Somogyi Néplap, 1956. június (13. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-28 / 151. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1956. június 28. A magyar kormányküldöttség megérkezett Moszkvába Moszkva (TASZSZ). Június 26-án Darvas József népművelési miniszter vezetésével Moszkvába érkezett a Magyar Népköztársaság kormánykül­döttsége. A küldöttség a Szovjetunió és Magyarország kulturális együtt­működési megállapodásának meg­tárgyalására és aláíráséra utazott Moszkváiba. A vniuikovoi repülőtéren a küldött­ség fogadására megjelent G. A. Órád, a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének helyettese. Megjelent a küldöttség fogadására Münmich Ferenc, a Magyar Népköz­társaságnak a Szovjetunióban műkö­dő rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a nagykövetség munkatársai. Kanadai bankár a Szovjetunióban tett útjáról Ottawa (TASZSZ). James Moore, a kanadai királyi bank elnöke, aki nemrég tért vissza a Szovjetunióból, Montrealban mondott beszédében a Szovjetunió és a nyugati országok közötti kereskedelem lényeges kibő­vítése és a kölcsönös látogatások mellett foglalt állást. Azt mondotta, hegy ez a leghelyesebb út a normá­lis kapcsolatok kiépítéséhez és »a Szovjetunióról hosszú éveken ke­resztül táplált helytelen elképzelések kiküszöböléséhez«. Tito elnök búcsúfogadása Bukarestben Bukarest (TANJUG). Joszlp Broz- Tiío elnök és felesége, Jovanka Broz kedden 'búcsúfogadást rendezett Bu­karestben a hadsereg központi há­zában. A fogadáson több mint 650 meghívott vendég volt jelen. A foga­dás igen baráti és szívélyes légkör­ben zajlott le. VÁD ALÁ HELYEZTÉK ANDRE STILT Párizs (MTI). Az Humanité szerdán reggel közölte, hogy az »állam kül­ső biztonsága ellen elkövetett vét­ség« miatt vád alá helyezték André Stilt, az Humanité főszerkesztőjét. Amerikai páncélosokat küldenek Algériába New York (TASZSZ). Mint az Uni­ted Press közli, a Texas állambeli Galvestoneból útnak indították Algé­riáira a sivatagi hadműveletekre al­kalmas első páncélos szállítmányt. A szállítmány ötven darabból áll. A jrancia kormány összesen 300 pán­célost vásárolt algériai célokra. Dulles a Jugoszláviának szóló amerikai segélyről Washington (MTI). Az amerikai! szenátus külügyi bizottsága két órán j keresztül hallgatta meg DuEes kül- j ü-gyminisztert — jeleníti az AFP. —j A külügyiminiszter zárt ajtók mel- j lett tartott ülésén kizárólag a Jugo- j szJáviánaik szóló amerikai segélyről j 'beszélt. A külügyminiszter és a sze-! nátus külügyi bizottságának elnöke a j bizottság ülése után megtagadott! mindenféle nyilatkozatot. Mindamel- j lett jó forrás tájékoztatása szerint a j külügyminiszter igyekezett meggyőz- j ni a szenátus külügyi bizottságának j tagjait arról, hogy a Jugoszláviának j szóló amerikai segély fenntartása j fontos. D. T. Sepilov szovjet külügyminiszter libanoni látogatása Beirut (TASZSZ). D. T. Sepilov, a Szovjetunió külügyminisztere június 26-án délelőtt Bejrutban megkoszo­rúzta az ismeretlen katona sírját. A koszorúzás után az emlékmű előtt felsorakozott katonazenékar el­játszotta a Szovjetunió és a Liba­noni Köztársaság állami himnuszát. Később D. T. Sepilov hivatalos lá­togatást tett Cmaille Ghaimoun liba­noni köztársasági elnöknél, Abdallah Jafi miniszterelnöknél, Szelim Iahud külügyminiszternél, Adel Osszejrannál, a parlament elnökénél és huzamosabb megbeszéléseket foly­tatott velük. A megbeszéléseken Sz. P. Kiktyev szovjet követ is részt vett. Kedden délután D. T. Sepilov meg­kezdte hivatalos tárgyalásait a liba­noni kormány vezetőivel. Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülése Tovább emelkednek a létfenntartási költségek Angliában Az angol munkaügyi minisztérium kösüése szerint áprilisban tovább emelkedtek a létfenntartási költségek Angliában. Az 1947. évi árakat száz­nak véve, az áprilisi 158 pont rekor­dot jelent. Különösen a burgonya, a zöldségfélék és a gyümölcs ára, va­lamint az adók emelkedtek jelentő­sén. A Daily Herald megállapítja, hogy a font vásárlóértéke az utóbbi egy esztendő alatt 1 shilling 6 pen- cével csökkent. »21 millió angol dol­gozó van védtelenül ezeknek az ár­emeléseknek kiszolgáltatva...« — írja a többi között a Daily Herald. Róma (TASZSZ). Az Olasz Kom­munista Párt Központi Bizottságá­nak ülése Rómában folytatja mun­káját. Az ülés részvevői megvitatják Palmiro Togliattinak, a párt főtitká­rának a VIII. országos pártkong­resszus összehívásáról szóló beszá­molóját. Togliatti javasolta, hogy a központi bizottság válasszon két bizottságot. Az elsőnek az lenne a feladata, hogy elemezze a párt tevékenységét és le­„ÁL-BÖRZSEI!“ Tavaly külföldön feltűnt egy fia­talember, aki Zakariásnak, a ma­gyar válogatott fedezetjátékosának adta lei magát. Amikor aztán meg­jelent a porondon, és játszania kel­lett, kiderült, hogy az illető — ál- Zakariés. (Ebből a témából írt filmet Méray Tibor »A csodacsa­tár« címmel.) Az elmúlt napokban ál-Börzsei keletkezett. Több lap is megírta, hogy Börzsei immár egy éve válogatott formában van, de nem állítják be a válogatott csa­patba és a brüsszeli, valamint a lisszaboni mérkőzést csak a rádió­ban hallgathatta. Pedig őt kellett volna szerepeltetni, mind a belgák, mind a portugálok ellen. No már most Sebes Gusztáv nyilatkozott és különös hangsúllyal magyarázta Börzsei mellőzését. Elmondotta, hogy neki Börzsei vei semmi baja, a kitűnő, jó szellemű, korrekt Bör- zseivel ezt az ügyet ő — megtár­gyalta — meg is állapodtak abban, hegy nem állítja őt többé a váloga­tott csapatba, mert már kiörege­dett. Ezzel szemben Börzsei kije­lentette, hogy vele senki sem tár­gyalt, nem beszélt meg semmit, egyáltalán nem tartja magát öreg­nek, sőt, boldogan áll bármikor a magyar válogatott rendelkezésére. Mindebből kitűnik, hogy ez a tár­gyalás — nyilván egy ál-Börzseivel történhetett meg. vonja a megfelelő következtetéseket az új feladatok kitűzéséhez. A bi­zottságnak a kongresszus elé terjesz­tendő tézis-tervezetet kellene készí­tenie. A második bizottság feladata lenne a párt programnyilatkozatá­nak kidolgozása. Togliatti kifejezte azt a reményét, hogy a november—decemberben ösz- szeülő országos pártkongresszus »■hozzásegíti a pártot, hogy új, ha­talmas, előrevezető lépést tegyen«. Az angol sajtó a brit nemzetközösségi értekezletről A Daily Mail politikai tudósítója jelenti: »Arról értesülök — írja a tudósí­tó —, hogy mindazok a miniszterek, akik újabban találkoznak az oro­szokkal, határozottan meg vannak győződve arról: a Szovjetuniónak az a szándéka, hogy erőforrásait a fegy­verek gyártásáról a kereskedelem kiterjesztésére terelje át. Ennek bi­zonyítékául hamarosan szovjet ke­reskedelmi kúldcjMség érkezik Lon­donba nagy megrendelésekkel, mint­hogy az idén Bulganyinnal és Hrus- csovval folytatott megbeszéléseken elvben már megegyeztek a kereske­delem felszabadításában«. A News Chronicle politikai tudó­sítója írja: Eden meggyőződése szerint Anglia* a Szovjetunió kereskedelmi offenzí-i vájára csak azt a választ adhatja:1 áttérés a »traktorokat harckocsik1 előtt« — politikára, a védelem foko-1 zatos lefaragásával és a kereskede-1 lem felépítésével. A védelmi kiadá-' sok csökkentésével a Common-' wealth-államok ipari erőforrásokat LUDVIK ASKENAZY: A csúf kufya A tejcsarnokosnőnek van egy kutyája. Ez a kutya kissé méla­bús természetű. Valószínűleg borz és agár kereszteződése — de hagyjuk ezt, mert a származását kutató elméleti tűnődés egészen más sínekre vinné a képmutatás­ról szóló történetünket. Közép- nagyságú, kövér kutya, divatosan nyírott testtel és borzas, gonosz arccal. Ott szolcott feküdni a tej­csarnok ajtajában. Mikor elme­gyünk mellette, emberke mindig megjegyezte: — De csúf kutya ez, ugye, apu? A megnyírt korcs türelmesen vi­seli a sértést — ö derűlátó sze­mekkel néz a világra. A tejcsar- nokosnő gyöngéd érzelmekkel visel­tetik iránta, a csúf korcs ezt nem- kevésbé forrón viszonozza, s így a környezetnek iránta mutatott el­lenszenvét a kegyencek közömbös­ségével fogadja. Egy csöppet sem féltünk ettől a morgástól. Mikor pedig már jó messzire kerültünk a kutyától, emberke egyszerre igen bátor lesz — természete ez az emberkének. Ilyen volt a viszony közöttünk — bizony, eléggé feszült. Talán, mert a kutya is fiatal volt, még egy esztendeje sem volt a világon. Egy nap emberkét küldtük te­jért. Fogta a kannát, szaladt le a lépcsőn, nem sejtve a közelgő drámát. Odaért a tejcsarnokhoz. Hát az ajtóban ott fekszik... Ki más: a csúf kutya... Egymásra néztek — a megnyírt korcs mélabúsan, a fiú a kanná­val kezében meglepetten. Most mi lesz? A csúf kutya csak fekszik, fek­szik, ironikusan meg-megcsóválja a farkát, de egyébként meg se moccan. Teste kicsit rózsaszínben játszik. Kimondottan hidegen vi­seli magát. Talán gondol valami­re, és az, amire gondol, ahogy mondják — nem kutyadolog. Az izgatott látogató eközben össze­szedve minden bátorságát, azt la­tolgatja: átlépje-e a Rübikont, vagy pedig inkább mégse lépje át? Csak áll, álldogál, aztán egyszerre mé­lyen meghajol a csúf kutya előtt és azt mondja: — Jónapot, kutyuskám! A csúf kutya mintha nem is hallaná... A fiú, a kannával a kezében meg gyöngéd hangon foly­tatja: — Hogy vagy, kutyulinkóm? Micsoda gyönyörű egy kutya yojy te, de igazán. -.. A csúf kutya kíváncsian néz rá, megnyalja a bajszát és elgondol­kozva csóválja a farkát — ezek meg miféle újdonságok? — Te vagy a legszebb kutya az egész utcában — olyan rendes, édes kis kutyuska vagy, igazán. No, nevess már rám, aranyoskám! A csúf korcs hálásan néz rá — mégiscsak szentimentális egy ku­tya, megfordul és elvonul a tej- csarnok mélyébe. Emberke meg megy a tejért. Mikor a tejcsarnokosnő mindezt elmesélte nekünk, kicsit elszégyell- tük magunkat. Nem annyira a tej­csarnokosnő, mint inkább a csúf korcs előtt szégyenkeztünk. — Hogy tudtál hízelegni annak a kutyának — kérdeztük emberké­től — mikor máskor mindig csak csúfolod, szidod, ócsárolod? Megdöbbent. — De apu — felelte elgondol­kozva — hiszen enélkül nem en­gedett volna be a tejcsamokba. -. -, Es hozzátette: — Aztán meg olyan boldog volt az a csúfság. Egyáltalán nem tetszik nekem a fiam... Egy csöppet sem, bará­taim. Tiszta, ártatlan szeme van, bízó, kutató, gyermeki.. -. Kedves barátaim, melyikünk nem hízelgett már életében egy csúf kutyának pusztán azért, mert az a tejcsamok ajtajában feküdt? De honnan vette ezt a gyerek, kérdem tőletek? Lev Jutkin szovjet mérnök rend­kívül érdekes feütfedezést tett: bizo­nyos feltételek mellett egy folyadék­ban végzett elektromos kisüléssel vágó és fúró hatást lehet elérni. A kísérletek folyamán az elektromos Ids ülés következtében keletkezett vízsiugár kettévágott egy acéllemezt és igen kemény sziklát zúzott porrá. Acéllemezt vág a vízsugár A Lev Jutkin által készített elektro­hidraulikus gép rövidebb idő alatt fürt át egy korundtörniböt, mint a gyémántfúró. Egy óra alatt ez a gép elporlaszt egy kétmázsás kőtömeget. Ezt a felfedezést a fúrótechnikában, a fémek hidegvágásámál és a ke­mény ötvözetek kohászatában fogják alkalmazni. &so§>&m&>iom&>ip§3g5iP§3&iP§omiP§oe&pgoÉ>!P§omipm§óiP8oepiP§3&!iP§&&>!P§&’§oÉ>iP§D§p-!P§&&>iP9DéPiP§o&> tizenkét íü után .. . O1 I lyan nagy megnyugvást ér­zek ... — beszéli Balassa Gé­za, a töröcskei tanács vb-titkára, miközben simogatja annak az őszülő asszonynak ráncos, barna kezét, akit boldoga® tessékel barátok, ismerősök elé. Hangosan, a szeretet finom rez­gésével mondja ki a szót, amit hosz- szú éveken át csak sóhajtott: — Az édesanyám, az édesanyám ... Csak nézik egymást és szemük megtelik könnyel. Nehéz, nagyon ne­héz áthidalni azt a 12 évet, ami az­óta telt el, mióta utoljára találkoz­tak. — Én Magyarországon jártam iskolába, itt kerültem állásba, és vo­nultam be katonának, itt éltem át a háborút és lettem segédjegyző 45 után — emlékezik Balassa Géza. — S*k levelet küldtem az anyámnak, melyekben megírtam: ha kicsit fogy a munka, hazamegyek egy-két hét­re. De jött a földosztás, a birtokren­dezés, a választások, eltelt három év, és nem jutott idő a szabadságra. Az­tán közbejött 1948 .;; és akkor már hiába akartam, nem mehettem el az anyámhoz. Nem mehettem Jugo­szláviába, Csantavérbe, vagy ahogy ott mondják: Csantavirba ... 12 év nagy idő, olyan nagy, hogy nincs oka pirulnia Balassa Gézának, amiért sírva törtetett át a Nyugati­pályaudvar vonatra várakozó töme­gén az újvidéki gyors elé, melynek ablakából egy kéz integetett: az any­jáé. Ezer mondanivalójuk volt egy­szerre, mégis jól esett hallani anyja első benyomásait Magyarországról, ahol a fia él, és amelyet nyolc évig a határ rekesztett el tőle. A magyar határőrök udvariasak voltak, nem kérdezték, hogy miért hoz kakaót, narancsot, citromot és fényképeket az új utcáról. És élednek a képek, emlékek az otthonról, tájról, embe­rekről, Dvorácska Lajosról, aki gya­log ment haza 44-ben Budapestről, s most községi orvos, Viczekről, aki gyógyszerész lett és a jövő héten nő­sül, Csátaljai Évikéről, aki most ép­pen a tengerparton üdül... TX/T ár közel járt az óra mutatója az éjfélhez és Balassáné még mindig mesél. Elmondja, hogy fia diáktársai a 15 éves érettségi talál­kozót tervezik. A 22 régi diák közül öt meghalt, 12 Magyarországon él, az az öt pedig, aki szervezi a találko­zót: Sólya, a tanítóképző igazgatója, Nagy szintén tanító, Szerencsés az Újvidéki Rádiónál dolgozik, Kirch- majer Belgrádban van, atomfizikus, Bagi Ferkó pedig gimnáziumi tanár. Beszéltek még sok mindenről, de ki tudná most mindezt felsorolni, hogy pl. unokaöccse tavaly végzett és ál­latorvos lett, hogy két hét múlva kezdik az aratást és jó termést vár­nak; ) < í • • Az anya és a fiú meghitt együttlé- tének melege érződött minden gon­dolaton, hangulaton, amikor elhang­zott az a kérdés, mely a szív mélyén ott bizsergett: és 48 után tettek meg­különböztetést magukkal? Balassáné mosolygott, belemosolygott a fia sze­mébe úgy, hogy már nem is kellett volna felelnie. Aztán bizonyítékul so­rolja: 1948 után lett gimnázium és tanítóképző a falukban, ahol ma­gyarul tanítanak, azokban a közsé­gekben, ahol döntő többségben ma­gyarok élnek, a hivatalokban, isko-1 Iákban olyan emberek dolgoznak,1 akik szintén magyar anyanyelvűek,1 de ha nem is magyar anyanyelvűek,' akkor is tudniuk kell magyarul be-' szólni. —• De még jobban meggyő­ződsz szavaim igazságáról, ha elmon-1 dóm: a mi utcánkat József Attila ut-' cának hívják, a mi falunk szövetke-' zetének Dózsa a neve. De abban a1 községben is, ahol csak egy-két ma-! gyár család ól, megbecsülésben van( részük. Úgy anya találkozott a fiával 121 ■*“* év után Töröcskén, da úgy ér-1 aem: több történt ennél. Két ország < barátságának szimbóluma lehetne ez I a találkozás. Balassáné a hét végén < Budapestre utazik, hogy kérje itt- < tartózkodásának meghosszabbítását. ' — Kása — ( t 1 £ RENDES KERÉKVÁGÁSBAN... Öntudatos közösség formálódik a torvaji Táncsicsban t A kövesútról szekérnyomtávnyi kitaposatlan ösvény visz a | Torvaj felé vezető földesútra. A há- ' rom-négy kilométeres szakaszon bő­ven váltják egymást a hegyek-völ- gyek. Télidőben, ősszel, tavasszal, no *•5 meg nyári esőzések idején is csak nagy üggyel-bajjal lehet bejutni a faluba. A szekér tengelyig süllyed. Még üresen is elég a kocsit elhúzni a lovaknak. Gépkocsival pedig meg se próbálja senki, hogy bejusson Torvajra. Talán ez is oka, hogy a já­rási szervek elkerülgetik a községet. Csak gyalogszerrel vagy kerékpárral járó instruktorok keresik fel néha­napján a falut; az pedig már nagy í f kiváltságnak számít Torvajon, ha fe­lelős járási vezetők megjelenésükkel ^szerencséltetik őket. Hogy néha gondok, bajok, nehéz­ségek gyűlnek össze? Majd megold­ják a helyi vezetők! így volt ez ta­valy a Táncsics Tsz-ben is. A szövet­kezet akkori vezetői a múlt ősszel — mintha minden a legnagyobb rend­ben folyna — szépen felbecsülték a termést, elkészítették a zárszámadást, s a járásnak jelentették: végeztünk egy gazdasági évvel. S bent a járási tanács központjában — mivel nem \ ismerték a valódi helyzetet — elhit- ],ték ezt. Aláírták a zárszámadást, fezzel a megjelöléssel: jóváhagyjuk. , Pedig igen fura dolgok mentek (végbe a torvaji Táncsicsban. A ku- J konca még decemberben is lábon állt töretlenül, a szár vágatlanul. Pe­dig már többtermelési prémiumot is osztottak a tagoltnak, holott azt sem tudták akkor még: mennyi termett. Vagy egy másik dolog. A régi veze­tőség még zárszámadás előtt hízlalási szerződést kötött 27 süldőre az Állat- fcrgalmival. A süldőket 90 kilós át­lagsúlyban idén márciusban kellett volna átadni. A darabonkénti 600 forintos előleget felvették, a munka­egységekre kifizették és elszámolták, mint 1955. évi gazdasági bevételt; Igaz, ez valamelyest növelte az osz­talékot. De megmaradt az adósság. A lekötött malacok pedig csak síny­lődtek. Legtöbbjük még márciusban sem nyomta meg a 20 kilót. Takar­mány dolgában azt sem tudták, há­nyadán állnak. Februárban például — széna-szalma egybevéve — 5 kiló jutott számosállatonként. De így is csínján kellett vele bánni. Az új ter­més még távolinak mutatkozott. A tavasziak alá — éppen a rosszul szervezett betakarítás miatt — egy barázda sem volt felszántva. Kuko- ricaszárvágás, szántás tömkelegé vért tavaszra. Egyszóval valósággal pangott a gazdaság. így volt ez 1956 februárjáig. Zűrzavar, fejetlenség, rossz munkafegyelem jellemezte a tsz-t. A rossz hír pedig lóháton jár. Hamarosan túljutott Torvaj határán is. Ez év februárjában új elnököt küldött a párt Torvajra. S azóta ha még nem is szűntek meg a bajok, hi­bák, de joggal állíthatjuk, sok min­den megváltozott. Persze azt nem is várta, nem is várhatta senki, hogy egycsapásra kiirtsák a hibákat gyö­kerestől. Ehhez hosszabb JÖőre, türe­lemre, jó munkára van szükség. Hogy a tagok is megértsék: elsősor­ban tőlük függ közös gazdaságuk jó vagy rossz sorsa. Becsületet, szerete- tet kell szerezni a munkának. Sokra vállalkozott az új elnök, az egykori zsellérgyerekből lett honvédtiszt: Szűcs Imre tartalékos főhadnagy, a falura jött pártmunkás. *• * * V ajon az új elnök képes-e meg­birkózni az új feladatokkal, kap-e elegendő segítséget, tanácsot? Ezzel a céllal indultunk ki Torvajra. A tsz-iroda zárva. Az istállók kö­rül csak néhány embert látni. Délidő lévén, pihenésre, itatásra terelik be a legelőről, mezőkről az állatokat, Az elnök felől kérdezősködünk,

Next

/
Thumbnails
Contents