Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-20 / 144. szám

Saerda, 1956. június 20. SOMOGYI NÉPLAP 3 Hogy leff egy istenhátamögötTi Lsz Le.g,eU3 a ae.raeitiibe.it? A gölle-heténypusztai Búzaka­lász Tsz 817 hold gazdag termő­földjét »Somogy lelkének« neve­zik. Amikor tavaly ősszel ezen a területen 97 család elkezdte a kö­zös gazdálkodást, nem ment min­den könnyen. Az őszi vetések kö­rül volt némi összezördülés. Ám a társas nagyüzemi gazdálkodásba azóta úgy belejöttek, úgy feltalál­ták magukat, hogy mint a Megyei Tanács főagronómusa jelentette, a tsz-ek versenyében ők lettek az elsők. Mi ennek a titka? Míg saját szalagszerűen keskeny földpásztáikon gazdálkodtak, álla­taikból nem láttak túl sok hasz­not. A közösben már céltudatos, korszerű állattenyésztést folytat­nak. Egyéni gazda korukban hat szarvasmarhájuk volt: ma már 63 te­hén és borjú majszolja a jászolnál a szénát. S a tehenek nagy része bő­ven csorgatja a tejet. A Búzakalász annyira kedvet kapott az állatte­nyésztéshez, hogy egy régi szélmo­tort is megjavított. Ennek erejé­vel nyomatják fel a vizet az is­tállójukba, Most rendeltek egy szép sertéstenyésztörzset is: akkor­ra szállítják le, amikorra az ár­pát lekaszálják, hogy jó takar­mányt adhassanak jószágeleség- ként. »Somogy lelke« valóban a gölle- heténypusztai szövetkezet földje! Amikor a rövid idő alatt szép sikerekkel dicsekvő tsz-ről meg­emlékezünk, tegyünk hozzá a je­lentéshez valami nagyon fontosat. Azt, hogy kissé »istenhátamögött« vannak. Téglaégetőjük is van. Már meg is kezdték volna a tégla­égetést. De hogy szállítsák be oda az út tálán utakon a szükséges szénport? Vagy a termésüket hogy juttassák könnyen piacra? Hiszen ősszel már halastavuk is lesz — lenne mit vinni a közeli városok ellátására. Egy megoldás mégis kínálkozik. Ha az illetékesek a Dombóvár— Inám közti gazdasági vasúthoz egy kilométer hosszú ágat csatolná­nak onnan, ahol a mászlónyi elága­zás van. Ezen át közel kerülne a világhoz a Búzakalász szorgalmá­nak minden eredménye, teje, to­jása, termése, hala egyaránt! Nem érné meg? A befizetett biztosítási díj — a tűz- és jégkár megtérítésének biztosítéka Bolgozó parasztságunk eleinte ide­genkedve fogadta a biztosítás gondo­latát. Azonban mindjobban meggyő­ződött arról, hogy a Minisztertanács intézkedése a termelés folyamatossá­gának biztosítására az ő érdekeit szolgálja. Megyénk minden községe részesült már olyan kártérítésben, mely lehetővé tette a tűz következté­ben elpusztult épületek felépítését, az elhullott állatok pótlását, vagy a jég­verés okozta veszteség csökkentését. A múlt hónapban gl. a Boronka községben történt tűzeset után Tibol György 22 000 forint, Matók Ferenc 18 600 forint, Präger József 15 580 forint, Altner János 8120 forint kár­térítést kapott. Az elmúlt hetekben villámcsapás következtében több gaz­da tehene pusztult el. Hencse község­ben Rédei József 1820 forint, Szaka István 4620 forint, Palka Imre 5020 fcrint kártérítést kapott elpusztult állataiért. A nyári viharok közben a megye 25 községét jégverés is érte. A károkat most mérik fel, a kártérí­tés kifizetése folyamatban van. Ma már az egyéni parasztgazdaságok számtalan területén ad hathatós se­gítséget az elemi károk bekövetkezé­se után kifizetett kártérítés. Dolgozó parasztságunk többsége már az első felhívásra befizeti a biz­tosítási díjakat. Még mindig vannak azonban, akik halogatják díjfizetési kötelezettségük teljesítését. Taná­csaink nem fordítanak elég gondot arra, hogy felvilágosítsák községük lakosságát, hogy a biztosítási díjak befizetése nemcsak törvényes kötele­zettségük, hanem saját egyéni érde­kük is, hiszen kár esetén a befizetett összeg többszöröse térül vissza. A jégverés pl. a gazda egész évi mun­kájának eredményét veszélyezteti. Gondoljanak arra dolgozó paraszt­jaink, hogy a befizetett biztosítási díjakkal gondoskodnak mind a ma­guk, mind többi gazdatársuk kárté­rítésének lehetőségéről. Tegyenek eleget tehát mielőbb ezirányú köte­lezettségüknek is. Újabb lehetőségek az MSZI munkájának megjavítására A Magyar—Szovjet Társaság me­gyei szervezete június 17-én, vasár­nap délelőtt választmányi értekezle­tet hívott egybe. Az értekezleten Endrédi Lajos elvtárs, az MSZT me­gyei titkára tartott beszámolót a Társaság előtt álló feladatokról. Töb­bek között hangsúlyozta, hogy az idei barátsági hónap nagy sikerét sem az MSZT-alapszervezetek, sem pedig a járási, megyei titkárság nem haszno­sította megfelelően ahhoz, hogy a ba­rátsági hónap után is tovább mélyül­jön a magyar—szovjet barátság. Most azonban a Népfront-mozga­lom erősödése újabb lehetőségeket tár az MSZT-munka elé is. Ezért sok­kal szorosabbra kell fűznünk kap­csolatainkat a Népfronttal, mint az elmúlt időben; közös rendezvények­kel és sok más módon kívánjuk ezt elérni, a szovjet tapasztalatokat és általában a szovjet nép életét ismer­tetni. Tekintve Somogy megye mező- gazdasági jellegét, elsősorban az itt alkalmazható szovjet módszereket fogjuk népszerűsíteni. A beszámoló után több felszólaló tett értékes javaslatokat az MSZT- munka megjavítására. Valamennyien hangsúlyozták, hogy ugyanúgy, mint más területen, a tartalmi munkát kell előtérbe helyezni. Javasolták a felszólalók, hogy bri­gádvizsgálattal — melyben részt ven­ne a Népfront egy tagja is — nézzék meg két járásban az MSZT-szerveze- tek tevékenységét, és ezek jó vagy rossz tapasztalataiból vonják le a ta­nulságot. Elhangzottak olyan javas­latok is, hogy az MSZT közbenjárá­sával szervezzenek levelezést magyar és szovjet dolgozók között, magyar és szovjet gyermekek között pedig in­dítsanak albumcserét. Ez utóbbiban magyar és szovjet tájak fényképeit cserélnék ki, ezzel is megismertetve egymással országaink szép tájait. Felvetődött még, hogy az MSZT és a megyei népművelési osztály kap­csolatának szorosabbá fűzésével kell odahatni, hogy a falusi és üzemi kul- túrcsoportok több szovjet témájú színdarabot és jelenetet tűzzenek mű­sorra. A járási MSZT-titkárok azt kérték: tájékoztassák őket pl. a Len­gyel—Szovjet Társaság, a Román— Szovjet Társaság stb. munkájáról. Ezzel valószínűleg sok jó módszerről szereznének tudomást, melyeket si­kerrel alkalmazhatnának. — KAPOSVÁR VÁROS ÚTI­KALAUZA jelenik meg a közéltjö- vőiben, mely & város történetét, ne­vezetességeit ismerteti. Az év folya­mán még egy hasonló füzet jelenik meg Fonyód ismertetésével. László István, a Megyei Tanács VB elnöke: Virágzó termelőszövetkezeteket Seaegykan A termelőszövetkezetek gazdasági megerősítésének Somogy megyei tapasztalatai Segítsék a rb-li a leltározás munkáját A gazdálkodás kezdetén súlyos hi­báknak lehet elejét venni, ha a vb a leltározó bizottságok munkáját ta­nácsadással is segíti, ha a tagok az alapszabályban előírt módon földjü­ket, állatállományukat és gazdasági felszerelésüket valóságos értékében a közös vagyonba adják. Nehézséget jelentett nemcsak az, hogy egyes ta­gok állatállományuk egy részét igye­keztek a leltározás alól kivonni, ha­nem az is, hogy a leltározott állato­kat, felszereléseket reális értéküknél magasabban becsülték fel. Ez első­sorban a lovaknál fordult elő. Fo­kozta a nehézségeket, hogy a jogsza­bály lovak esetében maximális becs­éi téket nem állapít meg. A szarvas- marháknál van ugyan maximális ha­tár, de ez alul van a jóminőségű szarvasmarhák árán. Ennek követ­kezménye, hogy pl. Fonó községben, ahol fejlett a szarvasmarhatenyész­tés, az állatok bevitelét nem tudtuk előírásszerűén megvalósítani. Szüksé­ge, hogy a Földművelésügyi Minisz­térium ebben a kérdésben minél előbb hatékony segítséget adjon. Ügyelni kell arra is, hogy a tagok földterületük arányában a szükséges vetőmagvakat is a közösbe adják. A szarvasmarhák és sertések leltározá­sánál nagy gonddal vigyázzunk arra, hogy a belépett tagok maguk adják össze a közös állattörzsek kialakítá­sához szükséges teheneket, kocákat, így kezdettől fogva biztosítható a ter­melőszövetkezetek állam iránti kö­telezettségének teljesítése. Fontos ez azért is, mert az első bevételeket az állattenyésztés, főleg a szarvasmar­ha- és sertéstenyésztés adja.; Fel kell használni a helyi lehetőségeket Nehéz feladat az új termelőszövet­kezetek közös állatállományának, irodájának, terményeinek elhelyezése is. Máris olyan nézettel találkozunk, hogy az ehhez szükséges helyisége­ket csak állami hitelből lehet bizto­sítani. Ezért az elhelyezésnél figye­lembe kell venni a belépő tagok tu­lajdonában lévő gazdasági épülete­ket, vagy a községben kihasználat­lanul álló, e célra alkalmas épülete­ket, elfekvő építési anyagokat. Az újonnan alakult tsz-eknek az épüle­tek átalakításával jelentkező igé­nyei általában kevés költséggel ki­elégíthetők. Jó példát mutatott Ku­tas község vb-elnöke: a községben alakult termelőszövetkezetek elhe­lyezését messzemenően segítette. A tanácsok és végrehajtó bizottsá­gok rendkívül fontos feladata, hog.v a legszorosabb, leggyümölcsözőbb vi­szonyt teremtsék meg az újonnan alakult termelőszövetkezetek tagjai és az egyéni dolgozó parasztok kö­zött. Az egyéni gazdákban a holnap tsz-tagjait kell látniuk. Mindehhez a tanácsok türelmes nevelő munkájára van szükség. De meg kell szervezni a községben működő különböző szervek, földmű­vesszövetkezetek, állami gazdaságok, régebben működő termelőszövetkeze­tek segítő munkáját is az új tsz-ek kezdeti nehézségeinek leküzdéséhez. A szervezés és megszilárdítás során éberen ügyeljünk, hogy az ellensé­ges, destruktív elemeket mindenütt elszigeteljük. E feladatokat a községi tanácsok végrehajtó bizottságai csak akkor va­lósíthatják meg eredményesen, ha a végrehajtó bizottságok, a tsz-ek veze­tősége és tagsága között jó kapcsolat épül ki. Helyes, ha a községi taná­csok vb-üléseire a tsz elnökét meg­hívják, s esetenként beszámoltatják az időszerű munkák állásáról. A köz­ségi tanácsok vb-vezetői pedig rend­szeresen vegyenek részt a termelőszö­vetkezetek vezetőségi ülésein, köz­gyűlésein. Igen hasznos, ha a tsz-ek vezetőit a végrehajtó bizottság időn­ként tapasztalatcserére, megbeszélés­re hívja össze. Nem érhetünk el azonban megfe­lelő eredményt, ha a járási végre­hajtó bizottságok és szakigazgatási szervek szakszerű gazdasági és po­litikai irányítása nem érvényesül. A járási végrehajtó bizottságok — meg­felelő szakemberekkel rendelkezvén — a termelőszövetkezeteknek mesz- S7emenő segítséget adhatnak. Ezért igen nagy jelentősége van az irányí­tó, ellenőrző, főként koordináló mun­kának. Rendkívül fontos a közvetlen kapcsolat a járási vb-ok és a tsz-ek között is. Nem fordulhat elő többé olyan eset, mint amilyen a marcali és a nagyatádi járásban történt, hogy a tsz-eket megalakulásuk után ma­gukra hagyták, emiatt a közös gaz­dálkodás késve indult meg. A Csur­gói Járási Tanács Végrehajtó Bizott­ságának példáját kell követni, amely kezdettől fogva igen nagy gondot for­dított a közös gazdálkodás megszer­vezésére. Miben segíthetnek a járási tanácsok szakigazgatási szervei ? Fontos, hogy járási tanácsaink, végrehajtó bizottságaink ellenőrizzék PART ÉS PÁRTÉPÍTÉS -fc A KOLLEKTÍV VEZETÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ÚTJÁN ... újjáválasztották. Első teendőnek azt A Marcali Községi Pártbizottság munkájában ds a gyakorlati, politi­kád és gazdasági élet követelményei mutatták meg, hogy szükséges a kollektív vezetés lenini elvének meg­valósítása. De mi szükséges ahhoz, hogy a kollektív vezetés meghono­sodjék? Elsősorban az, hogy a párt­bizottság minden tagja neesak han­goztassa, hanem, tevékenyen részt is vegyen a község politikai irányí­tásában. Szükséges tisztában lenni azzal ds, hegy a kollektív vezetés nem moshatja el a személyi felelősséget. Végül meg keCl értenie a 'kollektíva minden tagjának, hogy sajátmagára nézve is kötelező a párthatározatok végrehajtása. Maga az élei sürgette a kollektív vezetést A községi pártbizottságom kollek­tív vezetés 1953-dig, de még azután is egy Ideiig nem volt. Az akkori párt- bizottság rendszertelenül, terv nélkül dolgozott, többször határozott cél nélkül ülésezett, sok általánosságról, kevés konkrét dologról beszélt. Nem érvényesült a pártdemokrácia, a kezdeményezés. Állásfoglalást és végrehajtást mdindeniki a párttitkár- tó'l várt. Ennek következtében sok kérdésben csak egyes személyek (in­tézkedtek, a párttitkár és néhány elvtárs. A mindennapi élet igazolta, hogy ez nem volt helyes. Egyre lany­hábbá vált a pártáiét, nem volt tag- jelöltfel vétel, megfeneklett a poli­tikai oktatás, felszínen mozgott a népnevedőmumka, mindez kihatott a párt tömegkapcsolatára is. íme né­hány példa: a téglagyár pártszerve­zeténél 1955-dg igazi párt életről nem is lehetett beszélni, egyetlen elvtár­sat nem veitek M tagjelölnek. Gyó- ta-pusztám — amely teljesen parasz­ti település — 1955-ig mindössze négy párttag volt, s a pártszerveze­tet csak 1955-ben sikerült létrehoz­ni. Kettő kivételével nem volt olyan ai’Japszervezetünk, ahd többéves tag­jelölt ne lett volna. 1954. második feiébem ugyan javult a helyzet, de jelentősebb változás csak az 1,155-ös márciusi határozat után következett be. Sajnos, a jobb­oldali elhajlás politikája a mi párt- bizottságunk (nyűnk áj án is nyomot hagyott, egyes elvtársakat visszave­tett a tevékeny politikai munkától. Hz első lépések 1955. márciusában a pártbizottsá­got és a végrehajtóbizottságot is a termelőszövetkezetek alapszabály szerinti gazdálkodását. Feladatuk gondoskodni arról is, hogy a járási tanácsok szakigazgatási szervei meg­adják a termelőszövetkezeteknek a szükséges segítséget. Például a vá­ros- és községgazdálkodási osztály a romos építkezési anyagok felkutatá­sával és juttatásával; az oktatási osz­tály a pedagógusok bevonásával a munkaegység számításában; a pénz­ügyi osztály a kivitel munkájában; a népművelési osztály a kulturális igé­nyek kielégítésében segíthet a ter­melőszövetkezeteknek. De segítsék a gazdálkodási és pénzügyi tervek el­készítését is. Gondos előrelátással fel kell mérni a tenyésztörzs-igényt, az állatállomány kialakításához szüksé­ges építkezések, átalakítások anyag- és pénzszükségleteit, a tagok bevitte vetőmagvak kicserélését nemesített magvakra. A terv készítésekor a szakemberek segítségével hosszabb időre határoz­zék meg a gazdálkodás irányát a nö­vénytermelésben és állattenyésztés­ben egyaránt. E tervek keretében a vb már jóelőre gondoskodjék a kö­zösbe vitt állatok és felszerelések árának kifizetéséről, a várható ki­adások hitelkeretének biztosításáról. Ezzel egyidőben mérjék fel a gépi szükségletet, a nemesített vetőmag- és műtrágya-igényt. Az építkezések­hez szükséges anyagokat főleg a he­lyi anyaglehetőségek felkutatásával biztosítsák. A vb adjon segítséget, hogy a tsz-ek szervezzék meg a tég­la házi előállítását, a járásban más- helyütt elfekvő építkezési anyagok vagy romos épületek bontását — elő­zetes engedély alapján. A gépállomások a termelőszövet­kezetek megalakulásától kezdve biz­tosítsák a megfelelő mezőgazdászt. Itt említem meg: ideje volna, ha a Minisztertanács szabályozná a járási tanácsok hatáskörét ebben a dolog­ban, mert ez sok nem kívánatos vi­tára vezet. (Folytatjuk.) tartottuk, hogy a község politikai életének irányítását a pártbizottság egészének kezében összpontosítsuk. Azonban ezt nem sikerült következe­tesen megvalósítani, a pártbizottsági ülést is csak két alkalommal tudtuk összehívni. A pártbizottság tagjai még ekkor sem érezték feladatuk je­lentőségét, s a tevékeny pártmuinkát a végrehajtó .bizottság reszortjának tekintették. A végrehajtó bizottság — mely üléseit rendszeresen megtartot­ta — kezdte tagjai között megosztani a munkát, ami helyes volt, de vég­eredményben még elekor sem a párt­bizottság veit a község életének po­litikai irányítója, hanem a héttagú végrehajtó (bizottság. A végrehajtó bizottság munkát érv­vel dolgozott ugyan, de nem tudta mindig végrehajtani, mert nem tá­maszkodott a pártbizottság tagjaira, így az a látszat (keletkezett, mintha a keffektív vezetés csupán a végre­hajtó bizottság feladata volna. Ennek ellenére sikerült bizonyos eredményeket elérnünk a pártmun- kában. Létrejött a gyóta-pusztal pártszervezet, s létszámban is növe­kedett. A téglagyárban öt tagjelöltet, az egész községben pedig 48 tagje­löltet vettünk fel. Rendszeresebben tartanak taggyűléseket, pártvezető­ségi üléseiket az alapszervezetekben; a nyári és őszi tsz-agitációs munká­ban a népnevelőié többségét mozgó­sítani tudtuk. A tömegszervezetek munkájában azonban nem sikerült még megfelelő javulást elérni. A leg­nagyobb hiba mégis az vdit, hogy a kritika gyenge lábon állt, éppen hogy csalt megindult, de előfordult az is, hagy személyi kérdések vitá­jává fajult. Hogyan fejlődött a vezetés kollektivitása ? Amikor megjelent a vezet őségvá- lasztásrói szóló párthatározat, sike­rült a pártbizottság valamennyi tag­ját összehívni, majd közös felelős­séggel megtárgyaltuk a vezetőségvá- lasztás liebcnyoMtaeänak feladatait. Ezután indult a kollektiv vezetés igazán fejlődésnek. A pártbizottság miunkatervet készített, medyiben pontról pontra megfogalmazta a község politikai és igazdaséigi életé­nek irányítására vonatkozó tenni­valókat. Kiemelkedett ezek közül a tavaszi mezőgazdasági munkák gon­dos előkészítése. Evégből elősegítet­tük gazdagyűlések megtartását. A községi tanács elnöke, mezőgazdasági előadója, a mezőgazdász és a párt-vb egy tagja határszemlét tartott. Ennek tapasztaltait közöltük a népneve­lőkkel, s kértük további segítségüket a mezőgazdasági munkák meggyorsí­tásához. Általuk tudatosítottuk első­sorban a 3 százalékos termésnöve- kedés fontosságát is. Sikerült biztosítani azt is, hogy az üzemek és vállalatok vezetői fel­adataik megoldásához segítséget kapjanak. Sikerült olyan légkört te­remteni, hogy a községi, gazdasági vezetők többször és közvetlenebbül tárják fel1 nehézségeiket és kérjenek segítséget, s hogy sokkal (bátrabban bírálják mind a pártbizottságot, mind o. végrehajtó bizottságot. A XX. pártkongresszus óta még- inkább javult a kollektiv vezetés nálunk. Sckkal önállóbban dolgo­zunk, s ma már a pártbizottság is egyre jobban él a kollektív vezetés jogával'. A gyakorlati munka elősegí­tésére a .pártbizottság rendszeresen ülésezik; a XX. kongresszus szelle­mében érvényesítjük a pártdemokráciát. Egyetlen példa emre: a végrehajtó bi­zottság a (pártbizottság elé terjesz­tette munkaterv-javaslatáfj melyen a pártbizottság alaposan változta­tott. Sdknak találta a gyűlések szá­mát, s a dolgozó parasztokkal való foglalkozásról több pontot iktatott be. A kollektív vezetés érvén yre­jutt áfásában tenmészetesen még sok tanulni és javítanivalónk van. A tömegekkel való kapcsolatunkat kell még szorosabbra kovácsolnunk, ez a feltétele, hogy a politikai és gazda­sági élet minden területén sikereket érjünk eL Darázs Lajos, Marcali Községi VB-titkár. 'COOOOO000O0OO00GOOOOO00C — ÖREGLAKON 650 méterrel bő­vítik a község villanyhálózatát. A költségek nagy részét — mintegy 8000 forintot — a községfejlesztési alapból fedezik. A község lakossága 2000 forint értékű társadalmi mun­kát ajánlott feL

Next

/
Thumbnails
Contents