Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-10 / 161. szám

Kedd, 1956. július 10.

SOMOGYI NftPLAr

3

Mezőcsokonyai Uj Tavasz határozott:

J Miért késnek as illetékesek Tóbiás Péter ügyének rendesésével?

közös istállóba viszi az állatait!

A félezer holdas mezőcsokonyai Uj Tavasz Tsz márciusban alakult: az ezer holdas helybeli szövetkezet, a jól dolgozó Uj Élet példája vonzotta őket erre az útra. Az Uj Élet Tsz tagjainak homlokára azelőtt sok barázdát szántott a gond, a maguk- rahagyatottság. Most azonban az új úton segíti őket a párt, s melléjük állt a munkásosztály falura küldött előőrse, a Nagybajomi Gépállomás. A szövetkezet a növénytermesztés dolgaiban igen jól halad előre. 180 hold kalászosukból 75 holdat aratógéppel, a többit 16 kaszapárjukkal takarítják be.

A szombati taggyűlésen azonban rájöttek, hogy a növénytermesztés állattenyésztés nélkül nem mehet. Pedig eddig a leltárba vett állataik régi portájukon, a régi istállóban maradtak. Uj istállóra nem telt, a hiteltől pedig húzózkodtak. Ezen a gyűlésen meghányták-vetették, hogy van megoldás! Istállóik igen jók, sok épület pedig egészen tágas, üzemgazdaságilag azonban kihasználatlan. Egy-két kedvelt szép jószág valósággal teremszerű épületben kényelmeskedik. Ezért elhatározták, hogy július 14-re az egész felleltározott jószágáüományuknak biztosítják a közös istállót, a közös takarmányozást, a jó nevelést, az

okszerű takarmányozást. A jól kiválasztott gondozó nagyobb becsben fogja tartani állataikat. A gondosabb nevelés, a tenyésztési tudomány szélesebb körű felhasználása révén félezer holdas gazdaságuk méltó színvonalra fog emelkedni. Több húst, tejet, zsírt biztosít a tagoknak és az államnak. A jól trágyázott földekből magasabb termést hoznák ki. Az állattenyésztés gondjait megosztja velük — az eddiginél fokozottabb figyelemmel — a járási tanács mezőgazdasági osztálya is.

Az Uj Tavasz Tsz határozatát a tagság magáévá tette. Biztos, hogy az okszerűen, nem pazarlóan etetett jószágokból őszre már sok szép példányt felnevelhetnek. Ebből öröme lesz minden jószágszerető tagnak — a közös pedig szép pénzt kap értük. Mivel azonban elvétve akad itt olyan »kitekingető« tag, nem árt, ha a vezetőség és az előrelátó, saját sorsát jól irányító tagok intik az ■ilyeneket az alapszabály megtartásának fontosságára. Több haszonhoz jutnak, ha a társas nagyüzemi gazdálkodás fegyelme s a szövetkezeti paraszt magasabb munkaerkölcse szerint dolgoznak.

Két hónappal ezelőtt járt először szerkesztőségünkben Tóbiás Péter, az Alsóbogáti Állami Gazdaság csombárdi üzemegységének 1955. december 31-ig volt vezetője. Igen elkeseredve jött akkor hozzánk. 1956. január 2-án ugyanis állásából koholt vádak alapján elbocsátották. Munkát sehol nem kapott. Sokáig azt sem tudta, miért küldték el, miért kell bűnhődnie. Hosszas utánjárására Adrián Jenő, az Állami Gazdaságok Minisztériuma Somogy megyei Igazgatóságának személyzeti előadója „bizalmasan” közölte vele: azért küldték el, mert a múltban „Hunyadi-páncélos” volt, s ezt rávezették káderlapjára. Azt mondta: 1955 végére beütemezték (Igen, így mondta) elbocsátását.

Tóbiás Péter majd hanyattesett, amikor ezt meghallotta. Igaz, hogy a páncélosoknál szolgált, de ^Hunyadi-páncélos” soha nem volt. Hiába védekezett, becsukódtak előtte a szívek is, az ajtók is. A Megyei Igazgatóság veeetői azt mondták neki: bizonyítsa be, hogy nem volt „Hunyadi-páncélos”, akkor visszahelyezik beosztásába. S ekkor elkezdődött a kálváriajárás. Tóbiás Péter egymásután írta a fellebbezéseket, a leveleket ügyének tisztázásáért. Közben teltek a hetek, hónapok. Állás nincs, kereset nincs. Miből éljenek? Felesége megbetegedett, kórházba kellett szállítani. Mivel Tóbiás Péter munkanélkül volt, J SZTK-gyógykezelésben nem része- \ sülhetett a felesége, miből vegyen ? gyógyszert, honnan fizesse a kórhá- J zat. az orvost? — aggódott.

1 Egymásután járta a vállalatokat, (l gazdaságokat, hogy elhelyezkedhes- sék agronómusnak (mezőgazdasági érettségivel, többéves gyakorlattal rendelkezik). Amikor szakmája felől érdeklődtek, úgy látszott: sikere lesz. Ám következett a kényes kérdés: honnan jött, miért vált meg előző munkahelyétől? S amikor megmondta: egyszerre becsukódtak előtte a szívek. Rendszerint ezzel engedték el: menjen haza, információt kérünk előző munkahelyéről, s majd értesítjük, mikor állhat munkába. De az értesítés minden alká- lommal elmaradt.

Végre március 21-én a HM-ből megjött a várva várt válasz: „A Hadtörténelmi Levéltárban semmilyen bejegyzés nincs arra vonatkb- zólag, hogy Tóbiás Péter „Hunyadipáncélos” lett volna”. Ám a bürokratákat ez sem elégítette ki. A Megyei Igazgatóságnak nem volt elég ereje ahhoz, hogy elégtételt adjon Tóbiás Péternek ... Sőt, Adrián Jenő újabb találgatásokba kezdett. Azt mondta, nem is „Hunyadi-páncélos” volta miatt bocsátották el, hanem mert felesége kulákcsaládból származott. Újra ment a levél Káliéra, Tóbiás Péterné szüleinek lakhelyére. Nemsokára onnan is megjött a válasz, amelyben Kálló tanácsa bizonyítja, hogy Tóbiás Péterné szülei soha nem voltak kulákok.

Április 14-én végre felajánlottak neki egy állást. De arról, hogy a január 15-től április 15-ig munka nélkül töltött időre ki fizeti meg a munkabért, vagy az önkényes eljárásért ki tartozik felelősséggel, egyetlen szó sem esett.

Levelet írtunk a Megyei Igazgatóságnak. Nagyon önmegnyugtató és furcsa választ kaptunk: Még nem biztos, hogy Tóbiás elvtárs nem volt „Hunyadi-páncélos”. S ä végére nem átallották odabiggyeszteni: ,.Tóbiás Péter elhelyezkedhetett volna, hiszen hozzájárulással adtuk ki neki a munkakönyvét”. Irtunk az Állami Gazdaságok Minisztériumába is. A személyzeti főosztály vezetője, Bakos Antal ielvtárs azt írta: „Tóbiás Pétert nem lett volna szabad elküldeniük osztályszármazása miatt, de „az elbocsátást hanyag, rossz náinkája alapján is lehetett volna eszközölni”. (!)

Tóbiás Péter a minap újra bejött szerkesztőségünkbe. Igaz, a Megyei Pártbizottság közbenjárására időközben állásba helyezték. De Tóbiás Péter úgy érzi, nem kapott teljes elégtételt. Hiszen nem kárpótolták anyagiakban. Azt szeretné tudni, mikor rendezik végre a jogtalan elbocsátás miatt munka nélkül töltött időre megjáró munkabérét?

Úgy véljük, jogos Tóbiás Péter követelése. Adjanak hát neki teljes rehabilitációt

V. J.

Újabb utasául kedvezmény a pedagógusoknak

A Pedaqóqusok Szakszervezete Javaslatára a Közlekedés- és Postaüqyi Minisztérium szabályozta a pedaqóqusok 50 százalékos utazási kedvezményét. Ezen rendelkezés értelmében, hoqy a pedaqóqusok hazánkat Jobban meqis- merhessék, júliusban ős auqusztusban — a nyári tanítási szünet alatt — három alkalommal történt utazásra 50 %-os vasúti kedvezményben részesülnek. ■ A rendelkezés július elsejével lépett 7 hatályba. Az utazási kedvezményhez

szükséqes iqazolványokat Budapesten (Vili., Kerepesi út 3.), Szeqeden, Pécsett, Szombathelyen Miskolcon, Debrecenben a MÁV Igazgatóságainak menetkedvezményi csoportjánál kell meq- váltani. Az iskola igazgatója az igénylő pedaqóqusok nevének feltüntetésével küldi meg a fenti Iqazqatósáqhoz az igényeket.

A háromszori 50 százalékos utazási kedvezmény a családtagokra nem terjed ki.

TERMELJÜNK TÖBB LUCERNAMAGOT!

A „magyar lucerna” kiváló szárazság- és fagytűrő, valamint sar- jadzóképessége folytán világhírű névre tett szert. 1930—40-ben — tíz év alatt — évente 290—270 vagon lucernamagot exportáltunk. A külföldi államok magas áron, minden mennyiségben ma is vásárolnák a magyar lucernamagot. Számos hasznos tulajdonsága mellett termesztése mégsem történik elég nagy területen.

Az állattenyésztés fejlesztése nem megoldható, amíg az évelő pillangósok — ezek közül is elsősorban a lucerna — termesztéséről nem gondoskodunk. A talajerő visszapótlása szempontjából sem kisebb jelentőségű.

Mégis mi akadályozza jelenleg a lucerna nagy területen való termesztését?

Egyrészről a fennálló vetőmaghiány, másrészt az eddigi árpolitika. Ez azonban most lényegesen megváltozott, mert a jelenlegi 2500 Ft mázsánkénti termelői ár, valamint számos kedvezmény (abraktakarmány, vetőmag, növényvédőszer) jövedelmezővé teszi a mag termesztését. A vetőmaghiány megszüntetése érdekében viszont vethetünk kapás lucernát. A legújabb kísérleti eredmények arra mutatnak, hogy a lucerna termesztése kiszélesíthető a sekélyebb, gyengébb — az ún. „baltacím” — talajokra is, ha dupla gabona (25 cm) sortávolságra vetjük. Az így telepített lucernás gyorsan sarjad, zöldtermése kielégítő és magtermesztésre kitűnően alkalmas.

Mit kell szem előtt tartami a mag- termesztésné l ?

A magtermesztés céljára elsősorban az idősebb, ritka lucernásokat választjuk ki. Ezek feltétlen fagyállók és szárazságtűrők. Fontos követelmény, hogy a tábla gyommentes legyen. Súlyos, ha a lucerna vörösherével fertőzött.

Milyen időjárás kedvez a lucerna magtermesztéséhez?

A legkedvezőbb a lucernamag- termesztés szempontjából, ha az évi csapadék 400—500 mm és ennek nagy része a fővirágzásig esik le. Fontos, hogy a fővirágzás alatt napos, 30 C körüli hőmérséklet uralkodjék.

Melyik kaszálást hagyjuk meg magnak?

A fentiek alapján a kaszálást úgy kell beállítani, hogy a virágzás a nyári szárazságra essen. Ahol a virágzás augusztus 10—15-ig várható, ott a harmadik kaszálásból foghatunk magot. A harmadik kaszálásnak felbecsülhetetlen értéke, hogy ebben az időben állati kártevők már nem károsítanak úgy, mint a második kaszálás idején, valamint feltételezhető, hogy a virágzás ideje meleg, csapadék nélküli időbe fog esni.

Hogyan védekezzünk az állati kártevők ellen?

A védekezés történhet hálózással és agritoxos porozással. A hálózás a legtökéletesebb 1 védekezési mód, mert az egész virágzás ideje alatt végezhető. A háló csatornájába tegyünk egy kevésnyi mennyiségű Agritox-port, így a belejutott kártevők elkábulnak. Kis területen, ahol a hálózás feltétele legtöbb esetben nines meg, ott alkalmazzuk az agritoxos porozást. Igen sok kártevőt pusztíthatunk el már a lekaszált tarlón is, holdanként 8 kg por kiszórásával. A legfontosabb védekezési időpont a zöldbimbós állapot. Ha virágzáskor porozunk, nemcsak a kártevők elpusztításával késünk meg, hanem még a hasznos, mag- porzást elvégző méheket is elpusztítjuk. Ezért csak a zöldbimbós állapotig szabad idegmérges porozást alkalmazni.

Az agritoxos porozást lehetőleg a késő délutáni vagy az esti, esetleg

hajnali órákban végezzük, mert a meleg és a napfény könnyen hatástalanítja. Zöldbimbós állapotban 20—25 kg Agritox-port szórjunk ki kát. holdanként.

A porozást nagy területen megfelelő porozógépek segítségével végezhetjük el.

Kisebb területen kéziporozást alkalmazhatunk, vagy tüllzacskóval, illetve ritkaszövésű vászonzacskóval végezhetjük el a kéziporozást. Célszerű egy-egy rúdra több zacskót akasztani, így két ember a rúd rá- zogatásával szélesebb területet elfoghat.

Igen fontos, hogy a maglucernásban az esetleg megjelenő arankafoltokat még a magkötés előtt elpusztítsuk. Legjobb az aranka-foltokat meleg napokon disznóperzselőlámpával vagy lángszóróval kiégetni. A kiégetést két alkalommal végezzük: először csak elfonnyasztjuk, majd a folt megszáradása után égetünk.

Mikor arassuk a maglucernát?

A lucerna aratását a csigák barna színeződése jelzi. Az aratást végezzük a reggeli órákban. A gépi aratás céljára igen beváltak a fűkaszálógépek némi átalakítással. Néhány napig hagyjuk száradni, mire a levelek megszáradnak és utána hordjuk kazalba. Az így végzett aratás után könnyebb a behordás is. Csép- lésre különleges herehajtós gép szükséges. Legfontosabb feladatunk, hogy a cséplés alatt állandóan ellenőrizzük a magvak épségét. A he- refejtők csak száraz herék esetében végeznek jó munkát. A gyomos vagy arankagyanús lucerna cséplé- sét hagyjuk mindig utoljára. így elejét vesszük annak, hogy esetleg a tiszta lucerna a cséplőgépen aranka-, illetve gyomfertőzést kap.

Gimesi Antal

MTA Mezőgazd. Kút. Int., Martonvásár.

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ^

ÉRDEMES A MÉLTATLANUL ESETT SÉRELMET ORVOSOLNI

TVTemrégiben részt vettem a Balatonkiliti Gépállomás párt- 1 ' szervezetének taggyűlésén, melyen több új tag és tagjelölt kapta meg párttagsági könyvét. Nem rendkívüli ünnep ez a gépállomás pártszervezetében, hiszen majdnem minden taggyűlésen vesznek f el egy-két tag jelöltet vagy tagot a pártba. Ezért a mostani felvételek is ugyanúgy történtek meg, mint sok más előtte. A párttitkár egymás után szólította a neveket, hallatára egy elvtárs felemelkedett a helyéről, nyújtotta kérges kezét és átvette a piros könyvecskét.

A negyedik-ötödiknél már az arcokra sem figyeltem, csupán a kezeket néztem, a nehéz munkától megkeményedett, bütykös munkáskezeket, amint a párttitkár keze megszorította őket. Egy kéz azonban tovább tartotta fogva a párttitkár kezét, mint az előbbiek. Idős Kiss Józsefből valami kikívánkozott, s míg küszködött, hogy rendbe szedje gondolatait, csak szorította, szorította tovább Tamási elvtárs kezét. A pár pillanat elég volt arra, hogy minden szempár ráirányuljon, hogy moccanásnélküli csend álljon be. Kiss elvtávs megszólalt. Nehezen préselte ki torkán a hangot, talán ezért mondott álig pó,r szót... se többet, se kevesebbet: »ígérem, ebben a könyvben soha sem lesz folt.«

Megkapó volt a pillanat, ahogy a szavak elhangzottak. Es még többet mondott a tekintet, amellyel az őszhajú, gondoktól megviselt, ötven éves ember fogadalmat tett a pártnak. Ezért jegyeztem meg magamnak Kiss elvtárs nevét, arcát, ezért kerestem meg egy hónap múlva, hogy közelebbről is megismerhessem.

Úgy adódott, hogy megint értekezletre érkeztem,. ezúttal termelési értekezletre gyűlt össze a gépállomás dolgozóinak többséggé. Az utolsó megbeszélést tartották a legnagyobb munka megkezdése előtt. E megbeszélésen értékelték a tavaszi terv teljesítését; voltak, akik most kapták meg a pénzjutalmat a jó munkáért. Az üzemi bizottság is jutalmazott, igaz, szerényebb keretek között, ez azonban nem kisebbíti az eredményt, nem az elismerést. Kiss elvtársat újra az elnöki asztalhoz szólította az üzemi bizottság elnöke, hogy átadhassa a szakszervezet könyvjutalmát és díszes oklevelét, a tavaszi terv- teljesítés idején végzett jó munkája jutalmát.

Ilyen előzmények után ismertem meg közelebbről idős Kiss Józsefet, a gépállomás cséplőgépszerelő brigádvezetőjét. Ahogy az ilyen beszélgetéseknél szokás, életéről mesélt, az ifjúkori emlékekről, családról, munkáról. Hamar eljutottunk az emlékezetes párttaggyűléshez, ottani szavaihoz.

— Sok előzménye van ennek — kezdi. — Voltam én már párttag, még 45-ben, amikor megszabadultam az uradalmi sorból. Falun akkor még nem igen hallottunk a kommunista pártról, így a szociáldemokraták közé álltam. Aztán mikor láttam, hogy inkább csak szájjal csinálnak mindent, otthagytam őket. önállósítottam magam, s mire a kis kovácsműhelyt berendeztem, időm sem igen maradt másra. Dolgoztam, mert úgy gondoltam, ez az egyéni boldogulásom egyedüli útja.

Szereztem egy ócskavasnak való kis cséplőgépet, kijavítgattam és 51-ig azzal csépeltem községemben, Ságváron. Kellett, nagyon kellett a kenyér, az asszony nem segíthetett, elég gondja volt a három kicsi gyerekkel. -v '

De ahogy változott a világ, változtam én is. Újság, könyv mindig volt a háznál, könnyű volt rájönnöm, merre vezet az út... Átadtam az államnak a cséplőgépet, azóta itt dolgozom a gépállomáson.

fTíss elvtárs tisztaszándékú, becsületes ember, érezni szavai- bál, méginkább munkájából —> melyről csak elismerőleg nyilatkoznak a gépállomás vezetői —, hogy szívvel-ilélekkel velünk van. Ugyan miért nem kérte korábban a tagjelöltfelvételét?

Érdeklődésemre élete legmélyebb sérelméről húzza le a feledés leplét. Ságváron »vitték« az osztály harcot, s ha nem volt ki ellen harcolni, kerestek maguknak az akkori vezetők. így lett osztályidegen, illetve kizsákmányoló idős Kiss József. Az a Kiss József, aki uradalmi kovács gyermekeként látta meg a napvilágot, aki egészen a felszabadulásig ki se nőtt az uraság lealázó igája alól Az indok a cséplőgép volt, az a cséplőgép, melyet maga javított ki, mellyel maga csépelt éveken át 5,5 százalék részért. Ne tudták volna az ottani vezetők, hogy Kissnek csak a gépe van, hogy mellette se háza, se egy barázda földje nincs, hogy a cséplőcsapatot sem ő szerződtette és így annak keresetét ő nem is látta? Dehogynem tudták! Mégis elkövették Ia jogtalanságot.

Igaz, ebből anyagi károsodása nem származott a családnak, erkölcsi azonban annál több. Például az, hogy nagyobbik fia nem mehetett felsőbb iskolára, az, hogy Kiss elvtársat tavaly nyáron, amikor az alapszerv minden kommunistája egyhangúlag elfogadta tagjelöltnek, a járási pártbizottság elutasította. Az indoklás: osztály ide gén.

Es még súlyosbította fájdalmát az, hogy fiát, aki közben a gépállomás traktoristája lett, a járási pártbizottság szó nélkül elfogadta tagjelöltnek. Persze, nem ez fájt Kiss elvtársnak, hanem az, hogy fiát, akit ő nevelt becsületes munkásemberré, olyanná, hogy méltóvá vált a párttagságra, elfogadják, az apját pedig visszautasítják.

Kiss elvtársat tehát megbántották. Majdnem egy évig hordta szívében ezt a keserűséget. Azonban továbbra is szorgalmasan dolgozott, társadalmi munkát is végzett, tálán csak annyi volt látható rajta, hogy kissé visszahúzódott, nem szólt bele a párt ügyeibe, nem kritizált, nem javasolt.

Néhány hónappal ezelőtt ügye ismét napirendre került. A téli- gépjavításkor, a tavaszi tervteljesítésért folyó harcban ismét bebizonyította, hogy olyan ember ő, akire minden körülmények között számítani lehet. Felfigyelt rá a nemrég odakerült párttitkár is. Szóba ikerült az is, hogy az ilyen embereknek a pártban a helyük, s hogy miért nem kéri ő is felvételét. Kiss elvtárs, ahogy most nekem, a párttitkámak is őszintén elmondta a vele történt dolgokat. így került újra taggyűlés elé Kiss elvtárs felvételi kérelme, melyet a járási pártbizottság jóvá is hagyott.

Kerülő úton, évek múlva tisztázódott idős Kiss József ügye. Megállapították, hogy soha sem volt kizsákmányoló, osztályhelyzete és magatartása, jó munkája folytán közénk tartozik, hogy pártunk erősödik, ha tagjai sorába tartozik.

Elfeledte-e a sérelmet Kiss elvtárs? Talán a szíve legmélyén még ott van a nyoma, bár maga ellentmond ennek. Úgy gondolkozik: rossz volt, fájt a méltatlan bánásmód, de végeredményben akkor is segített a párt, az állam. Az tette lehetővé, hogy gépállomási dolgozó legyen, hogy elnyerje a sztahanovista, majd a szakma kiváló dolgozója kitüntetést, az adta meg a lehetőséget, hogy életében először építsen családjának házat, s az adja meg, hogy kisebb gyermekei előtt megnyíljék a középiskola kapuja. Most pedig a párt befogadta tagjai közé. »Es ez nekem mindennél többet jelent« — mondja meghaíottan Kiss elvtárs. <

yVem fiatal ember Kiss József; eddigi élete, erős fizikai munkája 1 ~ tíz évvel idősebbnek mutatja, mint amennyi, de ahogy idáig ért elbeszélésében, szinte megfiatalodott. Kék szemében fiatalos tettvágy csillan, sok mindenre telik még tőle.

Érdemes volt kiköszörülni a csorbát, érdemes volt a méltatlanul esett sérelmet orvosolni. Bizalomért bizalmat, szerétéiért ragaszkodást kapunk cserébe ... PÓCZA JÁNOSNÉ