Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-19 / 196. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. augusztus 19. ★ N E MZETKÖZI SZEM L E * A Német Kommunista Párt volt, van és lesz... Alig egy hónap telt el azóta, hogy I a bonni szövetségi gyűlés megszavaz­ta a hadkötelezettség bevezetését] Nyugat-Németországban. Pénteken délelőtt pedig Karlsruheban elhang­zott az ítélet, amely alkotmányelle­nesnek minősíti és betiltja a Német Kommunista Pártot. S hogy ez nem csupán a német újraegyesítésért, a békéért egyedül következetesen sík­ra szálló párt, a kommunista párt és a kommunisták üldözését jelenti, ar­ra világosan utal a nyugat-berlini Tagesspiegel megjegyzése. Eszerint az ítélet gyakorlatilag minden haladó szervezetet érint. Max Reimann elvtárs és a Német Nemzeti Front Országos Tanácsa még az utolsó órákban, is íigyelmez-. tette • erre a szociáldemokrata párt vezetőit. Karl Raddatz, a Német Egység Bizottságának tagja nyílt le­vélben emlékeztette Erich Ollen- hauert, a Német Szociáldemokrata Párt elnökét arra az 1923 tavaszán tett közös fogadalmukra, hogy »min­dig a demokráciáért és a békéért fognak küzdeni. A Német Kommu­nista Párt betiltása merényletet je­lent közös életművünk eilen« — írta Kari Raddatz, és hozzáfűzte: ■ ’•Re­mélem, hogy te, mint régi harcostár­sam a magdeburgi munkásmozga­lomban, érvényesíteni fogod befolyá­sodat a reakció e merényletének megakadályozására«. De Ollenhauer és a szociáldemok­rata párt többi vezetője ezt nem tartotta fontosnak, mondván, hogy a kommunista párt betiltása nem szá­mottevő, mert rém jelent nagy erőt. Hitler is így kezdte... Úgy tűnik, mintha ismétlődne a történelem. Hitler is a hadkötele­zettség bevezetésével és a kommu­nista párt betiltásával kezdte 1933- ban. És hogy mivel folytatta, az túl­ságosan jólismert a világ népei előtt. A szociáldemokrata párt vezetőiben akkor sem a munkásosztály egyete­mes érdekei, nem a következmé­nyekkel számoló józan ész, hanem az elvakult kommunistaellenesség ke­rekedett felül. Valóban ismétlődne a történelem? Természetesen nem. Legfeljebb Adenauerék szeretnék, ha így len­ne. Köztudomású, hogy ma az NKP kis párt Nyugat-Németországban. Miért fél mégis Adenauer és a mö­götte álló milliomosok és militaris­ták klikkje a kommunista párt le­gális működésétől? Nyugat-Németország mai helyze­tét a mély* politikai erjedés jellemzi. A lakosság legkülönbözőbb rétegei­ben találtak visszhangra azok a cél­kitűzések, amelyeknek éppen a kom­munista párt a legkövetkezetesebb hirdetője. A legkülönbözőbb társa­dalmi körök emelik fel szavukat a német, újraegyesítés érdekében, a nemzetközi feszültség enyhüléséért, az európai kollektív biztonság meg­teremtéséért, a Szovjetunióhoz fű­ződő diplomáciai kapcsolatok terem­tette lehetőségek kihasználásáért. A militarizálás adenaueri politikáját elutasító dolgozókhoz csatlakozott két olyan párt is, amely a bonni kor­mánykoalíció tagja volt: az áttele­pültek pártja és a szabad demokra­ta párt. E két párt sok millió kis­polgárt felölelő bázisra támaszkodik, amely felnyúlik egészen az ipari és pénzügyi körökig. fidenaueréknak sem fog sikerülni Az utóbbi időben tehát megnöve­kedett és megerősödött Adenauer ellenzéke. Jövőre pedig parlamenti választások lesznek! A kommunista párt elleni fellépésével Adenauer meg akarja akadályozni az ellenzék választási győzelmét, meg akarja akadályozni, hogy az enyhülés és a bélkés fejlődés irányában tett gyö­keres fordulat következzék be a nyu­gatnémet politikában. Emellett bizonyára szerepet ját­szik Izland példája is. Ez a kis or­szág — ahol a kommunista párt leg­utóbb bejutott a kormányba is — NATO-tagsága ellenére függetlensége védelmében követeli az amerikai csapatok távozását. Hasonló helyzet kialakulása Nyu- gat-Nómetországban — az említett fejlemények arra mutatnak, hogy ez nem lehetetlen — Adenauer és vele együtt a militarista politika buká­sát jelentené. Ez tehát »a nagy félelem« magya­rázata, ezért kellett betiltani a kom­munista ipártot. De amint a Német Kommunista Párt elnökségének a karlsrulhei perrel kapcsolatos nyilat­kozata mondja, »amit Hitler—Görimg és Himmler nem tudott megvalósí­tani, azt megannyira sem fogja elér­ni Adenauer, Schröder és Lex, a Német Kommunista Párt volt, van és Lesz...« Van és lesz, mert létéért, legális működéséért nemcsak a kommunis­ták emelik fel szavukat Németor­szágban és a világon mindenütt. A haladó erők tanultak a múltból, és nem engedik meg a történelem is­métlődését. A londoni értekezlet A »huszonkettő« tanácskozása a szuezi kérdésről csütörtökön meg­kezdődött. így nevezik nyugaton a részvevő államok száma után az an- gol-TÉnamcia—amerikai kezdeménye­zésre Londoniba összehívott értekez­letet. Lehetséges, hogy a fenti macs- kakönmök közé tett titulussal a nyu­gati sajtó ezúttal is csupán a hagyo­mányos rövidítési szenvedélyének hódol, mégis a »huszonkettő« elneve­zés akaratlanul is .arra emlékeztet, hogy a londoni Lanchester-House tanácsterméből hiányzik további hu­szonkettő, a Szuezi-csatorna hasz­nálatában;., .közvetlenül érdekelt ál­lam képviselője, s nincs jelen a tár­gyaló asztalnál a legfőbb érdekelt fél —■ .Egyiptom. Az értekezletet kezdeményező an­gol, francia és amerikai kormány igyekezett a saját szájaíze sprint, összeállítani a meghívandó országok listáját. Nem hívtak meg számos olyan országot — közöttük Magyar- országot —, amelynek nemzetközi szerződéseken alapuló jogigénye van a részvételre, és nem vonták be az elsősorban érdekelt Egyiptomot az értekezlet előkészítésébe. Bírósági tárgyalás? Az értekezlet megszervezésének ezek a körülményei is arról tanús­kodnak, hogy a meghívó hatalmak tulajdonképpen valamiféle bírósági tárgyalásra gondoltak — a vádlottak padján persze Egyiptommal —, s nem pedig igazi, egyenjogú szuverén államok között szokásos tárgyalások­ra. Ezt az elképzelést Pineau fran­cia külügyminiszter egészen nyíltan meg is fogalmazta: »Sajnálom, hogy Egyiptom nem vesz részt az értekez­leten, mert véleményem szerint egy perben — mert hiszen ez is per lesz — a vádlottnak mindig alkalmat keli adni arra, (hogy védekezzék.« .Köztudott, hogy ezt a reménybeli ►-bírósági tárgyalást« még a gyarma­tosítás diplomáciájának történetében te .párját ritkító kardesörtetés előzte mag. Az Egyiptomra zúduló rágal­mak és fenyegetések özönének, a harcias nyilatkozatoknak és a nyílt erőszakra felhívó sajtókampánynak a kelet félé irányuló hadihajóik és nehézbombázóik szolgáltattak drámai hátteret. A londoni értekezletet megelőző héten azonban már világossá vált, hogy a gazdasági és politikai nyo­másnak, a zsarolásnak és a katonai •fenyegetésnek ez a kombinált had­művelete összeroppan, és az Egyip­tom elleni perből —1 amelyről Pineau beszélt — nem lesz semmi. Az első tárgyalási .napok után még túlságosan korai lenne jóslatokba bocsátkozni az értekezlet végkifejlő- dését illetően. Annyit azonban máris látni lehet, hogy az angol és francia hivatalos körök harciassága kezd alábbhagyni, a kedélyek lassan le­csillapodnak és az ülésteremben felülkerekedik a józan álláspont. A küldöttek nyugodtan, meggondol­tan, gyakorlati érvekké, folytatják az eszmecserét. Milyen tényezőknek tulajdonítha­tó, hogy a páratlanul rossz előjáték .után a londoni tárgyalások most mégis kedvező irányba fordulnak? Hogy csak a legfontosabbakat emel­jük ki: Egyiptom állta és állhatta a sarat, mert nem ő, hanem a kard- csörtetők szigetelődtek el. Bátor füg­getlenségi harcát az arab világ tel­jes szolidaritása támogatta, és Egyip­tom népe napról napra érezhette a bandungi hatalmak és a szocialista tábor országainak rokonszenvét, er­kölcsi-politikai támogatását. Másodszor: éppen a fentiekre, va­lamint az amerikai közhangulatra való tekintettel az elnökválasztás évében Anglia és Franciaország nem számíthatott az Egyesült Államok katonai támogatására. Emellett az amerikai diplomácia az általános im­perialista érdekközösségen túl csep­pet sem tartja szívügyének Anglia közel-keleti hadállásainak erősítését, sőt reméli, hogy az angol pozíciók megrendülését majd az amerikai olajkomzorciumok javára kamatoztat­hatja. Végül is, miközben a Szovjet­unió egyértelműen támogatta Egyip­tom jogos nemzeti követeléseit, ugyanakkor a szuezi válság kirob­banásától kezdve rendkívül pozitív, mérséklő szerepet játszott, és ez a szerepe különösen szembetűnő most, a londoni értekezlet munkájában. Történt-e előrehaladás a tárgya­lások első három napján? A nyugati hatalmak álláspontjában bizonyos fejlődést mutat az a tény, hogy az értekezleten nyíltan már fel sem ve­tették a felszámolt Szuezi-csatorna Társaság helyreállításának kérdését. Ez mindenesetre bizonyos alapot nyújt az ellentétes álláspontok to­Berlin (MTI). Münchenben péntek estére kommunista tiltakozó gyűlést hirdettek meg, amelyet a Német Kommunista Párt betiltása után a nyugatnémet rendőrség nyomban be­tiltott. A rendőrség tilalma ellenére sok száz müncheni dolgozó gyűlt ösz- sze'az utcákon és tüntetett a Német Kommunista Párt betiltása ellen. »A Német Kommunista Párt a betiltás ellenére is élni fog!« — kiáltották a törtetők. Ä tömegben hirtelen két munkás vállára emelte Richard Scheringert, a bajorországi tartományi pártveze­tőség első titkárát, aki rögtönzött be­vábbi közeledésére. Másfelől azon­ban továbbra te szorgalmazzák, hogy hozzanak létre egy ►»nemzetközi szer­vet« a Szuezi-csatorna irányítására. Azaz kerülő úton ismét kétségbe vonják azt az elvitathatatlan tényt, hogy a Szuezi-csatorna Egyiptom szerves és elidegeníthetetlen része. Ez újabb kísérlet arra, hogy a csa­tornát kivonják Egyiptom szuveré- nitása alól, és uj köntösbe öltöztet­ve ugyan, de lényegében a volt Szuezi-csatorna Társaságot csem­pésszék vissza. II szovjet javaslat, mint kiinduló alap Az eddigi tárgyalásokból is látni­való, hogy a kibontakozás csakis az egyiptomi álláspont — amelyet sok ország támogat — figyelembevételé­vel történhet. Eszerint az egyiptomi nép a Szuezi-csatomnát saját, elide­geníthetetlen tulajdonának tekinti, szavatolja azonban az 1888-as kons­tantinápolyi konvenciónak megfele­lően a csatorna használatának teljes szabadságát. Egyiptom kész az ENS7 keretében összehívandó nemzetközi értekezleten megvitatni a Szuezi-csa- torna jövőjét, ha ezen az értekezle­ten részt vesznek az összes érdekelt s a csatornát használó országok kép­viselői. Egyiptom elfogadhatónak tartja, hagy a szabad hajózást nem­zetközileg garantálják. Sepilov elv­társ, a Szovjetunió képviselője ennek az álláspontnak szem előtt tartásával tette meg javaslatait. Az első nyugati visszhangokból arra lehet következ­tetni, hogy a nyugati .hatalmák ki­indulási alapnak tekintik a szovjet javaslatot. A most folyó londoni értekezlet nem érhet el végleges megoldást a Szuezi-csatorna ügyében, a hiányos képviselet és Egyiptom távolmaradá­sa miatt. Ha azonban a józan meg­fontolás továbbra is uralkodó vonása marad ennek a konferenciának, ak­kor a mostani tanácskozás hidat verhet a végleges és minden érdekelt felet kielégítő rendezéshez. szédet intézett a tüntetőkhöz. »Az Adenauer-kormány bukását nem fogja elhárítani a párt ellen hozott terrorítélet« — hangsúlyozta a többi között Scheringer. Amikor a nyugat­német rendőrök a tömeg közé nyo­multak és le akarták tartóztatni Scheringert, a munkások saját tes­tükből vontak védőfalat körülötte és segítették sértetlen távozását. A rendőrök tehetetlen dühükben tá­madást intéztek a tüntetők ellen, azonban csupán másfélórás küzde­lem után tudtak a helyzet uraivá válni. A rendőrterror ellenére kommunista gyűlés Münchenben Érdekességek UUUIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIUIIIIIII1IIIIIIIU • i n n e n-o n n a n POLITIKAI ÁRJEGYZÉK A Newsweek című amerikai heti­lap július 30-i számának a közelgő választásokról szóló cikke meglehető­sen emlékeztet egy főkönyv szövegé­re. John Madigan, az újság tudósí­tója bőséges adatokkal bizonyítja, hogy »a politika drága mulatság«. A Newsweek elöljáróban megjegy­zi, milyen drágák az amerikai vá­lasztások. Amikor Lincoln Ábrahám először lett elnökjelölt, a választási hadjárat kiadásai körülbelül 700 dol­lárra rúgtak. 1956-ban az elnökvá­lasztási kampány legalább 10 mil­lió dollárba kerül. A lap e szembetűnő összehasonlí­tás után egy politikai árjegyzékhez hasonló listát közöl; ebből egyebek közt kitűnik, hogy az az amerikai politikus, akinek nincs legalább 50 000 dollárja, nem is álmodhat sze­nátusi vagy képviselőházi tagságról. De hangsúlyozzuk, ez csak átlagos ár. A választások néha sokkal drá­gábbak. Például Robert Taftnak, a köztársasági párt elhunyt vezetőjé­nek 1950-ben 3,5 millió dollárjába került a szenátusi tagság. Taft ugyanis egy kicsit népszerűtlen volt A Newsweek elismeri, hogy e ha­talmas összegek nagy része még a polgári demokráciában is kevéssé legális célokat szolgál. ír azokról a pártvezérekről, akik »a szavazatok megvásárlása és a törvényes ki­adások kifizetése közt húzódó szűk ösvényen« lavíroznak, s megjegyzi, hogy »aligha kérhetnénk tőlük min­den kiadott dollárról nyugtát«. Honnan származnak a választási hadjáratokra fordított hatalmas ösz- szegek? Hadd válaszoljon erre Clifford Folger, a köztársasági párt pénzügyi bizottságának elnöke: »A pénz elköltésének sok új mód­ja van, de a pénz megszerzése to­vábbra is csak egyféleképp lehetsé­ges: kérni kell a pénzt.« De kitől? A pártok gazdag támo­gatóitól. Például azoktól, akik ré'szt vehetnek azokon a »pártvacsorákon«, amelyeken minden fogás száz dollár­ba kerül. Vagy azoktól, akik tízezer­dolláros csekkekkel fejezik ki a je­löltekbe vetett bizalmukat. Igaz, az amerikai törvények kor­látozzák az efféle hozzájárulások ősz- szegét. »De, szerencsére, minden tör­vénynek vannak hézagai« — írja a Newsweek. Tegyük hozzá: ezek a hézagok rendszerint oly nagyok, hogy egy- egy mozdony is könnyűszerrel átjut­hat rajtuk. A versengő pártok a lap becslése szerint nem ússzak meg 200 millió dolláron alul az 1956. évi választási hadjáratot. A Newsweek csakugyan bebizonyította, hogy az Egyesült Államokban ►>a politika drá­ga mulatság«. De akaratlanul is le­leplezte, hogy a polgári demokrácia amerikai fajtája csak a gazdagoknak előnyös. A politikai tőzsdét ugyan- úgy a milliomosok irányítják, mint az értéktőzsdét. Üj fogpótlás Mint a Moszkovszka- ja Pravda közli, Jeü- szej'ev professzor, a moszkvai 1. számú or­vostudományi intézet tanára Varesz fiatal asszisztenssel együtt­működve, hosszú ku­tatások és kísérletek után új fogpótlási módszert dolgozott ki. Az új módszer szerint a ibeteg fog kihúzása és a vérzés elállítása után azonnal beültet­nek a helyére egy új fogat, amely különle­ges műanyagból ké­szült, formáját, nagy­ságát és színét tekint­ve pontosan megegye­zik a kihúzott foggal. A műfog külön saját­sága, hogy gyökerén különböző irányban csatornáikat fúrtak. Eleinte a műfogat kü­lön alumíniumlemezzel odaerősítik. Három­négy hét múlva a mű­fog (gyökere körül erős kötőszövet-zacskó ke­letkezik, a .gyökérben készített csatornákat pedig erős szövetnyúl­ványok növiik át és odárögzítik a fogat. Mint a röntgenfelvéte­lek megmutatták, né­hány hónap múlva végbemegy az elcson- tosodási folyamat is. A Szovjetunió egész­ségügyi minisztériumá­nak tudományos taná­csa elismerte, hogy az új fogpótlási módszert a fogorvosi gyakorlat­iban is alkalmazni le­het. Űj, hatalmas tejútrendszert fedezett fel dr. Walter Baade német szárma­zású tudós a Mount Paiomár obszervató­rium óriás teleszkóp­jával. Dr. Baade köz­lése szerint a hossz­irányban húzódó tejút­rendszer centruma ha­talmas energiaáradatot sugároz ki és óriási mágneses1 mezőt képez. Lényegében úgy hat, mint egy hatalmas, kozmikus ciklotron. Az M—87 tejútrendszer­hez hasonlót eddig még nem figyeltek meg) Gyapjú helyettesítésére alkalmas poliésztert állították elő a Ro­mán Vegyipari Kutató Intézet laboratóriumá­készül. Ebből a po­liészterből műszálat és fonalat készítenek kö­töttáruk és szövetek gyártásához. Az új mű­anyag keverhető ter­mészetes gyapjúval is. Az így előállított szá­lat kötelek, (halászhá­lók, textilneműék ké­szítésénél használ.iák. Az ilyen vászonból ké­szített lepedők magas hőmérsékleten fentőt- leníthetők. Készítenek az új .poliészterből igen1 szilárd filmet is. Az atomhajtású mozdonyok építésének munkálatai igen -gyors ütemben folynak a Szovjetunió­ban. A tervek szeriint a szovjet atomhajtású mozdony üzemanyag­pótlás nélkül 300 na­pig lehet üzemiben. Helikopterekkel szerelték fél a moszk­vai tűzoltókat, hogy föladataiknak minden körülmények között eleget tehessenek. Hordozható rádiótelefon Újfajta kisméretű hordozható .rádiótele- fonkészülékekct gyárt az angol »Pye Tele- communtoations« tár­saság. Az új készülék angol neve >»Wal- káephone«. Magyaru »lSétafon«-nák lehetne nevezni, ugyanis a név egyúttal kifejezi a készülék fő tulajdon­ságát, hogy séta köz­iben is használható. A rádiótelefont szívesen használják nagy gaz­daságokban, mert az agronómustík és ellen­őrök nyakba akasztva könnyen viselhetik és közölhetik a központ­tal észrevételeiket, in­tézkedéseket továbbít­hatnak. A Délafrikai Unióban1 ilyen »Wal- fciephane«-okfcal látták él a vidéki rendőrjár­őröket. Amerikai fegyencek öncsonkítása A georgiai Bútorá­ban hét kényszermun­kára ítélt amerikai fe- gyenc 10 kilós kalapá­cséval megkísérelte lábszárcsontjának elté­rését. A kísérlet nem sikerült, de a fegyen- caket (beszállították a Reidsville-i kórházba, ahol már 34 fegyenc- társuk volt. A kórház­került lábszárcsontját eltörnie. Az öncsonkí­tó fegyencek kijelen­tették, hogy azért kö­vették el tettüket, mert a faufordi bányá­ban a fegyencekikel embertelenül és dur­ván bánnak. Ezt a ki­jelentést egy Frank Miller nevű fegyőr is megerősítette. 160 személyes autóbusz Érdekes, másfél fe­délzetű autóbuszokat állítottak forgalomba az egyik rajnai nagy­városiban. Az új áram­vonalas autóbusz csúcsforgalomban. 150 —160 embert szállít. A lépcső nélküli hátsó felszálló peron rugózá­sa olyan tökéletes, hogy 40 százalékkal több utas szállítására alkalmas, mint az ed­dig használt autóbu­szoké. Az új autóbusz magassága 3,65, hossza 12 méter, és csak 5 százalékkal fogyaszt több üzemanyagot, mint a rendes autó­busz dieselmotorral működik. Különös baleset Különös tragikus vé­gű baleset történt a francdaiországi La Hau- te-Abbaye-en Fré- géac-bam — a l’Huma- nité híradása szerint. Paul Chauvel Nan- tes-i postatiszt szabad­ságát feleségével együtt édesanyjánál töltötte. Egy délután a hőség elől mindhárman me­nedéket kerestek a ház közeiében lévő diófa árnyékában. Az idős asszony kötögetett és közben fia ifjúságá­nak emlékeit idézte fél: »Emlékszel, hogy milyen fürge voltál akkor? Könnyedén fel­másztál erre a diófá­ra. Bezzeg most a 'ki­lencven kálóddal nem tudnád megtenni.« »Erre én is kíváncsi vagyok« — mondta Chauvel és könnyen fellépett a diófa egyik alsó , ágára. Mikor azonban feljebb akart menni a fáin, az ág le­törött és ő azzal együtt édesanyjára esett. A 61 éves súlyosan megsérült asszonyt a mentők beszállították a Nantes-i klimákána, ahol néhány nap múl­va meghalt. ban. Az új vegyi anyag etilénből és xüolból ban két elítéltnek si-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents