Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-23 / 120. szám

7v/mw.5.l íiKit unt fl Nyugat fél a békés versengéstél Az angol külügyminiszter beszéde London (MTI). Selwyn Lloyd an­gol külügyminiszter hétfőn beszédet mondott az angliai Newarfcban. Fog­lalkozott a nemzetközi politikában legutóbb bekövetkezett fejlemények­kel, valamint a torit nemzetközösség helyzetével. A Szovjetunió és a ínyugarai orszá­gok kapcsolatairól szólva Selwyn Lloyd ezeket mondotta: »A Nyugat jelenlegi kapcsolatait a Szovjetunió­val a baráti nyíltság olyan légköre jellemzi, amely ebben a mértékben még sohasem volt tapasztalható a második világháború befejezése óta.« Az angol külügyminiszter kijelentette továbbá, hogy »csökkent a nukleáris háború veszélye«, majd anról beszélt, hogy a nyugati országok most a gaz­dasági és kulturális versengés »újabb szovjet gőzhengerével« találják ma­gukat szemben. Azt állította, hogy ez a 'békés ver­sengés igen veszélyes a Nyugatra nézve, mert szerinte a Szovjetunió ezt arra használja fel, hogy »export­cikket« csináljon a kommunizmus­ból. Tiltakozások Japánban a csendes-óceáni amerikai hidrogénbomha-kísérlet ellen Peking (TASZSZ). Amint a japán rádió jelentéseiből kitűnik, a Csen- den-óeeán térségében május 20-án végrehajtott amerikai hidrogén- bcmbarobbantás hatalmas tiltakozó hullámot indított el a japán közvé­leményben. Hirosima városából az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáért küzdő tanács ebből az alkalomból tiltako­zó táviratot küldött Eisenhower el­nökhöz. Jasui, az atom- és hidrogénfegyver eltiltásáért küzdő japán bizottság fő­titkára hétfőn szintén nyilatkozatban Guy Mollet a mai minisztertanácson számol be moszkvai útjáról Párizs (MTI). Párizsban ma mindsz- 'tertanácsot tartanak, amelyen Guy Mollet miniszterelnök beszámol moszkvai utazásáról. A mai minisztertanácson vitatják meg a francia—marokkói diplomáciai megegyezést ás. Magyar olimpiai attasé utazott Melbourneba A XVI. nyári olimpiai játékok ügyintézésére, továbbá a nemzetközi olimpiai 'bizottságok képviselőivel és a szervezőbizottsággal való kapcsolat tartására magyar küldött utazott Melbourneba. A nagy viliágverseny kezdetéig Molnár József, az OTSB titkárságának vezetője, a magyar olimpiai csapat attaséja képviseli a magyar érdekeket. Molnár József hétfőn este utazott el Budapestről. A francia külügyminiszter kijevi tartózkodása Moszkva (TASZSZ). Christian Pi- meau francia külügyminiszter hétfőn délelőtt látogatást tett Kaicsankonál, az Uikrán SZSZK Minisztertanácsá­nak elnökénél. Pineau tiszteletére ez­után Palamarcsuik, az Ukrán SZSZK külügyminisztere viUásreggelit adott. A meleg és közvetlen légkörben' le­zajlott vnililásreggalán beszédek hang­zottak el. A francia vendégek rövid pihenő után beutazták a várost és megis­merkedtek látnivalóival. JÓT NEVETTÜNK HÉTFON ESTE Bátran adhatjuk ezt a címet a hét­fő esti színházi előadásnak, amely­ben fővárosi művészek egy kis cso­portja, élén Salamon Bélával, mulat­tatta a kaposvári közönséget. Műso­rukban a közéletünkben burjánzó fo­nákságokat gúnyolták ki a szatíra éles fegyverével. És jól! Elmondhat­juk, hogy nemcsak jól kinevettük magunkat, hanem azt is, hogy jót ne­vettünk magunkon: a hipochonderen, talpnyaló bürokratán, a karrierista tisztviselőn, a mindenkihez gerinc­telenül alkalmazkodó törtetőn. És a közönség viharcs tapsa bizonyította, hogy célba talált Horváth Tivadar szavalata, a Kaméleon. Utolsónak Szőke Szakáll elnyűhetet- len bohózatát, a Vonónégyest játszot­ták, amelyben Salamon Béla tette próbára nevetőizmainkat. Ez az ara­nyos humorú művész a művészet le­nvegét adja: a fukarságig leegysze­rűsített eszközökkel éri el a legna­gyobb fokú hatást. Alakítása felejt­hetetlen volt. Bár a mi színészeink is tanulnának tőle, mert sokuk állan­dóan küzd a túljátszás veszélyevei. Szólni kell még a konferansziéról, Kellér Dezsőről is. A varosunkba el­látogató konferansziék legtöbbje elégnek tartja, ha elmondja Jobb- rosszabb vicceit. Keller Dezső, a leg­nagyobb magyar konferansz,e. N W Endre nyomdokain halad, amikor azokat a hibáinkat gúnyolja, ahielV®^‘ be lépten-nyomon belebotlunk. Azo­kat, akik nemzeti me^“)h?Älat||Csa- nak abban, ha válogatott futba''c®a itatunk civőz de országos szerencse! fenséget ha kikap. Értékeljünk min­dent 1 maga értéke szerint - mond­Kpllér Dezső. Tehat mi is erteKei Jük « előadást: Jó volt, máskor .s ilyet kérünk. MAUTNER JÓZSEF tiltakozott az amerikai hidrogén- bomba-kísérletek ellen. Konkrét in­tézkedéseket lcövetelt, hogy a nagy­hatalmak mielőbb megkössék az atom- és hidrogénfegyver eltiltásá­ról szóló egyezményt, összekapcsolva ezt a fegyverzet csökkentésének kér­désével. A jelentések rámutatnak arra is, hogy a csendes-óceáni hidrogén- bembarobbantások ellen japán halá­szok is tiltakoztak. Megjelent a Péslélet új száma A Pártélet új, májusi száma első helyen 'közli Dunai Ferenc: Második ötéves tervünk fő feladatairól című cikkét, amely a pártmunkásoknak az új ötéves tervünk vitájához ad segít­séget. Sárkány László: A 'kommu­nista gyárvezető című írása azoikkal a fentos tulajdonságokkal foglalko­zik, amelyek a kommunista gazdasá­gi vezetők jellemzői; bírálja azokat, akik keveset törődnek a dolgozók gondjaival, s példának állítja a dol­gozók véleményét felhasználó, ma­gasabb szakmai képzettség megszer­zésére törekedő, jó politikai munkát végző igazgatókat. Helyet kapott a folyóiratban A. R.: Az automatizálás a technikai fejlődés fő iránya és Lukács József: A »val- iáserkölcs« és társadalmi szerepe« című cikke. »A pártélet napi kérdései« című rovatban Bassa Endre: A pártszerű vitáiról című cilákét közli a folyóirat. A cikk a XX. kongresszus után fel­törekvő új szellemű vita-igényekkel foglalkozik, és segít az egészséges, pártszerű vita kialakításában. Győrffy Béléné: Hogyan vizsgálják a pártszervek a termelőszövetkezetek gazdálkodását című írásának máso­dik, állattenyésztésről szóló részét közli a folyóirat új száma. KÜLPOLITIKAI KISLEXIKON A parlamenti küldöttségek cseréje Több mint egy éve immár, hogy a népek, az országok kapcsolatá­nak addig ki nem használt formá­ja megkezdte hódító útját. 1955. február 9-én fogadta el a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa a világ né­peihez és parlamentjeihez intézett felhívást. Ez a deklaráció nagy erővel irányította rá a figyelmet arra a nagy felelősségre, amely a béke megőrzésében a parlamentek­re hárul. Ennek tudatában java­solta, hogy teremtsenek közvetlen kapcsolatot a különböző országok törvényhozó szervei között, a par­lamenti küldöttségek cseréjével is mozdítsák elő az államok baráti együttműködését. Az elmúlt időszak megmutatta, liogy a parlamenti küldöttségek cseréjére vonatkozó szovjet felhí­vás kedvező fogadtatásra talált. A legkülönbözőbb társadalmi, gazda­sági berendezkedésű országok kép­viselő-csoportjai látogattak el a Szovjetunióba. így csupán 1955 utolsó hónapjaiban a Legfelső Ta­nács vendége volt a Szíriái, svéd, indiai, jugoszláv, belga, francia, japán, luxemburgi, albán, osztrák, lengyel és iráni parlamenti kül­döttség. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ugyanekkor elküldte kép­viselőit Finnországba, Jugoszláviá­ba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Magyarországra és a Német De­mokratikus Köztársaságba. Most járt szovjet küldöttség Svédország­ban és Belgiumban. Hazánk ugyancsak tevőlegesen elősegíti, pártolja ezt a nemes, a béke hasznára gyümölcsöző kezde­ményezést. Már vendégül láttuk a román, a csehszlovák, a múlt év decemberében pedig a szovjet tör­vényhozók képviselőit. A magyar országgyűlés ezenkívül meghívta a jugoszláv, az osztrák, az olasz képviselők delegációját, a legutób­bi — februári — ülésszakon pedig Lengyelország, a Német Demokra­tikus Köztársaság, valamint Tö­rökország és Finnország parlament­jének tagjait. Ugyanakkor ország- gyűlésünk képviselői is jártak Csehszlovákiában, a Német De­mokratikus Köztársaságban, leg­utóbb pedig a Szovjetunióban. BELLYEI LÁSZLÓ: / II EG E SO 1%/Ti van hát azzal a 'kis beteggel? — szólalt meg végre Pista, hátra simítgatva enyhén göndörödő, hátrafésült haját és zsebkendőjével homlokáról az izzadságot törölgetve. Kényelmetlen­nek érezte, hogy arca fékezhetetlen párossággal izzott. Különben is könnyen piruló természetű volt. A 'konyhából, ahol eddig voltak, 'bementek az első házba. Ott feküdt a ikis Bálint, Pista megfogta fejét. Szokatlanul forró volt. A gyerek önkívületben feküdt és nyugtalanul hányta-vetette imagát. Pista a gyerek hóna alá fogta be a lázmérőt néhány percre. A szobá­ban csend vcát, csak a beteg zihálása hallatszott, meg a Julcsa néni szipogása. Amikor Pista kivette a lázmérőt, maga is megijedt, mead 41 fo­kot mutatott. Mindnyájan ránéztek. A hangja kissé rekedten és ko­moran hangzott: — A gyereknek komoly baja lehet. Csak azt tudom mondani, hogy azonnal el 'kell vinni a ‘körzeti orvoshoz, mert sürgős orvosi segítségre vám szüksége. — Viheted a teheneiddel a városiba — emelte fel Julcsa néni kö­vér, vastag karját fenyegetően öreg Bálint felé. — Majd a tehenes fo­gattal holnapután odaérsz. Bezzeg, ha rám hallgattok és nem megy be a fiad a járási 'tanácshoz dolgozni, hanem itthon marad... — Csak te hallgass! — bökött sovány ujiával a felesége felé öreg Bálint —, ha most két éve te meg nem akadályozod a szövetkezetét, akkor már ma aiem itt tartanánk. Ebiben a pillanatban hatalmas villámcsat tanás hallatszott. Erzsi fürgén betette a kenyhaajtót. Hirtelen erős szél rázta meg a házat, ka­varta és magasra dobálta fel a port. Rázta óriás erejével a poros le­velű fákat az ablak alatt. Az udvar végén levágta a szénaboglya tete­jét, és az út felé szórta széjjel. Pista Erzsire nézett, amint az ajtóhoz ugrott. A szél kissé fel­kapta a szoknyáját. A lábszárának a fehérsége, simasága, nőies selv- messége vakítóan világított. Alsó lábszárának leheletszerű kis görbü­lete volt, De azért formás volt ez a láb és szép. Legalább Pistának úgy tetszett, hogy ennél szebbet még soha életében nem látott. Azért nem állhatta meg, hogy bele ne szóljon a vitába, bár jól tudta, hogy Julcsa nénit megint maga ellen ingerli és hát az önző érdek azt kí­vánta volna: ha tetszik a lány, nyerd meg az anyja tetszését is. — Bizony, Julcsa néni, jól tudom én is, mennyit házalt maga most két éve a szövetkezet ellen... Pedig ha megalakult volna akkor a tenmelőesoport, álékor most nem lenne probléma, hogy a Ids Bálin­tot az orvoshoz szállítsuk. Nem is beszélve a további lehetőségekről. — Magúit csak mindig a magukét hajtogatják... De amíg engem a főd el nem nyel... addig, addig... A szobából a kis Bálint nyögése hallatszott. — Jaj istenem! — folytatta Julcsa néni — mit is beszélek? Hát ki viszi most el az orvoshoz a gyereket? ... Hát ha olyan okosak? ... Bezzeg, ha rám hallgatnak, már lenne lófogatunk. Dehát megvert en­gem a jó Isten az én urammal is!... Azt mondd meg, ki viszi el most a gyereket az orvoshoz? Érdekességek inne n-o nnan A Nyugat bénán sántikál Thomas Driberg volt munkáspárti képviselő a szovjet leszerelési hatá­rozattal kapcsolatban erőteljesen bí­rálja a nyugati politikát a Reynolds News-ban. Driberg kiemeli, hogy »a Nyugat mint mindig, bénán sántikál a Szov­jetunió diplomáciai és lélektani kez­deményezése mögött. Amikor Bulga- nyin és Hruscsov Londonban volt, fi­gyelmeztettek mindenkit, akivel be­széltek, hogy nagy fontosságú lépést készítenek elő, amely világraszóló hatást gyakorol majd«. »A jelenlegi helyzet — folytatja Driberg —• igazán fantasztikus. Ki­derült, milyen ostoba emberek a NATO-főnökök, a stratégia hivatá­sos irányítói és a hidegháború propa­gandistái és általában mindazok, akik évek óta azt hajtogatták, hogy szegénységbe kell döntenünk ma­gunkat, hogy felépíthessük erőinket a kommunizmus fenyegetése ellen. Ha a józan ész uralkodnék a vilá­gon, mindenki örömmel és meg­könnyebbüléssel üdvözölné, hogy az, amit komoly fenyegetésnek tartottak, kezd kevésbé fenyegető lenni. Ehe­lyett a Szovjetunió jelentését való­ságos szerencsétlenségnek minősítik, majd kétségbeesetten töprengenek azon, hogy valamiképpen megindo­kolják őrültségüket és mindenek­előtt : továbbra is biztosítsák a vaa- kalapos bürokrácia és az ósdi vezér­kariak csorbítatlan befolyását«. A pók és a méreg A Science et Vie című francia folyóirat megírta, hogy Tübbín- gen városában egy professzor a pókok éle­tét tanulmányozta. Közben észrevette, hogy ezek az állatok reggel 4 óra tájban kezdik szőni hálójukat. Nem volt kedve .ilyen kora hajnalban felkelni és ezért altatószert adott a polcoknak. Azok ké­sőn ébredtek fel, naki- látitalk a hálónak, de annak szövésmintája megváltozott. A pro­fesszor 'ezután válta­kozva, hol koffeinnel, hol sztrichnánnel, vagy egyéb altatószerekkel vendégelte meg a pó­kokat, s a pókhálók mintája és jellege min­den alkalommal más1 és más lett. Bármilyen furcsán hangzik is ez a felfe­dezés, igen nagy szere­pet játszott a törvény- széki orvostaniban. Ki­derült, hogy ha meg akarják határozni az emberi szervezetbe ke­rült mérget, úgy ele­gendő egy keveset be­adni az illető vérsavó­jából a pókoknak. A pókháló rajza lehetővé teszi, hogy megállapít­sák a használt méreg jellegét. 46 békeharcost tartanak fogva az északrajna-vesztfáliai börtönökben Mint az AND jelen­ti, Düsseldorfban is­meretessé vált, hogy Északra j naHVesztf álla 'börtöneiben és fegy- házaiban 46 dyan ern­tet tartanaik fogva, akinek nincs egyéb vétke, mint hogy ön­zetlenül síkraszállt a békéért és a német egységért. A közelmúltban 22 havi börtönre ítélték Lore (Schadhtot, egy gyermek csoport vezető­jét, mert nyugatnémet 'gyermekeket hozzáse­gített ahhoz, hogy az NDK-iban tölthessék vakációjukat. Tavasztól őszig termo szamóca Svájcban kitermesz­tettek egy szamóca­fajtát, amelyet akár kertben, akár szobá­ban tartott ládában 2 és fél méter magasra lehet — jó trágyázás­sal — felfuttatni, s ta­vasztól őszig folyton terem. ANNO 1999 Hogyan élünk majd — 'bocsánat az edbiza- kodott magabiztossá­gért, helyesbítünk: ho­gyan élnek majd 1999- ben, erről szól egy új amerikai könyv. (»1999: a 'mi reményteljes jö­vőnk« — írta Victor Cohn.) A szerző a fan­tázia teljes »‘kikapcso­lásával«, csaupán a tu­dományos kutatás je­lenlegi eredményeire alapozva festi le, mi­lyen lesz 1999-iben Jö­vő János és Jövő Emí­lia élete. Először is 115 évig élhetnek majd erőben és egészségben. A csuklójukon a tele­foni-rendszerbe kap­csolt rádióadó-vevőt fognak viselni. Bevá­sárlás? Televízión ke­resztül A városba 11)9 utast befogadó heii- koptenral repülnek, 19 perc alatt megtéve a 270 km-es távolságot. Lakásukat atom- vagy nap-energiával fűtik. A farmer helikopterről irányítja automata munkagépeit és sor kerül az első utazásra a Holdba ... — Erzsi! — szólt öreg Bálint — menj át Vargáéihoz! Mondd meg Sándor 'bácsinak, hogy ledógozom napszámba. Kint már zuhogott a zápor. A szél az ablakhoz verte a vízesésként leomló víztömeget és egyre erősebben lehetett hallani a jégeső 'kopo­gását. Először csak szabálytalanul, itt-ott, mintha valaki borsónagy­ságú jégdarabokat dobálna játékosan az atolaktáblához, majd a végén ■aiUól lehetett tartam, hogy beverik a nagy jégdarabok' az ablakot. — Teremtő atyám, oda a kukoricaföldünk! Hisz olyan darab je­gek esnek, mint egy tiktojás, jaj, jaj! — tördelte a kezét Julcsa néni. — Ez is az Isten verése rajtunk, meg a betegség is, ment ez az ember sose fért a bőrébe ... Hallottam, ne félj semmit... Tudom, tanító úr, hiába takargatják előlem, hogy ez a keszeg ember — maholnap csak hálni jár belé a létek — ötször járt már suttyomban odaát a Petőfi Tsz-ben ... Mondják a népek, nekem is van fülem... A gyerek meg itt hal meg, la ... ebben a nagy jégesőben ... — Nézze, Julcsa néni, a kukoricaföldjük a felső tagban van, ugye, ott a domboldalon — mutatott ki Pista az ablakon. — Nem keil azt magának mondára, hogy a jégesőről sohase lehet tudni... Pásztáktoan jár, bizcinycs sávokban ... Csali egy kicsit csendesedjen ez a jég, meg a zápor, máris szaladok át Vangáékhoz én magam. — Nem, nem — mondta Erzsi — ebben a vízben, maradjon csele. Majd én ledobom a szandálom és mezítláb átmegyek. Ahogy mondta, már le is dobta szandálját formás lábairól, és magáira kanyarította esőköpenyét. így felkészülve kis ideig várt, majd indult kifelé. A jégesés elállt, az eső is valamennyire csendesedett. A víz patakokban folyt a lejtős udvaron. Köröskörül ködös feliegek és páradús levegőtömegek gomolyogtak, úgyhogy a jég pusztításából semmit sem lehetett látni. Erzsi könnyedén eűltbbenő alakját nézte Pista és megint az a gon­dolat villant át az agyán, hogy néhány engesztelő szót kellene oda­vetni Julcsa néninek, mert ezzel az Erzsivel érdemes lenne komolyain foglalkozni. Eddig is rajta tartotta a szemét, de úgy volt vele, mint a déli nap pazar sugárzásával, melynek szépségét csak akkor látjuk, ha hanyatlóban van. Ez a lány, aid a középiskolák szüneteiben itt ne­velődött a szeme előtt, most elmegy az egyetemre... Nem gondolta végig, ami az eszében forgott. Mert amikor ránézett az öregasszony tehetetlenül ide-oda forgolódó kövér alakjára és konok, hajthatatlan aa-eldfejezésére, ráébredt, hogy miről is van szó, már nem jött ld más szó az ajkán, csak az, amit éppen mondani kellett. — Lehet ám, ugye, Bálint bácsi, hogy még máshonnan is kapunk mindjárt segítséget — mondta es ránézett az órájára. öreg Bálint intett neki, hogy hallgasson az asszony előtt. De Jul- csa néni észrevette a némajátékot. — Hiába is jeleznek egymásnak. Látom, megint a hátam mögött sántákéinak valamiben... De a fődnek fele az én nevemen van. A réginek is, meg amit a fődosztáskor kaptunk, annak is... és amíg a főd el nem nyel, ahogy megmondtam... — Asszony, te is csak a magadét fújod — mondta öreg Bálint recsegő hangon, felső ajkával megrezegtetve bajuszát, mely vasta­gabbnak és dúsab'bnak látszott, mint egész sovány, szikár teste és ráncos, erősen borostás, barnára sült ‘képe. Az eső kint percről percre csen desedett. Pista szökdécselő léptei­vel, erősen sarokra lépve, úgy, ahogy szokása volt, fel és alá járkált a konyhában. Azt figyelte, mikor tisztul ki a látóhatár annyira, hogy a konyha ablakán keresztül' látni lehessen a felső tagban lévő kukoricaföldeket. (Folytatjuk) ............................................. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents