Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

Vasárnap, 1956. augusztus 12. SOMOGYI NÉPLAP A tabi járási kiállítás díjny ertesei A tabs Kossuth Tsz első díjat nyert kertészeti és egyéb mezőgazdasági tenmelvényeivel. A bonnyai Béke Tsz e'ső díjas »Bösike« nevű kocája tíz malacot ■nevel. A legszigorúbb elővigyázatosságra figyelmeztet a gamási tűzvész Alig adtunk hírt a csokonyavisou- tai géphibából származott cséplési tűzről, másnap, augusztus 10-én Ga- masűin, a Haladás Tsz'udvarán gyul­ladt ki a traktor melletti asztag. A lángok a nagy melegben 'könnyen terjedtek, asztagról kazalra, majd a szomszéd Bogdá* István, Györkő Jó­zsef, Scmogyváirá Imre, Oláh József, Gazdag János portájára, s a gazda­sági ólakról, felszerelésekről még a lakóházaikat is pusztítani kezdte. A környező községi tűzoltók és a kaposvári tűzoltók némi késés­sel érkeztek, mivel a posta vo­nalai, telefonhálózata a nagy nyári tűzveszély ellenére sincse­nek rendben. így a délután negyed háromkor kez­dődő tűz egyre jobban harapózott, s csak éjféltájban tudták lokalizálni A tűz keletkezéséért elsősorban, illetve egyedül a Karádi Gépállomás* terheli a felelősség. Lapunkban egy nappal előbb már félreérthetetlen űi rámutattunk arra, hogy a traktoros elsőrendű kötelessé­ge lett volna a vizes szikrafogó karbantartása, a tűzvédelmi elő­írások szigorú megtartása. Lakics Lászlót a Haladás Tsz tagjai a tűzvész előtti nap estéjén már i - gyelmeztették a szikrákat köpködő traktor hibájára, ő azonban ennek ellenére sem tett semmit. Mirt utó lag megállapították, a felső klpu ffo­gó is teljesen nyílt és szabad volt. A szikra magasra ugrott, mintegy 2—3 méter magasban kezdett el égni az asztag. A gyorsan harapózó lán­gokat azért nem tudták eloltani, mert még létra sem volt kéznél, hogy a tűzgóchoz hozzájussanak. A tűz egy­re (gyorsabban terjedt tovább és to­vább. A tanácstitkár kétségbeeset­ten telefonált a kaposvári tűzoltó­ságnak. Háromnegyed négykor még azt jelentette, hogy csak a Haladás Tsz szérűje ég, húsz percre rá még sürgetőbben kérte a segítséget, mivel akkor már a szomszéd gazdák szé­rűje is égett, fél hatkor pedig egész utcasorba telekapott a láng. A Haladás Tsz kenyérnek való­jából 1200 keresztnyi kalászos lett hamuvá, de elégett 117 zsák­juk, nagy pajtájuk, egy elevátor, négy szánkó, egy hosszú cserép­tetői pajta, négy silótető és húsz mázsa széna. A közeli egyéni, gazdik nehéz munkájának és ve­rejtékének gyümölcsei is veszen­dőbe mentek. Az összes kárt háromszor akkorára becsülik — mintegy 150 000 forintra — mórt a legutóbbi esokonyavisontai tűzkárt. Mind a gépállomásoknak, mind a postának, minden felelős szervnek egvre jobban fel keli készülnie arra, hogy falvasuk szorgalmának legki­sebb szemét, legkisebb munkaeszkö­zét se érhesse többé iiven nehezen jóvétehető pusztulás. Csépeljünk gondosabban — az emberi élet veszélyeztetése nélkül ! Még májusiban megindult a »Bal­esetmentes mezőgazdasági munká­ért« mozgalom. Az állami gazdasá­gok, gépállomások gépei egyre job­ban felszabadítják az embereket a legnehezebb testi fáradozás alól. A bő termésért, az ország jó ellátásáért küzdő mezei dolgozók testi épségé­nek, életének megóvásáról a nyári munkák dandárja idején még inkább kell gondoskodnunk. Mégsem mondhatjuk el, hogy minden gépállomás vezetéságe ele­get törődik a cséplőcsapatok baleset­mentes munkájával. A Nagybajom: Gépállomás a Nagybajomban dolgo­zó három cséplőgép felelős vezető­jét egyáltalán nem részesítette a kö­telező balesetelhárítási oktatásban, s a cséplőcsapatokkal sem foglalkoz­tak. Ezeket a hibákat azzal tetézték, hogy a cséplőgépekhez, sőt éppen a villamos-cséplőgéphez 10—14 éves gyermekeket szerződtettek. Pedig a dob körüli munka nem gyerekember­nek való. A fiatalkorú, nem elég óvatos dolgozókait sokkal több ve­szély fenyegeti ott, mint más munka­beosztásban. Ilyen felelőtlenségből származód az is, hogy a Tapsomyi Gépálloirr\ son Horváth Józsefet az aratógép garda n ycsukló j a erősen megsértette. A gépállomás ugyanis nem látta el védőburkolattal. A Lábodi Állami Gazdaságban sem figyelmezteti® a rendszabályokra a 140 főnyi arató­brigádot. Keveset törődik a dolgozók munkavédelmével a Balatcnkihti Gépállomás. A traktorosokat baleset- elhárításiból nem vizsgáztatták. Nem figyelmeztették a teendőkre a csép­lőgép felelős vezetőit és a munka­csapatokat sem. Ádándcn aztán cséplőgép húzatásker még a tetőn állt az egyik kévevágó lány, a gé­pet mégis elindították, a lány leesett s válla összetört. A dolgozók életének és testi épsé­gének megóvása kötelez mindnyájun­kat arra, hogy ezt a nemtörődömsé­get felszámoljuk, ha szépen nem megy, akkor a legerélyesebb törvé­nyes eszközökkel. így kapott igen erős .pénzbírságot a legutóbb Molnár János, a Nagyibajomi és Illyés Sán­dor, a Balatoniul it i Gépállomás igaz­gatója. Illetékes helyein a Tapsonyi Gépállomás igazgatója és főgépésze is fele! mulasztásáért. A párt- és DISZ-szervezetek, üze­mi bizottságok segítsék elő, hogy a még májusban megindult »Baleset- mentes mezőgazdasági éjünkéért* mozgalma a betakarítás nagy mun­kájában is érvényesítse a »Legfőbb érték az ember« jelszavát. LANDA ERZSÉBET munkavédelmi előadó. 3 község — 1 cél: gyors cséplés és beadás Magyaratádcn, . Patalomban, Zi- mányban mind több gabona gyűl nemcsak a gazdák padlásán, hanem az állami raktárakban is. Eddig min­den dolgozó paraszt a cséplőgéptől teljesítette állampolgári kötelezettsé­gét, csak Kiss Lajos zimányi gazdá­val szemben kellett a törvény szigo­rát alkalmazni. Ebből tanultak mind­három községben, mert a végrehajtás után azonnal kihirdették, hogy mi­lyen kára származott a gazdának ha­nyagságából (fuvar, napszámos). A fölös gabonát is eladják a gazdák mindjárt a cséplőgéptől. Zimányban Szíjártó Ferenc 13 má­zsa, Horváth György 10 mázsa, Szí­jártó Kálmán 12 mázsa gabonát adott el az államnak. Magyaratádon Kiss János 12 má­zsa, Vámosi József 11 mázsa, Papp Lajos 8 mázsa szabadgabonára kö­tött értékesítési szerződést. Patalomban ifj. Magyar János 9 mázsa, Egerszegi Dénes 7 mázsa, Baksa Sándor 6,5 mázsa. Török Ist­ván 6 mázsa szabadgabonát szállí­tóit be szabadon: jó árat kapott érte az államtól. Az eredményeket annak köszön­hetjük, hogy a begyűjtési állandó bi­zottságokkal karöltve már a cséplés előtt foglalkoztunk a gazdákkal, tá­jékoztattak őket a különböző rende­letekről, s elsőrendű feladatunknak tartottuk a verseny szervezését. Zi­mányban például 70 gazda egymással, a község pedig Patalommal áll pá- rosversenyben. A zimányi Béke Tsz a patalomi lobbiét Tsz-szel vetélke­dik. Patalomban 20 termelő, Magyar­atádon pedig 90 termelő versenyez. így válaszolunk Toponúr verseny- felhívására. Biztosítjuk, hogy a csép- lést mindhárom községben augusztus 20-ra befejezzük, s az alkotmány ün­nepére egyetlen hátralékosunk sem lesz. Baksa Sándor vb-elnök, Pata­lom, Oláh Gyula vb-elnök, Zi- mány, Mózer István vb-elnök, Magyaratád. AKÁR A KALÁCS... Igali „masinások" között Juszup tüske ezüst­patyolat pihéje röpköd, mintha dunyhát repí­tettek volna. Belepi az etetőt meg az »aszta­losokat« a kopott csép­lőszekrényen, a kévés orrára ül a szürke­arany gabonaasztagon, a zsálcoló meztelen há­tát csiklandozza... Ta­kács István traktorista olaj-maszatos kezével törli le homlokáról... Július 26-a óta csépel. A G—35-ös derekasan állja a sarat... kétszer volt csapágyhúzás .. . félóra kiesés. Pista bácsi — így nevezik a masinások — négy éve traiktorista. Ismeri, be­csüli a gépet. Szereti a munkáját — értel­mét látja ... Igaz, a csáplésnél »cs ,k kfttő i-c-éí keres, de bővei pótolja a szántást ak­kor kettöezerhatszáz áll a házhoz, csmfeljil a munkaegység — a Pártkongresszus Tsz- nek dolgozik... Ta­valyelőtt takaros tég­laházat épített, itt a faluban ... ötéves . szöszke Rózsika lányá­nak, aki olyan komo­lyan látja el az ebéd­hordó tisztjét, mint fel­nőtt az életbevágó fel­adatokat végzi... nyu­godt jövőt akar... ő napszámos volt... Pista bácsira nem pa­naszkodnak a masiná­sok. Megtalálják a számításukat. Volt olyan nap, mikor délig 10i mázsát csépeltek. A norma — egész nap­ra! — 94 mázsa ... Bármennyi a huza­tás, 110—120 mázsa a napi átlag ... »A ré­szesedés közel áll a negyven kilóhoz« — mondja mosolygósán Bati József, a »banda­gazda« ... Múlt szom­baton félbe maradt egy asztag — a gép mellett maradtak va­sárnap is ... Hárman a Balatonra mentek: jötték mások ... Do- lecskó István, aki ju­talomkiránduláson volt, az anyját küldte el... A gépállomást sokan szapulják ... sok az állás a rossz elevátor miatt. Inog, zörög az egész tákolmány — rossz ránézni.. fónind- untalan lebodja a szí­jat ... a szalmahordó­lánc az orsó mellett csúszik, támogató lé­ceket az akácosban vágtak... a gépállo­más meg: ígér. Az ígéret náluk szokássá csontosodik!... (Ha már a gépállomásnál tartok — sokat pa­naszkodnak a Tar-féle gépre is. Az ocsut be­lekeverik a tiszta ga­bonába. .. A tanácsnak említették — mégse változott a helyzet... Az újságból olvasták a masinások, hogy az »asztalos« asszonyok­nak nadrág jár. Nem kaptak. Szorgalmaz­zak, de a gépállomás a füle botját se mozdít­ja ... az asszonyok meg félnek a dobtól — elkapja szoknyáju- leai . . Ebédszünetben Ka­posi nénivel beszélge­tek — a házigazdával. A kamrában, ahova menekültünk a hőség elől, félbe vágott ta­karmánytökök, fasaj­tár, kapák, gereblyék társaságában 125-ös Csepel hüsöl... »A kisebbik fiamé ... ev­vel jár Kaposvárra, meg a mezőre is ...« — mondja Kaposi né­ni, aztán a termésről esik szó: »Csak ü szal­mával szaporább ... a szem nem több, nem kevesebb, mirt eszten­deje ... azért az idén jobb — mu'cá szabad gabonánk•< . Oda jön hozzánk Szabados Ró­zsi — szépszemű, bar- nacopfos kislány. So­káig nem áralja cl a nevét. Nem akar az újságba kerülni... Ve­dig megérdemli: tagja a megyei versenyt nyert igali tűzoltó- csoportnak, meg a legszorgalmasabb ebéd- hordó. Ma is elsőnek érkezett. Az apja »szalmás« a gépnél... Az ebédhez Pista bá­csi olyan kenyeret eszik, mint a kalács — — idei lisztből... a tsz-elnök, mivel néhá- nyan már »boltból él­tek«, küldött a malom­ba pár mázsa gabo­nát ... A traktorista szótlanul mutatja a még illatos friss »ka­lácsot« ... a szeméből látom, örül neki és — joggal! — büszke rá. MOLNÁR JÓZSEF Adják vissza a sertéslegelőt a kadarkuti gazdáknak Nemcsak én, de valamennyi ka- darkuti gazda nagy érdeklődéssel j fogadta a Központi Vezetőség hatá­rozatát. Őszintén megmondom, hogy eddig még nem sok változást tapasz­taltunk a hibák kijavításánál. A töb­bi között például nekünk, gazdáknak van egy fájó sérelmünk, amely mind- „ről furcsa dolog lenne ugyanarra a eddig nem talált orvoslásra. 1951-ben két ember, a legeltetési bizottság és a legeltetési társulat el­nöke a község 163 hold sertéslegelő­jét felajánlotta az erdőgazdaságnak. Azóta mindent elkövetüpk, hogy a legelőt visszaszerezzük, mert arra igen nagy szükségünk lenne. Leg­utóbb a megyei tanács mezőgazdasá­gi igazgatóságának vezetője, Szöllősi elvtárs azzal odázta el a dolgot: »Szívesen segítségükre lennék, ha annak idején Véber András, mint szakember, nem adott volna egy olyan véleményt, hogy ez a terület alkalmatlan legelőnek.« Ez a szakvé­lemény azonban az erdőgazdaság bir­tokában van és Véber András részé­dologra »fehéret« mondani, amelyik­re egyszer már »feketét« mondott. Mi azonban egészen más vélemé­nyen vagyunk, ugyanis égető szük­ségünk van a legelőre sertésállomá­nyunk fejlesztése érdekében. Ezért a megyei tanácstól a hibák kijavítását Várjuk és reméljük, hogy a Központi Vezetőség határozata után ez most már hamarosan meg is történik. Mihóka János Kadarkút — Még az acsarkodó kutyákat is túl kellett kiabálni, mikor a balaton- parti villáknál hazaltunk: »finom bort tessék!« Tőlünk, Kötéséről, Lellére, Szárszóra, de fel egészen Siófokra is elbatyuztuk a bort fele­ségestül, — szól csendesen Lamdek Lajos. — De még így is gyakran elő­fordult, hogy felét visszalötyögtet- tük, át az endrédi, gyugyi dombo­kon. Megdagadt lábbal, feltört hát­tal érkeztünk meg késő éjszaka a koldulásból. Mert én csak így hív­tam. Ha látni is akartunk valamit, egész évi verejtékes munkánkból, hát szinte könyörögni kellett, hogy vegyék meg. Tavaly nyáron aztán azt mond­tam a feleségemnek: inkább kive­rem az összes tőkét, de nem háza­lok többet! S így voltak ezzel a többiek is ... Ezekután majd ne ijedjenek meg, ha a télen arra járnak, s látják, hogy a Csillogóhegy szőlősgazdái baltával esnek a tőkéknek. Nem a végső elkeseredés diktálta vandál pusztítás lesz az, hanem igen okos, tervszerű, jövőtformáló munka. „Gyerünk a kötéséi kimérésbe!“ Mi történt hát? 12 gazda, 7 hold szőlőjével tavaly június 9-én megalakította a kötcsei f öldm ű vesszövetkezet szőlőtermelői társulását. Rá egy hónapra már a kaposvári és tabi borkedvelők jó­kedvűen kacsintottak ésszé: »gye­rünk a kötcsei kimérésbe!« A bizonyítékok és érvek legkéz­zelfoghatóbb jele a pénz. Nos, néz­zük meg a társulás új mérlegét: 1955 augusztus 1—1956 augusztus 1. A társulás tagjainak kifizettek „FINOM BORT TESSEK!“ A kötcsei szőlőtermelői társulás első mérlege 195 000 forintot, á 1 liter fehér 13, egy liter vörös 8,50 forint. Egy tár- sulásonkívüli gazda egy ugyanolyan maligánfokos fehérért 5,80-at, a vö­rösért 4 forintot kap! A többlet te­hát 105 000 forint. Ennyivel gazda­gabbak a kötcsei fmsz társulás tag­jai. Nemcsak a pénzről van azonban itt szó, hanem sokkal többről. Elsősorban arról, hogy a kötcsei szőlősgazdák megszabadultak a ba­tyuzástól, a szinte megalázó háza­lástól. Bebizonyosodott előttük: az állam törődik velük. Az fmsz segít, hogy becsületes munkájuk tisztes jövedelmet hozzon. Arról van szó továbbá, hogy a megyében valami­kor jónevű kötcsei borok az utóbbi években leromlottak. Maligánfokuk esett, fajtakeveredés és mennyiség­csökkenés volt, — van még ma is. Ezek a szőlők 25—30 évesek. Termé­szetes, az öregedéssel egyre több tő­ke válik meddővé. A kötcsei gazda ledugdosta azokat a vesszőket, amik éppen kéznél voltak. így aztán meg­szűnt az apáik, nagyapáik kikisér- letezte Olaszrizüng, a csillogóhegyi agyagot szerető Ezerjó és a Burgun­di fajták tisztasága. „A szőlő kényes, mint a lány!“ — Ezév tavaszán oltványiskolát létesítettünk, — folytatja Landek Lajos. — De már nem tizenketten, mert közben harminchat szőlőter­melő gazda csatlakozott hozzánk, 21 hold szőlőjével. Az iskolának szol­gáló földet közösen rigoliroztuk. Az oltványnak való vesszőt összehord- tuk. Akik az erős földmunkából ki­maradtak, körülülték, 15 000 dara­bot megtisztítc ttak. Aztán elültet­tük, — közcsen. A hiányokat pótol­juk, s a meddő tőkéket cseréljük ki a télen vei ük. A társulás intézőbi­zottsága ellenőrzi, hogy mindenki szakszerűen végezze majd ezt a munkát. Igen, a hozzáértés! A szőlő olyan, mint a kényes lány. Ápolgatni, ciró­gatni, bókolni kell neki, hogy ha­joljon felénk. S jaj annak, aki ehhez nem ért! Ugyanígy a szőlővel. Ezer csínja-bínja van. Előadót kér­tek a télen, nem kaptak. így hát összeültek és maguk között beszél­gettek. Landek Lajos volt a »tapasz­talatcserék« lelke. Ö többféle szak­lapot járat. Saját egy holdján pró­bálja ki az ott olvasottakat. Ezért tanácsolta a télen társainak: a per- metszóró gyüszűt necsak felülről le- felés, hanem alulról felfelé is ve­zessék végig a tőkéken. Többek kö­zött elmagyarázta azt is, hogy a termőcsapon ne a felső, hanem az alsó hajtásokat hagyják meg, az adja az igazi kötcsei bort! Hasznos beszélgetések voltak ezek. Az idén Guttman Lajos (a társulás elnöke) Reicherték, Dénesék, de a többi gazda is hasznosítja már az ott hallottakat. Elhatározták: a szüret ideje nem október, hanem novem­ber utolja! Mert az aszusodó für­tök adják a tüzes hegylevét. S a kö­zös oltványiskolát is ott tervezték él... Hová látni a Csillogóhegyről ? Kétese dolgozó parasztságának 61 százaléka a tsz-ben tömörült már. A kívülmaradtak főképpen kevés szántófölddel rendelkező, szőlőből élő gazdák. Ök alakították a társu­lást. Úgy látták, a tsz növényterme­léssel, állattenyésztéssel foglalkozik. (A belépettek szoléi háztájiban ma­radtak.) Nekik meg az az 1000, 1600, 2000 négyszögöl szőlő a mindenük. Kora hajnaltól késő estig, január 1-től december 31-ig benne dolgoz­nak. Minden tőkét ismernek. Jó barátjuk, az életük, mindenük... Állunk Landek Lajossal a Csillo­gó hegyen. Somogy legmagasabb pontja ez. 315 méter. A lankákon a szőlőtáblák sorgerezdjei futnak le. Ám, foghíjasak a kis parcellák: közbül kukorica, burgonya, búzatar­ló. Szinte fáj a szemnek. Talán így van ezzel Landek Lajos is. Egyszer csak megszólal lassú, elgondolkodó hangon. — Mennyi jó föld. A rizling, az ezerjó, a saszla után könyörög! Csak eddig külön-külön sem kedvünk, sem erőnk nemzőit, hogy betelepít­sük. Pedig ne higgye, hogy mi nem látunk odáig! Kezével a távolba int. Túl a Ba­laton idecsillogó kékeszöld vízén merészen szökken a magasba a Ba­dacsony bazalt-tömbje. »Bőrén« széles hadsorokban állnak a tőkék:.- a világhírű badacsonyi borok termői* Kunszabó Ferenc. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents