzőművészeti Kör évenként legjobb eredményt elérő 3—4 tagja részére is kellene bizonyos jutalomösszeget 'kitűzni. A képzőművészek, mind a munkacsoport, mind a Balázs János Képzőművészeti Kör feladata nemcsak az alkotás, illetőleg a körben az arra való felkészülés, hanem a dilettantizmus elleni küzdelem is. Itt is több segítséget kell kapnunk mind a hivatalos kultúrszervék, mind a sajtó részéről. Hihetetlen, hogy hosszú évek során létezhetett a Béke-igrillben egy olyan freskó, mint a »Táncoló gnómck népi viseletben«, és létezik még mindig egy »Kőműves, karja hosszabb, mint a teste, és mindjárt elüti a vonat, miközben vattacsomók úsznak az égen« című üvegablak minden megrovó sajtóvisszhang nélkül Az illetékesek sem nyúltak úgylátszik a dologhoz, mert a freskó ugyan a festés alkalmával eltűnt, de az üvegablak még minidig ott díszeleg. Remélhető, hogy a Művészeti Tanácsnak sikerül eltüntetnie ezt és a többi hasonló »művet«. Hogy továbbra is jól, sőt sokkal jobban dolgozhassunk, mint eddig, várjuk a vitacikkekben felvetett javaslatok megoldását azoktól, akik eddig is segítettek: pártunk megyei bizottságától, a Megyei Tanácstól, sőt 1 most már a mellettük működő Művészeti Tanácstól. GERÖ KÁZMÉR HEXAMETEREK BERZSENYIRŐL 1956-BAN »Durva demokrata« néven idézte maqát az a költő, Aki az ókori formák mestere és a mi népünk Döbbentő erejű .ébresztő dalnoka is volt. Durva demokrata volt ö, mert az emberiséget Átölelő testvéri közösség gondolatához Ért el a szűkre lezárt osztály keretéből. És mert látta, szerette az élő nép tömegében Népe s nemzete hű arcú példáinak képét, Felszabadítva magát a nemesség fel lobogózott, Balgán dőre világától: éínply a haza földjét, »Régi dicsősécjétq láthatta csak szépnek, (a tájat). Ámde e korlátolt látóüvegén a nemesség Jaj! Nem látta meg az élő magyar embereket, ha »Ősök« nélkül is életüket végig robotolták. Durva demokrata volt ö, mert az emberi észnek Nagyságát meglátván hirdet messzi kiáltó Szóval, a klasszika mérték versformáiba szedve, Az észbéli világosodásnak az elveit: immár Balhiedelmek alól szabadult tisztán bizonyító Érveit a haladásnak, a megdönthetetlen igéit A babonákból bátran előbújt emberi arcnak. Ifjúsága letűnt idejének az úri körében Még hagyományok alapján felsőbb lényeket áhít: Gyarló emberi sorsot kormányzó igaz istent. Fejlődése mi hirtelen új meredélyeken ujjong! A haladás »széphalmi vezére« mutatta az útját, Hogyha az élet rejtett nagy titkát feszegette, így lett a költő a szabad emberi gondolat őre. »Posvány« néven idézte a kort, miben élnie kellett: A haladásnak a sodrától félő kicsinyesség Ősi vidéki murikkal élő úri világát. Emberi sorsot célul tűző vágyakozása Mit is várhatott volna az ősök tetteit úri Semmitevéssel imádó s bőm ló társadalomban? Mint a rengeteg erdő sűrű lombjai által Titkolt égő napnak a fénye is izva világít, Úgy hitt ő is a szebb hajnalnak a jövetelében: Ö maga gyűrte le ifjú napjai balga világát. S hirdeti szikrázó eszméit az emberi nemnek. És akik emlékének a fényeit elhanyagolva Példa gyanánt nem látják költőnk élete nyitját, S intő szózata célját; hallják ünnepi szqval. Berzsenyi szép szomorú sorsának a hangjait újra: Csak a koreszmék lendíthetnek népeket naggyá. És az emberiség csak az emberi nemnek a hősi S bátran tartó harca nyomán emelődik a fényes »Századok« boldogsága felé vezető igaz útra. Dr. BELLYEI LÁSZLÓ * * * Amint arról már hírt adtunk, ma nyitják meg Niklán a régóta tervezett, régóta készülő Berzsenyi Irodalmi Múzeumot. Niklán, a mostani múzeum épületében élt, alkotott egykor a költő, Berzsenyi Dániel, a »niklai remete«. Hajdani kúriája szobáiban most múzeumot rendeztek be a költő emlékeiből, verseinek kéziratából, köteteiből. Dr. Bellyel László, az emlékmúzeum megnyitása alkalmából írta a közölt verset. Könyvespolc Ivan Franko: Emberek (Uj Magyar Kiadó). A nagy ukrán író születésének századik évfordulójára jelent meg válogatott elbeszéléseinek ez a kötete. Franko, mint mindem művéko, akár a boryslawi olajkutak közé, a városi sikátorok világába, írásait mindig vonzóvá teszi az élmény ereje, líraisága s az az együttérzés és részvét, amely eltölti az írót a szegények és elnyomottak iránt. ■ben, itt is a nyugat-ukrajnai szegény nép küzdelmes életét, szenvedéseit és örömeit, munkáját és szerelmét rajzolja meg mély realizmussal. Történeteinek háttere a múlt század második felének társadalma, a ferencjó- zsefi aranykor, amelyben a látszólagos jódét felszíne alatt embertelen kizsákmányolás húzódott meg. Akár a galíciai falu idillikusán szép természeti környezetébe vezet el Franlllusztrádó Franko „Emberek? I«:h.l j C kötetéből, ««■«*«*rt«n«iiáBiiaaaaarti<iMBia«aiBaaHaaaiaBBHHaaaBaaiara*i aaaaaa£pii<»iia«a9i)a‘i«m(i'ia«a9*aHaBnw«aaanaoaí« M ÉG MARADT négy sor szőlő, 'v' de Sára István fölegyenesedett. A mellette lévő karóról leihasított egy szilánkot, s a kapát kezdte tisztítani: mára befejezte. Sietnie 'kell, nincs otthon az asszony. Kiment a pusztára, az anyjához, s most minden jószág őt várja... A fadarab ketté török, kiesik a kézéiből. Éppen lenyúl utána, mikor hátulról nagy -recsegést-ropogást, dobogást hall. Hajoltátoain odanéz. Csak egy pillanat ideje van arra, hogy lássa: egy tehén csörtet nekivadulva a tőkék közt. S láncon húz valamit. Vagy valakit? Nincs mód a megállapítására. Oldalt, félfordulatot téve kilép. A kapát két kézre fogja, felemeli. Pontosan a jobbfüle mögé talált, ahova szánta a sújtást. A mészáros •sem tagióz különben. A jószág csak lecsapja a fejét, s azon átfordulva, gerince egész hosszában végignj’ek- ken a földön. S most ott vannak mindhárman, moccanás nélkül. A letaglózott tehén, a véres ember és ő. Uigy kiverte a verejték, hogy még káromkodni is elfelejtett. Azon eszmélíkedik, hogy •zsibbadnak az ujjai. Odanéz. hát Tnóg mindig a kapa nyelét markolja. ‘Olyan erővel, hogy fáj a tenyere, mikor lazít a fogáson'. Nagyot lélegzik, -.s inge kilógó aljával megtörölközik. Aztán megkerüli a tehenet, letérdel az ember mellé. Annak az inge, nadrágja, de a bőre. a húsa eafatoköpr lóg. Az alámerülő Nap felé fordítja dagadt-kék, véres arcát: — Ejha! — hőköl hátra. S már gyorsak a mozdulatai: lehajol a melléhez, maid a sután ie- omfló két kart kezdi föl-1 ©hajtogatni. Am mindjárt az első mozdulatok után megáll. Valami csörög. Mi csörög? Hát persze, ez Szikes József: vezette a tehenet, az valamitől megvadult, elrántotta őt. De akkor sem engedte el a láncot. Ujjai az ájulás- kan is rámoredtek a vasszemekre. Akárcsak neki az előbb a kapanyélre. Szétnyi.tja a kezét: SZIKES JÓZSEF MEGBÉKÉL — Hagyj'ad csak, most már nem szalad el egy darabig — dörmög neki csendesen. S folytatja a mesterséges légzést. C ZIKESNEK kis idő múlva megmozdul a belső futtatója, majd megrezzenek orrcimpái: lé- legzeni kezd. Akkor feláll mellőle, s rohan a tőkesarok között. Itt van a kút, nem messze. Ahogy futás közben' belenéz a napkorongba, agyában felnyílnak az emlékezés csatornái. Futott ő már így egyszer vízért. Ré- ges-régen, 13 évinek előtte. Csakhogy akkor nem az itthoni szőlőhegyen, ■hanem kint, túl a Vareökai-hágán. Vállába kapott golyót akkor Szikes Jóska... Mire visszaér a tele kannával, a másik már két térdre emelkedve tapogatja a tehenet. Szarvánál fogva rázza, de inkább ő imibolyog, széde- legve az erőtlen akarásban. Mikor észreveszi Sárát, fel akar állni, de rábukik a tehénre. G végigönti rajta a vizet. Az megrázza magát, s néz, néz. Először az emberre, aztán a tehénre. Majd rekedt, sípoló hangon megszólal: — Megveszett. Teljességgel megveszett. Dé1 előtt hazanyangalt a legelőről, betörte a kaput. Aztán most, mikor itatni vezettem, ismét kitört rajta... — Nem hívtad az állatorvost? — Állatorvos! Mit tud vele csinálni? Hisz éppen az a baja. a dísztől. Az idén már másodszor adattam neki májkór ellen. Sára leteszi az üres kannát. Cigaretta után nyúl, majd szép csendesen leül ő is a tehén gerince mögé. A hangja is szelíd, nedig eszi a hirtelen fellobbaint méreg: — Te Jóska! Hát ti ténvleg nem iáttck tovább az orrotoknál? — Kikkel beszélsz? Ha jól látok a vértől, hát csak ketten vagyunk itt. •— Meg ez a tehén, ami elemésztődik a vizes legelőn befalt csigáktól. Szikes feláll: — Ha elemésztődik, hát elemésztődik. Az enyém, senkiinek semmi köze hozzá! — De van! —ugrik fel a másik is. — Mert ott legel az enyém is. Ott megy tönkre a többieké is! — Hát ne hajtsd ki... Látod, nekem már nem lesz gondom ezzel — felel Szikes gúnyos-csendesen. Majd körülvizsgálja a földet: — Csak tudnám, mibe botlott itt meg. — Én ütöttem le. Kapával. A másik rámered: — Te? És ha most agyonverted?! Hát neked csak ennyi a másé? Te vagy az a nagy kommunista!? Sára István áll, áll, néz. Majd eldobja a cigarettavéget, s indulás közben szól vissza: — Ott az enyém. Kikötheted az istállóból... C ELMENT. A malacok ottJ hon már biztosan széthányták az ólat éhségükben. Am útközben hiába próbái rájuk gondolni. Csak minduntalan előtolakodiik az az este, a Sirokij-dolinában. öt kilométert húzta maga után a seblázas Szikest. Mert fel nem állhatták, hisz oda és vissza sivítoztak a golyók. Közben ő is kapott egy magot a farába. Mikor már Debrecenben feküdtek a kórházban, egy este azt mondta Szikes: »Igazán jó barátom vagy. Sohasem felejtem el.« Egy évvel ezelőtt meg azt ordította a szeme közé: »Te már nem is a mii falunkból való vagv!« S a fél falu nem fogadja azóta a köszönését. A sikertelen tsz-aiakuló közgyűlés óta. Pedig itt született. S itt is akar meghalni... De közben élni. és minél jobban, szebben, okosabban élni. De ezt az életet másképp gondolja Szikes József, meg megint másképp ő. Pedig mindketten 12 holdat hasítottak őrgróf Pallavicini birtokából. S éppen ez választotta el őket az éh múlt időben. Mert Szikes belebújt a barázdáiba. Mezsgyéin túl nem lát, de nem is hajlandó nézni. Pedig itt van ez a patak, ami a falu legelőit, rétjeit öntözi. A baj az, hogy most már túlságosan is öntözi. A széna csak alomnak jó, a legelőn százezrével vannak a csigák. Egyre kevesebb a tehén a faluban. S ami van, az is leromlik. Tisztítani kéne a medret, sok száz köbméter földet megmozgatni. De hát ezzel külön-kü- lön már nem bír sem Szikes, sem ő. sem a többiek. Az állam segítséget ad, csak össze kellene fogni. Mert ha nincs tehén, akkor nincs trágya. A földek amúgy is soványak már, évről évre kevesebbet teremnek... Érthetetlen előtte, hogy változott meg ennyire ez a Szikes. Talán az, hogy a Nyirjesben kapott jó agyagföldet. Igen, ez lesz. S nem törődik a többivel. De a többi sem ővele. É) mindenki magának. Keserűen elmosolyodott, mikor felállt a fejésből: de most is szerencséje van ennek a Jóskának. A veszett tehenet mindenképpen el kellett volna vesztegetnie. Hogy ő fül- tövön csapta, hát legalább lesz helyette másik neki. Elgondolkodva megtapogatta a jószág farát: »Vajon eljön-e érte? Vajon lett-e belőle env- nyire hörcsög? ... « AHOGY KILÉP az istállóból, Szikes ott áll az udvaron. A vér már rászáradt arcára, mellére, combjára. Néztek egymásra egy darabig, mozdulatlanul. Majd Sára elindult a ház felé: — Ott van, vigyed. A láncot majd küldd vissza. És bement a házba. Már egészen sötét van. Lámpát kellene gyújtani. A tejet elszúrni, vacsorát melegíteni. De csak leül az asztal mellé. Néz a sötét semmibe. A fülei meg ösztönösen kifelé ne- szeznek... Egyszerre nyílik az ajtó. A csillagfényes égre Szikes alakja rajzolódik. Lassan, fájó izmait óvatosan mozgatva megy az asztal« túlsó végéhez s leül. Hosszú csend után szólal meg: — Nagyon kedves jószágom volt. — A hangja csendes, különös — lágy. Talán olyan, mint Debrecenben volt: — Második borja után megadta a 18 litert. Mostanában meg már csak hatot, hetet... Visszavezettem. Mert fölkelt, nem döglött meg. De bár inkább azt tette volna! — Hangja egyre élénkebb, forrósággal telítettebb: — Mert rá se szeretek már nézni. Utálom, mint a bűnömet!... Felugrott, nagyot akart csapni a levegőbe. De valahogy egyensúlyát vesztette s elterült a földön. Mikor az orvos kijött a szobából, Sára kérdően nézett rá. — Kimerülés — mondta az. — Meg sok vért vesztett, rettentő sokat. Nem is értem, hogy jöhetett idáig a saját lábán. Telefonálok a kórházba, vérátömlesztés kell. É JFÉLRE JÁRT az idő, mire a mentőkocsi beszirénázott, de a fél falu összegyűlt. Mielőtt a beteget betették volna az autóba, az rekedt hangon megszólalt: — Pista, Pista... Sára odament. Amaz próbálta felemelni a kezét, de visszaejtette. Akkor ő lenyúlt, s megszorította. — Ne haragudj, amit tettem veled. Azt hittem, nekünk van igazunk ... — suttogta csendesen a beteg. A roncsolt mellből kijövő hang mégis felröppent. S ott keringélt a népek feje felett még akkor is, amikor az autó már messze porolt. Aztán lassan oszladozni kezdett a tömeg. És Sárának úgy tűnt, hogy mind az ő kapuja előtt akar elmenni, ahol áll. Szinte processziót jártak. — Jóestét, Pista ... Jóéjszakát, öcsém... Jó nyugovást, fiam. — Már ki hogyan szokta azelőtt... Kunszabó Ferenc
