Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-06 / 132. szám
Szerda, 1956. június 6. SOMOGYI (NÉPLAP 3 A RO TERMÉS ALAPJA A GONDOS NÖVÉNYÁPOLÁS KÉPEK A BERZENCEI UJ BARÁZDA TSZ-BÖfc ÍL ■ ,1^ s*i*iMáÉÉÜI % A berzencei Uj Barázda Tsz a csurgói járásban, de a megyében is elsőnek végzett a tavaszi mezőgazdasági munkákkal. A képen Nyitrai József alapszervezeti titkár, Bolla János községi függetlenített párttitkár és Fekete János agsronómus vizsgálják a burgonyatáblát. A tsz tagjai az 5 holdnyi előcsíráztatott burgonyát már kétszer megkapálták, be is töltöttéül, és már virágzik az egész tábla. De a másik 30 holdon vetett burgonyájukat is időben megkapálták. Kétszer gépi sarabolóval, majd kézierővel újból megkapálták. Ez a gondos növényápolás bizonyára magas terméseredményeket hoz majd a tagságnak. Derékig ér a rozs a tsz földjein. Mái* gyönyörűen lei- virágzott, a kalászok bő termésit ígérnek. Pólyák János községi agronómus, Fekete János, a tsz agronómusa és Bolla János községi függetlenített párttitkár örömmel gondol arra: az eddigi gabonatermés eredményeket az idén felülmúlják. Ezt különben nemcsak ők látják így, hanem a tsz-napi 500 látogató Is. Több dolgozó paraszt meg is mondta: az egyéni parcellákon ilyet termés nemigen ígérkezik. Gabonából 12 mázsás átlagtermésre számítanak az Uj Barázda tagjai. ÍA TEXTILMŰVEK KULTÚROTTHONA —TOTTHONA-E A KULTÚRÁNAK? I Nehéz lenne számbavenni, hány ♦ ízben adtunk hírt örömmel me♦ gyénk legnagyobb üzeme, a Textil♦ művek fejlődéséről, munkájáról, j S bárcsak ilyen örömmel számol- 5 hatnánk be az élüzem Textilművek ♦ kultúrotthonának fejlődéséről, i munkájáról is. | Leírtuk ezt a szót: kultúrotthon, ♦ bár több joggal azt a nevet adhat- j nánk a nagy költséggel épült, szép | otthonnak: l hétvégi \ zenés szórakozóhely. ♦ { Ez az elnevezés jobban ráillene, ♦ mint a kultúrotthon név. És sajnos, ♦ nemcsak a Textilművek kultúrott♦ honára, hanem csaknem valameny- { nyi üzemi kultúrotthonunkra. { (Megjegyezzük, érdemes ezen el- | gondolkozni az üzem szakszervezeti i bizottságának, a városi pártbizott- I Ságnak, a városi tanács népműve♦ lesi osztályáról nem is beszélve, ♦ mert az amúgy is elkönyveli, hogy színvonalas kultúráiét zajlik a városban, s így nincs tennivaló.) Szépen elkészített, dekoratív táblán olvasható a kultúrotthon bejáratánál, milyen rendezvényeken művelődhetnek, szórakozhatnak a Textilművek dolgozói a hét hét napján. A hét nap műsorából ötöt nyugodtan törölhetnének, ugyanis — sajnos — a legnagyobb érdeklődésnek csak a szombati és vasárnapi rendezvények, az esti tánsos összejövetelek örvendenek. No jó, a Textilművek a fiatalok üzeme, táncoljanak, szórakozzanak a fiatalok. Szükség van erre. De vajon csak a hétvégi táncos szórakozás a célja a kultúrotthonnak? Ezért felesleges fenntartani. A Béke Szálló nagytermében s más helyütt ugyanígy táncolhatnak a fiatalok. Annyi bizonyos, nem könnyű egy kultúrotthonigazgató munkája. Simon elvtárs igyekszik is tőle telhetőén elvégezni ezt. Igyekszik jó műsort összeállítani a TTIT és más kulturális szervek segítségét igény- bevéve. A műsor azonban nem elegendő. Valami más baj van ebben a kultúrotthonban. A különböző előadásoknak ugyanis egyáltalán nincs látogatója. Sorolhatnánk az eseteket. A TTIT nem egy ízben — nehéz lenne megmondani, hányszor — biztosított előadót s rendezett ismeretterjesztő művészeti, politikai vagy más előadást, előadássorozatot. Furcsa azonban, hogy ezekben az esetekben nemcsak előadót, de közönséget is a TTIT-nek kellett biztosítani. Legutóbb a XX. század magyar irodalmáról rendezett a TTIT előadássorozatot. A közönség között még véletlenül sem lehetett látni az előadásokon olyan dolgozót, aki a Textilművekhez tartozik. A közönséget is a TTIT szakmai titkárainak, előadóinak kellett toborozni minden esetben. És érdekes — s talán innét kell elindulni, hogy a baj gyökerét megleljék — a Textilművek vezetőit sem lehet látni az előadásokon. De más rendezvényen is hiába keresné őket bárki. Szombaton—vasárnap — legyen bár zártkörű rendezvény is — zsúfolásig tele a nagyterem táncolók- kal. Igaz, erre nem kell toborozni közönséget. Jönnek anélkül is, hogy hívnák őket. Ezen lemérni viszont nem lehet a kultúrotthon látogatottságát. Vajon nem tudná megtenni a kultúrotthon igazgatója. művészeti előadója, hogy gyakrabban látogatna el az üzembe, a dolgozókhoz, s nemcsak a hétvégi táncos szórakozásról, de más rendezvényekről is beszélnének velük? Megpróbálnák megszerettetni, megkedveltetni az előadásokat úgy, hogy elmondanák, mit adnak az ilyen rendezvények a dolgozóknak? Persze, ez fáradságosabb, több munkát jelentene. ' Viszont megérné. Azt írtuk, próbálják megszerettetni az otthon vezetői a szépet, az igazi művészetet is a dolgozókkal. De vajon hogyan sikerülhet ez, amikor a kultúrotthon művészeti előadója, Juhász elvtárs jellemzően kijelentette: utálja a népdalt. Micsoda ellentétek! A folyosón ott van még a táblán a cikk, amelyet a Népművelés írt a Scmogy megyei Népi Együttesről, a Textilművek tánccsoportjának budapesti szerepléséről, s éppen azt dicsérik, ami érték műsorukban: a nép kincseinek, a népdaloknak — amelyeket Bartók, Kodály dolgozott fel — művészi tolmácsolását. De Juhász elvtárs »utálja« a népdalt, a/ népművészetet, hiszen ő már »messze van attól«, s rá van bízva, hogy ezt a kincset megismertesse, megszerettesse az üzem dolgozóival. így aztán — szív és lelkesedés nélkül nehezen sikerülhet ez. Nem érheti az a vád az üzem dolgozóit, hogy csak táncolni szerednek, hogy csak a táncestekre járnak a kultúrotthonba. A hibát nem ott, nem ő közöttük kell ke- resm. A kultúrotthon felelőseinél — a Textilművek vezetőinél —, akiket nem látni a rendezvényeken, s továbbmenve a város kul- túréletében: a városi tanács népművelési osztálya, a városi pártbizottság kulturális munkájában. Szeretnénk, ha hamarosan leírhatnánk a Textilművek kultúr- otlhonáról, s a többi üzemi kultúr- clthonról, hogy immár nemcsak hétvégi szórakozóhelyek, hanem valójában kultúrotthonok, a művészetek, a tudományok, a hasznos ismeretek szorgos terjesztői, meg- szerettetői. Ezen kell munkálkodniuk nemcsak a kultúrotthon vezetőinele, hanem mindazoknak, akiknek törődnie kellene ezzel is. Törődni felelősséggel, szeretettel, a kultúra szeretetével. N. T. LAPUNK HITELÉÉRT Nemréqiben közöltük, hoqy Fästi Pál elvtárs, az Orszáqos Tervhivatal főosztályvezetője előadást tartott a Textilművekben. Előadása során — ahoqy közöltük — meqemlítette, hoqy a második ötéves terv során Kaposvárott vaqy Siófokon kenyér- qyár épül. Cikkünk közlése után többen keresték fel szerkesztőséqün- ket, s helyrelqazítást kértek — a megyei tervosztálytól — azért, mert véleményük szerint helytelenül közöltük Füsti Pál elvtórs cikkében a kenyérqyár létesítéséről szóló részt. Munkatársunk, aki Füsti Pál elvtárs beszédét meqhallqatta s arról cikket írt — levélben kereste fel Füsti Pált, tekintve, hoqy az előadó szavait jeqyezte le munkatársunk, azt foqadta el szerkesztőséqünk tényként. Füsti Pál elvtárs válaszából közöljük az alábbiakat: »Előadásomnak az a része, melyben a kenyérgyár kérdésével foglalkoztam, valóban rosszul volt fogalmazva és félreértésre adott alkalmat. A helyzet jelenleg a következő: a Siófokon már épülő kenyérgyáron kívül megoldást kell találni Kaposvár kenyérellátására is. Az, hogy ez milyen módon fog történni — egy új kenyérgyár építésével, vagy kisebb sütödék felállításával — ma még nincs eldöntve. Ennek eldöntése csak a második ötéves terv részletes tervezése során lesz lehetséges. Ismétlem tehát, Kaposvár kenyérrel való ellátásának kérdése a második ötéves terv során valamilyen formában meg fog oldódni. Budapest. 1956. júniiis 2. Füsti Pál.« # * A kritika tehát, amely a megyei tervosztály részéről és több helyről érte lapunkat Füsti Pál elvtárs beszédéről szóló cikkünkért — nem volt jogos, s nem a lap munkatársa követte el a hibát, aki szó szerint közölte Füsti elvtárs szavait. Füsti Pál elvtárs sem helytelen adatot közölt, csak szavaival félreértésre adott alkalmat, s ezért a félreértésért bírálta lapunkat helyreigazítást követelve a megyei tervosztály. fiz egyetemi és szakközépiskolai hallgatók iskoláztatásáról és elhelyezéséről A Minisztertanács határozatot hozott az egyetemi és szak-közép- iskolai hallgatók iskoláztatásának és kötelező szakmai gyakorlatra való elhelyezésének rendjéről. A rendelet kötelezi a minisztereket s az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy előre állapítsák meg az évenként felveendő hallgatók számát, a tényleges káderszükség- let és a népgazdaság hosszabb távlatú káderképzési terve alapján. A rendelet kimondja azt is. hogy a különböző iskolák felett felügyeletet gyakorló miniszterek a korábban megjelölt igények szerint osszák szét a végzett növendékeket a minisztériumok és az országos hatáskörű szervek között. Ez az Intézkedés a jövőben megakadályozza azt. hogy egyes szakágakra több — esetleg kevesebb — szakembert képezzenek ki. mint a tényleges szükséglet, s így minden végzős hallgató részére képzettségének megfelelő munkát tudnak biztosítani népgazdaságunkban. Könyvespolc A. L. Szidorov: Fejezetek a Szov- etunió történetéből. (1907—1917 már- ius.) (Szikra Könyvkiadó.) Ez a népszerűén megírt, mind- mellett tudományos színvonalon álló mű azt a történelmi időszakot leli fel, mely az első polgári demokratikus forradalom vereségétől z 1917 februárjában lezajlott má- odik polgári demokratikus forrada- om győzelméig terjed. A könyv cél- a, hogy szélesebb alapokon világítsa meg a Szovjetunió történetének szó- banforgó időszakát, s részletesebben magyarázza meg azokat a változásodat, melyek az 1905-ös forradalom után és annak hatására az ország ’azdaságában, politikai szerkezetélen és osztályviszonyaiban végbe- «nentek. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A bizalom jó munkára A napokban Nagy Lajos elvtárs, a Csurgói Járási Párt-végrehajtóbizottság instruktora levélben közölte szerkesztőségünkkel, hogy az É. JVI. 1. számú 'Kavicstermelő Vállalat gyé- kémyesi üzemében hónapok óta nem tartanak taggyűlést és semmiféle pártélet nincs, sem a titkár, sem a párttagok nem végeznek pártmunkát. Nagy elvtárs. kérte, hogy a pártszervezet murukábaiendítéséhez adjon segítséget szerkesztőségünk. A levél alapján megvizsgáltuk az üzem párt- szervezetének munkáját, és ennek során beigazolódott, hogy a tevéiben foglaltak az utolsó szóig fedik a valóságot. Kiderült az is, hogy nemcsak a taggyűlések megtartását hanyagolják el már hónapok óta — január eüején, a vezetőségválasztáskor volt az utolsó taggyűlés —, hanem vezetőségi ülést sem tartottak; politikai iskola is mindössze kétszer volt; az SZKP XX. kongresszusát nem tanulmányozták, nem ismertették a második ötéves terv irányelveit, egy éve nem tartottak szakszervezeti gyűlést, egyszóval a pártsserveset csak papíron létesik. Súlyos dolgok ezek, érdemes végigkísérni, miből' adódhatott elő e mulasztás. A pártszervezetnek háromtagú vezetősége van: Kis Kálmán, Nagy József és Kovács István a tagja. Kis elvtárs már tavaly is titkára volt a szervezetnek, a vezetőségválasztó taggyűlésein ismét őt választották meg. Felmerül a kérdés, va- jcn érdemes volt- e a kommunisták bizalmára Kis Kálmán? Mit mutat korábbi munkája? A pártszervezet Kis Kálmán ititicársága alatt egyetlen egyszer sem volt az élenjárók között a járásban. Ugylátszik, a járási pártbizottság mégis bízott benne, ezért küldte el tavaly öthónapos pártisikolára is. Lehetne vitatkozni, hegy jó befektetésnek bizonyult-e Kis elvtárs pártiakclára küldése. A járási pártbizottság ugyanis mielőtt javasolta volna őt az iskolára, az üzem hárem vezető dolgozójától véleményt kért Kis Kálmán korábbi munkájáról. A véleményt mindegyikük egyénileg készítette el, de egyikük sem javasolta pártiskolára való küldését, éppen ment. 'korábban is hanyagul végezte párttitkári teendőit. Kis elvtárs tehát elvégezte a pártiskolát. Bíztak abban az üzem kommunistái, hogy a tanultak alapján jobban' fogja irányítani a szervezetet, ezért választották be ismét a vezetőségbe. Reményük azonban úgylátszik, csődöt mondott, ezt bizonyítják az előbb felsorolt hibák. Megkérdeztük Kis elvtársat, ■ mi~las oka e nagyfokú nemtörődömségnek. Igencsak furcsa »indokot« hallottunk válaszként. A 21 tagú pártszervezetből négyen — mivel (Gyékényesen laknak — a gyékényesi községi alap- szervezethez tartoztak, ott végeztek pártmunkát, ott képezték magukat tovább. Az üzemi pártszervezet és a gyékényesi MDP-vezetőség függetlenített titkára immár egy éve amiatt harcoltak egymással, hogy a négy kommunista hol tartassék nyilván. És mivel a legaktívabb kommunistákról volt szó, megmakacsolta masát Kis elvtárs és széltében-hosszá- ban hangoztatni kezdte: amíg azok át nem jelentkeznek az üzemi sze» vezethez, addig nem hajlandó semmit sem tenni. És »állta« is a szavát. Titkár nélkül egy pártszervezet olyan, mint a parancsnok nélküli hadsereg. És ez még fokozottabban áll a gyékényesi üzem pártszervezetére, amelynek másik két vezetőségi tagja hasonló »lelkesedéssel« végzi munkáját, mint a titkár. Egyetlen példát erre: Kovács elvtárs az üzemi bizottság elnöke is. Ö az, áld egy éve nem tartott szakszervezeti taggyűlést. A termelési értekezlet előkészítésében csupán annyira folyik bele, hogy tudomásul vcseí, ha közli vele az üzemvezető, hogy miről lesz szó. Nagy József pártvezetőségi tag a gazdasági ügyeket Intézi, s hol egy kötelez. •. héttel, hol kettővel később számol el a tagbélyegekkel. A párttagok véleménye És a párttagok, mi az ő véleményük minden-öl? Tálasi István elvtárs, aki a párttitkár brigádjában dolgozik, már többször kifogásolta, miért nem tartanak taggyűlést. Ö nemrégen került az üzembe, előző munkahelyén megszokta, hogy szervezett pártéletet éljen, hogy megbízzák különböző feladatok elvégzésével, ezt igen hiányolja mostani munkahelyén. Horváth József elvtárs, az üzem vezetője büszke arra, hogy az első negyedévi súlyos elmaradást a ’ második negyedben bepótolják, sőt féléves tervüket túl is teljesítik. »De mennyivel jobban, könnyebben menne a munka, ha a pártszervezet betölfené hivatását, ha ellenőrizné munkámat, számankérné, hogy mit miért csinálok, ha a pártszervezet munkája nyomán minden dolgozó harcolna az önköltség csökkenése, az anyagtakarékosság érdekében. A pártvezetőség és a szakszervezet hanyagsága folytán üzemünk ötéves tervjavaslata is úgyszólván csak a magam és néhány gazdasági vezetőre korlátozódhatott, mert nem volt, aid a dolgozóknak megmagyarázza, hogy saját javaslatukkal hogyan segíthetik népgazdaságunkat.« A legteljesebb mértékben egyat kell értenünk mindazokkal, akik hiányolják a pártszervezet irányító, nevelőmunkájat. De ne álljunk meg a tények regisztrálásánál. Kis elvtárs elismerte, hogy tarthatatlan az álláspontja, s ígéretet ás tett arra, hogy — főleg, mert a négy kommunista átjelentkezett Gyékényesről a« üzemi szervezethez — egy hónapon belül gyökeres változás történik az alapszerv életében; hogy a három műszaknak megfelelően hárem .párt- csoportot alakítanak; hogy egy héten belül taggyűlést tartanak, melyen önkritikusan értékeli a párt vezetőség eddigi semmittevését. Mi viszont megígértük, hogy egy hónap múlva ismét beszámolunk lapunkban a változásokról. , Kösös erővel a hibák kijavításáért S hogy akkor ne kelljen újra bírálni a pártvezetőség tagjait, sokat segíthet a járási pártbizottság is. Igaz az, hogy Nagy elvtárs, az instruktor hetenként látogatja az üzemet, de ez keyés. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy mindent nem tud megoldani az instruktor sem, éppen ezért szükség lenne arra is, hogy a pártbizottság titkárai is látogassanak el néha hozzájuk. Vas elvtárs foglalkozik az üzemekkel a pártbizottságon, ennek ellenére majdnem egy év alatt mindössze háromszor volt az üzemben. Rudics elvtárs, a pártbizottság első titkára még egyszer sem járt a kavicsbányában. A 'Pártbizottság mulasztása annál is inkább elítélendő, mivel a Csurgói Faipari Vállalat mellett a járás egyetlen ipari üzeme. De ha bár- mennvi üzem tenne a járásban, akkor is sokkal előbb kellett volna már segíteni, annál is inkább, mivel tudomás* k volt róla, hogy megszűnt a pártétet a kavicsbányában. Nem tűr halasztást a hibák kijavítása, s ebből a járási pártbizottságnak ugyanúgy, mint az alapszerv vezetőségének, .ki kell vennie a részét. De nézzenek magúkba az üzem kommunistái is, akik néha szót emeltek a .pártvezetőség nemtörődömsége elten, ennél tovább azonban nem mentek. Legyen tanulság számukra is e bírálat, és a jövőben követeljék meg a pártvezetőségíiől, hogy ellássa azokat a teendőket, amelyeket a párt rábíz, hogy érdemelje ki a bizalmat, amelyet a vezetőségválasztáskor előlegeztek neki. A kezdeti lépéseknél bizonyára akadnak megoldhatatlannak látszó feladatok, de ha a párttagok mindegyike támogatja a pártvezetőséget, maga is részt kér a munkából, akkor egy hónap múlva már eredményekről tájékoztathatjuk olvasóinkat. Pócza Jánosné A fűtermés 40 százalékából xöldsilót késxítenek a nemesdédi Május 1 Tsx-ben — Nem győzzük a széna szárítását, 'betakarítását, ezért úgy döntöttünk, hogy zöldtakarmónyunk egy részét zölden lesilózzuk. Számításunk szerint rétjeink fűtermésénék 40 százalékát — különösen a sásos részt — bíborral együtt lesilózzuk, így igen jelentős tópanyagtartalmú takarmányt nyerünk télre. Köztudomású, hogy a sásos szénát szárazán nem szívesen fogyasztja a jószág, csak elpazarolja, így pedig, képletesen szólva, aranyat ér az állatnak — mondotta egyik beszélgetésünkkor Horváth István elvtárs, a nemesdédi Május 1 Tsz elnöke. Nagyon helyesen cselekednek a nemesdédiek, érdemes tanulni tőlük.
