Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-12 / 163. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MOP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIII. évfolyam, 163. szám. AMA 5« FILLÉR Csütörtök, 1956. július 12. Arassunk teljes erővel, lendülettel Szinte a megye valamennyi határ­részén találni már kasza alá érett rozs- és búzatáblákat, parcellákat. Kedden mégis csak itt-ott, elvétve lehetett látni aratókat az egyéni föl­deken. Kőröshegyen is, Szöllőskis- lakon is inkább a szőlőben szorgos­kodtak jobban az egyéni gazdák. Ez arra figyelmezteti a tanácsok veze­tőit, a mezőgazdászokat, tartsák ál­landóan a határon a szemüket, s idő­ben kezdjék meg egy-egy beérett parcella aratását. Súlyos kár volna, ha az aratással a gabona zömének beéréséig várnánk. A mostani meleg napokban tömegesen fordul elő olyan helyzet, hogy a reggel még éretlen gabona estére kelve aratásra érik. Természetesen az elhamarkodottság, az éretlen gabona learatása is sú­lyos károkat okozhat. De még ve­szélyesebb a szempergés. Ezért e na­pokban a legfontosabb jelszó: min­den erőt a betakarításra! Ülést tartott a Megyei Pártbizottság Kedden Kaposvárott a Pártoktatás Házában ülést tartott a Megyei Párt- bizottság. A napirend: a Kaposvári Városi Pártbizottság tömegkapcso­lata, előadója: Hortobágyi István elv­társ, a városi pártbizottság első tit­kára, és a megye nemzetiségeinek helyzete volt, előadója: Suri Károly elvtárs, az MB agit.-prop. oszt. veze­tője. Mindkét kérdésben élénk vita alakult ki, és a munkát előrevivő ha­tározatokat hozott a pártbizottság. A pártbizottság ülésének ismerte­tésére lapunk legközelebbi számá­ban visszatérünk. A 18 tsz jó terméséért küzdő Mernyei Gépállomás élüzem lett! Varga Antal kombájnvezető ismét az élen Az állami gazdaságok kombájno- sainak versenyében ismét Varga An­tal (Nagybaráti) tört az élre, segéd­vezetőjével, Hárs Istvánnal: 99 hold­ról takarította be az őszi árpát. A szemtermés 199 mázsa. Varga Antal gépe jelenleg üzem nélkül áll, mivel az őszi árpa lefogyott, a búza, rozs pedig még nincs kombájnérett álla­potban. De a kiváló kombájnos most sem tétlenkedik. Újból átvizsgálja gépének minden részét, az esetleges hibát, sérülést kijavítja, hogy hétfőn aztán teljes lendülettel foghasson a búza betakarításához. DISZISTÁK A KOMBÁJNON A Marcali Gépállomás DISZ-fia- taljai is kiveszik részüket az aratás nagy munkájából. Két kombájnnal DISZ-fiatalok dolgoznak. Vörös Fe­renc és segédvezetője, Bognár László 70 hold őszi árpát aratott le. Hozzá­láttak a rozs aratásához is. ívok Gyu­la, a másik kombájnos ugyancsak 70 holdról takarította be az őszi árpát. A szemveszteség nem haladta meg a 2 százalékot. Kosa Ottó, aki kévekötő aratógép­pel dolgozik, 25 hold őszi árpát vá­gott le, s megkezdte a rozs aratását is. A fiatalok közül 10 felelős cséplő­gépvezetőt jelöltek ki. Simon Géza, Forró Sándor és Papp Károly már megkezdte az őszi árpa cséplését. A Mernyei Gépállomás fennállá­sának hatodik tavaszán ünnepi for­dulóhoz ért: 560 hold helyett 844 hold kukoricát vetett négyzetesen s azt géppel háromszor ápolták május 31-ig bezárólag. Nem marad­ták él egyéb tavaszi munkában sem, s a kampánytervüket 150,7 százalékra teljesítették. Hat éven át tervszerűen arra töreked­tek, hogy a leghaladottabb agro­technikának megfelelően a vetés­től aratásig, a keresztsoros és négyzetes gépi vetéssel és más korszerű eljárásoklcal emeljék a terméshozamokat. Az időjárás vi­szontagságaival is mindig hősiesen megküzdöttek. Tavaly ősszel is — éjjeli műszákban — minden moz­gósítható erejükkel harcba száll­tak az őszi kampányterv túltelje­sítéséért. A DISZ-ifjaik éppen úgy, mint a gépállomás két nép­szerű öregje, Prekácka István, és Fgrenczi Vendel is élenjárt a mun­kában. A vasárnap nap nagy ünnep volt a hatéves gépállomás életé­ben: a Földművelésügyi Miniszté­rium növénytermelési főigazgatósá­gának vezetője, Bajcsy Ede átadta az élüzem-jelvényt és a dolgozók­nak járó 5000 forintos jutalmat. Bajcsy elvtárs elmondta, hogy ma­ga is közelről ismeri — mint egy­kori somogyi — a gépállomás 38 000 holdas körzetének talaját, éghajlati és általános gazdasági viszonyait. Épp ezért méltányolja annyira az itt végbevitt gépi munkát, s a 18 tsz terméshozamainak céltudatos emeléséért folytatott termelés­politikai agitációt. Nagy Árpád ehüárs, a Gépállo­mások Megyei Igazgatóságának ve­zetője — a Mernyei Gépállomás küzdelmeinek állandó számontar- tója, ösztökélője — ugyancsak meghatott hangon mondott köszö­netét a mernyei »vashadoszlop ka­tonáinak. S közülük is a két leg­idősebbnek: Prekácka Istvánnak és Ferenczi Vendelnek. A Mer­nyei Gépállomás az idei tavaszon társainak példát mutatott: ezért kapta az élüzem-kitüntetést. A meleghangú ünnepség kellős közepében érkezett meg a brünni Zetor-gyár mérnöke, Franz Lin- hardt. A traktorosok lelkes fogad­tatásban részesítették, mivel .a Zetor, a »fürge mindenes« meg­könnyíti munkájukat. S a testvéri népi demokrácia neves gyárának dolgozóihoz a munkás-paraszt-értel- miség együttműködésről készült szobrot küldték emlékül. Közös szérűn csépelik az őszi árpát Lullán Sümegi János tanácselnök jelenti: Községünkben mind a tsz-ben, mind az egyénieknél befejeződött az őszi árpa aratása. Most a legnagyobb figyelmet az árpa behordására és mielőbbi elcséplésére összpontosítjuk. Búzánkat — a jelenlegi érettségi fo­kot figyelembe véve — előrelátható­lag csak pénteken vagy szombaton arathatjuk. Hogy a kenyérgabona aratásáig rendelkezésünkre álló időt jól kihasználjuk, közös szérűt szer­veztünk. A gazdák ide hordják a termést. A cséplőgépnél egymást köl­csönösen segítik. Mire a búza ara­tása elkezdődik, az őszi árpa termés már zsákokban és a padláson lesz. Kemény Sándor mintagaEda minta termése Földszomszédai, gazdatársai min­tagazdának tartják Kemény Sándor kaposvári (Füredi u. 75.) egyéni dol­gozó parasztot. Kemény bácsi való­ban rászolgált a bizalomra. Több díszoklevél bizonyítja eddig is ma­gasfokú szorgalmát, földszeretetét. Az idei aratásnál újra kivált gazda­társai közül: 500 négyszögöl földjén 570 kg őszi árpa termett. Ez több mint 18 mázsás holdankénti átlagter­mésnek felel meg. A jó termés tit­ka az, hogy Kemény bácsi sem a trágyát, sem a munkát nem sajnálja földjétől. Aratógéppel, 8 kaszapárral aratják a rozsot" kedd délutántól kezdve a balaton- szemesi Dózsa tagjai. Úgy számítják — mondotta kedden Dudás János tsz-elnök —, hogy a kézi és gépi erőkkel két nap alatt, legfeljebb csü­törtökre levágják mind a 30 hold ro­zsot. Az őszi árpát már el is csé­pelték, 12,36 mázsa átlagtermést ta­karítottak be. A vetőmagon és egyéb gazdasági szükségleten felüli meny- nyiséget a hízók feletetésére fordít­ják. Hízottsertéssel teljesítik takar­mánygabona-beadásukat is. fogc*<^cgaK8c§cfr<«egai<segcs<^c§af<acgapSQgci^ (®&á$lLís közben Kedd reggel óta búg a cséplőgép a balaton- szabadi Haladás Tsz udvarán. A falu csend­jét szinte váratlanul lármázza be a traktor kattogása, a cséplőgép egyenletes bugása, oly­kor-olykor a gép eről­tetett nyögése, az ele­vátor láncának csörgé­se, s a cséplőmunkások zsivaja, jókedvű han­cúrozása, évődése. Hogyisne lennének vi­dámak, hiszen java­részük életkora alig haladja meg a két XX-et. Bukovics Jóska 19 éves, de termetre, arc­ra 15—16 éves legény- kének tűnik, pedig már valóságos férfi­ember, hiszen a fér­fiakkal egysorban s nem egyszer sajátmagát is meghazudtoló erő­vel, ügyességgel dolgo­zik. Azt mondják, min­denütt megállja a sa­rat. Karjai izmosak, tenyerei becsületes munkától kérgesek. Kézfogásnál érzi ezt az ember legjobban. Jós­ka immár harmadszor vesz részt a cséplés- ben. Ez méltán büsz­kévé teszi. S az idén sajátmagának csépel, nem részért, mint az előző években, hiszen a Haladásnak ö is, bátyja is, apja is cse­lekvő tagja. Bizonyo­san erre gondol, ami­kor szinte felejti a fá­radságot, a forróságot, a port, s fürgén, be­gyakorolt mozgással dobálja a teltkalászú kévéket a cséplőasztal­ra. Bátyja, a nemsokára katonasorba kerülő Pista is itt dolgozik a gép mellett. Etető. Igaz, ő nem a parasz­ti munkát gyakorolta, az ács-szakmát tanul­ta ki, de azért ebben is megállja a helyét. A Bukovics név szor­galomra, helytállásra kötelez. Az aratásban is részt vesz, ikaszás lesz. Szükség van minden kézre, hiszen a szövetkezeti utat első évben próbálgató Ha­ladás még sok kötött­séggel, nehézséggel küzd. Birtoka csak ez­után kerül tagosításra, a földek szanaszét fek­szenek, ahány hold, annyi darabban, ugyan­annyi helyen. Az idei aratásban nem tud so­kat segíteni a gép, hi­szen a keskeny parcel­lákon még megfordul­ni is képtelen a hatal­mas kombájn. Kézi erővel kell aratniuk, mégpedig úgy, hogy megmutassák az egyé­nieknek: a szövetke­zetben még így is erő­sebbek az emberek. Búg a cséplőgép. Telnek a zsákok, roha­mosan fogy az osztag, növekszik a szalmaka­zal. — Nyolc hold ter­mését csépeltük el, a szemtermés 75 mázsa, 9.37 mázsa a holdan­kénti átlag. Lehetett volna több is, dehát az ősszel még egyénileg vetettünk, a fagy is alaposan megritkitot- ta vetéseinket, a vihar is vert ki a kalászok­ból. De sebaj, remél­jük, ősszel már idő­ben és tagosított táb­lákba vethetünk, s jö­vőre többet is takarít­hatunk be — mondja Földesi Lajos brigád­vezető. Még huszonöt ke- resztnyire való őszi árpa vár cséplésre, az idő viszont jól eljárt, a gyomrok korogni kezdenek az éhségtől. Berta Illés felelős ve­zető leállítja a gépet. Ebédszünet, ö érkezik vissza leghamarabb. — Míg a népek esz­nek, pihennek, eddig meghúzom a kanalas szíjat, úgy láttam, na­gyon tág volt már — mondja, s úgy is cse­lekszik. Féltő gond­dal őrködik a gép ép­ségén, üzemzavar, ki­esés nélkül akar csé­pelni, amíg az utolsó szál kalászos termése is padláson, raktárak­ban nem lesz. Sietnek vissza a tsz-tagok is — borulni kezd az ég, hátha eső lesz. Berta Illés felrakja a szíja­kat, elindítja a gépet, s már mindenki elfog­lalta helyét a gépen vagy kazalokon. Indul­hat a munka — teljes gőzzel! V. J. Munka és kultúra a nyárban is jól megfér egymással Júliusi mozaikok Nagyatád életéből Az idén jártunk már egyszer a nagyatádi járás művelődési házá­ban. Akkor pezsgő élet volt a régi kocsma-szálló megújhodott , falai között. A napokban — amikor a legtöbb művelődési házban arra hi­vatkoznak, hogy a nagy aratás miatt nem érnek rá a kultúrmun- kára — megint csak benéztünk Nagyatádra, tényleg éket vert-e a július a kultúra és az emberek kö­zé. VÁNDORKIÁLLÍTÁS Lefüggönyzött szobában, a szek­rény sötét öblébe dugva fejét két ember kiabált rám, hogy csukjam be gyorsan az ajtót. Valami rejté­lyes dolgot sejtettem a két ember »sötét bújkálásában«, de csak fény- képfelvételt hívnak elő. Nem so­káig tartott, utána nevetve mutat­ták a felvételeket: »ez a kocaport­ré szinte röfög«. Kiss Gyula tanító és Szabó S. Sándor, a művelődési ház igazga­tója már egy hónap óta járja a já­rás tsz-eit és fényképez, termelési adatokat gyűjt a hét végén meg­nyíló vándorkiállításhoz. Egy má­sik szobában Ferenczi elvtárs, a já­rási népművelési csoport vezetője a ktsz-től kapott hulladéklécekből a tablók kereteit szegeli, fényezi. Krauman Erik tanár pedig a fel­iratokat és a grafikonokat rajzol­ja. De nem sokáig. Ebéd után el­búcsúzik, mert holnap Csehszlová­kiába utazik édesanyjához, akit 18 éve látott utoljára. Még feljegyzi magának, hogy három golyóstollat kell hoznia, s megígéri, hogy meg­néz három-négy művelődési há­zat ... De azért elkészül a hatvan tabló, s néhány napon belül megnézhetik a nagyatádiak, majd a lábodiak és még tíz községben ... ŰJ LEÁNYSZAKKÖR Azután történt, hogy az újságok­ban elhangzott a szó: Az ánya döntse el... és egy párttaggyűlé­sen Bacsa Antal dr., a szülészeti otthon vezető orvosa arról panasz­kodott, hogy pár nap alatt hetven leendő anya kereste fel, aki nem akart gyermeket hozni a világra. A párttaggyűlésen és másutt is be­szélgettek erről, s valakinek az a gondolata támadt, hogy már a fia­tal leányoknál meg kellene kezdeni azt a nevelőmunkát, melynek ered­ményeként megszilárdulna a gyer­mekhez való ragaszkodás érzése. Szilárd eikölcsű fiatal életeket — ez volt a cél, amikor Murai Ilo­na tanítónő harminc nagyatádi leányt hívott maga köré, akiknek a Rippl-Rónai Múzeumtól kapott somogyi hímzőmintákat tanítja, és hímzés közben beszélgetnek: a sze­relemről, erkölcsről, gyermekek­ről :;; REJTVÉNYVERSENY Szabó Pityu a könyvtárban a »Goriot apó« című könyvet kérte. Amikor kezébe adták, bele sem la­pozott, hanem a címlapról leírta egy kis papírszeletre a könyv író­jának nevét: Balzac, és elszaladt. — Hát nem viszed el a könyvet? — kiáltottak utána. Vissza sem né­zett Pityu. Csak később jutott eszé­be a könyvtárosnőnek, hogy a »nagyatádi rádió« kéthetenként kérdéseket tesz fel a fiataloknak. A legutóbbi kérdések között ige­nek vannak: Ki találta fel a gőz­hajót? Melyik gomba tartalmaz bőven A-vitamint? Ki írta a "Go­riot apó« című könyvet? stb. A kérdésekre helyesen válaszolók kö­zött könyveket osztanak ki. Szabó Pityu minden kérdésre előkotorta a választ. Most már azt is tudja, ki írta a "Goriot apó«-t, s így pén­teken ő is könyvet kap ... MAKRANCOS HAZASOK Koskuba: Hát én mi vagyok? — Ruzsenyka: Az vagy, ami az asz- szony volt valamikor a háztartás­ban. Azt szokták rá mondani: a feleségem .. . Rétháti István, a konzervgyár és Gáspár Éva, a földszöv. dolgozójá­nak szavai ezek, amikor Óta Saf- ranek cseh író Makrancos házasok című háromfelvonásos vígjátékát próbálják. Ezek szerint júliusban is lehet előadásra készülni. Kányá- si Mária, Schlágmüller Zoltán, Mucsi Éva, Bánó Ilona és még nyolc nagyatádi fiatal már egy hó­nap óta minden hétfőn és pénteken négy-négy órán át tanulja a Mak­rancos házasokat, hogy augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén ne­vessenek, tapsoljanak a nagyatá­diak. A fotószakkör lelkes tagjai: Ko­vács Mária, Gokler Ilona, Izsák Béla és a többiek elhatározták, hogy helyi felvételsorozatokból dia­filmet készítenek. A kis írócsoport már meg is irt egy forgatóköny­vet, másik kettőn pedig most dol­goznak. A napokban hozzákezde­nek »A könyvtár élete«, "Termelő- szövetkezeteink ma« és "A műve­lődési ház élete« című három dia­film felvételeinek készítéséhez. Igen ám, de a filmhez hang is kell. Úgy tervezték, hogy egy-egy agrev nómus, tsz-elnök, tez-tag, pedagó­gus, orvos szólal meg a filmen, de ehhez egy magnetofon is kellene. A pénz megvan rá, de a kaposvári villamosiDari bolt nem ad közüle- teknek magnetofont. Ezt nem ér­tik Nagyatádon, de nem értjük mi sem. Saját használatra bárki vehet magnetofont, egy művelődési ház nem vásárolhat? Miért? Most kénytelenek a nagyatádiak a mi­nisztériumhoz fordulni, hogy nem pénzt, hanem csak engedélyt adjon a magnetofon vásárlásához. * * * Nyár van, a nagy munkák ideje, de azért a nagyatádi művelődési házban nem halt ki az élet. Ezt bi­zonyítja az a munka, melyet nap­ról napra végeznek itt, ez meg azt bizonyítja, hogy aratás-cséplés ide­jén is lehet előadásokat, kiállításo­kat szervezni, színdarabokat tanul­ni stb., mert a munka és a kultúra egymástól nem idegen. Kosa István Előzzük meg A B. M. Somogy megyei Főosztály Tűzrendészed Osztályparancsnoksága az alábbi tűzvédelmi előírások meg­tartására hívja fel a nagyüzemi gaz­daságok vezetőit és az egyénileg gazdálkodók figyelmét. A vasúit mentén lévő mezőgazda- sági termények aratását a vasúthoz közelebb eső részein kell elkezdeni. A tarlót az aratók utáni azonnali fel kell gereblyézni A learatott ter­ményt a sínektől minél távolabb — keresztet (boglyát) legalább 60 mé­ter, asztagot legalább 100 méter tá­volságon túl — kell összerakni. Ha az állami gazdaság, termelőszövetke­zet vagy egyéni termelő földjén a termény ilyen távolságon túl a terü­let keskeny volta miatt nem helyez­hető el, köteles a könnyen gyullad­ható terményét learatás után azonnal elhordani. Vasútállomások {körül a learatott és összegyűjtött terményeket csak a be- és kijárati, váltóktól számított 200 méter sugarú körön' kívül szabad asz- tagba lérakni, vagy rakodót létesíte­ni. A vasút mentén a keresztcsoport vasúti töltés felé eső végétől 5—10 méter távolságban legalább négy ba­rázda szélességű védőszántást keüL lé­tesíteni az aratással egyidejűleg. A a tűzeseteket! szomszédos terményterületek védő- szántásiainaik egymáshoz csatlakoz­niuk kell. A vasúttól 300 méter távolságon beiül elhelyezett keresztcsoportokat (boglyákat) — ha a tarlóhántást há­rom miaípon beliül nem végzik el — körül kell szántani. B. M. Somogy megyei Főosztálya Ifjúsági aratóbrigádok alakultak DISZ-szervezeteink majdnem min­den községben megalakították az ifjúsági aratóbrigádokat, melyek idős házaspároknak segítenek le­aratni a gabonát. De segítenek a tsz-eknek is. Zala községben 7 tagú, Segesden 25, a Csurgói Faipari Vál­lalatnál 32, Szóládon 12, Iharosbe- rényben ugyancsak 12 tagú aratóbri­gád alakult. — A PÉCSI TANÍTÓKÉPZŐ 1951- ben érettségizett növendékei 1956. augusztusi 5-én tartják találkozójukat; Az 51 «ben végzett diákok Kenokesné Váron Irén címére küldjenek értesí­tést. (Pécs, Székely Bertalan1 utca 81;)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents