Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

**• íMí Hi Y % ^EPLAl’ Vasárnap, 1956. július 22. Érdeme« kihasználni a kombájn erejét A kombájnaratás kézierőt, pénzt, gabonát takarít meg A kombájn könnyebbséget hoz a falunak. Sok-sok dolgos kezet ment fel az aratás-betakarftás-cséplés ne­héz munkájától. Hasonlítsuk csak össze a gépi aratást a kézivel. Számítsuk ki, mennyibe kerül egy 50 holdas búzatábla kombájnaratása, s ugyanakkora tábla kézi­aratása. A részgabona árát minden esetben 280 forint­tal, a munkaegység értékét pedig 40 forinttal számít­juk. Kombájnaratás esetén: Az aratás elvégezhető 5 nap alatt. A kombájn munkadíja 2800 Ft. 9 mázsás átlagtermésnél a cséplőrész 19 mázsa. Szalmalehúzás 700 Ft. A kazalozó díja 250 Ft. Négy fő két és fél napra a kazalozáshoz kap 15 munkaegységet; négy fő a kombájnhoz 30 munkaegységet; két fő a szalmalehúzáshoz 6,5 munkaegységet; a két sarokvágó kap 3 munkaegységet. A magbeszállítás a kombájntól (számítsunk 2 km-t): a kocsisnak jár 450 mázsa után 7, a rakodónak 13 munkaegység. _ __ A cséplőgép térítési díja kombájnszérűn 2 forint mázsánként: 900 Ft. A kombájnszérűn dolgozó tsz-ta- goknak jár 7,5 munkaegység. Kiszámítva mindezt pénzértékben, összesen 13 290 forint. Kézi aratás esetén: Elvégezhető 66 nap alatt egy kaszapárral, ráfordí­tás az aratásra 500 munkaegység, behordáskor a ko­csisnak jár 30 munkaegység, a rakodónak pedig 12. Az asztagosok kapnak 26 munkaegységet. A cséplő­rész: 21,60 mázsa, a cséplőcsapatnak pedig 54 mun­kaegység jár. Mindez átszámítva pénzösszegre, 29 928 forintot tesz ki. Vagyis a kombájn 332 forinttal olcsóbban ta­karít be minden hold gabonát, mintha ezt kézierőveí végéznék. Érdemes a kombájnok erejét helyesen ki­használni. Megyénk első az országos begyűjtési versenyben Meg kell szüntetni az elsőséget veszéSyszt&tö önelí'géltséget Az augusztus 20 tiszteletére indított országos be­gyűjtési versenyben — amelyet szeptember 10-én ér­tékelnek majd —, mostanáig Somogy az első. A Me­gyei Begyűjtési Hivatal munkatársainak és Hornyák Mihály elvtársnak, valamnt a járási és községi be­gyűjtő-szervek jelentős érdeme ez. Munkájukat jól szervezik, sokat javult a termelőkkel való kapcsolatuk is. A begyűjtési szerveknél mindjobban meghonoso­dik a politikai felvilágosító munka. Az idén már — különösen az utóbbi hónapokban — kevesebb ad­minisztratív rendszabályra volt szükség. A begyűjtési szerveknek még jobban kell dolgoz- niok, nehogy a káros önelégültség veszélyeztesse a megye elsőségét. Fontos ezt azért is hangsúlyozni, mert a megyében jelenleg is mintegy 7 ezer hátralé­kos termelő van. A hátralékokat pedig a gabonabe­gyűjtés megkezdéséig rendezni kell. A -járások sorrendje az árpaibegyűjtésben: 1. nagy­atádi, 2. kaposvári, 3. fonyódi, 4. barcsi, 5. marcali, 8. csurgói, 7. tabi, 8. siófoki járás. Tanács a mezőgazdászoknak: hogyan számítsák ki a szemveszteség mértékét? Nagyon kevés helyen tapasztalható, hogy a mező­gazdászok az árpa- vagy búzatarlón megállapítanák: mekkora a szemveszteség. Pedig ez a munka nem sok időt vesz igénybe, csak egy kis akarat és ötlet kell. Tanácsoljuk mezőgazdászainknak, hogy a következő megoldással minden esetben állapítsák meg a szem­veszteséget: a learatott, betakarított tarlón kijelölnek egy-egy négyzetméternyi területet. A négyzeten belül megszámolják, hány szem gabona hullott ki a földre. Ha pl. egy négyzetméter területen 5 gabonaszem ta­lálható, úgy a szemveszteség holdanként kb. 1 kg-nak felel meg. Ezzel a módszerrel gyorsan megállapítható a szemveszteség mértéke. Mezőgazdászaink, tsz-veze- tőink éljenek vele. Hogyan javíthatnánk meg Kaposvár közellátását Ahogyan az Élelmiszer Kisker. V. dolgozói látják a húsellátás megjavítását Kiváló tenyészállatok a mezőgazdasági kiállításon A Hosszúhátd Kísérleti Gazdaság háirom magyar szürke és kosztromai keresztezésből származó tehenet mu­tat be, amelyek napi tejhozama 17— 19 kYó között van. A tej zsírtartal­ma pedig eléri az 5 százalékot. Az Ópályi Tangazdaság több Kimagasló tenyészórtékű bikát, az ivándárdai Sarló és Kalapács Termelőszövetke­zet pedig Cifra nevű tehenét viszi a kiálMtésra, amelynek 300 napos tej­termelése 8437 kiló s ebben 347.4 kiló tejzsár van. A Széklkutasi Állami Gazdaság tíz mangalica kansüídőt, a ráksi Uj Élet Tsz tíz fehórihiúsú kan­süldőt, az eleki József Attila Tsz négy bertkshinei kansüldőt visz a kiállításira. A Miskolci Sertéstenyész­tő Válladat négy generációban mutat be egy mangalúcacsaládot. Mi, a Kaposvári Élelmiszerkiske- rr.skedelrai Vállalat dolgozói szívesen fogadunk minden olyan bírálatot, ja­vaslatot, amely hozzásegít bennün­ket ahhoz, hogy városunk közellátá­sát megjavíthassuk. Éppen ezért kö­telességünknek tartjuk, hogy a Hű­tőipari és Húsipari Vállalatok igaz­gatóinak a fagyasztott hús kezelésé­re tett nyilatkozataira a következő­ket válaszoljuk: A mi dolgozóink közvetlen kapcso­latban állnak a vásárlókkal, tudják jól, mi a dolgozók igénye, milyen húsárut szeretnének vásárolni. Ne a Húsipari Vállalat akarja te­hát megszabni, hogy milyen árut tartsunk, hanem inkább készít­sen nagyobb választékot a hús­féleségekből, ne utasítsák visz­sza — mint azt már többször tet­ték — az ilyen igényeinket. Pl. időnként adjanak az olcsóbb mar­ha-, borjú- vagy birkahúsból is. A húst és húsrészeket már a vágóhíd dolgozói tegyék széppé, gusztusossá, a fagyasztás előtt dolgozzák fel töl­telék-árunak, aztán a kezelésnél már rajtunk a sor. Vajda elvtárs azt mondta, hogy mi az árusítás napján visszük az üzle­tekbe a húst, a valóság azonban az, hegy mi aznap nem is tudnánk a keményre fagyott húst kicsontozni, ezért mi azt mindig 24 órával előbb hozatjuk. Arról nem tudunk, hogy Vajda és Kalmár elvtársak saját ma­guk kezeltek volna le egy szállít­mányt és ez jobb lett volna a többi­nél, mindenesetre megismételhetik ezt a munkájukat. Annak nagyon örülünk, hogy a Hűtőipari Vállalat munkaidőn túl is kiadja a fagyasztott húst, és itt mindjárt kérjük, hogy a kora reggeli órákban, 5—10-ig adják ki. Azt azon­ban nem szeretnénk, ha az ő túl­óráikat — mint a múltban is — is­mét velünk akarnák kifizettetni! Szeretnénk választ kapni arra is, miért nem lehet mindjárt a friss húst kiadni? A mi dolgozóinkat nem lehet ké­nyelmesnek nevezni, hiszen ők sok­szor lel éjszakájukat áldozzák fel azért, hogy reggelre a hús ízlésesen és szakszerűen kezelve kerüljön a vevőközönséghez. A mi véleményünk szerint a hús minőségét csak a Hús­ipari Vállalat és az Élelmiszerkiske- reskedelmi Vállalat szakembereinek lelkiismeretes munkájával, jobb együttműködésével lehet megvalósí­tani. Ezenkívül gondoskodni kellene mór a fagyasztott hús forgalombahozata- la előtt korszerű hűtőberendezés biz­tosításáról. Berecz Dénes, a Belke­reskedelmi Minisztérium osztályveze­tője már hetekkel ezelőtt ígéretet tett hűtőszekrények és gépkocsi azonnali küldésére, ez azonban még mindig késik. A Vajda elvtárs felajánlotta elő­adást a fagyasztott hús kezeléséről örömmel fogadjuk, s azon dolgozóink teljes számban részt is vesznek. Ne­künk is az a célunk, hogy jobbá te­gyük városunk közellátását, bizto­sítsuk a dolgozók igényeinek teljes kielégítését. Mészáros Ferenc, az Élelmiszerkiskereskedelmi V. igazgatója. Kaposvár és Környéke Csinos könyvecske jelent meg a napokban a «-Somogyi séták« so­rozat második füzeteként «Kapos­vár ős környéke« címmel. Az úti­kalauz finom papíron, tetszetős ti­pográfiai megoldással első látásra megnyeri az e műfaj iránt érdek­lődő olvasókat. Mi, kaposváriak őszintén örülünk, hogy hosszú idő után végre a mi városunk szépsé­geinek, értékeinek feltárására, népszerűsítésére is sor került. Van a könyvecskének szerkesz­tője, két írója, lektora, rajzolója, több fényképésze és — jónéhány hibája. A szerkesztője: Fodor Já­nos, írói: Borsi Darázs József és Molnár Sándor, lektor: Szitnyai Jen». Illendő lett volna a szerzők között megemlíteni néhai Bereck Sándort is, akinek szerkesztésé­ben 1925-ben megjelent «Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése« című könyvből ollóz­ták az útikalauz szerzői a «Kapos­vár múltja« fejezetet, megtoldva egy Laíinka Sándorról szóló meg­emlékezéssel és három szakasznyi idézettel a Latinka-balladából. Szí­vesen olvastak volna ez alkalom­mal Kaposvár múltjának újabb megfogalmazását. Az útikönyv egyes fejezeteinek szerkesztési arányai, terjedelme hibásak. «A rnai Kaposvár« című fejezet túlzott tömörséggel foglal­kozik városunk gazdasági és kul­turális fejlődésével. Éppen csak felsorolja városunk jelentősebb üzemeit, kulturális intézményeit, kivéve múzeumunkat, melyre majdnem egy ívet fordítottak a szerzők. A felsorolás sem teljes, mert megfeledkezett az útikalauz két jelentős kultúrintézményünk­ről, a megyei könyvtárról és a moziról. A könyvecske hibái arra mutat­nak, hogy sietve készítették sajtó alá. Sietségre utal az a szokatlan jelenség is, hogy néhány sajtó- és szerkesztési hibát nem a szokott módon, hibajegyzékkel, hanem kézírással közvetlenül a könyvben javítottak ki: így a vármegyeház építésének keltét (14. old.), a szent- jakabi monostor alapítási idejét (52. old.). Az a közlés, hogy Koboz István «1883-ban megalapította a «Somogy« c. hetenként megjelenő lapot« (26. old.), ugyancsak 20 évet tévedett. Túlzásnak tartjuk, hogy az úti­kalauz a Kaposvártól majdnem 50 kilométerre fekvő Baláta-tót Ka­posvár «környékéhez« sorolja. He­lyesebb lett volna a Baláta-tóról, erről a rendkívül érdekes tájról esetleg egy külön füzetet szerkesz­teni, ami annál is könnyebben megoldható lenne, mert városunk­ban él Marián Miklós biológus, e táj kitűnő ismerője. Köztudomású, hogy az útikalau­zoknak elengedhetetlen tartozékai, igen lényeges kellékei a jó tónusú, vonzó, érdekes fényképfelvételek. A kaposvári útikalauz fényképei nagyrészben egyhangúak, tompa szürkék, színtelenek, és aligha al­kalmasak arra, hogy bárkit is a kép által ábrázolt tájra vonzza- nak. Különösen gyenge a «Zselici táj« (53. old.), «A jelzés visszatér a tavak közé« (61. old.) és «A ná- dasdi erdőben« (65. old.) feliratú kép. Művésziek és igen hangulato­sak Soós István festőművész raj­zai. Várjuk a «Somogyi séták« követ­kező füzeteit, melyeket várhatóan más megyék (pl. Veszprém) ilyen kiadványaihoz hasonlóan, több gonddal, tudományosabb alapos­sággal, színvonalasabban készít majd eiő megyénk Idegenforgalmi Hivatala. (Szerk.) A termelőszövetkezeti tagok nyugdíjbiztosításáról Július 19-i számunkban közöltük, hogy két javaslatot bocsátott vitára a Termelőszövetkezeti Tanács a ter­melőszövetkezeti tagok nyugdíjbiz­tosításával kapcsolatban. Az egyik javaslatot: a termelőszövetkezeti öregek, munkaképtelen tagok, öz­vegyek és árvák kötelező nyugellá­tásának tsz-en belüli megoldásáról szintén közöltük. Az alábbiakban a második javaslatot ismertetjük. AZ INTÉZMÉNYES MEGOLDÁS ALAPELVEI: Eszerint a javaslat szerint a ter­melőszövetkezeti tagok öregségi, rokkantsági nyugdíjbiztosításét, az özvegyek nyugdíját és az árvák el­látását intézményesen, egy országos szövetkezeti nyugdíjalap keretében oldanánk meg. A tagok a nyugellá­tások fedezésére évenként az általuk teljesített munkaegységek után meg­határozott pénzösszeget fizetnének be hozzájárulásként a «Termelő- szövetkezetek Országos Nyugdíj­alapjába«. A nyugdíjalapot az Or­szágos Nyugdíjintézet kezelné, a Nyugdíjintézet folyósítaná az arra jogosult termelőszövetkezeti tagok­nak a nyugellátást. A nyugdíjbiz­tosítás ügyviteli feladatait, admi­nisztrációját az SZTK látná el: az SZTK helyi szervei állapítanák meg a nyugdíj jogosultságát is. Öregségi nyugdíjra a férfiak 65, a nők 69 éves korukban lenné­nek jogosultak, éspedig a terme­lőszövetkezetben eltöltött 20 év után, mialatt évenként a köte­lező munkaegységet teljesítet­ték. Ez lenne a nyugdíj-jogosultság feltételeinek általános fő szabálya. Az a szövetkezeti tag, aki 1958. január 1-én 45. életévét már betöl­tötte (nő negyvenedik), 20 évnél annyival kevesebb év alapján jogo­sult öregségi nyugdíjra, ahány év­vel a 45, illetve a 40 életévét túl­haladta. De legalább 5 évi tagság azoknál is szükséges, akik 1956. ja­nuár 1-én 60 (nőknél 55) életévüket már betöltötték. Már két évi tagság alapján kap­hatnak öregségi nyugdíjat azok a szövetkezeti tagok, akik legkésőbb 1960. december 31-ig lépnek be, vagy léptek és eddig az időpontig 65, illetve a nők 60 életévüket be­töltik. Ezek a tagok azonban két évi tagság után csak akkor jogosultak nyugdíjra, ha a) az 5 évre járó nyugdíj-hozzájá­rulást ezek is kifizetik (ezt lehet egy összegben is, évek vásárlá­sával); vagy b) ipari, illetve más állami munka­helyen 5 évet dolgoztak és ott az állami rendszerű nyugdíj-bizto­sításban resztvettek (ezeknek az öregeknek az állami biztosítási ideje tehát beszámít); vagy c) belépés előtt legalább 15 évig mezőgazdasági munkás volt (ide­számítanak azok az olyan öreg itscz-taigoik, akik ezelőtt cselédek, sommások, aratók, napszámosok voltak, ideértve a régi OMBI- biztosításokat is.) A b) és c) pontban említett öreg tagok tehát két évi tagság után jo­gosultak lennének a nyugdíjra nyugdíj-hozzájárulás befizetése nél­kül. A termelőszövetkezeteikben már meglévő és a korhatárt elért mun­kaképtelen tagok már az első évben kaphatnának nyugdíjat, ha legalább két éven keresztül tagjai voltak a termelőszövetkezetnek és a kötelező munkaegységet teljesítették. A nyugdíj mértéke az első évek­ben nyugdíjba kerülő öregeknél egyenlő összegű havi pénz járandó­ság lenne. A később előreláthatóan 1961-től nyugdíjba kerülő tagoknál a nyugdíj havi összege már nagyobb lenne, és aszerint emelkedne, hogy az illető hány évet töltött el a ter­melőszövetkezetben, s ezidő alatt hány munkaegységet teljesített. Az özvegyek nyugdíja az elhalt férj nyugdíjának 50 százaléka len­ne. Ezt a nyugdíjat minden özvegy kapná. Egy éven túl is állandó nyugdíjat kapna az az özvegy, aki 60. életévét meghaladta, vagy mun­kaképtelen, vagy legalább 2 árva ellátásra jogosult gyermek eltartá­sáról gondoskodik. Az árvaellátást 16, továbbtanulás esetén 18 éves korig illeti meg az elhalt termelő­szövetkezeti tagnak járó nyugdíj egyharmada, szülőtlen árváknál két­harmada. Az intézményes nyugdíj-biztosítás esetén is megilleti a háztáji föld az öregeket. Ebben az esetben is — csökkent mértékben — fenn kell tartani a termelőszövetkezeten belül a szociális-kulturális alapot (pl. napközi otthonok, bölcsődék fenn­tartásra, kulturális célokra stb.). i * * * Ismertettük a tsz-tagok nyugdíj- biztosítására vonatkozó két javas lá­tott. A tervezetet vitáira bocsátjuk. Kérjük a tsz-ek vezetőit és tagjait, hogy véleményüket, kiegészítésüket juttassák el szerkesztőségünkhöz. Szívesen helytadunk más, további elgondolásoknak, javaslatoknak is. Saepk. Mennyi kenyérgabonára kell értékesítési szerződést kötni az egyéni gazdákkal ? A Minisztertanács haitározata alap­ján a begyűjtési miniszter végrehaj­tási utasítást adott ki a kenyérgiabo- na-értékesítésd szerződések megköté­sére. A rendelet szerint az egyénileg gazdálkodókkal és a termelőszövetke­zeti csoportok tagjaival gabonafeles- legük 80 százalékára kell értékesítési szerződést kötni. Mint ismeretes, a szerződéseket a cséplés előtt kell megkötni. Az ér­tékesítési szerződés alapján átadan­dó kenyérgabomamennyiséget a csép­lőgépnél számítják ki. Hogyan kell kiszámítani a gabona je les leget ? Mint­hogy ez sokhelyütt vitás kérdés, egy példán keresztül magyarázzuk meg. Horváth P. Lajos nagybajom! gaz­da 11 lkat. hold 932 négyszögöl terüle­ten gazdálkodik. Vetésterülete: búzá­ból S hold, rozsból 2 hold. Tegyük fel, hogy össztermése —• a jelenfegi becslés szerinti holdamként! 9 mázsás átlagot véve alapul — a következő lesz: Búza 27 mázsa Rozs 18 mázsa összesen: 45 mázsa Tekintve, hogy a beadási kötelezett­séget a cséplőgéptől kell teljesíteni (cséplőgéprész, terményköLcsöín, gép- állomási taiajmiunka-itairtozás, terület utáni beadási kötelezettség), Horváth Lajosnak a következő kiadásai lesz­nek: Cséplőgéprész 517,50 kg Terület utáni beadás 622 kg Vetőmagra kell (holdamként 110 kg) 550 kg Háztartása szükséglet (öt feli­nőtt, egy 10 éven aluli gyerek) ______________1280 kg ö sszesein: 2969,50 kg A kenyérigabcinaifelesiege 1530,50 kg Minthogy a rendelet kimondja: 500 kg-ot meghaladó árufelesleg esetén az árufelesleg 80 százalékát kell ér- tátkesátósne előírni, így pl. Horváth I-ajosn^k 12,24 mázsa kenyérgabonát kell szabad értékesítés útján ef. ál­lamnak eladni. De ha mind el akar­ja adni*, az állam mindet megveszi tőüies Természetesen P. Horváth La­jost megilletik a következő kedvez­mények: a búza mázsájáért 240 fo­rint, a rozsért 220 forint átadási ár. Ha felszólítás, behajtás nélkül tel­jesíti értékesítési kötelezettségét, úgy az átadott kenyérgabona minden má­zsája után 20 kg korpajuttatást kap, 150 forintos mázsámkénti áron, vagyis P. Horváth Lajosnak ez 244 kg korpát jelent. Ezenkívül, ha P. Horváth Lajos igényli, árengedmény- nyel műtrágya juttatásban is részesül­het, vagy mélyszántásra gépet kér­het. Ha ezeket a kedvezményeket nem veszi igénybe, árlknegészí testként további 40 forintot, vagyis P. Hor­váth Laúos 497,60 forintot kap. Ha értékesítésre tisztán búzát ad el az államnak, a kedvezményeken kívül azonnal 2937,60 forintot leap kézbe«, s nem kell a igabonét a padláson tá­rolni. Mfind az egyéni gazdáknak, mind a tszcs«tagoknak személyes ér­deke tehát, hogy minél több gabonát adjon el az állaimnak mindjárt a cséplőgéptől. Csecsemő-és gyermekgondozónő- képző-iskola kezdődik A Fővárosi Tanács Egészségügyi Osztálya egyéves csecsemő- és gyer- mekgondozónő-képző iskolát indít szeptemberben a Vas utca 8. szám alatt. A képzés és az ellátás díjtalan. Felvételüket kérhetik mindazok a 18—32 év közötti egészséges nők, akik elvégezték az általános iskola 8 osztályát. Az érettségizetteket a fel­vételnél előnyben részesítik. Jelent­kezni lehet szeptember elsejéig a Vas utca 8. sz. iskolában. A kérvényhez sajátkezűleg irt önéletrajzot, születé­si anyakönyvi kivonatot, iskolai, or­vosi és vagyoni bizonyítványt kell csatolni. — CSAKNEM EGYMILLIÓ FO­RINT értékű társadalmi munkával csinosítják, tatarozzák a megye isko­láit a szülői munkaközösségek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents