Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-11 / 189. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1956. augusztus 11. Moszkva (TASZSZ). William Hay- ter úr, Nagy-Britannia moszkvai nagykövete augusztus 3-án átnyúj­totta D. T. Sepilovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének Nagy-Britannia kormányának a Szovjetunió kormá­nyához intézett jegyzékét. A jegy­zékhez csatolták a három hatalom közös nyilatkozatát a Szuezi-csatorna kérdéséről. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma nyilvánosságra hozza az említett jegyzéket és a csatolt mel­lékletet. Augusztus 9-én a Szovjetunió kül­ügyminisztériuma válaszjegyzéket juttatott el Nagy-Britannia moszkvai nagykövetségéhez. A Szovjetunió külügyminisztériuma Nagy-Britannia kormányához való továbbítás végett egyben átnyújtotta a szovjet kor­mány nyilatkozatát a Szuezi-csatorna ügyéről azzal a nyilatkozattal kap­csolatban, amelyet Nagy-Britannia, Franciaország és az Egyesült Álla­mok kormánya tett a Szuezi-csatorna Társaság államosításáról, illetőleg azzal a meghívással összefüggésben, amelyet Nagy-Britannia kormánya nyújtott át a szovjet kormánynak, hogy vegyen részt az 1956. augusz­tus 16-ra Londonba összehívott ér­tekezleten. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma arra kéri a nagykövetséget, hoz­za tudomására Nagy-Britannia kor­mányának, hogy a szovjet kormány mellékelt nyilatkozatát egyidejűleg megküldi valamennyi állam kormá­nyának. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma a jegyzéket és a szovjet kor­mánynak a Szuezi-csatornáról szóló nyilatkozatát megküldte a világ va­lamennyi kormányának. Arab menekültek tömeggyűlése Gazában Gaza (MTI). A gazai arab mene­kültek csütörtökön tömeggyűlésen határozták el, hogy augusztus 16-ra, á Szuezi értekezlet megnyitó napjá­ra általános sztrájkot hirdetnek Ga­za térségében, tiltakozásul »az Egyiptomra gyakorolt imperialista nyomás ellen« — jelenti az AFP. A tömeggyűlés felszólította az arab államokat, hogy bojkottálják az »im­perialista államokat« és követelte az egyiptomi kormánytól, hogy fokozza a Gaza térségében lévő önkéntesek kiképzését. Dulles vasárnap megbeszélést tart a szuezi kérdésről a kongresszus vezetőivel lippiitann a Szuezi-c^atornáró! New York (TASZSZ). Lippmann, ■a New York Herald Tribune szemle­írója legutóbbi cikkében helyesli ugyan a nyugati hatalmak politiká­ját és azt, hogy tagadják Egyiptom­nak a Szuezi-csatorna államosításá­hoz való törvényes jogát, mégis ar­ra figyelmezteti az illetékeseket, ne kíséreljenek meg fegyveres erőt fel­használni Egyiptom ellen. A szemle­író szerint, ha a nyugati hatalmak katonai erőt alkalmaznának Egyip­tommal szemben, katonai blokád alá vennék kikötőit, vagy megszállnák a csatornaövezetet, »ez a jelenlegi kö­rülmények között agressziót jelente­ne abban az értelemben, amilyen ér­telemben az ENSZ alapokmánya az agresszióról beszél«. Az angol fegyveres erők kivonása Egyiptom területéről — állapítja meg Lippmann — »bizonyos korszak vé­gét jelentette a Közép-Keleten... Most túlságosan késő lenne komo­lyan gyakorlatias és reális politiká­nak tartani a régi viszonyok vissza­állítására irányuló törekvést. A nyu­gati hatalmak nem folyamodhatnak durva beavatkozáshoz, hogy olyan uralmat kényszerítsenek a csatorna­övezetre, amilyent ők szeretnének«. Washington (MTI). A Reuter je­lenti : Dulles külügyminiszter csütörtökön felkérte a kongresszus mind köztár­sasági, mind demokratapárti veze­tőit, hogy vasárnap üljenek össze vele a Szuezi-csatorna kérdéséről szóló megbeszélésre — közölte a kül­ügyminisztérium. 18Q0-ra becsülik a colembiai diaamitrobbanás áldozatainak számát 2000 épület dőlt romba Mint az MTI jelenti, a Colombia! Cali központjában történt keddi di- namitrobbanás halálos áldozatainak száma tovább emelkedik. A legújabb jelentések szerint a halottak száma legalább 1200 fő, de egyes hírforrá­sok — így a Republica című lap is a Egészen magasrendű művészettel... Népi Együttes A Veszprém megyei Népújság a Somogy megyei veszprémi előadásáról Kedves élményben volt részük c veszprémi dolgozóknak hétfőn este a Szabadtéri Színpadon. Elhozták ne­künk a somogyiak sajátos ízű dalai­kat, táncaikat, viseletűket, szokásai­kat. Már a megjelenésük is megnye­rő volt, ízléses, stilizált ruhájukban, fegyelmezett magatartásukkal. Szinte észrevétlenül varázsolta sze­münk elé a ’■‘■Széptájú Somogy «-ot Takáts Gyula irodalmi bevezetője. Elsősorban jó hanganyagú énekkaru­kat kell kiemelnünk. Látszik, hogy az énekkarból nőtt ki az együttes ze­ne- és tánckarrá is. Ilyen széles am- bítusú, differenciált dinamikájú hanganyaggal <bátran adhattak elő olyan igényes műveket is, mint Bár­dos: Régi táncdala Kodálynak Ady versére írt kórus kompozíciója, és közkedvelt KáltcÁ kettőse. Nagyon megragadott bennünket az »AJcik mindig elkésnek« — című megrázó Kodály mű előadása. Mély átérzéssel hallottuk az indító és záró »Mi mindig mindenről elkésünk« a magyarság történetére utaló mottó sort. A közbeesők is megrendítő drá­mai erővel festették Ady és Kodály vívódását. A Kállai kettős is nagy teljesít­mény volt, azonban e műhöz tettebb zenekar kellene, szilárdabb tempók­kal. Egészen magasrendű művészettel hallottuk nagy mesterünk »Esti da­lát«. Itt lemérhettük, hogy a kapos­vári vendégeinknek milyen széles a piano skálájuk. Kár, hogy a szabad­téren nem érvényesülhet kellően Spontán táncos kedvünk kerekedett mikor saját balatoni és kaposmenti dalaikat fújták, ügyes hangulati ösz- szeválogatásban. Az ének-, zene- és tánckar bemutatta Bárdos Lajos ajándékát, a »Somogyi kalászok«-at is, mellyel a mester az együttes öt­éves évfordulójára lepte meg őket. Benke Józsefivé, az énekkar szólista-: ja pedig somogyi nótákkal szórakoz­tatta a veszprémieket temperamen­tumos, természetes előadókészségű énekével. Jó mulatós hangulatot te­remtett az együttes népi zenekara. Először Erkel: Palotására zendítettek ■rá, majd Segesdy: Dunántúli ver­bunkos összeállítását hallottuk. Az áldandó tempóbeli gyorsítások, az egyre fokozódó ritmikai aprózások és figurációk egész táneforgatagot idéztek elő. A későbbi számokban is — somogyi csárdások, klarinét va­riációk — meggyőződhettünk külö­nösen klarinétosuk, cimbalmosuk, prímásaik virtuzitásáról. Példamu­tató a mi Bakonyi Együttesünk szá­mára, ahogyan a zenekar mind az énekkarral, mind a tánckarral ösz- szekovácsolódott. Az énekkar is lelkesen közremű­ködött az ossz Számoknál. Elwézet. volt hallgatni, hogy a jobb hallású egyének a színfal mögött, hogyan rögtönöztek többszólamúságot a nép­dalokhoz. A műsor felépítését is jónak tar­tottuk. Először jöttek a nehezebbfaj­súlyú lezárnak, később, mikor már nem oly élénk a közönség figyelme, a könnyebbek, hatásosabbak. Nagy elismerés illeti az együttes vezetőit, elsősoiiban a művészeti vezető dr. Kanyar Józsefet, aki igen nagy ener­giával dolgozik az együttesért, továb­bá Csikvári Józsefet, a tánckar veze­tőjét, Gadányi Györgyöt a kórus ve­zetőjét, és Tóki Józsefet, a népizene­kar prímását. Lelkes munkájuk ered­ményeként, már több mint öt éve sikeresen ápolja népi kultúránkat a már országos hírnévre szert tett So­mogyi Népi Együttes. Maradandó benyomásokkal távoztunk, melyet a veszprémi közönség többszöri újrázá­sa is bizonyított. Reméljük, a So­mogy megyei Népi Együttes nagy lendítőerőt ad a mi Bakonyi Együt­tesünknek további munkájához, első­sorban teljes együttessé való kifej­lesztéséhez. ZÁM.BÖ ISTVÁN — úgy vélik, hogy mintegy 1800-an haltak meg a robbanás következté­ben. A halottak pontos számát való­színűleg egyáltalán nem lehet majd megállapítani, mert sok embert ízekre tépett a robbanás. A robbanás mintegy kétezer épü­letet döntött romba. Az üzleti élet­nek és az iparnak okozott kár becs­lések szerint eléri a 40 millió dol­lárt. A robbanás színhelyén 30 mé­ter mély és körülbelül 70 méter szé­les kráter tátong. A mentési munkálatok tovább folynak. Talajegyengető gépekkel féketaszítják a romhalmazokat, hogy kiáshassák a holttesteket. A tűzoltó­ság és a hadsereg műszaki alakula­tai ledöntik a beomlással fenyegető megrongálódott épületeket. A forró­ság igen nagy és a levegőben égett hús szaga terjeng. A 285 000 lakosú város többsége részt vesz a mentési munkálatokban. A kórházak és a rögtönzött elsőse­gélyhelyek zsúfoltak sebesültekkel. A halottakat középületekben és te­metői épületekben helyezték el. Kö­zös sírba temetik azokat, akiknek a személyazonosságát nem tudták megállapítani. A robbanás egyéb­ként erősen megrongálta a temetőt is: 500 koporsót vetett ki a temető falain kívülre és szórt szét a környé­ken. Szerda éjszakáig 357 embert te­mettek el. A trópusi éghajlatra te­kintettel rendkívül sürgős a teme­tés, a koporsóhiány azonban erősen lassítja. A ONVAGY A cikk szerzője tíz évvel ezelőtt távozott el Magyarországról, hosz- szabb ideig Párizsban élt és nem­rég tért haza. U onvágyról írni, honvágyról me­-*-*• sélni sokkal nehezebb, mint szürrealista képet megmagyarázni az alkotó és alkotás pillanatának is­merete nélkül. A honvágy csak szó. Jelentékte­lennek tűnik azok előtt, akik még nem szenvedték át a jelentésében lé­vő hon utáni vágyakozás lényegét, a távolból való sóvárgás keserves per­ceit, óráit, napjait, évtizedét. Aki­nek már volt honvágya, önfejére merne esküt tenni, hogy annyira szívfacsaró, idegszaggató kínt rajta kívül ember még nem szenvedhetett át. Igaza is van, mert az ő borzalmai keservesebbek, mint másé, keserve­sebbek, mint az Istené, mert az övé. övé. A honvágy is olyan, mint min­den nagy érzés, mint a részesei: a szeretet, a gyűlölet, a bánat, vagy az öröm, amelyek osztással szaporod­nak, anélkül, hogy megtörne a lé­nyeg egysége. íme a matematika fur­csasága. íme a nagy valami, ami a »semmiből« szüli meg önmagát, táp­lálja önmagát és felneveli. íme vala­mi, Homo sapiens, ami ott dörömböl nyúlt agyadon, feszegeti mirigyeidet és odatérdeltet a begyepesedett sír­dombok elé, elkísér a tébolydák ri­deg celláiba, kivigyorog szemgolyói­don, porbadönt, felemel és tagadása téged sorvaszt el. Éhesen bolyongsz a Szajna part­ján, lyukas cipődből kilógnak láb­ujjaid. Eszedbe jut a hazád. Még éh­ségedet is elfelejted. Már nem is gon­dolsz azokra a szervezetekre, ahol esetleg támogatást kaphatnál, in­kább a hazamenetel foglalkoztat. Ott­hon berántják a főzeléket, itt csak vízben főve tálalják. Akkora kenye­reket sütött édesanyád, hogy alig fért ki a kemence száján. A nyelved, az az átkozott, az az áldott, az a ko­nok, nehezen és hibásan ejti ki az idegen szavakat. Olyan nehéz megér­tetni a mondanivalódat. Másképp szövöd a mondatokat, másképp gon­dolkozol. Magyarul. Talán nehézke­sen, de magyarul. — Hohó fiacskám — formed rád a bölcs — dőre fecsegés, felcsigázott képzelet penészvirágai. Jelentéktelen szellemi önfertőzés, amit a pszicho­lógia nem méltat többre, mint a lám- pelázt. De te nem vagy bölcs. Neked hon­vágyad van. Legnagyobb érdeked az érdektelenség. Géppel szeletelt hó­fehér kalácsot vajjal kenegetsz, pré­selt sonkát raksz a szeletek közé és a gyürkésszélű savanyú, ragadós ke­nyérre gondolsz. — ízlés dolga? — Összetöpörödött, vén anyád integet feléd. Megszépült az arca és von­zóbb, mint a kitenyésztett párizsi ko­kett. Pedig már rég halott. — Oda­térdelhetnél bármelyik idegen falu beiaposodott sírdombja elé, hogy ér­zelegjél el egy kicsit. Hideg zuhanyt veszel a fürdőszobában és sírsz, mint kis kölyök. Őszintén, mélyen ráz a zokogás. Otthon öten laktatok egy kis szobában, hová belesett az abla­kon a lúd. — Égi palota. — Megné­zed a Clochemerle-t a moziban, Pan- tagruellal vidámkodol, szerencsédre van egy Karinthyd is, de ott zaka­tol az igénytelen sor a homlokodban: »itt születtem én ezen a tájon«. — Milyen nagy igényűvé nőtt. Pedig jól emlékszel: vad vizes, szikes, leégett legelős. szamártövises, ördögbaráz- dás árkokkal beszőtt, istenverte hely. Érdek iiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiüiiiuiiiiiiiiiiii Közeledik a Mars a Földhöz Néhány nap óta úgy este 11 óra tájban vöröses fényű -.égitest lát­ható szabad szemmel az égbolt délkeleti részén. Ez a Mars bolygó, amely estéről estére korábban kel és egyre fényesebb lesz, mígnem szeptember 7-én a földünktől való távolsága 56,5 millió kilométerre csökken. Ilyen közelségben csak 1924-ben volt és 1971-ben kerül ismét. Már a múlt században feltűnt, hogy a Mars északig és déli sarkán felváltva hósapka szerű fehér folt jelenik meg, amelyről a későbbi ku­tatások kiderítették, hogy anyo,ga dér- vagy zúzmaraszerű fagyott víz. Megtudtuk azt is, hogy a bolygó felszínének nagy részét vörösessár­ga anyag borítja, kisebb részét pedig sötét foltok fedik, amelyek a marsbeli évszakok váltakozásával színűket változtatják. Ebből a jelen­ségből következtetnek arra, hogy a Marson növényi élet létezik. A híres Mars-csatornák is gyakran foglalkoztatják az emberek kép­zeletét. Természetesen a »csatornák« elnevezés csak az alakjukra utal, de nem a keletkezésükre. Az idei — szeptember 7-i — megfigyelések­nek éppen az a fő feladata, hogy a világ legnagyobb teljesítményű táv­csövei segítségével megoldják a Mars-csatornák »rejtélyét«. Számos jel a bolygón való élet, számos pedig ennek ellenkezőjére mutat. Az idei megfigyelések sokat ígérnek ezen a téren is. TÖRÖK ERVIN Uránia Csillagvizsgáló Intézet munkatársa. sségek innen-onnan Melyik sportbélyeg lesz a legszebb? Rótmáibam minden évben értékes díjjal tünteti ki egy nem-* zetközi bizottság az előző évben megjelent sportábrájú bélyegeket kibocsátó postaiigaziga­tást. Nemzetközi zsűri pontozza a bélyegeiket és a legmagasabb pontszámot elérő bé­lyeg kapja (az úgy­nevezett Bonacossa-dí- jat. 1953-ban Magyar- ország nyerte ezt a díjat. A Népstadion megnyitása alkalmából kibocsátott sorozat, píiüllangóúszót ábrázo­ló bélyegét nyilvání­tották az év legszebb sportbélyegének. 1954- ben is értékes: díjat nyertünk. Az az évben megrendezett f'epülő- nap alkalmából kibo­csátott (bélyegünk nyert díjat. Jelenleg folyik az 1955-es bé­lyegek értékelése. Televíziós * adások a Káspi-Íengeren keresztül Néhány hónappal ez­előtt a Turkmén SZ. SZ. K. postamérnökei Bakuból televíziós adása kísérleteket kezdtek a Káspd-ten- geren keresztül a turkméniai Xraszno- vodszíkba. Hosszú ku­tatás után kiválasz­tották a Baki környé­kén lévő hegyeken a legalkalmasabb pontot az antenna számára. Ma már rendszere­sen folynak televíviós adások az azerbajdzsá­nt! fővárosiból, Baku­ból a testvéri Turtomé- niába. Ez annál meg­lepőbb, mert a Káspi- tenger partján egy­mással szemben lévő két -város, Baku és Krasznovodszk távol­sága egymástól légvo­nalban háremszáz ki­lométernél nagyobb. A világom első az ilyen nagytávolságú televí­ziós adás. Autó, amely minden­fajta üzemanyaggal közlekedik Az autóvilágban nagy érdeklődést kel­tett az amerikai Gene­ral Motors1 vállalat ve­zérigazgatójának az a kijelentése, hogy . jövő év májusára olyan ko­csikat hoznak forga­lomba, amelyek bár­milyen üzemanyaggá' működnek. Az érdek­lődés természetes, hi­szen ez új szakaszt jelent a gázturbinával hajtott földi járművek fejlődésében­Az új típus terve­zői szerint a kísér­leti kocsi nagyszerűen bevált.. Üzemanyag­ként egymás után ki­próbálták magas ok­tánszámú benzint, pa­kuraolajat, a cetzsirt és egyéb növényi ola­jakat, mindegyikkel egyaránt jól műkö­dött. Hordozható gumi- épületek Mint ismeretes, ez amerikai fegyveres erőknek számos tá- maslzpontjuk 'van messze északi vidéke­ken. A csapatok és különböző készülékek elhelyezésére hordoz­ható gumiházakat gyártanak, amelyek a felfújható gumicsóna­kok elve alapján Ké­szülnék. Egy-egy ház tulaj­donképpen nem más mint számtalan csö­ves ívből összeállított boltozat. A homlokfa­lak szintón óriási »gumimatracok«, raj­tuk ajtó és ablaknyí­lásokkal.. A falak és a gumiboltozat két gu­mirétegből és egy kb. 45 cm vastag légréteg- bői állnak, s így jó hőszigetelők. A felfújt gumihá- zak annyira merevek és szilárdak, hogy a legnagyobb szélvihart is kiállják és 24 ton­na 'hóteher sem ros- katja : őket össze. Egy-egy gumiházat két óra alatt állíta­nak fel. A kertben is lezabálták a levéltet- vek a vén fák lombjait. — Jó lenne látni. — Nem ízlik a banán, a por­tugál szardínia, a kínai tea, keksz és egyebek. — Otthon víziciberét ebé­deltél: két kockacukor, félkanál ecet, három deci víz, teleaprítva madár­látta kenyérrel. — Haza kéne men­ni... Rágyújtasz egy könnyű, angol cigarettára, elindulsz valahova ... Van egy kis kocsid, használt, elég öreg és sok baj van vele. Jó az ne­ked. Gyerekkorodban úgy szerettél volna biciklit venni. Itt kettő is van a sufniban. Fenének se kell. — Vajon megvan-e még a régi iskola? Bevés­ted a neved a padba, és tíz kormost kaptál a tanítótól. Pedig tél volt és kiszítta a fagy az ujjaidat. Él-e még szegény? — Ez hiányzott még: fel­ugrott a kocsid a járdára és leszakí­totta a lámpaoszlop a sárhányódat. Mert nem azon jár az eszed, amit csinálsz. Jól van na. Holnap úgysem mész az egyetemre, majd kikalapá- lcd és felcsavarozod. — Beteg vagy7 TT onvágyad van. Az orvos ki fog röhögni. Ez olyan furcsa dolog, amit nem lehet megmagyaráz­ni. Ezt csak az érti meg, akinek már volt honvágya. Csak átélni lehet. Mint a nagy pillanatok mindegyikét. Oh, művészi szent nagy akarás: a nagy pillanatok űznek alkotásokra es milyen csekélyke részét tudod megfogalmazni, és milyen keveset ér­tenek meg belőle mások. A másik, a más ember, aki olyan, mint te vagy, csak mások voltak az élmé­nyei, a nagy pillanatai, szenvedései, örömei. Kicsit olyan is az, mint a nyavalya. Éjszakakon át nem alszol miatta és jobban lenyű, mint a sze­relem. Nem ragályos, de mindenki megkaphatja. Nincsenek kórokozó bacilusai, és elég hozzá annyi távol­ság, mint amennyi közelség kell a szerelemre lobbanáshoz. Egyszóval, honvágy. Van benne valami, magyar­ság élményre döbbenés is, mint Dsi- da Psalmus Hungaricusában, sóvár­gás, mint Mikes Kelemen leveleiben Megcsillan az idegenben élő papköltő tolla hegyén: »Oh, hogy húznak most a hársakl: mézes ízű élettársak vissza hajló utamon«. Rezek Sándor (Mélyen szálfánk, Párizs. 1952.) Az emigráns költő, a hazátlan köl­tő, az idegenben élő költő átéli, le­fejti az átélést honfitársai sóhajáról, mozdulatairól. Bajor erdőkön vándorok haladnak A bánathoz már egynek sincs szava, De sóhajaik ég felé repülnek, Kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek S jó szél szárnyán elszállnak haza. Vass Albert (»Uj Hungária«, 1956. Németország.) T me, néhány sor, amelyeket ■ folytathatnánk hosszú-hosszt: oldalakon, idézve a múltból, a jelen­ből, költészetből, prózából, levelek­ből. Mégsem ez a honvágy. Nem is ezek a versek, hanem mögöttük van valami, ami lényeg, amit csak te fogsz megérteni — akinek vágya van a hon után — Ady versével a nyel­ved hegyén: Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Ez az a honvágy, amit nem tudsz jobban körülírni, vagy megmagya­rázni, mint édestestvérét, a hazasze­retetei. Ez az, ami hazahajtja — még ha látogatóba is — az idegenbe sza­kadtakat: a kanadai farmert, az amerikai filmcsillagot, a franciaor­szági bányászt, téged, engem és má­sokat. A honvágy csak szó. Hét betű, né­hány kósza vers, contradictio és út a hazád felé. Dékány Károly (A Magyar Nemzet aug. 9-i szá­mából.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents