Somogyi Néplap, 1956. augusztus (13. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-05 / 184. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. angusztus 5. ■ .................................. K RITIKA EGYNÉMELY ÖNKRITIKÁRÓL Hányszor, de hányszor halljuk: »ü$»za van az elvtársnak, a bírá­lat teljesen jogos, változtatni fogok a helyzeten.« Vagy: »Kérem, én elfogadom a bírálatot...« Hall­juk, és örülünk az önkritikus hangnak. Csak a hangban lévő furcsa kis zörejt, csak a száj szög­letében néha meghúzódó apró, ke­serű vonást nem vesszük észre. Nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni. Pedig ezek sokszor többet mondanak, mint azok a szavak, amelyeket hallot­tunk. Ezek a sokszor alig észreve­hető megnyilvánulások arról az érzésről tanúskodnak, amiről a megbírált Hallgat, hallgat. Hallgat, mert ’igf kényelmesebb, önbírála­tot gyakorol, mert az úgy »illik«. Sokán' vannak ilyenek, minde­nütt találkozhatunk velük. Ök azok, akiknek a hibák azonnali be- ismercáé; a gébics önkritika szinte mindennapi életük velejárója lett. Valami hibát követtek el? Hát majd önkritikát gyakorolnak. Né­hány szó':és kész'. Sokan szinte udvariassági formu­laként alkalmazzák. Azután marad min deh á régiben. Dekát mi is változna?'''"Hiszen itt csak szavak hangzottak el. Szavak, amelyek sokszor könnyű; kényelmes meg- oiaástÍI- jeléíiteúek. Mert igaz ugyani, hogy elfogadták a bírála­tot, mert ugyebár azt ei kell ío- gaúrií. De mindig égyét is ■ értenek vele? Biztosan nem. Hiszen dolgo­zóink, vezetőink túlnyomó többsé­ge becsülettel dolgozik, jót akar, a legjobb szándék vezérli munkájá­ból. Ha felvetjük egyes hibáit, ak­kor ő mindjárt úgy érzi, hogy a bí­rálónak igaza, van? Aligha. Csak igén alapos érvek, komoly megfon­tolás után változtatja meg valaki a véleményét. Behat miért vagyunk türelmetle­nek, miért ítéljük el azt, aki első sgöra nem ismeri él hibáit, aki vi- _íátkozik, mert meg van győződve igazáról, aki maga is megdöbbent, ^Érdekességek üzemeinkből Homokfrissítő eljáráson tj dolgozik Lányi Ernő, a Vaskombi- fcnát vegyészmérnöke. Az elhasznált ^elégett homokot akarja az idegen A anyagoktól, portól, agyagtól- meg­tisztítani. Az agyagot már sikerült is kivonatolnia a homokból. Új családi házuk téglagyári Enunfiásoknak Hat kétszobás, összkomfortos csa­ládi házat építenek a kaposmérői (téglagyár munkásainak. A dolgozók *új fürdőt, ebédlőt, üzemi konyhát |is kapnak. Bunkeros anyagtárolás Az Állami Építőipari Vállalatnál új módszert vezettek be az anyagok ^tárolására. A kis alapterületen lévő anyagokat úgynevezett bunkeros módszerrel (körülhatárolva) tárol­ják. Ezzel átlagosan 4 százalékos kuli beismerést. Igaz meggyőződést, banyagmégtakarítást érnek el. tettekben való önbírálatot követel­Vibróasztalos betonozás Az Építőipari Vállalat siófoki fő- Jépítésvezetősége vibróasztalos beto­nozást vezetett be. Az új módszer ^nagyszerűen bevált. Ezzel a mód­szerrel a beton sokkal szilárdabb hesz, jobban tömöríti a betont és a Jim unka is könnyebbé válik. 540 rádió részletre Hónapokkal ezelőtt vezették be a /ráció és egyes villamossági gépek (részletre történő eladását. A rész- Sletakciónak óriási sikere van. Ka­hogy valamit rosszul csinált, hogy magatartásában van valami kifogá­solnivaló. Miért sütjük rá azonnal, hogy pártszerűtlen, hogy nincs ön­kritikája, miért követelünk beisme­rő szavakat akkor, amikor még a meggyőződés más. Miért nem vitatkozunk, érvelünk inkább, miért nem várjuk meg, hogy az az önbírálat valóban saját munkájá­nak, magatartásának bírálata le­gyen, hibáinak őszinte beismerése, amelyet feltétlenül a kijavításnak kel! követnie. Miért azzal kezdjük: »Ha az elvtárs őszinte önbíráíatol gyakorol, akkor minden rendben lesz.« Miért eszköznek, az egyéni ké­nyelem megóvásának, mintegy mentőövnek ajánljuk fel azt, ami­nek sokkal fontosabb a hivatása, sokkal nagyobb a jelentősége? Miért hagyjuk, hogy szavakká, frá­zissá silányuljon az az erő, amely pártunknak, egész rendszerünknek fő mozgatója? Ne engedjük az önbírálatot le­járatni. Ne hallgassuk olyan elé- gülten a gyors megfontolás nél­A ÜÓBÓL IS MEGÁRT A SOK HÁT MÉG A RUMBÓL?. jünk meg. Ne ítéljük ei azt, aki védi igazát, vagy vélt igazát. Csak a meggyőződés nélküli, formális önbírálatot kényszerítjük ki ezzel. Vegyük végre észre, hogy az ilyen »önkritika« után mindig marad egy kis kesernyés íz az önbírálatot gya­korló szájában. A megnemértés, az igazságtalanság íze és egy enyhe kis megvetés is önmagával szem­ben. Másodszor azonban már nem haragszik magára, harmadszor meg már egyenesen jó módszernek tartja. így válik azután visszájára az önbírálat hatalmas, jeílemfor- niáló ereje, így lesz meggyőződés nélküli, felelőtlenül ígérő ember az emberből, aki mindent, igazat, nem igazat hajlandó elismerni. Mert X posvár dolgozói az akció bevezetése így könnyebb, kényelmesebb. Sóta kb. 540 rádiót, 122 porszívót, pad­Azután? Azután — marad min- ^ lókefét, dongómotort vásároltak rész- den úgy, ahogyan volt. életre. ...Miért nem tesz az Isten most csodát? Változtatná borrá a Tiszát, Hadd lehetnék én meg a Duna Hogy a Tisza belém omlana! ... Évtizedek óta szavalják, búval pohárba sírják, nagy kedvvel vi­lágba kacagják az örök szomjazok Petőfi Sándor szép költeményét. A vers szerzője aklcor természetesen nem »karcos«-ra, vagy »itókára« gondolt, lévén éppen Tokajban, ha­nem igazi jó magyar borokra. A sű­rített napfényre, mely hazánk kies lankáin terem. ... Változtatná borrá a Tiszát? ... Ejnye, ragyogó gondolat... moso­lyognak huncutul borisszáink. De óh, jaj, lánglelkű költőnk homlokára szigorú, sötét redőket vonna a tu­dat: a kaposvári rumisszáknak nem lenne elég szeszélyes folyónk rummá válása, nekik talán rumból a Csen­des-óceán kellene, pálinkából az Atlanti, féldecisnek meg a cinkotai icce?! De hagyjunk fel a tréfákkal, teli poharakkal, nézzünk meg néhány érdekes statisztikai adatot: A Béke Szálloda és Vendéglátó­ipari Vállalat, a Földművesszövetke­zet és az Utasellátó adatai szerint 1953-ban égetett szeszből (rum, pá­linka, likőr) Kaposvár lakosai 112 719 litert fogyasztottak el 7,6 millió forint értékben. 1954-ben eme­lődnek a számok. 129 560 liter 8 és félmillió forint. 1955-ben már 131 000 liter 9 millió forint. 1956 első félév cca 5 millió — szép siker! Kapaszkodjon meg az olvasó nagy számaink miatt és csodálkozzék, hogy az összes italforgalom 40,47 százalékát rumból, pálinkából fo­gyasztja az italkedvelők kicsiny, de erős serege. Természetesen ezek a számok csak kimért tömény-itaLo- kat foglalják magukban, ezenfelül értendő a kiskereskedelmi vállalatok és egyéb üzletek által palackokban kiszolgált áruk, melyek szintén ki­tesznek évente egymillió forintot. Kaposvárott tehát közel egymillió forint értékű rumot, pálinkát isz­nak meg havonta. összevetve számításainkat, 3 és fél év mérlege cca 33 millió forint. 669 családi ház ára 50 000 forinttal szá­mítva. És példákat sorolhatnánk to­vább. De nem erről van szó! Félreértés ne essék. Egyesek azt mondhatnák — ma- gánügy —. Nem az a féldeci scúg, amit megiszunk, hanem amelyik megárt. Es éppen ezért. Sok kedv, hangulat, öröm van az italban. De mértéket kell tartani. Az alkoholiz­mus útja tönkrement emberi sorsok­kal, szerencsétlenül járt, feldúlt családi otthonokkal, nem egyszer halállal van kikövezve. A túlzott fo­gyasztás higanyszerűen emelkedő görbéje nem magánügy többé, ha­nem a társadalom ügye. A mi társa­dalmunké, mely nemcsak megbecsü­li tagjait, hanem■ meg is védi. A Minisztertanács nagyon helyes határozata, mely rendezte a tö­ményszesz árát, ezt a célt szolgálja. De maga a határozat nem elég. Be­gyen intő példa, tilalomfa mindenki részére az általa ismert eset. Minden családját szerető, jóérzésű ember se­gítségére van szükség, hogy gátat vessünk a mértéktelen alkohol- fogyasztásnak. Szűts István Álom és valóság (avagy: mit várnak az utasok a vasutasoktól ?) Rózsaszínű hajnal, munkábasiető emberek. Vcnatvárás. Az Utas idege­sen néz órájára. Jön. nem Jön? ... De ic;en! Már be is fut az állomásra a dübörgő, csattogó, füstöt okádó fekete kígyó. 5 óra 5 perc. Sietős léptek, beszállás. Füttyszó, indulás. Az Utas orcnimel állapítja meg, — vor.at pontos. Aztán Helyet keres. Mi sem könnyebb ennél! Á kényel­mes, üres padsorok valósággal hívo­gatják: ide, ide az ablak mellé. Leül. Könyvet vesz elő, olvas. Később jól­esen körülnéz. Tisztaság, rend. A vasúti kocsi tökéletes rugózása fel­fogja a rázást. Teli pohárból sem ‘9|,Yna ki a víz- Átadja magát a láoy, kellemes rinaásnak. Behunyná sze­mét, do udvarias hangra figyel: — Szabad kérnem a jegyet? — Tessék! — — Köszönöm, nagyon köszönöm! 7§m akarom zavarni, tie szeretném megkérdezni: kényelmesen utazik? /;— Tökéletesen! Köszönöm. Hát igyekszünk ké- rem, igyekszünk. Állandóan javítjuk a> közlekedést. Ma már nem közle­kedtetünk olyan kevés és kicsiny be­fogadóképességű kocsikat, mint pél­dául a Kaposvárról 14,45-kor induló személyvonaton voltak. Hogy a per­honon nem fértek el az emberek, mar a múlté. Iés milyen szemetes volt minden fülke, vagyis a nagy fülke. Ugyan­akkor a reggel Dombóvár felé köz- lekedo személyvonatban pár utas tWt. Aránytalanság volt. — Hol van az már? — Bizony hol van már? Tudja, ilyenkor visszapillant az ember és megállapítja a vasót fejlődését’ az Utazás kulturáltságát. .—. Bizony sok nehézséget magunk mögött hagytunk. Talán már nincs IS . . . — Nincs már semmi problémájuk? A . .. hol van az már? Amikor meg nem volt Kaposvárott ilyen szép yonatkísérőhely iség ünk. S tessék' megnézni rajiam ezt a remekbe, ramszabott vasútasruhát. Nemcsak Pécsett szabnak ám ilyet, Kaposvá- 5?“ '*! Bocsánat... úgy láttam, felszálló közeleg, mennem kell. Az Utas visszahult a magány csen­dességébe. A vonat száguld tovább, a távírópóznák szinte kerítésnek lát­szanak. Hiába... gyorsvonat! Az Utas felé újra hang fordul. — Szörpöt. ánványvizet, bort, sört tessék ... jegelt a ... — Mi az? Van sörük? És ásvány­vizük is küiön bor nélkül? ... Nem (éhet! — De Igen. Korlátlanul. Paran­csoljon. Aranygalléros, feherhaiú sör, jéq- behűtve. Udvarias vonatkísérők, elő­zékeny emberek mindenütt. Micsoda kényelmes, pontos, nagyszerű uta­zás. ó, be Jó is . .. A vonat óriásit rázkódik, utas ki­esik. * * * Bbrrr ...! ja), mi történt? Semmi különös. Az Utas felébredt ébresztő­órájának hangjára. Eorzas fejjel, hi­hetetlen álomból ébredve ül ágyán. — Hű a betyár mindenit... le­késtem, 5 óra van. Felesége nyugodtan cáfolja: — Uqyan drágám, mit izgulsz? Tegnap is késett, ma is késik. Még döcöghetsz eleget abban a tömött kocsiban. — szün — LEVÉL AZ IKV-HEZ rT' öbb mint százötvenen lakunk a 48-as Ifjúság i utca 7. sz. házban. Asszonyok, gyermekek, I öregek, fiatalok. Járjuk naponta sokszor a két-három í emeletét, cipeljük a nehéz kosarakat, visszük a pici gyerekeket, hordjuk fel a tüzelőt meg a vizet. Ott fúj­tatunk, izzadtan, fáradtan lihegve nap mint nap. És várjuk a december elsejét, amikorra a vállalat liftünk kijavítását, illetve beszerelését ígérte. Igaz, hogy ez az ígéret még 1954 decemberére szólt, az is igaz, hogy azóta 1955. decembere is elmúlt, sőt vészesen közeleg ennek az évnek a decembere is. Hónapról hónapra, évről évre vártuk a kijavított lift felszerelését, vártuk azt a kényelmet, amit jogosan megkövetelhetünk. Ennél előbbre azonban nem jutot­tunk. Liftünk eltűnt. Színét sem láttuk. Most azonban meglett. Ott áll szépen kijavítva, használható állapot­ban a — Május 1 utca 12. számú házban. Igen, ott áll a .város másik részében, oda szerelték be De vajon miért? Sokat tűnődtünk már ezen. Mert annakidején, amikor a vállalat leszereltette a lakásokból a bidetket, egy-kettőre rájöttünk, hogy ez igen hasznos dolog, mert így legalább a luxusnak miaiősített tárgyak a pincei tárolásban hamar eltörnek, így a vállalat gyorsan megszabadul a felesleges luxus­tól. Az egyszobás lakások WC-imek leszerelésénél is könnyen megállapítottuk, hogy ennek kézzelfogható eredménye lesz. Ezek a lakók legalább a parkettás la­kásokon keresztül cipelhetik a masogatóvizet. Arra azonban igen sokáig nem tudtunk rájönni, miért sze­relték be a mi liftünket a Május 1 utcába. Amikor azonban a helyszínen körülnéztünk, mind­járt megoldottuk a rejtélyt: Először is a Május 1 utcai ház nem háromemeletes, mint a mienk, hanem csak két emelete van. Érthető tehát, ha oda szerelik be a mi liftünket, ahol kevesebb a lépcső. Másodszor: Ebben a Május 1 utcai házban a mi liftünkön kívül még egy lift van. Méghozzá olyan lift, amely működik. Itt is logikus, hogy az egyik működő lift mellé felszerelték a másikat is teherüftként. Ezek- után reméljük, mindenki megértette, miért kellett a mi liftünket másutt felszerelni! Magunkat és liftünket az IKV figyelmébe ajánlva vagyunk jobb sorsra érdemesek: a 48-as Ifjúsági u. 7. sz. ház lakói. Műszaki fejlesztés a Mélyfúró Vállalatnál Többféle gép, többféle alkatrész. Többféle alkatrész: nehezebb be­szerzés, több költség, több munka­idő és még számos tényező, amely nehezíti, drágítja termelésünket. A Mélyfúró Vállalat 14 berendezése azelőtt 14 típusú volt. A sokféle be­rendezés sokféle szerszámot, anya­got igényelt, sokoldalú szaktudást követelt meg a szerelőktől. Ha va­lami üzemzavar vagy hibásodás tör­tént, meg kellett keresni a hozzá­való alkatrészeket, szerszámokat, csavarokat, a hozzáértő szakembert. Ls hogy ez nem ment mindig olyan könnyen, arról sokat tudnának be­szélni a Mélyfúró Vállalat szerelő:, de azok a fúrómesterek is, akik ilyenkor ölhetett kezekkel álltak és váltak. , Kifizetődik a tipizálás Ma már ez jórészt a múlt emléke. A fúróberendezéseket ugyanis tipi­zálták. Tizennégy típus helyett 3 tí­pussal dolgoznak. A fúrótornyok egyforma magasak és egyforma ala­kúak, egységes balesetvédelmi fel­szereléssel ellátva. Nőtt is a terme­lékenység, csökkent is a balesetek száma azóta. (Tavaly az első félév­ben huszonnégyen, idén kilencen szenvedtek balesetet!) Mindezt a ti­pizálás tette. Méghozzá minden na­gyobb beruházás nélkül, javítómú- helyi átalakítással, átszereléssel. Me­gyénk üzemei — érthetetlen módon — húzódoznak a tipizálástól; a Mélyfúró Vállalaton kívül sehol sem foglalkoznék ezzel komolyan. Pedig de sok helyen lehetne alakal- mazni és hasznosítani! Azonban nemcsak a tipizálás miatt fejlődött a Mélyfúró Vállalat mí­szaki színvonala. Igen sok olyan módszert, újítást vezettek be, ame­lyet azelőtt nem használtak. Foko­zottabban támaszkodnak a különböző műszerek segítségére is. Most például a .Jolsvai-féle reo- métert akarják felhasználni a viz- beáramlás helyének pontos megál­lapítására. Igaz, hogy itt még egye­lőre csak az akaratnál tartanak, mert nem sikerült még felfedezniük, kik gyártják ezt a műszert, hol rendel­hetnék azt meg. A MÖHOSZ megyei elnökségének íádióklubja igen érdekes új műszer­rel, elektromosságon alapuló mély­hőmérővel segíti a Mélyfúró Válla­latot. A rádiósklub tagjai készítik ezt az újtípusú hőmérőt, amely 400 méter mélységben is pontosan méri a víz és talaj hőmérsékletét. Nagy gondot fordít a vállalat az új szerszámok, módszerek átvételé­re is. Nemrég próbálták az úgyne­vezett fúrókos működését. Ez a szerkezet ütemesen veri a fúrót és nehéz talajon a fúrás gyorsaságát megtízszerezi. A vállalat tervei sze­rint a jövő évben hat fúróberende­zésre szerelik fel ezt a kost. A korszerűsítés fokozására az üzem dolgozói számos újítást, ésszerűsítést dolgoztak ki. Így például Rubus Ferenc üzemve­zető a csövek egymás közti elzárá­sára olyan tömítószelencét szerkesz­tett, amely tökéletesen védi a szeny­nyeződés ellen. Cinkóczi Géza fúró­mester meg egy szárnyas fúrót ké­szített, amely sokkal nehezebben tö­rik el, mint a többi eddig használt fúrók, azonkívül szükségtelenné te­szi az utóbővítést. Különösen köny- nyű talajban igen hasznos. Ezeken kívül ebben a félévben 45 újítást fogadtak el az üzemben, míg tavaly, hasonló időszakban a benyújtott újítások száma mindössze 27 volt. Legjobb újítóik Herceg Pál villany- szerelő, Vadál Béla esztergályos, Jenei József fúrómester. Emelkedő termelékenység, javuló minőség A fejlettebb technika alkalmazása máris kézzelfogható eredményeket hozott a vállalatnál. Először is meg­nőtt a termelékenység. Amíg ta­valy az első félévben az egy mun­kásra eső termelési érték 44 000 Ft volt, ez a szám idén 45 500 Ft-ra emelkedett. A korszerűsítés érezteti hatását a minőség alakulásában is. Amióta tipizált gépekkel, fejlettebb technológiai módszerekkel dolgoz­nak, azóta a vállalat minőségi kifo­gást nem kapott. Ezzel évente mint­egy 150 000 Ft értékű garanciális munka elvégzését takarítja meg. Az önköltség alakulása is szemléltetően mutatja, a műszaki fejlesztés nem­csak a minőség javításának, a ter­melékenység növelésének, hanem az önköltség csökkentésének is fon­tos módszere. 1956 első félévében például 102 000 Ft-tal jobb ered­ményt értek el a tervezettnél. En­nek túlnyomó része pedig az új mód­szerek bevezetéséből állott elő. Életbelépett a vasút havidíjas dolgoséinak béremelése A vasútnál augusztus 1-én lépett életbe a béremelésre vonatkozó mi­nisztertanácsi határozat, amely mint­egy 87 000 vasutast érint. A béreme­lésben részesülő dolgozókra havonta ötven forinttal több jut, ennél keve­sebbet senki sem kap. Béremelést első­sorban az utazószemélyzet és azok a dolgozók kapnak, akik 700 forintot, vagy alig többet keresnek. Ugyanak­kor az állandóan pénzkezeléssel foglal­kozó vasutasok rcqi, jogos panaszait is orvosolták, e úgynevezett mankópénzt kapnak. A legutóbbi — 1974. évi — bérren­dezés alkalmával a havibéres vasuta­soknál — a vállalati dolgozókat kivé­ve — magszűnt a premizálás és he­lyette az egyéni jutalmazási rendszert vezették be. Ez bevált, azonban az ala­csony jutalmazási keret nem ösztönöz­te a dolgozókat. Ezért a jutalmazási célra fel lasználható összeget is mint­egy ötven százalékkal felemelték. Érdemes a technikát fejleszteni Ezek az eredmények szépek, de még szebbek lehetnének, ha a Mélyfúró Vállalatnál mindenki ko­molyan venné a műszínttervbea megszabott feladatokat és azt pont­ról pontra megvalósítanák. A mű- színtterv legutóbbi értékelése sze­rint számos műszaki feladatot nem valósítottak meg. Így három fel­vonóberendezésnél nem alkalmazták a nehéz fizikai munkától mentesít© Hupp-tengelyt. A vállalat vezetősé­ge azonban — igen helyesen — nem enged lazaságot a műszaki felada­tok megvalósításánál. Fegyelmileg vonja felelősségre azokat, akik több­ször is elhanyagolták ezt a munkát, így jár Vecsési Sándor, a volt mű­szaki fejlesztési vezető is. Mindent egybevetve azonban a Mélyfúró Vállalat műszaki fejleszté­se szépen halad. Terv szerint ebben az évben több mint negyedmillió fo­rintot tesz ki az az összeg, amit mű­szaki fejlesztéssel meg kell takarí­taniuk. Műszaki tanfolyamokkal, előadásokkal, folyóiratokkal bővítik, fejlesztik a dolgozók szaktudását. Ma már a vállalat tervezői, geológu­sai olyan szaktudással rendelkeznek, hogy ezentúl ők maguk adják meg a hivatalos geológiai véleményt, s ők készítik a tervrajzokat is. Ezzel nő a vállalat felelőssége, de egy­ben egyszerűsödik a tervezés, véle­ményadás azelőtt eléggé nehézkes módszere. Érdemes tehát komolyan foglal­kozni a technika fejlesztésével, a le­hetőségek kiaknázásával, új mód­szerek, tipizálás, újítások bevezeté­sével. Az a sokezer forint, amit a Mélyfúró Vállalat eddig is megtaka­rított, az a javuló minőség, amit az utóbbi hónapokban elértek, mind ezt bizonyítja. Langer Károlyné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents