Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-14 / 191. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1956. augusztus 14. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Nemzeti gyásznap Olaszországban Róma (MTI). Valamennyi politi­kai irányzathoz tartozó olasz szak- szervezeti szervezet úgy határozott, hogy a hétfői napot minden olasz dolgozó számára nemzeti gyásznap­nak fogják tekinteni a belgiumi bá­nyaszerencsétlenség első áldozatai eltemetésének alkalmából. Területrendezés Indiában Uj-Delhi (Uj Kína). A Lók Szabha (népi kamara), az indiai parlament képviselők áza pénteken megszavazta az államok átszervezésére vonatkozó törvényjavaslatot. A terv értelmében az Indiai Unió mai 27 tagállama he­lyett csak 18 lesz. Az új államok hi­vatalos megalakulásának eredetileg október 1-re kitűzött időpontját no­vember 1-re halasztják. Anglia nem fogadja el az egyiptomi javaslatot London (MTI). Az AFP jelentése szerint az egyiptomi döntés ismere­tessé válása után londoni diplomá­ciai körökben kifejezésre jutott az a vélemény, hogy a három nyugati kormány nem fogja elfogadni a kons­tantinápolyi konvenció aláíró hatal­mait, valamint a Szuezi-csatornát igénybevevő minden más országot magában foglaló értekezlet összehí­vásának egyiptomi javaslatát. Az arab országok Egyiptom álláspontján Párizs (TASZSZ). A7 AFP kairói jelentése szerint az Arab Liga poli­tikai bizottságának augusztus 12-i ülésén egyöntetűen hozott határoza­ta a Szuezi-csatorna kérdésében a többi között ezeket állapítja meg: »Az arab országok Egyiptommal azo­nos álláspontra helyezkednek, és tel­jes mértékben támogatják mindazo­kat az intézkedéseket, amelyekhez Egyiptom kénytelen lesz folyamod­ni«. Az arab országok — hangsúlyoz­za á határozat — elítélik az Egyip­tom ellen irányuló fenyegetéseket és azt a véleményüket fejezik ki, hogy a jelenlegi nehézségekből kivezető utat békés módon, az ENSZ-alapok- mánynak megfelelően kell keresni. A népeknek ébereknek kell maradniuk. . . Párizs (MTI). A hétfői francia pol­gári sajtó minden különösebb meg­lepetés nélkül fogadta Nasszer elnök beszédét. A jobboldali lapok, bár nem olyan éles hangon, mint az elő­ző napokban, továbbra is a »szilárd­ság« politikáját ajánlják Egyiptom­mal szemben, jóllehet katonai be­avatkozásról jóval kevesebb szó esik, mint a válság elején. A L’Humanité vezércikkében han­goztatja: Természetesen a legutóbbi napok folyamán az Egyiptom elleni fenyegetések hangja némileg eny­hült. Ez már az első eredménye a francia—angol katonai intézkedések által kiváltott nemzetközi elutasító magatartásnak. A háborús jellegű intézkedéseket azonban nem szüntet­ték meg. Egyes körökben továbbra is az a szándék uralkodik, hogy a lon­doni értekezletet használják fel ul­timátum intézésére Egyiptomhoz. A lap végül hangoztatja, hogy meg lehet oldani a szuezi kérdést. Nasszer nyilatkozatai rámutatnak, hogy Egyiptom a maga részéről hajlandó erre. A szuezi kérdést tárgyalások útján csak akkor lehet megoldani, ha a népek továbbra is éberek mi radnak és minden erejükkel töreked­nek a mérleg serpenyőjének a béke felé billentésére. LOM VAGY NEM LŐNI... London (MTI). Az angol sajtóban mind jobban felülkerekedik a mér­sékelt irányzat a szuezi kérdésben. A vasárnapi lapok határozottan le­szögezik, hogy Anglia semmilyen érvvel nem tudja megindokolni az erőszakos beavatkozást Egyiptom ellen, s a katonai akció különben sem tudná megoldani a szuezi kérdést. A People írja a többi között vezércikkében: — Lőni, vagy nem lőni, ez itt a kérdés. De vajon van-e egyetlen olyan őrült, aki Egyiptom ellen akarná fordítani az ágyúkat? Ha csak egyetlen lövést merészelnénk leadni, az egész világ — talán az egyetlen Franciaországot kivéve — támadónak bélyegezne bennünket, s olyan háborút indítanánk, amelyet sohasem tudnánk indokolni. Eden ezt jól tudja. Az értekezletre meghívott nemzetek közül legalább féltucat han­goztatni fogja, hogy nincs illetékessége, és hogy az ügyet az ENSZ elé kell vinni. Ezt nem utasíthatjuk vissza. De nevetségessé tesszük ma­gunkat a Közép-Kelet szemében, ha egész handabandázásunk ENSZ-vi- tával végződik majd. Nasszer vasárnapi sajtóértekezletének angol visszhangja London (MTI). A brit külügymi­nisztérium szóvivője vasárnap este kijelentette: »A szuezi kérdéssel fog­lalkozó nemzetközi értekezlet Egyip­tom elutasító álláspontja ellenére is megkezdődik augusztus 16-án, a ter­vezett időpontban. A 24 meghívott hatalom közül 22 közölte azt a szán­dékát, hogy részt vesz az értekezle­ten«. Mint a DPA jelenti, londoni dip­lomáciai körökben sajnálják, hogy »Nasszer csupán további nemzetközi garanciákat említett a hajózás sza­badságának biztosítására, holott nemzetközi szervre van szükség«. Járjon elöl jő példával a miniszter úr!“ Berlin (MTI). Blank hadügymi­niszter múlt heti nyilatkozatában hangoztatta, hogy »Németország­ban az élet hősi feláldozásának ismét vissza kell nyernie becsü­Megkapják a doktori címet a fiatal orvosok és jogássok A DISZ Központi Vezetősége és az Egészségügyi Minisztérium javasla­tára a Magyar Dolgozók Pártja Po­litikai Eizottsága elhatározta, hogy helyt ad a fiatal orvosok és jogászok kérésének és javasolja, hogy a Mi­nisztertanács intézkedjék az orvosok és a jogászok doktori címének visz- szaállításáról 1952-ig visszamenő ha­tállyal, 1952-ig ugyanis az egyetemek orvosi és jogi karain végzettek az or­vosi és a jogászi szakma gyakoriá­automatikusan jogot kaptak a dok­tori cím (dr.) használatára. A párt ezzel a döntéssel megszün­teti azt — a fiatal orvosok és jogá­szok számára 1952-ben kialakult - sérelmes helyzetet, amely abban nyilvánult meg, hogy sokan fiatal jrvosaink és jogászaink képesítését, tudását a régi egyetemeken nyújtott képesítésnél, tudásnál alacsonyabban értékelték és nem egyszer bizalmat­lansággal viseltettek a doktori cím' Sára való képesítésük megjelölésére j rendelkező orvosaink és 10­nem renaelKezo orvosalnK es J0 Búcsúznak a gólyák Az elmúlt évektől eltérően So­mogybám az idén előbb gyülekez­nek a gólyák a hosszú vándorútra, A Balaton környékén Kéthely, Marcali községek határában, a ná­dasaik, rétek és halastavaik köze­lében augusztus 10-én több száz gólya gyűlt össze, majd rövid »röpgyűlés« után felszálltak a ma­gasba és elindultak dél felé, több százkilométeres útjukra. ijgászaink iránt. A doktori cím (dr.) visszaállítása int-m érinti a tudományos minősíté- Jsek 1952-ben bevezetett rendszerét. »Ennek ugyanis egyik igen magas — ínagy tudományos teljesítményt kö- Jvetelö — fokozata i »tudományok »doktora« cím, s így a képesítést jel­ező »dr.« cím semmiképpen sem azo- jnos a Magyar Tudományos Akadé- ímia által adományozott »orvostudo- ímonyok doktora«, illetve a »jcgtudo- jmánvok doktora« ízattal. tudományos frko­i 'V-dfV ­*<-éRj .jbEs!TÖTOC ***^-*,*»*» lSlU fM k hí lii ^ I0ŐTÍ mm letét«. A miniszternek ez a kije­lentése a felháborodás hullámát váltotta ki a német sajtóból. A lapok emlékeztetnek arra, hogy az »élet hősi feláldozásának-», vagy más szavakkal »a példamu­tató halálnak» a fogalma nem Blank-tól, hanem Hitlertől szárma­zik, aki szintén ezzel »lelkesítette» a katonákat, amikor rablóháború­jában a halálba küldte őket. A Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap glosszát szentel Blank kijelentésének és a többi között ezeket állapítja meg: »Természetesen már hosszabb idő óta hozzászoktunk ahhoz, hogy ihadügyminiszterünk butaságokat beszél. Azt azonban még sem gon­doltuk lehetségesnek, hogy a. f en­tebb idézett kijelentést tegye. Meg­állapítjuk azonban, hogy tényleg ez történt. Ezek után csak azt mondhatjuk, hogy legyen a dicső­ség azé, akit illet: mutasson pél­dát az élet hősi feláldozásában ön, miniszter úr!» Valószínűleg a hollandoknál épp­úgy, mint más népeknél, sok köz­mondás és szójáték él, de egyet min­denesetre már az első napon meg­jegyeztünk. E közmondás lényege: ha a világot az Isten teremtette, ak­kor Hollandiát a hollandok teremtet­ték. Ezt büszkén mondják és azt hi­szem, ez a büszkeség teljesen jogos. Igen régóta a hollandok bátran és fáradhatatlanul harcolnak a tenger­rel, fokozatosan szorítják vissza, hogy újabb területeket hódítsanak el tőle. Az ország területének majdnem egy- harmada alacsonyabban fekszik, mint a tenger szintje — a munkasze­rető hollandok kiszárították a földet, gátat emeltek az erős hullámoknak, növényekkel ültették be és csator­nákkal öntözik. SZÉLMALMOK, FAPAPUCS A holland föld igen gazdag és ezért a fák levelei, a fű, a virágok szirmai elevenek, gyönyörű színekben pom­páznak és örökké nedvdúsak. Jobb­ra és balra, mintha csak régi képe­ken lenne, hatalmas szárnyaikkal csapkodnak a szélmalmok, amelyek­ben még ma is búzát őrölnek és fát vágnak, vagy vizet szivattyúznak. Mindannyiunknak feltűnt, hogy a mezőkön dolgozó emberek hatalmas fapapucsban járnak, ami feltétlenül szükséges a nedves földeken és ami a legkényelmesebb és legelterjedtebb a parasztok között. (A legjellemzőbb és legkedvesebb emlék, amit valaha is Hollandiából elvihet az ember, egy kis fapapucs.) És végül, ami még igen jellemző Hollandiára, hogy az ég, éppúgy, mint a nagy holland fes­tők vásznain, szinte fehér a levegő dús páratartalmától és itt valóban minden szín olyan lágy, szinte egy­Érdekességek inne n-o nnan chicagiano... — avagy: kinek nem swinge, ne vegye magára minket küldött el, Hej zsoltár, zsoltár Nem mindennapi is­tentiszteletről számol be olvasóinak a Daily Mirror című angol lap. Az angliai Not- ting Hill-i Kensington templom egyik isten- tiszteletére ötven fel­tűnően öltözött jam- pec látogatott él. Szá­jukban rágógumi, fü­lük mögött cigaretta. A különös vendégeket egyházi emberek to­borozták a környező kávéházakból és úgy­nevezett »tejbár-ok­ból, s megkérték, hall­gassanak meg egy is­tentiszteletet, amelyen az Angliában »ven­dégszereplő» tizenhat­éves chicagói Renee Martz, a jazz-evangé- lista is »fellép». Az ifjú hölgy ugyanis jazzesített változatban adja elő az egyházi dalokat és ezzel a tudományával most Angliába érkezett. A jampecok a templom előtt kije­lentették: »A banda Még kettő ... Hirosimából jelen­tik, hogy az 1945. évi atombcmbázás késői hatása újabb két ha­lálesetet okozott. Az egyik egy 11 éves kislány, Emiko Hajast, akit kevéssel születésle után ért a hirositmai »fekete eső«. A másák Narigige Hi- mo 31 éves fiatalem­ber, aki múlt évben betegedett meg a su­gárzások következté­iben és pénteken meg­halt a naigaszaki kór­házban. hogy megnézzük, mi folyik itt.» — Ezután bevonultak és néhány perc múlva már fej­tetőre állították az is­tentisztelet rendjét. Ki- és besétáltak, ci­garettáztak, nevetgél­tek, majd amikor a jazz-evang élista fehér blúzban és piros szok­nyában megjeleni az emelvényen és swing- ben egy zsoltárt éne­kelt — hatalmas taps­sal és ütemes lábdobo­gással üdvözöltékl. »Száma» után Renee 3GGQGOGGQOGOOGOGC Gyerekszáj Mikiké mór pom­pásan tájékozódik, hogy e képességét továbbfejlesszem, a városba menet több­ször is megkérdem tőle: — Na, most hol va­gyunk? — A borbély bácsi előtt? — vágja ki dia­dalmasain. — Hát most? — A Panni néni előtt! Mindig eltalálja! Ha­zafelé hozzánk csatla­kozik Lajos bácsi, a szomszéd. — Figyelje meg, hogy fejlődik a fiam! Súgom neki büszkén, hogy állítá­somat beigazolhassam, a borbély bácsi üzlete előtt felteszem fiam­nak a kérdést: — No, most hol va­gyunk? — Itt! — vágja ki diadalmasan. És iigaza van. Martz felkérte re­ményteljes ifjú liatí- gatóit a megtérésre. A felszólítást hatalmas nevetés és néhány fél­reérthetetlen délzás követte: szívesen meg­térnénk, de... négy- szemközt a csinos evangélistával. »A fiúk egyáltalán nem viselkedtek at alkalomhoz illően» — ez volt a felháboro­dott hívők egyöntetű véleménye. Maga a tizenhatéves jazzevan- gélista így nyilatko­zott: »Angliának ko­moly gondokat okoz a fiatalkorúak problé­mája». Még csak ennyit: Miss Martz műsorán többi között a bibliai tékozló fiú történeté­nek swingesített válto­zata is szerepelt... VÉRTES ÉVA * * # (A Szabad Ifjúság aitg. 10-i száméból.) A legnépszerűbb arab Gamal Abdel Nasz- szer, az Egyiptomi Köztársaság 38 esz­tendős elnöke ma az arab világ legnépsze­rűbb embere. A Münchner Illustrierte című nyugatnémet pol­gári lap ezt írta: Nasszer nagy ember, de A^liah még na­gyobb. Mindenesetre a Szuezi-csatorna ál­lamosítása óta Nasz- szer legalább egy fej­jel magasabbnak lát­szik az arabok szemé­iben ... Feleségük lesz nekik csak egy.. . Tuniszban megszűnik a tübbnejűség Habib Burgiba tuniszi miniszter- elnök — jelenti a londoni rádió — messzemenő reformokat jelentett be az eddig vallási alapokon nyugvó családjogi törvényhozásban. Eszerint Tuniszban a többnejűsé- get teljesen megszüntetik, a nők 15. életévük elérése előtt nem mehet­nek férjhez és 20. életévük betöl­tése után szabadon és minden kor­látozás nélkül önmaguk dönthetnek férjhezmenetelükről. A jövőben — mondotta a minisz­terelnök — hatályon kívül helyezik azt a mohamedán vallási törvényt, amely szerint a férjek eddig tetszé­sük szerint kitagadhatták feleségei­ket. Hollandiában beolvad e milliónyi szín; az árnyékok kékek, ködösek és nem oly élesek... »VIR AG-KOMBÍ NÄT« Amit nehezen ér el az ember, az különösen drága. És talán éppen azért, mert minden egyes földdara­bért harcolni kellett, oly nagy gond­dal művelik földjeiket a holland pa­ri sztok. A mezők, a kertek, a házak melletti kis virágoságyak úgy van­nak elrendezve, mintha azt a leggon­dosabb kertész keze művelte volna. Azt mondották nekünk, hogy a hol­land földnek csupán három százaléka hever parlagon, de nekünk úgy tűnt, hogy itt minden négyzetcentiméter- nyi földet kihasználnak. Rotterdamból Amszterdam felé ve­zető úton megálltunk egy kis város­kában, Aalsmeerben — a »virágkom­binátban«, ahogy a hollandok neve­zik. Hollandiáról beszélni és nem szólni virágairól, szinte lehetetlen. Ezért megengedem magamnak, hogy erről is regéljek. A hollandok valóban imádják a virágokat, de értenek is hozzá. Per­sze, nemcsak egyszerű virágszeretet- ről van szó, bár, ismétlem, kétségte­len, hogy a nép imádja a virágokat. A virágok ezen túl számos olaj nyers­anyagát adják és ezenkívül a virág a holland export jelentős részét teszi ki. Elmondták nekünk, hogy Hollan­dia évente a világ különböző részei­be 15 millió csokor virágot szállít. A holland virágok szedés után két-há- rom órával már Brüsszel, London, Stockholm, Párizs és más városok utcáin kaphatók. Elérkeztünk útunk céljához, Amsz­terdamba, vagy ahogy a hollandok nevesük, »a leghollandabb városba«. Immár hagyománnyá válik, hogy amikor Hollandiáról beszélünk, meg­jegyezzük, hogy mily népszerű itt a kerékpár. Amszterdamban is renge­teg a kerékpár és mintegy jellem­zője a »holland jellegnek«. Este, a munka befejeztével az utcákat elle­pik a kerékpárosok, Ilyenkor aztán az útkereszteződéseknél százával várják a kerékpárosok a zöld jelzést és az autókaravánokat a kerékpár- keravánok váltják fel. A hollandok mindenhová kerékpáron utaznak, sőt még a kisgyermeket is kerékpáron viszik. Érdekes látvány, amikor a csomagtartón fonott kosárban ülnek a kicsinyek. ÜSZÖHÄZAK És szólni kell a csatornákról is, hisz Hollandia nem lenne Hollandia ezek nélkül. Mindenütt vannak csa­tornák, de Amszterdamban különö­sen sok van belőlük, ezért aztán a várost gyakran »északi Velencének« hívják. Az érdekesség még az, hogy eze­ken a csatornákon úgynevezett úszó­házakban élnek azok, akiknek nem jutott hely a földön. Rövid ideig tartózkodtunk Hollan­diában, de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megszeressük e munka­szerető népet, amely oly szívélyesen fogadott csodás csatornáinak part­ján. Mindenütt őszinteségre találtunk és ez a legfontosabb. A hollandok mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat és talán éppen ennek kö­szönhető, hogy valamennyiünkben kellemes emlék maradt a hollandiai látogatás. M. Krivenko útijegyzeteiből

Next

/
Thumbnails
Contents