Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-02 / 181. szám
Csütörtök, 1966. augusztus 2. SOMOGYI NÉPLAP 3 Ülésezik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatában. Az alaptalanul elítéltek ügyük felülvizsgálatának befejezése után, sokan már a vizsgálat alatt is, szabadlábra kerültek. A Legfelsőbb Bíróság eddig 149 elítélt ügyében hozott döntést, ennek sc.rán 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, 10 személy bűnösségét kisebb súlyú bűncselekményben állapította meg, •és ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltöt- ték a kiszabott büntetést, illetve egyéni kegyelmet kaptak. A felülvizsgálat folyamán még 156 személy került szabadlábra, részben kegyelemmel, részben büntetésfélbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság perújítási eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annakidején a koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat. Ök- jóvátehetetlenül áldozataivá váltak a törvénysértéseknek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kötelezettségeink. Kivégzett elvtársaink rehabilitálásán túlmenően intézkedést tettünk hozzátartozóik erkölcsi és anyagi támogatására. Mintegy háromszáz alaptalanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóztatták le és ítélték el a »Rajk-ügy- ben«, a »Kádár-ügyben«, a »Sólyomügyben«, a »volt szociáldemokraták ügyében«, a »volt jugoszláv emigránsok ügyében« és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az őket megillető helyet társadalmunkba n. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat segítettek eddig is a rehabilitáltakon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a törvény előírta módon rendezzük. Erre az igazságügyminiszter megtette a szükséges intézkedéseket. Intézkedés történt, hogy a rehabilitáltakat munkába helyezzék, részükre lakást biztosítsanak, a betegeket orvosi kezelésben, gyógyüdültetésben részesítsék, az idősebbeknek megfelelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra is, hogy a rehabilitáltak munkaügyi jogfolytonosságát elismerjék, kitüntetéseiket visszakapják stb. A törvénytelenségek felszámolása bizonyítja népi rendszerünk erejét Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyidejűleg a bizalmatlanság egészségtelen légkörében sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátottak el felelős funkciókból, illetve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőket, beosztottakat leváltanánk, indokolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakörbe állítani, amit képesítésüknél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértéseket felfedje, hogy érvényt szerezzen a szocialista törvényességnek, hogy helyrehozza az elkövetett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább megyünk. Szabadlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de azokat is, akikre valóban elkövetett bűncselekményekért a múltban túl súlyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása lehetővé teszi, hogy kegyelmet gyakoroljunk és az igazságosan kiszabott büntetés letöltése előtt helyezzünk szabadlábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népellenes bűntettekért és más politikai bűncselekményekért ítéltek el a bíróságok. Ezeknek az ügyét egyénileg bíráljuk el. Nem gyakorolunk kegyelmet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása népünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra helyezni. Ez a munka folyamatban van. Eddig 1400-nál több személyt helyeztettünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a 250 elítéltnek az ügyét is, akiket háborús bűntettekért a szovjet bíróságok ítéltek el és akiket a szovjet hatóságok átadtak a magyar szerveknek. Az 1953 júniusi központi vezetőségi határozat megkövetelte a pártellenőrzés megerősítését \és az állami ellenőrzés megvalósítását az állambiz- tcnsági szervek munkája fölött. Egyidejűleg az állambiztonsági szerveket, az ügyészi szervezetet, az igazságszolgáltatási apparátust a párthoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük számos olyannal is, akiket rehabilitáltunk. Az új ügyészi szervezet állandóan felügyeletet gyakorol az államvédelmi szervek munkája felett. A hároméves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek munkájában gyökeres változás történt, a szocialista törvényesség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet során észlelt minden törvénysértés miatt felelős- ségrevonás történik. Ez alatt az idő alatt 54 államvédelmi nyomozóval szemben kezdeményezett az ügyész fegyelmi eljárást, míg a súlyosabb törvénysértések elkövetőit 13 ügyben katonai bíróság elé állította. Az ügyészi szervezet feladata, hogy minden erővel segítse az államvédelmi szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerősített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és rendkívül felelősségteljes. Ebben a munkájában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. Világosan kell látnunk, hogy a háborús uszítok elszenvedett kudarcaik ellenére sem tették le a fegyvert. Még hatályban van az Amerikai Egyesült Államok 1951. október 10-i törvénye, amely évi 100 millió dollárt irányoz elő a békeszerető államok elleni aknamunkára és kémkedésre. Ezt az összeget a legutóbb 25 millióval felemelték. Az ilyen szennyes feladatra azonban egyre kevesebb a jelentkező. De még mindig akadnak olyan elvetemült elemek, akik semmit sem tanultak, mint például Sulyánszki Jenő és 14 társa, akik volt ludovikás tisztjelöltekből, hadapródokból regrutálód- tak. Fegyvereket gyűjtöttek a magyar nép ellen. Az ítélet kiütötte kezükből a fegyvert és lesújtott rájuk. (Non György elvtárs felszólalásának második résaét lapunk holnapi számában közöljük.) __LJallod-e, Annus, a ti terület* t ek nagyon csúnya! A rózsaszínruhás kislány morcc [san felhúzza a vállát. — Nem tudhatom. Én nem jártai í arra... — Elég baj, hogy nem! Pedig má í az egész munkacsapat szégyenkezi i miattatok. És ezzel megkezdődik a pörleki ',dés. Nem durván, de komolyan, fék | lősségrevonó hangon. Hat kisláni ; hat kedvesarpú, dolgoskezű lányk !vitatkozik a szoba sarkában. Nem ! rég jöttek be a munkából a tsz poi ; tájára. Most elbeszélgetnek egy k ; csit. Nemcsak a rosszról, a jóról is. iMég a házasság is szóba kerül üyer E kor ... Víháncoló, 16—18 éves lányok öl a somogyszili Kossuth Tsz D1S. munkacsapatának tagjai. Itt ülnek, pamlagon: a kis cserfes Farkas Ke tó, Somogyi Magda a munkacsapat _vezető, Csutorás Rózsi, Hunyadví: J Annus és Ilonka, a két testvér ~é Ábrahám Irén, a kis copfos. A töt biek — mert tizenketten vannak munkacsapatban — már hazamentet Asszonyok is vannak köztük, ázol inak kell vacsorát főzni. j J~íe hallgassuk csak a beszélgi ( test. Igen tanulságos. Somogi Magda, a munkacsapatvezető beszé , Annusnak mossa a fejét, meg Hónké nák, a két testvérnek: — Nézzétek csak meg a mi téri Hetünket! Az tiszta, a tiétek meg gc !zos ... — De tudod, hogy én beteg va- \gyok — válaszol Annus. — Persze, hogy tudom. Most bt \teg vagy, de azelőttről van szó. \ Akikor se nagyon kedveltétek a műi lkát. Hanyagok voltatok. — Nem ott van ám a baj, hállod- >:— szól közbe Kató. — Mi kimer Itünk reggel hét órakor, ők meg k \lenckor jártak ki a földre. Este : Miért maradt el a DISZ VB ülése? E héten rendkívül fontos megtárgyalná valót tűzött napirendre a DISZ Meigyei Végrehajtóibizottsága. A július 11-re hirdetett VB-ülést azonban sajnálatos körülmények miatt el kellett halasztani. Az ülés ugyanis határozatképtelen volt, hisz az értesített 15 tag közül mindössze nyolcam jelentek meg. Helytelen volna arra hivatkozni, hogy a nyári szabadságolások okozták e részvétlenségst, bár egy-két VB-tag igazoltam volt távol. A hiba forrása inkább az egyes elvtársakban, s a kevésbé körültekintő előkészítésiben van. A végmehajtóbizottság első napirendként a Szervezési Osztály jelentését tárgyalta volna a megye állami gazdaságainak DISZ-munikájáról. Előzőleg határozatot hozott a VB, hogy erre a napirendre meghívja az ÁG Termelési Igazgatóság, a ME- DOSZ Megyei Elnökség képviselőjét és két állami gazdaság DISZ- titkárát. A MEDOSZ képviselőjén kívül azonban egyetlen meghívott sem jelent meg. És hasonló hilbát tapasztalhattunk a második .napirendi ponttal kapcsolatban is, melyben a barcsi DISZ VB jelentését kellett vo’ma megvitatni az ifjúság termelési akcióiról. Mindkét napirendi pont fontos és időhöz kötött, hisz a fiatalok termelésben váló fokozottabb részvételét volt hivatott elősegíteni. A Megyei DISZ Bizottság belső munkatársainak éppen ezért sokkal nagyobb gonddal! kellene előkészíteni a VB-üléseket. A meghívók kézbesítésén kívül megfelelő intézkedéssel el kell émáök, bogy a VB tagjai megbízatásukhoz méltó felelősségérzettel, pontosan jelenjenek meg a végrehajtóbizottsági üléseken. JLeveleink nyomán »Nem kell már vakoskodnunk...« Jávori István elvtárs patosfai levelezőnk egyik levelében panaszkodott, hogy a nagyatádi áramszolgáltató vállalat hónapok óta ígéri a villany bevezetését a tűzoltószertárba és a Kossuth Lajos utcába, de ígéretét nem akarja beváltani. A levél megjelenése után azonnal bekapcsolták az áramot a tűzoltószertárba. és a Kossuth Lajos utcai közvilágítást is rendbehozták. Nem kell már vakoskodnunk. Köszönjük a gyors intézkedést, s reméljük, hogy népi lesz több partasz a nagyatádi áramszolgáltató vállalatra — írja Jávori elvtárs. — -----------------------------------------------' O wyaiizanifi nem óén asizonifi a belegt Petőfiben Dévényi elvtársat, a belegi Petőfi Tsz párttitkárát a búzatáblán találtam, a kombájn mellett. Amikor észrevett, lelkendezve kiabálta: Szabó elvtárs, még egyet fordulunk és aztán beszélgethetünk. Hiába kerestem a tarlóban elhullott szemeket, egy négyzetméter területen csak négy szem búzát találtam. A dűlő végén leültem egy zsák búzára. Azon gondolkodtam, milyen módszerekkel segítsem Dévényi elvtársat. Ebben a pillanatban két öregasszony haladt el mellettem a dűlő- úton. Ebédvivésből ballagtak hazafelé. Az egyik azt mondja — és ezzel a kombájn felé nézett: — Hej, Istenem, csak most lehetnék fiatal! Hogy beszédbe elegyedhessek velük, odaszclok: öregasszony nem vénasszony! Nem is kellett mást mondanom, odajöttek hozzám mindketten, leguggoltak mellém és elkezdtünk beszélgetni. így kezdődött velük az ismeretség. Az egyik, István Ferencné 70 éves, a Petőfi Tsz tagja. A másik: a 60 éves Héjjas Sándorné szintén a Petőfi tagja. István Ferencné azt hajtogatja: — Egész más a világ, mint régen, elnézem ezt a kombájnt, mennyi munkást pótol, mennyivel könnyebben aratnak most az emberek, mint valamikor! Amikor én fiatal házas voltam, az urammal korán reggeltől késő estig arattunk, most az emberek urak ahhoz képest. A férjem estére kelve úgy el volt fáradva, azt sem tudta, lefeküdjék-e vagy vacsorázzék. A fiam brigádvezető a tsz-ben. Mindig azt mondja: »Édesanyám, ez még semmi, majd öt év múlva nézzen meg bennünket, akkor még több gép lesz«. — Bizony, pártunknak az a célja, hogy kevesebbet dolgozzunk mi, falusi emberek és többet szórakozzunk. Legyen időnk művelődni, újságot olvasni — fűzöm a beszéd fonalát. Érdemes megírni a Somogyi Néplapba, hogy Belegen az öregasszonyokban is bízhatnak az emberek. — A mi elnökünk, a Kékesi elvtárs szép szavával a Rinyába tudná hajtani az embereket! így Bözsi néni, úgy Kati néni — mindenkinek szívére tud beszélni —■ dicsekednek. Közben azt is megtudom tőlük, hogy már gabonát is mértek a tsz-ben. Héjjas Sándornéék 5 és fél mázsa búzát kaptak előlegbe. Kukoricájuk rr,sg olyan, amilyen még soha nem volt. — Csak az a baj — mondják —, a teheneink nem ehetnek zöldet. De majd ezt is megoldja a mi vezetőségünk. Hiszen úgy halljuk, hogy minden háztáji tehénre 10 mázsa takarmányt silóznak. — No, de elmegyünk ám, mert sürget a munka. Eleget járt a szánk — mondja Héjjas néni —, most ebédet hoztunk, azután pedig megyünk répát gazolni. Elköszönünk egymástól. Érdemes a hallottakon elgondolkodni. A belegi Petőfi asszonyai magukénak érzik a tsz-t. Nemcsak dolgoznak, de bele is szólnak a vezetésbe. Kár, hogy nem mindenütt van így. Ha ilyen felelősséget éreznének a kisbajomi tsz asszonyai tsz-ükért, bizonyára nem néznék el, hogy közös kukoricájukat felnője a gaz, vagy hogy 50 petrence szénájukat felnője a sarjú. A kisbajomi Hajnal, de sok tsz asszonya példát vehetne a belegi asszonyokról szorgalomból, lelkesedésből egyaránt. Szabó István, a Nagyatádi Járási Párt-VB instruktora, .....— .................-.....— -_______________________________V N agyobb mennyiségű gyűrhetetlen szövet kerül forgalomba A .kereskedelem a nyár végére nagyobb mennyiségiben hoz forgalomba nem gyűrődő ruhaszöveteket. Elsőnek a sottis fésűs viscosa női! szövetek kerülnék a boltokba. A gyűr- hetetlemítő eljárás javítja a műszálszövetek minőségét, s az ebiből készült ruhák tartósabbak. Az eljárással jelenleg a Kispesti Textiflgyár és a Goldberger Textilművek nagyüzemi módon, foglalkoznak. Megjavítjuk az áruellátást Július ISi számunkban jelent meg a bolhei dolgozó parasztok panaszos levele »Miféle áruellátás ez?« címen. A bolhói földmű vesszövetkezeti boltban ugyanis napekig nem lehetett szódavizet, bort, sört és cigarettát kapni. A JÁSZÖV megállapította, hogy az áruellátás valóban igen hiányos volt, részben a boltvezető hibájából, részben szállítási nehézségek miatt. — A hiányok pótlásáról intézkedtünk, s ezután rendszeresen ellenőrizzük a járás földművesszövetkezeteinek áruellátását — írja levelében a JÁSZÖV titkára. Megkönnyítették a »-Luna« tűzhelyek vásárlását A Belkereskedelmi Minisztérium közli, hogy a »Luna« zománcozott asztali tűzhelyek, amelyeknek ára 820 forinttól ezer forintig terjed, augusztus 1-től hat havi részletre kaphatók az állami kereskedelem erre kijelelt boltjaiban az ország egész területén,. A fővárosban 381, vidéken 120 lakást adnak át augusztusban Az Építésügyi Minisztérium Lakás- építési Igazgatóságának közlése szerint augusztusiban Budapesten; és vidéken 501 lakásba költözhetnék be a lakók. Vidéken augusztusban 120 lakás talál gazdára. Esztengcmban 44, Kaposvárott 12, Várpalotán 8, Miskolcon 56 lakás épült. ßserfesek... mi bevártuk sokszor a sötétedést, ők meg öt órakor már hazamentek ... — De nálunk otthon is van ám inunka — hangzott az ellenvetés. — Hát minálunk ki végzi el, mit gondolsz? Egyszerre nekitüzesedtek a lányok. Mindegyik fújta a magáét, míg végül kiderült, hogy rájuk több jutott otthon is, mint a két testvérre. — Ezzel nem érünk el semmit — mondja komolyan Magda —, inka ib azt mondjátok meg, mit csináljunk... — Segíteni kéne... — hangzik szinte egyszerre a válasz. De ho-) eyan? Annus és Ilonka területén a kukorica már csak silónak lesz jó. Ezen nem tudnak segíteni. De a cikóriánál aamM Hőbbet. — Kimegyünk egy napra mindannyian. Helyrehozzuk az övékét is. Ebben megegyeznek. A két testvér szégyenkezik egy kicsit, de azért örömmel fogadja a segítséget. Előbb kellett volna... bizony előbb. De azért most se késő. ha már túl vannak a nehezén, vidámabb dolgokra fordítják a szót. Nevetgélnek, vihán- cohmk jókedvűen, de tervezgetnek is, úgy a maguk módján, ahogy a fiatalok szokták ... Magabiztosan, lelkesen. Nem régi munkacsapat ez, csak április óta dolgoznak együtt. Előtte még meg kellett »ütközni« a mamákkal. Ök nem valami szívesen fogadták a lénymunkacsapat hírét. Inkább maguk mellett szerették látni lányaikat. Később aztán csak beleegyeztek, s azóta az egész tsz szeretettel figyeli a lányok munkáját. Magda a legfiatalabb közöttük, a munkacsapatvezető. Hogy van-e tekintélye? De van ám! A lányok között is, de az asszonyok talán még jobban hallgatnak rá. Nem sok tapasztalata van még igaz, nem is lehet, de kemény és határozott tud lenni. Bizony kordában tartja a lányokat, ha éppen arra van szükség. Most is arról beszél, mi lesz jövőre. Az idén »csak« 24 hold kukorica, 6 hold burgonya, 5 hold cikória ás 2 hold dugványrépa egész évi művelését vállalták, de jövőre többet akarnak. — Több terület kell, hogy több jusson kelengyére — mondja Kató. — Hogyne, hogy férjhez menj, és üt hagyd a tsz-t! — Azt már nem! Ne félj, idehozom én a férjemet... Ha nem jön, megmondom neki, keressen más lányt magának... — Da 'ósak akkor megyünk ám férjhez, ha a tsz tartja a lakodalmat — toldja meg Rózsi. — Jól van, most ne menjetek férjhez, maradjatok itt — komolykodik Magda. anem nekem van egy javaslatom — mondja az egyik kislány. Huncutul néz a kát testvérre, s megböki a mellette ülőt: — Most jó volt, hogy közeli földet kaptunk, meg egy tagban a 37 holdat, de jövőre a legmesszebbit kérjük. Tudjátok, miért? Akkor autóval megyünk ki dolgozni, s aki késik, az jöhet gyalog ... — Hát ez nagyon jó lesz — navetnek a lányok. — De ne félj, ha autóval mennénk, mindenki ott lenne pontosan... ‘— Mit alca/rtok már megint azzal az autóval? — lép a szobába Tóth Józsi bácsi, a brigádvezetd. — Mondtam már, hogy megyünk a Balatonra.., Elintéztük... No, ennél jobb hírt sem hallhattak volna a kis cserfesek. Olyan üdvrivalgás tört ki hirtelen, hogy csak úgy remegtek belé a falak. Józsi bácsi meg mosolyogva nézte lányait. Nagyon megelégedett. S ahogy mondja, lányai bizony hírnevet szereztek a tsz-nek. Többet kapáltak, meg jo<bb lesz a termésük is, mint az asszonyoknak. Azt meg csak látni kellett volna, hogy milyen nagy szorgalommal szedték hárman a markot tíz kasza után. No aztán segítenek máshol is: édesanyjuknak a területén, és valljuk be, egy időben a kertészetet is ők húzták ki a bajból. És csak jót tud mondani Horváth János agronómus is. — Mi nagyon sokat köszönhetünk az agronómus elvtársnak, meg a vezetőségnek. Mindig, mindenben segítenek nekünk — mondja Magdi hálálkodva —, másképp aligha lennének ilyen szépek a földjeink ... S ha a beszélgetés közben hibákról esik szó, mindjárt hozzáteszik: — Jövőre majd másképp megy dm... Jobban összefogunk. Nagyszerű lányok ezek a Ids cser- lesek. Sokat csacsognak, beszélnek vidáman, jókedvűen, de ha dolgoznak, akikor adják erejük, akaratuk, lelkesedésük legjavát. A hogy Magdi, az ifjú vezető kezdte a társalgást, most ő tesz pontot a végére is. — Hanem, lányok, gyerünk ám haza, mert ma még szórakozó est lesz... Eljöttök? Gyertek ám! Ma rádiót hallgatunk, és talán táncolunk is egy kicsit, ha jó zene lesz... JÁVORI BÉLA /
