Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-26 / 175. szám
a SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1956. július 26. IRÁNYELVEK A MAGYAR NÉPGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉNEK MÁSODIK ÖTÉVES TERVÉHEZ (Elfogadta a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. július 18—21-i ülése) Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága erőteljesen fejlődik. Az anyagi javak termelésének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a kizsákmányolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt áll'ló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocialista mumikaverseny. Mindez jelentékenyen meggyorsította a termelőerők fejlődését. A szocialista iparosítás eredményeként a másodok ötéves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938-iban. Különösen gyorsam fejlődött a nehézipar,' több új iparág jött Hétre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltételeit. Nem sikerült azonban még kiikü- •saübödni a népgazdaság néhány olyan fogyatékosságát, amely -az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több tenmélésá ágban a technika színvonala elmarad a követelményekhez képesít: főként emiatt a munka termelékenysége nem fejlődik kieLé- gitően, s a termelési költségek általában magasabbak, mint a gazdiasá- güag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növekedett az első ötéves terv során, de BzwnvGnaDa nem haladta meg lényegesen a háború előttit, és, ennek következtében elmaradt a népgazdaság szükségletiéitől. A uakosság fogyasztása városiban és fedlun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre juitó reálbér emelkedése érmék ellenére nem volt kielégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és az alkalmazottak száma öt év alatt csaknem egymillió fővel növekedett. Lényegesen javult a lakosság egészségügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban részvevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1949. évit, és a táirsadalom- ibiztosításra fordított kiadások ősz- szege megháromszorozódott. A társadalmi termelés elért színvonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszt az egyes, népgazdasági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehetőségeit nagymértékben növeli, hogy Magyarország részese a hatalmas, szüntelenül erősödő szocialista végrendszernek. A második ötéves terv időszakában, 1956—1960-ban a technika jelentős fejlesztése alapján folytatni keli a szocialista iparosítást, a termelés féltendatésévél egyidejűleg uralkodóvá keli tenni a mezőgazdaságban is a szocialista termelései viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni •a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emelni kell a dolgozó nép életszínvonalát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszakában a következő fő feladatokat kell rnegvaHósltani: 1. Az iparosítást olyan ütemben kéül! folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960- ban 1955-höz képest 47—50 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az egész népgazdaság fejlesztésének, a technika haladásának alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szükséges számos fontos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősorban nehézipari termékek, túlnyomórészt gépek ellenében, valamint a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelélően az iparban a termelőeszközök («Alcsoport) termelését 58—60 százalékkal, a fogyasztási cikkekét (’>B«-csoport) 38—40 százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatali viszonylagos csökkentésié és az anyagellátás biztonságának fokozása végett nagymértékben ki keM szélesíteni a gazdaságosan előállítható hazai nyersanyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 45—47 százalékos növekedése mellett a nyers, és alap anyagok termelését 57—58 százalékkal kell emelni. 2. Elsősorban a szocialista nagyüzemi gazdálkodás színvonalának emelése, a termelőszövetkezeti mozgalom fokozatos, számszerű fejlesztése, valamint az egyénileg gazdálkodók termelésének növelése révén a mezőgazdasági termelés általános fellendítését kell elérni. A mezőgazdaság 1955—60-ban összesen mintegy 27 százalékkal termeljen többet, mint az első ötéves terv időszakában. Biztosítani keH, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kulturális felemelkedése révén meggyőző erővel bontakozzanak ki, és ennek eredményeként a parasztság többsége a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek száz kát. holdra számítva, rendszeresen növekvő termékmennyiséget termeljenek és csökkentsék a termékegységre fordított munkát. A szocialista nagyüzemek elsősorban történő fejlesztése mellett biztosítani kell, hogy az egyénileg dolgozó parasztság fokozottan érdekelt legyen gazdasága meglévő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése emelésében. 3. A termelés növelése érdekében .gyors ütemben kell emelni a népgazdaság minden ágában a műszaki színvonalat és széles körben kell alkalmazni, a .tudomány és a technika eredményeit. Ezzel meg kell teremteni a legfontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növelésére és az önköltség rendszeres csökkentésére. Mindenekelőtt a technika fejlesztésének alapján lényegesen fokozni kehi a minőségi követelményeket a népgazdaság minden területén. Jelentősen javítani, kell mind a belföldi fogyasztás, mind a kivitel céljaira előállított termékek minőségét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell elenőrizni a minőséget. 4. A munka termelékenységét az Iparban úgy kell emelni, hogy 1955 1960-iig a termelés növekedését több mint kétharmadrészben a _ termelékenység emelkedése biztosítsa. Ennek megfelelően öt év alatt az egy munikásra eső .termelést — a jelenlegi, még nem csökkentett munkaidő alapján számítva — az állami iparban összeáen mintegy 36 százalékkal, a nehéziparban 46 százalékkal, a könnyűiparban 20 százalékkal, az éle'miszeriparban 34 százalékkal, az állami építőiparban 34 százalékkal kell növelni. A gépállomásokén a munka termelékenységét 23—24 százalékkal, az állami gazdaságokban 35—36 százalékkal kell emelni. 5. A folyamatos termelés feltételeinek biztosítása érdekében már a második ötéves terv első éveiben lényegesen meg kell javítani az anyagellátást. Jelentősen növelni kell a központi állami anyagtartalékokat. Az anyagkészletek emelése mellett biztosítani kell, hogy a készletek választék és minőség szerinti összetétele megfeleljen a szükségleteknek. Ennek elérése végett fokozni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a külföldről származó anyagokkal való takarékosságot. Ki kell terjeszteni a gyártási folyamatok hulladékainak és melléktermékeinek hasznosítását. A csak külföldről beszerezhető színesfémeket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széles körben kell használni vasbetont, fémet, műanyagokat és ki kell terjeszteni a faanyagot gazdaságosan hasznosító farost- és forgácslemez gyártását és alkalmazását. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét az anyagok takarékos felhasználásában. 6. A gazdasági és állami élet minden területén következetesen érvényesíteni kell a takarékosságot. Valamennyi népgazdasági ágban rendszeresen csökkenteni hell a termelési, illetve forgalmi költségeket. A minisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó ipariban öt év allatt az összehasonlítható termelés önköltségének mintegy 16 százalékos csökkentését kell elérni. Az építőiparban a költségvetésekhez képest legalább 10 százalékos költségcsökkentést kell elérni, és ezen túlmenően gazdaságosabb műszaki tervek készítésével további megtakarítást kell biztosítani. A közlekedésben öt év alatt aiz önköltséget mintegy 11 százalékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy 11 százalékkal kell leszállítani. Az állami gazdaságokban az önköltséget közel 17 százalékkal kell csökkenteni. 7. Növekvő számban kell a népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szakmunkásokat és nagytudású szakembereket, akik képesek céltudatosan felhasználni a korszerű technikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredményesebbé kell tenni a szakmai oktatást és továbbképzést a népgazdaság minden területén. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátítsák az alapvető műszaki és mezőgazdasági ismereteket. 8. A magyar népgazdaság fejlesztésénél figyelembe kell venni a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés növekvő lehetőségeit és követelményeit. Erre támaszkodva a termelőerőket, az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban oly módon kell fejleszteni, hogy megjavuljon a népgazdaság nyersanyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termelőberendezéseinek legelőnyösebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban korszerű tömegtermelésre lehessen rátérni. Ennek megfelelően a nehézipar mindé» ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyipart, a kőolajfeldolgozást, a kohászaton belül a finomabb hengerelt acélfajták termelését, a gépiparon belül a munkaigényes, valamint olyan egyéb ágazatokat, melyekben országunk jelentős termelési tapasztalatokkal rendelkezik, így a híradástechnikai ipart, a dieseflmotordk és diiesel- mozdanyok gyártását, a kára;bajnok és traktorok gyártását stb. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élelmiszeripari termékeink, gyógyszerkészítményeink gyártásának fejlesztésére. 9. A külkereskedelemnek a második ötéves terv időszakában biztosítania kell az állandóan fejlődő népgazdaság növekvő külföldi nyersanyag és egyéb áruszükségletének kielégítését és a behozatal ellentételét képező, valamint az ország külföldi tartozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkek elhelyezését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 48 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítése mellett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott kereskedelem ápolására és szélesítésére az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján. Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődésükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére. 10. A termelőerők fejlődése, az anyagi javak termelésének növekedése, a munka termelékenységének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem mintegy 40 százalékos emelkedését kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20—22 százalékot kell felhalmozásra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mintegy 76—78 milliárd forintot kell beruházni, 10—12 milliárd forinttal többet az első ötéves terv folyamán megvalósított beruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavartalan legyen, a felhalmozás megfelelő részét tartalékok képzésére kall felhasználni. 11. A nemzeti jövedelem állandó növelésének alapján biztosítani kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A munkások és az alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természetbeni jövedelmének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása öt év alatt 34—35 százalékkal emelkedjék. A második ötéves terv időszakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a munkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést, emelni kell a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatás, valamint a színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtárhálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. 12. A második ötéves terv sikeres megvalósításához lényeges változásokat kell végrehajtani a gazdasági irányítás módszereiben. A vezetés színvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a központosítás túlzásainak felszámolása és a vezetés minden szintjén — a miniszterektől a vállalati igazgatókig, mérnökökig, művezetőkig —a (hatáskör és személyi felelősség növelése. így többek között fokozni kell a tervező munka megalapozottságát. A népgazdaság távlati tervezési irányvonalának meghatározására tudósok és más szakemberek széles körének részvételével ki kell dolgozni a legfontosabb ágazatok, a főváros és az ország egyes területei fejlesztésének 10—15 éves tervét. A második ötéves terv kidolgozásánál szerzett tapasztalatokat felhasználva, a vállalati és iparági terveket a dolgozók bevonásával kell elkészíteni; a tanácsi terveknek ugyancsak a lakosság széles rétegeinek kezdeményezésére kell támaszkodniuk. Növelni kell a vállalatok és a helyi tanácsok szerepét és felelősségét a tervek kidolgozásában. Lényegesen csökkenteni kell a központilag és különösen a vállalatok számára jóváhagyott tervmutatók számát és az előirt tervmutatók keretein belül is nagyobb hatáskört kell adni a vállalatok igazgatóinak a szükségleteknek megfelelő átcsoportosításokra. Budapest, a megyék és a megyei jogú városok számára tervmutatókat csak a Minisztertanács írhat elő. Biztosítani kell, hogy a tanácsok a jóváhagyott anyag, beruházási és pénzügyi kereteken belül teljes önállósággal gazdálkodjanak. A mezőgazdasági termelési tervben — biztosítva a kenyérgabona szükséges vetésterületét — csak az állam részére történő értékesítés feladatait kell meghatározni. Jelentősen csökkenteni kell a központi gazdálkodásba vont anyagok, félkész- és késztermékek számát és azok sokkal nagyobb részét kell kereskedelmi úton forgalomba bocsátani. Lényegesen egyszerűsíteni kell az anyaggazdálkodás rendszerét, le kell szállítani a megrendelési határidőket, meg kell szüntetni egy sor, a termelők és fogyasztók közé feleslegesen közbeiktatott szervet. Nagymértékben egyszerűsíteni kell a beruházások előkészítését és lebonyolítását, a beruházásoknak sokkal szélesebb körét kell a vállalati igazgatók, illetve a helyi tanácsok hatáskörébe utalni. Lényegesen nagyobb mértékben kell felhasználni az anyagi érdekeltség ösztönző erejét a feladatok megoldására; ezért fel kell számolni azokat a módszereket, amelyek az anyagi ösztönzést helytelen irányba terelik, anyag- pazarlásra, selejtgyártásra vezetnek és egyúttal gyakran elzárják az utat a tartalékok feltárása elől. Ezzel összefüggésben a termelői árrendszert úgy kell átalakítani, hogy az helyesebben tükrözze a termékekre fordított munka arányait. A bér- és prémiumrendszert, valamint a pénzügyi és a hitelrendszert úgy kell továbbfejleszteni, hogy az a tervek mennyiségi teljesítése mellett döntően a jó minőségű munkára, az önköltség csökkentésére, az anyagtakarékosságra, a műszaki színvonal emelésere ösztönözzön. Növelni kell a vállalatok dolgozóinak kollektiv érdekeltségét a jövedelmezőség fokozásában; fokozni kell a vállalatok részesedését a nyereségből. Biztosítani kell az exportra termelő vállalatok érdekeltségét és részvételét a külkereskedelmi tevékenységben. Meg kell szüntetni a felesleges adatszolgáltatást, egyszerűsíteni kell a mérlegbeszámolókat, a bérelszámolást, az anyagnyilvántartást. A nagyszámú párhuzamos, sőt egymást keresztező, felületes ellenőrzést meg kell szüntetni és az ellenőrzéssel foglalkozó apparátus — ideértve az üzemeken belüli minőségi és egyéb ellenőrző hálózatot is — lényeges csökkentése mellett növelni kell az elleuőrzés hatékonyságát. Mindezeket a rendszabályokat úgy kell végrehajtani, hogy az alkotó kezdeményezés széleskörű fellendülése mellett az állami fegyelem szilárduljon és a gazdálkodás eredményessége növekedjék. » * * Legyen a második ötéves terv jelentős lépés előre a népgazdaság további feditendülésének, népünk fokozódó anyagi és kulturális felemelkedésének, a szocializmus megvalósításának útján. A népgazdaság egyes ágainak és területeinek második ötéves tervét a következő irányelvek szerint keli I megállapítani. I. Ipar, építőipar A szocialista ipar termelésének 47—50 százalékos növelése a második ötéves terv időszakában lehetővé teszi, hogy az ipar, mint a népgazdaság vezető ága, fokozottan elégítse ki mind a hazai szükségleteket, mánd a külkereskedelmi igényeket. Az áipari termelés növelése érdekében — a technika fejlesztésére és a szocialista országokkal való szoros együttműködésre támaszkodva — biztosítani kell a meglévő ipari berendezéseknek az eddiginél lényegépéknek új gépekkel vaió fokozatos felcserélését, az anyagellátás folyamatosságát, a termelés ütemességét, és mindennek eredményeként a munka termelékenységiének álfliamdó emelését. Az iparban öt év alatt összesen 32—34 milliárd forintot kell beruházni. 1. Egyes fontosabb ipari termékek termelése a második ötéves terv utolsó évében, hozzávetőlegesen a követjobb kihasználását, az elavult kezd legyen: Az 1960. évi termeI960 évi lés az 1955. évi tertermelés melés százalékában Villaimosenergia 8350 millió kWó 154 Szén 29,4 millió to 132 Kőolaj 1.9 millió to 119 Acélnyersvas 1,41 mnlilSó to 165 Acél 2,24 millió to 138 Hengereltacél 1,40 millió to 158 Timföld 224 ezer to 145 Kénsav 200 ezer to 161 Marónátron 40,5 ezer to 346 Műtrágyák (hatóanyagban számítva) 150 ezer to 372 Műanyagok 11,6 ezer to 430 Tégla 1950 millió dib 156 Cement 1,86 millió to 158 Gőzturbina 370 ezer kW 154 Vízturbina 50 máMSó Ft 560 Erőmű és1 áipami kazán 194 millió Ft 330 Dieselmotor (traktor- és autómotor nélkül) 567 ezer LE 6Ö8 Autóbusz és pótkocsi 3400 dib 245 Vasúti személykocsi 805 db 272 Tehergépkocsi 6800 db 179 Fémf or gácsoló szerszámgépek 11 100 dib 183 Forgácsmentes szerszámgép 80 mililió Ft 283 Arató-cséplőgép (gabonakombájn) 2500 db 163
