Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-18 / 168. szám
Szerda, 1956. július 18. SOMOGYI NCPLAP Akik az idei betakarításkor már gondolnak a jövő évi termésre is A barázdákat nem lehet megkétszerezni, de a gyengébbjének jövő évi termését megduplázhatjuk, ha számontartjuk, hol s milyen gyenge talaj szorul javításra. Ezért ér el a Földművelésügyi Minisztérium és a hivatalos szervek szeme a somogyi savanyú földekig is. Itt is akad olyan szöglet, ahol a régi, jó állattenyésztés folytatását megakadályozza az értéktelen, savanyú füveket termő mészszegény talaj. Megyénkben is azért állítottak fel a talajvizsgáló laboratóriumot, hogy feltérképezzék a gyorsan megjavításra szoruló földeket. A kapos\ ári laboratórium és a ba- latonboglári talajjavító kirendeltség Somogy, Zala, Baranya és Tolna megyében az idén 12 000 hold táperejének megjavításáért küzd. Eddig különösen ismert az a pompásan bevált kísérletük, mellyel a nagybajomi legeltetési bizottság legelőiből jelentős részt tettek termővé 1954—55-ben. A nagybajomi legelőn kétméteres gödröket ástak, talaj szel vény eket vettek ki, s kémiai vizsgálatok alapján állapították meg termő értékét, illetve a megjavításához szükséges műtrágyázás összetételét. El is érték, hogy a megvizsgált és megjavított parcellán dús növényzetű legelőt nyertek. Az onnan lekaszált széna 70 százaléka kiváló here, 20 százaléka fű s 10 százaléka gyep volt. A meg nem javított részen ritkás növényzet termett, annak is 80 százaléka értéktelen pázsit, 15 százaléka giz-gaz, s csak öt százaléknyit tett ki a kiváló here. A békarokkás földeken azóta is sokfelé folyik a talajjavítás. Az idei aratáskor a jövő évi jobb termésre is gondol — többek közt — a barcsi Vörös Csillag Tsz: az aratás gondos végrehajtásával egyszerre több mintagödörből szedtek ki talajszelvényt s küldtek be a kaposvári laboratóriumba vizsgálásra. A békarokka igen értéktelen gyomnövény, amelyik — népi szólás szerint —csak arra való, hogv a békák unalmukban rokkázzanak rajta, de állati eledelnek nem való. Ezt akarják az idén mésziszappal megjavítani, s jövőre édesfüvekkel kicserélni. Kár, hogy a gige-nagypusztai Aranymező egyes "''enge szögleteiben is folytathatják a békák a fent jelzett »rokkázási« szórakozásukat. Míg a kaposvári talajvizsgáló laboratórium, va- a balatonboglári talajjavító kirendeltség fel nem méri az ő javítandó határrészüket s a Kaposvári Cukorgyár mésziszapjával meg nem javítják azt... Ki fej több tejet? 1955. november 1-től ez év június végéág megyéink terrnjeiősziövetikeze- teiiben, az álfliamá és az egyéni gazdaságokban húsz itetiéntcl 82 206 liter tejet fejtek. Az átlag eszerint több mami 4100 liter. Sokatmondó szám Áll. gazdaság: Tehén neve: Balafoniújhelyi 173. Hajnal BaJatanújheilyi 101. Cidrus Balatonújíhelyi 81. Piros Balatoné jhelyi 269. Pörge Scmogytaimócad 93. Piroslka Baöatonújíhelyi 286. Szidi ez, méltó az elismerésre. Méltó arra is, hogy a megye széleskörben megismerje a legjobb tehenészek, egyéni gazdák nevét, és tanuljanak a legjobb állattenyésztési módszerekből. íme a részletes eredmények: Kifejt tej mennyisége: 6765 ilitar 4841 „ 3414 „ 3305 „ 3102 „ 3000 „ Termelőszövetkezet: Tehenész: Tehén neve: Kifejt tejmenny.: Somoigymeiggyesi Előre Király Ferenc 1. Eszti 4108 ■liter Répáspusztad Első ötéves Terv Szöllősj László 13. Dajka 3987 Ráíksi Uj Élet Gertner János 6. Szeles 3275 Bedegikéri Uj Éilet Vincze Antal 3. Narancs 3098 ,5 Egyéni gazda: Bocik Mózes Lakhelye: Maigyiaregres 79. Füge 5144 liter Hartman Jáincs Büssü 541. Virág 5033 n Szendrei An tal Zseüictkislaik 16. Zsemlye 4910 Csabai, János Kaiposvár 977. Tuba 4898 Matioa Lajos Ráksá 190. Zsófi 4322 Takács István Szenit-gáloskór 189. Gaüiaimb 4135 Gelencsér János Szentgákxské r 118. Zsuzsi 3919 Koincz István Nemesvád 52. Bimbó 3846 )) Takács Ernőmé Szentigáloslkér 151. Szekfű 3554 ff Köteles István Nagyatád 15. Cidirus 3557 ff TANÁCSAINK ÉLETÉBŐL Őrtilos tanácsa a község fejlesztéséért Örtiloson jó úton halad a községfejlesztési tervek megvalósítása. A végrehajtó bizottság, de maguk a tanácstagok is szívügyüknek tartják a tervek valóra váltását. Személyes példamutatásukkal, társadalmi munkával és a hozzájárulási összegek befizetésével segítik a tanácsot. Alig van már olyan gazda a faluban, aki be ne fizette volna községfejlesztési hozzájárulását. A befizetett összeget már fel is használták: megvásárolták a 30 férőhelyes napközi otthon berendezési tárgyait. Vettek egy hídmérleget is, a rossz állapotban lévő mezei hidakat pedig rendbehozták. A megyei oktatási állandó bizottság az eddigi szokástól eltérően nem Kaposvárott, hanem az egyik járási székhelyen, Barcson tartotta meg ülését. Az állandó bizottsági ülésen a járás oktatási helyzetét, az elmúlt tanév eredményeit és hibáit vitatták meg. Az 1955—56-os tanévben a járásban 163 olyan tanulót kutattak fel, aki eddig nem járt iskolába; 91 kiváló tanulót javasoltak tovóbbtá- nulásra, és 100 000 forintot fordítottak szemléltető eszközök vásárlására. Az állandó bizottsági ülésen elhatározták, hogy az üléseket ezután mindig azon a járási székhelyen tartják, amelyik járás oktatási helyzetét vitatják meg. Az ülésre meghívják a többi járás állandó bizottsági tagjait, a járási oktatási osztályvezetőket és az elnökhelyetteseket. Megbecsüli választóit — választói megbecsülik Bencs György jutái dolgozó paraszt, megyei tanácstag, az állam iránti kötelezettség teljesítésében példát mutat gazdatársainak. Vágómarha-, sertés-, baromfi- és tojásbeadását már egész évre rendezte, 3000 forint évi adójából 2400 forintot befizetett. Nemcsak ezzel, hanem a dolgozók panaszainak, ügyes-bajos dolgainak elintézésével is kivívta választóinak megbecsülését. Fogadónapjait mindig pontosan megtartja. A múlt hónapban 12 dolgozó paraszttársa panaszát intézte el. GONDOLATOK A KUNFFY-KIÁLLÍTÁSON 'NJégy terem a múzeumban, 1 ’ egyiket-másikcut öt-hat lépéssel átmérhetjük, most mégis gyorsantűnő órákba telik, amíg a negyedik, a legnagyobb terem kijáratához érünk. S még lassúbbak a léptek, még hosszabban fürkészőek a szomjas szemek^ hiszen egy őszhajú, fehérszakállú, 87 éves ember lépdel mellettünk. Néha leül az ablaknál elhelyezett székek egyikébe s onnét néz, mutat, beszél. Egy kiállításon nem is lehet elképzelni jobb vezetőt, mint magát a művészt. ... A művészt, Kunffy Lajost, aki gyűjteményes kiállításával, mindössze hetven darab képpel, művészetével idevarázsolta a Rippl- Rónai Múzeum kiállítási termeibe a magyar falu sajátos levegőjét, párizsi posztelljeivel Párizs levegőjét, s ha csak színvázlatokban is: a pesti dunakorzót, a cigányokat, a telet, a normandiai gyümölcsöst és embereket, mindig más és más embert. Csák egy azonos: a művész •teremtő, jellemző embert szerető nagysága. — Ezek még Párizsban készültek — mutat körül az első terem pasz- teüjein a művész, aztán leül, s hosszasan néz egy-egy képet. Milyen erővel üzenhetnek néki a múltból a képek, a színvázlatok, a női portrék?! Az ajtó mellett egy kis pasztellkép: Rippl-Rónai a művész feleségével. Elidőz itt is hosszan a tekintet. A látogató csak egy kertet, egy kerti padot lát, azon Rippl- Rónait és Kunffy Lajos feleségét; csak a kréta nyomán kelt művészetet, a szép színeket, foltokat és vonalakat csodálja, látja, de mennyi mindent lát a művész: emlékeket, barátot, a nagy művészbarátot, s idéz tán szavaikat is a kép előtt az alkotó. S a festő egy-két mondatban megosztja a hálás látogatóval emlékező gondolatait. így teljesebb, élménydúsább a kiállítás, maradandóbb a magunkkal vitt emlék. Egy-egy kép talán már csak nekrológja egy letűnt kornak, életformának. Nekrológja embereknek, hajdani szépségeknek, nagyságoknak. Sorakoznak az első teremben a párizsi nőkről készült pasztell- portrék. Ifjabb Clemencauné portréja, egy nagyhírű zongoraművésznő arcmása finom vonásokkal, érdekes színekkel megörökítve az utókor számára. Kimúlt szavak, halványuló emlékek lüktetnek a képekben. A művész most eljött somogy- fari lakából, s újra és újra végigjárja a kiállítási termeket. Emlékezik, s emlékezni annyi, mint szebben átélni a múltat. Itt van a híres »Teknővájó cigányok« színvázlata. A három cigány- gyerek képe. Sajnos, a cigányképekből kevés kerülhetett kiállításra. S megint egy emlék. Egy párizsi kiállítás emléke. Másnap a párizsi lapok lepedönyi oldalain féloldalas cikkek adták tudtul Párizsnak egy magyar művész nagy sikerét. »A cigányok festője« — ilyen címmel számoltak be a sorok a kiállításról, így nevezték el a párizsi újságírók, műkritikusok a fiatal magyar festőművészt, Kunffyt. Amikor legutoljára nála jártunk, a képektől zsúfolt: somogytúri műteremben kereste elő a párizsi lapok cikkeit, s fordította. magyarra a szavakat. Itt mutatta a fényképeket nagysikerű képeiről: az ebédelő aratókról és a többiről. Mutatta a felvételeket olyan képekről, amelyeket már csak fényképről csodálhattunk meg. Megállunk egy öregasszony képe előtt. *»Zsuzsi néni« somogytúri öregasszony, S amíg az emberi szem megpróbálja az öregasszony arca ezer ráncának hieroglifáit egyenként kiolvasni, megfejteni, a művész emlékező mosollyal mondja: »A Zsuzsi néni? ö tudott legjobban káromkodni a faluban. Arról volt híres.« S még mennyi mindent meglátott a művész szeme, mennyi mindent odafestett az arc redői közé kemény, jellemző erővel, hogy ez a meghajlotthátú öreg parasztasszony ne- csak egyszerű fénykép legyen, ne- csak a művész megjelenítő művészetéről, színérzékéről beszéljen, de szóljon az ecset emberségéről is: hogy az egy arcból száz és száz görnyedthátú parasztasszony arca nézzen vissza, száz és száz paraszt- asszony »sokat megélt, sokat kibírt« sorsa álljon előttünk. »A legjobban tudott káromkodni...« — mondja a művész, s a ráncok, a parázsló szem, a keskeny száj — a megbékéltség szelíd, hajlásai alól kibukkanó fájdalom éles szögletei elmondják: mi adta, mi adhatta a káromló szavakat Zsuzsi néni ajkára. S hogy mindez benne lüktet, benne él a portréjában — az Kunffy nagy emberségéről, művészetének erejéről tanúskodik. T\z Kunffy képeit, portréit nem ^ kell megmagyarázni — beszélnek azok maguktól is, magukért is. Képek, újabb képek — és egyre jobban előttünk áll a paraszti élet, a somogytúri parasztok, a somogytúri táj ismerője, festője: Kunffy. Idelopta képeivel a falusi élet csaknem minden mozzanatát. Elénk varázsolta Somogytúrt, egy kis képben, úgy, ahogy a háború után maradt. Egy megrázó falurész, az előtérben romok, kétségbeejtő pusztulás, de a színekből, az ecsetvonásokból mégsem a reménytelenség árad. Megkapja a tekintetet a téli falu csodálatos képe, s a tekintet már-már suhan az apróbb képeken, megfosztva magát az apránkénti megismerés gyönyörűségétől, hogy a negyedik teremben, a hatalmas kompozíciókon egyszerre előttünk álljon teljességében Kunffy nagysága, művészete. Itt már a művész sem szól, nem J2S EGY TANÁCSELNÖKHELYETTESHEZ Kf ED VÉS MIHÁLY BARÁTOM! Az árokparti beszélgetések sokszor igen komoly társadalmi és politikai kérdéseket vetnek fel. Mi pedig a minap az árokparton csevegtünk. Személyeskedésnek, ellenségeskedésnek fogtam volna fel pár kijelentésedet, ha nem ismernélek, ha nem fűznének baráti kapcsolatok Hozzád. Mivel két kijelentésed mögött lényeges társadalmi probléma jelentkezik, mely megoldásra vár, úgy gondolom, hogy a nagy nyilvánosság elé kívánkozik. Személyhez kötni nem akarom, mivel meggyőződésem, hogy ez nem egyedüli jelenség, tehát nem kettőnk ügye, hanem általános, így egész népünk ügye is. Ennek a levélnek megjelenéséig Mihálynak keresztellek. A levél megjelenése után Marci név alatt jelentkezek Nálad, hogy a problémát személyesen is megvitassuk. Kedves Mihály! A nekem juttatott pedagógus illetményföld — bár 620 forintban van a megművelése, elvetése stb. — nekem nem kell. Ezt meg is mondtam Neked. Nem kell azért, mert nagyon rossz a föld, a rendes megmunkálás után is csupán itt-ott látszik benne egy-egy szál kukoricaszár. Merem állítani, hogy ennek egyedüli oka a kizsarolt, sovány föld. Én ezért nem illetem szemrehányással a tanácsot, hiszen jobbat nem adhattatok. Hogy az árokparton estefelé még- egyszer beszéltem erről, annak oka az, hogy a magyar rádióban, tehát a Kossuth-adóban is szóbajött ez a kérdés olyan formában, ahogyan ezt én is megemlítettem Neked. Tudom, hogy nem voltál éppen nyugodt lelki- állapotban akkor, amikor a rádióval kapcsolatban azt mondtad: — Talán a «-Szabad Európa« rádió mondta? — Először meghökkentem, és nem tudtam, mit szóljak. De most bevallom Neked, hogy én is hallgattam már ezt a rádiót. Azt is tudom, hogy már sokan hallgatták pedagógusok, és nem pedagógusok egyaránt. Talán még Te is. Ezt nem tudom, erről nem győződtem meg. Az egyik pedagógustól azonban azt is hallottam, hogy hazugság, izgatás ott minden szó. De e kijelentésed mögött ott van a régi előítélet, a megbízhatatlanság, a gyanú a pedagógusokkal szemben. Pedig már 12 év próbált ki minket. Sc'kan vagyunk pedagógusok, akik — mint Te is — a társadalmi élet legmélyéről jöttünk és álltunk oda a felszabadulás után, hogy soha többé ne térhessen vissza a régi világ. Hogy a mi gyermekeink ne onnan induljanak, ahonnan apáik. És úgy gondolom, hogy mi, pedagógusok jó munkát végeztünk. Ezt nem én, hanem az arra illetékesek állapították meg. Nem akarok ezzel bővebben foglalkozni, a tények beszélnek. De meg kell már egyszer és végérvényesen állapítani, hogy a szocialista hazához való hűségnek, ragaszkodásnak, a szocialista hazafiságnak, a munkához való helyes viszonynak nem egyedüli letéteményesei és kizárólagos tulajdonosai azok, akik ösztönös hangulati meggondolásból így tudják. A népi demokrácia 10—12 éve fölnevelte az új értelmiséget és átalakította a régi értelmiség nagy részének gondolkodását is. Erre igen sok példa van. Mihályom, ha ez így áll, akkor az öntudatos szocialista embereket máshol is fel kell ismerni, akkor meg kell szűnniük a régi előítéleteknek. Az öntudatlan embereket pedig öntudatosítani kell. S ez közös feladat, mindkettőnké, mindannyiunké. Ha így fogod fel, akkor be kell látnod, hogy ez a kijelentésed a pillanatnyi hangulat terméke volt. A MÁSIK KIJELENTÉSED: a pedagógus-feleségek menjenek a tsz-be kapálni. A pszichológiai alapmotívum itt is az előbbi. Megfeledkezel azonban egy-két dologról. A feudálkapitalista osztályuralom nem fogadta be a pedagógust, az elnyomott tömegek viszont az uralkodóosztályba sorolták. Egyiknek is, másiknak is idegenek voltunk. A legutóbbi 10—12 esztendő azonban eldöntötte a hovatartozás kérdését. Tisztában vagyunk azzal, hogy a régi vélt, nem létező osztálykülönbség ilyetén való érzékelésének jelentkezése a burzsoá nevelés ittfelejtett csökevénye, és ennek kiküszöbölése az ösztönösségből igen nagy nevelési feladat. Mi erre törekszünk, Mihály, de próbáld Te is így felfogni. Ettől függetlenül: a tsz-ben folyó munka, a tsz-tagság ma már dicsőség és hazafiúi tett. Helytelen tehát még magánbeszélgetésben is büntetésnek szánni. Sok pedagógus van megyénkben is, aki komoly munkát végez a tsz-ben. Pedagógus-feleség is van ilyen. De a nevelés és főleg a tömegnevelés leghatékonyabb eszköze a személyes példamutatás. Ha ez így van, márpedig így van, akkor föltehetem a másik kérdést is: mutattál-e erre példát? Hány munkaegysége van feleségednek a helyi tsz-ekben? Ne vedd sértésnek, de KA itteni tsz-ek egyikében sem volt még, ennek utánanéztem. Azt hittem, azért veted föl ezt a kérdést oly élesen, mert már példát mutattál. Milyen nevelési eredményeket mutathatna. fel a mi iskolánk, ha csak szóval ne- vélnénk, tettekkel nem? Neked pe- dig látnod kell, hogy itt tettek és magyaráz. Felesleges itt a szó, a ^eredmények vannak. A pedagógus- magyarázat. ^feleségek is igen szép eredményeket Egy egész falat betakar a »Gyér- Vmutatnak _ fel. Két 3-3 gyermekes ektemetés«. Kunffy eavik leais- «családanyára tudok hivatkozni De mektemetés«, Kunffy egyik legis mértebb, legtöbbet emlegetett képe. Egy tragikus, fájdalmas mozzanata az életnek, s ebből a képből mégsem ez sugárzik. Az éles nyári napfény, a háttérben a ház fehér fala, a nyári li lás árnyak, a tarka színek, papnak segédkező tanító nyitott ernyője a koporsó és a gyermekhalál ellenére is az életet árasztja a maga valóságában. Megriad, megdöbben a tekintet a koporsóra boruló síró asszony sötét ruhájától, de amikor átsiklik a bámészkodó gyerekre, a »szentmihálylova« két végénél álló lányokra, már nem is annyira a tragédiát, mint az életet látjuk. A hatalmas térben alig né- hányan állnak. Nyár van, aratás ideje. Egy gyermekhalál most nem csődíti össze a falut. Néhány szomszéd tiblábol a koporsó körül s osztozik a bánatban jelenlétével. Hatás- y, vadászásnak, mesterkéltségnek sem- V* mi nyoma. Ez a kép művészet, való- ság — élet. v( Még be sem telik a szem a »Gyér- *í* mektemetés«-sel, máris átsiklik a « S ^a nem gyakorlati pedagógus-feleség •is kétgyermekes családanya, s na- Igyon sokat dolgozik és kapál. Neked (pedig egy gyermeked van. A példa- I adás bizony hatalmas erő a nevelés {és főleg a tömegnevelés terén. { ÁIIHALY! A problémák, a ne- 1 hézségek közösek. Közösek a nmegoldás feladatai is. A tanácsok és í pedagógusok összefogása, kölcsönös [l megértése egyik fontos feltétele a magyar falu átalakításáért vívott harc sikerének. Tudom, hogy Te is ') tisztán látod ezt. De a régi előítéletté két is el kell vetni. Próbáld meg {Te is, barátom, és próbálják meg ezt (sokan, még sokan, í Levelem megjelenése után szemé- jdyesen is jelentkezem. Akkor majd ^többet. Addig is elvtársi szeretettel (köszönt barátod: Marci. A szerkesztőség postájából Védjük a fákat! IY‘ mozgékony, színdús tömegére. »A kertészkedő tiszteletes« érdekes ar- li, ca, a »Gieswien prelátus«, a »Reg- ill geli terítés a verandán« mind, mind ■?( meglepetése a negyedik teremnek, y Államunk évről évre milliókat költ S a művésznek mindegyik képről «a fásításra. Ez nagyon helyes. De az van egy-két emlékező mondata. Jímár nem helyes, hogy a fák védeleméről kissé megfeledkezünk. A mi- égy terem a múzeumban, két «nap Barcson jártam. Az állomással perc alatt átsiethetünk raj- ^szembeni úton igen szomorú lát—* ------ ----— ’Wónyban volt részem. A főút mellett { lévő, éppen virágzó, több évtizedes (szép hársfa szörnyen megtépázva, l'karvastugságú ágai letördelve. A {megmaradt ágak hűvösében gyógynö- (vénygyűjtők csipegetik a letördelt •ágakról a virágot. Kétségtelen, hogy tűk, most mégis órákba telik, s még ezután is nehéz a távozás. Újabb és újabb képeket s a már látott képeken is újabb és újabb szépséget fedez fel a látogató. Hálásak lehetünk ezért a kiállí- _a______ ____________=____ ___ f ásért. S reméljük, még sok-sok ({értékes gyógynövény a hárs virága. esztendőn át találkozunk a kiállítási termekben, Kaposvár utcáin a fehérszakállú művésszel, Kupffy Lajossal, hogy elismeréssel köszöntsük őt minden találkozáskor. NAGY TAMÁS (Azonban ilyen lelkiismeretlen módon (•való gyűjtése, úgy gondolom, helytelen. Tanácsainknak meg kell akadályozni az ilyen pusztítást. A meg- ybízó vállalat pedig vonja meg igazolványukat. Márton János
