Somogyi Néplap, 1956. július (13. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 1. Ä iere mindenkiért — mindenki a tereért Mindig nagyjelentőségű, ha népgazdaságunk egy-egy tervidőszakot jezár. Annak sikere már a következő időszak munkáját segíti elő, esetleges 'eredménytelensége pedig hátráltatja azt. Ezért kell a tervgazdálkodásban mindig mindennek tervszerűen; megtorpanás nélkül menni, hogy. az előttünk álló feladatok megalapozottak legyenek. ' Az’1956-os tervév első felének eredményei, új félév megkezdése különösen riagyjelentőségű. Hiszen ez az esztendő második ötéves tervünk első éve. Az új népgazdasági terv pedig sok és sokrétű feladatával nagy felelősséget ró üzemeinkre, vállalatainkra. Az első félév eredményei, előzetes értékelés’ szerint, nem rosszak. Legtöbb üzemünk teljesítette, sőt túlteljesítette félévi tervét. Vannak olyan vállalataink is, mint a Finommechanikái; a Kefeanyagkikészítő és még néhány más vállalat, amelyek mesz- Sze túlteljesítették kötelezettségüket termelési, önköltségcsökkentési vo- halon egyaránt. Az eredmények mégsem megnyugtatók, mert a félévi terv teljesítésén belül igen nagy a hullámzás. így ‘egyes vállalatok első negyedévi tervüket nem teljesítették a rossz időjárás, nem egyszer ugyancsak a rossz időjárásfa való hivatkozás miatt, míg mások a második* negyedben maradtak le. A termelés tehát nem volt ütemes, eltért a tervtől’ Érdekes megfigyelni, hogy ezek a vállalatok általában a másik negyedben pótolták az első hegyed lemaradását. Vagyis volt olyan erő bennük, amellyel nemcsak a tárgynegyed kötelezettségét teljesítették, hanem az előzetes lemaradást is pótolni tudták. Igen jó példa erre a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés, a Mélyfúró Vállalat és a Somogy megyei Gépjavító Vállalat munkája. És itt felmerül a kérdés vajon ha nincs lemaradásuk, akkor is fordítottak volna a következő negyedben ekkora energiát a termelésre? Vajon kihasználták volna eny- nyíre tartalékaikat? Nehéz lenne most ezekre a kérdésekre választ adni, de egy bizonyos, és ezt éppen ezek a példák igazolják: üzemeink jobb szervezéssel, a dolgozókra való fokozottabb támaszkodással átlag- eredményeiknél nagyobbra képesek, A dolgozók bevonása a nehézségek megoldásába mindig jó eredményeket hoz. Második ötéves tervünk sajátossága, hogy a dolgozó népet állítja központjába, a dolgozók élet- színvonalának emelését, jobb munka- körülményeink biztosítását tűzi ki célul. Az új ötéves terv világosan hogy ebben az országban minden a dolgozókért történik. A dolgozókat szolgálja az ötéves terv. is, és a dolgozók érdekében kell azt maradék nélkül teljesíteni. Mert vajon miért épül a nagy vegyikombinát? Azért, hogy műanyagiparunk fellendüljön, hogy sok importanyagot megtakarítsunk. És vajon kinek hasznos, ha olcsóbbak lesznek a műanyagok, há hazai termékkel tudjuk pótolni a külföldit? Nyilvánvalóan a dolgozóknak. És kinek a részére épülnek a házak, a kórházak, a kul- túrotthonok? Mindenki tudja, hogy a dolgozóknak. Az ötéves terv vitája ezt ékesszólóan be is bizonyította. Az ország minden, részéből, faluból, városból egyaránt munkások és parasztok, tudósok és értelmiségiek ezrei szóltak a vitához, közölték javaslataikat, bi- feonyították be, hogy magukénak érzik a tervet. Ahhoz azonban, hogy a terv valóság légyen, sok és nehéz munkára van Szükség. Dolgozó népünknek tehát nemcsak azt kell felismernie, hogy a terv az ő terve, az p jövőjének biztosítéka, hanem azt is, hogy ezt a tervet neki kell valósággá változtatnia. Méghozzá úgy megvalósítani, hogy az minden részletében határidőben teljesített legyen. A dolgozók kezdeményezése: nagy erő A üzemek vezetőinek, pártszervezeteinek elsődleges feladata tehát, hegy mindezt megmagyarázza; megmutassa a tervteljesítés fontosságát, jobban belevonja a dolgozókat a feladatok megoldásába, kikérje véleményüket. Ahol a vezetők a dolgozókhoz fordultak, ahol a dolgozók érezték, hogy a tervek teljesítése nemcsak jobb anyagi lehetőséget, hanem erkölcsi kötelességet is jelent, ahol látták, hogy abban az üzemben az ő szaktudására, az ő kezdeményezésére is számítanak, ha érezték, hegy vállalatuknak ők a gazdái, akkor valóban a jó gazda gondosságával néztek körül és segítették sikerre a tervteljesítését. Amikor a Gépjavító Vállalat pártszervezete felhívással fordult a dolgozókhoz: segítsétek behozni a lemaradást, köszörüljük ki az üzemünk hírnevén esett csorbát, a dolgozók egyöntetűen vállalták a tervlemaradás pótlását, a minőség megjavítását. A megbeszélés után egyre-másra születtek a jó javaslatok, és a megfeszített munka eredményeképpen ma már ez a vállalat második negyedéves tervét és féléves tervét is túlteljesítette. Vagy amikor a Mélyfúró Vállalat vezetői munkahelyről munkahelyre jártak és elmondták nehézségeiket, hogy a vállalat nagyon lemaradt a terv teljesítésében, a dolgozók összefogtak. Az összefogás eredménye 100 százalékon felüli tervteljesítés lett. A dolgozók kezdeményezése, lendülete nagy erő. Ezt a nagy erőt a jövőben sokkal nagyobb mértékben kell felhasználni, és jobban kell támaszkodni a dolgozók segítőkészségére, növelni kell aktivitásukat, meghallgatni és megvalósítani javaslataikat. El kell távolítani minden bürokratikus akadályt, ami a tervteljesítést, a dolgozók kezdeményezését hátráltatja. Szakítani kell a régi módszerekkel, segíteni kell dolgozóinkat abban, hogy megismerjék, megszeressék az újat. Biztosítani kell számukra a megbecsülést, munkakörülményeik megjavítását. Világosan kell látni a célt, az embert, akiért megszülettek országot formáló terveink, az embert, aki eleven, lüktető életet visz a papirosba, aki valósággá varázsolja a tervet, aki saját javaslataival, elgondolásaival akarja azt javítani, bővíteni. Ezt a nagy segítő erőt fejlesszük tovább az 1956. évi terv sikere érdekében. Egy percig sem tévesztve szem elől: a terv mindenkiért mindenki a tervért. Langer Károlyné D0OO0O00OO0OO00OO0OOOGOO< Győzelemmel végződött 15 000 montevldeéi munkás bérsztrájkja Montevideóban a vágóhidak 15 000 munkása állt május 10-e óta bérsztrájkban. A sztrájkban 100 szak- szervezeti szervezet vett részt. Harcuk június 21-én győzelemmel végződött: a sztrájkoló munkások megkapták a béremelést és más követeléseiket is elismerték. Gyerekszáj Csak tizenhat éven felülieknek A minap nagy vitában találtam Lackót — akiről már szóltam egy alkalommal és remélhetőleg még sokszor írhatok. Aranyszájú Lackó nagyon szeretett volna apjával moziba menni, viszont a pergetett filmet csak 16 éven felüliek tekinthették meg. Lackó lábujjhegyre állt, hogy termetesebbnek tűnjék fel apja előtt és sehogy sem akarta megérteni, hogy miért is ne nézhetne meg egy olyan filmet, amiről az udvarban a Lenkei Jóska mar napok óta beszéli, hogy »ilyen klassz!« — Hát miért tilos? Hát mi van abban, amit én nem láthatok? — feszegette a kínos kérdést angyali egyszerűséggel. Apja töprengett, keresgélt a pedagógiai fortélyok között hogyan is magyarázhatná meg e nehéz kérdést csökönyös fiának. Csak végül jutott eszébe, hogy ha más érv nincs, talán az igazság is jó lesz. — Nézd, kisfiam, ebben a filmben egy néni levetkőzik és azt nem kell a kisfiúknak látniuk. Lackó buksi fejével megértette, hogy egy kisfiúnak valóban nem kell megnéznie, hogy hogyan vetkőzik egy néni. De nem értette, hogy miért kell, illetve szabad megnéznie apunak vagy éppenséggel a Lenkei Jóskának. Tapintatos gyerek lévén, nem feszegette a kérdést és ezt a problémát is elraktározta a felnőttek többi megfejthetetlen cselekedetei közé remélve, hogy egyszer majd ő is nagy lesz és mindent megért, amit ma csak a tizenhat éven felülieknek szabad. Néhány nap múlva Lackó nyakig sárosán tért haza a felázott pályán tartott focizásból. Szerette volna észrevétlenül eltüntetni a sárnyomokat. Besomfordált a lakásba, de a fürdőszoba ajtaját zárva találta. Kopogott. — Nem lehet, vetkőzöm — szólt ki Jutka néni. Laci megvakarta sáros üstökét és csak úgy maga elé mormogta: — Persze, oersze, majdnem elfelejtettem, csak tizenhat éven felülieknek szabad.- kb M Helyszíni tudósítás egy helyszíni szemléről Villamosítás Indiában Indiában nagyszabású villamosítási munkák folynak. Mint az Indiai Tájékoztató Iroda közli, a Bhakra- Nangal vízierőműből nemrég Pepszu államban 45 faluba és városba vezették be az áramot. Idén ebben az államban még 60 várost és falut villamosítanak. Tizenhatan voltak. Kettő közülük ült az igazgatói szoba kényelmes foteljeiben és békésen szunyókált. Hárman vicceket meséltek egymásnak, négyen az ablak mellett halkan beszélték üdülésük élményeit, egy szőke fiatalember komoly figyelő arcot vágva lopva lesett az íróasztalon heverő újságra. (Éppen a magyar labdarúgás helyzetéről volt szó.) Arrébb ketten elmerülten jegyeztek jegyzettömbükbe, egymás után írták az 1-es, 2-es és X jeleket — a totószelvényre. Egy merengőszemű ifjú az ablakra figyelt. Ott vélte látni Mancikát, aki repesve várja őt a Balaton partján visszafelé vezető útjukon. Mancika... Balaton.. .Szerelem ... Sóhajtott. És ő ettől el van szakítva. Mindez pedig nyomorult 31 forint napidíjért. Azért kell itt neki tespednie ebben a szűk helyiségben, amikor ottkint napfényes az idő. Igazán nem ér ennyit ez a kiküldetés. Egy másik fiatal azonban, aki a kis gépírónővel szemben ül, már éppen ellenkezőleg vélekedett. Le sem vette szemét a csinos kislányról. Ez már igen ... Neki érdemes volt a bizottsággal Kaposvárra jönnie. A 16 tagú küldöttségnek két olyan tagja is volt, aki nem saját ügyeivel foglalkozott, hanem az üzem vezetőivel tárgyalt. Névszermt nem lehet megállapítani, kik azok, akik ennyire elszakadtak a kollektívától. Mert az ügyben készült összes jegyzőkönyv, vélemény és ellenvélemény öelőttük tornyosult a nagy papírhegy mögött, csak a hangjukat lehetett hallani. Egyikük most éppen a megbeszélések fontosságát hangoztatja. — Az a célunk — mondja nagy fontoskodva —, hogy minél egyszerűbben és minél gyón sabban oldjuk meg az ügyeket, köztük ezt a problémát is. Az előző kilenc bizottság azért nem ért el eredményt, mert nem nézett a kérdés mélyére, nem mérlegelte eléggé az adott körülményeket, mi azonban egyszerűen, minden bürokráciától mentesen akarjuk megoldani ezt a kérdést. Ezért javasolom, hogy a jövő héten tartsunk ismét egy helyszíni szemlét, ebbe a megjelenteken kívül vonjunk be még olyan szerveket is, amelyek eddig kimaradtak belőle, és akiket ez a kérdés érdekel. — Elfogadják a javaslatot? — kérdezi harsányan? Az egyik szundikáló édes álmából hirtelen riadva bólogatni kezd. A szerelmes ifjú már látja is magát Mancikával a Balaton partján, örömmel kiáltja tehát, igen, elfogadjuk. Azzal már szedelőzködnek is. Megnézik, kiküldetési rendelvényeik rendben vannak-e, aztán felállnak, elbúcsúznak. Sorra kezetfognak az igazgatóval a párttitkárral, a főmérnökkel, és ezzel a jól végzett munka tudatával ülnek be a gépkocsikba, vonatba, kit mi illet, és hagynak ott mindent a régiben. Csak az annyiszor elhangzott szóözön és a cigarettafüst marad utánuk. No meg a gond, hogy ugyan hova fogják a legközelebbi és akkora nyilván néhány »-szakértővel« ismét kibővült helyszíni szemle tagjait leültetni. Kevés a mérnök Angliában Az ADN londoni híradása szerint Callaghan munkáspárti képviselő az alsóházban azt javasolta: küldjenek egy bizottságot a Szovjetunióba a műszaki kiképzés tanulmányozására. Rámutatott, hogy Anglia az ipari fejlődés tekintetében elmaradt a többi ország mögött. A fa vetekszik a fémmel Hosszú évek során a furnérgyártásnál keletkező apró hulladékfával kazánokat fűtöttek, elégették, mint hasznavehetetlen anyagot. A mérnökök megtalálták a módját, hogyan hasznosítható ez a fahulladék: olyan új anyagot készítettek belőle, amely helyettesítheti az acélt és a keményfémet. A kátránnyal átitatott, apróra vágott, sajtolt fából készült alkatrészeket nem kell mechanikai megmunkálás alá venni, könnyebbek a fémnél, tovább tartanak, kevésbé kopnak. A leningrádi szövőüzemeknél már néhány éve az új anyagból készült vetélőket használják. A közönséges vetélők nem működnek .500 óránál tovább, az új anyagból készültek ezzel szemben 2—3 ezer órát. A préselt fogaskerekek és csapágyperselyek háromszor annyi ideig tartanak, mint a fémből készült alkatrészek. A fából készült csapágyperselyek egyötöd olyan drágák, mint a bronzpersely. Az öntött facsapágyak pótolhatatlanok a hengersoroknál. Lehetővé teszik a hengerlés gyorsaságának fokozását, és az elektromos energiafogyasztás csökkentését. Jól beváltak a villamoskocsiknál is. Baleset minden évszakban akad, de a tavaszi időjárás beálltától fokozatos emelkedést mutat, és a nyári hónapokban éri el a legmagasabb fokát. A baleseteknek ebben az időszakba- ni szaporodását a kiterjedt mezőgazdasági munka fokozza. Valamikor, amikor mezőgazdaságunk kezdetlegesebb formák között termelt, lényegesen kisebb volt a sérülések száma, mint manapság, amikor ezen a területen is egyre inkább tért hódít a gépek alkalmazása. így érthető, hogy a felszabadulás utáni években a mezőgazdasági balesetek száma és súlyossága lényegesen megnövekedett és szinte párhuzamosan követi a mezőgazdaság fejlődését. Miér! navaftedeít meg a mezőgazdasági balesetek száma ? A kaposvári kórház baleseti osztályára került sérültek számbavételekor kitűnik, hogy a mezőgazdasági balesetek állandó növekedésükkel nemcsak elérték, de az utóbbi két évben túl is haladták az ipari balesetek számát. Ez nem meglepő, ha számbavesszük, hogy megyénk kifejezetten agrár jellegű terület, és hogy mezőgazdaságunk a szocialista átszervezés folyamán milyen hatalmas mértékben fejlődött. Mivel megyénk területén a baleset- tele zöme mezőgazdasági eredetű, ezért ezzel a kérdéssel munkavédelmi, megelőzési és gyógyítási szempontból egyaránt behatóan foglalkozni kell. A gépesítéssel a mezőgazdasági munka módszerei is egyre közelebb jutnak az iparihoz. Ennek a megelőzési rendszabályok kiterjesztése terén is meg kell nyilvánulnia, mert a gépesítéssel a mezőgazdasági munka minősége és mennyisége ki- szélesedett, veszélyessége megnőtt. Ezt nemcsak az a tény bizonyítja, hogy a sérülések száma megszaporodott, hanem az is, hogy a sérülések súlyosabbak lettek. A balesetek eredetének és eszközeinek vizsgálata szemléletesen bizonyítja, hogy a gépesítés növelésével évről évre emelkedik a gépi munka alkalmazása és a mezőgazdasági szállítás gépesítése A NYÁR — ORVOSI SZEMMEL III. A mezőgazdaság baleseti kérdései hogy a megoperált vagy gipszelt beteget otthonába engedjük, és a körzeti orvos gondjaira bízzuk. A sérülések körülményeinek vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a baleset oka az esetek túlnyomó részében a gondatlanság, a megelőzési szabályok semmibe vétele; de a technikai ismeretek hiánya, fáradtság, alkoholfogyasztás, rossz világítás stb. is jelentős szerepet játszanak a balesetek létrejöttében. Alapvető hiba az, hogy mezőgazdaságunk sok területén az egészségügyi kérdéseket kevés figyelemben részesítik, és a dolgozóknak az egészségügyi kérdések iránti igényessége is elmarad az ipari munkásoké mögött. A mezőgazdasági balesetek számának kedvező alakulása nagyrészben a jól megalapozott megelőzésen múlik, s ez vezetési és társadalmi feladat. Ez megköveteli a kérdéssel való állandó foglalkozást, a lankadatlan oktató és felvilágosító munkát. De ezeken felül szigorú fegyelmet kell biztosítani a veszélyes munkaterületen. Ennek szükségét és hasznát igazolja az ipar területén alkalmazott fokozott gondosság, ahol a dolgozók egészségügyi ismereteinek növelésével és a munkafegyelem megszilárdításával egyidejűleg a balesetek száma is fokozatosan csökken. Q gazdasági vezeiiik felelőssége A gazdasági vezetőket rendkívül komoly felelősség terheli a , munka- védelem és balesetmegelőzés terén, mégis sok visszássággal találkozunk. Kezdődik azzal, hogy a baleseti . és elsősegély-felszerelések sokszor hiányosak, helytelenül tároltak vagy szennyezettek. Folytatódik abban, hogy a megelőző orvosi vizsgálatokat mellőzik, a technikai követelmények terén néha indokolatlan engedmékövetkeztében keletkezett balesetek Száma. Míg régebben a legtöbb mezőgazdasági sérülés az állatápolás közben keletkezett (rúgás, harapás, öklelés, taposás), ma ezek csökkenő száma mellett fokozatosan szaporodik a gépi felszerelések és szállító eszközök okozta sérülések száma. Még meggyőzőbb lesz a kép, ha a sérülések formáját és azok súlyosságát nézzük. Az elmúlt évben a kórházunkban ellátott mezőgazdasági balesetekből 31 százalék volt lágyrész sérülés, 58 százalék csonttörés és 7 százalék belső sérülés. Az ipari baleseti statisztikákkal összehasonlítva feltűnő a csonttörések magas száma s különösen a nagy csontok törésének szaporodása. Leggyakrabban a végtagok törésével találkozunk, s csak ezek után a koponya- és mellkasi sérülésekkel. A baleset szempontjából nagyjelentőségű a gyógyulás kimenetele is. A mezőgazdasági sérülések ebből a szempontból sem nyújtanak kedvező képet. A múlt évben az osztályunkon ápolt mezőgazdasági sérültekből 1 százalék halt meg, és igen nagy a véglegesen rokkantak száma is. A sérültek tekintélyes százaléka 28 napnál hosszabb idő alatt gyógyult meg, és aránylag csak kis részük 8 napon belül. R legtöbb bsiss&t ok a: gandatfenság A mezőgazdasági balesetek szakadatlan emelkedése komoly gondot okoz a kórháznak is. Nemcsak azért, mert a beszállított sérültek több mint felénél azonnali műtétet kell végezni, 66 százalékánál gipszkötéseket alkalmazni, hanem azért is, mert a baleseti férőhelyek száma még alacsony. Ezért elég gyakran kell ahhoz a néha kockázatos módhoz fordulni, nyékét tesznek, túlhajtott munkára ösztönöznek vagy azt elnézik, nem figyelnek fel a munkaközbeni alkoholfogyasztásra, s a dohányzási fegyelem tekintetében is megalkuvók^ A gépekkel végzett munka nemcsak meggyorsította, hanem bonyolultabbá is tette a mezőgazdasági termelést; egyre fejlettebb intelligenciára, nagyobb felelősségre, fegyelemre, tiszta gondolkozásra van szükség. A számadatok figyelmeztetnek, hogy a balesetelhárító tevékenységet növelni kell. A megelőzés pontosan lefektetett szabályait állandóan ellenőrizni és feljeszteni minden vezetőnek kötelessége. Nagyon fontos különösen az aratás és cséplés idején a körültekintő ellenőrzés, a begyűjtés idején a szállítás és közlekedés szabályainak megtartása. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy különösen ebben az időben, amikor mindenki ereje teljes megfeszítésével dolgozik, a fárasztó munkaterületeken a munkavédelmet és a balesetelhárító rendszabályokat gondosan kell alkalmazni. Meg fehet és meg kell elűzni a balesete!! Mezőgazdaságunkban aránytalanul felszaporodott és súlyosságában is megnövekedett balesetek számát csak a kérdéssel való lelkiismeretes foglalkozással lehet a normális szint alá szorítani. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ahol a szabályokat megtartják és a vezetők a munkavédelmet és a balesetelhárítást nem az íróasztal mellől szervezik, ott nem is növekszik a balesetek száma. Dolgozó népünk egészségének megóvása és a termelés növelésének biztosítása a munka körülményeivel behatóbb foglalkozást, fejlettebb munkavédel- : met és a balesetelhárítás szervezettebb formáját teszi szükségessé. Erre az élet minden területén, így a mezőgazdaságban is növekvő gonddal kell törekedni. Dr. Bodosi Mihály kórházi adjunktus, a TTIT Somogy megyei eü. szakosztályának tagja,