Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-26 / 123. szám

SOMOGYI N*PLÄ‘P Szombat, 1956. május 26. „Magyarországban nemcsak piacot, barátot is látunk66 Brazil szenátor-vendégeink meghívták az országgyűlés küldöttségét Támogatják a diplomáciai kapcsolatok felvételét „Dallal, verssel a világ körül“ Ez az első nagyobb létszámú nyu­gati parlamenti küldöttség, amely felkeresi a Magyar Népköztársaságot. A csütörtöki sajtóértekezlet azt bi­zonyította, hogy a brazil törvényho­zók látogatása máris nagy lépéssel viszi előre az együttműködés kiala­kítását, s hogy Brazília, Dél-Ameri­ka legnagyobb állama, jó barátunk lesz. »Az országaink rendszere közittti különbség nem akadályozhatja népeink együttműködését« — hangsúlyozta Andrade szenátor, s kiemelte, minden nép joga, hogy úgy rendezze be éleiét, ahogy neki tet­szik. »Kevés ország gazdasága egé­szíti iá egymást annyira, mint Brazíliáé és Magyarországé« — fejtette ki a továbbiakban. »Már most attól félünk — mondotta tré­fásan —, hogy Magyarország majd arra kér bennünket, ne vásároljunk tóle annyi árut... « Mora Andrade, akit hatszázezer szavazattal válasz­tottak meg a Brazil Egyesült Álla­mok legfejlettebb ipari államának, Sao Paolónak szenátorává, lelkesen dicsérte a Ganz-gépek világhírnevét, s elmondotta, hogy sok ilyen gép mű­ködik Brazíliában. Ugyancsak déli temperamentummal méltatta a ma­gyar borok zamatét — megfelelő elő­tanulmányok után, hiszen Bada­csonyban tizenhat különféle bort kóstolt meg. Élénk derültség köze­pette jelentette ki, hogy ez nem járt következmények nélkül, de erőt me­rítettek abból, hogy a biblia szerint Noénak is megbocsátott ittasságáért a jó isten -— mivel bora jó volt. A sajtóértekezlet légköre végig sokkal meghittebb volt a szokványos­nál, sőt Cavalcanti szenátor megje­gyezte, hogy valóságos családi kör­ben érzi magát, mert civilben ő is újságíró. Míg otthon legtöbbször ő interjúvol másokat, addig a margit­szigeti Nagyszálló különtermében most az ő fejére zúdult a kérdések zapora. A kérdésekre válaszolva elmondot­ták, hogy , Brazília szerszámgépeket, bánya­ipari gépeket, szállítási eszközö­ket és vízierőmű építéséhez al­kalmas gépeket szeretne vásá­rolni Magyarországtól, nyers­anyagok, mezőgazdasági cikkek ellenében. Brazília most erőteljesen fejleszteni kívánja iparát. Kubitschek új brazil elnök programjának középpontjába a közlekedés, az energiagazdálkodás és a közellátás problémáinak meg­oldását állította. Az országnak, mely­nek területén csaknem száz Magyar- ország férne el, hét olyan vízesés van, amely a Niagaránál is nagyobb. Ezek a folyók legkevesebb három ki­lométer szélesek. A kormány most a legfontosabb vízeséseknél hatszáz­ezer és másfélmillió lóerő közötti erőműveket akar létesíteni. Fel kí­vánja lendíteni az olajkutatásokat is. A Népszava munkatársa megkér­dezte, milyen módon kívánja fej­leszteni Brazília ae atomenergia­ipart. Andrade szenátor azt mondot­ta, hogy hatalmas urán és tórium le­lőhelyeik vannak, a kormány azon­ban a legnagyobb elővigyázatosság­gal kezeli ezt a kérdést. Saját labo­ratóriumot szerveztek és nem akar­nak egyetlen grammot sem exportál­ni ezekből a nyersanyagokból. »Hazánk nagyon meggazdagod­hatna az uránium-export révén, de Brazília nem akar más népek vérén és fájdalmán meggazda­godni — mondotta nagy taps kí­séretében, az uránium atombombagyártás cél-? jaira való felhasználásának lehető-? ségére utalva. — Isten Brazíliának? adta ezt a gazdagságot, s nekünk! meg kell őriznünk a béke érdeké-? ben.« Az ötvenkét milliós Brazillá-’’í nak, amely Dél-Amerika csaknem; valamennyi államával határos, egyet­len szomszédjával sem volt háborúja.! Andrade szenátor kiemelte, hogy magyarországi látogatásuk során a legnagyobb szabadságot élvez­ték, s a kormány tagjaival ba­rát» módon, szabadon és őszintén beszélgettek. Örömmel tapasz­talták azoknak a híresztelések­nek a valótlanságát, hogy Ma­gyarországon nincs vallásszabad­ság. Maguk is imádkoztak magyarországi i templomokban, s tisztelik azt az ál-' lamot, amely tiszteletben tartja pol-« gárainak lelkiismereti szabadságát. A sajtóértekezlet végén Cavalcanti^ szenátor a magyar rádió brazil adá-' sán keresztül családjának üzenetet^ küldött, s ebben meleg szavakkal' emlékezett meg a hazánkban töltött' napokról. Ritka művészi élményben volt részük azoknak, akik szerdán este részt vettek a tiszti klubban a »Dallal, verssel a világ körül« című irodalmi esten. A sok műgonddal, szakértelemmel összeállított mű­sorban az egyszerű népdaltól kezd­ve a klasszikus operaáriákig, Zelk Zoltántól Villonig, Liszt, Mu­szorgszkij, Chopin, Kodály és má­sok művei szerepeltek a műsoron. Rohonczi Mária már kellemes megjelenésével megnyerte a kö­zönség szimpátiáját. Énekszámai szépek voltak; különösen, amikor magas hangon énekelt, hangja tisz­tán, ezüstösen csengett. Márk Judit ezúttal is meggyő­zött bennünket arról, hogy kiváló előadóművész. Mind a leheletköny- nyű lírai verseknek, mind a meg­rázó erejű forradalmi költemé­nyeknek tehetséges tolmácsolója. Kár, hogy kissé rekedt volt, és igy egyes halkabb szavait nehezen le­hetett megérteni. O. Paulovics Erzsébet, a nagy­szerű zongoraművésznő most is sok tapsot kapott. A műsort összeállította, rendez­te, az összekötő szöveget írta, fel­olvasta, költeményeket szavalt Kondói Kiss Jenő. Ez a sokoldalú, nagyműveltségű színművész az ilyen jellegű estékkel nagymérték­ben elősegíti városunk népműve­lését, komoly, értékes munkát vé­gez. Az előadás után Balogh elv­társsal, a Textilművek dolgozójá­val mentem haza. Balogh elvtárs azt mondta: »Az ilyen előadások után mindig az jut eszembe, hogy milyen szép is lett a mi éle­tünk ...« Ezeket a magasszínvonalú, szó­rakoztató és oktató hatású estéket jó lenne minél több helyen meg­ismételni. S. P. c©egöK9cg<3<^.t-cgcg Érdekességek i .............................................................nun» • I i nnen-onnan „De hiszen én szabad vagyok, Mr. Gaitskell!' Ismeretes, hogy Bulgamyin és 1 Hruscsov elvtársak angliai látogatá­ssá alkalmából a Labour párt részé­iről »sajnálatos« provokáció zajlott 51e, Bevam és Gaitskell vezetésével. I Arra tettek célzást, hogy a-Szovjet- ? unióban és a népi demokráciákban Ja szocialisták század vannak börtön­ében és előzetes letartóztatásban, í Hruscsov elvtárs megválaszolt erre (is, mint annyi minden másra, de ?most mégis szeretnénk közölni egy »levélrészletet. Traian Cercega ro- ímán szocialista egy levelet írt az ) angol Labour pártnak címezve. Az ’első mondat így hangzik: »De hiszen jén szabad vagyok, Mr. Gaitskell!« — ’majd így folytatódik a levél: »Több 'angol újságban arról írtak, hogy én áa moszkvai Butyrka-börtönben va­Brutális erőszak egy néger lány ellen A Reuter hírügy- ra. A megrémült öreg nö.kség jelenti, hogy néger egy házra mu- a Mississippi államibe- tatott, ahol egy idős li Magnóliában négy asszony lakott 16 éves férfit erőszak elköve- lányával'. A férfiak lésének vádjával le- belkényszerítették a tartóztattak és perbe lányt autójukba, és el­fogtak. A vád ellenük száguldottak. Egy kö- az, hogy egy kellemes zelii erdőnél megáll- szombat esti szórako- talk, egyikük pisztolyt zás után a négy férfi fogott a lányra, és a elhatározta, hogy »sze- másik három eíkövet- reznek valami nőcs- te a brutális tettet, (két«. Egy néger csa- Nincs kizárva, hogy Iádhoz rontottak be, _ . , , , . , , , j Tk az amenkai bíróság es megkérdezték az . öreget: hol »tehetnek felmenti okét, mivel szert« egy néger lány- néger lányról van szó! gyök, a 287. sz. cellában, s hogy 1955. november 4. vagy 5-én egy ti­tokzatos német vagy osztrák fegyenc beszélt velem a felső emeletről, ko­pogtatás útján. Válaszom minderre: elsősorban is életben vagyok, szabad és egészséges vagyok, otthon, csalá­dom körében lakcím. Amikor Önök azt állítják, hogy Moszkvában vol­tam letartóztatásban, ténylegesen az októberi forradalom megünneplé­sén vettem részt Resitzában, abban a városban, ahol lakom, sohasem vol­tam Moszkvában. Amennyiben nem hisznek ennek a levélnek, kérem Önöket, látogassanak meg Resitza- ban, lakásomon, s személyesen elbe­szélgethetünk« — s itt következett a pontos cím. A „madárember“ tragédiája Leo Valentin, a 37 éves francia »madár- emiber« — aki azzal Tkísérletezett, hogy em­beri erővel működő repülőszerkezetet konstruáljon Liver­pool felett 3000 méte­res magasságból lezu­hant. Valentin fából készült szárnyaival ki­ugrott a repülőgép­ből, azonban a gép ol­dalához vágódott, a bal szárnya szétzúzó­dott és a »madárem- iber« szörnyethalt. Miben süssünk, főzzünk? tan: Hz erÉnéiifd Christian Pineau külügyminiszter május 24-én 19 órakor beszédet mon­dott a moszkvai rádióban, amelyben a többi között kijelentette: — Guy Mollet és én magam meg­elégedéssel és bizalommal válaszol­tunk a szovjet kormány szívélyes meghívására. Utazásunk és az elért eredmények felülmúlták reményein­ket. — Azért jöttünk a Szovjetunióba, hogy az önök vezetőivel együtt ta­nulmányozzuk korunk legfontosabb problémáit, különösen azokat, ame­lyek a francia—szovjet viszonyt érin­tik. Ritkán fordul elő nyíltabb és szívélyesebb eszmecsere. — Nem igyekeztünk eltitkolni az igazságot, elkenni a közöttünk eset­leg létező ellentéteket. Jobbnak tar­tottuk a becsületes magyarázatot, amely mindannyiunknak lehetővé teszi, hogy jobban megértsük a má­sik szempontját és amely végül is kö­zelebb hozott bennünket egymáshoz. — Önök egyébként tudják, hogy a franciák nem azon mérik barátságu­kat, hogy minden problémáról azono­san vélekedünk-e. — Végül a szovjet—francia gazda­sági és kulturális kapcsolatok meg­szilárdítása, amelynek gyakorlati út­jait kidolgoztuk, önmagában véve a két nép közötti közeledés új ténye­zője lesz. — Mielőtt elhagyom a Szovjet­uniót, azt kívánom, hogy a kölcsönös bizalom és barátság légkörében ma­radjanak fenn közöttünk az ilyen érintkezések, amelyek túlmennek a szokásos diplomácia keretein — fe­jezte be rádióbeszédét Pineau. A SZIGETI EMBER Horváth János, lapunk tudósí­tója mint az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem hallgatója vett részt az egyetemista fiatalok mo­hács-szigeti újjáépítő munkájá­ban. Az ott gyűjtött élményeiből született ez az írás. |LT egismertem egyetlen egy be­f-”- szélgetés során. A nevéről csak annyit 'tudok, hogy Józsi bácsi­nak hívják. Vele találkoztam először a szigetiek közül. Palatetős háza romjai ott kuporogtak sátrainkkal szemben. Azon a reggelen, mikor megérkeztünk, lei csalta őt is a szo­katlan sürgés-forgás. Tömték a szal­mazsákokat, csizmákat csereberél­tek, ásókat, csákányokat dobáltak le a teherautókról az Ifjú építők. Átbaűlagott a vízmosta, repedezett úton. Keményre tömött szalmazsá­komra ült, s mint régi ismerősök kezdtük a szót... — A fiamat várom... Tegnapelőtt kaptam, tőle levelet, két hét múlva leszerel. Amikor beszélt, hangjában érezni lehetett azt a tétova bizonytalansá­got, ami megszállja az ember lelkét, ha sorsdöntő cselekedet előtt áll. Az árvíz elpusztította családi házát, megfojtotta jószágait, egyszóval tönkretette gazdaságát. Józsi bácsinak két dolog között kellett választania: vagy a szigeten marad, s a romolj fölé — az állam segítségével — új házat emel, vagy örökre áitthagyja szülőhelyét, s a vá­rosba megy új életet kezdeni. Nem tudom, mi lenne jobb; ne­héz, nagyon nehéz hozzáfogni. Hetek óta nem mozdultam iá vacak kuny­hómból, hiszen nem 'tudom, miihez fogjak. A tanácselnök meg a párttit­kár összeírták ugyan a kárt, azt is mondták, hogy az állam új házat építtet... de csak mondj ált... Körülhordta szemét a frissülő tá­jon, a romok között virágzó orgona- bokrokon, s csendesen, lemondóan jegyezte meg: — Nem lesz itt élet sciha már. Ha hazajön a fiam, ibehurcoikodumk Mo­hácsra. Neki szakmája van, én meg elmegyek segédmunkásnak ... aztán majd valahogy csak megleszünk. Cigarettára gyújtottunk. Mellére szívta a füstöt, s hosszú hallgatás után újra csak ott kezdte, aholi ab­bahagyta. "C’n csak vigasztalni tudtam. Katonacsizmám sarkával kis barázdákat szántottam a vízhordta homokba. Csendesen beszélni kezd­tem. — Holnap megindul a munka. Akik itt vannak, széjjelszedik a ro­mokat, aztán kezdődik az építkezés. Szavaimra nem lett élénkebb, de csodálkozott, mikor megtudta, hogy nem katonák vagyunk, hanem egye­temisták, és azért jöttünk, hogy raj­tuk segítsünk. Aztán megpróbáltam másra terelni a szót. Nem sokkal később már az ország dolgairól beszélgettünk. El­mondtam neki mindazt, amit mint leendő újságíró tapasztaltam ország­járás közben. Beszéltünk emberi sor­sokról, gazdaságokról, és szívesen hallgatta a szövetkezeti témát is. Beszéltem Somogyiról, Zaláról és a Vas megyei szövetkezetekről. Mire elérkezett az ebédidő, mint jó isme­rősök váltunk el. Másodszor akkor láttam Józsi bá­csit, amikor egyik reggel dalolva men­tünk a brigáddal munkába. Ott állt az udvar végében kunyhója előtt. Dalunk a májusi ébredéssel langyo­sul! az éledő tájra. Odaköszöntem Józsi bácsinak. Szo­morú arcára gyenge pír szökött. Ta­lán hónapok óta először mosolygott. Múlták a napok. Józsi bácsit nem láttam többet. A hosszú utcáról el­tűntek a romok. Az ő házát is lebon­totta egy brigád, s alig maradtak külső nyomai a pusztulásnak. Amikor elérkezett a búcsúzás nap­ja. szerettem volna még egyszer lát­ni. Aprón szemerkélt az eső. A sát­rak körül újra meg újra csendültek a dalolt, de már búcsúzkodón. Elindultunk a hajóállomás felé. A Duna partján óriás téglarakásokat mosdatott a májusi eső. A gátra csö­rögve kanyarodott egy lánctalpas (vontató. Pótkocsiján, a piros tég­lák tetején három köpönyeges férfi ült. Nem voltunk messze tőlük, meg­ismertem az egyiket: Józsi bácsi volt. N€ ["em tudhatta, ki, 'integet neki a búcsúzkodó fiatalok közül. Visszaintett, fehér fogai kivillantak napbarnított, húsos ajkaiból. — Viszontlátásra az új szigeten! Milyen ételeket készítsünk tűz­álló edényben? Kitűnően felhasz­nálhatók töltött húsok, felfújtak készítésére. A fedeles ovális tálak­ban baromfit vagy egyéb húsokat pároljunk. Ha azt akarjuk, hogy a hús sütés előtt szépen megpiruljon, a fedőt levesszük. A mélyebb hosz- szúkás tűzálló tálakat a mártásos húsok elkészítésére használjuk. A kész ételeket ugyanabban az edényben tálalhatjuk, amelyben megfőztük. Miért használjunk tűzálló edényt? Mert szép, főzés közben nem vesznek kórba a vitaminok, nem képződnek ártalmas vegyüle- tek és mellékízek és viszonylag ol­csó. Azonkívül a forró üvegedény sokáig melegen tartja az ételt. Ho­gyan bánjunk a tűzálló edénnyel? Az üvegedéryt nem szabad hirte­len lehűteni, s az ételt se hűtsük hideg víz hozzáöntésével. Óvjuk az edényt a hirtelen lehűléstől, nyílt tűzön való főzésnél drótszitát vagy vékony azbesztlemezt tegyünk alá- ja. MIÉRT OLYAN HŰVÖS A MÁJUSI IDŐJÁRÁS? ISMÉT panaszkodunk az időjárás­ra, s bizonyos szempontiból a panasz jogos. Ez kitűnik néhány adatból. Május vége felé járunk, még egyet­len alkatommal nem emelkedett a hőmérséklet a nappali órákban 25 fok fölé, azaz májusban még nem volt nyári napunk. Április közepén melegebb volt az időjárás, mint most május vége felé. Az eddig eltelt 25 nap átlaghőmérséklete 14 fok. Mivel a májusi átlag 16,3 fele, így a hő­hiány meghaladja a 2 fokot. De nem­csak a meleget mérte eddig az idő­járás szűkmankúan. Rendkívül ke­vés volt a napsütés is. Az elmúlt na­pig, azaz május 25-ig mindössze 139 órán át sütött a nap, noha az átlagos viszonyoknak megfelelően legalább 170—173 órán át kellett volna süt­nie. A napfényhiány tehát mintegy 35—40 órára rúg. Ha tehát az időjá­rás május hátralévő részében pótol­ni akarja a napfény- és hőhiányt, úgy ahhoz alaposan neki kell ru­gaszkodnia. Az eddigi időjárás lényegesen ked­vezőtlenebb volt az 1955-ös évihez képest, pedig akikor is sokat panasz­kodtunk az »Időre«. A múlt év ha­sonló szakában nyolc 25 fokot meg­haladó nyári napunk volt, sőt egy­két alkalommal a hőmérséklet csúcs­értéke megközelítette a 30 fokot is. NE PANASZKODJUNK azért túl­ságosan, ment a szokatlanul hűvös májusi időjárásnak vannak kedvező oldalai ds. így kedvező elsősorban a csapadékménleg alakulása. Ismere­tes, hogy a tavaszi időjárás eddig hűvössége mellett száraz jellegű volt. Ezt május többé-kevésbé pótol­ta. Erre a mezőgazdasági növényéle fejlődése szempontjából szükség is van. Ahhoz, hogy az őszi vetések a tél és a hideg, fagyos tavasz pusztítását ki­heverjék, éppen ilyen hűvös és csa­padékos időjárásra van szükség. Egyenesen katasztrofálissá alakult volna a helyzet, ha időjárásunk szá­razra és melegre fordul, A hagyo­mányos májusi esőre, amely tudva­levőleg »aranyat ér«, tehát nagy szükség van. De egyéb szempontból se panasz­kodjunk a májusi időjárásra. A múlt éviben a melegebb időjárás ellenére is több ízben erős, 2—3 fokos fa­gyok voltak a talaj mentén. Ebben az évben eddig csak május 10-én süllyedt 1 fokkal a fagypont alá a ta­lajközeli légtérben a hőmérséklet. Mivel a fagyveszély valószínűsége az idő előrehaladtával egyre csökken, remélj üls, hogy a hónapot fagyok nélkül vészeljüűí át. MI AZ OKA az időjárás eme szo­katlan alakulásának? Az időjárási térképek tanúsága szerint a májusi lehűléseket az északnyugati irány­ból, Grönland tájáról délfelé törő hideg légtömegek behatolása okoz­za, A hideg tél következtében a sark­vidéken még mindig naigy tömegű hideg levegő tárolódik és ezeknek időnkénti délfelé nyomulása elősagíii Európa ezen a tájain a mérsékelt égövi ciklonok képződését, amelyele nyomán viszont erősen változékony jellegű, csapadékos, borult és hűvös az időjárás. Míg tehát a tél folya­mán a sarkvidék hideg levegője északról és északkeletről a száraz­föld felőli jött hozzánk, most a hideg levegőt a sarki tengerek szolgáltat­ják. A szárazföld ugyanis Szibériá­ban, a Szovjetunió északi részén most már felmelegedett, a hideg le­vegő raktározása ott megszűnt. A tengervíz azonban lasabban meleg­szik, ott a felmelegedés eltolódik. Ez az oka annak, hogy a téli hideg utó­következményeképpen a hideg leve­gő készlete még mindig nem merült Iá, és okozza végeredményben ná­lunk is az időjárás hűvös voltát. A KILÁTÁSOK? A legutóbbi hi- deghuilám, amely az elmúlt napok erős lehűlését és esőzését okozta, most mái’ kimerülőben van. Az idő­járási jelentések szerint délről a Földközi-tenger felől meleg légáram­lás közeledik, aminek következté­ben a hőmérséklet jelentősen emel­kedni fog. Az Időjárás jellegéből kö­vetkeztetve azonban valószínű, hogy tartósan meleg és száraz időjárásra továbbra sem számíthatunk. A to­vábbi esők nem maradnak' el. Dr. SERÉNYI DÉNES egyetemi tanár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents