Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-06 / 158. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGY ESOL]ET EK 1 Somogyi Néplap Ál MDP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LÁPJA XIII. évfolyam, 158. szám. ÁRA: 50 FILLÉR Péntek, 1956. július 6. Dolgozzanak a tsz-ek ellenőrző bizottságai! Nálunk Somogybán a termelőszö­vetkezeti ellenőrző bizottságok mű­ködése hosszú ideig csak névleges volt, s néhol még ma is az. Pedig az ellenőrző bizottság »ellenőrzi az alap­szabály betartását, a vezetőség mun­káját, a közös vagyon megőrzését, a termelőszövetkezet gazdálkodását, pénzügyi tevékenységét és a tagok­kal való elszámolást«. Szép és fontos feladat, nagy munkaterület. Az alap­szabály az ellenőrző bizottságnak kö­telességévé teszi, hogy »évenként legalább kétszer általános ellenőr­zést, de ezen túlmenően negyedéven­ként az egyes munkaterületeken is ellenőrzést végezzen«. A Miniszter- tanács rendelete, amely létrehozta a bizottságokat, gondoskodott arról is, hogy a tagok az ellenőrzésre fordított idő szerint megfelelő munkaegység­jóváírásban részesüljenek. A legtöbb esetben azt tapasztaljuk, hogy a bizottságok megválasztott tagjai abból a gondolatból kiindulva, hogy »jobb a békesség«, elhanyagol­ták, sok helyen még ma is elhanya­golják kötelességeiket. Azt mondják, nem akarnak senkit sem bántani, ne mondják róluk, hogy piszkálódnak — holott itt egész másról van szó. A tagság mindenütt érzi, hogy szük­ség van a gazdaság, az ügyvitel, a vagyonkezelés demokratikus ellenőr­zésére, s ezt a feladatot bízta az el­lenőrző bizottság tagjaira, akiket mindenütt a legmegbízhatóbb, legbe­csületesebb, köztiszteletben álló em­berek közül választanak. Ha nem volnának hibák a szövetkezetekben, nem volna annyi »ajtón kívül tar­tott kisgyűlés«, s kevesebb panaszos levél indulna el a szövetkezeti tagok köréből a felsőbb szervekhez. Sok bizottsági tag azzal tér ki a munka elől, hogy nem ért a könyve­lés bonyolult mesterségéhez. Ezért nem érzem hiábavalónak, hogy most néhány gyakorlati tanácsot adjak az ellenőrző: bizottsági tagoknak. Ajánlom, hogy a három bizottsági tag ossza fel egymás között a mun­katerületeket. Egyik ellenőrizze az istállókat, a jószágállományt, másik a növényter­melést, harmadik a magtárt és a pénzgazdálkodást. Nem kell hozzá különösebb tudás, nagyobb idővesz­teséget sem jelent, ha a külső mun­kából hazatérve, végigmegyünk az istállón, benézünk a raktárba, meg­nézzük, hogy szakszerűen kezelik-e a terményeket, hogy rend van-e, nem pocsékolják-e a takarmányt, hogyan gondozzák az állatokat, s hogy a magtárban pontosan jegyzik-e a be­érkezett és kiadott terményt, anya­gokat. A könyvelés ellenőrzése nehezebb­nek látszik, de megvan a módja, hogy ebbe is beletanuljunk. Az el­lenőrző bizottsági tag tudja, hogy az állatállományban szaporulat vagy csökkenés történt, hogy eladtak vagy vásároltak valamit. Hogy például ki­szórtak 50 mázsa műtrágyát, hogy vetőmag érkezett, hogy a hét folya­mán öt kisborjúval szaporodott az ál­latállomány, hogy hízókat szállítot­tak el. A bizottsági tag kérje a köny­velőt, mutassa meg neki, hol van ez meg ez beírva. A könyvelő vagy meg tudja mutatni, vagy nem. Ha meg­mutatja, akkor a könyvelés az adott esetben rendben van. Ha nem tudja megmutatni, akkor hanyagság, el­maradás történt. Egy-két ilyen kér- dezősködés után már annyi tájéko­zottsága lesz a bizottsági tagnak, hogy maga is tudja, melyik könyv­ben kell keresni egyik vagy másik bejegyzést és az ötödik, hatodik el­lenőrzésnél már alaposabb véleményt tud formálni magában a könyvelés ről általában. Természetesen akár a gazdaságban, akár a könyvelésben történik az ellenőrzés, elvtársi, ba­rátságos módon kell végezni, senkit sein szabad alapos ok és teljes meg­győződés nélkül gyanúsítgatni. A fel­fedett hibákra viszont rá kell mu­tatni. A bizottsági tagok minden héten tartsanak egy kis megbeszélést, hogy átfogó képük legyen az egész gazda­ság helyzetéről. Az időszaki általános vizsgálatot elére jelentsék be a járási mezőgaz­dasági osztálynak, kérjék, hogy a vizsgálathoz segítségül küldjék ki a járási tsz főkönyvelőt, vagy egy já­rási könyvelőt. A bizottság ellenőrizze a vezetés módját, ügyeljen arra, hogy a veze­tőség végrehajtja-e a közgyűlés ál­tal hozott határozatokat. Ellenőrizze a vezetőség, illetve az elnök beszá­molóit, hogy ténylegesen megfelel nek-e a valóságnak, nem szépítik-e a dolgokat, a vezetőségi intézkedé­sekben nem lehet-e tapasztalni a szö­vetkezet egészére káros részrehaj­lást. A brigádvezetőknél, munkacsa­patvezetőknél ügyelni kell rá, hogy becsületesen írják-e a munkaegysé­get, itt-ott nem kedveznek-e egye­seknek, vagy vonják meg másoktól a becsülettel ledolgozott munkaegy­séget. Ellenőrizzük, hogy a kiosztott területen minden tag becsületes és jó munkát végzett-e. Aki rossz, hit­vány munkát végzett, annak ne en­gedjük jóváírni a munkaegységet, a hiányos munkát végeztessük el új­ra. Ellenőrizzük, hogy kivétel nélkül mindenki csak a végzett munkaegy­sége arányában juthasson előleghez. A legszigorúbban őrködjünk, hogy a szövetkezeti alapba tartozó vagyoni tárgyak eladása esetén befolyt pénzt feltétlenül fizessék be a beruházási tartalék számlára, vagy megfelelő vagyontárgyat, »állóeszközt« vásá­roljanak érte, nehogy a szövetkezeti vagyon az eladások révén csökken­jék. Szoktassuk hozzá a tagságot, hogy a közösség érdekét érintő minden észleletével bizalommal forduljon az ellenőrző bizottsághoz, amely akkor végez jó munkát, ha mindenről tud és a jó gazda szemével ügyel a szö­vetkezeti gazdaságra és a szövetke­zeti életre. Bátran, öntudatosan, józanul és tárgyilagosan dolgozzanak az ellen­őrző bizottságok. Munkájuk nyomán bizalom, megelégedés sarjad, több termés és több haszon. Farkas József, Somogy megye tsz-főkönyvelő HARCBAN AZ ELEMEKKEL Éjszakai felhőszakadás Csongrádban Szerdára virradó éjszaka nagy felhő- szakadás vonult végiq Csonqrád me­gyén. Makón négy óra alatt 130 milli­meter csapadék hullott, a város legmé­lyebben fekvő területét elárasztotta az esővíz. A párt és a tanács vezetői méq az e|szaka a helyszínen meqtették a szükséges intézkedéseket. Az MTH-in- tézet és a qépállomás motoros szivaty- tyúkkal távolította el a lakásokból a vi­zet a szegedi tűzoltók hősi munkával tíolqoztak: két naqyteljesítményű szi­vattyújuk dolgozott. Szeqeden minteqy 40 lakást mentesítettek a qyakran fél­méteres víztől, eredményesen védekez­tek a villámcsapás-okozta tüzek ellen is. A nagylaki Kenderqyárban elejét vették a tűz pusztításának. Sándorfal- ván az önkéntes tűzoltók qátolták meg az asztagba rakott gabona égését, A belvizeket maga a lakosság vezette le; Kübekházán száz dolgozó paraszt ássa az árkokat és vezeti le a helyin­ként fél lábszárig érő vizet. Csehszlovák és magyar tűzoltók hősies harca a tűzzel a Borsod megyei Pácin községben , Szerdán délután Borsodban felhősza- kadasszerű esőzés és orkánszerű szélvi­har vonult végig. Miskolcon a nagy tö- megoen lezúduló víz több mint eqy mé- ,r .rT’a53ass^ííban elborította a villamos aluljárót és egy időre megbénította a villamos- es autóbuszforgalmat. A Sátoraljaújhely környékén lévő csehszlovák határmenti községben Pá­cinban. a nagyerejű szélvihar tüzet okozott. A tűz I. Szabó Istvánné portá­ján kenyérsütés közben keletkezett. A szélviharban gyorsan elharapódzó ve­szedelmes tűz megfékezésére kivonul­tak a miskolci, a sátoraljaújhelyi, a sze­rencsi, a sárospataki tüzoltósáq oszAa- gai de segítségre siettek a hat.irmsriti Királyhelmecről a csehszlovák tűzoltók is A magyar és a csehszlovák tűzoltók, valamint a község lakosainak vállvetett küzdelmével sikerült a tűz továbbterje­dését elszigetelni és megakadályozni. A tűznek 19 ház esett áldozatul. Ember­életben nem esett kár. — NYOLC NÖTANÁCS ALA­KULT eddig a megyében. Csütörtö­kön Ordacsehiben, a népfront és a békebizottság egyesülésekor nőta- nács alakult. Ebben a 'községben ko­rábban semmiféle nőszervezet nem működött. — AZ IBUSZ KÜLFÖLDI TÁR­SASUTAZÁSAI során' július 11-ón a Szovj'etunáóba rendezik mag a kö­vetkező külföldi' utazást. A részvé­ted! díj 3050 forint. Jelentkezni lehet a kaposvári, illetve a siófoki Idegen­forgalmi Hivatalnál. AR A T A MEGY E A kombájnok, aratógépek kihasználásával gyorsan halad a betakarítás állami gazdaságainkban Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága jelenti: Az aratási versenyben első a Ba­latoné j helyi Állami Gazdaság, amely már kediden befejezte a 100 hold őszi árpa aratását. Második a bárdibükfci, amely tegnapelőtt, harmadik a felső- bogáti, amely tegnap fejezte be 103, illetve 45 hold őszi árpa aratását. Jól halad az aratással a Kutasi Ál­lami Gazdaság is, amely a 161 hold­ból már több mint 100 holdon learat­ta az őszi árpát. Az állami gazdaságokban azért ha­lad gyorsan az aratás, mert kihasz­nálják a nagy mezőgazdasági gépe­ket: a kombájnt és az aratógépet, így a szép termés gyorsan csűrbe kerül, nincs kitéve sokáig a szeszé­lyes időjérásnaks Egy nap alatt t3 hold Zadravecz Béla, a Háromfai Állami Gazdaság komibájmvezetője Havell Imrével; szombat déltől csütörtökön 10 óráig edkamibájnólt 45 hold őszi árpát. Közben volt egy nap kiesés eső miatt. Üzemzavarból kifolyólag még egy percet sem álltak indulás óta. Az eddigi legszebb eredményt szer­dán, 4-én érték él. 13 holdat vágtak le, innen 139 mázsát csépeltek el. A Zadravecz—iHavell-pár most versenyre hívja a Kaposvári Állami Gazdasághoz tőlük segítségképpen elment Kenesi—Vasvári-párt — je­lenti Babodi István üzemi párttit­kár. A Magtermeltető Vállalat is segítsen Szerdán azért (bíráltuk a Fonói Gépállomást, mert Attalában, Taszá- ron késedelmes intézkedésük akadá­lyozza az aprómagvaik cséplését. Duics elvtárs, a gépállomás igazgató­ja telefonon felhívta szerkesztősé­günket és közölte vetünk, hogy a cséplőgépeket mindkét községbe és máshova is kiszállitották, de a csép- lést megkezdeni nem tudják, mert ■még egyetlen gazda sem hordta be a termést a mezőrőL Ezért viszont a MagtermeJtető a felelős, s egyben tanulság is legyen szémmkra: ne akarják saját hibájukat más nyaká­ba varrni. Inkább ®k is segítsenek. 12 aratóbrigád alakult DlSZ-fiatalokból a (barcsi já­rásban. Az aratóbrigádok — mintegy 190 fővel — segítenek a rászoruló családoknak, idős, beteges emberek­nek s azoknak a szülőknek, akiknek fiuk a néphadseregben' teljesít szol­gálatot, s amiatt veszélyeztetve len­ne náluk a kenyérgabona 'betakarí­tása. Rinyaújllakon, Istvándiban, Barcson, Patosfán máris dolgoznak a DISZ aratóbrigádok. Szeget ütött a fejünkbe... Egy év éta nem lehet Jutáin patkószeget kapni. Ha a gazdák­nak patkószeg kell, kerékpárra ülnek és bekerekeznek Kaposvár­ra 12 darab patkószegért. Egy­szerre többre ugyanis nincs szük­ség. Ez pedig fél délelőttibe kerül; Ha valakinek busszal kell Ka­posvárra jönnie, 9 forintot fizet az útiköltségért. Drágábba kerül a leves, mint a hús. A gazdák jogosan bosszankodó nőik, hogy ilyen szükséges dol­got nem lehet falun megkapni. Hallotta a gazdák jogos pana­szát Bencs György megyei ta­nácstag. Kerékpárra ült és be­jött a városba pastkószegért. Ka­pott, amennyit akart, vitt is egy zacskóval. Köszönet és elismerés jár ezért Bencs elvtársnak. Am ezt az önkéntes »anyagbeszer­zési!« nem lehet rendszeresíteni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a jutái földművesszövetkezeti bolt­ban is kaphatnának a gazdák patkószeget! Bencs elvtárs, amikor a szer­kesztőségben járt és elmondta a jutái gazdák panaszát, nemcsak az ő nevükben szólt, mert hason­ló eset nemcsak Jután fordul elő. A filléres patkószeg nem nagy dolog, de mégis sok gazdának lehet vele örömet vagy bosszú­ságot okozni. A bosszúság után következzék az öröm: lássák el magukat és a gazdákat patkó- szeggel is falusi földművesszövet­kezeteink. Tíz gépállomás nyerte el az élüzam kitüntetést A tavaszi munkákban elért kiváló eredményekért tíz gépállomás kapta meg az élüzem kitüntetést, mégpe­dig többek között a Somogy megyei Mernyei Gépállomás ás. A kitünteté­seket szombaton és vasárnap adják át a Földművelésügyi Minisztérium vezetői és a MEDOSZ elnökségének tagjai. Learatták az őszi a magyaratádi Kepékbe rakva, behordásra, csép- lésre vár az őszi árpa a magyáratá- di Búzakalász Tsz 40 holdas táblá­ján, Szinte úgy kellett »lelopniuk« az eső miatt a gabonát. Mégis a tagság felkészültségének erőpróbája volt ez, hiszen ezután még nagyobb feladatok várnak rájuk. — A tábla egyik-másik részéről 16—17 mázsás termést várunk, de az átlagos hozam is felülmúlja a 13 mé­termázsát — mondja örömmel Tóth István, az egyéves iskoláról pár nap­ja hazajött tsz-elnök, s a kerek, pi­rosarcú könyvelő, Tóth Géza. Majd arról számolnak be, hogy a 10 hold repcéjüket is lekaszálták, most fo­árpát és a repcét Búzakalászban lyik a cséplés. Hogy minél kisebb le­gyen a szemveszteség, a kombájn marokról marokra jár a táblán, s úgy végzi a cséplést. Előzetes szá­mításunk szerint a 10 holdról 100 mázsánál is több magot csépelünk el — mondja Tóth Géza. — Ez pe­dig a beadási kedvezménnyel együtt 60 000 forint jövedelmet jelent. — Szép pénz a konyhára — vág közbe Stágli József, a Magtermeltetö fő- agronómusa. — A repce szalmáját pedig hagyják a földön rothadni, szórják meg pétisóval, szántsák le, s jó búza lesz benne jövőre — taná­csolja a tsz elnökének, könyvelőjé­nek. ¥i SJÁzzunk át tiÍ5Ki»e. ■ minden sxem termésre! Drámai hangon mondta be szer­dán este a rádió, hogy az aratás megindulása llegetején egyik Bihar megyei faluban gondatlanságból egy egész u tcasor — 19 paraszti porta — lett a tűz martaléka; A hírre megyeszerte minden fa­lusi rádióhallgató előtt megelevene­dett a samogyszüi pusztulás. 1949 nyarán — ugyancsak 'gondatlanság­ból — 22 paraszti (belsőség égett le. Azokon az udvarokon minden, de minden, amibe a pusztító láng bele­kapott — hamuvá vélt: a ház, a tyúkól, az istálló, a sertésfi&ló, a kút- gém, a kutyaól, a szénapajtá, a búza- asztag, a búzás véka, a gyékényko- sér, a tyúkültető, galllytörmeiék — az utolsó elképzelhető éghető anyag, az emberi szorgalom legkisebb terméke i Ne feledkezzünk meg a tűzveszélyről! Jobb tehát idejében felkészülni, hogy a feflledétoenysógnek, az óvat­lan pillanatoknak, a játszadozó gyermekek ‘gonriiatlansóigáiból szár­mazó tűzeseteknek az idei betakarí­táskor mindenképpen elejét vegyüli. Ezért fordult olvasói nevében a So­mogyi Néplap is a tűzrendészet! osz- tályparancsnokság kaposvári vezető­jéhez, Várszegi Gyula elivtárs, tű. őrnagyhoz. Várszegi elvtárs a kö­vetkezőkben tájékoztatta olvasóin­kat: A falusi ember szereti a munkát, szoirgiaDlmámiak meg is van az ered­ménye. Ha munkáról van szó, akkor minden eszközt megfog, mindent tűvé tesz, hogy több termést csikar­jon ki a földiből^ nagyobb hasznot lásson jószágaiból1 —< csak éppen a tűzveszély ehend körültekintő véde­kezés esik ki néha az eszéből. Arról a »klasszikus« esetről minden tűz­oltó-kiképzésen megemlékezünk, amikor a sizatmárököritói pajtában rendezett bálon félezer embert pusz­tult eh Azóta sók idő eltelt. A tűz­oltó-szervezet megerősödött. A mai falu népe már szervezetébben látja el a tűzvédelmet. Tavasz óta már fokozatosan fejlesztettük a falusi tűzoltó-munkát. Most már testület­ként, szervezetten védik a falu éle­tét és vagyonát. Maga Belügyminisz­térium adott számukra az elindulás­hoz anyagi alapot. A községi tűzoltó­testületek maguktól is növelik va­gyonukat kulturális megmozdulásadk- kalt Továbbképezzük őket, a meg­előző tűzrendészed tennivalókra, fecskendőkkel bánni tudásra ás ki­oktatjuk különféle tanfolyamokon, tapasztalatcseréken a falu népét.. A Belügyminisztérium állandóan és rendszeresen segíti a tűzrendészeti osztály munkáját: legutóbb is tíz na­pon át járta a megyét az a magneto- fonos kocsi, amely gondatlanságból történt tűzesetekről adott tanulságos példákat a mi falvakoknak is. A So­mogyi Néplap szintén rendszeresen segíti munkánkat. — Mi most a legfőbb szabály? — vetettük közbe. A pajta véd a víztől — de segít a tűznek! — Vegyük csakugyan a legfonto­sabbat, azt, amá leginkább fenye­gethet a megtermelt javak elpusz­tításával: a pajtába hordást. Mi tűzoltó-szemmel' — bárhonnan néz­zük is a dolgot — csak azt szögez­hetjük lé, hogy ez nagyon veszélyes. Az a paraszti érvelés, hogy a pajtába hordás megmenti a termést a be­ázástól, igaz. Azzal is egyetérthe­tünk, hogy a szemveszteség kisebb így, mert a pajta kemény talaján az elszóródott szemeket könnyebben összesepenhetifc, mint kiint a gádres- gödrös, poras-séros udvaron, De vi­szont: ha a pajtába (kap 'bele a láng, elpusztul az asztag utolsó kalásza, minden szeme, maga a pajta. Sőt! A tűz beleharaphat a szomszéd porta épületedbe. S akkor mór utcasorok 'házad, épülétsorai,, terményei vannak kitéve a pusztulásnak! Tartsuk meg a tűzrendészeti előírást! — Mi tehát az óvatosabb, helye­sebb, veszélytelenebb megoldás? — Az, hogy ha mór közös szérűre nem hordja a termést a falu, s a gazda mindtenáron a maga telkén akar csépelhetni, akkor feltétlenül tartsa meg a tűzrendészeti előírást: az asztaigját rakja húsz méter távol­ságra az épültetektől! Ha a saját épületei s a szomszédjáé cserepesek vagy bádogosak — nem náddal és nem szalmával fedettek —, akkor a községi tanács és a falu tűzoltó­parancsnoksága engedélyezésével az épülettől nyolc méterre is rakhatja a csépelnivalókat. A szabadon álló asztaghoz mindenképpen kön*yű hozzájutni. Akkor is, ha (bármely sar­kába’ harapna bele a tűz, könnyeb­ben kiemelik a veszélyeztetett kévé­ket, gyorsam be tudnak avatkozni. Az asztag hozzáférhető — a pajtában nehezebb hozzáférni. Ez az igazság! És az az igazság, amit a régi fa­lusi éjjeliőr kiáltozott: A tűzre vi­gyázzatok! És minden szem termés­re. Az ország új kenyeréről van szól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents