Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-24 / 199. szám

VILÁG PROLET ÁRJ AI EGY ES ÜL]EJ EK í Néplap AZ MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAHÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 199. szám. A*.A: 50 FILLÉR Péntek, 1956. augusztus 24. Kaposvár készül az aug. 26-1 ünnepi nagygyűlés vendégseregének fogadására Vasárnap, augusztus 26-án rendezik meg Kaposvárott a nemze­tiségi hét záróünnepélyét, amely egyben munkás—paraszt—értelmi­ségi találkozó is lesz. A Kossuth téren megrendezendő ünnepi nagy­gyűlésen Ács Lajos elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének titká­ra, a Politikai Bizottság tagja, Somogy megye országgyűlési képvi­selője mond ünnepi beszédet és Erdei Ferenc, a Minisztertanács el­nökhelyettese is beszélni fog. I ^Szántani, szántani, szántani ! ,, Az utóbbi napokban ibő eső öntözte ^földjeinket. Ez nemcsak a kukorica, cukorrépa fejlődését segítette elő, a ,, ’szántást is megkönnyítette. A cséplés Kután nincs nagyobb feladat a mező- íj gazdaságban, mint az ősziek alá jó .Kmagágyát biztosítani. Minden gazda, minden tsz-tag és vezető tartsa em- [jlékezetóben azt a régi közmondást: • jegy szántás — egy kenyér, két szán­tás — két kenyér, három szántás — három kenyér. Vagyis sehol ne kell­jen egy szántásba vetett búzából egy kenyeret — kisebb átlagtermést — betakarítani jövő aratáskor. Végez­zük el mindenütt a hátralévő tarló­hántást, a fogatokkal, szabadon lévő erőgépekkel folytassák a keverő szán­tást. Legyen a jelszó: szántani, szán­taná, szántani! Csütörtökön reggel már gerendák zuhogása, kopácsolás visszhangzott a Kossuth téren. Megkezdték az emelvény ácsolását, amelyen va­sárnap az elnökség foglal helyet, s amely előtt a megye nemzetiségi községeinek dolgozói, több Somogy megyei község dolgozói és a város lakói hallgatják meg az ünnepi be­szédeket, majd a térzenét, amely az egybegyűlteket szórakoztatja. A megye csaknem minden köz­ségéből ezen a napon különjáratú autóbuszok, vonatok indulnak Ka­posvárra. A nemzetiségi községek dolgozói jönnek, s ezen a napon ta­lálkozni fognak Kaposvár dolgo­zóival, ipari munkásaival s az ér­telmiséggel, hogy még szorosabbá váljék, még elmélyültebb legyen köztük a kapcsolat. Elhozzák Ka­posvárra népi kultúrájuk, népi A * •• rr r • jovo évi kenyérgabonáért A Minisztertanács határozata ér­telmében községi tanácsainknak el kell végezniük az őszi kenyérgabo- navetés-terv felbontását. Tanácsaink általában befejezték ezt a munkát. A tervfelbontás jobb­nak mondható, mint a múlt évi volt, azonban egyes községi tanácsok fe­lületesen dolgoztak. A járási taná­csok által leadott tervszámokat me­chanikusan bontották le a gazdálko­dókra, függetlenül attól, hogy mek­kora szántóterülettel rendelkeznek, így ugyanakkora százalékban kapott vetésterületi tervszámot az egy hol­don aluli gazda is, mint bármelyik középparaszt. Ez tapasztalható a nagyatádi, csurgói és a kaposvári já­rás több községében. A múlt évi tényleges vetésterület azt bizonyította, hogy az egy holdon aluli gazdák nem vetették el a ré­szükre előírt területen a kenyérga­bonát. Ezért valószínű, hogy az idén sem vetnek ilyen gazdák szántóte­rületük felén kenyérgabonát. A marcali járás községei közül Kéthely, Marcali és Horvátkút jóval magasabb tervet bontott a gazdákra, mint a járástól kapott tervszám volt. Marcaliban 15 holddal többet bon­tottak le az előírtnál, azonban 298 gazda még aláírásával nem ismerte el a terv tudomásul vételét. Kéthc- lyen és Somogyszentpálon a vb el­nöke a gazdák tudta nélkül aláírta a vetéstervnjilvántartást. Ilyen körül­mények között a gazdák nem is tud­ják, hogy mennyi kenyérgabonát kall vetniük. A járási tanácsok a községekre történő tervfelbontásokat nem elég­gé körültekintően végezték cl. So- mogysámsonban pl. a tanács a múlt évinél magasabb arányban (50 száza­lék) bontotta le a gazdálkodóknak a vetéstervet, de még így is 35 kb. hiányzik az eredeti tervből. A csur­gói, marcali és a kaposvári járás községei tervmódosítást kaptak, azonban ezt általában csak a ter­melőszövetkezeti tervfelad at-nyilván- tartásokon vezették keresztül, az egyéni gazdák tervét változatlanul hagyták. Az ilyen tervezés sok fölösleges munkát jelent. A községekben hosz- szú idő óta kialakult vetési sorrend és kenyérgabonavetés aránya azt bi­zonyítja, hogy ezekben a járásokban indokolatlanul magas volt az eredeti tervszám. A hátralévő időben községi taná­csainknak felül kell vizsgálniuk az elkészült kenyérgabonavetés tervfel­bontását a gazdák előzetes meghall­gatása, a sok évi kenyérgabonave- tési tapasztalat, és a helyi adottsá­gok mérlegelése alapján. Mészáros János, a Közp. Stat. Hiv. Som. m. ig. művészetük legszebb alkotásait, hogy kiállításon mutassák be, vagy a kultúrműsor számára készült emelvényen, a Virágos-pályán. Együtt lépnek fel a nemzetiségi községek csoportjai a város üzemi csoportjaival, együtt száll daluk hirdetve, hogy a nemzetiségi, hét al­kalmával, a befejező ünnepség al­kalmával még szorosabb barátság alakult ki közöttük. A Hazafias Népfront plakátjai szívesen invitálták a találkozóra a megye és a város dolgozóit. Bi­zonyos, sokan elfogadják ezt a szí­ves meghívást, s vasárnap együtt ünnepelnek, együtt örülnek, szó­rakoznak, s este együtt táncolnak majd a nemzetiségi községek dol­gozóival, Kaposvár örömmel és szívesen látott, kedves vendégei­vel. úLEGJOBB TALAJMUNKÁS TRAKTOROSOK: I I í Traktoros: 1. Kisigmácz János 2. Burkovics János 3. Galesta István LEGJOBB BRIGÁDOK: Brigádvezető: 1. Kollár István 2. Somogyvári Mihály 3. Kinics József LEGJOBB CSÉPLÖCSAPÁTOK: Felelős vezető: Gépállomás: Gépállomás: Csökonyavisontai Csüngöd Marcali Gépállomás: Lengyeltóti Fonói Marcali Csépléssel Teljesített műszaknorma: 87.2 85,4 85 Egy gépre jutó műszaknorma: 65 62 59.3 Elcsépelt töltött napok: Dobméret: termés: 1. Károly János Kaposvári 32 930-as 4468 q 2. Szarka Rudolf Mennyed 31 1100-as 4173 q 3. Szvoboda Gyula Marcali 26 13ÖÖ-as 4100 q A NYÁRI TERVTELJESITÉSBEN LEGJOBB GÉPÁLLOMÁSOK: Gépállomás: Tervteljesítés: Igazgató: 1. Darányi 98,2 % Gadanecz György 2. Mernyei 92,9 o/0 Tátrai János 3. Iharosberényi 92,8 % Ülkei Béla SZABBAK; 1. Karádi 65,8 % Pásztor János 2. Segesdi 67,8 % Wittimann József 3. Tapsonyi 69 % Bíró Géza Az ecsenyi Előre Tsz előregondol... Tarlóhántással, saját Zetorral növeli jövő évi termését — Csak még néhány barázda van hátra ... 320 holdon elvégeztük a tarlóháptást! — mondta az ecsenyi Előre Tsz elnöke tegnap, amint el­köszönt a tagoktól, mert éppen a Földművelésügyi Minisztériumba in­dult. Nem is kis szó ez a búcsúmondás: a tarlóhántás mindig a következő gazdasági évet előkészítő talajmun­kák első fontos láncszeme. Ha ebben nincs hiba, a következőkben is job­ban meg’' a munka. A Mernyei Gép­állomás annak ellenére segített ne­kik a tarlóhántásban, hogy a len- nyűvés sok gépüket visszatartotta. Közben a tsz-tagok még az utolsó gazoló kapálással is növelték kuko­rica- és cukorrépatáblájuk hozamát. Az utak, a dűlők is jók: tehát sze­kérre rakták az érett istállótrágyát, hogy az őszi takarmánykeverék alá kivigyék a zsírozót. Erre azért tö­rekednek, mert a jó talajban az őszi takarmánykeverék jövőre már ko­ratavasszal friss zöldet ad a jószág­nak. Közben a felszabadult többi munkaerő a száz férőhelyes új istál­lót húzta fel. Az új fedél alá jövő héten be is vezetik az állatokat. A tarlóhántással dicsekvő elnök tegnap azért utazott fel egyébként a Földművelésügyi Minisztériumba, mert már régen fáj a foga a tagok­nak arra az úgynevezett univerzális gépre, amelyre a növényápolásnál, talajmunkáknál, vetéseknél mindig számíthatnak: a Zetorra. A kedvelt gépet a gvár már azóta csomagolja is — ékes bizonyítékaként a mun­kás-paraszt,, szövetség megszilárdu­lásának. Q „Gépállomás kiváló dolgozója“ címmel és jelvénnyel tüntette ki a földművelésügyi miniszter 3 minap Duics János elvtársat, mert a veze­tése alatt álló Fonói Gépállomás 1955- ben 480 ezer forintos jövedelemmel zárt; valamint Takács András elvtár­sat, a Marcali Gépállomás igazgató­ját. Simon István, a Marcali Gépál­lomás főkönyvelője jó munkája el­ismeréséül szintén megkapta a »Gép­állomás kiváló dolgozója« kitüntetést. Köszöntjük a kitüntetett elvtársakat. Az országos kombájnverseny harmadik helyezettje: KIRÁLY JÁNOS a Csillagpusztai Állami Gazdaság kombájnvezetője. Fürge gépével jó­val több mint 500 holdról takarítot­ta be a gabona idei termését. Szor­galma, pé'damutatása azt eredmé­nyezte, hogy a Somogy megyei föl­deken nyújtott magas teljesítménye után az ország legjobbjai, mégpedig az országos verseny harmadik he­lyére küzdötte fel magát. Egymás munkájának megismerése KÉP A SIÓFOKI MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSRÓL a barátság erősödése Majd három méteres kukoricaszár, szakajtó nagy­ságú répa, óriás burgonya. A rögtönzött kutricákban »zsirosbödönök« szuszognak, pajkos kismalacok döfö- dik anyjuk hasát. Náddal fedett fészer alatt tehenek érlelik tejüket, hevesvérű kancák dobolnak idegesen. Nem nehéz kitalálni: egy szokványos járási mező- gazdasági kiállítás. De Siófokon — s ez az érdekes! Miért? Mindjárt a bejáratnál nagy csoport verődik össze, főként asszonyok, lányok. — Ö! — mondja az egyik makszimkafrizurás, shorios asszony. — Elida-szappan, Chat nőire kölni! Azt hittem, itt csak sertéseket látok majd. Pedig nem a pesti Levendula Illatszertár állított pavilont Siófokon, hanem a Daránypusztai Illóolaj Kísérleti Gazdaság mutatja be, hogy termelvényeiből mit állítanak elő. S hogy a franciának hitt kölni alapanyagát ők termelik (Szállítanak is nem egy or­szágba!) Pár méterrel odébb viszont a férfiak alkotnak kört, s valami különös szertartást végeznek: egy jel­legzetes kis üvegedényt folyadékkal telten a Nap felé tartanak, majd szájukhoz illesztik, s fejüket hir­telen hátranyaklítják, mint a rossz bugylibicskát. Az­tán egymásra kacsintanak, nyelvükkel csettingetnek. Felettük a sátrak homlokzatán feliratok: »Kőröshegyi Szőlőtermelő Társulás«. »Kötcsei Szőlőtermelő Társu­lás«. Az egyik szertartást végző férfi azt mondja: — Mért nem tudnak ilyet mérni a Sabáriában is!? Két sátorral arrébb megszűnik a látogatók ne­mekre oszlása. Egyesült erővel rohamozzák meg a siófoki Vj Barázda Tsz lacikonyháját. Hogyne! »Pe­csenye, hurka, kolbász« — ez van kiírva. S van-e olyan pesti, aki nem szeretne enni egy kis »igazi« véreshurkát? Izekkel, illatokkal, finom borokkal telten széled­nek izét a kiállítás területén. — Micsoda ponty! — sóhajt egy gyakorlatias gondolkodású háziasszony, s nyilván cekkerébe kí­vánja a Haltermeltető Vállalat akváriumában úszkáló szép példányt. Többen a lovakat nézegetik. — Ebből lesz a virsli — magyarázza egy apa kikerekedett szemmel bámuló kisfiának. — Ebből ugyan nem! — tiltakozik Kovács Mi­hály, a kötcsei Béke tagja. S féltő szemmel néz a szépállású, fényesszőrű kevert nóniuszokra. — Hát akkor a szüleiből — nevet a pesti ember, s ebbe már Kovács Mihály is beleegyezik. A balatonkiliti Dózsa teheneinek gondozója lel­kesen magyaráz: — Este kifejjük a tejet, éjszaka vo­natra rakjuk, s reggel már ebből tetszenek inni a kávét... Legnagyobb sikerük azonban a sertéseknek van. A balatonszabadí Szabadság Tsz-nek egy majd 5 má­zsás példánya nyújtóztatia tagjait a kutricában. Egy fiatal házaspár ér oda, jelentősen sóhajtoznak. A féri botot kerít valahonnan, s piszkálni kezdi az állatot, hogy álljon fel. — Ne bántsa, kedves — kéri egy testes néni, ki már régebben ott áll. — Fáradt. A fiatalasszony beszédbe elegyedik: — A néni abból a tsz-ből való? — Nem én, lelkem. A Thököly úton lakom. — Nevetnek, majd együtt kezdik méltatni a szép pél­dány »bájait«. A zamárdi Alkotmány Tsz első díjat nyert nö­vényei előtt egy 16 év körüli, tudálékos, szemüveg­gel ellátott fiú az anyjának magyaráz: — Látod, ha heterózis a kukorica, akkor ott fö­lül levágják az izéjét... — Megakad. Előveszi no­teszét, s bejegyez valamit. Nyilván effélét: »Kukorica tetejének neve? Megtudni!« Mindez és sok más érdekes volt az augusztus 19—20-i siófoki kiállításon. Budapestről és az ország más iparvidékeiről idejött munkások, szellemi dolgo­zók meglepően nagy számban érdeklődtek szövetsé­gesük, a dolgozó parasztság munkájának eredmé­nyei iránt. K. F. INTERPELLÁLUNK /\T emcsák a szerkesztőség, ha- ’ nem az olvasók, a levele­zők, a szerkesztőségbe érkezett pa­naszok érdekében is szólunk. Bi­zalommal fordulnak szerkesztősé­günkhöz ügyes-bajos dolgaikkal az egyszerű emberek, s hogy segít­sünk jogos panaszaikon, legtöbb­ször leközöljük levelüket, vagy a szerkesztőség írja meg a panaszt, várja a feltárt hiba megszüntetését. Segíteni akarunk, mindennapi munkánkat, közös dolgainkat akarjuk jobbá tenni, amikor egy- egy hibára rámutatunk. Es várjuk ezekre az írásokra, a bírálatokra a választ, várjuk a hi­bák megszüntetését. De néha hiába... Néha nemcsak a válasz, de a fel­tárt hiba kijavítása is elmarad. Igen sok esetben a bírált illetékes szervek egyáltalán nem adnak vá­laszt cikkeinkre, nem is törődnek a bírálattal, eszük ágában sem áll a hibát kijavítani, hát még választ adni rá ... Hogy csak néhányat említsünk: Megírtuk, mert a közvélemény is kérte, mi a helyzet a lakásviszo­nyok terén Kaposvárott, s ha vég­legesen megoldani nem is lehet, enyhíteni tudnák a lakáshiányt az­zal, ha a felesleges hivatali helyisé­geket átadnák lakás céljaira. Azóta kevés intézkedés történt e téren, de a válasz is elmaradt. Megírtuk, hogy tűrhetetlen az a bürokrácia, amellyel az építendő zsákraktár helyének kijelölésére olyan nagy tömegű »szakértőt« hív­tak össze. Ez a nép vagyonának pocsékolása, a bürokrácia tenyész­tése. Két alkalommal írtunk erről, hiába. Választ máig sem kaptunk, arról sem értesítettek, milyen fele- lősségrevonás történt... Megírtuk, hogy a Május 1 utca elején a gumijavító üzem egész­ségtelen bűzt, füstöt áraszt a kör­nyékbeli udvarokra, lakásokba. Javasoltuk a dolgozók egészsége érdekében, hogy cseréljék fel egy, á városon kívül álló kisebb mű­hellyel, amely nem áraszt füstöt. Sem intézkedés nem történt, sem választ nem adtak az illetékesek. Megírtuk... de mennyi mindent megírtunk, amire nem kaptunk vá­laszt, aminek nyomán nem történt intézkedés. De miért? Interpellálunk a válaszra, az in­tézkedésre illetékesekhez: hajlan- lók-e intézkedni, hajlandók-e vá­laszt adni a dolgozók panaszaira, a jogos bírálatokra? Kiállításra megy a termés szíme-java ... Legfontosabb rozstermő tájunk Nyírség és Somogy. A búza mellett e legfontosabb kenyérgabonáról az idén a somogyszili Kossuth Tsz azért viheti fel termése szine-javát az Országos Mezőgazdasági Kiállí­tásra., mert 17,96 mázsás átlagot ért el belőle. Magjainak vitamintartal­ma tápláló kenyérlisztet ad. Somogy megye éghajlata és talá- ja az őszi árpának is kedvez. Ezt bizonyítja, hogy a felsömocsoládi Kossuth Tsz az idén 23,75 mázsás őszi árpa átlagtermést ért el. Azért visznek belőle mutatóba a kiállí­tásra, mert bő termése mellett szal­mája is szilárd, nem dől meg, kom­bájnaratásra kiváló volt. Az egyéni gazdák is szorgoskod­nak, hogy a takarmánygabona-ter­melésben ne maradjanak utolsónak. Bajnóczi Mihály kapospülai egyéni dolgozó paraszt tavasziárpa-térmé­séből küldenek fel a kiállításra. 20,18 mázsás terméshozammal dicse­kedhet: finom minőségű, telt sze­mei abraktákarmánynak épp úgy megfelelnek, mint maláta- és árpa- gyöngykávé-gyártás céljaira. AZ ÓSZI ÁRPA ALÁ SZÁNTANAK a kisberki Győző és a mosdósi Al­kotmány Tsz földjén a gépállomás traktorosai. A Győzőben 30 holdon, az Alkotmányban 25 holdon már elő is készítették a talajt, egy-két hét múlva mindkét tsz-ben megkezdik az ősziárpa vetését. Akkorra ülepe­dett és morzsalékos föld várja a ve­tőgépeket. II Fonói Gépállomás körzetében befejeződött a cséplés A gondos szervezés, a traktorosok és cséplőmunkások jó munkája ered­ményeként a Fonói Gépállomás kör­zetébe tartozó 18 községben, 19 ter­melőszövetkezetben a múlt hét végén elcsépelték az összes kalászost. A 390 cséplőcsapat 1060 vaqon gabonát juttatott a raktárakba, zsákokba. Az eqy gépre eső teljesítmény 2717 má­zsa volt. Nyolc gép jelenleg is apró­magvakat csépel, az erőgépeket pe­dig a tarlóhántásra, keverőszántásra' állították át — közölte velünk Dulcs János elvtárs, az igazgató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents