Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-29 / 178. szám

Vasárnap, 1956. július 29. SOMOGYI NlPfiAr 5 A CSÉPLŐGÉPEKÉ A Az aratás befejezésénél tartunk. Már csak elvétve látni megyénkben lábon álló gabonát. Mindez szorgal­mas termelőszövetkezeti tagjaink és egyéni lieg gazdái lkodé dolgozó pa- rasztjaiinik, mem utolsó soriban gép- állioimási dolgozóiunk a kombájnosok és airatógiépkezeíüók áldozatos, kitar­tó munkáját dicséri. Köszönet ezért nekóik. Köszönet és elismerés illeti ki­váló kombájnos&inkat, arató- gépkezelőinket, akik jó munkájukkal segítették és segítik a termelőszövetkezeteket a nagy kenyércsata dandárjában, s to­vább növelték a gépi aratás becsü­letét ... Sok volna felsorolni azok­nak a kombájnosoknak és aratógep- kezelőknek nevét, akik megérdemlik a dicséretet. De a legjobbak közül érdemes kiemelni ifj. Vörös Feren­cet, a Marcali Gépállomás kombáj- nosát, aki több mint 185, Takács Gyulát és Borbély Józsefet, a Bala- tonkiliti Gépállomás kombájnosait, akik 160—160, Miklós Józsefet, a Se- gesdi Gépállomás kombájnosát, aki közel 160 holdon aratta le és csépelte ei a gabonát gépével. Az aratógépkezelők közül legjob­bak: Krista Ferenc, a Karádi Gép­állomáson 178, Tolnai István a Dará­nyi Gépállomáson 174 holdas teljesí­tésével. Sok kimagasló eredmény dicséri az állami gazdaságok kombájnosait, aratógépkezelőit is. A kombájnosok között legjobb Király János, a Csil­lagpusztai Állami Gazdaságban, aki 271 hóidról taikairítóttá be a gabonát, az aratógépkezelők közül pedig Csör­gés Istvánnak, a Tengődi Állami Gazdaságban elért 187 holdas telje­sítése volt a legnagyobb. Nekik és a többi helytálló állami gazdasági kombájnosnak és aratógépkezelők­nek köszönhető, hogy a megye ál­lami gazdaságai az eddig levágott kalászosok 91,9 százalékát géppel aratták le. Általában jelentősen meggyorsítot­ta az aratást a gépi munka. Most azonban mrndipkáibb a csép­lőgépeké a szó. A megye gépállomá­sainak cséplőgépei mostanáig több minit 1700 vagon gabonát csépeltek el. Persze még nem indult meg vala­mennyi cséplőgép. Ügy kell igyekezni a behordással, hogy a cséplőgépek folyamatosan csépelhessenek. A cséplőcsapatok tartsák szívügyüknek, hogy mi­előbb zsákba kerüljön a gabona. minél kevesebb ideig legyen kitéve a kártevők pusztításainak. Sok függ a cséplőgépkezelőktől is. Az ő figyelmességük, a gép kar­bantartása, helyes kezelése egyik feltétele, hogy ne legyen fennakadás a cséplésben. A gépállomás szerelői­nek azon kell lenniük, hogy minél gyorsabban eljussanak ahhoz a gép­hez, amelyiken hiba van, hogy an­nak kijavításával elhárítsák a hcsz.- szabb gépkiesést. Követésre méltó Károlyi Jánosnak, a Kaposvári Gép­állomás cséplőgépkezelőjének a pél­dája, aiki a toponári egyéni gazdáknál már 14 vagon gabonát csépelt el eddig. Jó eredménynek mondható Bartók Gézánénak, a Balatonkiliti Gépállomás cséplőgépkezelőjének 13 vagonos teljesítménye is, amit az ádándi termelőknél ért el. Gépállomásaink törekedjenek ar­ra, hogy most már minden cséplőgép meginduljon. Ügy irányítsák a cséplést, hogy mi­nél kevesebb üresjárat legyen, s hogy minden gép naponta teljesítse tervét. A cséplőmunkások is minden erejükkel segítsék ezt elő. Érezzék, hogy rajtuk a megye, az ország sze­me, s azt várják tőlük: becsülettel harcoljanak, hogy mielőbb zsákba kerüljön a gabona. Adóhátralékát minden adósnak ki kell fizetnie A megyében egyes helyeken az a hír járja: „Nem kell kifizetni az adó- . hátralékot, mert úgyis törlik.” Felkerestük Kardos Béla elvtársat, a megyei pénzügyi osztály vezetőjét, aki ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta: Mindegy, hogy a rendelet félreér­telmezéséből vagy rossz szándékból fakad az a híresztelés, hogy „min- derakioek törölve lesz az adóhátralé­ka”, de mindenesetre merőben ellen­tétben van az adóügyi rendelkezé­sekkel, tehát helytelen. Persze van­nak hanyag adókötelezettek, akik­nek hátralékuk van, s szeretnék, ha azt elengednék nekik. De erre hiába várnak. Mulasztásukat nem néezük el ezután sem, hanem megkövetel­jük adóhátralékaik rendezését. Van azonban egy rendelkezés, mely sze­rint a rehabilitált dolgozó parasztok­nak — akiket azelőtt helytelenül kulákként kezeltek — most felül­vizsgáljuk adóhátralékukat, és a ku- lákterhelésből származó adósságukat rendezzük Ezt a munkát a járási pénzügyi osztályok folyamatosan végzik is. A kulákok adóztatása pedig — csakúgy, mint az elmúlt években, a dolgozó parasztságtól megkülönböz­tetett szinten történik. A mulasztókkal szemben a törvé­nyes eljárást a jövőben is alkal­mazzuk. Igyekezzék tehát mindenki becsülettel teljesíteni adófizetési kö- telezettségót. Ezt kívánja az ország, a nép érdeke, megyénk becsülete. lem „zsákbamacska“ de szervezett ttszövásár! Hogyan juthatnak a második ötéves tervben jó növendékállatokhoz Somogyor szagban? „Zsákbamacskát vettünk” — mon­dogatták az utóbbi időkben egyes állami gazdaságaink, amikor szarvas­marhaállományuk felfrissítésére kénytelenek voltak a vásárokon ta­lálomra kapható, tetszetős, de törzs- könyvezetlen üszőkkel megelégedni. Különben nem lett volna mit oda-© kötni a jászolhoz a kiöregedett© mustra-tehenek helyébe. Azért csi-g náltak „zsákbamacskavásárt”, mivel© •— törzskönyvi kimutatás híján —q nem tudták, hogy azoknak a mutatós- külsejű növendékállatoknak mennyi tejet adott az ősük, milyen szapora' ■volt, s milyen tulajdonságokat örö-i kit majd náluk. Az ugyancsak nagy haszonra, bő tejre törekvő tsz-eink, úgy is segítettek magukon, hogy aj környék neves teheneit jobban is-, merték, s azok utódaiból frissítették© fel szarvasmarhaállományukat. A második ötéves terv új irányé! veinek útján könnyebben járnak ez-] után megyénk állami gazdasági, i termelőszövetkezeti és egyéni1 szarvasmarhatenyésztői. © A Minisztertanács határozata alap-O ján a földművelésügyi és az élelmi-^ szerügyi miniszter utasítás tadott kj© arról, hogy az eddigi szerződéses© üszőnevelési és hízlalási akcióra fel-© nevelt növendékállatokból havonta© egyszer üszővásárt kell tartani, temyészérett vagy más vemhes üsző­tus 19—20. marcali vásáron is ve­hetnek ebből a nagyszámú és szép választékból az érdeklődők. Nem „zsákbamacskát”, de jó tulajdonsá­gokkal rendelkező, törzskönyvezett, szapora, jótejű jószágokat. Nagyobb gondot a gabonabegyűjtésre ! A járási, községi begyűjtőszervek általában jól dolgoznak, kielégítő ütemben halad az állatok és állati termékek begyűjtése. Csupán a bar­csi járásban van nagyotbfokú el­maradás a baromfi- és a szerződéses szabadsertés begyűjtésben. Az állami fegyelem szilárdulását mutatja, hogy a megye tojás1 ói már túlteljesítette augusztus 20-ra előírt tervét. Fokozni kell azonban a nevelő-fel- liiagositó munkát az árpa- és ga­bonabegyűjtés érdekeben. A begyűj­tőszervek dolgozói ügyeljenek arra, hogy minden termelő a cséplőgéptől tegyen eleget beadási kötelezettségé­nek és az értékesítési szerződés alap­ján előírt kenyérgabonát is a cséplő­géptől szállítsa a begyújtönelyre. Az arpa, élőállat és állatitermék begyűj­tés összesített adatai szerint a járá­sok sorrendje a következő: 1. fonyódi, 2. siófoki, 3. csurgói, 4. nagyatádi, 5. kaposvári, 6. tabi, 7. marcali, 8. barcsi. Az adófizetés rosszabbul halad, mint a begyűjtés. Minden járás nagy összegű adóval tartozik az államnak. A járások sorrendje az adófizetési versenyben: 1. barcsi, 2. siófoki, 3. nagyatádi, 4. marcali, 5. kaposvári, 6. csurgói, 7. fonyódi, 8. tabi járás. TANÁCSAINK ÉLETÉBŐL Helyes kezdeményezés a kereki vb ülésén A Kereki Községi Tanács Végre­hajtó Biztitságának legutóbbi ülésén foglalkoztak az aratás és csépi és he­lyes megszervezésével. Szabó Gyula, a termelési bizottság elnöike javasla­téira bizottságot alakítottak, melynek feüadaiu, hogy a községben msűködő cséplőgépek munkáját folyamatosan effienőrizze: nem magyobfo-e a szeim- veszteség a megengedett fél százalék­nál.? Ha igen, a bizottság azonnal intézkedik a cséplőgép helyes beál­lítására, vagy ha ez sem használ, a cséplőgép Iklijavításául. Tavaly a cséplőgép mázsája nem egyezett a teriményfeir/ásárlp mázsá­jával. Ebböl sok vita és huzavona keletkezett. Ezért úgy határoztak, hogy a cséplés megkezdése előtt egyeztetik a cséplőgépek és a fel­vásárló mázsáját, s ügyelnek, hogy azok állandóan egyezzenek. Egy tanácstag félévi munkájának mérlege Az év első felében minden hó­nán ban ‘megtartottam fogadóóráimat. A fogadóórákon több panasszal for­dultak hozzám választóim. A pana­szok egyrésze egyéni természetű la­kásproblémákból, nyugdíj-ügyekből, jelentős számiban a közösséget érin­tő kérdésekből tevődött össze. Fölös­legesnek tartom itt felsorolni a mun­kám során elért eredményeket, hisz azt a választók úgyis tudják. Inkább a megoldásra váró javas­latokat, közösségi .problémákat so­rolom fel legközelebbi feladatként, rvz 5. választókerület lakossága fő­leg fonodái munkásakból és keeel- hegyi dolgozó parasztokból áll. Ezek á dolgozók abban a tudatban élnek, hogy a tüskevári állomásion túli rész ma is periféria, s kívánságaikat több esetben a tanács, illetve a fe­lettes szervek úgy is kezeink. Erre a megállapításukra néha nyomós okuk van. Első és nagy bajuk az orvosi és orvosi rendelő hiánya. A fegköztíieb- bi orvosi rendelő a latinka Sándor utcában van. A következő problé­ma a nyilvános telefonállomás kér­dése. Postafiók is úgy kellene ennek a városrésznek, mint egy falat ke­nyér. A posta ugyanis csak a vasút­vonaláig kézbesít értékcikkeket vagy csomagot. A vasúton túli rész tanya- világnak számít, oda csak 6 Ft-os pótdíj megfizetése esetében kézbe­sít értékcikkeket a posta — pana­szolták a választók. A választóke­rület vízellátása sem megfelelő. Elhanyagolt állapotban van a Szent István és a Szent László utca gyalogjárója is, pedig a lakosság^ a tanácstagok kezdeményezésére vál­lalta, hogy ha a városi tanács téglát ad, ők saját maguk megcsinálják. Jogos a lakosság azirányú panasza is, hogy közérdekű hirdetmények nem jutnak el hozzájuk. A Textil­művekbe járó munkások részére a Textilművekig nincs gyalogjárda. A helyét már kijelölték, de a járdát még mindig csak ígérik, pedig már baleset is fordult elő. Mindezek jogos1 sérelmek, melynek megoldása legközelebbi feladataink közé tartozik. Nagy Mihály megyei tanácstag. Az árleszállítás hatása megyénk dolgozó parasztságának vásárlóerejére Pártunk Központi Vezetőségének javaslatára a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa ez év tavaszán a közszükségleti cikkek részleges árleszállítását rendelte el. A mint­egy 6500 árucikkre kiterjedő árcsök­kenés május 1-én lépett életbe. A leszállított árú cikkek száma különösen a ruházati iparban volt igen számottevő. Kiterjedt a legtöbb pamut-, gyapjú- és selyem-szövetre, a konfekciós áruk többségére, fehér­neműkre, nylonárukra és a kiske­reskedelmi forgalomba kerülő cipők 25 százalékára. Az árleszállításnak nemcsak népgazdasági, hanem esztétikai célkitűzése is volt: a divatcikkek árának csökkentésével módot nyújt a dolgozók ízlésesebb és választékosabb öltözködésére. A © A0 két a szerződő feleknek ezekre az© üszővásárokra kell felhajtaniok, s ott© az érdeklődő állami gazdaságoknak,© tsz-eünnek, egyéni parasztoknak eiliad-g hatják. A törzskönyvezett anyáktól© való tenyészüszők kilónkénti áraó készpénzben 9, illetve 8 forint. De© a mustraállat értékesítésre is új© megoldást nyújtott ez a rendelkezés.© A vásárlók nemcsak készpénzért hanem cserébe is megkaphatják eze­ket a jó tulajdonságú tenyészüszőket© gyengébb vágómarháért, vagy 105© Mórnál súlyosabb hízottsertésért. Akiknek az Állatforgalmi Vállalat' ezeket a leszerződött üszőket tovább-© adja s a megvett üszőket vasúton© leéli messzebbre szállítani, — azoK-§ maik még a vasúti számítás is imgye-i nes. Mivel mintegy 2200 tenyészérett, és vemhes üszőt szerződtek s nevel-1 tek fel a somogyiak, már az augusz­AKI AZ ÚJSÁGÍRÓT MEGNYERTE A TSZ-NEK, DE A FALUJA GAZDÁIRÓL MEGFELEDKEZETT! 0 Ca/e egyszerű ember érlelte gondolatát, szűrte le tapasztalatát, hogy ő is hozzáadja a ma­gáét ahhoz a második ötéves tervhez, amely a biz­tos holnapot alapozza meg. így érlelte már tavaly is a maga termékeny gondolatait a faluját jól ismerő marcali tanácselnök, Barát László eívtárs is. Most Hegedűs elvtárs be­szédében, nyomokban, ő is felismerheti saját elgon­dolásait a mezőgazdaság rejtett tartalékainak egyre gondosabb felfedezéséről. Elszántuk hát magunkat, hogy az alábbiakban elismételjük azt a pompás agi- tációs beszédet, amellyel a nála. megfordult újságírót me^gagitálta Marcali tsz-községgé fejlesztése ügyé­ben. Már jó mélyen benne jártunk az őszben, sőt inkább tél elejére fordult az idő. Alig tudtuk követ­ni a ceruzával fürge gondolatait és ötletsziporkáit. Azóta kilenc hónap telt el. A mindent feljegyző ce­ruza nyomaiból néhányat tanulságképpen tárunk fel az alábbiakban. Ö: Nézze csak, elvtárs, Marcalinak 660 szarvas- marhája van. Ha valahol érdemes nekifogni a nagy­üzemi állattenyésztésnek, akkor nálunk érdemes! Nem kell hozzá törzstenyészetet szerezni, ennél jobb indulási alapot el sem képzelhetünk. És az utolsó csöpp tejükből is nagy haszon volna. A Balaton kö­zel van, és az üdülők mindent felvásárolnak. Akkor közbevetettük: miért késlekednek hát? Ő: Azt mondják a marcaliak, hogy itt sohasem volt nagy uradalom, nem maradt nagy major, — hova kössék hát azt a 660 szarvasmarhát? De én azt mondogatom nekik, hogy tele a falu szép. tágas, egyszerű istállókkal. Azokkal, amelyeket saját ma­guk, vagy nagyapáik építettek. Nagyrészük kihasz­nálatlan. A fele-ólban egy kisborjú bőg, a többi részbe temérdek jószágot lehetne még bekötni. Mire hát az új major? A marcaliak egyébként is tartóz­kodnak a fölös költekezéstől. Minden garast a fo­gukhoz vernek, mielőtt valamire kiadják. Hitellel nem lehet megtölteni a tányért — mondják. Van is abban valami. De hát nem is kell ,hitel, nem kell új istálló, se nagy major, egyelőre indulásnál kitű­nően megfelel a sok meglévő istálló. Csak üzem- gazdaságilag jobban hozzá kell nyúlni a félüres is­tállók felhasználásához. A további jegyzetoldalak is érdekes ötleteket őriztek meg. Olvassuk tovább: 0: A dershidai magaslatnál baromfi-farmot le­hetne csinálni. Maga a tógazdaság ajánlotta már. Segít, amiben kell. A tanács is hóna alá nyúl majd a szövetkezetnek. Csak úgy eszembe jut hirtelené- ben, hogy itt van a Metszési dűlő. Nem győztem ele­get rágni a tsz-alapítással legtöbbet foglalkozó Ősz­testvérek, Pozsgai József ék és Mándliék fülét ebben az ügyben. Széchenyi Andor 250 hold alagcsö- vezet-területet hagyott abban a dűlőben. R$- gen ő maga is üzletelt belőle. Kínálja magát ez ~a dűlő, csak nyúljunk hozzá, spriccel belőle a termés! Az álagcsövezésnek ugyanis sokkal több a haszna, mint úgy szemre gondolnák. Ha ugyanis a föld felszínén húzunk öntözőcsatomákat és bará-zdákat, azok nagyon szétszabdalják a föld felületét, s akkor a gépi művelés nehezebben megy. De ez az alagcsövezés nem háborgatja a gépet se, a növény gyökere alulról kapja a vizet, s ebből is csak a haszon nő ... * * * Jj^nnyit a csaknem kilenchónapos jegyzetből. Vajon a Központi Vezetőség irányelveinek nyilvánosság elé kerülése óta nem gondolt Barát elv- társ arra, hogy a mezőgazdasági termelés fellendí­téséért nemcsak az újságírót kell megnyernie, ha­nem a marcali gazdákat is? Például ősz Ferencet, akinek a kislánya mező- gazdasági technikumba jár, s amit ott tanul, hamar saját szövetkezete javára gyümölcsöztethetné? Vagy Pozsgai Józsefet, aki két jólismert szorgos fiával félkézből megkeresné majd a szövetkezetben legalább az 1000 munkaegységet, s az bizony töb­bet tenne ki, mint az ő kis öt holdas gazdaságuk egyéni kezelésben?! Ősz Sándor háromholdas gaz­da, tanácstag: vele is lehet beszélni, ő is, mint tár­sai, hajlanak a közösre. De csak úgy szire-szóra még nem tud megválni a régimódi élettől, a régi gazdálkodástól, ahhoz még ezer szál köti. Tombor Józseffel, Szép Istvánnal, Pintér Györggyel, mint új gazdákkal is érdemes volna legalább akkora he­vülettel elbeszélgetni, hogy mi vár Marcalira, mint tsz községre a második ötéves terv távlataiban! Mert sokkal több vár, mint azt novemberben — utolsó beszélgetésünk idején — gondolni is mer­tük volna... Nem jól beszélt ez a jegyzet, kedves Barát elvtárs? ERDŐS JENŐ Az árcsökkentésnek vajon milye* gazdasági hatása mutatkozik me­gyénk parasztságánál? Vajon több textilárut, cipőt vásárol-e, mint az árleszállítás előtt? Erre a kérdésre határozott igen­nel felelhetünk, ha piaci napokon látjuk a kaposvári ruházati és cipő- szaküzletekbe tóduló falusiakat. De ezen túlmenően, számokkal is bi­zonyíthatunk. A képviseleti módszer alkalmazá­sával megfigyeltük megyénk hat községében összesen 180 parasztcsa­lád havi kiadásait január 1-től jú­nius 1-ig. E családok az árcsökken­tés előtti hónapban, áprilisban, ösz- szes pénzkiadásuk 19,1 százalékát, májusban pedig 27,5 százalékát for­dították ruházati cikkek vásárlására. Ez a tény > nemcsak azt igazolja, hogy a ) parasztcsaládok májusban na- ^ gyobb összegben vásároltak a ) csökkent áru ruházati cikkekből, > mint áprilisban, hanem azt is, 5 hogy a többi közszükségleti cikk J árának csökkenésével megnöve- ) kedett vásárlóerejűket is ruhá- ) zatuk kiegészítésére fordították. )A vásárlóerő emelkedésével a vásár­lási kedv is nőtt. Ezt csak néhány j adattal bizonyítjuk. I A megfigyelt 180 Somogy megyei ) parasztcsalád májusban vásárolt 39 ©férfiöltönyt vagy nadrágot (április­iban 10-et), 172 m pamutszövetet ^(áprilisban 132 m-t), 125 db férfi fe- Ohémnernűt (áprilisiban 36 dib-ot), 24 ©db női fehérneműt (áprilisban 12-őt), ©gyermekruhát 3063,— Ft értékben S (áprilisban 1346,— Ft), kötöttárut 01794,— Ft értékben (áprilisban 891,— )Ft), 16 pár férficipőt (áprilisban 19 j párat), 80 pár női cipőt (áprilisba* ?46 párat), 125 pár női harisnyát (áp­rilisban 51 párat). A vásárolt férfi felsőruházati eik- jkek átlagára áprilisban 440,— Ft ívolt, májusban 345,— Ft. A pamut- íszövet átlagos méterára áprilisba* J41,25 Ft, májusban 31,70 Ft volt; a ©női szöveté áprilisban 69,40, május­iban 63,40 Ft. A férfi bőreipő páron- Oként áprilisban 245,—, májusba* ©200,— Ft-os átlagáron került eladás- © gra. q Az elmondottak bizonyítják, hogy ©az árleszállítás megyénk parasztsága ©életszínvonalának emelkedéséhez is jnagy mértékben hozzájárult. R. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents