Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-03 / 182. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl Somogyi Néplap AZ HDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 182. szám. ARA: 50 FILLER Péntek, 1956. augusztus 3. ló tehenészet = tarlós jövedelmezőség »Biztosítani kell, hogy a szarvas- marhaállomány 1960-ra mintegy öt százalékkal és a tehénállomány az 1955. évi 885 ezerről egymillióra emelkedjék.-« (A KV július 18—21-i ülésének a második ötéves terv irányelveiről szóló határozatából.) Számos régi és új tsz-ünk szerve­zetileg jól felépített gazdasággal ren­delkezik, politikailag megerősödött, s az elkövetkező pár évben jól jö­vedelmező, a kívülálló parasztságra vonzó hatású nagyüzemi gazdálko­dást alakíthat ki. Sok tsz-ünk egy- egy termelési ágban kiváló eredmé­nyeket mutathat fel. Az öreglaki Ifjú Gárda pl. tavaly 250 mázsás cukor­répatermést takarított be holdan­ként. Sajnos, más a helyzet termelőszö­vetkezeteink állattenyésztésében. Ez korántsem fejlődik egyenletesen, el­marad a növénytermelés színvonalá­tól. Erre legjobb mutató a tehené­szet. Körzetünk legtöbb tsz-ében nem is beszélhetünk tenyésztésről, de még állattartásról sem. A termelőszövet­kezeteknek évenként 2100 liter te­jet kell fejnünk egy-egy tehéntől. Ez aránylag nem sok, mégis mindössze három tsz teljesítette féléves tejter­melési tervét. A somogyvári Szabad­ságban 10,6, a lengyeltóti Táncsicsban 11,7, az öreglaki Ifjú Gárdában 7 li­ter volt a júniusi istállóátlag. A töb­bi tsz-ben ennél sokkal alacsonyabb volt az istállóátlag. Egyik oka ennek a takarmány­hiány. Termelőszövetkezeteink nem törődnek eléggé a takarmányterme­léssel. A silózásra, zöld futószalag beállítására is kevés gondot fordíta­nak. A széna nagyrészét pedig — méghozzá a legjobb minőségűt — szétosztják a tagok háztáji állatai­nak. A somogybabodi Kossuth Tsz- ben pl. idén is az összes szénát ki­osztották. A télen rosszul takarmá- nyozott tehenektől persze nem vár­hatunk bő tejelést a májusi legelő­kön. Ugyanez a helyzet az abrakgaz­dálkodásban is. A balatonboglári Dózsában pl. a szabadtej után kapott korpát sem a tehenekkel etetik fel, hanem a sertésekkel. A másik alapvető hiba: a növen­déknevelés mellőzése. Ugyanis tsz- eink nem szívesen nevelnek növen­dékmarhát — úgy tartják, hogy nem éri meg. Ezt a következőkre alapoz­zák: a tej ára 3 forint, de a balaton- környéki tsz-ek 4, sőt 4,50 forintért is értékesíteni tudják szabad tejüket. Viszont egy üszőborjúnak ahhoz, hogy jól fejlődjék, szoptatásos neve­lés esetén kb. 630 liter tejre van szüksége. Ennek pénzértéke — a 3 forintos literenkénti arat figyelembe véve — 1890 forint. Ehhez jön még a széna és az abrak ára. Egy üsző­borjú tehát választási, tízhetes ko­rában kb. 2500 forintjába kerül a tsz-nek. Ezzel szemben a kiváló osz­tályzatú borjúért — ha eladásra ke­rül — maximum 9 forintot kap kg- ként a tsz. Ahol a tagság nem előre­látó, a borjaktól megvonják a tejet, korán leválasztják, emiatt a borjú megcsökik. Sokhelyütt nem értik meg, hogy az előlegezett befektetést, a jó gon­dozást a borjú tehénkorában kétsze­resen visszatéríti. Hiszen a kis ko­rától kezdve jól fejlődött tehén jó tejelőképességű. Az ilyen tehéntől nem 2100, hanem 3500—4000 liter te­jet is lehet várni évente. A közös gazdálkodás igazi alapja a közös ál­latállomány. Hogy a tehenészet minden tsz-ben jövedelmező üzemág legyen, na­gyobb gondot kell fordítani a takar­mány termelésére, rá kell térni a zöld futószalagra. A télre biztosítsanak tsz-eink ol­csó és sok zöldsilót. Ezzel nemcsak a tejtermelést fokozhatják, hanem a tej előállítási költsége is olcsóbb lesz. Ne osszák szét sehol a takar­mányt a közös rovására. Felelősség- teljes feladat vár ebben a termelő­szövetkezeti mezőgazdászokra. Meg kell magyarázniuk, hogy növendék- marha-nevelés nélkül nincs jó tehe­nészet, enélkül pedig nem lehet szá­mítani tartós jövedelmezőségre. Tóbiás Péter, a Lengyeltóti Gépállomás kihelyezett mezőgazdásza A Segesdi Gépállomás túlteljesítette kombájnaratási tervét! A Gépállomások Megyei Igazgató­sága jelenti: Az augusztus 1-i értékelés szerint a globális nyári idényterv teljesíté­sében a gépállomások sorrendje a következő: összes traktor- és motormunka normálhold: 1. Iharosberény 59 % 3. Mernye 88,2% 2. Csurgó 53,6% 4. Balatonkiliti 78,2% 3. Darány 52,4% 5. Fonó 72,1% 4. Mernye 52,1% Utolsók: 5. Fonó 51,3% 15. Karád 52 % Utolsók: 16. Tapsony 22,1% 15. Balatonkiliti 37,1% Tarlóhántás: 16. Karád 32,6% 1. Csurgó 55,3% Összes aratás: 2. Marcali 52,2% 1. Mernye 94,9% 3. Mernye 46,1% 2. Darány 83,1% Utolsók: 3. Balatonkiliti 81,3% 15. Kaposvár 27,7% 4. Csurgó 81 % 16. Nagybajom 25,1% 5. Tab 78,8% Cséplés: Utolsók: 1. Fonó 28,2% 15. Nagybajom 51,2% 2. Mernye 23,3% 16. Tapsony 40,9% 3. Marcali 21,7% Kombájnaratás: Utolsók: 1. Segesd 103 % 15. Segesd 12,8% 2. Csurgó 97,3% 16. Iharosberény 7,9% Az első gabonát a hazának A mezőcsokonyai Uj Élet Tsz be­fejezte a kenyérgabona cséplését, tel­jesítette évi beadási kötelezettségét és 80 mázsa szabadgabonát adott el az államnak. Hasonlóképpen a nagy­berki Becsület 100 százalékra telje­sítette beadási kötelezettségét, ezen­felül 50 mázsa kenyérgabonát adott el szabadon az államnak. Ifj. Havasi József, a nagyberki Győző Tsz el­nöke a termelőszövetkezetből ka­pott kenyérgabonából 10 mázsát adott el az államnak. TANÁCSAINK életéből Kifogás a pogányszenfrnártoni legeltetési bizottság munkájára Pogányszentpéter községben a jú­lius havi tanácsülés megmozgatta a falu lakosságát, élénk vita volt. A földművesszövetkezet ügyvezetője beszámolt a földművesszövetkezet munkájáról. Sokan szóltak hozzá, sokan foglalkoztak az áruellátással. A tanácsülés beszámoltatta a le­geltetési bizottság elnökét. Mitnyek Ferenc dolgozó paraszt kifogásolta a legeltetési bizottság murrkáját. — Túlságosan magas — mondotta — a községi apaállatok részére biztosí­tott földterület művelési költsége. Javasolta a tanácsülésen, hogy sür­gősen vizsgálja meg a legeltetési bi­zottság munkáját, penzgazddlkoddsat.' így kell előkészíteni a tanácsülést! Nagyon jól sikerült tanácsülésekről lehet beszámolni Somogysimonyi, Vé- se és Varászló községekből. Mind a három termelőszövetkezeti község. A végrehajtóbizottságok mind a három községben nagy gondot fordítottak a személyes meghívásokra. A községi végrehajtóbizottság tagjai a mező­kön keresték fel személyesen a ta­nácstagokat és hívták -meg őket a ta­nácsülésre. Minden tanácstaggal a beszélgetés során ismertették a na­pirendi pontokat is. Ahol még a vb-titkár sem ment el a tanácsülésre A jólsikerült tanácsülések mellett voltak olyan helyek is, ahol megfe­lelő előkészítés hiányában, a tanács­ülések nem voltak határozatképesek. Ez történt pl. Nemesvid községben, ahol a tanácsülés napján egyetlen tanácstag sem tartózkodott a falu­ban, így természetesen a tanácsülé­sen- sem jelentek meg. Sőt a végre­hajtóbizottság titkára, aki a szom­széd községben lakik, éppen a ta­nácsülés napján ment haza, mitsem törődve az előkészítéssel, a tanács­üléssel. Még a meghívókat sem küld­ték ki a tanácstagoknak. Csak engedély kellene... Sotmogyudvanhelyen a mezei dűiő- utakat és hidakat megjavították. A községi tanács a vasútállomásihoz vezető mintegy fél kilométernyi út­szakasz villamosítását is tervbe vet­te. Ennek az útnak a villamosítása a község lakosságának régi óhaja. A villanyoszlopok faanyagát a lakosság társadalmi úton adja össze. A me­gyei tanács vb tervosztálya már több esetben ígéretet tett, hogy a munka elkezdésére engedélyt ad. Ez azon­ban még a mai napiig is késik, illet­ve a tervdokumentáció hiánya miatt nem lehet a munkát elkezdeni. So- mogyudvarhely tanácsa, valamint a község lakossága sürgős intézkedést vár az illetékesektől. Megbecsülik választói Méhes Illés somogyudvarhelyi dol­gozó paraszt, járási tanácstag szívén viseli választóinak gondjait. Beszá­molóját, fogadóóráit rendszeresen megtartja. A fogadóórákon felvett panaszokat azonnal továbbítja a községi tanács végrehajtóbizottságá­nak. Ha a panaszok helyben nem in­tézhetők el, a járási tanácson intézi el. Legutóbbi fogadónapján 19 vá­lasztó jelent meg, akik különféle észrevételt, javaslatot tettek, illető­leg panasszal fordultak hozzá. Töb­bek javaslatára a földművesszövetke­zeti kenyér- és szikvízellátás megja­vítására hozatott intézkedést. So- mogyudvarhely dolgozói megbecsü­lik azokat a tanácstagokat, akik jól képviselik választóik ügyét. Panasz a Kaposvári Gépállomásra Az osztopáni Győzelem Tsz-ben 200 kh. tarló vár arra, hogy a Kaposvári Gépállomás felszántsa. A sürgetésre csak ígérgetéseket küld gép helyett a gépállomás. A tsz a 60 holdnyi másod­növényt sem tudja elvetni, mert a gép­állomás nem teljesíti a szerződésben vállalt kötelezettségét. Pedig három gép csépel Osztopánban ée ha másképp nem, a cséplőgépet meghajtó traktorok­kal is szánthatnának este cséplés után. Váltsa be ígéretét és teljesítse szerző­désben vállalt kötelezettségét a gépál­lomás. Köszönt az elnök barátja Sóvári nem volt nagyhatalmú ember, csak éppen fennen hord­ta szikár orrát. A fehérhajú Kormos bácsi pedig fnem volt bűnös múltú ember, csak nem tudott még megszabadulni a rá­ragadt alázatosságtól. Mindén ta­lálkozáskor tiszteletteljesen kö­szöntötte Sóvárit, aki időnként el is fogadta a köszönést, leg­alább is erre mutatott ajka re- begése. A kalaplevételt kispol­gári csőké vénynek minősítette. Kormos bácsi nem tudni miért tisztelte olyan nagyon Sóvárit. Talán azért, mert két évvel ez­előtt látta karonfogva sétálni az elnökkel, másfél évvel ezelőtt pe­dig egy értekezlet elnökségében mint »kiküldöttet«. Kormos bá­csi szívesen köszönhetett minden­kinek, mert akit üdvözölhetett, azt egy kicsit barátjának tekin­tette és a jóbaráti kapcsolat — mégha kissé egyoldalú is — megnyugtató. Kormos bácsi pe­dig sokat adott nyugalmára. A minap hazatérve nagydaco- san közölte feleségével, hogy ő pedig többet nem köszön előre Sóvárinak, hiába is várja. A töb­bit ínjár súgta közel hajolva felesége füléhez: — Valami történt... Sóvári előre köszönt nekem. Igaza van, Kormos bácsi, tör­tént valami, sőt sok minden nagyszerű. — kb — A tavalyinál ezerrel több mezőgazdasági dolgozó üdül az ország legszebb tájain A MEDOSZ évről évre mind több mezőgazdasági dolgozó számára te­remti meg a gondtalan üdülés lehe­tőségét. Ebben az évben körülbelül 11 000 állami gazdasági, gépállomási, erdőgazdasági és más mezőgazdasági üzemi dolgozó tölti szabadságát az ország legszebb tájain, Viseigrádon, Galyatetőn, a Mecsekben1, a Mátrá­ban, Lillafüreden és a Balaton part­ján, ezerrel több mint tavaly. Jú­lius végéig csaknem hatezer mező- gazdasági dolgozó vette igénybe a kedvezményes beutalást. Befejeztük az aratást, cséplést — jelentették Fehsöbogátról A Felsőbogáti Állami Gazdaságban tegnap befejeződött az aratás, csép­lés. Ez évben minden gabonát gép­pel vágtak le s a munka 87 százalé­kát végezték el kombájnnal. Új kenyér a zamárdi Alkotmányban A zamárdi Alkotmány Tsz már a hét elején befejezte az aratást és a cséplést. Egyszerre végeztek e két fontos munkával, mert kombájnnal arattatták valamennyi kalászosukat. A búza 11 mázsát adott holdanként, bár a kemény tél nagy próbára tet­te a vetést. A gondos tavaszi ápolás, fejtrágyázás azonban megdúsította a búzát. A korábban elcsépelt búzából két kg-ot osztottak munkaegységen­ként előlegként. így már az új bú­zából ehetnek kenyeret az alkot­mánybeliek. Évvégi zárszámadáskor kb. 4 kg jut egy-egy munkaegységre. A legtöbb tagnak még tavalyi bú­zája is van, de már csak kíváncsi­ságból is sütöttek kenyeret az új lisztből. ÚJRA A KÖZÖSBE Finta Kálmán somogyaszalói gaz- :da az idén cikóriát termel. 11 holdjá­éból rászánt 200 négyszögölet. Ebből [kiviláglik, hogy nem fél az újtól. Rá- [lép a még alig kitaposott ösvényre |— de módjával! Mert tavaly ter- ímeltek már a faluban, s elég jól 1 bevált. Nem szeret első lenni, de ; utolsó sem. A cikórián kívül néz­nünk még pár példát: a Latinka [ Sándor Tsz 49->ben alakult. Ö 52-ben : lépett be. 53-ban sokan otthagyták ja közöst, ö a közepetáján lépett ki. Mint cseppben a tengert, szemlél­heted benne a keserű évszázadok ál­ltai óvatosra, gyanakvóra gyúrt ma- I gyár parasztot. Aki néha túl iperész, [néha túl félénk, olykor nem világo­san látó — de mindig konok, ke- [ ményfejű. A megzavart ember... Igen, nem látott mindig világosan. Elmondja, hogy 53-iban sok társával együtt azt bitte, vége a tsz-mozga- lomnak. Persze, érhet az ember fü­léig bármilyen hír, nem készteti nagy elhatározásra, ha saját bőrén nem tapasztal belőle valamit. Hát ő ta­pasztalt, úgy érezte, sokat is: — Nem sokan dolgoztak akkor a közösben — meséli. — Reggel elin­dult a tsz-tag, este megjött s beírat­ta a munkaegységet. Én meg tudtam, hogy táján se volt a burgonyának, hisz ott kapáltunk hárman is: apám, feleségem, meg én. Az akkori veze­tés is gyenge volt. Mikor elmondtam nékik, azt felelték: «■Hát mit csinál­junk velük?-« Ősszel meg azok tar­tották először a zsákot... Én akkor azt mondtam: Na, hát ha nem tudtok semmit sem csinálni, engem enged­jetek. Kiléptem... Nem látta tisztán azt sem, hogy miért volt kilépéskor tizenegyezer forint adóssága. Azt vélte: csak dol­goztunk, dolgoztunk, s a végén mi tartozunk. ...aki makacs is... Tavaly mondták neki, hogy lép­jen be. Épp akkor jött meg a kivitt adósságról a fizetési felhívás. Mond­ták neki: ha belép, a közösség viseli a terhet. Kifizette a 3600 forintot, és kínlódott tovább. Meddig? — Ha az ember becsukja a szemét, fainak megy — mondja mosolyogva. — Figyeltem én mindig a tsz-t. S meglepő részletességgel, pontos­sággal tárja fel a Latinlka mai hely­zetét: — Ma már nincs lógás. A kukori­cájuk nem gazos, hanem igen szép. 87 hold búzát aratott náluk a kom­bájn. S annak a területnek az át­laga csak valamivel kevesebb, mint 12 mázsa. Az egyéniek közüli nekem van a legjobb termésem, 10 mázsa egy holdon... A gép nemcsak úgy segít, hogy elvégzi a munkát, ter- mőbbé teszi a talajt. Most nyáron pl. d Latimkabeliek nem tudták volna harmadszor is megkapálni a kukori­cát, ha egy kombájn és egy arató- gép nem dolgozik helyettük. Aztán nagyon szép, négy éves telepítésű gyümölcsösük van. Lassan teremni kezd már. Ha a gépek nem végez­nék el a talaj- és betakarítási mun­kák nagyobb felét, nem jutna kéz a fákhoz. Mert a gyümölcsös hálásan ad, de csak akkor, ha kap is. De tud okulni... ... Mint cseppben a tenger, nézhe­ted 'benne a parasztot. De láthatod azt is: kemény koponyáját népi szán­dékszik összetörni azzal, hogy a fel­táruló új élet kapuját becsukja ma­ga előtt, s fejjel megy neki. — Nem volt igazunk, mikor 53- ban felhánytorgattuk, hogy hiábava­ló a sok állami kölcsön. Persze, akadt köztük felesleges js. De nézze meg most bárki a Latinka portáját: istállók, magtár, gazdasági épületek. Ha ezt akkor nem építjük, még most is kínlódhatnának. A tsz elnöke, Győrül Pál legény­kori pajtása. Kiszámították már együtt, hogy neki a 11 holdról évi jövedelme 15—16 ezer forint. Pedig hárman dolgoznak: apja, félesége, ő. A tsz-ben teljesítenének évente 580 munkaegységet. Ennyire tavaly egy- egy tsz-család 23 700 forint értéket kapott. Azonkívül ott van még az adó és a b«adásmentes egy hold háztáji, aztán a tehén, a sertés. Mindezt összeadva tavaly Tóth György, Kavács Károly, Ropoli Im­re és a többi tag 40 000 forint tiszta haszonnal zárta saját évi mérlegét. S az az ember, aki tavaly inkább kifizette a tartozást, minthogy visz- szamsnjen, most belépett. A múlt ha­vi közgyűlésein vettek fel egyhangú döntéssel. I És mindig jobbra vágyik l Ne higgyük azonban, hogy most teljesen megelégedett a Latinkávai. (Jaj annak, aki nem vágyik többre, jobbra, szebbre! Az már elveszett ember.) Elmondja, hogy még most sem mindig tökéletes a munka meg­szervezése. Előfordul, hogy égy-egy tag délnek megy, pedig északra kel­lene fordulnia. Meg aztán tavaly ősszel egyszerre 70 mázsa búzavető­magot csáváztak, s a fele csíraképte­lenné vált, mire földbe kerülhetett volna. Pedig az esős idővel számol­hattak volna úgy, hogy egyszerre 15 —20 mázsát csáváznak csak. — Egy kicsit mindig tagnak érez­tem magam — mondja s lehajtotta a fejét, a dózmdját markólássza. — De, tudja! — szólal meg kis idő múlva: — Rájöttem én, hogy miért léptem ki 53Hban ... Mert azt hittem: sem­mire semmi gondom, csak dolgozom, s majd kapom a tele zsákokat. Pe­dig mi lenne, ha mindenki így gon­dolkodna ... A tsz nemcsak közös munka, hanem közös boldogulás, közös élet, jövő, minden! Nemcsak a lovamat, földemet, két kezemet kell bevigyem, hanem az eszemet és egész magamat, akit úgy hívnak, hogy Einta Kálmán. KUNSZABÓ FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents