Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

Péntek, 1956. július 26. SOMOGYI NÉPLAP I A POLITIKAI BIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJA A KÖZPONTI VEZETŐSÉGNEK (Folytatás az előző oldalról.) szítás, Elletve megvalósulás stádiu­mában vannak. Ezen túlmenően a Politikai Bizottság javasolja, hogy 1956-ban és a következő években a kormány ne bocsás­son ki békekölcsönt, sem más állami kölcsönt. "Ugyanakkor azt is javasolja a PB, hogy az előzőén kibocsátott 20 évnél rövidebb lejáratra szóló kölcsönöket a kormány alakítsa át hosszabb lejá­ratú, 18—20 évi kötesönre, hogy az államot sem terheljük meg olyan terhekkel, amelyet nem 'barna éli. Ez azt jelentemé, hogy senkinek egy fillérje sem veszne éli abból, amit az állaimnak kölcsönadott. Csak az tör­ténik, hogy az állaimnak kölcsön- adott pénzét lassabban kapná vissza. Ugyanekkor azonban az államköi- csömök elmaradása azt jelentené, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére átlagban kb. 4,2 százalékkal azonnal emelkednék. Azért mondjuk átlagban, hogy a munkások és alkal­mazottak reálbére emelkednék, mert ez attól függ, hogy mekkora a fize­tés, ki mennyit jegyzett stb. Úgy gon­doljuk, hogy ezt a javaslatot a dol­gozik helyesléssel fogják fogadni. Figyelembe véve a nemzetközi fe­szültség bizonyos enyhülését, pár­tunk javaslatára a kormány már csökkentette honvédségünk létszá­mát 20 ezer fővel A Politikai Bi­zottság most azt javasolja a Közpon­ti Vezetőségnek, hogy javasolja a kormánynak, tegyen lépéseket a hadsereg további 15 ezer fővel való csökkentésére. Vagyis rövid idő alatt ily módon összesen 35 ezer fővel csökkente­nénk hadseregünk létszámát a már előző 20 ezerrel együtt. Természetesen a leszerelésre kerülő katonákat és tiszteket a népgazda­ságban, s általában állami és társa­dalmi szerveinkben megfelelően el kell1 heilyezinii. A Politikai Bizottság javasolja a Központi Vezetőségnek — s ezt a határozati javaslat is felveti —, hogy elvileg döntsön ezen az ülésen a te­rületi átszervezés kérdésében is. Töb­ben- a KV tagjai közül kifogásolták, Ami magát pártunkat illeti, a párt belső életét és a párt munkáját, itt a legfontosabb a kollektív veze­tés további megszilárdítása, a személyi kultusz maradványai­nak teljes felszámolása, a párt­demokrácia kiszélesítése, a bírá­lat és önbírálat további kifej­lesztése, s egyben a pártban he­lyenként meglazult fegyelem Megszilárdítása, a vasfegyélem megteremtése eszmei-politikai alapon. Röviden, a legfontosabb most a párt­élét lenini normáinak, beleértve a de­mokratikus centralizmust, követke­zetes megvalósítása. Pártunkban mélyek mind a szek­tarianizmus, mind a jobboldali op­portunizmus gyökerei. Mind a kettő­vel szemben a legélesebb, a legkö­vetkezetesebb eszmei-politikai har­cot kell folytatni a párt főirányvo- naíának és helyes politikájának ér­vényesítéséért. Miben nyilvánult meg és nyilvá­nul meg részben még most is nálunk a szektarianizmus? Természetesen nincs szó arról, hogy mindent felso­roljak, csak a legfőbbeket. Megnyil­vánult és megnyilvánul abban, hogy gyakran politikai felvilágosítás he­lyett adminisztratív rendszabályokat és eszközöket alkalmaznak. Pl. még legutóbb is, néhány hónappal ezelőtt, ez év elején, részben a múlt év végén, Vas, Zala és Somogy megye egyes községeiben teljesen tűrhetetlen és megengedhetetlen módon, kijátszva és megszegve a Központi Vezetőség utasításait — kimondom —, becsapva a Központi Vezetőséget, olyan rend­szabályokat alkalmaztak, amelyek a parasztságot rém a termelőszövetke­zetekbe hozzák, hanem eltaszítják a párttól és a népi demokráciától, kompromittálják a pártot és a népi demokráciát. Időnként az adminisztratív eszkö­zökre szükség van, de ezek nem he­lyettesíthetik az eszmei-politikai fel­világosítást és harcot. Megnyilvánult a szektarianizmus egyes, megdönthetetlennek hitt téte­lek dogmatikus hangoztatásában, ko­moly, mélyreható viták hiányában a tudományos és politikai kérdések­ben. Jelentkezett a sokszor egyoldalú és türelmetlen káderpolitikában. Ki­fejezésre jutott az osztályharc egy­oldalú, nem a konkrét viszonyok elemzésén alapuló értelmezésében. A termelőszövetkezetek fejlesztésénél. Megnyilvánult a bürokratikus veze­tési módszerekben, államapparátu­sunk, s részben különböző egyéb szerveink, még pártszervezeteinknek bürokratikus vonásaiban is. Jelent­kezett a Volt szociáldemokrata elv­hcigy ez a kérdés nyilllváiniasségra ke­rült, mielőtt a Központi Vezetőség megvitatta volma. Az észrevétel és bí­rálat indokolt, de a javaslat maga helyes és szükséges. Váltóban* nem valami operatív jellegű, hanem rend­kívül nagy horderejű kérdésről van szó. Persze nemcsak a közigazgatás átszervezéséről vám szó, hanem a .pártapparátus átszervezéséről, sőt a megvalósítást a pártapparátus át­szervezésével kell kezdeni, mert a pántnak kell irányítania az egész át­szervezést. Ezenkívül a többi összes belügyi stb., stb. szerveket át kelu szervezni. Ezért gondolom, hogy az észrevétel és a bírálat indokolt, azon­ban maga a javaslat helyes és a PB véleménye szerint szükséges. Állam­apparátusunk azért is túlzottan nagy, mert tűi sok nálunk a közigazgatási egység. Szükséges nagyobb közigaz­gatási egységeket kialakítani, Buda­pesttel együtt mintegy 10—12-t, ter­Továbbra is változatlanul, töretle­nül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítá­sára, a legszigorúbb önkéntesség be­tartásával, de nem passzív mó­don, hanem az elért eredmények népszerűsítésével, s érvek segít­ségével. Meg kell győzni a pa­rasztságot arról, hogy felemelke­désének egyetlen litja a termelő- szövetkezet. Jeteniég -van szilárd alapunk már a jól működő, -régi termedőszövetkaze- tekben, 'hogy ezt megtegyük. Pártunk III. kongresszuséinak erre vonatkozó útmutatásai, Központi Vezetőségünk műit év júniusi, valamint 1955. már­ciusi határozata teljes mértékben, ér­vényben maradinak, s megszabják e tekintetben is cselekvésünk irányát. Ugyancsak változatlanul érvényben marad az, amit pártunk III. kong­resszusa, Központi Vezetőségünk ez év márciusi határozata az egyéni pa­rasztgazdaságokról, a szegény- és középparasztsághoz való viszonyunk­ról mondott, hogy mi az egyéni pa­rasztgazdaságokat is támogatjuk, társakhoz való, nem ritkán helytelen viszonyunkban, ezen elvtársak mel­lőzésében. Kifejezésre jutott a szö­vetségesek sokszor helytelen mellő­zésében, abban, hogy nem számol­tunk eléggé velük. Kifejezésre jutott többek között ez abban is, hogy hát­térbe szorult a Hazafias Népfront. Helyes volt, hogy a párt fellépett a jobboldali elhajlók ellen, akik a párt fölé akarták helyezni a népfrontot és szembe akarták állítani a párttal, de nem volt helyes emiatt háttérbe szo­rítani, elhalványítani a Hazafias Népfrontot. Pártunk most ezt a hi­bát kijavította, illetve kijavítja. Mindez persze összefüggött és ösz- szefügg a kollektív vezetés háttérbe szorításával pártunkban és a szemé­lyi kultusszal, főként 1953 júniusa előtt, de részben még ez után is. De természetesen nemcsak szekta­riánus hibák voltak és vannak pár­tunkban, hanem vannak igen komoly, vaskos jobboldali hibák, sőt volt jobboldali elhajlás is, amelyet első­sorban Nagy Imre képviselt, s Köz­ponti Vezetőségünk 1955 márciusi ha­tározata leleplezett és határozatában megírt. A határozat maga helyes volt. Ez a határozat nemcsak a jobboldali elhajlást leplezte le, hanem ugyan­akkor megmondta azt is, hogy to­vább kell folytatni a harcot a szektás hibák ellen. Munkánkban a hiba ott történt, hogy ezt a határozatot nem mindenben hajtottuk helyesen vég­re. Egyrészt nem folytattunk követ­kezetes eszmei-politikai harcot a jobboldali nézetek ellen, nem mu­tattuk meg, hogy hová vezetnének ezek a nézetek, ha úrrá lennének a pártban, nem győztük meg erről tel­jes mértékben a pártaktívát, a párt­tagságot. Nem fegyvereztük fel elég­Ahhoz, ho-— az előttünk álló fel­adatokat sikeresen megvalósíthassuk, az említetteken kívül, lényegesen meg kell változtatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát. Túl sokat ülé­sezünk, túl hosszú határozatokat írunk, túlságosan sok nálunk a papi­rosmunka, és kevés a közvetlen szer­vező, irányító munka, az emberek­kel, a káderekkel való közvetlen fog­lalkozás, a szervezetek közvetlen se­gítése. Ezen kell változtatnunk. Ez nem könnyű dolog. Megszoktuk a ré­gi módon való munkát. A pártmun­kásokat, az instruktorokat nem asze­rint kell megítélni, hogy milyen je­lentéseket adnak — bár a jó jelenté­sek igen fontosak —, hanem aszerint, hogy milyen eredményesen dolgoz­nak. s az eredmény mindenekelőtt a gazdasági sikereken mérhető le. Ter­mészetesen nem kevésbé fontos ma mészetesem ez hozzávetőleges szám, véglegeset még mem lehet mondani. Magát Budapestet is túlzottan nagy területté tettük azáltal, hegy szinte tisztán mezőgazdasági jellegű közsé­geket is hozzácsatoltunk. Valószínű­leg ezen iis módosítani kell majd. A Politikai Bizottság nevében azt ja­vasolom a Központi Vezetőségnek: 'bízza meg a PoiMtiikai Bizottságot és a Minisztertanácsot az emiátett irány­elvek alapján dolgozza ki a végleges terveket, készítse elő a végrehajtást cly móden, hogy a javaslat előrelát­hatóan októberben az országgyűlés elé kerüljön, s ez év végéig meg is valósuljon, mert 1957. I. 1-vei új költ­ségvetési év kezdődik. Nem szüksé­ges bizonyítani, hogy a jelenlegi álla­pot fenntartása nem 'kívánatos, ment lazítja az állami fegyelmet, s megne­hezíti az állami feladatok megvalósí­tását. Mert nagy a bizonytalanság az államapparátusban, ki hová kerül. igyekszünk elérni, hogy termelési tartalékaikat jobban 'kihasználják, hogy mindenekelőtt a termelőszövet­kezeti parasztság mellett a szegény- parasztságra támaszkodunk, de igyek­szünk szoros szövetséget teremteni a fcözépparasztsággall, és jóvátenni azo­kat az igazságtalanságokat, melyeket számos helyen a középparaisztckkal szemben*, őket fculáfcinak minősítve, elkövették. Ez folyamatban van, és reméljük, hogy ez a jóvátétel igen rö­vid időn belül, egy-két éven belül lezárul. Végül lé kell szögeznünk, hegy a kuláikoknak minden jogot meg kell adni, amely a Magyar Népköztársa­ság polgárait megilleti, semmiféle törvénytelenséget nem szabad velük szemben megtűrni, de politikailag a kulákságot el 'kell szigetelni. Nem érdekünk, hogy kiélezzük a harcot a kiuláiksággal szemben. Ellenkezőleg, az az érdekünk, fragy ez a harc le­hetőleg ne éleződjék ki. De résen kell lennünk. Nem szabad megenged­ni, hogy törvényeinket megszegve, mezőgazdasági termelőszövetkeze­teink, állami intézményeink stb. el­len bárki aknamunkát folytasiscn. gé a pártaktívát és a párttagságot. Emiatt nem tudtuk meggyőzni a népi demokráciánkhoz hű embereket. El­mulasztottuk ennek a rendkívül fon­tos feladatnak a végrehajtását az értelmiség között, s különösen az úgynevezett »-szabadfoglalkozású« ér­telmiség között. Másrészről, bár a határozat egyenesen figyelmeztetett arra, hogy a jobboldali hibák erősö­dése, s az ezek ellen szükséges harc nem jelentheti a szektás hibák elle­ni határozott fellépés beszüntetését. A gyakorlatban erről egy időre meg­feledkeztünk. Ez komoly hiba volt azért is, mert a jobboldali elhajlók malmára hajtotta a vizet, erősítette a jobboldali irányzatot. Mindez azt bizonyítja, hogy a je­lenlegi helyzetben — egyébként ez minden helyzetre vonatkozik — kü­lönösen óvakodni kell, hogy üres formulák közé szorítsuk a politikai munkát. Nem szabad betűrágók módjára ezen vitázni, hogy a jobb­oldali vagy a baloldali veszély-e a nagyobb, hogy melyik a fő veszély. A jelenlegi helyzetben mindkettő igen komoly veszélyt jelent számunk­ra, s ezek sokszor annyira összefo­nódnak, hogy nem is könnyű őket jobbolda’inak vagy baloldalinak osz­tályozni. A mindenkori konkrét hely­zetnek megfelelően kell a jobboldali, a szektás és opportunista jelensége­ket elemezni, s ennek alapján kell küzdeni mindenfajta pártellenes, antimarxista, antileninista nézet, s természetesen pártunk és államunk ellen irányuló minden támadás el­len! Nem azonosítva a kettőt, min­den ilyen támadást egységesen, egy akarattal kell pártunknak visszaver­nie! a pártélet elevensége, annak kollek­tív jellege, az eszmei-politikai kér­dések tisztázása, a propagandamun­ka, s a párttagok és a pártonkívüli dolgozók helyes tájékoztatása. Mind­ez azonban azt a célt szolgálja, hogy biztonságosabban és gyorsabban ha­ladhassunk előre syon az úton, ame­lyet pártunk fő irányvonala megje­löl számunkra, s megvalósíthassuk azt a politikát, melyet Központi Ve­zetőségünk meghatároz. A pártnak, a pártszervezeteknek, a pártaktívának segítenünk kell abban, hogy közvetlenebbül, alaposabban foglalkozzanak gazdasági kérdések­kel; hogy megismerjék, megtanulják az ipar, a mezőgazdaság, általában a gazdaság kérdéseit, mert enélkül a gazdasági munkát és általában az ál­lami munkát nem képesek irányíta­ni. E téren vannak eredményeink, helytelen lenne ezeket lebecsülni, de teljes fordulatot ezen a téren még nem értünk el. Párttagjainkat arra kell nevelni, hogy bátran, félelem nálküi mondják meg vélemér.yüket, őszintén, úgy, ahogy itt az elvtársak a Központi Vezetőségben sz első napirendi pont tárgyalásánál elmondották, de ugyan­akkor pártszerűen, mértékkel és fi­gyelembe véve a párt mindenkori ér­dekeit. Párttagjainkat továbbá arra kell nevelni, hogy bátran és félelem nélkül, nyíltan szálljanak szembe minden antimarxista, antikommu- nista, antileninista nézettel és szán­janak szembe határozottan minden ellenséges megnyilvánulással, amely pártunkat, pártunk vezetését, álla­munkat érinti, de tanulják meg megkülönböztetni a jó barátot az el­lenségtől. Nevelnünk kell párttag­jainkat, pártszervezeteinket arra, hegy legyenek éberek az ellenség újabb, bonyolultabb, váratlan táma­dásaival szemben, s verjenek vissza minden ellenséges támadást. Pártunk és a tömegek kapcsolatá­nak kiszélesítése és megerősítése szempontjából rendkívül fontos a szakszerv ezetek munkája. Magyar- országon a szakszervezetek jelentő­sége jóval nagyobb, mint egy sor más országban. Nagy hagyományai vannak a szakszervezeti munkának. Jelenleg mintegy 2 millió szakszer­vezeti tag van hazánkban, egy nem egészen 10 millió lakosú országban. A szakszervezetek munkája az utób­bi időben javulást mutat, de még nagyon sok itt is a tennivaló. Ha- sonlóképoen megjavult a DISZ mun­kája, de nem lehet elmenni szó nél­kül amellett, hogy a DISZ-ben egye­sek akarva-akaratlanul abban az irányban viszik, legalább is vitték a munkát, hogy a DISZ harca eltávo­lodjon a párt harcától, s egyes elv- társaknál polgári liberál-demokrata illúziók elemei jelentkeztek. A DISZ intéző bizottságának egységesnek kell lennie és egységesen, töretlenül kell állnia a párt és a párt vezetésének az oldalán. Említés történt már arról, hogy a Hazafias Népfront kérdésében a III. kongresszus után voltak bizonyos hi­bák, s hogy ezeket a hibákat rész­ben már kijavítottuk, részben kija­vítjuk. Politikai Bizottságunk véle­ménye az, hogy a Hazafias Nép­frontnak igen jelentős helye és sze­repe van s kell hogy legyen orszá­gunk, népünk életében. A lépéseket, amelyet a Hazafias Népfront felélén­kítésére, szerepének növelésére tör­téntek, az elvtársak ismerik. Elvileg ebben a tekintetben is változatlan — véleményünk szerint — pártunk III. kongresszusának iránymutatása, melynek szellemében tettünk és te­szünk is lépéseket. Tisztelt Központi Vezetőség! Pártunk, mindenekelőtt a mun­kásosztály, ezen túlmenően azonban a dolgozó parasztság, az értelmiség, egész népünk pártja, a szó legiga­zibb értelmében: nevének megfele­lően a magyar dolgozók pártja! Munkásosztályunk a termelés­ben kifejtett nagyszerű munká­jával, Központi Vezetőségünk június 30-i határozatának szinte egyöntetű támogatásával, ezer és ezer más módon bizonyítja, hogy szilárd támasza pártunk­nak. Határozottan támogatja pár­tunkat a szövetkezeti parasztság is. Ami az egyénileg dolgozó parasztsá­got illeti, ennek pártunkhoz és né­pi demokráciánkhoz való ragaszko­dását igazolja mindenekelőtt szorgos munkája a földeken, a beadási fe­gyelem megszilárdulása, jó teljesíté­se, s a békéért folytatott harcban va­ló cselekvő részvétele. Az értelmiség zöme is híve népi demokráciánknak és pártunknak. De hiba volna el­hallgatni, hogy az értelmiség egyes rétegeivel vannak nézeteltéréseink. Különösen vonatkozik ez az írók je­lentős részére. Mi azt gondoljuk, hogy ezeket a kérdéseket nem sza­bad forró fejjel intézni. Az íróktól pártunk és népünk mindenekelőtt azt kéri, hogy írjanak jó könyveket, no­vellákat, verseket. Nem akarunk mi nekik diktálni, de kifejtjük néze­teinket, s arra kérjük őket, hogy összefüggéseiben, fejlődésében lássák és ábrázolják a magyar valóságot. Mutassák meg a hatalmas fejlődést, amely országunkban a felszabadulás után bekövetkezett, ábrázolják igaz módon, magas művészi színvonalon az egész életet, s ne csak jelenünk árnyoldalait vegyék szemügyre, bár, persze ezt is meg kell mutatni. Úgy gondoljuk, hogy helyes politika mel­lett, s pártunk politikája kétségtele­nül helyes, a párt és a pártvezetés teljes egységével megtaláljuk a meg­oldást minden kérdésre. Meg fogjuk találni a megegyezést az írókkal is, és mindazokkal, akikkel most némi nézeteltérésünk van. Pártunknak fontos adósságot kel­lett és részben kell még letörleszte- nie Jugoszlávia népeivel, és a Jugo­szláv Kommunisták Szövetségével, a Jugoszláv Népköztársaság kormá­nyának és pártjának vezetőivel szem­ben. Az elvtársak tudják miről van szó. Mi ennek az adósságnak a le- törlesztéséért már sokat tettünk ed­dig is. Alapjában rendeztük a két ország közötti állami viszonyt, de úgy gondoljuk, hogy ez nem elegendő. Mi, kommunisták, leninisták, prole­tár internacionalisták vagyunk, pár­tunk vezetésével országunkban a szocializmust építjük. Meggyőződ­tünk arról, hogy ugyancsak a szo­cializmust építik Jugoszláviában is a Jugoszláv Kommunisták Szövetsé­gének vezetésével. Ezért helyesnek, szükségesnek tartjuk, hogy vissza­vonjuk a rágalmakat, amelyeket a feszült nemzetközi helyzetben a Ju­goszláv Szövetségi Népköztársaságra, a jugoszláv néore és vezetőire szór­tunk, s javasoljuk tárgyalások meg­indítását annak érdekében, hogy ba­ráti, elvtársi kapcsolatok jöjjenek létre nemcsak a két állam, hanem most már a két párt között is. Ezt nemcsak azért tesszük, mert ez pár­tunk, országunk, népi demokráciánk érdeke, hanem azért is, mert prole­tár internacionalisták vagyunk. Népi demokratikus államunk, s pártunk egész politikájának alapja a munkásosztály, s a dolgozó paraszt- sáig szilárd szövetsége, s e szövetsé­gen belül a munkásosztály vezetése. Pártunknak mindent el keÉL követnie, hagy ez a szövetség még szálárdalbb, •még szarosabb, megbonthatatlan le­gyen, dacoljon minden támadássail és minden ellenséges aknamunkával szemben, s akkor népi államunk ké­pes tesz leküzdeni mindenfajta ne­hézséget. Tiszteit Központi Vezetőség, elv- támsak! A pillanatnyi nehézségek ellenére is a mi pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja erős párt. Erős, hatalmas párt, azért, mert széles tömegeket, minde­nekelőtt öntudatos mumkésfömegeket, egyénileg dolgozó parasztokat, értel­miségieket egyesít magába. Erős párt, mert a nép milliós tömegeire támaszkodik; erős párt, mert közéi 40 éve végzi önfeláldozó, nehéz mun­káját, vívja áldozatos harcát mun­kásosztályunkért, népünkért, hazánk szabadságáért, függetlenségéért, a szocializmusért! Erős a mi pártunk, mert törhetet­len harcával hazánk fetemeükedé- séért, a szocialista demokrácia kite- rebályesedéséért, a tartós békéért, s a nemzetközi feszültség csökkenté­séért folytatott harcban milliók és millióik legbensőbb vágyait fejezi ki, s egyesíti szétesem hömpölygő folyam­má! , Erős .párt a mi pártunk, mielit mé­lyen eltölti munkásosztályunk, né­pünk szeretete, mert mélyen hazafias párt, s ugyanakkor .proletár inter­nacionalista .párt; mert velünk van a hatalmas szocialista világrendszer minden országának minden kommu­nista pártja, s a kapitalista és gyar­mati országok kommunista és mun­káspártjai. Ment nem utolsósorban velünk van, oldaliunkom áli, segít ta­nácsával a Szovjetunió dicsőséges Kommunista Pártja. Erős a mi pár­tunk, mert a nemzetközi szolidaritás, s a proletár mtarnartonalizmus: élő valóság! Erős a mi pártunk, mert olyan te- győzihetetten, halhatatlan, tudomá­nyosan. megalapozott, a történelem által igazéit tanítás vezérli, mint ami­lyen Marx—Engels—Benin tanítása! Erős és még erősebb lesz pártunk és pártunk irányította népi álla­miunk, mert, valamennyien eft va­gyunk szánva arra, hogy mindenben és mindenütt, ahol bcnyollult, nehéz feladatot kell megoldanunk, a Köz­ponti Vezetőséghez, a pártbizottsá­gokhoz, a pártaktívához, a párttag­sághoz, a dolgozók széles tömegeihez fordulunk. Mert előttük nyütan, őszintén feltárjuk és fél fogjuk tár­ni nemcsak az eredményeket — ezekről 'beszélni .kell —, de a nehéz­ségeket is. Megmondjuk, hogyan akarunk úrrá tenni rajtuk, tanácsko­zunk a dolgozókkal, bátran támasz­kodunk, építünk rájuk. Elvtársak! Az a párt, amelynek politikai irányvonala helyes, amely egységes, fegyelmezett, s a széles tö­megekre támaszkodik, hegyeket ké­pes megmozgatni. Ilyen pártinak kell tennie, s. nem kétséges, mindinkább ilyen párt lesz a mi sok, dicső, nehéz harcban megedzett pártunk, az a párt, mely győzelemre vitte cr:|já- gunkban a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók ügyét — a Magyar Dolgozók Pártja! Töretlenül visszük pártunk irányvonalát a mezőgazdaság szocialista átalakítására Legfontosabb a pártélet lenini normáinak követkesetes megvalósítása Meg kell változtatnunk a pártmunka, a pártvezetés stílusát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents