Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-11 / 162. szám

Saerda, 1956. július 11. 80M0GYI N®PLAí* 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ JCét Leóit a biimiwáeiámL Megvalósítjuk a termelés p ár tel len őrzés é t állami gazdaságunkban Gazdaságunk pártalapszervezetei- nek segítségével kezdtünk hozzá ez- évi íer/eink teljesítéséhez, aminek eredménye különcsen a tavaszi szán­tás-vetési és növényápolási munkák­ban. mutatkozott meg. Mindezzel pár­huzamosan szilárdult a munkafegyelem és nőtt a dolgozók munkakedve is. Ha pártszervezeteink irányítókészsé­ge, párttagjaink aktivitása meg is nőtt, sajnos még nem mondhatjuk el, hogy alapszerveink rendszeresen el­lenőriznék a termelés számadatainak mutatóit, vagy figyelemmel kísérnék az önköltség alakulását. Bár az utób­bi időben tettünk intézkedéseket a tej, a hús önköltségének csökkenté­sére. A gazdaság vezetőségével közö­sen célul tűztük, hogy a tej önkölt­ségét 2,80 forintra szorítjuk le. A módja, hogy jóminőségű takarmányt állítunk elő és megszüntetjük a ta­karmány pazarlását. Hiba volt azon­ban, hogy ugyanakkor ennek a ha­tározatnak végrehajtását nem szab­tuk meg a pártcsoportok, az egyes párttagok számára. A pártellenór- zést kizárólag a pártvezetőség tevé­kenységére szűkítettük. Ez azért for­dulhatott elő, mert alapszervi veze­tőségeink nem beszélték meg jóelőre a pártcsoportbizalmiakkal feladatu­kat, következésképpen: azok nem ismerték, hogy a pártvezetőség hatá­rozatának végrehajtásában az ellen­őrzésnél milyen feladat hárul rájuk. Mindenesetre a tanulságot levontuk, s most a pártbizalmi választásokat, a pártcsoportok fellendülő munkáját felhasználjuk arra is, hogy a terme­lés pártellenőrzésébe a lehetőség sze­rint minden kommunistát bevonjunk. Amikor pártalapszervezeteink sze­met hunynak a tervfegyelem lazítá­sán, komoly veszélynek teszik ki a párt gazdasági politikájának végre­hajtását. A termelés pártellenőrzésének éppen az az elsődleges feladata, hogy biztosítsa a termelés terv- szerűségét és kiküszöbölje a la­zaságokat és fegyelmezetlenséget, hogy segítsen felszámolni minden olyan tényezőt, amely forrása lehet a tervtől való eltérésnek. Különösen jelentős gazdaságunkban a termelés pártellenőrzése most az aratás, be- hordás, cséplés és az ezzel párhuza­mos növényápolási munkák megszer­vezésében. Iiaz, hogy pártalapszer­vezeteink az aratás, behordás, csép­lés és növényáDolási munkákra való felkészülést a gazdaság vezetőségével együtt megvizsgálták és megtették a szükséges szervezési intézkedéseket és ezen túlmenően párttaggyűlés na­pirendjére is tűzték. De ezzel nem elégedhetünk meg, további, főleg po­litikai munkára van szükség a szem- voszteségmentes aratás, behordás és cséplés befejezésére. Éppen ezért el­határoztuk, hogy alapszervezeteinken belül a pártcsoportok belátásuk sze­rint, időközönként megvitatják az előbb említett munkákat. A pártcsoportok javaslatai, észre­vételei nyomában a párívezető- ség intézkedik. Hogy ' a pártellenőrzés az elkövet­kező időben a jelenleginél jóval tar­talmasabb legyen, elősegítjük ezt az 1S56—57-es pártoktatási év jó meg­szervezésével is. Az önkéntességet figyelembe véve párttagságunk je­lentős részét szeretnénk bevonni a pártoktatás szervezett, vagy lazább formáiba. A termelés pártellenőrzésének ta­pasztalatait máris felhasználjuk ar­ra, hogy az aratás, cséplés idején a párttagokat megfelelő arányban osz- szuk el a munkahelyeken, ugyanígy a népnevelőket is. Az utóbbiaknál arra törekszünk, hogy állandóan fiiss tájékoztatást kapjanak a leg­fontosabb kül- és belpolitikai ese­ményekről. Tehát már megtettük az első lépé­seket ahhoz, hogy a pártellenőrzés jó úton haladjon gazdaságunkban. Az MDP-vezetőség beszámoltatja a gazdaság igazgatóját és más szakem­berét, az alapszervi vezetőségek be­számoltatják az üzemegységek veze­tőit. Ezzel azonban még nem fejeződ­het be a párt ellenőrző szerepe. To­vább kell menni: a pártcsoporíok számoltassák be a brigádvezeíőket, munkacsapat- vezetőket és minden kommunis­ta őrködjön a saját munkahelyén a termelési tervek végrehajtá­sán, segítse elő minden módon a pártve­zetőség erre vonatkozó határozatá­nak megvalósítását. Természetesen ahhoz, hogy alap­szervezeteink és párttagjaink az üzemegységekben rendszeres pártel­lenőrzést végezzenek, arra van szük­ség, hogy mélyrehatóan ismerjék az üzemegység előtt álló feladatokat, is­merjék az üzemegység tervszámait, a tervek legfontosabb mutatószámait, általában ismerjék a termelés mene­tét. Őszintén szólva még ebben is sok javítanivalónk van, mert alap­szervezeteink csak részben ismerik az üzemegység tervfeladatait. Ezért fordul elő, hogy az ellenőrzés során pártszervezeteink csak a globális számait tartják szem előtt a tervnek, így sokszor észrevétlenül elhaladnak olyan fontos feladatok mellett, mint a szocialista munkaverseny. Mert igaz, hogy a munkaversenyben van­nak nálunk eredmények, de azok ér­tékelésében és főleg népszerűsítésé­ben még bőven akad tennivaló. Min­den bizonnyal ebben is előbbre mennénk, ha pártszerve­zeteink nagyobb figyelemmel kí­sérnék az üzemi bizottság mun­káját, beszámoltatnák őket tevékenységük­ről. De a termelés pártellenőrzését szé­lesítjük, a pártszervezetek tekinté­lyét növeljük azzal is, ha fokozottab­ban törődünk a dolgozók mindenna­pos ügyeivel, apró-cseprő bajaival. Ezen a téren már mutatkozik javulás nálunk, de még tovább kell men­nünk, fokozni a bizalmat a tömegek­kel szemben a párt iránt. Vadicskő József, a I.ábodi Állami Gazdaság MDP-vezetőségének titkára — ÉLETET MENTETTEK a fea- latonboglári vöröskeresztas aktívák. Az elmúlt napokban aratás, közben az állami gazdaság egy dolgozója beleesett a kaszába, amely teljesén felvágta a hátát. A vöröskereszt,es ak­tívák részesítették a bajbajutottat elsősegélynyújtásban, akadályozták meg az elvérzést. — TEJBOLTOT NYITOTT a föld­művesszövetkezet Siófokon, Az új tej,boltban a nyaralók jégbehűtött aludttejet is vásárol’ hatnak. Község: Miklósi Tsz: Vörös Csillag Tárgy: as állattenyésztés Az egyik esős napon kényszer-összejövetel volt a. miklósi Vörös Csillag Tsz-ben, Az irodáiban, gyűltek össze a tagok, s meghányták-^vetettók a közös gondokat. Előjött a szó sekmindenrői. Az időjárás miatti bosszan- kodássa! kezdődött a beszélgetés. Szidták-Lordték az »iidőjárás-feMőst«, hogy hátráltatja az aratást. Majd az állatokra terelődött a szó, mert az egyik tsz-tag kérte a vezetőséget, hogy a nyári munkák idejére mérjenek zöMtakarmány-területet, hogy a háztáji teheneket is zölddel etethessék. Énre az elnök azt válaszolta, hogy szó sem lieihet róla, mert már kaptak 400 ölet a tagok. Kell a takarmány a közös állatállománynak. — Igen, a közös tehenek megeszik a sok takair- mányatorakcit és tej mógsines — jegyezte meg egy má­sik tag a sarokban ülve. Ebből aztán, vita kerekedett, de egészséges, 'hasznos vita. Olyan dolog körül vitáztak, ami eddig csak maradt, s a tagok, de a vezetőségi tagak közül is többen természetesnek, megmásíthatatianmak tartották. De voltak, akik felfedték annak hátrányát. S ez nem egyéb, mint az állattenyésztésben mutatkozó hiányosság. Bizony, ha az állattenyésztést nagyobb ér­demiben részesítenék, akkor az idén nemcsak 2—3 forin­tot, hanem ennél jóval többet oszthattak volna már munkaegységenként ettőlagül. Ez az igazság, s ezt ép­pen ideje volt felvetni. Mert nézzük csak, mi is a hely­zet a tsz állattenyésztésében? — Kevés az állatunk, s nem is jóminősógűefc — mondta Maráz Vilmos, a nö- vónytermelésii brigád vezetője. —1 Nincs ez így rendjén. Merít honnan várhatnánk pénzt, ha nem az állatte­nyésztésből . ; ; Igaza varr Kevés például1 a 400 hold földterülethez a 35 szarvasmarha. S igen kevés a 10 tehén. De a leg­nagyobb hiba, hogy ezek a tehenek sem jótejelők. Mind­össze 5,5 liter a jelenlegi fejési átlag naponta. — Pedig egész nap kint legelnek és ittbenn is 'kapnak zöldét — mondja Názelberger elvtárs, a tsz el­nöke. — És rá még minden tehén kap naponta 2 kg abrakot. Tessék, htt az abnakkiutalás. —t Lehet, hogy csak papíron kapnak abrakot — jegyezte meg egy tag. — A gondozással van a legnagyobb hiba — toldotta meg egy másik. — Igen — emelte fel hang­ját egy ékesebb ember, az ellenőrző bizottság tagja. — Baj az, hogy hiába hívom az ellenőrző bizottság tag­jait, hogy néha látogassanak el a tehenészetbe. Nem jönnek. De miért? Mert tudják, hogy Kristóf Albert, a tehenész nem jó néven veszi az ellenőrzést. Ha oda­megy az ember hozzá és érdeklődik tőle a gondozásról, vagy etetésről, akkor mindjárt szentségül. Hát ki látott miár ilyet? Minek altkor az ellenőrző bizottság, ha nem gyakorolhatja feladatát? — Hát ebben van valami — jegyezte meg az elnök röviden. Pedig kár, hogy ehhez a dologhoz nincs több hozzáfűznivalója. Mart igen fontos kérdés ez. S ha már tényleg így áll a dolog a tehenészetben, ezt nem lehet csak annyiban hagyni. Egy tehenész miatt nem károsodhat másik harminc ember. Márpedig eddig ká­rosodott. Azzal1 is megrövidül a közösség, hogy a tehe­nész, áki 10 tehén mellett csak 7 növendékimarhát gondoz, nem hajlandó kihajítani a teheneket a legelőre, hanem erre külön két fiút kellett beállítani, akik na­ponta egy-egy munkaegységet kapnak az őrzésért. — Baj van a tehenek utánpótlásával, a tehénállo­mány fejlesiztésével ds —■ mondja Maráz eülvtárs. — Mi csak vesszük a drága teheneket, és még alig adnak hasznot, amikor selejtbe, olcsón el­adjuk, s akkor ismét vesszük a drága állatot. Ez ds égető kérdésként vár megoldásra a tsz-ben. Az idei terv szerint őszig nyolc darabbal növelik a te- ‘héniétszámot. De hogyan? Itt ds főleg állami kölcsönre támaszkodnak, saját nevelésiből csak három tehenet tud­nak 'beállítani. Pedig sokkal jobban jönnének 'ki, ha jó előre gondoskodva, sajátineveillésű üszőkkel pótolnák a hiányt, illetve az utánpótlást. Ellenkező esetiben csak az adósságuk nőhet. De hogy jó ©gyedekkel növeked­jék a tehenek létszáma, ahhoz szükséges, hogy az arra alkalmas növendékek jó gondozásban részesüljenek. Ehhez pedig jó gondozó kell. Előjött a szó ezen a délutánon a közös sertéste­nyésztés gondja-baja felől is. Amint mondják, ezelőtt két évvel1 kaptak 16 anyakocát állami támogatással. Ez rendjén is volna, hisz az állam igyekszik a legmesz- szebbomenőikiig segíteni a termelőszövetkezeteket. De az már baj, hogy a 16-ból most már a selejtezés folytán csak 11 anyakocájuk van, s itt sem gondoskodtak az utánpótlásról. Pedig módjukban állt volna, s áll most ds. Az külön ráfizetést jelent, ha megvárják, míg tel­jesen kiselejteződik a meglévő kocaállomány, s majd állami hitelen állítanak foe újat. De ez nem is enged­hető meg, hisz az állam azt várja a tsz-ektől, és a miklósi Vörös Csillagtól is, hogy saját erejéből, illetve a megadott alapból úgy fejlessze sertésállományát, hogy piacra is1 adhasson jó tenyészegyedeket. Emellett minél több hízottsertés értékesítésével segítse az ország zsírral, hússal való ellátását. És ak­kor bizonyára még több forinttal dagad az erszénye valamennyi szorgos tsz-tagnak. Ebben egyet is értet­ték a Vörös' Csillag-beliek, s amikor az esőfelhőktől mentes, tiszta égbolt alatt hazasiették, úgy érezték: hasznos volt ez az • esőkényszerítette összejövetel. Egy sor olyan göröngy eligazítása kezdődött meg, amelyek eddig akadályozták a gyorsabb előrehaladásukat. BONYODALOM EGY BORJÚ KÖRÜL l 7 Előrebocsátom, nem szerelme- sek leveleiről van szó, ha még ar:ról lenne ... De ez egészen más. Az történt, hogy... — de talán mondja el az esetet maga a segesdi Merkei Józsi bácsi. Csendesen leezdi mondókáját: — Nagyon dühös va­gyok! ügy áll a dolog, hogy neveltem egy borjút. A törvény szerint, ha a borjú súlya meghaladja a 160 kilót, úgy nekem 600 forint adókedvezmény jár. A borjú lem-érése múlt év no­vemberében megtörtént, a helyi ta­nács titkára nyilvántartásba is be­vezette. Az adókedvezmény tehát jo­gos, azonban érthetetlen módon a Nagyatádi Járási Tanácstól máig sem kaptam határozatot a 600 fo­rintos adókedvezményről. Hat és fél hónap óta! Ehelyett kapok minden héten egy — néha két — felszólítást, hogy a 600 forint adóhátralékot fi­zessem be stb., stb. Április 4-e előtt dicsérő oklevelet kaptam az ezévi első negyedévi adó időelőtti befizetéséért, s most tarto­zást követelnek rajtam. Berta elvtárs — aki kijár a járási tanács pénzügyi osztályától — ígér­te, hogy elintézik az ügyet és végre megszüntetik a »levelezést«, de ugyanaznap este már újabb felszólí­tást kaptam. Hogy milyen véleményt mondha­tunk erről a panaszról? Csák annyit, hogy időszerű lenne, ha az ügyben illetékes elvtársak — amennyiben az utóbbi napokban változás nem tör­tént — végre orvosolnák Merkei elv­társ jogos sérelmét és megszüntetik a levelezést. RÓZSÁBÓL KAKTUSZ A türelem rózsát terem- — • tartja a közmondás, »de mást nem- — és ebben van valami, ér­demes .gondolkodni rajta, sőt... Egy példa: A 'bájos leányzó buszra vár, pantos akar lenni a randevún, azonban a busz sokat késik, ami még borzasztóbb, a jegykezelő ridegen ki­szól a kocsiból: »telt a kocsi- és a busz elrobog. Nincs más hátra, gya­log kell metmni a találkozóra, persze alaposan elkésve, és az eredmény? ... Semmi esetre sem rózsatermés. Vegyünk egy komolyabb példát: A scmagyudvarheiyi DISZ-fiatalbk kapnának DISZ-ihelyiséget, csak deszkára lenne szükségük, és azt a helyi tanács fedezné is, A dolog azonban nem dyan egyszerű. Nézzük csak, mii történik addig, amíg a tü­relemből bimbó, a bimbóból rózsa és a rózsából nem is annyira érthetetlen módon kaktusz lesz! Deszkát vásá­rolhatnak a fiatalok, de csak úgy, ha diófát vagy utalványt adnak le. Hogy ez nincs? Segít a tanács, a pénz mellé diófát is ad Igen ám, de a ki­vágásihoz engedély kell. Sebaj! Van türelem, kérik az engedélyt a Csur­gói Járási Tanácstól, pár nap múl­va ott a válasz: »A kivágási enge­délyt kizárólag a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága adhat­ja.- Futja még a türelemből; Meg­írják a kérvényt a Mezőgazdasági igazgatóságnak. Na végre lesz DISZ- helyiség — gondolja az olvasó —, azonban még mindig nem olyan egy­szerű a dolog! Egy hónapja ibeküld- ték a kérvényt, maradék türelmüket felélve lesték mindennap a postát, azonban hiába, mert 'kérésükre sem engedélyt, de még választ sem kap­tak. így lesz hát a tünetemből nem ró­zsa, hanem kaktusz! VARGA LÁSZLÓ Védjük sneg lábonálló termésünket! Termelőszövetkezetek, 'az egyéni dolgozó parasztok, állami gazdaságok azzal indultaik harcba a 'kenyércsata győzedméért, hogy minél kevesebb szemveszteséggel takaríthassák be idei kenyerünket. Úgy gondolom, ez dolgozó népünknek egységes érdeke. Uigylátszi'k azonban, hogy egyesek, köztük a Délidunántúli Áramszolgál­tató Vállalat dolgozói ezt nem tart­ják szívügyüknek. Ugyanis' a vil- lanyiszereMsi munkák közben dur­ván legázolják az érett vagy félig érett gabonáikat. A mezőcso'konyai Uj Élet Tsz-nefc is nagy kárt okoztak a letaposott gabonával. Ha a munká­latok megkezdése előtt szóltak vol­na, akikor úgy irányítottuk volna a munkákat, hogy elsőnek ezen a terü­leten' kezdtük volna meg az aratást. Gönczy János, a mezőcsckonyai Uj Élét Tsz aigronómusa. Á mesgyei bíróság előtt Í Brigádvezetőnk, Ro­dó Mihály rettenetes1 álmot látott az éjjel. Annyira nyomasztó, kínllasztó álom, volt, 'amilyet sohase álmo­dott. Egyenesen bejött a szerkesztőségbe. El­mondta az alábbiakban szóról szóra. Míg ki nem beszélte, nem tu­dott mozdulni se! — Hogy mit álmod­tam? Ballagok kint az ígéretes határban. Sok­helyt már szemembe Í mosolyog a napraforgó btigája — szép sárga virágszirmai nyiladoz­nak. Igaz, a tövifoen nyurgulnak a gyomok garmadáiban! Éktelen egy sereg! Eüliibém top­pan egyszerre a pász­tortáska: »Adj isten, Mihály bátyía!- Hát j csak eőlhűl a vérem: nii- \ csak, ezek beszélni v tudnak — ezek a ga- í zek? S ezzel a pász,tor­i' táska kinyitja táskáját i és egy levelet nyújt J nekem. Nézem: idézés i1 bírósági tárgyalásra. 4 Tanúként hallgatnak 4 ki. A tárgyalás színhe- 4 lye: MESGYEI BIRÓ- é SÁG. A tárgyalás ide- # je: most. Bíró: a lég­ii magasabb jegenyefa, fi A bíró megráz egy f csengettyűvirágot — fi figyelem, kezdődik a J tárgyalás. \ — Hű, hallja-e, szer­\ kesztő elvtárs, volt-e i már maga ilyen furcsa 5 tárgyaláson? i Megmondtuk, mi i' ugyan nem. De kértük, 4 mondja már, mondja, 4 látjuk, nem fér benne # a titok. No, engedett, f s folytatta is a fur­csa álom felidézését: —1 Hét annyi első- renjdű vádlottat én még nemigen láttam egy rakáson! Első fő­vádlotthoz így fordult a messzehallatszó sza­vú jegenye-bíró: — Neve? — Mezei acat. — Születési helye? — Minden elhanya­golt föld! — Családja van? —< Népes és kátei'jedt a családom! Bodó Mi­hály bnigádvezető bé­kében hagy mindnyá­junkat. Egészen hábo- míitatlainiul gazolhatunk; Gyökerünket mélyre eresztjük. Azzal aztán nettó törődünk, hogy utánunk az úgyneve­zett kultúrnövények kissé megsat,nyúlnak! A főügyész —■ a: ku­korica — kér szót. S mint az, álombéli tár- igyalást, olyan hűsége­sein felelevenítő Bodó (brigédvezető sorrave- szi, .kiderül, hogy a főügyész nem kufcori- cázott sokáig a vádlot­takkal: «Kiirtani tö­vestül mindegyiket!« —i kiáltott. De a növényi alvilág másodrendű vádlott­ja — Folyondár Szü­lék — is kihallgatásra ikerül'. — Bolond volnék, ha nem szipaLyoznám ki a kultúrnövényeket, hisz sosem' alkalmatlanko­dik arrafelé Bodó Mi­hály és brigádja. Hagyja, amit teszek. Elvégre: alkalom szüli a tdlvajt. Majd Herefojtó Aranka ügye kerül tárgyalásra. Az sem kis vétség: bűne foj- togaitás — méghozzá előre megfontolt szán­dékból. Egy korhadt vad—1 körtefa most mégis el­vállalja a védő szere­pét. Enyhítő paragrafus alkalmazását kívánja. Hiszen hát elvégre is Bodó Mihályék hete­ken keresztül látták a sorozatos bűntényeket, s nem volt egy szavuk ellene! Bodó brigádve­zető mellett ott lapult egy útilapú. Szerette volna ugyan — mint mesélte — talpa alá kötni, usgyé, el onnét! De ebben, a percben az ügyész felállt s köve­telte: tartóztassák le — ő az igazi bűnös! Ekkor elkezd az öreg futni, már lóg a nyel­ve, de eléfoeáll egy ördögszekér. Abba be­lerúg, nagyot kiélt, fel­ébred: az ágy végébe rúgott bele! Micsoda rémségeket összeáüimodifc ez a bri­gádvezető! Néz rá az egész szerkesztőség, mivel közben, körül­ülték az asztalt az új­ságírók minden rovat­ból. Vajon, melyik tsz- ben álmodnak ilyes­mit azok, akik Bodó módjára tanúból vád­lottak lennéneík, ha a MESGYEI BÍRÓSÁG­RA keverednének? Álómba,n, persze. Mert ugye, ilyen a va­lóságban megyeszerte nem található?! Á, dehogy ;;; !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents