Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-13 / 138. szám

Szerda, 1956. június 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 Felhívás megyénk fiataljaihoz Állami gazdaságok fiatal dolgozói! Tsz-fiataiok! Üzemi, iskolai és hivatali DISZ­szervezeíek! Jó munkátokkal segítsétek elő a silózási tervek teljesítését, csatla­kozzatok a III. országos silózási ver­senyhez! A verseny június 1-től november 15-ig tart. Célja: a tsz, állami gazda­ság silózási tervének teljesítése és túlteljesítése, hogy minél több jó­minőségű zöldsiló-takarmányt bizto­sítsunk növek\ő állatállományunk­nak. A verseny értékelése és jutalma­zása külön a tsz és külön az állami gazdaságokban dolgozó DlSZ-szer- vezetek, brigádok között történik. Értékeléskor a brigádok esetében az elkészített silótakarmány mennyisé­gét, minőségét és a brigádok állandó létszámát vesszük figyelembe. A DISZ-szervezetek munkájának érté­kelésekor azt vesszük alapul, hogy a DISZ-szervezet tagsága milyen mértékben vesz részt a silózási mun­kákban (silóépítés, takarmánybetaka­rítás, silózás). A következő jutalmakat tűzzük ki országosan (termelőszövet kezetekben és állami gazdaságokban egyaránt érvényesek): a) szervezeti jutalmak: 1 db I. díj 7000 forint értékű tár­gyi jutalom, 2 db II. díj 6000 forint értékű tárgyi jutalom, 2 db III. díj 5000 forint értékű tárgyi jutalom; b) brigád jutalmak: gyi jutalom, 1 db II. díj 4000 forint értékű tárgyi jutalom, 1 db III. díj 3000 forint értékű tárgyi jutalom. Ezenkívül személyi jutalmazásban részesülnek a silózási verseny szer­vezésében és munkáiban kitűnt fia­tal szakemberek, DISZ-vezetők, jól dolgozó fiatalok. DISZ-szervezetek! A versenyhez való csatlakozásokat juttassátok el a DISZ járási végre­hajtó bizottságokhoz. Falusi és iskolai DISZ-szervezetek! Úttörő-csapatok! A jó legelő elengedhetetlen felté­tele a szarvasmarha- és juhtenyész­tésnek. Évtizedek mulasztása követ­keztében legelőink elgyomosodtak, elhanyagolt állapotban vannak. Ezért nagyon fontos a legelők folyamatos gyomirtása. Ha a legelőn soha egyet­len gyomnak nem hagyunk magot kötni, minden esetben még virágzás előtt kiirtjuk, akkor az évelő gyo­mokat is ki tudjuk pusztítani. Állami gazdaságok! Termelőszö­vetkezetek és egyé»ileg dolgozó pa­rasztok! Szervezzetek legelőgondozó brigádokat! Úttörő-pajtások! Ti különösen so­kat tudtok segíteni a legelőkön a gyomirtásban. Igyekezzetek megis­merni a gyep hasznos és káros nö­vényeit, tanulva, gyomokat irtva hasznos gyakorlati munkát is végez­tek. Állami Gazdaságok Minisztériuma Földművelésügyi Minisztérium DISZ Központi Vezetősége 1 db I. díj 5000 forint értékű tar­EtáÖZZÍJK meg SZiMSTAIiARMtiXYAmi EI ÄX A TŰZKÁROKAT! A kedvező tavaszi időjárás bősé­ges takarmánytermést biztosított megyénk állatállományának. A bő­séges termést azonban időben be kell takarítani, óvni kell a nedvességtől, de a tűzveszélytől is. Hibát követ el az a gazda, aki nedves állapotban lévő takarmányt zsúfol össze nagy mennyiségben, így ugyanis könnyen begyulladhat és kárba veszhet a sok takarmány. A veszélyt fokozza az is, hogy sokhelyütt a pajták összeépül­tek a lakóházzal, istállóval, egyéb épülettel. Padláson csak akkor lehet takar­mányt elhelyezni, ha annak födémé, tetőszerkezete, tetőhéjazata tűzbiztos anyagból épült. Szabadban a takarmánykazlat minden épülettől ajánlatos legalább 20 méter távolságon túl elhelyezni. A kazal hosszúsága 20 méter, széles­sége 8 méter, magassága pedig a 6 métert nem haladhatja meg. A kazal mellé 200 liter vizet, 2 vedret, szik­racsapat, tűzhorgot és létrái ajánla­tos helyezni. A tárolóhely helyes megválasztása, a közölt távolságok pontos betartá­sa, a szükséges tűzvédelmi felszere­lések biztosításával részben elejét vehetjük a takarmányok tűz állal való elpusztulásának. ■ ■ ■> -fl». — MEGKEZDTÉK a cseresznye konzerválását a Nagyatádi Konzerv­gyárban. A megye déli részéről ked­den nagymennyiségű ropogós fekete cseresznyét szállítottak a Nagyatádi Konzervgyárba. A gyár dolgozói a cukorborsó konzerválásával egyide­jűleg megkezdték a cseresznye elra- kását is. Amint a gyümölcs számí­tása folyamatos lesz, naponta több ezer üveg cseresznyebefőtt készül az üzemben. Virágzik a paprika, paradicsom a nagyberki tsz-ek kertészetében A nagyberki Győző és Becsület többholdas kertészetét egy folyó vá­lasztja ed egymástól. A tsz-ek, igen okosan, ezt a folyóvizet használják fel öntözéses kertészetükben. Kiss József, a Győző Tsz kertészeti bri­gádvezetője jól irányítja a brigád munkáját. Zöldségfélékből eddig mintegy 6000 forint bevételihez jutot­tak. Már virágzik a paradicsom, pap­rika. Az idén 12 ezer paprika-, 6 ezer paradicsom palánta került kiültetésre a tavalyi háromezerrel szemben. A múlt évben 75 ezer forintot jövedel­mezett a kertészet, az idén legalább 100 ezer forint bevételre számíta­nak. A Becsület Tsz kertészeti szakem­bere, Tarr Kálmán elvtárs örömmel állapítja meg, hogy a versenyben — a két tsz kertészeti vezetője ugyanis versenyben áll egymással — ők ha­ladnak az élen. Már diónagyságú pa­radicsomok zöldellnek a törpe kis bokrokon, de továbbra is ültetnek lei palántákat. így folyamatosan tudnak piacra szállítani friss paradicsomot. Salátából, kelkáposztából, karalábé­ból eddig 10 ezer forintot kap talc. De már cukorborsót is szállítottak. Má­zsánként 800 forintot kaptak érte. Meg is becsülik mindkét tsz-ben a kertészetet! Úton a balatonfenyves—táskái vasútvonalon Vasárnap reggel 6 óra néhány perckor a balatonfenyvesi keskeny- vágányú vasútállomás pályaudvaráról elindult az első szerelvény Táska községbe. A Balatontól mintegy 14 km-re lévő Táskán ezen a napon tar­tották meg a púlyaszaka&z-avató ünnepséget. Az ünnepség csak 11 órakor kezdődött. A szerelvény utasai így nyu­godtan vonalszemlét tarthattak a mintegy 50 km-es »érrendszeren«, amely három községet, ugyanannyi termelőszövetkezetet és a Nagybere- ki Állami Gazdaságot kapcsolja bs a vasúti forgalomba. Igen, a. vasúti forgalomba, mert nem egyszerű kisvasút ez, hanem az ország legkor­szerűbb gazdasági vasútvonala. Amíg a vonat a szélringatta gabonatáblák között kanyarog, az uta­sok egymásközt beszélgetnek. Természetesen a vasútról, mert miről is lehetne most másról szó. A munkákat még 1950-ben kezdték meg. Kissé lassan haladtak az építők — kezdi az egyik —, de azért mégis csak eljutottak egészen Tás­káig. — Úgy hírlik — szólal meg egy majorbeli —, hogy az építkezés nem áll le most sem, mert lenyúlik Kaposvárig ez a mi vasútvonalunk. Úgy mondta, hogy a »mi« vasútvonalunk. Alig hagyta el a kis vonat az egyik üzemegységet, amikor egy lányka, aki a majorban szállt fel, azt magyarázta édesanyjának, hogy mennyi is az a 25 millió forint, amennyibe a vasút építkezése került. A lányka na­gyon bizonygatni akarta, hogy ez milyen hatalmas összeg. — Tudja, édes­anyám, ennyiért csaknem kétszázezer kövér libát lehetne vásárolni. — A »zöld vonat« — ahogy a környékbeliek nevezik — 9 óra után érkezett vissza kiinduló helyére. A szolgálatos vonatvezető jelentést tett — a pálya átadásra kész. És a kisvonat újból megindult, hogy ezentúl most már menetrend­szerűen nap mint nap körbejárja a vidéket, elhozza az embereket a vá­rosba, kultúrát vigyen a falvakba, s hogy a falu és város áruit kicse­rélje. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ A megye egészségügyi és szociálpolitikai helyzetéről tanácskozott a Megyei Pártbizottság kibővített ülése Hírt adtunk arról, hogy a Somogy megyei Pártbizottság június 8-á ki­bővített ülésén megvitatta a megye egészségügyi és szociálpolitikai hely­zetét. A vitában meghívott orvosok is felszólaltak, s őszintén feltárták mindazokat az eredményeket és fo­gyatékosságokat, melyek a megye egészségügyi helyzetében fennáll­nak. Sok értékes javaslat hangzott el, melyeket a Megyei Pártbizottság eljuttat az illetékes felsőbb szervek­hez. Az alábbiakban részleteket köz­lünk a vitán elhangzott hozzászólá­sokból. Dobányi Imre, a Siófoki Kőolaj Vállalat igazgatója Megnéztem a siófoki járásban a falusi körzeti orvosok helyzetét és tömegkapcsolatát. Az a tapasztala­tom, hogy a körzeti orvosok kapcso­lata mind a járási főorvossal, mind a tömegekkel jó. A falusi tömegek ragaszkodva beszélnek körzeti orvo­sukról. Megállapítottam, hogy a sió­foki járás orvosai — különösen az elmúlt évben — politikailag képez­ték magukat. Szakmai képzésük azonban jelenleg cs.dc szakmai lapok olvasásában merül ki. Egyes körzeti orvosok részéről felvetődött az a kí­vánság, hogy még szabadságuk ideje alatt is szíve­sen vennének részt kórházakban, klinikákon gyakorlati munkában, ahol szakmai tudásukat tovább­fejleszthetnék. Meg kell említenem néhány falusi orvos lakásproblémáját, melyen se­gíteni fceCL Kötésén és Zamárdiiban életveszélyes lakásban lakik az or­vos. Van egy másik észrevételem is: az orvosok anyagi helyzetében, van­nak differenciák. Különösen a terme­lőszövetkezeti és nem termelőszövet­kezeti községele orvosai között, az utóbbiak javára. Azok az orvosok, akik tsz-lcözséghez tartoznak, csak az állam általi biztosított összegből fe­dezhetik költségeiket. Még a telefon költségeit is — amit a saját részükre a legritkábban, használnak — saját pénzükből fedezik. Panaszkodnak az orvosok, hogy emelkedett a golyváé megbetegedések száma, ennek oka a víz nagy mész- tartama. Megkérdeztem, hogy miért nem kérnek mélyfúrású kutat. Erre elmondták: a tapasztalat az, hogy fúrnak ugyan kutat, de olyan csőve­zetékied látják el, amelytől a víznek magas vastartalma lesz. Szóládon pl. két kutat fúrtak, de egyik sem hasz­nálható. Felmerült a szabadságolás és a szabadnapok kérdése is. Van. aki azt mondja: azért nem megy szabadság­ra. mert nem tudja, mikor van baj, helyettesről pedig nagyon nehéz gon­doskodni. Balatonszemesen az orvos — aki 71 éves — elmondja, hogy nemcsak a szabadságot, de még a tcsítani. Ugyanis amikor a gyógy­szertár lezár, egy láda gyógyszert az orvosnak ad át, azzal, ha valaki hir­telen megbetegszik, legyen, áld gyógyszerrel ellátja. Ugyanez az or­vos felvetette: helytelennek tartja, hogy egyes kórházakban és klini­kákon különböző külföldi gyógysze­reket ajánlanak a betegeknek, olya­nokat, amelyeket nem lehet megkap­ni, ezzel a beteg kedvét szegik. Ez az orv«s 45 éves prakszassal rendel­kezik és meg van győződve arról, hogy azok a gyógyszerek, amelyek Magyarországon vannak, ac itteni betegségek gyógyítására megfe­lelnek. Ugyanezekért a gyógyszerekért vala­mikor súlyos összegeket fizettek ki a betegek. El kell még mondanom, hogy a siófoki 17 ágyas szülőotthonban csu­pán egy ápolónő teljesít szolgálatot. A betegszobákban nincs csengő, pe­dig a szülésnél sok probléma előfor­dulhat. Ebben a kérdésben felelőtlen­ségről van szó, 10 forintos csengőn nem múlhat egy ember élete. Prob­léma van a műszerekkel is. Elmond­ják az orvosok, hogy a tahi szülő­otthon hat-nyclc hónappal később in­dult meg, mint a siófoki, mégis sok­kal jobban fel van szerelve. A tabi szülőotthon rádiókkal, szőnyegetekéi van ellátva, a siófoki szülőotthonban még feltörüőrongyhoz is csak nehe­zen lehet hozzájutni. Szerintem az ellenőrzésnél mindezeket erélyesen szóvá kell tenni. Panasz merült fel a zamárdd kör­zeti orvossal kapcsolatban, aki nem Zamárdiban, hanem Siófokon lakik, és ha a körzetében éjjel valaki meg­betegszik, Siófokról kell mentőautót kémi, hogy a beteget Zamárdiból Siófokra szállítsa. Megkérdeztem, hogy miért van ez. Elmondják, hogy azért, mert a körzeti orvos nappal Zamárdiban rendel pénzért, éjjel pe­dig Siófokon. Az volt a dolgozók ké­rése, hogy tolmácsoljam a Megyei Pártbizottságnak ezt a helyzeteit, hogy a járási tanács intézkedjék, a zamárdi körzott orvos a legsürgőseb­szabadnapot sem tudja magának biz- ben foglalja el helvét Zamárdiban. Dr. Gyócsi János, a Textilművek üzemi orvosa: A jó körzeti orvosi munka az egész­ség alapja. Hiába vannak kiváló ve- :ető orvosede kórházainkban, ha rossz a körzeti orvosi munka, nem megy előbbre az egészségügy. Ép­pen ezért az egészségügyi munkánál az alappillér kell hogy jó legyen. Ezt pedig úgy érjük el, ha az az or­vos, aki az egészségügyi körzet élére kerül, jól képesített, minden szem­pontból kiválóan képzett. Sajnos, ezen a téren még vannak tenniva­lók. Előfordul, hogy olyan kollégák kerülnek ki a körzetek éléi-e, akik­nek a diploma-pecsétjük jóformán még meg sem száradt. Mi, régebbi orvosok jól tudjuk, hogy mit jelent orvosi tudomány minden ágában a rutin. Javasolom, hogy az orvos­képzés területén a körzetek élére ne kerüljenek egyszerre olyan kollégák, akik szombaton végeztek és hétfőn reggel már a körzetben kezdik a munkanapot. Ilyen orvoshoz még nincs elég bizalom, különösen, ha nincsenek meg azok a jó emberi tu­lajdonságai, amelyek ahhoz szüksége­sek, hogy a beteggel érezni tudjon. A másik fontos probléma: a nagylétszámú körzeteket fel kellene számolni, mert ha nagy­létszámú a körzet, az orvos nem bír egy beteggel eleget foglalkoz­ni és így valóban szalagszerűen rendel. örül, ha csupán meghallgathatja a beteg panaszát, és sokszor a beteg kívánsága szerint írja a receptet. Felvetődák a körzeti orvosoknál a fuvardíj kérdése is. Ez különösen a külterületi körzeti orvosoknál prob­léma. Ectv régebbi miniszteri rende­let szerint az orvosnak fuvardíj csak akkor jár, ha lakhelyétől két kilométer távolságra megy a beteg­hez. A minisztérium abban az idő­ben úgy állapította meg, hogy kör­zetenként és havonként ezer lakos után lob. öt sürgős hívás van. Itt elő­áll az a furcsa helyzet, hogy van olyan kültelki orvos, aki havonta 30 forint fuvar-díjat kap. Ezen a téren az a kérésem a felsőbb szerveidhez, hogy ezt a rendeletet igyekezzenek módo­sítani, annál is inkább, mert Somogy megye orvosai, sajnos, többségükben 50 évem felüliek. Én is szeretném megemlíteni a te­lefonügyét. Az állatorvosok olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy ingyen telefonjuk van. A körzeti or­vosok ezt a saját zsebükből fizetik ki. Ezen is segíteni kellene. A városiban a közelmúltban difté- riajárvány volt. Ha a dolog mélyére nézünk, megállapíthatjuk, hogy nem vagyunk megfelelően ellátva szak­rendelő helyiséggel. Mint körzeti or­vosnak feltétlenül szólnom kell arról, hogy csak egy gyermekgyógyászati szakrendelési helyiség van, az ás szűk. A szülők sekszor elmondják, hogy nem viszik el a gyermeket az SZTKnba szakrendelésre, mert ott fertőző betegséget kap. Ezen az álla­poton igen sürgősen változtatni kell, mert a fertőző gyermekbetegségek­től különben nem tudunk megsza­badulni. Most kanyarójárvány lépett fel a városban, s nem tudunk mát csi- rri'nl, mert zsúfolt a gyermekgyógyá­szati szakrendelés, és a bölcsődék, napközi otthonok is kevés férohely- lyél rendelkeznek. Ezen is változtat­ni kell. .Bölcsődéket kell létesítési, de a napközi otthonok számát is gya­rapítani kell. Gondolkoztam azon, hogyan lehetne segíteni a gyermek- gyógyászati szakrendelés kibővítésén. Ur- vélem, a Városi Tanács Egész­ségügyi Osztályának az Ezredév ut­cában lévő épületét lőhetne teher­mentesíteni, s itt egy szakrendelést létesíteni, ez nem kerülne nagyobb összegbe. Dr. Sivó József, a kaposvári kórház szülészfőorvosa: Tekintettel arra, hogy kórházunk pártszervezetének vezetőségét is meghívták a pártbizottsági ülésre, el kell mondanom, helytelennek tar­tom, hoev az orvosok között igen ke­vesen vagyunk párttagok. Kérdezem: az egészségügyben (majd későbben hcigyan fog érvényesülni a pártve­zetés? A meglévő párttag orvosok­nak is túlnyomó része 48—49-ee plárMJaigl, későbbi párttag (nincs is köztünk. Erre az illetékes szerveknek is fel kell figyelniük. Igen helyesnek tartam, hogy az orvosokat is bevon­ják a párt oktatásba. Aaonban vál­toztatni kellene a szervezésen oly. módon, hogy ne mindjárt felsőfokú pártoktatásba vonják be az orvoso­kat. Beszélni kell a fiatal orvosok prob­lémájáról is, mert ezen a téren na­gyon sok hiba van. El lehet monda­ni, hogy a szakmára megtanították, de nem nevelték őket. Előfordult az is, hogy egy orvos, áld el akart menni gyermekorvosnak, el­küldték katonaorvosnak, vagy el akart menni belgyógyásznak, elküld­ték sebésznek, tehát erőszakos irá­nyítás alatt állnak, amely jóidéig végig]uséri őket munkájukba». Én is megemlítem az orvosok la­káskérdését. Nem nagy, de egy Ms megoldást jelentene a kórháznak, ha azok a kórtermek, amelyekben jelen­leg orvoscsaládok laknak, megüre­sednének. Ezzel ns tudnánk valame­lyest bővíteni egyes osztályok befo­gadóképességét. A Megyei Pártbi­zottság kb. másfél éve utasította a Városi Tanács elnökét, hogy az orvo­sok részére három lakást biztosít­son. Azonban közbejöttek a színé­szek, s így a mi orvosaink nem ju­tottak lakáshoz. Kérjük, hogy az el­következő időben tartsák felszínem ezt a kérdést is. Felvetődik még az italmérések •kérdése. Az állam az italoknak pro­pagandát csinál, s ez érthető is, mert az állami jövedelem egyréseét az ital szolgáltatja. Azonban, én most, mint orvos beszélek, aki emberekkel foglalkozik. Véleményem szerint, ha az italfogyasztás ilyen mér­tékben folytatódik, akkor néhány év múlva súlyos hibák keletkez­hetnek. Azt hiszem, hogy a társadalmi szer­veknek sokkal nagyobbarányú ne­velőmunkát kellene lefejteniük és az egészségvédelem érdekében nagyobb propagandamunkát végezniük. (A további felszólalásokat holnapi számunkban közöljük.) HÓLESŐ ÉRZÉS volt hallani a Kossuth-rádió hétfő esti híradójában, amikor a kaposvári szín­házról, a mi színházunk budapesti szerepléséről veit szó. Ez minden ka­posvári rádióhallgatónak megdobog­tatta a szívét. Nehéz volt mindent szószerint meg­jegyezni. De úgy beszéltek színhá­zunkról, mint a színházak között a iegfiatalabbról s így a legkedvesebb­ről, amely egy esztendeje nyitotta meg kapuját, s most talán az apró botlá­sokat is elnézik neki. De nem hang­súlyozta a rádió híre —, nem volt mit elnézni — a vasárnap esti szereplés a fesztiválon becsületére vált volna bár­melyik színháznak. Hát még a fiatal kaposvárinak. Három színészünket említették meg nagy elismeréssel. Sorrendben első­nek Malonyai Editet: azt, hogy a Dél Keresztié részeg Elzájának párszavas szerepében milyen nagyot, milyen művészit adott, alakított. Pusztai Pe­ter volt a következő a rádió felállí­totta sorrendben, s a harmadik Ker- pely Judit, aki bár nem mindenütt tökéletesen, mégis nagy átéléssel Ját­szotta Máté építészmérnök honvágy­tól gyötört feleségét, Esztert. A hazaszeretet, a honvágy drámá­ját elismerésre méltó kiállításban, rendezésben vitte Budapestre színhá­zunk — dicsérte meg a rádió Sallós Gábor rerdezőt, s a szép díszleteket. A párperces hírt örömmel fogad­tuk, s büszkék vagyunk színházunk­ra, a fesztiválon kiválóan szereplő színészeinkre. Budapestre érkezett Yehudi Menuhin Yehudi Menuhin, a világhírű ame­rikai hegedűművész és felesége ked­den Budapestre érkezett. A Keleti- pályaudvaron a vendégek fogadásá­ra megjelent Havas Jenő, az Orszá­gos Eiliharmónda igazgatója, Somogyi László Kossuth-díjas karmester. Ott volt a fogadáson Christian M. Ravndai, az Egyesült Államok buda­pesti rendkívüli követe és meghatal­mazott minisztere és a követség több tagja;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents