Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-08 / 160. szám
r & PÁRT» ES D I S Z*É LET m Ä „Gazdasági ismeretek" tanfolyamairól A Központi Vezetőségnek az 1956 —57-es pártoktatási év feladatairól szóló határozata átfogó, sokoldalú in tézkedéseket ír elő propagandám un kánk megjavítására. A határozat ki mondja, hogy a fontosabb ipari és mezőgazdasági területeken egyéves >-Gazdasági ismeretek« tanfolyamot kell szervezni, elsősorban gazdasági vezetők és pártfunkcionáriusok számára. Ez a tanfolyam egyik eszköze annak, hogy a propagandamunkát szorosabban összekapcsoljuk szocialista építésünk konkrét feladataival hazánkban. A tanfolyam közvet len segítséget ad a szocialista gazda ság, a szocialista termelés szervezéséhez, növeléséhez és tökéletesítéséhez. Ez a cél már nagyrészt meghatározza a tanfolyam tematikáját, a tanfolyam szervezésének és a tanfolyamon folyó oktatásnak a módszereit is. A termelés konkrét gazdasági kérdéseit csak népgazdasági áganként, más-más tematika szerint, a helyi sajátosságokhoz és igényekhez alkalmazkodva lehet tárgyalni. Ezért ipari üzemekben a tanfolyam tematikája más lesz, mint termelőszövetkezetekben, s állami gazdaságokban miás, mint gépállomásokon. A tematikák hat-nyolc kérdéscsoportot ölelnek fel; az iparnak, illetőleg a szocialista mezőgazdaság valamelyik ágának legidőszerűbb gazdasági kérdéseit. Az ipari tanfolyam tematikájában a gazdaságos termelés problémái foglalják el a központi helyet; a termelőszövetkezeti tanfolyam az alapszabály szerinti gazdálkodást állítja középpontba stb. A helyi pártbizottságoknak joguk és kötelességük, hogy az adott ipari üzem, termelőszövetkezet stb. sajátosságainak napirenden lévő legfontosabb problémáinak megfelelően maguk is beiktassanak egyes témákat a »Gazdasági ismeretek« tanfolyamának tematikájába. Pl. fogyasztási cikkeket gyártó üzemekben külön meg lehet vitatni a minőség és a választék kérdését, azt, hogy miképpen elégíthetik ki jobban a fogyasztók igényeit. Napirendre lehet tűzni egy új technológiai, illetőleg agrotechnikai eljárás ismertetését is, hogy így is mozgósítsák a kommunisták erejét ennek alkalmazására. Feltétlenül szükséges, hogy ezen a tanfolyamon megvitassák a megoldandó feladatokat és azokat a tapasztalatokat, melyek elősegítik a termelés jobb megszervezését és tökéletesítését. flz olitasás nácija is feleljen meg a tanfolyam hivatásának. A legcélszerűbbnek az látszik, ha az oktatás gerincét előadások és az előadásokat követő szemi- náriumokj viták alkotják. Az egyes témák oktatásához a Központi Vezetőség agitációs és propaganda osztálya útmutatót, tananyagot, olvasmány-javaslatot és központilag készített előadásokat ad. Az egyes témákból előadásokat tartanak, ezek megmagyarázzák az alapfogalmakat, ismertetik a téma fő elvi kérdéseit és megmutatják, hogy a második ötéves terv időszakában mik a fő feladatok az adott területen. Mielőtt megkezdenék pl. »Az ipari termékek önköltsége és az önköltségcsökkentés fő útjai« című téma tanulmányozását, bevezető előadást tartanak; ez ismerteti, hogy mi az önköltség, melyek az ipari termékek önköltségének alkotó elemei, hogyan kell kiszámítani és elemezni az ipari termékek önköltségét, milyen jelentősége van az önköltség csökkentésének, és melyek az ipari termékek önköltségcsökkentésének fő útjai. Minderről nem általánosságban fognak beszélni, hanem az adott üzem gyakorlatán magyarázzák az elméletet, hogy a hallgatók jobban megértsék az üzem feladatait és megoldásuk módját. És ne csak megértsék, hanem ösztönzést, útmutatást is kapjanak mindennapi munkájukhoz. Az egyes témák tanulmányozása végül szemináriummal fejeződik be; ezen behatóan megtárgyalják a téma fő kérdéseit,, szoros kapcsolatban az illeti; területen megoldandó feladatokkal. , Az előadás megtartásával olyan szakem-bert kell megbízni, aki a kérdést (jelen esetben: az önköltség kérdését) jól ismeri, aki nemcsak az önköltség elméleti, általános problémáit tanulmányozta, hanem részletekbe menően tudja, hogy az illető ütemben hogyan alakul a termékek önköltsége, és milyen önköltségcsökkentési feladatokat kell megoldani a második ötéves terv időszakában, hogy ennek milyen lehetőségei és nehézségei vannak stb. Az a helyTes tehát, ha az előadókat az üzem hozzáértő szakemberei közül választják, ha az előadások megtartásával, a szemináriumok vezetésével lehetőleg marxista alapműveltséggel rendelkező üzemi közgazdászokat, terv-, pénzügyi, termelési stb. osztályvezetőket, mérnököket, agronómusokat stb. bíznak meg. Csak így érhetjük el azt, hogy az általános elméleti alapokat, a nagy, fontos összefüggéseket már konkrétan, az üzem gyakorlatából merített példákkal, az üzem napirenden lévő fontos problémáival együtt magyarázzuk meg. Ha egy termelőszövetkezetben a gazdasági ismeretek tanfolyamán a jövedelem elosztásáról lesz szó, nyilvánvalóan nemcsak azt kell elmondani, hogy milyen elvek alapján milyen formákban stb. történik ez. Kritikusan meg kell vizsgálni azt is, hogy ebben a termelőszövetkezetben hogyan osztották el a jövedelmet, milyen hibákat követtek el, és hogyan kell úgy osztani el a jövedelmet, hogy az fejlessze a szövet kezeti gazdálkodást, emelje a tagok jólétét. Ilyen előadást csak az illető termelőszövetkezetben dolgozó, azt jól ismerő szakember tud tartani. Ha a szemináriumon — akár ipari, akár mezőgazdasági üzemben — alaposan tárgyalják a konkrét, időszerű gazdasági problémákat, akkor ott szükségképpen sok lesz a javaslat és a bírálat. A pártbizottságoknak jó előre gondoskodniuk kell arról, hogy ezeket az észrevételeket és javaslatokat összegyűjtsék, figyelembe vegyék, válaszoljanak rájuk, és szervezzék meg a helyes javaslatok megvalósítását. Az elmondottakból kiderül, hogy .. »Gazdasági ismeretek« tanfolyamának szervezése, irányítása és eredményessé tétele újszerű, sokoldalú és felelősségteljes feladatot ad a pártbizottságoknak. E feladat megoldásáért a pártbizottságoknak na- gjon isiiállóan és kezdeményezzen kell dolgozniuk. A tanfolyamokat a kerületi, a városi, a járási, illetve a nagyüzemi páxtbizottságok irányítják. Ók állapítják meg — természetesen a központilag kiadott útmutatót felhasználva, és az üzemi, termelőszövetkezeti, gépállomási és állami gazdasági pártszervezetekkel egyetértésben — a tanfolyam tematikáját, ők bízzák meg az előadókat és a szemináriumvezetőket, ők ellenőrzik és segítik ezeknek az elvtársaknak a felkészülését. Nekik kell kialakítaniuk a körülményeknek legjobban megfelelő oktatási módszereket is. Egy bevezető előadást például két szeminárium, vita is követhet, ha az elvi és gyakorlati kérdések megtárgyalása végett ez szükséges. Termelőszövetkezetekben, gépállomásokon a téli időszakban gyakrabban is követhetik egymást a foglalkozások stb. J A helyi pártbizottságok önállósá- j gára azért is nagy szükség van, mert | a »Gazdasági ismeretek« tanfolya-( mának propagandistái számára nem ( lesznek külön tanfolyamok. Azt ta- | nácsoljuk a városi, kerületi, járási ( pártbizottságoknak, hogy az oktatási < év megkezdése előtt és egyszer-két-1 szer év közben is hívják össze a gaz- < dcsági ismeretek különféle tanfolya- | mainak előadóit, szemináriumveze- < tőit, s beszéljék meg velük a fő fel- ( adatokat, a helyes munkamódszere-1 két, és később a tapasztalatokat meg ( a belőlük származó következtetése- < két. | A tanfolyamok sikere elsősorban * az előadók és szemináriumvezetők ki- ’ választásától, a célnak megfelelő, színvonalas és konkrét előadások elkészítésétől függ. A gazdasági ismeretek tanfolyama feladatait és munkamódszereit tekintve lényegesen j különbözik a pártoktatás eddigi tan- J folyamaitól. Keresnünk kell tehát; a megfelelő utakat, a megfelelő formákat, meg kell tanulnunk a tanfolyamok szervezésének, az oktatásnak a jó módszereit, állandóan alakítanunk és javítanunk kell az előadások tartalmát, jellegét is. A gyakorlat fogja megmutatni, hogy terveink és elképzeléseink mennyire életrevalónk, a gyakorlat fogja feltárni a tanfolyamok hibáit és mutat majd utat a tanfolyamok tökéletesítéséhez. Ezért az első évben, a kísérletezés, a tapasztalatszerzés évében a tanfolyamot csak szűk kehiek köztit! indíthatjuk el. Ipari tanfolyamokat mindenekelőtt a nagyüzemekben helyes szervezni. A kisebb üzemek gazdasági és pártfunkcionáriusai részére összevontan külön tanfolyamokat szervezhetünk a kerületi, illetve a városi pártbizettságok irányításával. Termelőszövetkezeti tanfolyamokat főként ott indítunk, ahol több termelőszövetkezet van, de egyes nagy tsz-ekben esetleg önálló tanfolyamokat is indíthatunk. A gépállomási és az állami gazdasági tanfolyamoknál az látszik a leghevesebbnek, ha ezeket a járási székhelyen összevontan tartjuk. A tanfolyamok szervezésével egyidőben kell kiválasztani azokat a felelős elvtársakat, akik az egyes csoportok oktatását, tanulását szervezik és irányítják, ekkor kell megbízni az első témák előadóit és szemináriumvezetőit is. Nagyon gondosan és körültekintően, szerényen; de igényesen, csak gazdasági és műszaki vezetők, párt- funkcionáriusok, az élenjáró kommunista dolgozók kisebb csoportjai számára szervezzük meg a gazdasági ismeretek tanfolyamát. Egyes üzemek igazgatói, gyáregységvezetői, főkönyvelői és tervosztályvezetői stb. számára 'az illetékes minisztériumok is szerveznek speciális tanfolyamokat. A termelőszövetkezeti elnökök, gépállomási igazgatók egy része is végez, vagy nemrég végzett szakmai tanfolyamokat. A gazdasági ismeretek tanfolyamára olyan gazdasági vezetőket, műszaki dolgozókat, mérnököket, technikusokat, üzemvezetőket, termelőszövetkezeti, gépállomási, állami gazdasági brigádvezetőket,, párttitkárokat és pártvezetőségi tagokat, aktív, élenjáró kommunista (és kisebb számban pártonkívüli) dolgozókat kell bevonni, akik nem tanulnak gazdasági szaktanfolyamon, és akik számára különösen fontos, hegy gazdasági alapismereteket szerezzenek. Helyes, ha a gazdasági ismeretek szervezett tanfolyamain kívül — e tanfolyam anyagai alapján — széles körben szervezünk gazdaságpolitikai és üzemgazdasági kérdésekről szóló, új technikai vívmányokat, 'technológiai és agrotechnikai eljárásokat, élenjáró tapasztalatokat népszerűsítő előadásokat és előadássorozatokat. Ha pedig a gondosan szervezett, eredményesen működő, korlátozott számú gazdasági ismeretek tanfolyamok már elegendő tapasztalatot adtak, akkor kibővíthetjük, nagyobb mértékben szervezhetjük majd meg a gazdasági ismeretek tanfolyamait és szélesebb körben tehetjük őket a termelési feladatok megoldásának hatásos segítőivé. Molnár Endre (A Pártélet júniusi számából.) A somogyi ifi-brigádok Mohács-szigeten Képünkön az ifi-brigád egy csoportja, DISZ Megyei VB első titkára, Kóczán szervező titkára, A dunai jeges árvíz rombolásának helyreállítására segítségül sietett az egész ország. Különösen a fiatalok ezrei utaztak az árvíz színhelyére, üzemekből, egyetemekről, termelőszövetkezetekből s egyéb más munkahelyekről. Fütötte őket a fiatalos lelkesedés, az őszinte segíteniük írás bajbajutott embertársaikon. De a fiatalok közül is kitűnt a kút somogyi ifi-brigád, melyek Sárháton a bontásnál és építésnél, Péesváradon pedig a téglaégeíésnél dolgoztak. A táborparancsnokság mindkét brigádról nagy elismeréssel beszéK, s hogy nem alaptalanul, azt bizonyítja, hogy háamikor éppen látogatójuk érkezett: a Magda elvtársnő és a vb. megbízott Biró Gyula elvtárs. romszer nyerték el a táborparancsnokság vándorzászlaját és dicsérő oklevelét. Nem volt olyan somogyi fiatal Mohács-szigeten, aki 135 százalékon alul teljesített volna. Dicsérettel és hálás elismeréssel adóztak ezért a mohács-szigetiek a bri- gádvezetőknek és minden somogyi fiatalnak. Különböző helyekről mentek ugyan: a Cukorgyárból, Yaskom- binátból, a Barcsi Fűrészüzemből, a siófoki járás községeiből stb., de egy szívvel, lelkesedéssel álltak helyt. A somogyi DISZ VB a két brigádvezető nevét bejegyezte a DISZ dicsőség könyvébe. Az ifi-brinád mvnln köz’~en. Most mén ugyan nem sok látszik az újjáépülő házból de nemsokára elfoglalhatják lak ?i a szép, egészséges családi házat. cAmlre nines rendelet.. . — Hát oldd meg, ha tudod, csak aztán... A vita kellős közepébe csöppentem, nem is értettem, miről van szó, az emelkedett hangokból, a heves kézmozdulatokból mindössze annyit vettem ki, hogy valami baj van. Ezért kérdeztem meg: — Dehát mi a baj, elvtársak? — - Mi a baj, mi a baj? — kérdez vissza egyikük ingerülten —, az a baj, hogy mindig csak azt hallani: helyileg kell megoldani a helyi problémákat, önállóan kell dolgozni a helyi szerveknek, de éppen ezt nem engedik, megkötik a kezünket, így ni — s csuklóit keresztezve, kezeit az arcom elé tartja. —• Nem értem, ki köti meg a kezüket? — A rendelet! — A rendelet? — Az hát, olvassa! — és odateszi elém a Minisztertanács 22/1956. (VI. 28.) számú rendeletét, ujjával a második pontra m/utatva. Olvasom: »Az egyénileg gazdálkodó termelők és termelőszövetkezeti csoportok tagjai kenyérgabona-feleslegének 80 százalékára kell értékesítési szerződést kötni.« _ ? ? — Nem érti? Hát az a baj, hogy arról nem szól a rendelet: mi legyen azokkal, akik a termelőszövetkezetben vannak, de féllábbal még egyénileg gazdálkodnak ... Ahá, kezd tisztulni előttem a helyzet. Ismerem ezt a böhönyei problémát. Röviden arról van szó, hogy Bö- hönyén az elmúlt ősszel két új termelőszövetkezet alakult, a Búzakalász meg a Dózsa, de a régi, a Szabadság is felfejlődött számszerűleg. Az új termelőszövetkezetek azonban nem működnek teljesen alapszabály szerint, annak legalapvetőbb pontját sértik meg. Ugyanis háromszor, négyszer, sőt, van, akinek hatszor, hétszer akkora a háztáji területe, mint amennyit az alapszabály megenged. Nőst tehát, most mi lesz azokkal, akiknek, a háztájiján több, vagy legalább is annyi kenyér gabona terem, mint amennyit a közös gazdaságból hazavisznek? Erről vitatkozik Mackó János elvtárs, a községi párt-végrehajtóbizottság titkára, Kovács József elvtárs, a végrehajtó bizottság másik tagja, Pokorni Lajos elvtárs, a községi pártbizottság tagja és még vagy ketten- h ár man. — Mert nézze csak — kezd heves magyarázatba Kovács elvtárs —, vegyünk egy példát: egy családfő a termelőszövetkezeiben szerzett mondjuk 150 munkaeigy- séget — azért csak ennyit, mert a családtagok nem dolgoztak a közösben, azok a »háztájit« művelték. Na- mármost: a szövetkezetben előreláthatólag 5 kiló kenyérgabonát osztanak, összesen tehát az illető hét és fél mázsát visz haza. Tegyük fel, hogy van háromtagú családja, így az otthoni szükségletére hat mázsát megtart magának, a fennmaradó másfél mázsa 80 százalékára pedig értékesítési szerződési köt az állammal. De ugyanakkor a »háztájiján« is megtermett mondjuk 10 mázsa gabona, ebből a cséplőrészt, beadást levonva ismét megmarad hét mázsa. Most mi lesz ezzel a hét mázsa gabonával? — ezt kérdezem én. Ebből ismét levonják a 110—120 kiló vetőmagot? A hat mázsa fejadagot? Es az ezen felül maradt rész 80 százalékát aztán eladja az államnak? Mert így akarják. De mit szólnak majd ehhez a Szabadság Termelőszövetkezet tagjai, akiknek egy holdnál nincs nagyobb terület egyéni művelésükben? Mit szólnak hozzá, mit gondol? Kérdően néznek rám valamennyien, s én igazat adok nekik. Mert valóban, mit szólnak azok a tsz-tagak, akik becsülettel betartják az alapszabályzatot? Próbálok azonban tovább kutatni és kideríteni valamit. —■ No azért biztosan nincsenek olyan sokan, akik csak így vertek gyökeret a tsz-ben... — Nincsenek? Ajaj, na kezdjük mindjárt a két szövetkezeti elnökkel: a Búzakálász elnökének, Gyenese Józsefnek 4 hold, a Dózsa elnökének, Szíjártó Lajosnak 4 hold van egyéni művelésében. Csodálkozik akkor azon, hogy a Búzakalász tagjai közül Bakos Józsefnek (kincses) 7 hold, Faggyas Józsefnek 9 hold Szabó Jánosnak 3 hold, Kiss Bakos Józsefnének 6 hold, a Dózsából Lengyel Miklósnak 4 hold, Simon Lajosnak 5 hold, Heresznyei Józsefnek 2 és fél hold, Szabó Istvánnak (gyáva) 2 hold »háztájija van? De ha akarja, még tovább sorolhatjuk. — Es maguknak, a községi pártbizottságnak mi a véleménye, mi a helyes megoldás? — Nekünk? A mi véleményünk az — mivelhogy a rendelet nem vehette számításba, hogy ilyen termelőszövetkezeti, illetve egyéni parasztok is vannak Böhö- nyén —, hogy ezek az emberek abból a kenyérgabonából, amit a termelőszövetkezetben kaptak, tartsák meg családjuk részére az évi szükségletet. Az ezen felül megmaradt résznek — beleértve azt is, amit egyéni művelésükben lévő földjükön termeitek — a beadási kötelesség teljesítése után, 80 százalékát adják el az államnak. Nem lehet megengedni, hogy ebből ismét fenntartsák a vetőmagot és a család szükségletét, ősszel pedig a megengedetten felüli »háztáji« területet adják be a. termelőszövetkezetbe, ez az ő érdekük is, és ez a helyes eljárás! Ráadásul az államnak eladott gabonáért jó pénzt kapnak. — Déhiszen akkor megtalálták a megoldást, miért csinálnak problémát belőle? — Miért? Azért, mert majd mi ezt megcsináljuk ugyan, de felülről még nem vizsgálták meg a helyzetet. — Dehát maguk ennek a községnek a vezetői, irányítói! — Mi hát, persze, hogy mi, meg is csináljuk majd, ahogy jónak látjuk, becsületesen, a dolgozó parasztok és az állam érdekét figyelembevéve, csak azt kérjük: írja meg az elvtársnő, hogy a felsőbb szervek is támogassanak bennünket egy kicsit. Megírtam. VUCSÁK MAGDA
