Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-16 / 193. szám

Csütörtök, 1956. augusztus 16. SOMOGYI NÉPLAP » Ümxi építők találkoztua A z építők — munkásosztályunk derékhada. Az építőimunkás egyike “ volt Horthyék alatt a legtöbbet szenvedőknek, legjobban kizsák­mányolt aknak. ínség és nyomor fiai voltaik a múltban. Gsendőrszurcxny bökdöste, rendőrkard paskolta őket zsenge, vérteien ifjúkoruktól a ke­serű, száraz vénséigig. Éhes gyermeksdrás, fonnyadt, panaszos asszony, kevés bér és sok köhögés — igazi proletérsors — volt osztályrészük. Ne­kik, aMk annyi szépet építettek. Szaporán dolgozó kezük, cserepes ujjaik felhúzták az Országház falait, kicifráitók tornyait, végiigsimogatták kupoláit, de ők sohasem ül­hettek padjain. Gyönyörű templomok köveit faragták, festették, munkál­ták a gazdagok igéinek, de az ő igazuk csaik a sikátorokban visszhang­zott. Vigyázva méricskéltek rokekó-szobák falain, görnyedték situkkós mennyezetén, de ők rossz odúkban laktak. És mégis, maguknak is építettek, gondolatban nap mint nap, a kegyetlen bérharcok idején, néma ököiszorítással... Hordták a téglát, a betont, a vasat a közelgő szocializmus épületéhez. Csaknem minden épí- tőmunikásnak van ott egy téglája. Ezekről beszélgetnek az Építőiipari Szakszervezet Területi Bizott­sága által a nyugdíjakkal kapcsolatos kérdések megtárgyalására össze­hívott ünnepi nagygyűlés részvevői. A jórészt idős építőmunkások, akik mintegy hatvanam eljöttek a találkozóra, visszaemlékeznek szakszerve­zeti harcaikra. Itt van Villám János elvtárs is, a Szakszervezeti Központ Vezetőségéinek tagja, és beszél a régi küzdelmekről. Miért is küzdöttek? Az embertelen munlráskiihasználás, a hosszú munkaidő ellen. Mert altkor nem munkaidőben kellett anyagot készíteni, állásiét cipelni, mint most — esi nem autóval. Hajnaliban a vállalkozó feleségének kellett házi munkát végezni. Az albérleti szobákra a kere­set 20 százaléka ráment. Horthyék azért mértek csapásokat a szakszer­vezetre, hogy megbontsák egységét, ne tudjon fellépni a munkások érde­kében. A kommunisták viszont mindig kitartottak a szakszervezetek mellett, erősítették, támogatták munkáját. A felszabadulás óta az építőmunkások a legmegbecsültebb dolgo­™ zók közé tartoznak. Pártunk és kormányzatunk a legmesszebb­menőkig gondoskodik róluk. Az építőkről való szerető gondoskodás ki­fejeződik a nyuigdíjrendezésekben is. Nagy összegeket, kb. 2,5 milliárd fo­rintot juttat államunk az öregeknek. De ahhoz, hogy növeltjük a járulé­kot, jobb munka szükséges a gyárakban, földeken, építkezéseken. /Dékány elvtárs, a szakszervezet munkájában lévő hibákról beszélt. Pártunk fölfedte ezeket a hibákat, nekünk ki kell küiszöbölni őket — mondotta. — Jobban ki kell állni a dolgozók jogai védelmében, egysé­gesen kell fellépni a munkakörülmények további javításáért. Biztosíta­ná kell a nyugdíjasak üdültetését is. Cser Géza és Bakó Mihály elv társak a bürokratikus huzavonát bí­rálták, ami a nyugdíjak folyósításánál még fellelhető. Bor István, idős ópítcmunkás a fiatalok jelenlétet hiányolta. Egy fiatalt sem iát a teremben. Miért nem jöttek éli? Talán a legmagasabb nyugdíjnál is többet ér az öregek megbecsülése. De hogyan tudják meg­becsülni az öregeket, ha el sem jönnek a találkozóra? Ugyancsak a fiatalok távolmaradását tette szóvá Varga György elvtárs, a TB elnöke is, majd a fiatalok nevelésére kérte az idősebb é.pítőmiuinfcásoíkat. Megígérte: a nyugdíjakkal kapcsolatban elhangzott panaszokat orvosolni fogják. Balogh József elvtárs javasolta: vegyék be az öregeket is az ifi- brigádokba. így jól érvényesülne az idősebbek tapasztalata, viszont job­ban kereshetnének. Nem helyes, hogy a nyugdíjazásinál az előző munká­ban eltöltött évet veszik alapul. Inkább több év átlagát kellene venni. Villám János elvtérs a beszélgetés végén szép példát említett. Kecskeméten él Czó József 97 esztendős kádár. A Hcrthy-rezsátmlben 33 pengő nyugdíjat kapott, most 750 forintot. A megyei pártbizottság mun­katársai is kilátogatnak hozzá, segítik, támogatják. Azt mondja: .... ő egy boldog öregember! M:i azt akarjuk: ilyen derűs, szép öregsége le­gyen minden emberinek. Az érátok Illyés Gyula Kultúrotthon álban összehívott találkozó helyes kezdeményezés veit. Bár egyik komoly hiányossága, a fiatalság távolmaradása, egyoldalúvá tette a találkozót, mégis sikerrel zárult, mert megmutatta, feltárta a panaszokat, hibákat, utat mutatott kijavításukhoz. SZÜTS ISTVÁN Különvonaf- és autáSiuszjáratok a marcali ünnspl vásárrá Különvonat indul Kaposvárról, So- mogyszobról és Balatonszentgyörgy­iről. Külön autóbusz indul Balaton- szentigyörigyről, Balatoniboglárról, Tám-osmajcrról, Böhönyéről, Gadács- ról, SomogyszentpáLról, Váraszóról. Ezenkívül a böhönyei vanatcsatlako- záshoz Iharosiberényből és Nagyba­jomból indulnak autóbuszok. Vona­ton 50, autóbuszon 25 %-os kedvez­ménnyel utazhatnak a látogatók. Öt kiállítás lesz Siófokon az ifjúsági találkozó napján. Kiállí­tást rendez a Siófoki Képzőművé szetii Kör; az MSZ'T képkiálCítás e szovjet fiatalok életét mutatja be A «Balaton élővilága« kiállítást s múzeum rendezi. Ezenkívül mező- gazdasági és a Micsuriin-szaklkör ki­állítása várja a látogatókat. Megye- szerte igen nagy érdeklődés nyilvá­nul meg a siófoki ifjúsági találkozó iránt, mely minden eddiginél sikere­sebbnek ígérkezik. „Nekem is volna mit- megírni az újságba../7 Fonyód felé robog velünk a reg­geli vonat. Hármunknak már csak a kocsi peronján jutott hely. Egyik útitársam fiatal parasztasszony. Jóízűen falatozza a hófehér kenye­ret, a sonkát és a zöldpaprikát. Somogyvárra utazik. Másik útitár­sam negyven év körüli férfi; bőr­tarisznyáját a kilincsre akasztja s előhúz zsebéből egy Somogyi Nép­lapot. Olvasásba merül. Feltűnik, hogy ellentétben sok más ember szokásával, nem az utolsó oldalon, hanem az elején kezdi az újság ol­vasását. óvatosan lesem, melyik cikk ragadja meg . . . Ahá ... megvan! ... A Növényvé­dő Állomás tabi brigádjának jó munkájáról szóló tudósítást olvassa. Észreveszi, hogy figyelem, ügy látszik, nem voltam elég óvatos. Barátságosan rám emeli tekintetét. —- Tessék, elvtárs, olvassa! — nyújtja az újságot. — Köszönöm — mondom zavar­tan, s átveszem az újságot. Még bele sem nézek a lapba, amikor megjegyzi: — Nekem is volna mit megírni az újságba . .. — És mi lenne az?... — kíván­csiskodom. S olvasás helyett be­szélgetni kezdek vele. Magyarázza az újságba kívánkozót. .. — Én a »Vihar«-ral dolgozom. Ez egy kísérletre kiadott újtípusú porozógép. Igazán jól bevált. A po­rozókészülék rá van szerelve a mo­tor farára. Könnyen, gyorsan és jól lehet vele dolgozni. Naponta hatvan holdat is leporoztam vele. — Szóval a Növényvédő Állomás dolgozója? — kérdezem. Most már sejtem, miért olvasta olyan buzgón azt a tudósítást . .. — Igen — válaszolja —, ott dol­gozom. Méghozzá éjszaka ... S er­ről érdemes volna írni az újságba. Mert, tudja, sok méhecske elpusz­tul, ha nappal porozunk. Éjszaka nyomosabb a levegő, jobban leül a por, nem száll olyan messze, mint nappal. Erre három héttel ezelőtt jöttem rá. Azóta éjszaka dolgozom, s nappal pihenek. Mert hiába do- boltattuk ki a faluban, hogy a mé­hészek zárják le a kaptárakat, ne engedjék ki a méheket, míg a poro- zó-anyag mérgező hatása el nem múlik . . . Már több helyen láttam, hogy, egész méhcsalád elpusztult, mert a frissen porozott növény vi­rágjára szállt.. . Hét hagyjak, hogy elpusztuljanak a méhek?... Halá­los vétek volna! Ha a méhészek nem tudiák vagy nem akarják el­zárni a kaptárakat, menthetetlenül elpusztulnak a méhek, ha rászáll­nak a frissen porozott növényre . . . Hát akkor inkább dolgozom éjjel, amikor a méhek alszanak . .. Reg­gelre már sokat veszít mérgező ha­tásából a növényre szórt por. Mert a porozásra szükség van. Különben megeszik előlünk a burgonyát a bogarak. No meg a maglucernát is porozni kell .. . S arról is érdemes volna az újságba írni, hogy ne ak­kor porozzuk a lucernát, amikor már teljesen virágzásban van, ami­kor már rájárnak a méhek, hanem a virágzás kezdetén. És azt is az újságba kéne tenni, hogy jó ez a »Vihar« nevű gép, csak legalább jövőre többet adnának belőle a mi gépállomásunknak is. Mert tudja, az újságnak nagy ereje van ... So­kan olvassák ... Ha lenne időm, én is megírnám ezeket. — Hogy hívják az elvtársat? — kérdeztem végül. — Dömötör József a nevem. Ezzel el is váltunk, mert én le­szálltam a somogyjádi állomáson. S ha ő egyszer úgy tartja, hogy mindazt, amiről beszélt, érdemes megírni az újságba, hát én most megírtam. Talán nem haragszik meg érte ... SZŰCS FERENC PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ n miklósi pártszervezet is tekintse szívügyének a nemzetiségi hét sikerét CSAK VÁQYALOM LENNE? Kovács Józseffel, a böhönyei Szabadság Tsz elnökével Leltén akadtunk össze nemrégiben. Mind­ketten a somogytúri tájértekezletre igyekeztünk, sokadmagunkkáL A nap amúgy augusztusi módra sü­tött, s az ember szemét, mint mág­nes vonzotta a Balaton fodrozó vize. Az én Kovács barátom azon­ban következetesen a vasútállo­más tetejét nézte. — Te — mondom neki —, nézd már, ott úszik egy vitorlás. Megrántja a vállát: — Nem érdekel. Ejnye, gondoltam. Ez a szegény ember még most sem tud szabadul­ni a tsz-ügyektől: — Csak nem égett el a termése­tek? — tréfálkozom vele. Felnevet: — A, dehogy! Asztagban van mind, és két cséplőgép búg kora hajnaltól késő estig. De külön­ben jó helyen kereskedői. — Na? — A lőrékkel van baj. — Törekkel? — Igen. Ha voltál valamikor tö- réklywkban, hát tudod, mennyire beleeszi magát az ember bőrébe a toklász. És a mi tagjainknak egy lavór, legfeljebb mosóteknő áll ren­delkezésükre. Itt meg itt ez a »nagy teknő«, aminek csak a déli oldala 76 km hosszú. — Mit akarsz, — nevettem. — Csak nem arra gondoltál, hogy meg­veszed a legközelebbi árverésen? Rámhunyorított ravaszul: — De, valami ilyesmiben töröm a fejem. És te is segíthetnél benne. — Nyújtotta a kezét. — Várjál — húzódoztam. — Elébb tán tudjam, miről lenne szó? — Na jó, ide figyelj. Végigjöttem most vonattal a víz mellett. Láttam Teréz-ilakot, Manyi-lakot, Hosszú-la­kot, Rövid-lakot. Aztán Vasas-üdü­lőt, Postás-üdülőt, Erdész-üdülőt. Nem arról van szó, hogy nekik nem kell, vagy sajnálom tőlük. De menj körül az egész Balatonon, akkor sem találsz még egy tyúkólnyi épületet sem, ahova az volna kiír­va: tsz-üdülő. — Hát építsetek ti egyet! — pró­báltam ugratni. Ám ő komoly ma­radt: — Látom, te is kinevetsz. Jól tu­dom én, hogy sokkal fontosabb és elöbbreváló dolgaink vannak. Gaz­dasági feladatok. A legtöbb tsz nem is gondolhat még ilyen luxusra — önállóan. Bent Kaposvárott van azonban egy olyan intézmény, hogy: Megyei Termelőszövetkezeti Ta­nács. Mi lenne, ha ők megszervez­nék, hogy az egész megye tsz-ei, vagy egy járás, vagy öt—tíz tsz megállapodna: Leltén, Fenyvesen, vagy bárhol üdülőt létesítenék?! Az már csak szervezés dolga, hogy a részvevő tsz-ek milyen arányban vállalják az anyagi részt s kapnak beutalót. — Mert mi most a helyzet? Az aratás régen kész, a cséplést augusz­tus 20-ra általában befejezik. A legjobban dolgozókat elküldhetnénk ide vagy tíz napra. Megérdemelnék, s húzó ereje is lenne a termelésben. Hm?... Várakozóan nézett rám. Elgondol­kodtam. Eszembe jutott, mit mesél el néha édesanyám, mikor olyan Nótaszótól hangos napok óta a miklósi tanácsház két apró szobája: jobb híján itt készülnek fel a művé­szeti csoportok az augusztus 20-i nagy ünnepre, a nemzetiségi hét meg­nyitójára. Ki akarnak tenni magu­kért a község fiataljai: az egyik tánccsoport magyar, a másik né­met, a harmadik pedig szlovák lán­cokat gyakorol. Akkora a lelkesedés a táncosokban, az énekkar tagjai­ban, hogy alig-alig fér meg a kis szobákban. Egy kis szépséghiba Miért nem keresnek nagyobb he­lyet maguknak? Hiszen szép műve­lődési otthona van a falunak! Igen, csakhogy abban még mindig a Vö­rös Csillag Tsz gabonája van. Luncz Sándorné tanácselnök és a fiatalok is már sokszor kérték: ürítsék ki a művelődési otthont, eddig azonban süket fülekre leltek a tsz-nél. Hely­telen volna ebből azt a következte­tést levonni, hogy a tsz-nek nem szívügye a nemzetiségi hét körzeti megnyitója, dehogynem; de ügy vé­lik a tsz vezetői, azzal is bebizonyí­tották segíteni akarásukat, hogy — ígérnek. S amíg valaki meg nem magyarázza nekik — ám az felsőbb fórumtól jöjjön —, hogy ez kevés, addig tökéletesen elégedettek az ígé­rettel is. Ez csak apró szépséghiba, amely mitsem csökkenti a lelkesedést. A fiatalok szorgalmasan tanulják a mű­sort, készülnek a szomszédos község­beliek: a Tabi Gépállomás 18 tagú zenekara — az húzza majd a talp- alávalót —, a zicsi énekkar, tánckar, a nágocsi táncosok, a bonnyai és szo- rosadi kultúrmunkások is. A legse­rényebben persze Miklósiban készü­lődnek, ahol a megnyitó ünnepélyt tartják. A német népdalokat előadó énekkar műsora ugyan már kész, de még mindig jelentkeznek idősebb asszonyok, keresik elő emlékezetük mélyéről a már-már elfelejtett nép­dalokat, hogy figyelmébe ajánlják a kórusvezetőnek. Német, magyar együtt örül Akárhol áll is meg az ember az ut­cán, bárkivel elegyedik is szóba, mindenütt he 11 valamit a nemzeti­ségi hétről. A község egyharmada né­met anyanyelvű, hogjme fogadnák hát szívesen a nemzetiségi hét gon­dolatát. De így vannak a magyarok is, akik szintén örömmel üdvözlik a Hazafias Népfront kezdeményezését, hegy kulturális rendezvényeken, iro­dalmi előadásokon jobban megismer­hetik a köztük élő németek életét. A gazdag program jó lehetőséget ad er­re. Az alkotmány ünnepén lesz a megnyitó, melyre a környező nem­zetiséglakta és magyar községeket is meghívták. Már fogadásukra is fel­készültek. A falu szélén három dísz­kaput építenek, a téren — ahol az ünnepély lesz — a Tabi Gépállomás fúvószenekara ad térzenét, ünnepi gyűléssel kezdődik a tulajdonképpe­ni megnyitó, melyen Steinbacher Má­tyás, a helyi népfrontbizottság el­nöke német nyelven köszönti az egy­begyűlteket. A gyűlést országgyűlési képviselő fogja tartani. Ezt gazdag kultúrműsor követi, melyen a mik­lósi és a meghívott községek művé­szeti csoportjai adnak német és ma­gyar nyelvű műsort a szabadtéri színpadon. A megnyitót a Miklósi— Zics labdarúgómérkőzés és ezernyi vidámság zárja be. Hét közben is gondoskodnak eseményről: német irodalmi estet és német filmbemuta­tót terveznek. Nem gyakorlottak a miklósiak — sem a népfrontbizottság, sem a ta­nács — ilyen nagy rendezvények megszervezésében. Kétszeresen szük­séges tehát, hogy mindenki összefog­jon, segítsen. Mert éppen elég még a tennivaló Miklósiban. Nagyon hiányzik a pártszervezet segítsége, amely mindeddig távoltartotta ma­gát a készülődéstől. Borsi Lajos MDP-vezetőségi titkár és a Kossuth Tsz párttitkára, valamint elnöke el sem ment a megbeszélésre, melyen meghatározták, mit tehetnének az ügy sikeréért. A meghívottak — az ő kivételükkel — mind megjelentek, munkához kezdtek. A pártszervezet azonban távoltartja magát. Hogy miért, afelől csak találgatások van­nak. (Az igazi okot mi sem tudtuk meg, mert Borsi elvtársat nem talál­tuk a községben.) Vannak, akik azt mondják, hogy a járási pártbizott­ságtól nem kaptak utasítást, márpe­dig a helyi pártszervezet vezetői énei­kül nem tesznek semmit. Olyasmit is beszélnek, hogy Borsi elvtárs nem ért egyet a nemzetiségi héttel. Bár­melyik is ha igaz, helytelen. A pártszervezet vezetőinek tudniok kell, hogy alkotmányunk biztosítja a nemzetiségiek egyenjogúságát, ezt az életben lépten-nyomon tapasztal­hatják. Következésképp helyes és segíteni való a Hazafias Népfront törekvése, amely a nemzetiségi hét megrendezésével azt a célt tűzte ma­ga elé, hogy előadások, kulturális rendezvények során is kifejezzük pártunk nemzetiségi politikáját. Ezt a törekvést támogatnia pedig min­den pártszervezetnek kötelessége. Kötelessége ez e miklósi MDP-veze- tőségnek, minden alapszervezetnek', még akkor is az lenne, ha csak egy­két németajkú család élne a faluban, de kétszeresen kötelessége, hiszen a lakók egyharmada német. És helyes lenne, ha a járási pártbizottság is ad­na segítséget ehhez a munkához. A járási tanács megteszi a magáét, kü­lönösen a népművelési csoport tag­jai szinte mindennapos vendégek Miklósiban, tegye ezt a járási párt- bizottság agit.-prop. osztálya is. Az összes társadalmi erők összefo­gására szükség van, hogy alkotmá­nyunk szellemében, a törvény írott betűinek szellemében sikerrel segít­sük a hazánkban élő nemzetiségek kultúrájának kivirágoztatását is. Erre pedig igen jó alkalom a nem­zetiségi hét. Pócsa Jánosnc emlékezös hangulatban van. Az én apai nagyapám a 22 éves fiának azért húzott le egy korabeli nagy pofont, mert vasárnap újságot ol­vasott, »ahelyett, hogy elment vol­na a többi becsületes legénnyel kocsmázni«. Ugyanez az ősöm egy­szer kubikoláson eltörte a karját. Bevitték a szegedi »ispotályba«. 24 órán belül megszökött, mert azt mondták neki a szelíd nővérek: — Na, kedves bátyám, ha levesszük a sínt, majd szépen megfürdik ... Aztán felötlik bennem az is, hogy a télen nem egy tsz tett csoportos színházlátogatást Kaposvárott. A társulat faluzó csoportjait majd szétszedik, annyi felé hívják. Most nyáron itt is, ott is hallunk arról, hogy egy-egy tsz tagsága vasárnap elmegy a Balaton partjára. Leg­utóbb arról szereztünk tudomást, hogy az udvarhelyi Ady Tsz kijár­ta: mehessenek Romániába. És a drávaparti parasztember felül a vo­natra, túlmegy Kaposváron, de túl Pesten is! Átlépi az ország másik oldalán húzódó határt. Egyszóval: kell még magyarázni, hogy mennyire eltűnt a Gárdonyi rajzolta magyar paraszt? (Igaz, hogy Göre Gáborok, Durbints-sógo- rok nem is léteztek soha.) Belecsaptam Kovács elvtárs te­nyerébe: — Jól van, segítek, már ahogyí tudok. ... Hát segítettem. Reméljük együtt, hogy illetékesek elgondol­kodnak rajta. KUNSZABÖ FERENC Á szerkesztőség postájából A marcali 13-as népbolt figyelmébe Nemrégiben a marcali 13-as számú ?népboltban öt tojást vettem. Nagy volt ?a bosszúságunk, amikor feltörtük: mind >az öt tojás záp volt. Több alkalommal ) az is megtörtént, hogy romlott szalá- >mit, májashurkát szolgáltak ki e nép- [ boltban. Dolgozó társaim nevében kérem a népbolt vezetőit, dolgozóit: vigyázza­lak az áruk minőségére s romlott >élelmicikkekkel ne veszélyeztessék a ^vásárlók egészségét. VIDA ISTVÁN, Marcali * * * RAGASZKODUNK LAKÁSUNKHOZ Mi, a Mező u. 1. számú ház lakói ál­landó izgalomban ílünk. Házigazdánk, [Tóth József uqyanis mindenáron meg lakar tőlünk szabadulni, iakók nélkül iakar maradni. Legutóbb, mikor a lakók > többsége nem tartózkodott otthon, az íudvarban lévő hátsó épület falát kibon­totta, s az egyik lakó, Fekjócsné kony­hája használhatatlanná vált egy másik .lakóé pedig életveszélyessé vált a le­ibontás következtében. Közöltük mind- Jezt a lakáshivatallal is, de mindeddig »nem történt intézkedés. Házigazdánk is ltudja, hogy milyen nehéz a lakáshely- >zet Kaposvárott, mégis az utcára akar jtenni bennünket. Hát a múltban élünk, (amikor a háziúr azt tett lakóival, amit lakart? A Somogyi Néplap útján kérjük is­mételten a lakáshivatalt, intézkedjék, Ihogy végre nyugodtan élhessünk. A Mező u. 1. szám alatti ház lakói Felvétel a DISZ Budapesti Együttesébe A DISZ kétszeres VIT-díjas buda­pesti együttese évről évre soraiba hívja az éneikben, zenében és tánc­ban tehetséges fiatalokat, hogy ez­zel is lehetővé tegye további művé­szi fejlődésüket. Ennek a hagyo­mánynak megfelelően az együttes igazgatósága idén is felvételt hirdet az énekkarba, a táncfcarba, a szimfo­nikus-, a harmonika- és a népi ze­nekarba, s úttörőiknek az úttörő ének-, zene- és tánckarba. Felvétel­re — személyesein vagy levélben — mind budapestiek, mind vidékiek jelentkezhetnek. (A vidékiek az. együttes kollégiumába való felvéte­lüket is kérhetik.) A jelentkezés he­lye: Bp., VII., Rottenbililer u. 20—22­A jelentkezőknek felvételi vizsigát kell tenniök, melynek időpontjáról külön értesítést kapnak. A v.izsígán megfelelők az együttes tagjai lesz­nek és a kollektiv művészeti mun­kán és tanuláson kívül az együttes zeneiskolájában egyéni zenei okta­tásban- is részt vehetnek — ha kü­lön kérik. A zeneiskolán ének, vonós és fúvóshangszer, zongora és zeneel­méleti tanszakok vannak. — UJ PRÓBATERMET KAP A SOMOGY MEGYEI NÉPI EGYÜT­TES. Eddig csak alkalmi helyeken tudott próbálni a Somogy megyei Népi Együttes, most új próbatermet kap a Megyei Bíróság épületében. Az új próbateremben tartják majd az együttes kamarahangversenyeit is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents