Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-16 / 141. szám

z SOMOGYI ZIBPftAir Szombat, 1956. június 16. A barátság eltéphetetlen szálai szövődnek a dolgozó nők I. világkonferenciáján A konferencia első napjának eseményeiből Zsong a terem, bábeli a nyelvza­var, egyik asszony oroszul, a másik angolul, a harmadik franciául beszél. Emilt csehszlovák szavakat perget­nek, amott a dallamos olasz hangzik. Beszélgetnek, ismerkednek ötven or­szág asszonyainak küldöttei, a dol­gozó nők világkonferenciájának rész­vevői, az Építők Rózsa Ferenc Kul- túrotthonának tanácstermében. Űj barátsággal gazdagodva Egyik csoportban Nina Popova, a szovjet küldöttség tagja a román kül­döttekkel beszélget. A mások csoport — rózsaszín-, halványzöld-, sárgaru­hás, barnahajú vietnami lányok, föld­gömböt ábrázoló jelvényeket adnak emlékül a körülöttük levőknek. S ba­rátnőiket — mert azok — népük szo­kása szerint kétoldalt arcon csókol­ják. A széksorok között egy pici, fe­hérruhás, hímzett blúzos nő libben ide-oda. Kezében nagy csomag ké­peslapot szorongat, kedves mosollyal arcán mindenkinek nyújt egyet. A képeslap barnabőrű mexikói nőt áb­rázol, amint széttöri bilincseit. Ezzel a képeslappal népszerűsítette fárad­hatatlanul, házról házra járva a me­xikói dolgozó nők konferenciáját s a világkonferenciát Rosa Maria Tole­dos. Hazájában tanítónő (kezével mu­tatja, mekkora gyerekeket tanít) s azért küzd, harcol a maga módján, hegy tanítványai ne éljenek olyan •megalázó sorsban, mint élnek most a mexikói nők. Antónia Kocskova, az osztravai bányászasszonyok küldötte kis bá­nyászlámpát ábrázoló brosstűt tűz Rosa Maria jelvényei mellé. Mire a konferencia megkezdődik, csaknem valamennyi küldött új barátsággal gazdagodva hallgatja Maddalene Grassinak, az SZVSZ nőbizottsága vezetőjének üdvözletét és Parvathi Krisnahan-nak, az indiai nők képvi­selőjének elnöki megnyitóját. A konferencia első napirendi pont­ját talán az a soknyelvű felirat tol­mácsolja leghívebben, amely a ta­nácskozó termet díszíti: »Akcióegy­ségben az egyenlő munkáért, egyenlő bér megvalósításáért, mindennemű megkülönböztetés ellen.« Mert a megkülönböztetés a kapita­lista, de főleg a gyarmati országok­ban nagyon érzékenyen érinti a dol­gozó nőket. Germaine Guille, a Fran­cia Általános Munkásszövetség (CGT) titkára beszédében ismertette, hogy számos országban nem védi törvény a dolgozó nőket. Nincs megállapított munkaidő, ala­csony a munkabér. Japánban a női dolgozók egyes iparágakban a férfiak bérének csak 33 százalékát kapják. Ugyanez a helyzet Ceylonban és sok más országban is. India hivatalaiban például azonnal elbocsátják a női al­kalmazottat, amint férjhezmegy. Nyugat-Afrikában az előítéletek tart­ják vissza a nőket attól, hogy mun­kát vállaljanak. A 16 millió lakosú országban csak 4000 nő dolgozik. Sok millió asszony követeli a munkához való jogot, az egyenlőséget, a meg­Plneau: „Remélem, hogy az Egyesült Államok megérti a kelet-nyugati kapcsolatok új problémáit“ Párizs (MTI). Christian Pineau francia külügyminiszter az Egyesült Államokba rörtént elutazása előtt nyilatkozatot adott az amerikai Co­lumbia Broadcasting System tudósí­tójának. Pineau kijelentette, hogy fontos problémákat kell majd megmagya­ráznia az amerikai kormánynak. »Számunkra szükséges, hogy meg­kapjuk az amerikai kormány szoli­daritását. Meg akarom magyarázni Foster Dullesnak a Hruscsovval, Bul- ganyinnal és Molotowal történt ta­lálkozásunk és a náluk tett látogatá­sunk eredményeit. Be fogok számold mindenről, amit a szovjet vezetők mondtak. Nincsenek titkaink. Mi na­gyon hűek vagyunk barátainkhoz és különösen az amerikai barátsághoz, de véleményünk szerint nem lenne érdekes, ha csak Franciaország és a Szovjetunió között lennének uj ter­mészetű kapcsolatok. Ilyen kapcso- < lalokat kell létesíteni valamennyit barátunkkal és remélem, hogy az< Egyesült Államok is megérti a keleti ■—nyugati kapcsolatok új probléj máit«. Az amerikai újságíró megkérdezte ezután Pineau külügyminisztertől: »ön azt akarja ezzel mondani, hogy nem kíván egyoldalú politikát kez-i deni a Szovjetunióval és hogy Önök megkísérlik közös nyugati politika (| kidolgozását a kelet—nyugati új kap T csolatok tisztázására?« Pineau így válaszolt: »Ee a leg na-J gyobb reménységem, mert ha nincs! közös politikánk e probléma ügyé-! ben, akkor ez igen veszélyes lenne a! Nyugat szolidaritása szempontját ból«. AJ. izaía a Náelra. szovjet csajai Iclszátíili csölfaléséi zo Berlin (MTI). A. A. Grecsko, a Szovjetunió marsallja, a Németor­szágban állomásozó szovjet hadsereg- csoport főparancsnoka sajtónyilatko­zatban közölte, hogy 1955-ben és 1956-ban több mint 50 000 fői el csök­ken a Szovjetunió németországi csa­patainak létszáma. 1955-ben húszezer szovjet katonát vontak ki Németor­szágból. Az idén demobilizált német- országi szovjet csapatok összlétszá­ma 33 500 fő. A németországi szovjet csapatok főparancsnoka kijelentette: Nincs akadálya annak, hogy a nyugati ál­lamok és a külföldi sajtó képviselői részt vegyenek a Német Demokra­tikus Köztársaságban leszerelt szov­jet katonák búcsúztatásán és saját szemükkel győződjenek meg a szov­jet kormány határozatának végre­hajtásáról. becsülést, nem nézik tétlenül az el­nyomást, a kizsákmányolást. Japán­ban a selyem- és gyapjúiparban dol­gozó nők havi 1000 yen fizetéseme­lést, Olaszországban a tűző napon clivát, narancsot, olajbogyót szedő asszonyok 400—600 lírás fizetéseme­lést, és gyermekeiknek napközi ott­hont harcoltak ki. Az afrikai Elefánt­csont-parton 50 kilométeres menetben tüntettek az asszonyok, amikor a hazafiakat letartóztatták és bojkot- tálták a külföldi árut. Harcuk siker­rel járt, mert összefogtak, mert erő­sek voltak. A szakszervezetek követeljék a dolgozó nők védelmét A beszámoló javaslatot terjesztett elő, hogy a konferencia hívja fel a világ összes szakszervezeteit, vegye­nek aktívan részt a nők harcában, amely egyenlő bért, fizetett szabadság b!ztosítását, illetve felemelését, a nők védelmét követeli. A beszámoló után a Rózsa Ferenc Kultúrotthon halijában beszélgettek egymással a küldöttek. Nyakukban kékalapú muszlinkendő, a kendőben vörös rózsák felett szárnyaló fehér galambokkal. Sisaxhi Slihozdra al­bán küldött nevetve számolta a kö­rülötte álldogáló asszonyokat: »dan- mark, vengri, china, brasil«, aztán kézenfogva indultak a kint várakozó autóbusz felé. Az esti programról be­szélgettek, címet cseréltek. A konfe­rencia négy napig tart, de olyan ba­rátságok születnek, amelyek eltéphe- tetlenek. BÜNÖS-E AZ IFJÚSÁG ? Nemrég a bécsi Uránia film­színházban osztrák ifjak és leá­nyok megvitatták »Az erőszak magvai» című amerikai filmet, amely az amerikai fiatalok ferde neveléséről, az amerikai fiatal­korú bűnözők arányszámának növekedéséről tesz tanúságot. A vita igen nagy érdeklődést vál­tott ki és ez nem véletlen. Az osztrák ifjúság körében is gyor­san terjed a bűnözés. Valamennyi osztrák lap megegyezik abban, hogy ennek főoka az amerikai gengszter- és pornográf-filmek hatása. A Die Presse című polgári lap »Bűnös-e az ifjúság?« című ve­zércikkében megállapítja, hogy az osztrák gyermekek és fiatalok ferde nevelésben részesülnek. Kinek érdeke a gengszter- és pornográf-filmek bemutatása? A Der Abend azt írja, hogy a gengszter-filmek csupán Bécsben 45 millió schilling tiszta hasznot hoztak tavaly a filmstúdióknak és a filmkölcsönző vállalatoknak. Érdekességek i n n e n-o nn a n Másfélméteres tengeri a Dunában hal Majdnem másfél méter bosszú, 16 kilogramm súlyú tengeri halat fogott a Május 1 Halászati Termelőszövet­kezet váci 'brigádja Pilismarót község határában. A hal faja: színtok. Húsz éve nem fogtak ilyen halat a magyar Dunán. A színtok a hazai szakiroda- lom szerint ismert legnagyobb pél­dánya másfél méter, tehát az újpes­ti halászok által fogott és az Állat- kertbe került színtok ezek szerint maximális nagyságú példány. Szeszélyes júniusi időjárás Olaszországban Június 8-án Olaszország északi részén 20 fok hideg volt és a jeges hóviharok tíz méter magas hullámo­kat vetették a Garda-tavon. Ugyan­akkor Olaszország déli részén 30 fo­kos meleg volt. Hajó a Hortobágyon Hortobágyon, a Boreósi Állami Gazdaságban ebben az évben elő­ször, több mint hatszáz holdat hajó­ról öntöznek. Erre a célra a Balaton­füredi Hajógyárban két öntözőhajót I készítenek. Az első hajót teherautók­kal a napokban már a helyszínre szállították. A 27 méter hosszú ön­tözőhajót még júniusban vízrebo- csátják a Hortobágyon, a hajóöntö­zéshez készített csatornahálózatban. Súlyos károkat okozlak a téli fagyok a francia mezőgazdaságban Az idei szokatlanul esős téli fa­gyok Franciaország mezőgazdaságá­ban is súlyos károkat okoztak. Hi­vatalos adatok szerint 2 781 000 hek­tár búza teljesen elpusztult, 990 470 h ktáron pedig a búza jórésze kifa­gyott. Az anyagi kár körülbelüli 200 milliárd frank. Diesel-üzemű gázgenerátor Nemrégiban égy fran­cia mozdonyt. Diesel- motorral láttáik el, amely azonban nem a kerekele meghajtására szolgált. Sőt, mi több, a Diesel-motornak for- gattyús tengelye sin­csen, ami pedig úgy él az emberek képzeleté­iben, mint mindenfaj­ta motor elválasztha- tatílán része. Ugyanis ennek a Diesel-motor­nak az a feladata, hegy minél több , ki­pufogógázt termeljen, s ez a gáz arra szük­séges, hogy mozgásba hozza a mozdony tu­lajdonképpeni hajtó­művét, a gázturbinát. A mozdony neve ten- igelynélküli gázgene- rátonral eMátotlfc gáz­turbinás! mozdony. Óriási földásógépek vezetőinek versenye Az Egyesült Álla­mokban nemrégiben érdekes versenyt ren­deztek a fiöldásó. és építőgépek kezelői szá­mára. A vezetők fel­adata az volt, hogy sofctoinnás földgyalúik- ikal, terelőlemezes gé­peikkel, emelődaruik- kal és egyéb óriásaik­kal a legóvatosabb mozdulatokat végez­tessék el: például fel­vegyenek egy cigaret­tát, vagy üvegpeharar, anélkül, hogy össze­nyomnák, vagy össze­törnék. A verseny győztese egy 100 ton­nás ásógép vezetője lett, aki úgy törte ösz- sze egy tojás héját, hogy magát) a tojást nem nyomta össze. Rádiójelzés mozdonyoknak A Nyugatnémet Szö­vetségi Vasutak Hom­berg állomásán próba­képpen új jelzőtornyot állítottak fel, ahonnan rádió-, fény- és hang­jelzésekkel különféle parancsokat, közölnék mozgásban- lévő vasúti járműveknek. A jelzé­seket — rádáóimputeus útján — vevőtáiblákon észlelik a mozdonyve­zetők. Veszély eseté­ben például vörös lámpa gyullad ki a mozdonysé torban. A fényjelzést követően rádiótelefon útján ad­ják az utasításokat. A vonatok személyzete hasonló módon jelez­heti helyzetét, vagy adhat közleményt a rádió toron}' őrszemély­zetének. Megjelent az Űj Idő 24. száma Az Uj Idő 24. számának vezércik­ke a szovjet—jugoszláv barátság je­lentőségét méltatja. Figyelő az Egyesült Államok eleve kudarcra ”ítélt ázsiai politikájával foglalkozik. Meglehet-e Nyugat-Európa gyarmat­birtokok nélkül? — ezt a kérdést elemzi A. Leonyidov Nyugat-Európa és a gyarmati korszak leáldozása cí­mű tanulmánya. Gyúró Szalai, a Ju­goszláv Szakszervezetek Szövetsége Központi Tanácsának elnöke a jugo­szláviai szakszervezetek felépítéséről és feladatairól, valamint a jugoszláv szakszervezeteknek a társadalmi, gazdasági önigazgatás rendszerében betöltött szerepéről írt cikket. Jev- genyij Dolmatovszkij, a kiváló szov­jet költő mongóliai élményeiről szá­mol be. Közli a lap Vaszilij Zaharcsenko jugoszláviai útinaplójának befejező részét és M. Szagatyeljannak egy amerikai farmercsoport szovjetunió- betli látogatásáról' szóló riportját. A könyvismertetés rovatban Barabás Tibor Kossuth-díjas a Falunk tíz éve című kötetével foglalkozik, amely­ben az író dolgozó parasztok írásait gyűjtötte össze. E héten két nyilat- kezatot közöl az Uj Idő. Az egyik­ben Ibrahim El-Mufti szudáni keres­kedelmi miniszter a fiatal afrikai köztársaság gazdasági problémáival foglalkozik, a másikban Alekszandar Belies, a Szerb Tudományos Akadé­mia elnöke a IV. nemzetközi szla­visztikai kongresszus előkészületeit ismerteti. A nemzetközi élet jegyze­tei egyebek közt az olaszországi vá­lasztásokat, Henri A. Kissinger Erő és diplomácia az atomkorban című cikkét és Benson, az Egyesült Álla­mok földművelésügyi miniszterének május 31-i sajtóértekezletét kom­mentálja. Iudiai lap a Nehru—Dulles találkozás ellen Uj-Delhi (TANJUG). Az indái kor­mányhoz közelálló Hindustan Stan­dard egyik kommentárjában annak a véleményének ad kifejezést, hogy ki­ábrándító lenne, ha Nehru indiai miniszterelnök amerikai látogatása alkalmával Dulles-szal kellene talál­koznia Eisenhower helyett. Az indiai lap felteszi a kérdést, vajon a mai körülmények között, amikor Eisen­hower elnök beteg, szükség van-e egyáltalán Nehru amerikai látogatá­sára. »Miután sok reménnyel vártuk a Nehru miniszterelnök és Eisen­hower közötti nyílt eszmecserét, min­den más tárgyalás, amelyben Dulles játszaná a főszerepet, kellemetlen ér­zést keltene bennünk« — írja a Hin­dustan Standard. A DISZ, a SZOT és az OTSB felhívása A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Közpon­ti Vezetősége, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa titkársága és az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnöksége felhívással fordul az ország sportszerető ifjúságához­Fiatalok! Ifjak és leányok! Sportéle­tünk egyik legjelentősebb, legnagyobb- rnéretü tömegsport-demonstrációja, az 1956. évi tömegsportesemények orszá­gos seregszemléje az »Ifjúsági sporthét« lesz — hangzik többek között a felhi- vás. . . Az »Ifjúsági sporthét« keretében kí­vánjuk megrendezni a szakszervezeti és falusi szpartakiádok döntő küzdelmeit, a iárási és megyei sportnapokon leg­jobban szereplő tornászcsapatok színes bemutatóit. , . . Az augusztus 18-án kezdődő »Ifjúsági sporthét« programját nemzetközi atlé­tikai viadal gazdagítja. E sportesemények felejthetetlen él­ményt nyújtanak majd mindazon spor­tolóknak, akik lelkiismeretes felkészülés árán eljutnak az országos döntőkig, és a Népstadionban találkoznak a mel- bournei olimpiára készülő élsportolók­kal. Fiatalok! Fiúk és leányok! Minél töb­ben vegyétek ki részeteket e nagysze­rűnek ígérkező »Ifjúsági sporthét« elő­készületeiből. Váljék e seregszemle méltóvá a ma­gyar ifjúság eddigi nagyszerű meg­mozdulásaihoz, hirdesse az olimpiai esz­me és a népek közötti barátság diada­lát, és nyújtson felejthetetlen élményt, örömet valamennyi részvevő fiatalnak. A TENGERENTÚLI VERKLI Szaltikov-Scsedrin, a nagy orosz szatirikus »Egy város története« című regényéből ismerjük azt a város­főt, aktnak kobakja helyén egy verkli volt, s aki ezért csak ezt a két szót hajtogatta: »Felkoncolom!«, »Nem tűröm!« Erre a scsedrimi alakra emlékeztet Henri A. Kissinger, az »atomfegyver és a külpolitika« kérdését tanulmányozó amerikai szakértőcsoport veze­tője. Mihelyt Kissinger úr meghallja, hogy valaki az államok békés együttműködéséről beszél, nyomban ezt kiáltja: »Felkoncolom!« Ha pedig a háború el­kerülhetőségéről hall, dühösen harsogja: »Nem tűröm!« Különben Kissinger szókincse néhány szóval gazdagabb Glupov (az ostoba város) városfőjének szókincsénél (az­óta a venklikészítés technikája úgy látszik fejlődött), s különösen a leginkább szíve szerint való »háború« és »erőpolitika« szavakat hajtogatja örömmel. A Fo­reign Affairs című tekintélyes amerikai folyóirat má­sodik negyedévi számában ugyancsak ügyesen zsong­lőrködik ezekkel a szavakkal. Kissin gemek »Erő és diplomácia az atomkorban« című cikke a korszerűsített tengeren túli verkli teljes szókincsét tartalmazza. Kissinger először azokat támadja, akik szerint ma­napság »a békének nincs alternatívája«. »Ha a „békének nincs alternatívája” szólam általá­nosan elfogadott doktrínává válik, ez csak politikai bé­nulásra vezethet...-» — írja Kissinger. »Diplomáciánkban és katonai politikánkban csak úgy kerülhetjük el a bénulást, hogy más alternatívá­kat is teremtünk. Az ilyen lépésekhez erős idegek kellenek. De csak akkor valósíthatjuk meg az erő kö­vetkezetes alkalmazását, ha senkit sem hagyunk két­ségben afelől, hogy a háború kockázatát is vállaljuk.» Mivel az új világháború kirobbantására irányuló törekvés mindenütt erős ellenállásba ütközik, Kissin­ger »korlátozott háborúkat« javasol. Föl is sorolja az általa lehetségesnek tartott háborúfajtákat: meghatáro­zott földrajzi területre korlátozott háború (lásd a kö­rei és az indokínai háborút); olyan háború, amely nem minden fegyverfajta alkalmazásával folyik; végül olyan háború, amelyben sor kerül ugyan minden fegyver­fajta alkalmazására, de csalt meghatározott objektu­mok ellen. t »A korlátozott háborúk politikájának feltételé — magyarázza Kissinger —, hogy a hadviselésről alkotott elképzeléseinkbe tijra beiktassuk a politikai elemet, s elvessük azt a felfogást, hogy ahol a háború kezdődik, ott a politika véget ér, s hogy a háború céljai különböz­nek a nemzeti politika céljaitól.» Kissinger javasolja, hogy szakadjon vége a béké­ről való szószátyánkodásmak, szűnjék meg a »termo­nukleáris háború rémségeitől1 való félelem«, s történjék meg a közvéleménynek az új háborús konfliktusra való előkészítése. »Ezt a programot élesen meg kell különböztetni „a bomba eltiltását” követelő szovjet propagandától. Nem tűrhetjük még azt a föltevést sem, hogy az atom­fegyver valami különleges, a mai korszerű fegyverektől elütő fegyverkategóría. Ez megrendítené az Egyesült Államok leghatásosabb stratégiájának lélektani alapját.» Míg tehát a társadalom legszélesebb körei világ­szerte a béke megszilárdításán, az emberiségnek a háború -borzalmaitól való végleges -megmentésén és a tartós nemzetközi együttműködés megszervezésén fára­doznak, mister Kissinger mással foglalkozik. Ö a há­ború törvényesítésének és a politika »megszokott« esz­közeként való megtartásának módozatait kutatja. A bé­kés egymás mellett élés eszméjére a glupovi városfő módján harsány üvöltéssel válaszol: »Nem tűröm!« Csakhogy az élet halad a maga útján. A népek nem akarnak háborút, s kiharcolják, hogy a békés egymás -mellett élés a nemzetközi kapcsolatok^ uralko­dó elvévé váljék. (Az Uj Idő legújabb számából.) V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents